Hajdú-Bihari Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-01 / 128. szám
Tíz esztendő elteltével jöttek rá a konyári Alkotmány Termelőszövetkezet vezetői és tagjai, hogy a baromfitenyésztés nem is rossz üzlet. No de ne vágjunk a dogok elébe. Hallottunk róla, hogy nagyon szép baromfitelepe van a szövetkezetnek. Azt is elmondották, melyik tájon találjuk a meg, így aztán, mielőtt valakivel beszéltünk volna a szövetkezet vezetői közül, egyenesen az úgynevezett Égett-rétre mentünk. Baromfiak számára ideálisabb helyet nehéz elképzelni. Kis erdő, körben mindenütt legelő. A folyó közel van, de ha egy kicsit esősebb az időjárás, közvetlenül a kis erdő mellett is van egy lapos, amelyen hónapokon keresztül megáll a víz. Távolról nem láttunk egyebet, mint vályogból épült házat szalmatetővel, mellette egy csomó kivetett vályogot, egy összebarkácsolt karámot és néhány fehérlő kislibát. — Hát hol van itt a baromfi, az a sok ? Vassné előveszi a csengőt, Dienesné a darával telt kosarat, Hegedűs Irén pedig egy ölrevaló zöldet. Megszólal a csengő, s a kísérődből csak úgy tódul az etetőhöz a sok csirke, utánuk pedig a libák. Beszédes mind a két aszszony. Eldicsekednek — jogos büszkeséggel —, hogy az 1500 csibéből majd 1400 van meg most is, s köztük nem egy tízhetes létére a 80—90 dekát is eléri. Még az a száz sem pusztult volna el, ha a kutya el nem hordja. De mire rájöttek, hogy a kutya is szereti a csirkehúst, már elvitt vagy ötvenet. A csirkék után a libákat is meg kell nézni, no meg a kacsákat is, melyeknek gondozója Hegedűs Irén. Minden dicsérgetés nékül mondom : szép állomány. — Hát a homoki részen látta már a csirkéket ? — Nem. — Pedig azt is érdemes lenne megnézni, ott is van vagy kétezer. Meg a központban az 1000 kispulykát. Azok is szépek ám. Hirtelen összeadom a számokat. Van tehát összesen 3500 csirke, ezer liba és kacsa vegyesen és ugyanannyi pulyka. Ez együttvéve 5500. S összesen nyolc asszony gondozza. És hogy milyen lelkiismeretesen, azt a súly is mutatja, no meg az is, hogy például Dienes Sándorné most éppen azért van itt, mert a lányának valami más elfoglaltsága akadt. A nyolc asszony közül a többség pedig új szövetkezeti tag. Legalábbis az a két asszony és egy leány, akik most itt vannak, a tavasszal léptek be. Hasznos asszonyi munka Bemegyünk a tsz központjába, az irodába. Itt már az elnök, Tőgyi Károly mutatja meg a sok kis csipogó pulykát. Faggatózni sem kell, elmondja az elnök, miért ez a nagy „baromfiláz”. Több mint 400 tagja van a szövetkezetnek, s közülük mintegy 140 nő. A baromfineveléshez mindegyik ért, otthon is nevelnek csirkét is, libát is, kacsát is a háztájiban. A gondolatot ez adta. Miért ne lehetne az asszonyokat a közösben is ilyen munkára fogni. Munkát biztosít. Aztán az sem megvetendő, amilyen jövedelmet ad. Egy kiló csirke előállítása 16—18 forintba kerül, a szövetkezet pedig — nagyüzemi felárral együtt — a májusban leadottakért több mint 30 forintot kap. Elősegíti az árutermelési terv teljesítését, amellett a gondozóknak is jó jövedelmet biztosít, hiszen év végével minden asszonynak jóváírják a 300—350 munkaegységet. Megszületett az elhatározás. A homoki részen egy épületet átalakítottak, ott van az úgynevezett előnevelő. Ott vannak párhetes korukig a csirkék, s onnan átkerülnek az Égett-rétre. Itt két nap alatt húzták fel az épületet, amelyről már az előbb is beszéltünk, s 3000 szárnyas fér bele. A vályog pedig azért van ott, mert rövidesen még egy 3000 férőhelyes