Hadtörténelmi Közlemények, 20. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1973)
2. szám - Krónika - Dombrádi Lóránd: Beszámoló a Petőfi Sándor születésének 150. és az 1848–49. évi forradalom 125. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésről. – 1973. 2. sz. 357–369. p.
tes a múlt idők túlzásaitól és hamisításaitól. A marxista történetírás és irodalomtörténet megtisztította azoktól a különleges jegyektől, amelyekkel — épp forradalmi programjának realitása és aktualitása elködösítése érdekében — a múltban teleaggatták. A következőkben az előadó Petőfi errbéri, költői magatartásának ama vonásairól beszélt, amelyek őt a magyar nép, a fegyveres erők tagjai számára a legjobb nemzeti, forradalmi és szabadságharcos tulajdonságok megtestesítőjévé, példaképpé teszik. Petőfi és a nép kapcsolatáról szólva Balázs József rámutatott, hogy széttéphetetlen kötelékek fűzték a korabeli magyar társadalom dolgozó népéhez, elsősorban a parasztsághoz. Az ő költészetében az irodalom legmagasabb fokán jelenik meg a kizsákmányolt és elnyomott paraszti milliók világa. Belülről, a teljes azonosulás szintjén eleveníti meg a nép szenvedéseit, vágyait. Ez az azonosulás tette képessé, hogy költészetében a nép nyelvén fejezze ki annak érzelmeit, gondolatait és ezért válhatott az a népi kultúra szerves részévé. Mélyen a hazai talajban gyökeredzik forradalmisága is. A szülőföldből — az imádott Alföldből — sarjadt, és mély hazaszeretetének éltető melegétől terebélyesedett hatalmas fává. Hazafiságának szerves alkotó elemét képezi a történelmi múlt minden haladó mozgalma, minden olyan haladó alakja, aki a haza védelmével és szolgálatával véste be nevét népünk emlékezetébe. A társadalmi ellentmondások, az elmaradottság felszámolása érdekében idézi szellemüket. Petőfi tudatosan, plebejus forradalmárként vállalta a kizsákmányoltak érdekeinek szolgálatát. Magatartásának alapvető sajátossága, hogy költészetét, egész életét a nép ügyének, a demokratikus eszmék terjesztésének, a zsarnokság elleni küzdelemnek szentelte. Megváltónak tekintette önmagát, aki önzetlenül szolgálva népét, tudatosítja benne helyzetének tarthatatlanságát és mozgósítja, harcba viszi ennek megváltoztatásáért. Nem alap nélkül nevezi magát a költő a XIX. század hű gyermekének. Ismerte és világnézetének alakulásában döntő szerepe volt a század első felében született szociális elméleteknek. Közismert nála a francia forradalom hatása — hiszen az mindennapi olvasmánya volt —, de kevésbé bizonyítható, bár fellelhető az utópista szocialista és kommunista eszmeáramlatok közvetlen hatása. Mint az elmúlt évek kutatása ezt bizonyította, a szocialisztikus, kommunisztikus eszmék sokkal nagyobb hatással voltak a kor íróira, költőire, mint ez korábban ismert volt. A csúcson Petőfi állt, a korabeli Európa eszmeáramlatába beleágyazott társadalmi radikalizmusával, népi forradalmiságával. Mint Vasvári írta, európai pontra emelkedve, és onnan letekintve tudott élesen ítélni e hon zivataros múltjáról... függetlenül széttekinteni a jelen felett, és mert álmodozni egy szebb jövőről. Petőfi nemcsak álmodott, hanem tudatos forradalmárként cselekedett is. Bár már 1845-től megkezdődött a konzervatív és reakciós erők támadása a költő ellen, ez sem megfélemlíteni, sem meghátrálásra kényszeríteni nem tudta. 1846-tól egyre aktívabb részt vállal az irodalmi demokrácia szervezéséből, tagja a Tízek Társaságának. Vezéralakja lett a fiatal Magyarországnak. A magyar múlt forradalmi hagyatéka alkotó része forradalmiságának, de nemcsak a magyar haza függetlenségéért, nemcsak a magyar nép felemelkedéséért küzd. A haza és a magyar nép szabadsága és a világszabadság összefonódik és szerves egységet képez gondolkodásában. Tudja, hogy népe csak akkor számíthat sikerre a társadalmi felemelkedésért folytatott küzdelemben, ha ez a harc világméretekben bontakozik ki. Forradalmisága szétfeszíti a nemzeti kereteket, az egész emberiség sorsát a vállára veszi. Az egész világra kiterjedő forradalom víziója vissza-visszatérő motívum költészetében. Politikai tisztánlátását bizonyítja, hogy az osztályharcot összekapcsolja a nemzeti függetlenségért vívott harccal, egyidejű harcot hirdet az úri önkény és a Habsburg-elnyomás ellen. A továbbiakban 1848 márciusának előzményeit és eseményeit vázolva az előadó rámutatott: a radikális ifjúság — közük Petőfi — szerepe a forradalom előkészítésében és a sorsdöntő napokban meghatározott jelentőségű, ők — 358 —