Hadtörténelmi Közlemények, 26. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1979)
1. szám - A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára - Liptai Ervin: A fegyveres erők a magyarországi proletárforradalomban. 1979. 3. p.
A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 60. ÉVFORDULÓJÁRA LIPTAI ERVIN A FEGYVERES ERŐK A [MAGYARORSZÁGI] PROLETARFORRADALOMBAN Az első világháború végén kibontakozó, a kapitalista társadalmat alapjaiban megrendítő forradalmi eseményekben — a Rajnától a Csendes-óceánig — mindenütt nagy szerepet játszott a hadsereg, a fegyveres erő magatartása. Az Oroszországban 1917 februárjában lezajlott, majd 1918 őszén a Központi Hatalmak országaiban végbement polgári demokratikus forradalmak győzelmét nem utolsósorban az tette lehetővé, hogy az uralmon levő rendszerek ellen a béke, a politikai és nemzeti szabadság jelszavaival fellépő dolgozó tömegekkel szemben a hatalmi szervek nem tudták a hadsereget sikerrel alkalmazni. Az imperialista érdekek szolgálatára a hadseregbe kényszerített munkások és parasztok millióit a közös érzések és célok egységbe kovácsolták a dolgozó osztályokkal és a sorsdöntő napokban a katonák a forradalom oldalára álltak. Másként alakult a hadsereg és a forradalom viszonya, amikor a munkásosztály a tőkés társadalmi rend megdöntésének, a szocialista hatalom megteremtésének igényével lépett harcba. Az országok többségében a forradalmi erőknek a társadalom legszélesebb tömegeit átfogó egysége, amelyet a béke akarása, a háborúért felelős, reakciós uralom elleni gyűlölet s a demokratikus szabadságjogok kivívására irányuló szándék kovácsolt össze, a szocialista forradalom napirendre kerülésének időszakában felbomlott. A burzsoáziának a polgári demokratikus forradalmon átment országokban — Oroszország és Magyarország kivételével — a munkásmozgalom jobbszárnyára támaszkodva, sikerült megosztania a dolgozó tömegeket és — alapvetően ebből következően — a hadsereget is saját osztálypolitikájának megfelelően felhasználni, mind külpolitikai törekvéseinek alátámasztására, mind pedig a proletariátus szocialista forradalmi mozgalmának vérbefojtására. A magyarországi fejlődést egyebek között az tette az oroszországihoz hasonlóvá, hogy a katonák, az alakulatok forradalmasodása együtt haladt a munkásosztály és a szegényparasztság fő tömegesével. Ezt a folyamatot a kormány sem erőszak alkalmazásával, sem pedig politikai manipulációkkal nem tudta megállítani. A hadsereg, a fegyveres erők forradalmasodása a Magyar Tanácsköztársaság előtörténetének fontos és tanulságos részét képezi. Hazánkban makacsul tartja magát egy nézet, amely időnként szakmai fórumokon is hangot kap, sőt kiadványban is jelentkezett. Ez a polgári de- 1 Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig, Budapest, 1978.