Hajdú-Bihari Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-13 / 293. szám

WALSH, JANE:SZÉLMALOMHARC (TÁNCSICS KÖNYVKIADÓ 1959) Egyszerű munkásas­s­zony, egy anya befejezetlen életregényével ismerkedik meg az olvasó, ha ezt a köny­vet a kezébe veszi. Sem mű­fajilag, sem tartalmát tekint­ve nem sorolhatjuk a szok­ványos regények közé. Hőse maga az írónő, Jane Walsh , az ő gyermekkorát, férjhez­­menését, anyaságát, küzdel­mét, harcát örökíti itt meg hitelesen, minden szépítés nélkül. Az írónő sajá­t élet­­sorsában a hozzá hasonló munkás asszonyok százainak és ezreinek életét, vágyait, el­képzelését, örömét és bána­tát mutatja meg. Azt a szél­malomharcot, amit az angol munk­áscsaládok a két világ­háború között vívtak a ke­nyérért, megélhetésükér­t. Vé­gigkísérhetjük a tencashirei munkásság küzdelmét, a vá­ros­­textilgyárainak meghódí­tásáért, vagy sikertelenség esetén : hogyan lehet kisgyer­mekeket felnevelni néhány shilling heti munkanélk­i segélyből. Az írónő ezekre emlékezik regénye kezdő fejezeteiben: gyermekéveire, a nyomor, szenvedések világára. Itt nő fel ezek között az emberek között, s legszebb emléke in­nen egy-egy jó paikiás vagy a tenger látása Blackpollban, mikor mint szegény gyerme­ket ingyen elviszik az iskolai kirándulásra. Az évek soványan és éhe­sen telnek, s gyermek még, mikor gyárimunkás lesz , s.Kisnövésű voltam, s mindig féltem a fejem fölött sivító gépszíjaktól és a zúgó orsók hosszú sorától. Úgy éreztem csak arra várnak, hogy elkap­hassák a ruhámat és a haja­mat, s magukhoz rántsanak.” •— így vall erről az időről. Az álmatlanság, fáradtság jel­lemezte ezeket az éveket Gyermekek voltak még, akik odahaza titkon őrizték rongy­ból készült babáikat. „Az én csoportomban a legidősebb gyermek is csak tizennégy és fél éves volt.” — írja. Ilyen körülmények között álmodoz­tak a szövőszékek mellett főbokros ételekről­, szerelem­ről, boldogságról, jövőről. Itt bimbózik ki a szerelem rózsá­ja is szívükben, és ilyen kö­rülmények között kell kinyíl­nia is. „ Asszony korában gondj­ai csak nőnek, még nemcsak szülei miatt, hanem férjéért, később gyermekeiért kell ag­gódnia. Hogyan, miből ? Ál­landóan ezek a kérdések van­nak napirenden. Mikor kép­viselőjükhöz fordul az vála­szával ezzel kezdi a monda­tot : „Kedves Mrs. Walsh, hadd kezdjem azzal, hogy bár az ön politikai nézetei nyil­vánvalóan nem azonosak az én pártom felfogásával, önnek bármikor joga van hozzám". A következőkben pedig ígér és biztosí­ta, de tenni nem tesz semmit. Walshnek rá kell jönnie, hogy szegényen csak szegény ember segíthet, hogy „Kegyetlen dolog a jó­tékonyság — kegyetlenebb már nem is lehetne”. Sok küzdelem árán há­rom gyermeket nevel úgy, hogy nagyon sokszor férje munka nélkül van a há­ború nehéz, szűkös éveiben, de szí­vós és kitartó marad, ha gon­dolataiban néha a kilátásta­­lanság, a reményvesztettség, csüggedés uralkodik is el. Férje halála után pedig kö­vetkezetesen valósítja meg közösen szőtt terveiket, elha­tározásaikat Tudósításaiból, írásaiból már