Néplap, 1948. augusztus (5. évfolyam, 174-198. szám)

1948-08-01 / 174. szám

4 A VÁROSHÁZA „ÉLMUNKÁSA" dr. Szűcs Lajos A „Kiváló munkáért” kitünte­tést a városházán dr. Szűcs Lajos, a személyzeti ügyosztály vezetője kapta meg. Csendben és szorgal­masan végzi munkáját Szűcs La­jos és amikor arra kérjük, hogy beszéljen munkájáról, szerényen hárítja el a kérdést. — Dolgoztam, ahogy sokszázan mások is dolgoztak — mondja. Csak munkatársai árulják el, hogy milyen kemény munkával teremtett rendet ügyosztályán, melyet elhanyagolt állapotban, sok porosodó aktával vett át. Előfordult, hogy kora reggeltől késő estig 10­ 1l óráig dolgo­zott hivatalában . Szűcs Lajos régi tisztviselő, régen is szorgalmas munkása volt­­hivatalának, de akkor senki sem törődött vele. Az előléptetéseknél a Horthy-rendszer hivatalaiban a jó munka mellékes szerepet ját­szott. — 1926-ban léptem közszolgá­latba — mondja dr. Szűcs Lajos —, de tíz évig kellett várnom ki­nevezésemre. Kisegítő munkaerő­­­ként dolgoztam. Tíz évig gürcölt éhbérért Az elsőfokúnál kezdte, majd az adó­hivatalnál, a főjegyzői ügyosztá­lyon és­­a helyettes polgármesteri hivatalban dolgozott. A felszaba­dulás után lett a személyzeti ügy­osztály helyettes vezetője és 1947 októbere óta ő vezeti az ügyosz­tályt. Szűcs Lajos azokhoz a köztiszt­viselőkhöz tartozik, akik tehetsé­gük és munkabírásuk ellenére nem jutottak megfelelő munkakörhöz és megbecsüléshez a múlt rend­szerben. A felszabadulásnak és a népi demokratikus szellem meg­erősödésének kellett jönnie ahhoz, hogy a jól végzett munka jutalmát és elismerését megkapja. Tudjuk, hogy a „Kiváló mun­káért” kitüntetés nem jutott mél­tatlannak, tudjuk, hogy dr. Szűcs Lajos, aki most tagjelöltje a Magyar Dolgozók Pártjának, méltó lesz arra, hogy a Párt tagja legyen. Több, mint száz csalást követett el a sikkasztó vágóhídi pénztáros Tegnap délelőtt hallgatta ki a vizsgálóbíró Nagy Béla, Homok utcai lakost, a debrece­ni vágóhíd sikkasztó pénztárosát. Nagy teljes egészében fenntartotta a rendőrsé­gen tett beismerő vallomását, elis­merte, hogy több, mint 11.000 fo­­rinttal károsította meg a várost. A sikkasztó vágóhídi pénztáros több, mint egy évig, mint vándor­­fényképész járta az őr " és több debreceni és szentesi fényké­pész mester nevéből j ebb-na­­gyobb összegekért nagyításokat s felvételeket vállalt. Száznál több ilyen esetet vallott be a v­i­zsgáló­­bíró előtt és elmondta, hogy a ká­rosultaktól mintegy 2-3000 fo­rintot vett fel előlegképpen. A vizsgálóbíró Nagy Bélát ki­hallgatása után előzetes letartózta­tásba helyezte. A Debreceni Helyi Vasút és Debrecen—Nyírbátori HÉV dolgozói 31-én, Salétrom utcai kultúrtermükben ünnepelték meg a hároméves terv első évének sike­res teljesítését. Ez alkalommal ke­rült sor Kurucz Imre DNyBV asz­talos „élmunkás” és Molnár Tibor DHV villamoskalauz „kiváló mun­káért” jelvényének az átnyújtására is, akik az első tervévvel lezáruló 4 hónapos munkaversenyben elért eredményeik alapján részesültek e kitüntetésben. A május 1-én él­munkás kitüntetésben részesült Se­res Lászlóval együtt, így a vállalat dolgozói már három élmunkással, illetve kiváló munkással dicseked­hetnek. A DHV és DNyBV forgalmi és műszaki dolgozói az első tervév so­rán végzett munkájukkal bebizo­nyították, hogy