Hadtörténelmi Közlemények, 16. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1969)

3. szám - Tanulmányok - Godó Ágnes: A XV. 'Petőfi Sándor' népfelszabadító rohamdandár harctevékenységének története. (1945. január 1. – március 31.) – 1969. 3. sz. 464–503. p.

A XV. „PETŐFI SÁNDOR" NÉPFELSZABADÍTÓ ROHAMDANDÁR HARCTEVÉKENYSÉGÉNEK TÖRTÉNETE* (1945. január 1.—március 31.) Godó Ágnes A belgrádi hadművelet sikeres befejezése után a 3. Ukrán Front csa­patai folytatták előny­omulásukat északi irányban. Az 1944. szeptember 28-án nyilvánosságra hozott szovjet—jugoszláv katonai megállapodás ér­telmében a Front 57. hadseregével együttműködve a szerémségi, a bács­kai, majd a dél-magyarországi felszabadító harcokban részt vettek a XII. jugoszláv hadtest egységei is (a 16., a 36. és az 51. hadosztályok).­ A több mint tíz napig tartó súlyos katinai és apatini hídfőharcok után a szovjet csapatok átkeltek a Dunán Mohácsnál is. A jugoszláv egységek közül elsőként a 75. szovjet hadtesttel együtt­működve az 51. hadosztály kapcsolódott be a harctevékenységbe. Súlyos küzdelmet vívott a dunai hídfőkben, majd részt vett a Dráva északi partja mentén levő községek felszabadításában is Torjánc és Barcs között. Ké­sőbb átkelt a Dunán a 36., majd a 16. jugoszláv hadosztály is. A szovjet hadtest 233. hadosztályának egy ezrede a Dráva déli partja mentén tevékenykedő VI. és X. horvát hadtestek egységeivel Barccsal szemben Pitomača—Virovitica között hídfőt létesített, amelyet később a XII. hadtest alakulatai — főleg a 16. hadosztály — védett a túlerőben támadó ellenséggel szemben. A jugoszláv csapatok feladatát a vajdasági főparancsnok, Kosta Nad­­ vezérőrnagy december 14-i utasítása így határozta meg: biztosítani a 3. * A tanulmány része a szerző Magyarok részvétele a jugoszláv népfelszabadító háborúban címen készülő monográfiáj­ána­c.­­ Az 57. Szovjet Hadsereg parancsnoka november 1-től — a megbetegedett N. A. Gagen tábornok helyett — M. N. Sarohin tábornok lett. A szovjet források többsége azonban téve­sen közli az 57. hadsereggel együttműködő XII. jugoszláv hadtest parancsnokának a nevét. (M. N. Sarohin—V. Sz. Petruhin: Puty­i Balatony, Moszkva, Vojenizdat, 1966. 201. és 203. oldalak.; P. G. Kuznyecov: Marsal Tolbuhin. Moszkva, Vojenizdat, 1966. 201. o.; Szovjet­szkije Vooruzsennoje Szilo­v bor­­be za oszvobozsgyenije narodov Jugoszlavii. Moszkva, Vojenizdat, 1960. — Sarohin visszaemlékezésében a 154. oldalon és másutt a XII. jugoszláv hadtest parancsnokaként Kosta Nadj tábornokot nevez meg. Bár Sarohin utóbb említett visszaemlékezésének 155. oldalán Nadj már a III. Jugoszláv Hadsereg parancsnokaként sze­repel, Kosta Nadj altábornagy 1944. második felében a vajdasági erők főparancsnoka — ennek állományában volt a XH. hadtest is —, majd 1945. január 1-től a hadsereg átszerve­zése során a megalakult In. Jugoszláv Hadsereg parancsnoka lett .Arhiv Vojnoistorijskog instituta Jugoslovenske narodne armije — a Jugoszláv Néphadsereg Hadtörténelmi Intézeté­nek Levéltára (a továbbiakban JHL.) NOR. 293/A. doboz, 14. csomó, 2. irat.] A XII. hadtest parancsnoka a tárgyalt időszakban Danilo Lekič, majd január 1-től Grigorije Mandic tá­bornok lett (JHL. NOR. 293/A. doboz, 9. csomó, 4. irat).

Next