Hadtörténelmi Közlemények, 18. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1971)
1. szám - Tanulmányok - Őry Károly: A katonapolitika és a hadsereg-szervezés főbb kérdései az októberi polgári demokratikus forradalom időszakában. [2. rész. ] – 1971 . 1. sz. 7–35. p.
Állományok: Század: 5 tiszt, 144 altiszt és huszár Lovas géppuskás osztag: 1 tiszt, 28 katona, 6 hátasló, 2 hámos ló, 12 fogatú országos jármű. Távbeszélő raj: 7 katona, 7 ló A hadrend alapján arra következtethetünk, hogy a tervezett riadó alakulatok mozgékonyságukkal messzemenően megfeleltek volna szerepüknek, rendeltetésüknek, azaz az ország területén fellépő tömegmozgalmak, tüntetések leverésére. A riadó alakulatok azonban minden hazafias jelszó ellenére ellenforradalmi célokat szolgáltak, mert az elsősorban karhatalmi feladattal szervezendő lovasszázadok kitűnően bevethetők a forradalmi megmozdulások ellen. Bartha Albert és a hadügyminisztérium jobboldali elemei végső soron nem tartották teljes megoldásnak a riadó lovasszázadok felállítását sem, s ezért olyan lépésre szánták el magukat, amely a kormányt furcsa helyzetbe hozta. Mivel sem a nemzetőrség, sem a sebtiben felállított karhatalmi egység nem tudott úrrá lenni a földfoglaló mozgalmakon, jegyzők és kereskedők elleni támadásokon, a kormány újabb katonapolitikai lépésként az antant csapatok bevonulását kérte néhány magyar helység megszállására. A javaslatot a katonapolitikai osztály terjesztette a Miniszteri Fegyverszüneti Bizottság elé. Eszerint, mivel a magyar hadsereg megizmosodása lassan halad előre, az ad hoc szervezett nemzetőrség pedig nem bizonyult hathatós ellenszernek a belső mozgalmak megfékezésére, a megszálló antant csapatokat kell igénybe venni, akiket a veszélyeztetett helyekre küldenének egy-egy magyar tiszt beosztása mellett a rend helyreállítására. Stielly Walter december 9-én értesítette a katonapolitikai osztályt, hogy megadta a francia csapatok parancsnokságának azoknak a helységeknek a nevét, amelyekbe francia, olasz, angol vagy amerikai csapatok bevonulását kérték.57 . lépésével a Károlyi-kormány csak a gyengeségét árulta el, nevezetesen azt, hogy fegyveres erőivel nem képes a belső rendet fenntartani. Az antant, a magyar kormány akcióját látva, a román csapatoknak a demarkációs vonal mögé való benyomulását még erőteljesebben támogatta. Maguk a román csapatok is a polgári rend bolsevizálódásával indokolták fokozott előrenyomulásukat. A kormány javaslata mögött ott rejtőzött az a szándék is, hogy ha a nyugati antant erők megszállják a kijelölt helységeket, akkor a párizsi főtanács elejti a román, szerb és cseh csapatok további térhódítását magyar területen. A kísérlet kudarcba fulladt, mert az antant számára készen álltak a szövetségesnek elismert utódállamok hadseregei, elsősorban a román királyi csapatok, és nem volt szükség saját erőinek bevoná sa Uo. 3/A. dob. HUM. 6*76. 2 Hadtörténelmi közlemények — 17 —