az ország újjáépí­tésében élen járnak. A két vasút Salétrém utcai tele­pének épületei csaknem 100 száza­lékban elpusztultak, a járművek és a pálya súlyos kárt szenvedtek. A dolgozók keze nyomán új épületek emelkedtek, szerszámgépek kezd­ték meg munkájukat és a kijaví­tott pályákon, az újjáépített műhe­lyekből újonnan fényezett villamos­­kocsik, új tűzszekrényekk­el ellá­tott mozdonyok és fürge sínautók indultak útnak, hogy szolgálják a közlekedést. Ezek az eredmények az eddigi, nagyrészt az első tervév célkitűzé­­seinek megvalósításából születtek. E munkák folyamán a két vasút­nál több, mint 1 millió forint érté­kű beruházást és felújítást hajtot­tak végre. A most meginduló 5 hónapos munkaterv és verseny kezdetén a DHV és DNyBV dolgozói ''büszke önérzettel pillantanak vissza az első­ tervévben végzett munkájuk­ra és friss erővel, megújult aka­rattal kezdik meg újabb munká­jukat az új, szociális Magyarorszá­gért és saját boldogulásukért. A hároméves terv első tervévére egy milio ötven forint volt, befektet­­tek ezzel szemben egymillió kettő­­száztizenötezret. Az első tervévben 120 százalé­kot teljesítettek. (x) G­yírnyik­ű szövet, selyem, mosóáru fehérnemű, pulóver, zokni újdonságok nagy választékban KERECSEN divatház­­ CSAPÓ­ UTCA 8. SZ A Magyar Vasúti Forgalmi RT autóbusz üzeme a hároméves terv első terverében beszerzett 4 db új magyar gyártmányú és 5 db kül­földi gyártmányú autóbuszt. A há­­roméves terv keretében előirány­zott építkezést, amely áll új iroda­helyiségből, munkásétkezőből, für­dőből, valamint egy hat autóbuszt befogadó új garage-épületből. Ez az építkezés kb. 70 százalékban már elkészült. A dolgozók odaadó és szorgalmas munkájának következtében az autó­buszüzem üzemanyagfogyasztá­s te­rén nagy megtakarítást ért el. A száz kilométerenkénti benzin­­fogyasztás kb. 17—18 százalékkal csökkent, a száz kilométerenkénti olajfogyasztás pedig kb. 50 száza­lékkal csökkent. Ezt alapul véve, az autóbuszüzem kilométer teljesít­ményét havonta 12—14.000 forint­tal csökkenti. Az első tervévben a Magyar Vasúti Forgalmi autóbusz üzeme 120 százalékot teljesített. Fizessen elő a Tiszántúli Néprapdáira! TISZÁNTÚL! NÉPLAP tava augusztus 1. vasárnap Nyírábrány gazdáinak száz százaléka versenyben áll Előretörés Újvároson, Püspökladányban, Földesen és Debrecenben is A mezőgazdasági munkaverseny legutolsó befutott jelentései alapján az eredmények a következőképpen alakultak: A mezőgazdasági termelési ver­­senyben Nyírábrány község gazdái, a megye összes helységeinek élén haladnak, mert valamennyien két, vagy ennél több pontban részt vesz­­nek a versenyben. Nyírábrány gaz­dái kivétel nélkül versenybe álltak. 1112 gazda van a községben és 1112 gazda versenyez. Igen nagy előretörés történt Bal­mazújvároson, ahol a 15-én bejelen­tett 2481 gazdával szemben 3317 gazda versenyez. Hiba azonban, hogy a balmazújvárosi versenybi­zottság — amint jelentette —, a maga részéről lezárta a versenyt. A verseny az idei gazdasági év vé­gén, október 31-én zárul le. De már­is megkezdődött az 1948—49. me­zőgazdasági év munkája és egyúttal versenye is. Tehát a verseny ok­tóber 31-én sem fog lezárulni. Foly­tatódni fog akkor a máris megkez­­dődött verseny. Egyébként Balmaz­újváros gazdáinak 83 százaléka versenyez. Az