Néplap, 1948. május (5. évfolyam, 100-121. szám)

1948-05-01 / 100. szám

4 Május elsején, a munka, az egész magyar nép és a világ ha­ladó szellemű erőinek ezen a mai hatalmas ünnepén Debrecen dol­gozói­ óriási­­ méretű felvonulás­­­sal mutatják meg ország világ előtt, hogy minden erejükkel har­colnak a népi demokráciáért és a tartós békéért A mai ünnepi felvonulásból azonban kimaradnak azok a deb­receni dolgozók, akik kitűnő mun­­kateljesítményük alapján kiérde­melték, hogy „élmunkások” le­gyenek. Az ország különböző ré­szeinek élmunkásai ugyanis Bu­dapesten, az ország dolgozóinak ünneplése közben, ma veszik át az élmunkásjelvényt. Nézzük meg, kik is ezek a debreceni dolgozók, akik büszkék lehetnek arra, hogy az élmunká­­sok közé sorozták őket. MURVAI SÁNDORNÉ feesegyári munkás mindössze 25 éves, de már 10 éve dolgozik a gyárban. Egy gyermek boldog édesanyja, aki mindennél jobban mégis annak örül, hogy a férje nemsokára hazaérkezik hadifog­ságból. A Kefegyár népszerű „Esztikéje” a meszelőszurkolásnál dolgozik. Egy óra alatt a norma szerint 207 nyalábot kellene „szurkolnia", azaz rögzítenie s ő elérte az óránkénti 309 nyalábot. Magyarországon ebben a szak­mában ez eddig a legnagyobb tel­jesítmény. LUKÁCS JÓZSEF 39 éves kefegyári futómunkás, aki az elmúlt nyáron jött haza a fog­ságból. Mennyiségileg és minő­ségileg is elsőrendű munkát vé­gez. Csak azt sajnálja, hogy a 48 órás­ versenyben nem vehet részt, mert akkor még jobban megmu­tatta volna... Lukács elvtárs 16 éves kora óta dolgozik a gyár­ban s 20 éve szakszervezeti tag. Csendes, komoly ember, aki csak a munkájának, családjának és pártjának, a Magyar Dolgozók Pártjának él. I. SZABÓ LAJOS dohánygyári salakhordó, valósá­gos „robotember”. Mindenki el­ismeri, hogy az ő munkaköre a legnehezebb a Dohánygyárban. Sajnos, a Dohánygyár kazánja éppenséggel nem­ mondható mo­dernnek s így a salakot Szabó elvtársnak targoncával kell fel­tolnia a pincéből a szabadba s még a lejárattól is meglehetősen nagy távolságra tudja csak a tar­goncából kiborítani a gázszagú, egészségtelen salakot. Ráadásul minden második héten éjjel kell végeznie ezt a munkát. És Szabó Lajos hordja a salakot minden zokszó nélkül már 28 éve. Több ízben kapott már az egészségte­len munka következtében súlyos betegséget Amikor felgyógyult, felvette ismét a targoncát, lement a kazánház pincéjébe és még szorgalmasabban végezte munká­ját. BOTA BÁLINT dohánygyári munkás. Jelenleg a nikotingyártásnál üzemlakatos, de közben úgy „mellékesen" ólom- és vashegesztő, vízvezetékszerelő és bádogos munkát is végez. A Dohánygyárban mindenki tudja róla, hogy kitűnő és pontos mun­kaerő , Bota Bálint régi szerve­zett munkás, részt vett a­z 18—19. forradalomban is és azóta mind,­, végig hűséges maradt osztályá­hoz. JUHOS IMRÉNÉ i­ ­ Bethlen­ utcai textilgyár mun­kása. Már 25 éve van az üzemnél, mindegyik gépnél dolgozott és mindegyiknél meg is állja a he­lyét Jelenleg egyszerre két gépet is irányít, az egyik 60, a másik 48 „lófos”, ami „magyarul” azt jelenti, hogy az egyik gép 60 Danubia szegőszalagot, a másik 48 szegőszalagot teker fel egy­szerre. Teljesítménye után való­ban megérdemli az élmunkás ki­tüntetést. TÁRCSAS MIHÁLY építőmunkás, a