nevelőt építenek. Az elmondottak után talán már felesleges is volt feltenni azt a kérdést Tőgyi Károlynak: érdemes-e baromfitenyésztéssel foglalkozni. Ha nem lenne érdemes, nem is igen csinálnák. Tőgyi Károly forintokban is válaszol. A csirkékért, libákért, pulykákért — ez utóbbiakból az idén még ezer darabot nevelnek fel— közel 300 000 forint bevétele lesz a szövetkezetnek. Persze a kacsákat és libákat kövéren értékesítik — az is sok muksát ad majd az asszonyoknak. Csak a tollból, meg a tojásból mintegy 50 000 forint bevételre számítanak. Pedig a törzsállományt is a mostaniakból alakítják ki: 700 csirkét, 100 tojópulykát, 150 kacsát és 100—120 libát hagynak meg. Ezek a számok aztán már mindenkit meggyőzhetnek: érdemes a nagyüzemben is baromfitenyésztéssel foglalkozni, sőt érdemesebb, mint bárhol másutt. Hogy miért nem csinálták előbb is ? Mert megfelelő gondozók sem voltak, meg hát az őszinte szó azt kívánja, hogy mondjuk meg úgy ahogy van , nem is igen bíztak benne. Persze kockázat most is van. No, de ha jó a gondozás, kisebb. Márpedig a nyolc asszony bebizonyította eddig is : érti a munkáját. §1 J1(j)(D Mzáutpas Nyolc asszony szorgos munkája a konyári Alkotmány Tsz-ben Etetik a kacsákat az épülő falak között Szocialista iparunk seregszemléje Az elmúlt napokban, ha még lehet, zsúfoltabbak voltak a Budapest felé haladó gyors- és személyvonatok. A vállalatok személygépkocsijai, az érdeklődő magánosok járművei is szinte ellepték a Budapest felé vezető műutakat. Mindenki, aki csak tehette, szerét ejtette, ellátogatott fővárosunkba, felkereste az ipari vásárt, megtekintette a kiállítást. Megyénk dolgozói közül is nagyon sokan adtak találkát a Városligetben és mindannyian lelkes örömmel számoltak be a látottakról, tapasztalataikról. Igaz, a rendelkezésre álló idő rövid volt, hiszen több nap is kevés lett volna az összes pavilonok megtekintésére, a kiállító cégek gyártmányainak tüzetesebb tanulmányozására. Amikor belépett az ember a vásár területére és megállt a gyönyörű szökőkúttal ékesített téren, egy pillantást vetett a vásár színes forgatagára — az első gondolat, ami foglalkoztatta: vajon merre menjen, mit tekintsen meg? Hivogatta a könnyűipari pavilonban látható szebbnél szebb női és férfiruha, szövet, cipő, kötöttáru, selyem, a legújabb műszálból készült ruhaanyag, a korszerű új bútor és ki tudná felsorolni azt a sok-sok látnivalót, ami mind csábította az embert, hogy órákat töltsön el ebben az egy pavilonban. A szomszédban a helyi ipari vállalatok mutatták be termékeiket, s mindjárt egy lépés, s máris a Kohó- és Gépipari Minisztérium impozáns kiállítási csarnokába léphettünk. S itt nemcsak a laikusok, hanem a gépekhez, műszaki berendezésekhez értők is elámultak, amikor szemrevették szerszámgépiparunk, műszeriparunk termékeit, híradástechnikai iparunk gyártmányait, a korszerű gépeket, berendezéseket, felszereléseket. S a látogató azt vette észre, hogy már öt órája tartózkodik a vásár területén, de még nem volt ideje, hogy megtekintse a nehézipar három csarnokát, a kisipari szövetkezetek kiállítását, a nagyszabású gépkocsi bemutatót, nem is beszélve a soksok érdekességet rejtegető külföldi kiállítóik önálló pavilonjairól és csarnokairól. Méreteiben is impozáns, összetételében pedig egyenesen megragadó volt az idei ipari vásár. Ezt állapították meg legtöbben, amikor fájó szívvel búcsút intettek a Városligetnek. Ugyanakkor azonban jóleső érzéssel nyugtázták, hogy az idén ismét egy lépést tettünk