bizonyos mel­lékkeresethez jut, s addig küzd, míg nagyobbik lányát főiskolába tudja adni. Walsh mind embernek, mind írónak határozottnak, szilárd jelleműnek mutatko­zik. Hogy egyszerű munkás­nőből íróvá tudott válni, a tehetsége mellett feltétlen meg nem al­kuvásának, aka­raterejének köszönheti. Kez­dettől fogva érzi hol a helye, mi a kötelessége. Egyénisé­gében ugyan inkább az asz­­szonyi, anyai érzések domi­nálnak : a család, az otthon­teremtés igénye. Azok a té­nyek azonban, melyekkel nap mint nap találkoznia kell, melyeket saját maga is érez, elégedetlenné teszik, s ráébresztik arra, hogy az em­ber nemcsak önmagáért, szűk családi életéért van és él, hanem ezen túlmenően kö­telességei vannak a társada­lommal, a munkásosztállyal szemben is. Walsh nem for­radalmár típus, nem jut el Gorkij Pelagora Nyilovnajá­­nak harcos osztályomradoltáig, szocialista propagandájáig. Ő asszony, anya, aki férje, gyermekei jövőjét látja ve­szélyben, s ez tudatosan is megértesd benne a hovatarto­zás érzését, s eljövendő éle­tét tudatosan, ennek megfe­lelően kormányozza, irányít­ja, így jut el élete delelő­jére, ilyen szellemiben neveli fel gyermekeit, s ez a gon­dolkodásmód teszi íróvá ír most már nemcsak azért, mert tehetséget érez magában, ha­nem, mert tudja : írásai kor­­dokumentumok máris, hogy írásaival hivatást­­tölt be. A könyv írója mondaniva­lóját valóban művészi igény­nyel, rendkívül egyszerűen, mégis szemléletesen, megha­tóan formálja meg Torzíta­nánk, az igazságot vinnénk ferde vágányra, ha ezt a mű­vet nagynak, még csak jelen­tősnek is mondanánk. Azon­ban őszinteségével, tiszta, egyszerű írásmódjával, sajá­­tos színeivel, meghatóan ked­ves epizódok elmondásával az olvasót új, gazdag s igaz élménnyel ajándékozza meg. SZ. SZABÓ LÁSZLÓ Taar Ferencz Tanyai gyerekek Tr­a egy ideg­en megállana a ■*1 város közepén, mondjuk a Bika elött és az iránt tuda­kozódnék, hogy a világ me­lyik sarka felé induljon, ha Nagymacsra, a tanyaközpont­ba akar eljutni, a városlakó debreceniek először is a val­lókat vonogatniák, hogy ugyan mit tudják ők, hol tették le azt a bizonyos tanyáit, de ok­vetlenül akadna olyan is, aki felokosította: — Itt van az kérem nem messze, a város alatt. Hát tényleg ott van az. Csak éppen az a kérdés, hogy kinek mi a messze és mi nem az ? Mert az idegen, ha nem tudja, hogy ez mit jelent al­földi viszonylatban, tán még neki is vág gyalogosan egy jó séta reményében, s akkor csudálkozik aztán, amikor a két talpa már ég a gyalog­lástól, a háta megett a vá­rosból semmi nem látszik, órák telnek el s legfeljebb a híres Látókép­ csárdát veheti célba, a tanya még mindig nincs sehol. De ha van még egy kis kitartása, innen­ már hamarosan eljut oda. Köziben szidja a jó debrecenieket, hogy bolonddá tették Pedig nincs igaza. A végtelen sík­ság méreteihez szokott alföl­di ember tér- és távolságér­zéke, nemkülönben fogalma is más, mint például a du­nántúliaké Persze, az idegenek nem igen szoktak Debrecenibe jön­ni azért, hogy innen igazod­janak el Macsra. Pedig