Tiszántúli Építő­ipari Munkaszövetkezet pénztá­rosa. De csak pár nap óta, azelőtt csoportvezető volt a kinti építke­zéseknél. Csoportját oly kitűnő beosztással vezette, hogy a cso­port a rábízott építkezést fele­annyi idő alatt elvégezte. Tárcsai elvtárs részt vett az 1917—18-as moszkvai forradalmi harcokban, mint vörös gárdista. Mindig em­lékezetes lesz számára, hogyan foglalták el a bolsevikok a főposta épületét a mensevikektől és anar­chistáktól. Tárcsai Mihály jelen­leg a Kommunista Párt megyei választmányának tagja és a sza­badságtelepi pártszervezet elnöke TOKAJI LAJOS ugyancsak a MEMOSz tagja, aki szintén okos beosztásával tűnt ki, azt mondják róla, hogy „szinte ég a keze alatt a munka”. Régi, öntudatos szervezett munkás. TÓTH ZSIGMOND Villanygyári géplakatos, aki a kondenzátorok és olajhűtők ki­tisztítását végzi. Ez igen nehéz, veszedelmes és egészségtelen munka s a rossz nyelvek azt mondják, hogy Tóth elvtárs azért végezte a 14 napra előirányzott munkát négy nap alatt, hogy mi­­nél hamarabb megszabaduljon tőle. Ám a rossz nyelveknek most sincs igazuk, mert Tóth Zsigmond még ezenkívül más munkát is vál­lalt magára: a 2 számú kazán tápszivattyúját főmunkája mellett építi újjá. Jelenleg az 1. számú kazán­­ újjáépítésén dolgozik, amelyet még 1944-ben szétvitt a bomba. SZILVÁKI JÓZSEF asztalos, a Hajlított Bútorgyár- Salétrom­ utcai telepén az egyik szalagfűrésznél dolgozik. Egy nap alatt 570 székalkatrészt állít elő, közel kétszázzal többet, mint amennyit a norma megállapít. Ez annyit jelent, hogy egy héten 7800 munkapercet nyer az üzem. Ez természetesen a többiek mun­káját is meggyorsítja, hiszen senki sem tűri, hogy a kész al­katrészek sokáig a munkapadja előtt heverjenek. Szilvási elvtárs­nak a Vargakertben van egy kis családi háza, amelyet teljesen tönkretett a bombázás s most szabad idejében házát építi újjá. Munkája után tehát újabb munka vár rá. De végzi mindkettőt szí­vesen, mert tudja, hogy nemcsak a családi ház most már az övé, hanem az egész ország, a gyár­ban is ■ éppúgy magának dolgo­zik, mint otthon. VÍG LAJOSNÉ a Hajlított Bútorgyár közraktári üzemében csomagoló. Naponta 40—42 Széket kellene becsoma­golnia s ő már 60-nál tart. A férje a villanygyárban vaseszter­gályos, egy gyermekük van: har­­madik kereskedelmista leány. Nem akarnak „urat” nevelni belőle — ahogy Vígh elvtársnő mondja, azt akarják: ha hivatalba kerül is, mindig együtt évezzen a munká­sokkal és úgy cselekedjék, ahogy azt a munkásság érdeke meg­kívánja. SERES LÁSZLÓ a HÉV Salétrom­ utcai műhelyé­ben vasesztergályos és géplaka­tos, a versenybizottság és a terv­bizottság tagja. Mint segéd már huszonöt éve dolgozik bent az üzemben. Ebben az évben ő irányítja a villamoskocsik újjáé­pítését s ezt olyan sikeresen vé­gezte, hogy minden héten egy­­egy újjáépített villamoskocsi hagyta el a remízt. Seres elvtárs ezenkívül munkásfeltaláló is: rá­jött arra, ha a motortégelyt meg­vastagítják, sokkal kevesebb a törés s így tovább lehet hasz­nálni a motort. Az elmúlt időkben is sok u­szítást használt fel az üzem, de csak a felszabadulás óta látja, hogy elismerik a munkás­újítók érdemeit és megjutalmaz­zák őket GERGELY VIKTOR cipőgyári munkás. Még szinte if­júmunkás