előre, hogy a budapesti ipari vásárt ne csak itthon, országunkban ismerjék el, mint jelentős tényezőt, hanem egyre inkább kivívja magának a nemzetközi jelzőt, a külföldi — a szocialista és a tőkés — országok elismerését is. Ha hivatalosan még nem is, de a gyakorlatban ma már a budapesti ipari vásár nemzetközi lett. Méltán sorakozik fel a hírneves lipcsei, bécsi, brnói nemzetközi vásárok mellé. Ezt a tényt néhány számadat is alátámasztja. A hazai ipart képviselő 705 vállalat mellett az idén is 19 ország 390 cége mutatta be termékeit a vásáron. A fejlődés egy év alatt is szembeötlő. Anglia a múlt évben például négy vállalattal képviseltette magát az ipari vásáron, ezzel szemben az idén már 18 angol cég mutatta be termékeit. A múlt évben Ausztriából 6, az idén 79, Franciaországból 1959-ben 37, az idén 47, a Német Szövetségi Köztársaságból tavaly 38, most pedig 66 cég jött el a budapesti ipari vásárra. Növeli a vásár nemzetközi jelentőségét az is, hogy olyan világcégek állítottak ki, mint a Standard, az AEG, a Telefunken, a Hal, a Philips, a Krupp és még mások. Külön önálló pavilonban mutatta be termékeit a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Lengyelország, Ausztria, Franciaország. Először szerepelt a budapesti ipari vásáron a Román Népköztársaság, Svédország, Kanada és Monaco.• Örömmel és megelégedéssel vesszük tudomásul ezt a nagy nemzetközi érdeklődést, mégis azért legjobban hazai iparunk nagyszerű eredményeinek, sikereinek örvendünk. Méltán tölthet el mindenkit büszkeséggel az a tudat, hogy a magyar ipar ma már egy sor területen együtt halad a fejlett országok gyáriparával, s nemegy vonatkozásban példát is mutat a külföldnek. A magyar szerszámipar legújabb termékei, a tízéves állami műszeripar jelentős készítményei nemegyszer elragadtató megjegyzésekre késztették a külföldi szakembereket is. S nemcsak elismerésre, hanem üzleti tárgyalásokra is. A kiállítási csarnokok tárgyalószobáiban a függönyök mögött hasznos véleménycserék alakultak ki, s egymás után írták alá magyar üzletemberek a megállapodásokat. Új, világszínvonalat elért gépeink és berendezéseink iránt már az első napokban nagy volt a külföldi üzletemberek érdeklődése, s különösen az ausztráliai, osztrák, francia, olasz üzletemberek s természetesen a szomszédos népi demokráciák kereskedelmi szakemberei jegyezték meg, hogy szándékukban van magyar gépeket, műszereket és más egyéb cikkeket vásárolni. Az idei vásár jelentőségét növelte, hogy nemrégiben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 15 éves évfordulóját. Most, ezen a kiállításon is számot adhattunk ország-világ előtt azokról a mélyreható változásokról, amelyek hazánkban végbementek. Mindenki láthatta, milyen nagyot fejlődött iparunk az elmúlt 15 év alatt. A fejlődésnek ez az üteme külföldi barátainkat is meglepte, nem is beszélve azokról, akik még ma is csak annyit tudnak Magyarországról, hogy itt a nép gulyással és paprikával él, és lovon száguld a vad pusztán. Jól fejezte ki az így gondolkozók megváltozott véleményét az egyik nagy brüsszeli áruház vezetője, aki többek között elmondotta, hogy kellemesen meglepte, milyen fejlett a magyar gépipar. „Ezt nem tudtam. Magyarországot eddig csak mint élelmiszerszállítót és kézműiparáról nevezetes országot könyveltem el." Igen, másfél évtizeddel ezelőtt legfeljebb a kecskeméti barackpálinka vagy a tokaji aszú feltálalásakor emlegették Magyarország nevét bizonyos külföldi körökben, de ma már szerszámgépeink, hajóink, nukleáris