Haemus, 1998 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám

Bolgár­­ s az európai szellemiség polgára „Én az 1849-nek vagyok követője, azon 49-nek, mely a Magyar hazát a maga ősi füg­getlenségébe visszahelyezte, melynek dicső vívmányai a Hazát a Világegyetem min­den mívelt nemzeteinél tiszteltté tette, melynek dicső elveiért catastropha után a többiek között én is súlyos rabságot szenvedtem, a rabság után pedig számkivetés­be menni kénytelenítettem..." Dunyov István Kicsoda Dunyov István? Bolgár vagy magyar? Ez a kérdés a hatvanas években vita tárgya volt a magyar s a bolgár történészek között. Mindkét részről magukénak te­kintették a jeles ember tetteit. A kor szellemét megidézve egyszerűen kijelenthet­jük: a bolgár Dunyov magyar honpolgár. Mert születésükkor a nemzetek mindegyi­ke polgárok nemzete s nem etnikumuké. A bolgár Dunyov István jobban kötődik a magyar nemzethez, többet tesz a magyar szabadságért és függetlenségért foly­tatott harcban, mint nagyon sok magyar, a forradalom ellenségei. A másik kérdés, mely személyével kapcsolatban felmerül­­ a határon túl egy tömbben élő bolgár közösségek kérdése. Jóllehet századokkal ezelőtt elszakadtak az anyaországtól, a bánáti bolgárok máig megőrizték bolgár tudatukat, nyelvüket, szokásaikat. Óvják, őrzik azokat, pedig jóval korábban települtek ki Bulgáriából - mielőtt az újjászületési korabeli folyamatok eredményeként a modern bolgár nem­zet kialakult. A gyökerekhez való kötődés - miközben az utódok tartósan szervesü­lő részét képezik az ország társadalmának,­­ amelyben élnek - a jelenkor példája s a jövő modellje lehet. Azé a küszöbön álló világé, amelyben az államhatárokat és a szemellenzős nacionalizmust feloldó sokszínű és napvilágban minden népközös­ség kisebbségnek tekinthető már. Ilyen értelemben Dunyov István élete és tevékenysége üzenete a jövőhöz, amelynek - joggal hisszük - közvetítői vagyunk. HAEMUS Szondi György fordítása

Next