számba megy, aki azon­ban nemcsak az üzemében, tűnt ki elsőrangú munkájával, hanem kiváló szervezőtehetsége miatt megbízták a debreceni üzemek versenyeinek központi felügyele­tével. Nagyon rászolgált az él­munkás kitüntetésre. SZODRAI KÁLMÁN ÉS DEME GYULA vagongyári munkások. A kazán­műhelyben dolgoznak, hegesztési munkát végeznek. Mindig együtt vannak, mint az­­ ikertestvérek. Az egyik a kazánon kívül végzi villanyhegesztőjével a munkát, a másik pedig belül. Igen össze­szoktak már a munkában. Nem régen elhatározták, megpróbálják mennyi a maximális teljesítmény, amennyit egy óra alatt el tudnak végezni. Kiderült, hogy az előírt óránkénti egy méter hegesztés helyet négy métert haladtak előre Természetesen állandóan ezt a hatalmas iramot nem lehet bírni, de munkateljesítményük így is jóval túlhaladja az előírt normát. DARÓCZI ISTVÁN vagongyári munkás. Az V. számú kocsiosztályon dolgozik s mind munkatársai, mind a Vagongyár vezetői tudják, milyen kitűnően dolgozik Daróczi elvtárs. Mint él­munkáshoz illik, politikailag is öntudatos, s ezen a téren is példát mutat. TŐKÉS LÁSZLÓ Ifjúmunkás a Vagongyár­­ esz­tergaműhelyében dolgozik. Cso­portvezetője, Blazsek Ferenc elv­társ s a csoport többi tagjai is mind öntudatos munkások. Nem csoda, hogy ők vezetnek az esz­tergaműhely belső versenyében. A csoportban Tőkés Laci a leg­fiatalabb, de a munka terén nem vall szégyent. Szabadidejében is a munkásokért dolgozik: ő a SzIT vagongyári csoportjának propagandistája. Ilyen ifjúmunká­sokkal biztosítva van a megfe­lelő szakmunkás-utánpótlás. Tő­kés Laci arra is példát mutat, hogy a jó, élvonalbeli dolgo­zóknak politikailag is tisztán kell látniuk a kérdéseket, vezetőivé kell válniuk a népi demokráciá­nak. * Az itt felsorolt 16 élmunkás közül sokan nem is tudják, mi­lyen kitüntetésre terjesztette fel őket szakszervezetük. Legtöbb üzemben lelkükre kötötték: el ne árulják, miért keressük ezt az elvtársat vagy azt az elvtársnőt, mert az üzem vezetői májusi meglepetésnek szánták a szá­mukra. A debreceni élmunkások azóta már megkapták az értesí­tést a kitüntetésről, sőt azóta Budapesten a május elsejei felvo­nulás dísztribünjén várják, hogy Kossa István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára kitüntesse őket az élmunkásjelvénnyel. És még egyet! Nem tudjuk, hogy a Debrecenből felterjesz­tett 16 élmunkás közül mennyi­nek adja meg a kitüntetést a Szaktanács. Lehet, hogy mind a 16-nak, lehet, hogy kevesebbnek. Mindegy: nekünk valamennyi nagy büszkeségünk, mindannyian példát mutattak Debrecen dolgo­zóinak. DEBRECEN BÜSZKESÉGEI: ac­élmunkások U­S 2ANTOU NÉPLAP Kállai Bálinttal Hajdúnánáson 4 újgazda ver­senybe szállt Kállai Bálint nagy­gazdával. A versenyben kötelez­ték magukat, hogy többet termel­nek újgazda létükre is a régi gazdánál. —­ Hogy gondoltak éppen egy nagygazdára? — Ha mír ló, legyen kövér! — mosolygott vissza Nagy Imre újgazda — És bízom hozzá, lesz annyi termésem, mint neki! Búzá­ban, tengeriben, cukorrépában nem félek. A répám máris jobb, többször kapálom én, mint ő. — A búza ugyan az övé jobb, de utoléri az enyém — fogadok! A felszerelése is jobb, hiszen negyvenegynéhány évig gyűjtö­gette, volt hozzá ideje és módja. Én csak a felszabadulás és a föld­osztás után kaptam földet, nincs elég szerszámom, de így is meg­mutatom, hogy gazdálkodom úgy mint ő. Ennyit mond Nagy Imre nánási újgazda. Arca kemény, mintha acélból­­vésték volna ki, olyan ha­tározott vonalakból formálta meg a nélkülözés és a szakadatlan munka. Mosolyog kijelentéseihez, de mosolyából az elszántság árad és a törhetetlen akarat. 