hát akadna itt is látni, hallani való, ami megérné a fárad­ságot. A tanya ugyanis már nem az a sötét, sáros, isten­­háta megetti hely, ami volt valamikor a Steinfeld-urada­­lom idején. A kastélyból is­kola, kultúrotthon, mozi lett, a főúttól köves út kanyarodik be a központba, bevezették a villanyt, új házak sora épült, van boltja, postája, termelő­­szövetkezete, még futba­llpá­­lyája is, aki akar itt is ehet norvég szardíniát a kocsmá­ban, s ihat rá pusztamérges f­rizlinget vagy hegyaljai fe­héret, egyszóval: megválto­zott itt is a világ, de nagyon ! Mindez azonban még csak a külső, ami látszik Engem az a kíváncsiság hajtott ki ide, hogy megtudjam : miként él­nek az emberek hogyan ha­ladnak előre műveltségben, kultúrában, gondolkodásban ? !V­­egyek az iskola igazgató­­jához — Kádár Sándor kollégámhoz — mondom neki Hadjáratban vagyok .Azt mondja : jó ! Kiivel akarok beszélgetni ? — A gyerekekkel! — Erre megint azt mondja: jó! Majd összeszed pár éye­— Várjál csak! — állítom meg a mozdulatát, mert már a kabátját kavarhatja a nya­kába — majd én válogatom ki őket! (Na hiszen, én is tudom mitől döglik a légy, ismerem a pedagógus rafi­nériát : csupa eminens gye­reket állít majd elő, meg olyanokat, akiknél minden rendben van otthon.) Mi­kor belépünk a tante­rembe, valami hatvan csil­logó szempár szegeződik ránk. Megületődött arccal méreget­nek, nem tudják ki lehetek s mit nézzenek ki belőlem: doktori, aki injekciót szúr a fenekükbe, vagy szakfelügye­lő bácsit, aki „megforgatja” majd őket a tudományból ? Csak úgy találomra kiválo­gatok 11 gyereket, a többit hazaeresztjük, letelt a tanu­lási idő. A „ kiválasztottak“ sustorognak egymás közt, még mindig nem tudják mit akarok. Kiülünk a nagy, üve­ges verandára, ahová besüt a cirógató őszi nap. Először is felírom a nevüket a kö­vetkező csoportosítás szerint: Tsz-tagok gyerek­ei: Szabó Margit, Iván József, Hegedűs Mária, Tóth Piros­ka, B. Rózsa Mária, Juhász István és Bányai László. Egyénileg gazdálkodók gye­rekei : (ezek közül néhány­nak már 56 előtt tsz-tag volt az apja, de még nem lépett vissza az új szövetkezetbe.) Dobosi Juliánna, Horváth Ró­za, Dóka Margit, A. Török János. A legidősebb 14, a legfiatalabb 11 éves. L­assan melegszünk bele a­­ beszédbe, én kérdezek, ők felelgetnek, nyíltan és őszintén. Köziben statisztikát készítek, amelyet most min­den változtatás nélkül köz­readok és nem fűzök hozzá semmit Beszél az maga he­lyett is ! íme : A 11 tanyai gyerek közül 7 akar továbbtanulni középis­kolában. A többi a termelő­szövetkezetben kíván dol­gozni. (!) Nyolcnak van otthon rá­diója. Három látott, már televí­ziót. Mindössze 1 nem ült még autóban a 11 közül. 