elmúlt két hét alatt Püspökla­dány is örvendetesen előretört. A versenyzők száma meghatszorozó­dott, 186 versenyző volt, jelenleg 1339 van. Földesen is emelkedett a versenyzők száma, Debrecenben is, de a növekedés egyik helyen sem kielégítő, mert Födes alig 40 és Debrecen­­ig 45 százalékot ért el A többi községekből még nem érke­zett be­jelentés, de remélhető, hogy mindenütt megélénkült a versenyző, kedv és a gazdák egyre nagyobb számban vesznek részt a verseny­ben. A verseny elbírálása a legtöbb helyen megkezdődött ugyan, azon­­ban éppen a sürgős gazdasági mun­­kák miatt a bíráló bizottságok nem tudnak elég gyorsan eleget tenni a rájuk váró feladatoknak. Szükséges ugyan a bírálatok gyors megejtése, de a gabonatermésnél a bírálatok lezárásának határideje, október 1-e,­­ezért jelentkezések még mindig el­fogadhatók, sőt szükségesek is, mert minél több gazda versenyez, annál nagyobb esélye lesz a megyé­nek az országos versenyben. Nem is rossz dolog most katonának lenni Látogatás a kerületi parancsnokságon, ahol a napos szabad idején olvas és Kossuth-körre készülnek a bajtársak A kerületi parancsnokság udva­ráról szűk sikátoron át lépünk be a másik udvarra. Mintha hegyen átvezető alagútból bukkannánk ki egy egészen más vidékre. Az udvar nagy részét üde, zöld pázsit borítja, szétszórva fák. Bal­ra tőlünk a fogda. — Nagyobbára üres — mondja kísérőnk —. Persze néha erre is szükség volt. Megesett, különösen régebben, hogy elcsente egyik a másik kenyerét. Ez nálunk az egyik legnagyobb bűnnek számít. ■A bajtársi lopást szigorúan büntet­tük. Na de most már szükségük sincs ilyesmire. Napi fél kiló ke­nyeret kapnak és szinte jobbat, mint a hatósági­­kenyér. Fiatal, jóképű legény fogad ben­nünket. A NAPOL. ő vezet be a századparancsnok szo­bájába. Utána visszaül az asztala mellé. Olvas. A századparancsnok, Solymár százados, szívesen beszélget el ve­lünk. Végigvezet a körleten. — Mikor az őrszázad megalakult — mondja — itt romhalmaz volt minden. Jöjjön csak velem, meg­mutatok még néhány helyiséget, amit még nem tudtunk rendbehozni, hogy láthassa, milyen jó munkát végeztek azóta a fiúk. Belépünk sorba néhány helyi­ségbe. Elképesztő a látvány. A padló mindenütt felszedve. Sok­ he­lyen beomolva a tető, úgyhogy látszik a padlásgerenda. — Még a kék ég is látszott. Csakhogy már becserepeztünk, hogy ne ázzon be tovább. Ezek a falusi fiúk csináltak belőle ott­hont maguknak. Kilépünk az ud­varra. Mennyire más képe van mindennek. Vidámpiros salakpálya fut a zöld gyep körül. Amott meg röplabdapálya. — Ezt mind mi csináltuk már — a százados elvtárs. — Meg azokat a facsemetéket is mi telepítettük. Ilyen környezetben aztán termé­szetes, hogy A KATONAÉLET egész másképp esik. — Sokat sportolunk. Néha már egész szép eredményeket érünk el Csakhát nem nagyon van felszere­lés. A cipőket a mi suszterünk ké­szítette el. Régi, rossz csukákba eszkábált össze valamit. Az meg már egészen megható volt, amikor a fiúk a dresszre a maguk pénzét adták össze. De hiába, még így is kevés s ők már nem nagyon tud­nak megint áldozatot vállalni. Bekukkantunk a legénységi szo­bákba. Mindenütt rend. Csak nem olyan TCDSzerű, idegesítő, szab­­vány­ rend, ötletességek jobbra­balra. Díszítések a falon. A szoba azonban üres. — Gyakorlaton vannak?