Hadtörténelmi Közlemények 1935. évfolyam (36. kötet. Budapest, 1935)
Maggiorotti Leone Andrea: A hadiépítészet Magyarország történetében 1. p.
A hadiépítészet Magyarország történetében. I. Római- és népvándorláskori erődítmények. Közép- és Nyugateurópa hadiépítészete annál fejlettebb formában bontakozik ki előttünk, minél polgáriasultabbak voltak az egyes népek. A földrajzi tényezők hatása se tagadható, de még kevésbbé azoké a műszaki ismereteké, amelyeket a tovavándorló népek — Ázsiában és Egyiptomban elsajátítva — magukkal hoztak új hazájukba. A történelemelőtti idők védőműveinek legősibb alakja — ott ahol se barlangról, se az úgynevezett „terramare"ról nem lehetett szó — a homerosi korszaknak az az erődítménye volt, amelyet mi olaszok a ,,casteliere"' szóval jelölünk. Ezt, kör vagy ellipszis alakban, terméskőből rakott, 5-6 méter magas kerítés fogta körül; ezen belül tartották családjukat és nyájukat a pásztorok. Az ilyenfajta építményeknek igen sok nyoma maradt Spanyol-, Francia- és Olaszországban, továbbá a Dunától délre, különösen a Balkánfélszigeten. Nagyon hasonlítanak ezek Sardinia és a Baleáriszigetek ..nmag '-jaira, Puglia ..specchio"-ira s más kevésbbé általános példákra is. A történelmi idők hajnalán, a Földközi-tenger európai partjain, már sokkal nagyobbszerű védőművek épültek, tudniillik a cyklops-falaknak is mondott bámulatos pelasgépítmények, szembeötlő ázsiai hatások nyomán. Hatalmas kőtömbök alkották magas falaikat s itt-ott még meglevő maradványaik ma is megdöbbentik és csodálattal töltik el a szemlélőt. A civilizáció továbbfejlődésével karöltve járt a védőművek fejlesztése is. A haladást ezen a téren a mészhabarccsal kötött tornyos körfal jelzi, főként Ázsiában, míg ellenben Rómának Servius Tullius építette falait, kötőanyag nélkül rakott kőtömbök alkották. Ezt a falat csak századok múltával pótolták más szerkezetűvel. A latin világ határain túl is sokáig ragaszkodtak az ősi mintához. Amidőn Julius Caesar Galliát meghódította, szárazon rakott és vastag gerendákkal áthálózott falakra bukkant. Hadtörténelmi közlemények I—II.