7 járt már Budapesten. Valamennyien rendszeresen járnak moziba. (Hetenként többször is van mozielőadás?) Mindnyájan voltak mér a Déri Múzeumiban, hattan a Csokonai Színházban, ugyan­­csak hatan a pesti állatkerti­ben. Hárman láttak már szélesvásznú filmet. Valamennyinek aktatáská­ja van! Rossz, foltos cipője nincs egynek sem. (Legfeljebb ott­hon, a sárban tapickolnak benne, ha van. Iskolába a rosszat soha nem hordják !) N­­orváth Róza garderobe- 11 fa : 4 szoknya, 6 blúz és több egész ruha, 2 pár csipő, 2 pár szandál, harisnyák, al­sóneműk, kabátok, sapkák stb. Kilenc családnak van ke­rékpárja. Kettőnek motorke­rékpárja. Két gyereknek sa­ját karórája (négy most szán­dékozik venni !). Tíz család épített (a 11 kér­dezett közül) saját házat 1945 óta ! Mind a 11 család 51 disz­nót, többen kettőt is telente, ötnek van otthon fejőste­hene. Fényképezőgépe van a csa­ládnak ! Hétnek rendszeresen jár újság. Hat családnak nincs otthon 10 kötet, vagy érméi több könyve. 5 család nem tagja a fiókkönyvtárnak. (?!) (Erre érdemes felfigyelni.) 9 gyerek családja rendsze­resen jár a kultúrotthon ren­dezvényeire, kettőé nem jár moziba sem. Hat családnak van otthon, festett kép a falán, vagy réz­karc, nipp stb. amit az utób­bi években vásároltak ! Kérdezem: mit tudnak, a lunyikról ? Kivétel nélkül mind a 11 gyerek tudja, hogy a Szovjetunióban bocsátották fel és lefényképezte a Hold eddig ismeretlen oldalát. \T ilyen gyártmányú gépko­c’~*­ csikat ismernek? Vá­lasz : Skoda (ezt ismerik a legtöbben), Moszkvics, Pob­­jeda. Az egyik bemondja: TU—104 ! A többi lehurrog­ja , az nem kocsi, hanem re­pülő. És annál van nagyobb is a TU—114 ! Kérdem: tud­ják-e mi a kalács és a torta ? Összenéznek és kuncogni kez­denek. Látom az arcukon, kicsit le is néznek ezért az együgyű kérdésért. Hát már hogyne ismernék! Minden nagyobb ünnepen kalácsot is, tortát is szoktak enni. Meg­magyarázom nekik, hogy va­lamikor — nem is olyan ré­gen — még a falusi és városi gyerekek sem igen tudtak volna erre válaszolni, nem­hogy a tanyaiak. Látom a szemükből, hogy úgy hallgat­ják mint a mesét A mesét, ami számukra megfoghatat­lan. Nem is csoda, hiszen a legidősebb is a felszabadulás után született már. Kérdem : mit reggeliztek ma ? Szé­gyenlősen összemosolyognak. Végül kiderül: a többség forralt tejet és kévét, hárman kakaót. (Egyébként minden gyerek szokott kakaót irnna !) Valamennyien tudják, hogy mi történt 1917 októberében Oroszországban. A Magyar Tanácsköztársaságról 8 gye­rek pontos felvilágosítást ad. Arra a kérdésre, hogy: mi a termelőszövetkezet ? — hosszan, részletesen és pon­tosan elmagyarázzák a dolog lényegét .Hogyne tudnék, hiszen mind a 11 tagja a Pe­tőfi Sándor Ifjúsági Termelő­­szövetkezetnek. Fejenként va­lami 45 forintot kapnak egy­ségenként az év végén. Ta­karékba teszik a nyári tábo­rozásra, ruhára, cipőre, órá­ra, fényképezőgépre, Id mire! De erről majd máskor rész­letesebben !) Látnivaló, hogy ezek a gyerekek beleszület­tek az új, közösségi élet for­máiba s számukra ez — mint a jelen valósága és a jövő távlata — olyan természetes már, mint a levegő. It­ifényesednek a szemek, kitérüllk szrvak a gyerme­ki lelkek, egyre élénk­ebbé válik a diskurzus. Időnként nagy kacagások röppennek. Még néhány villámkérdés, inkább a derű, a tréfálkozás kedvéért: ha most választani kellene egy tábla 18 forintos tejcsoki vagy egy mozielőadás