és geodéziai műszereink, traktoraink, autóbuszaink, kombájnjaink, televízió vevőkészülékeink, telefonközpontjaink és más készítményeink hírnevet szereztek hazánknak, elismerést és megbecsülést népünknek. Aki a vásár különböző csarnokaiban járt, akaratlanul is összehasonlítást tett a múlt és a jelen között. Ez a kiállítás is bizonyította, hogy hazánk az elmaradott, félgyarmati sorból kiemelkedett és ma már iparilag fejlett ország. A kiállításon is tükröződött, hogy 1938-hoz képest az ipari termelés szintje három és félszeresére emelkedett. Műszeriparunk tíz év alatt tizenkétszeresére növelte termelését. Gyógyszeriparunk ma már tizenháromszorosát állítja elő a tíz évvel ezelőtti mennyiségnek. Traktoriparunk fejlődésből tanúskodik, hogy míg'935-ben 1000 holdra 0,7 traktor jutott, addig 1959-ben majdnem ötszörösére emelkedett a traktorok száma, s ezer holdanként 3,4 darab található. De mi még ezt is kevésnek találjuk, és tovább gépesítjük a mezőgazdaságot. Néhány számadat egy rövid összehasonlítás és máris láthatjuk a lényeges változást, előrehaladást, önként adódik a kérdés, mivel járult a fejlődéshez megyénk ipara ? Az ipari vásár választ ad erre a kérdésre. is, hiszen megyénk több ipari üzeme mutatta be termékeit a különböző csarnokokban. Néhány évvel ezelőtt még gyermekcipőben járt hazánkban a gördülőcsapágy-gyártás. Ma a debreceni GÖCS nemcsak a hazai, hanem a külföldi igényeknek megfelelő, kifogástalan minőségű csapágyakat gyárt, s ezeket megtekinthették a vásár látogatói is. A gyógyszeripari termékek között találjuk a BIOGAL gyógyszergyár készítményeit. A debreceni női konfekció, a Debreceni Hajlítottbútor-gyár székei, a Debreceni Lakatos- és Gépipari Vállalat sodronyfonógépe, a kefegyár termékei, a textilipari és a kötszövő vállalat készítményei, a műanyaggyár háztartási cikkei mind-mind megyénk munkásainak, mérnökeinek, technikusainak, ipari dolgozóinak hírnevét öregbítette. A vásár bezárta kapuit. Megállapíthatjuk, hogy sikere felülmúlta az előzőekét. Szocialista iparunk nagy seregszemléje volt ez a kiállítás, s méltán érdemelte meg dogozóink és a külföldi szakemberek, látogatók elismerését. Kovács Béla Baromfinevelés „ futószalagon” Azt mondja egy régi közmondás : a medve is azután kapott a mézre, miután megkóstolta, hogy jó-e. Az Alkotmány Tsz tagjai is tudják most már: jövedelmező a baromfitenyésztés. Nem húzódoznak tőle, sőt már arról beszélgetnek, hogyan lesz jövőre. Igen. Jövőre úgy szeretnék csinálni, hogy januárban kihozzák az első csibéket, s márciusban már értékesítik is. Ha kiürül az előnevelő, másik csapatot hoznak bele és folytatják egész évein át. Az aszszonyok vállalják a gondozást, hiszen jól lehet keresni vele s nem is nehéz munka. Nagyon sok tsz-nek érdemes lenne követni a konyári Alkotmány Tsz példáját. R. B. Úttörők a hajdúböszörményi tanácsülésen Hajdúböszörményben a legutóbbi tanácsülésen a vendégek között 50 úttörő is megjelent az iskolák igazgatóival együtt. Meghallgatták a tanácsülést, majd amikor kérték, hogy a vendégek is mondják el véleményüket, javaslataikat, az úttörők közül elsőnek Varga Katalin jelentkezett szólásra. Bejelentette, szeretné, ha Hajdúböszörményben is úttörőpark létesülne. Adjon ehhez segítséget a tanács. Egy másik úttörő a külsőségi területek járdával való ellátását tette szóvá, mivel ő is külsőségen lakik és önhibáján kívül sárosan érkezik az iskolába. A városfejlesztési tennivalóknál figyelembe veszik a legfiatalabbak javaslatait