Hajdú-Bihari Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-01 / 232. szám
A dolgozó nők érdekében A debreceni városi nőtanács munkájáról Az MSZMP VII. kongres- szusa a nőtanácsok munká- jával kapcsolatosan megállapította, hogy feladatuk: a szocializmus építésének központi társadalmi kérdéseivel való foglalkozás, a dolgozó nők mozgósítása a párt politikájának elősegítésére. Alkotmányunk biztosítja a nők egyenjogúságát. A nőtanácsok azon munkálkodnak, hogy ennek a törvényben biztosított jognak az élet minden területén maradéktalanul érvényt szerezzenek. Látni kell azonban, hogy a nők társadalmi kérdéseinek megoldása nem megy máról holnapra, ez csak hosszan tartó erőfeszítés eredménye lehet. Olyan anyagi feltételek megteremtésére van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a nők kétirányú kötelezettségüknek — a társadalmi és családi élet feladatainak — könynyebben eleget tegyenek. Segíteni kell a dolgozó nőknek a gyermeknevelésben, a háztartás gondjainak csökkentésében, politikai és kulturális igényeinek kielégítésében. A nőtanácsok eddig is sokat tettek ezeknek a feladatoknak a teljesítéséért. A debreceni városi nőtanács tevékenysége is arról tanúskodik, hogy legfontosabb feladatának tekintette — és tekinti jelenleg is — a dolgozó nők érdekeinek képviseletét, problémáinak megoldását. A debreceni városi párt-végrehajtó bizottság nemrégiben foglalkozott a nőtanács munkájával, s a jelentés is megállapította, hogy a városban működő nőtanácsok jelentős munkát végeztek. Jelenleg 18 területi, nyolc tanyai és hat kisipari termelőszövetkezeti nőtanács működik a városban. A dolgozó nők már számtalan alkalommal kifejezésre juttatták, hogy egyetértenek a párt célkitűzéseivel, támogatják a szocializmus építését, s a dolgozók millióival együtt küzdenek a békéért. Látják az elmúlt 15 év eredményeit, s elismeréssel szólnak a különböző létesítményekről és vívmányokról. Ugyanakkor bizonyos türelmetlenség is tapasztalható. Sürgetik például a lakásprobléma megoldását, s örömmel veszik tudomásul a párt intézkedéseit, a második ötéves terv, illetve a tizenötéves lakásépítési terv célkitűzéseit. Szóvá teszik a piaci árak ingadozását s, nem egyszer — jogosan — indokolatlannak tartják egyes árucikkek magas árát. Azt azonban már kevesen mérlegelik, hogy a piaci árak alakulása szoros összefüggésben van a mezőgazdasági termeléssel. Ha a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődik, a szövetkezetek erősödnek, akkor a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek kiaknázása, a több termelés biztosíthatja a termékbőséget, a mezőgazdasági termékek árának csökkenését. A városi és területi nőtanácsokat gyakran keresik fel a háztartásban dolgozó aszszonyok és leányok azzal a kéréssel, hogy biztosítsák számukra az elhelyezkedést valamelyik üzemben. Ma már a családok nagy többsége arra törekszik, hogy két-három kereső is legyen a családban, mert a nagyobb kereset jobb életet biztosít. Természetesen máról holnapra nem lehet megoldani ezt a problémát sem. A régi üzemek bővítése, új gyárak építése biztosíthatja csak az új munkaalkalmakat. Különösen arra kell ügyelni, hogy olyan iparágak fejlődje- nek, amelyben női munkaerőt lehet alkalmazni. A ter- vek készítői ma már igye- keznek figyelembe venni ezt, a körülményt, s ha nem is rögtön, egyik hónapról a má- sikra, de évek során biztosít-/ ható a női munkaerők jobb foglalkoztatása. Mi foglalkoztatja dolgozó nőket, a nőtanácsokat? A nagyon fontos általánnos kérdések mellett a hét-köznapi élet apró, de igen je-lentős problémái. Első helyen is említhetjük a gyermeknevelést. Az utóbbi időben igen sokat foglalkoznak a nőtanácsok a gyermekek helyes nevelésével, a család és az iskola kapcsolatával. A szülői munkaközösségek, az iskola és a nőtanács közös szervei, sokat tesznek a gyermekek körültekintő nevelése érdekében. A múlt évben Debrecenben hetvenöt közép- és általános iskolában dolgozott szülői munkaközösség, méghozzá elég eredményesen. Van azonban olyan téves nézet is, amely szerint a szülői munkaközösséget kizárólag mint iskolai szervet tekintik, nem érvényesül a nőtanács