Hadtörténelmi Közlemények, 26. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1979)

1. szám - A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára - Liptai Ervin: A fegyveres erők a magyarországi proletárforradalomban. 1979. 3. p.

A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 60. ÉVFORDULÓJÁRA LIPTAI ERVIN A FEGYVERES ERŐK A [MAGYARORSZÁGI] PROLETARFORRAD­ALOMBAN Az első világháború végén kibontakozó, a kapitalista társadalmat alapjai­ban megrendítő forradalmi eseményekben — a Rajnától a Csendes-óceánig — mindenütt nagy szerepet játszott a hadsereg, a fegyveres erő magatartása. Az Oroszországban 1917 februárjában lezajlott, majd 1918 őszén a Köz­ponti Hatalmak országaiban végbement polgári demokratikus forradalmak győzelmét nem utolsósorban az tette lehetővé, hogy az uralmon levő rend­szerek ellen a béke, a politikai és nemzeti szabadság jelszavaival fellépő dol­gozó tömegekkel szemben a hatalmi szervek nem tudták a hadsereget si­kerrel alkalmazni. Az imperialista érdekek szolgálatára a hadseregbe kény­szerített munkások és parasztok millióit a közös érzések és célok egységbe ko­vácsolták a dolgozó osztályokkal és a sorsdöntő napokban a katonák a for­radalom oldalára álltak. Másként alakult a hadsereg és a forradalom viszonya, amikor a munkás­osztály a tőkés társadalmi rend megdöntésének, a szocialista hatalom meg­teremtésének igényével lépett harcba. Az országok többségében a forradalmi erőknek a társadalom legszélesebb tömegeit átfogó egysége, amelyet a béke akarása, a háborúért felelős, reakciós uralom elleni gyűlölet s a demokratikus szabadságjogok kivívására irányuló szándék kovácsolt össze, a szocialista for­radalom napirendre kerülésének időszakában felbomlott. A burzsoáziának a polgári demokratikus forradalmon átment országokban — Oroszország és Ma­gyarország kivételével — a munkásmozgalom jobbszárnyára támaszkodva, si­került megosztania a dolgozó tömegeket és — alapvetően ebből következően — a hadsereget is saját osztálypolitikájának megfelelően felhasználni, mind kül­politikai törekvéseinek alátámasztására, mind pedig a proletariátus szocialista forradalmi mozgalmának vérbefojtására. A magyarországi fejlődést egyebek között az tette az oroszországihoz hasonlóvá, hogy a katonák, az alakulatok forradalmasodása együtt haladt a munkásosztály és a szegényparasztság fő tö­megesével. Ezt a folyamatot a kormány sem erőszak alkalmazásával, sem pedig politikai manipulációkkal nem tudta megállítani. A hadsereg, a fegyveres erők forradalmasodása a Magyar Tanácsköztár­saság előtörténetének fontos és tanulságos részét képezi. Hazánkban makacsul tartja magát egy nézet­, amely időnként szakmai fó­rumokon is hangot kap, sőt kiadványban is jelentkezett.­ Ez a polgári de- 1 Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig, Budapest, 1978.

Next