Hadtörténelmi Közlemények, 128. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2015)

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács László: Karlovics és Petrovics. Leszámolás a barguzini Petőfi-fantommal

Leszámolás a barguzini Petőfi-fantommal 1003 elengedett­­ magyar hadifogoly sorsától teljesen elkülönítve kezeltek..., az országból való kiszállítása is feltehetőleg izoláltan történt. Tehát nevét az ún. Lüders-jelentés készítésénél vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyták, vagy formálisan Alekszandr Petrovicsot írtak helyette.”14 2. Mivel Heydte nem látta a foglyok között, csak a fenti koncepció alapján kerülhetett az osztrák hatóságok tudta nélkül Szibériába. 3. „Petőfi speciális helyzete miatt a cár bizonyára úgy rendelkezett, hogy a titkosság érdekében »Petrovicsról« csak minimális dokumentáció készüljön, halálakor pedig még azt a keveset is semmisítsék meg... [a XX. századi párhuzamok alapján ezért] elképzelhető, hogy a mi Petőfink barguzini életének is a megtalált csontváz lesz az egyedüli közvetlen bizonyítéka. 4. A száműzött társai azért nem hagytak róla feljegyzést, mert a cár tiltó rendelkezését követték, valójában összeköttetésben is lehettek, sőt „segíthettek neki egyes, kényszerűség­ből orosz nyelven írt verseinek nyelvi csiszolásában.”15 Mikolás szinte már-már elismerést érdemlő, igen sok részletre is kiterjedő, bár egyetlen adat nélküli légvárának azonban volt egy alapvető hibája: csaknem két évvel a barguzini ásatást követően, az ottani eredmény utólagos igazolására törekedve építette fel! A törté­nelmi dokumentumokat nélkülöző ásatók egyetlen lehetőségként ezért Svigel Ferenc ha­misítványára voltak kénytelenek támaszkodni. Svigel Ferenc hamisítványa Petőfi Sándor szibériai sorsáról és sírjáról A továbblépéshez tehát azt kell megvizsgálni, hogy miként született és mit tartalma­zott a Svigel-legenda, pontosabban a Svigel-féle hamisítvány.16 A kérdésekre maga Svigel Ferenc (?, 1888 - ?, 1958) adott kimerítő választ egy riportsorozatban, amelyet Abonyi Ernő újságíróval készített, de bemutatni a megítélésének alakulása miatt csak fordított sorrendben érdemes. Svigel azzal emelkedett ki a konkurrensei - Barátosi Lénárth Lajos (Máriaradna, 1892. március 3. - Komádi, 1968. április 18.) és Sándor József (Jászberény, 1892. szeptember 27. - Budapest, 1970. február 5.) - közül, hogy állításainak bőséges dokumentációjával jelent­kezett.17 A bizonyítékok felkeltették Szendy Károly budapesti polgármester érdeklődését, aki nem zárkózott el a sír jövőbeni felkutatásától, mindenesetre kérte a dokumentáció átadását gróf Lázár Imre főjegyzőnek, amire 1940. október 19-én sor is került.18 A bizo­ 14 Megjegyzendő, hogy semmilyen jelentésben vagy emlékezésben nem szerepel az Alekszander Petrovics név, ezt az MPB történészei csak szerették volna megtalálni. 15 Mikolás 1991. Vö.: Kovács 2003. 23. o., 19. jegyzet, 167. o., 854. jegyzet, 402. o. 16 A kérdést a kellő részletességgel tárgyaltam: Kovács 2003. 87-122. o. Vö.: Kovács 2012. 56-58 o.; Ko­vács 2015. Barátosi Lénárth Lajos és Sándor József hamisítványának kapcsolata Svigelével: Kovács 2003. 57-65. o., illetve 80-87. o. 17 Egyelőre nem részletezem, hogy Barátosi Lénárth addig alakítgatta a maga történetét, míg Svigel hírnév­re vergődött beszámolójával látta hasznosabbnak azonosulni, és jóllehet Szibériában sohasem járt, azt hazudta, hogy ő Svigelnél már négy évvel korábban, 1912. november 9-én talált rá a költő sírjára. Vö.: Kovács 2003. 57-60. o. Sándor viszont mindössze annyit állított, hogy 1918-ban a novonyikolajevszki (ma: novoszibirszki) lágerbe telepítve felnyúlt a priccse feletti fekhelyre, ott Svigel iliszunszki Petőfi sírjának kopott, vásott fényké­pére bukkant, ami az Amurszkaja Zsiznynek a Svigel-féle felfedezést ismertető gyűrött újságpapírosába volt csomagolva. Sándoré, n., 118-119. o.. Vagyis ő nem volt a sírnál. Kovács 2003. 81. o. 18 Abonyi 1940. október 9.; Abonyi 1940. október 20. HK 128. (2015) 4.

Next