irányító szerepe, elgondolása a közösségek munkájában. A feladat — az iskola és a szülői ház nevelésének összehangolása — nem oldható meg a nőtanács nélkül. Néhány helyen leszűkítették a szülői munkaközösségek munkáját a különböző gyűjtési akciók szervezésére. Ezeket az akciókat nem lehet helyeselni. A szülői munkaközös ségek többségének tevékenysége hasznos, hiszen elősegítik, hogy a szülők jelentős része alapvető pedagógiai ismereteket szerezzen, szélesüljön, bővüljön látókörük. Szükséges azonban, hogy az eddigieknél nagyobb gondot fordítson a nőtanács a szülők világnézeti nevelésére. Az iskola és a család nevelése között elég sok helyen még tapasztalható kettősség megszüntetésében sok teendő vár a nőtanácsra és a szülői munkaközösségekre. Tervezi is a debreceni nőtanács, hogy az elkövetkező időben több pedagógiai és természettudományi előadást tartanak és ezzel is segítik a szülők gondolkodásmódjának átalakítását. Szorosan összefügg a gyermekneveléssel az a feladat is, hogy fokozni kell a szülők általános ismereteit, műveltségét. Elég gyakran hangzik el ma az a panasz, hogy: „régen volt az, amikor én iskolába jártam, abban az időben nem követeltek enynyit a gyermekektől, sok mindennel nem foglalkoztunk”. Valóban, ma elég magas az általános iskolák színvonala is. Ha a szülő lépést akar tartani a gyermekével — márpedig lépést kell tartania, sőt egy kicsit mindig előbb kell járnia —neki is bővíteni kell tudását. Sokat jelenthet a dolgozó nők látókörének szélesítésében az olvasómozgalom is. Olvasóköröket, ankétokat szervez a nőtanács és arra buzdítja az asszonyokat, hogy tartsanak lépést az élettel, olvassanak újságot, könyveket, járjanak színházba, moziba, neveljék politikai és kulturális felkészültségüket. A debreceni városi nőtanács aktívái között vannak, akik már évek óta dolgoznak a mozgalomban és nem sajnálják erőfeszítésüket a köz érdekében. A nagy feladatok megoldása, a nőmozgalom további kiszélesítése, befolyásának növelése azonban még több aktívát igényel. Bizonyos elzárkózás tapasztalható jelenleg is a városi és a területi nőtanácsoknál. Gyakran megelégednek azzal, hogy a különböző szervezési kérdésekkel foglalkozzanak, nem elég hatékony a dolgozó nők között végzett politikai munka. A vezetés túlzottan centralizált, központosított, szinte mindent egyedül a városi titkár intéz, és így természetesen nem alakulhat ki a kollektív vezetés, ami pedig biztosíthatta volna az eredményesebb munkát. Éppen ezért a városi és területi nőtanácsoknak szélesíteniük kell politikai befolyásukat, javítaniuk kell munkamódszerüket. Fordítsanak nagyobb gondot a munkás- és parasztasszonyok bevonására a nőtanácsok munkájába és nem utolsósorban a vezetésbe is. Szükséges, hogy a különböző munkaterületeken dolgozó pártszervezetek — a pártkongresszus szellemében — nagyobb segítséget nyújtsanak a nőtanácsoknak, a dolgozó nőknek problémáik megoldásában. A nőmozgalomba küldött kommunista asszonyok pedig mutassanak példát a feladatok teljesítésében és a pártonkívüli asszonyokkal összefogva eredményesen munkálkodjanak a közös célkitűzések megvalósításáért. Kovács Béla | (37. FOLYTATÁS) | Júlia asszony már fél nyolckor szemügyre vette Szerencsést. I — Mutasd magad! Forduljcsak, Szent isten, milyen rosszul áll neked ez a nyakkendő. Várj,hozok másikat.Emeld feljebb az állad. Úgy, ■ ez jó lesz. Ugye, milyen más? Hol a díszzsebkendőd? ! Szerencsés lelplezetten gúnyínyal kísérte ezt a túláradó gondoskodást. ) — Ha nem babrálnád annyitvelem, olyan lennék, mint egymadárijesztő, igaz? Ezt akartad mondani. ) — Ugyan szívem még az -hiányzik, hogy felhúzd az orrodat. Mindjárt itt lesznek. Azt akarom, hogy nett légyekVégre ott tartunk, hogy egyFelpéczy keresi a társaságomat. Örül, hogy eljöhet hozzád. (Vacsora után én a mamával / és Felpéczynével félrevonulok,ti kártyázzatok és diskuráljatok. Majd elfelejtem, fiacskám, amikor megjönnek, te kezet csókolsz Felpéczynének. (Gyere, próbáljuk ki. / Szerencsés tiltakozni akart, de Júlia sodró lendületétőlnem jutott szóhoz. Esetlenülkezet csókolt a fejedelmi pózában tetszelgő Júliának. A — így ni. És természetesena