Hadtörténelmi Közlemények, 16. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1969)
1. szám - Dicső forradalmi hagyományunk a Magyar Tanácsköztársaság. – 1969. 1. sz. 3–7. p.
DICSŐ FORRADALMI HAGYOMÁNYUNK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 50 évvel ezelőtt a magyar munkások és parasztok — a kommunisták pártjának vezetésével — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját követve megteremtették saját hatalmukat: a Magyar Tanácsköztársaságot. Azok a célkitűzéseik, amelyekért hazánk történelme folyamán népünk legjobbjai küzdöttek — a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás biztosítása —, a munkáshatalomban testet öltöttek. A Forradalmi Kormányzótanácsnak a gyárak és a földek szocializálásáról, atanácsoknak, mint a dolgozó nép államhatalmi szerveinek létrehozásáról, az erős proletárhadsereg megszervezéséről, valamint az ellenforradalmárok és segítőik elleni kíméletlen harcról szóló rendeletei a társadalmi haladás széles útját nyitották meg a magyar dolgozók előtt. A nemzetközi burzsoáziát — de legfőképpen a győztes antanthatalmiakat — nyugtalanította az újabb szovjethatalom létrejötte. Jól tudták: a győztes proletárforradalmak nemcsak a világháborúban elért sikereiket, hanem saját országuk burzsoá rendjét is veszélyeztetik. Ezért követtek el mindent az első pillanattól kezdve, hogy lokalizálják a forradalmi hullám tovaterjedését és megfojtsák a fiatal szovjetállamokat. E célkitűzésük megvalósításának eszközéül saját és csatlósaik katonai ereje mellett felhasználták a belső ellenforradalmi elemeket, a munkásmozgalom renegátjait és árulóit is. Pénzt, fegyvert és diplomáciai manővereket, tehát mozgósítottak mindent, amivel saját osztályérdekeik biztosítását szolgálhatták. Az antanthatalmak imperialistái jól ismerték a magyarországi viszonyokat. Látták, hogy azok a tömegek, amelyek undorral fordulnak el az Osztrák—Magyar Monarchia háborújától és teljes passzivitást tanúsítottak a polgári forradalom eredményeként létrejött rendszer megszilárdítása iránt is, most, miután a munkások kezébe került a hatalom, egy emberként állanak ki mellette. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a belső ellenforradalmi elemek fellépésétől — legalábbis egyelőre — nem várhatják a Tanácsköztársaság megdöntését. E tény ismeretében a magyar proletárállamot külső erőkkel akarták megfojtani. Felhasználva a Magyarországgal szomszédos államok burzsoá köreinek a munkáshatalommal szembeni ellenszenvét és a volt magyar uralkodó osztályok nemzetiségellenes politikája iránti gyűlöletének maradványait, azok hadseregeit küldték a fiatal proletárhatalom ellen. Ezek akcióihoz az antant minden anyagi, személyi és erkölcsi támogatást megadott.