Hadtörténelmi Közlemények 1929. évfolyam (30. kötet. Budapest, 1929)
Follajtár József: Ocskay Gáspár, Pozsony város főkapitánya 1621-ben 34. p.
tartó küzdelemben való kimerülés nyomán csüggedés állott be. Azután meg hanyatlóban volt már Bethlen szerencsecsillaga. Békét óhajtottak. A bécsi udvar megkezdte bevált módszerét: a vesztegetést és a visszavonásnak általa elvetett magvai már csíráztak. A nagy látókörű Bethlen, ki csak igen kevés embert mondhatott őszinte hívének, nagyon megválogatta azokat, kiket főbb állásokba helyezett, sőt azok mellé is rendelt vicéket, nehogy megcsalják. Így tett Pozsonyban, hol Zay Lőrinc főkapitány mellé Ocskay Gáspárt rendelte vicének, majd pedig a viszonyok alakulása folytán 1621 január 4-én a város főkapitányának, míg Zay pusztán a várban parancsnokolt. Ez alkalommal megszabja fizetését, mely személyére minden hóra fl. 100, minden lovasainak egy-egy hóra 4 fl. fizetése lesz tizenhat lóra,10 de egyben ellátja utasításokkal, melyekben részletesen előírja mindazt, mit hivataloskodásától elvár, így körülírja a két kapitány egymáshoz való viszonyát, meghagyja mindkettőnek, hogy egymással egyértelműen ügyeljenek és ha szükség fogja kívánni, egyik a másikat segítse.11 Maga a kirendelés is érthető. Akkor indultak meg a béketárgyalások, melyek eredményétől sokat vártak mindkét félen, de éppen ez az állapot kívánt sok éberséget, mert annak a komolyságában és a fegyverszünetben egyik fél sem hitt őszintén, mint ahogy ezt a későbbi tények igazolták. Pozsonyban azon időben, melyben elbeszélésünk történik, jelentékeny haderő volt összevonva. Leszámítva a várőrséget, állott ez a) három hadnagy, névszerint: Kajdácsy Gergely, Békey Gáspár és Dorongh János alatt álló magyar kopjas lovasból Nr. 200; b) magyar gyalog a vármegyék gyalogságával 1500; c) gyalog muskétás 600, s végül a városbeliek és a környék beszorult népe 3672. Tehát 5972.12 Ekkora haderőnek összevonása és fegyelmezése nagy éberséget és gondosságot kívánt. Utasításában Bethlen részletesen megírja, mit és miként tegyen? Járja meg a strázsahelyeket, s azokat úgy állítsa fel, hogy kiáltásukat a főstrázsa is meghallhassa. Elrendeli, hogy a városban Szent Mihály kapuja előtt, valamint a város fokain állandó őrség legyen. Nehogy kémek és árulók a Dunán átjöhessenek, arra vigyáztasson, és senkit az ő híre és tudta nélkül át ne engedjenek. Sőt még ha a nádor küldene is át levelet, az is 9 Lukinich Imre: Bethlen Gábor és Pozsony. (Századok, 1921. évf.) 10 Az utasításból, illetve Ocskay feljegyzéséből. 12 u. o."