14 hold földön gazdálkodik, nagyon össze kell szedje magát, hogy jót és so­kat termeljen. Halmi Gábor újgazda 10 hold földön gazdálkodik, ő is felvette a versenyt Kállai Bálinttal. — Nem félek a versenytől. Jó munkámban bízom. Ez az én erőm. Magam­" munkálom meg a földemet, Kállai meg nem. ő mun­káltat Ebben minden benne van Én magamnak dolgozom, neki más dolgozik. Az én­ odaadásom­­jobban növeli a termést, mint az ő napszámosa, vagy részese. « Talán legkomolyabb Ciffra Mihály újgazda. Fekete ruhában van. Csak akkor enged fel, ami­kor a versenyre terelődik a szó. — Biztosan jobban dolgozom én, mint ő. Én most 9 holdon gaz­dálkodom. De jobban megmunká­lom, jobban trágyáztam a földe­met, mint Kállai gazda. Komman­dós voltam ugyan, de tessék meg­nézni a határban nincsen olyan föld, mint az enyém, csak rosz­­szabb. 4 G. Nagy Lajos élénkebb, moz­gékony újgazda. Hat hold jutta­tott földjét műveli. — A versennyel nagyobb ter­mést akarok elérni s egyúttal az ország újjáépítését is segítjük. Tudjuk ezt, hát miért ne verse­nyezzünk, ha vesztünk akkor is a miénk a haszon. Aztán nem hagyhatjuk cserben az újgazda társadalmat sem. Én meg társaim , az újgazdák becsületéért álltunk ki. Megvédjük. Majd csak meg­mutatjuk, hogy tudunk­ gazdál­kodni mi is és, hogy minket sem a gólya költött a világra. Az újgazdák szikárak, kemé­nyek, megszokták a munkát és a küzdelmet a természet erőivel.­­Komolyan, öntudatosan szoknak versenybe. * Nyakó Imre régi gazda, ő is ki­állt Kállai Bálinttal. 41 év óta gazdálkodik 16 holdas birtokán. — Milyen esélyekkel indulok neki a versenynek? Bízom. A búzám jó minőségű állami nemesí­tett vetőmag. A tengerim Weiss­­m­ann tengerimag. Nincs semmi hiba. Mindig gondot fordítottam a magok minőségére. Most is. 41 évi gyakorlat, tudás áll mögöttem Szeretném látni azt a gazdát, aki többet termel és nemesebb­­ magokból. Kállai gazdát kihív­tam, hadd lássuk ki a külön­­­gazda! Kállai Bálint mosolyog, amikor a versenyről érdeklődünk nála. Közvetlen, jólelküs mosolyát szinte az egész hatalmas teste sugározza . A verseny jó az emberiség felbuzd­ására, hogy kiki rendesen végezze el a munkát. Megláthat­juk most, hogy a kis újgazdák közül ki hogyan dolgozik. Ezért vagyok benne a versenyben. Hal­lom, hogy Budszentmihály do­hánytermelői ki akarnak hívni engem a dohánytermelésben. Állok elébe, csak nyerhetek rajta. K. G. L. versenyre keltek a nánási gazdák A hajdúnánási úrigazdák meg akarják védeni becsületüket 1948 MÁJUS 1. SZOMBAT Hirdessen a Tiszántúli néplapban Háziasszonyok figyelmébe! A panírozók­ezti bizalmi cikk: ?¡ U H Nti.1D E R-eé !? fcérz í t­mén­y­ei elismertek. — SCHNEI­DER-féle panírozótiszt a legtisztább nyersany­a­gokból, higiénia ve­a­n előállítva, minősége a legké­nyesebb igényeknek megfelél. Gazdaságos, olcsó. Eredeti zárt tomagolásba* kérje fűszer­kénél

Next