Hadtörténelmi Közlemények, 20. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1973)

2. szám - Krónika - Dombrádi Lóránd: Beszámoló a Petőfi Sándor születésének 150. és az 1848–49. évi forradalom 125. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésről. – 1973. 2. sz. 357–369. p.

tes a múlt idők túlzásaitól és hamisí­tásaitól. A marxista történetírás és irodalomtörténet megtisztította azok­tól a különleges jegyektől, amelyek­kel — épp forradalmi programjának realitása és aktualitása elködösítése érdekében — a múltban teleaggatták. A következőkben az előadó Petőfi err­béri, költői magatartásának ama vonásairól beszélt, amelyek őt a ma­gyar nép, a fegyveres erők tagjai szá­mára a legjobb nemzeti, forradalmi és szabadságharcos tulajdonságok meg­testesítőjévé, példaképpé teszik. Petőfi és a nép kapcsolatáról szólva Balázs József rámutatott, hogy széttép­hetetlen kötelékek fűzték a korabeli magyar társadalom dolgozó népéhez, elsősorban a parasztsághoz. Az ő köl­tészetében az irodalom legmagasabb fokán jelenik meg a kizsákmányolt és elnyomott paraszti milliók világa. Be­lülről, a teljes azonosulás szintjén ele­veníti meg a nép szenvedéseit, vá­gyait. Ez az azonosulás tette képessé, hogy költészetében a nép nyelvén fe­jezze ki annak érzelmeit, gondolatait és ezért válhatott az a népi kultúra szerves részévé. Mélyen a hazai talajban gyökeredzik forradalmisága is. A szülőföldből — az imádott Alföldből — sarjadt, és mély hazaszeretetének éltető melegé­től terebélyesedett hatalmas fává. Ha­zafiságának szerves alkotó elemét ké­pezi a történelmi múlt minden haladó mozgalma, minden olyan haladó alak­ja, aki a haza védelmével és szolgála­tával véste be nevét népünk emlékeze­tébe. A társadalmi ellentmondások, az elmaradottság felszámolása érdeké­ben idézi szellemüket. Petőfi tudatosan, plebejus forradal­márként vállalta a kizsákmányoltak érdekeinek szolgálatát. Magatartásának alapvető sajátossága, hogy költészetét, egész életét a nép ügyének, a demok­ratikus eszmék terjesztésének, a zsar­nokság elleni küzdelemnek szentelte. Megváltónak tekintette önmagát, aki önzetlenül szolgálva népét, tudatosítja benne helyzetének tarthatatlanságát és mozgósítja, harcba viszi ennek meg­változtatásáért. Nem alap nélkül nevezi magát a költő a XIX. század hű gyermekének. Ismerte és világnézetének alakulásá­ban döntő szerepe volt a század első felében született szociális elméleteknek. Közismert nála a francia forradalom hatása — hiszen az mindennapi ol­vasmánya volt —, de kevésbé bizo­nyítható, bár fellelhető az utópista szocialista és kommunista eszmeáram­latok közvetlen hatása. Mint az elmúlt évek kutatása ezt bizonyította, a szocialisztikus, kommu­nisztikus eszmék sokkal nagyobb ha­tással voltak a kor íróira, költőire, mint ez korábban ismert volt. A csú­cson Petőfi állt, a korabeli Európa eszmeáramlatába beleágyazott társa­dalmi radikalizmusával, népi forradal­miságával. Mint Vasvári írta, európai pontra emelkedve, és onnan letekintve tudott élesen ítélni e hon zivataros múltjáról... függetlenül széttekinte­ni a jelen felett, és mert álmodozni egy szebb jövőről. Petőfi nemcsak álmodott, hanem tu­datos forradalmárként cselekedett is. Bár már 1845-től megkezdődött a kon­zervatív és reakciós erők támadása a költő ellen, ez sem megfélemlíteni, sem meghátrálásra kényszeríteni nem tudta. 1846-tól egyre aktívabb részt vállal az irodalmi demokrácia szerve­zéséből, tagja a Tízek Társaságának. Vezéralakja lett a fiatal Magyaror­szágnak. A magyar múlt forradalmi hagyaté­ka alkotó része f­orradalmiságának, de nemcsak a magyar haza függetlensé­géért, nemcsak a magyar nép felemel­kedéséért küzd. A haza és a magyar nép szabadsága és a világszabadság összefonódik és szerves egységet képez gondolkodásában. Tudja, hogy népe csak akkor számíthat sikerre a társa­dalmi felemelkedésért folytatott küz­delemben, ha ez a harc világméretek­ben bontakozik ki. Forradalmisága szétfeszíti a nemzeti kereteket, az egész emberiség sorsát a vállára veszi. Az egész világra kiterjedő forradalom ví­ziója vissza-visszatérő motívum költészetében. Politikai tisztánlátását bizonyítja, hogy az osztályharcot össze­kapcsolja a nemzeti függetlenségért vívott harccal, egyidejű harcot hirdet az úri önkény és a Habsburg-elnyo­más ellen. A továbbiakban 1848 márciusának előzményeit és eseményeit vázolva az előadó rámutatott: a radikális ifjúság — közük Petőfi — szerepe a forrada­lom előkészítésében és a sorsdöntő na­pokban meghatározott jelentőségű, ők — 358 —

Next