között, melyiket választanák ? Nagy sustorgás. Az eredményi­g a csokit, 8 a mozit válasz­taná (kikötve persze, hogy valami jó, izgalmas filmet játszanának ?) Tovább : meny­nyi volt a nyugatnémet—*, magyar meccs eredménye ? Kórusban vágják rá , győztek a magyarok 4:3-ra. Többen felsorolják a góllövőket is, amiből ismét vita támad. Ki a legjobb magyar ökölvívó ? Kórus: Papp Laci! Háromszor nyert bajnokságot az olim-­­pián. Sajnos, véget kell vetni a beszélgetésnek, hiszen még ebéd előtt vannak. Megígé­rem, hogy az ifjúsági tsz köz­gyűlésére kijövök, feltéve, ha meghívnak. Sorban kezet szo­rítok a gyerekekkel. És sze­retném forrón megölelni őket. Boldog kor­ú boldog ifjú­sága ! TARR FERENC II párisi szovjet könyvkiállítás sikere A kétnapos párizsi szovjet könyvkiállítás és könyvvá­sár hatalmas sikerrel — 4 millió frank bevétellel — zá­rult. Két napon, jobban mondva, két délutánon át a közönség zsúfolásig megtöl­tötte a szovjet könyvek 250 méter hosszúságú kiállítását. Nem véletlen, hogy leg­többet adtak el a tudomá­nyos könyvekből és azokból, amelyekből a közönség meg­tudhatja az igazságot a Szov­jetunióról. A legnagyobb pél­dányszámban kelt el Geor­ges Cigniot Ismerjük meg a Szovjetuniót és Marcel Egre­­taud A szovjet Kelet című könyve, Jefremov A ködös Andromédája és Alekszej Tolsztoj Golgotája. Különö­sen ki kell emelnünk, hogy nagy sikert aratott Lenin műveinek új kiadása, amely­ből eddig hat kötet jelent meg. Valóságos ostrom indult a szovjet szépirodalmi művek kiállítása ellen: a francia ol­vasók legnagyobb számban vásárolták Borisz Polevoj és Mihail Solohov műveit. I cDejetmb€^ Qfaj,aLai&íi t f Varjakat láttam kavarogni Tél­ lesz és varjai kavarognak % % csapatostul a táj felett, reggelenkmit a táj felett. * ❖ Tartották tárult szárnyaikkal De itt a házak oly szelídek* £ í a dióhéjjá nőtt eger ablakuk színe is meleg. 15­­4- Az álmos fákra le-lecsaptak, Otthoni házak, mind parányi. * % leültek s károgott az ág, de fényes füstjük összeér. % $ Sötét madarak sötét hangja s békességük szívemre hajlik. * ❖ kergette szét az éjszakát, mint egy melegfészkű tenyér. * % *­­ A fűszálak már meghajoltak. Nyúlás fölött a vas­idő is is, konok az idő és erős, szelíddé formálódik át •:* •· Talpam alatt a kongó föld is Vigyázzák a bolyhos nyugalmat * $ hideg volt Nem volt ismerős. arany­csőrű meleg libák. *· Szítta fehér fagy idegenné, s az emberek. Köszöntik egymást % *:* elűzött szinte. Egymagam mintha lennének mind rokon. | | láttam a hajnalt, s hogy a fűnek s engem is testvérré fogadtak, ' s fehér üvegárnyéka van, s így lett e táj az otthonom. % % ❖ Varjakat láttam decemberben, S nem fázhatok már csörgő fagyban, '£ | didergett s meglapult Nyúlás, kavargó szél se járhat át ❖ ❖ Mentem a hajnali ködök közt őszinte emberség vigyáz rány £ $ pillám a csöndtől lett havas, az lesz a lelkemen kabát. 4* 4. Tél jön megint. Zörgő hideg lesz, S varjak alatt a kiskapuknak * ❖ sírnak a vacogó kutyák, ha jó reggelt köszöntgetek, % !