Hadtudomány 10. (2000)
2000 / 1. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Forgács András: Görögország és a NATO, a görög nemzetbiztonsági stratégia
BIZTONSÁGPOLITIKA Forgács András Görögország és a NATO, a görög nemzetbiztonsági stratégia A Kelet és a Nyugat közötti globális enyhülés, a NATO és a Varsói Szerződés katonai természetű éles szembenállásának megszűnése, majd a VSZ felszámolása gyökeresen új helyzetet teremtett a Balkán-félszigeten is. Görögország feje felől a 60-as évek derekától fokozatosan elhárult egy átfogó világméretű konfrontáció regionális implikációinak veszélye. Gyakorlatilag megszűnt az észak felőli fenyegetettség és annak érzése is. Ezzel egyidejűleg új kihívások jelentkeztek, amelyekre a görög nemzetbiztonsági stratégiának és védelmi doktrínának megfelelő válaszokat kell adnia. Ezek a kihívások mindenekelőtt a 70-es évek eleje óta állandósult és időnként éles fordulatot öltő görög-török ellentétekben, Jugoszlávia felbomlásának a Balkán-térség egészét destabilizáló regionális hatásaiban, a közel-keleti térség stratégiai viszonyainak átrendeződésében testesülnek meg. A szerző kísérletet tesz arra, hogy röviden bemutassa a görög védelmi doktrína fejlődésének főbb állomásait 1952-től napjainkig, különös tekintettel a görög-török viszony problémáinak görög értelmezésére, s a problémákra való válaszkeresésre. A 90-es évek elejétől Görögország stratégiai helyzetét alapvetően többé nem a szovjet-amerikai szembenállás által meghatározott globális, hanem főként regionális tényezők determinálják. Görögországnak a jelen viszonyok között, egyfelől meg kell találnia helyét és szerepét az Európában és az Európával határos térségekben a regionális konfliktusok megelőzését és kezelését a politikai, a katonapolitikai együttműködés új formáit előtérbe helyező új, NATO-védelmi felfogásban; másfelől érvényt kell szereznie specifikus biztonsági érdekeinek is, mindenekelőtt Törökországgal szemben. Emellett folyamatosan számolnia kell a Balkán-félszigeten immáron egy évtizede fel-felizzó, etnikai fogantatású konfliktusok elsősorban nem katonai, hanem biztonságpolitikai természetű regionális következményeivel s tágabb értelemben a Földközi-tenger keleti medencéjének, sőt a Fekete-tenger és a Kaukázus térségében végbemenő folyamatok közvetett és közvetlen hatásaival is. A 80-es évek elejére kialakult és gyorsan változó viszonyok kikényszerítették a közel három évtizedes hidegháborús időszakban domináns és kizárólag a VSZNATO szembenállásra építő, gyakorlatilag az USA és a NATO által megszabott és azoknak alárendelt védelmi stratégia és doktrína fokozatos felülvizsgálatát és folyamatos kiigazítását. A Ciprus területének részleges török katonai megszállásába torkolló görög-török konfliktus világossá tette, hogy a NATO regionális törekvései, érdekei és a specifikus görög stratégiai, katonai érdekek gyakran nem konvergál