-----érd­jük. ARATASI SZABADSÁGON. Csak annyi van bent, amennyire feltétlenül szükség van az őrség ellátására. A másik teremben már vannak néhányan. Pihennek. — Maradjatok csak nyugodtan !— mondja a százados. Az egyik az ágy szélén ülve szalonnázik. — Na, talán csak nem volt kevés az ebéd, hogy szükség van egy kis pótlékra? — Dehogy, én most vonultam be kinti őrségről, aztán hogy ma­radt egy kis élelmem, hát­­ -hara­pom, hogy a nyakamra ne avasod­­jon — mondja tréfásan. Megtudom közben, hogy holnap bemegy a Kossuth Akadémiára. Bodnár Dezsőnek hívják. A szabol­csi Tímárra való. Napszámosok, földjük nincs. — Hát a katonaéletet választotta bajtárs pályának? Nem vette el a levente a kedvét tőle? — Amióta a különbséget látom, csak fokozódik a kedvem. — Na, akkor hát sok szerencsét, Bodnár bajtárs. Tovább megyünk. Az egyik épületből kopácsolás hallatszik. A szabad szakszervezetek politikai napilapja a NÉPSZAVA előfizetési ára egy hóra 15.—FI szakszervezeti tagoknak 12.—FI BUDAPEST Vili, COAT! BCCA 1 — A fegyverműhely. A fegyver­művesünk maga mellé vett KÉT BŐ TÁRSÁT s­e építette újjá magának. Most kilincseket készítenek. — Egy jó fegyverművesnek minden­­hez kell érteni — mondja m­oso­lyogva. Elbúcsúzunk Solymár százados­tól. Kifelé tartunk. A kapu mellett szobából nótászó hallatszik. Népdalokat énekelnek ... „Hej él­­, de gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön katonák, aki ilyet szeret..Meg­tudjuk, hogy a délutáni K­OSCUTH-K­ÁRPA készülnél­. A kapuban napbarnított arcú, jóhúsban lévő legény áll az őrsé­ben. Komlósi Sándor, ő már vissza­jött az aratási szabadságról. Várom a villamost. Közben be­­sz.'~er:“"k. Mindenről. A faluról, a termésről, a katonaéletről. — Na, mit üzen Komlósi bajtárs haza Hajdúhadházra? — Hát mit is? Azt tessék meg­írni, hogy jól vagyok, meg hogy a jövő vasárnap, lehet megint haza­látogatok, meg ha''' nem is rossz dolog most katonának lenni... A villamos feltánn elindulu­k ... már nem is látjuk a laktanyát, csak egy-egy hangfoszv­ány jut még el a fülünkig. ... csak az jöj­jön katonának, aki ilyet szeret... ! — Nem. Kutyahúst Európának! Mac Cormick amerikai ezredes felfedezése Nyugat-Európa éhező népeinek megsegítésére nagyon eredeti mó­dot javasolt nemrégiben a „Chi­cago Tribune“ hasábjain megjelent egyik cikkében az újság nem egé­szen­­ismeretlen kiadója. Mac Cor­­mick, Mac Cormick ezredes Euró­pa éhező lakosságának élelmezé­sére a mexikói vadkutyák húsát javasolja.______ — ilyképpen — szónokolja Mac Cormick — Közép-Amerika meg­szabadul, a járványok terjesztőitől és a pestistől, ugyanakkor az euró­paiak millióit ez a kutyahús meg­menti az éhhaláltól. Ami pedig a kutyahús minőségét illeti, hivatko­zom­ Amundsenre, mint szakértőre, aki azt állította, hogy a kutyahús­ból készült bécsiszelet ízletesebb, mint a disznó- vagy borjúhúsból készült. Azt­ szeretnénk megkérdezni Mac Cormick úrtól, hogy ha olyan na­­gyon meg van győződve a kutya­­hús nagyszerű minőségéről,, miért, nem inkább a disznó- és borjúhúst javasolja az éhező Európának, hi­szen azoknak az is elég jó lenne,­­ és az amerikai maccormickok fogyasztanák el a „nagyszerű mi­nőségű vadkutyahúst“. Hiszen ed­dig megszokott rendje a kapita­lista világnak, hogy a jobb minő­­ségűü -W«» a­­nagy tőkések.

Next