•. Vénemberek nézik az estét a nappal mozduló zajából + •5* párásodó ablakon át felelnek rá az emberek. 1 % Bényei Józsefi ! ÉN RÁD GONDOLOK ! ❖ Ha dúsan • omló szőke hajat láttok, Ha domborodó, szép kebleket látok *. ❖ s tengerszemet inteni felém, az ígéret valós idején 4* vagy íves, páros, igéző ajakat, és karcsúra formált márvány derekat . ❖ eszembe jut, hogy virgonc kis hullámok eszembe jut, hogy kerek válladon jó ♦ ο ❖ völgye csillan hajad és színén, álmodni az élet örömén * *,* hogy szemed igenli keskeny szájadat és, hogy ölelni vágyom teli derekad. .­. ❖ £ | Ha kérdi asszony, vagy kérdi lány. .£ % arcom kezébe véve egy napon : ›• •ο ■— Szeretsz-e engem ? ... én Rád gondolok, * és azt mondom majd: •· « — Nagyon!: i, —· · £ Haraszthy József * * ’ •• ‚• ‚• ❖ 4*6‚• •·6* 1­ ”• •‡•‡ Gyermeksorsok az új Tibetben Háromszázezer tibeti gyer­mek számára új korszak kez­dődött. A volt jobbágyok és rabszolgák gyermekei a reak­ciós lázadás leverése után, most iratkozhattak be először az iskolába. Több mint 1000­­­Nagysikerű budapesti sze­replés után most Püspökla­dányban mutatja be új mű­sorát a debreceni népi­­tánc-együttes. Az előadásra december 17-én, csütörtökön kerül sor, gyermek pedig először ismer­kedhetett meg az úttörő­szervezettel. Chiangba-Drurga, a I. szá­mú elemi iskola növendéke. Néhány hónappal ezelőtt rab­szolgaként egy földesurat szolgált. Négyéves volt, ami­kor apját a földesúr halálra kínozta. Két évvel később az édesanyja is meghalt. A reak­ciós lázadás elfojtása után a kis árvát felvették a thászai 3. számú elemi iskolába, amely szállást, ellátást és ru­hát is ad neki. Ugyanide jár a 11 éves Tu­­tan-Jentzen nevű fiúcska is, aki azelőtt az utcán csavar­gott és koldult. A lhászai ka­tonai ellenőrző bizottság ja­vasolta iskolai felvételét. A néhány héttel ezelőtt még piszkos rongyokban járó fiú ma már tiszta ruhában, vígan játszik iskolatársaival. Ballada-est­ az Irodalmi Színpadon A TIT Irodalmi Színpad legközelebbi előadásán de­cember 21-én, hétfőn este 8 órakor ballada-estben gyö­nyörködhet irodalomszerető közönségünk. A magyar és világirodalom legszebb balla­dáiból összeválogatott műsor előadója Jancsó Andrienn és Török Erzsébet Kossuth-díjas művésznő lesz. Zongorán Arató Pál kísér. Agrár­klub alakul! A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat és az Agrár Egyesület kezdeményezésére az elmúlt héten nagy érdek­lődés mellett alakult meg a Csokonai Klubban (Arany Já­nos utca 1/b., balra) a Haj­­dú-Bihar megyei agrár-szak­emberek klubja. A klubban szakmai viták, beszélgetések mellett lehetőség nyílik mű­velődésre és szórakozásra egyaránt. Az alakuló ülésen javaslat­­ok hangzottak el a klub programjára vonatkozóan is. A klub minden héten szer­dán áll rendelkezésre az aga­rár-szakembereknek, ahol köz­vetten formában tölthetik el szabad idejüket. Előadás csak minden második szerdán lesz. Legközelebb december 16-án, a Mesterséges holdak mű­helytitkairól, rá két hétre A világ élelmezésének problé­májáról tartanak előadást. NAPLÓ, 1959. DEC. K­. VASÁRNAP

Next