Hadtörténelmi Közlemények, 16. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1969)

1. szám - Dicső forradalmi hagyományunk a Magyar Tanácsköztársaság. – 1969. 1. sz. 3–7. p.

DICSŐ FORRADALMI HAGYOMÁNYUNK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 50 évvel ezelőtt a magyar munkások és parasztok — a kommunisták párt­jának vezetésével — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját kö­vetve megteremtették saját hatalmukat: a Magyar Tanácsköztársaságot. Azok a célkitűzéseik, amelyekért hazánk történelme folyamán népünk­ leg­jobbjai küzdöttek — a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás bizto­sítása —, a munkáshatalomban testet öltöttek. A Forradalmi Kormányzó­tanácsnak a gyárak és a földek szocializálásáról, a­­tanácsoknak, mint a dolgozó nép államhatalmi szerveinek létrehozásáról, az erős proletárhad­sereg megszervezéséről, valamint az ellenforradalmárok és segítőik elleni kíméletlen harcról szóló rendeletei a társadalmi haladás széles útját nyitot­ták meg a magyar dolgozók előtt. A nemzetközi burzsoáziát — de legfőképpen a győztes antanthatalmiakat — nyugtalanította az újabb szovjethatalom létrejötte. Jól tudták: a győztes proletárforradalmak nemcsak a világháborúban elért sikereiket, hanem saját országuk burzsoá rendjét is veszélyeztetik. Ezért követtek el mindent az első pillanattól kezdve, hogy lokalizálják a forradalmi hullám tovater­jedését és megfojtsák a fiatal szovjetállamokat. E célkitűzésük megvalósításának eszközéül saját és csatlósaik katonai ereje mellett felhasználták a belső ellenforradalmi elemeket, a munkásmozgalom renegátjait és árulóit is. Pénzt, fegyvert és diplomáciai manővereket, tehát mozgósítottak mindent, amivel saját osztályérdekeik biztosítását szolgál­hatták. Az antanthatalmak imperialistái jól ismerték a magyarországi viszonyo­kat. Látták, hogy azok a tömegek, amelyek undorral fordulnak el az Oszt­rák—Magyar Monarchia háborújától és teljes passzivitást tanúsítottak a pol­gári forradalom eredményeként létrejött rendszer megszilárdítása iránt is, most, miután a munkások kezébe került a hatalom, egy emberként állanak ki mellette. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a belső ellenforra­dalmi elemek fellépésétől — legalábbis egyelőre — nem­ várhatják a Tanács­köztársaság megdöntését. E tény ismeretében a magyar proletárállamot külső erőkkel akarták meg­fojtani. Felhasználva a Magyarországgal szomszédos államok burzsoá körei­nek a munkáshatalommal szembeni ellenszenvét és a volt magyar uralkodó osztályok nemzetiségellenes politikája iránti gyűlöletének maradványait, azok hadseregeit küldték a fiatal proletárhatalom ellen. Ezek akcióihoz az antant minden anyagi, személyi és erkölcsi támogatást megadott.

Next