is. GOND amelyen lehet segíteni Annak idején mindenki örömmel állapította meg, hogy a TÜZÉP több millió forintos költséggel központi széntároló telepet létesített a Mikepércsi út elején. Örömmel értesültek a vásárlók a Püspöki palotában megnyílt és a vásárlók rendelkezésére álló megrendelőiroda működéséről is. Valóban ezek az intézkedések helyesek voltak, hiszen a központi tárolás több millió forintos megtakarítást jelent népgazdaságunknak, a megrendelőiroda működése pedig sok fáradságtól, utánjárástól kíméli meg a vásárlókat. Igen, amikor nincs a tüzelőbeszerzés főszezonja, amikor naponta csak néhányan keresik fel ezt a központi megrendelőirodát. Most azonban, amikor a debreceniek tízezrei gondoskodnak téli tüzelőjükről, bizony most már az tapasztalható, hogy kevés ez az egy megrendelőiroda. Reggelente sokan várnak nyitásra és az irodában dolgozó néhány személy képtelen a gyors ügyintézésre. Joggal teszik szóvá tehát a debreceni dolgozók, hogy a tÜZÉP-nek segítenie kell ezen a problémán. A szerkesztőségünkhöz érkező több levél is sürgeti a gyors intézkedést. Értesülésünk szerint a TÜZÉP igazgatója a napokban kéréssel fordult a főigazgatósághoz, hogy tegye lehetővé a város területén még két helyen a téli tüzelő megrendelését. A tervek szerint a Hantán Kató utcai, illetve a Szoboszlói úti TÜZÉP-telepeken lehetne megrendelést feladni. Ehhez azonban szükséges volna néhány adminisztratív dolgozó beállítására, ami a TÜZÉP létszámának és béralapjának emelésével oldható meg. A közönség véleményét tolmácsoljuk, amikor sürgetjük a főigazgatóság gyors intézkedését. A másik probléma, amit ugyancsak a vásárlók tesznek szóvá, a megrendelt tüzelő hazaszállítása. Jelenleg két-három nap is eltelik a megrendelés után, míg a tüzelő a pincébe kerül. Az autóközlekedési vállalat szekérfuvarozási részlege most, a tüzelőszállítás főszezonjában képtelen megoldani a gyors házhozszállítást. Ez a késlekedés sok bosszúságot okoz a lakosságnak, hiszen napokig kell lesni, hogy vajon mikor érkezik a tüzelő. Emiatt többen szabadságot kénytelenek kivenni, amit természetesen nem lehet helyeselni. A szállítás meggyorsítása érdekében a TÜZÉP vezetői tárgyalásokat kezdtek az autóközlekedési vállalat igazgatójával, hogy tehergépkocsikat is állítsanak be erre a célra. Sajnos még határozott válasz a mai napig sem érkezett. Pedig minden amellett szól, hogy az ország harmadik legnagyobb városában, Debrecenben — Budapesthez hasonlóan— a korszerű tüzelőszállítási rendszert vezessék be és tehergépkocsikkal fuvarozzák házhoz a szenet és a fát. Az autóközlekedési vállalat válaszának meggyorsítása érdekében a TÜZÉP a napokban a Belkereskedelmi Minisztérium, illetve a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékes szerveihez fordult segítségért. Reméljük, hogy a közeljövőben, egy-két hét alatt véglegesen megoldódik a debreceniek problémája, meggyorsul a tüzelő megrendelése és nem kell várni napokig a hazaszállításra sem. (k. b.) Vidám gyermeknap a textilgyárban (Tudósítónktól) A Debreceni Textilgyár vezetősége és szakszervezeti bizottsága évről évre kedves kis ünnepség keretében köszönti az üzem dolgozóinak gyermekeit a nemzetközi gyermeknapon. Ebben az évben május 27-én, délután került sor az ünnepségre amelyen Tóth Lászlóné, a szakszervezeti bizottság elnöke üdvözölte a gyermekeket. Ezután vidám játékfilmeket vetítettek, majd ajándékként cukorkával teli csomagot és színes képeskönyvet kaptak a gyermekek. NAPLÓ , 1960. JÚNIUS 1., SZERDA