mamának is. Egyébként üzleti ügyekről nem kell társalognod. A — Ha már itt tartunk, megmondanád nekem. Júlia, ha Qnyadán is állunk mi pénzzel" /)— kérdezte Szerencsés. \ — Mire van szükséged ? — — kérdezte vissza az asszony. Q — Semmire. Csak úgy egyál-talán. v — Erről majd beszélünk, ha (J ragaszkodsz hozzá. Kér ezzel /) foglalkozz ~'5 Azv n kapdtunk meg, hogy ez az én gondom. (Van elég, kész. ) Nyolcra megjöttek a vendégek. Szerencsés és Júlia egy, ragadó szívélyességgel fogadta őket. Bottlik mama, Júlia ás Felpéczyné azonnal rutháik kölcsönös csodálatába merültek. Szerencsés, Felpéczy és Bottlik papa elhelyezekedtek a süppedős fotelekben. Felpéczy tüzetesen szemügyre vette a lakást. Nagyon tetszett neki. No lám — gondolta füstölgő szivarja mögött — miből lesz a cserebogár? Milyen tehetségesen rázzák ezek a rongyot! Hát persze, a Bottlik lány utolérhetetlen ízlése fényeskedik itt minden zugban, nyilván nem Szerencsésé. De hiszen ez mindegy. Szerencsés egyenrangú társ, akármi volt. Egyik napról a másikra sok tekintélyes polgár fölébe kerekedett. Ilyen forgandó a szerencse, az ám, nomén est ómen s a pénz nem is nagyon nézi, ki mellé szegődik. Akárki mellé, az megnő egy-két fejjel. A vacsora pompás volt, ateríték egyenesen káprázatos. Júlia kitett magáért. A vendégek nem győzték magasztalni a kitűnő háziasszonyt. Felpéczyné máris eltökélte magában, hogy ha sor kerül a viszontlátogatásra, csakazértis felülmúlja Szerencsésnél. Kerül amibe kerül, de felülmúlja. Vacsora után a három férfi kártyaasztalhoz telepedett. Kiderült, hogy mind a hárman szenvedélyes ulti játékosok. Tokaji száraz szamorodnival fűtötték a kártyaszenvedély kazánját. Csakhamar joviális légkör töltötte be a szobát. Szerencsés lapja úgy járt, mint még soha. Amikor sikerült elfogni Felpéczy piros betűjét, páratlan jókedv kerekedett. Bottlik papa is örült a veje sikerének. — Látja, Felpéczy — mondta kidüllesztett mellel — én igenis büszke vagyok a vémre! Kérem, ez az ember alacsony sorból tört fel. — Az nem is fontos — bólogatott Felpéczy, és arrébb tolta agyarai közt a szivarját. — Az én nagyapám napszámos ember volt, én nem is szégyenlem. Sőt, nagyra becsülendőnek tartom azokat, akik szorgalmukkal vagy ügyességükkel, no meg egy kis szerencsével felemelkednek. És tudja, elgondolom, ha most nem ilyen világot élnénk, hanem úgy, mint régen, szabadon dolgozhatnánk, maga, uram, nagyon sokra vihetné. Én mondom! Egy-kettőre megduplázhatná a vagyonát. Ekkora tőkével császár lehetne. Szerencsés szerényen lesütötte a szemét. Kifejezetten jólesett neki Felpéczy kitintető megjegyzése. De hamarjában csak ennyit tudott válaszolni: — Ugyan, Felpéczy uram, minek egy embernek akkora vagyon? Felpéczy és Bottlik szeme összevillant, mindketten hangosan felkacagtak. Felpéczy tele szájjal nevetve oktatta ki Szerencsést: — Haha! Minek akkora vagyon? Hát azért, hogy még kétszer akkorára növelhesse! — Én— gondoltam — mentegetőzött Szerencsés —, hogy az ember egy bizonyos összeggel, egy takaros kis vagyonnal már független lehet. Mi kellene még? Felpéczy arcára leírhatatlan gőg telepedett, s minél jobban belemelegedett a beszédbe, annál átszellemültebben szónokolt: — Függetlenség? Az relatív dolog Szerencsés úr. Van mit ennem? Van egy kis vityillóm? Megengedhetek magamnak egyet s mást? Megvan a kényelmem? Ettől én még függő helyzetben vagyok, uram. Függök mindenkitől, akinek több van az enyémnél! Ha én azon az alapon élek s gondolkodom, amit maga itt megjelölt, egyszercsak azon veszem észre magam, hogy odavan a függetlenségem. Valaki, akol nem így gondolkozik, hanem mindig erősebb, hatalmasabb akar lenni, szemet vet az én vagyonomra, és el is veszi. Akkor aztán mi lesz? Nem uram, mindig csak felfele! Mindig erősebbé válni, mindig gazdagabbá, hatalmasabbá, hatalmasabbá, mert csak ez nyújt biztonságot az erősebbek ellen. Ezért küzdeni kell, küzdeni szenvedéllyel, alkuvás nélkül és könyörtelenül. Igen, a szentimentalizmus okvetlenül elgáncsolja az embert. Például nem kell más, csak elkezdjen érzelgősködni a szegénysorsúak gondján, baján, máris megtörik a felfelé ívelés merész lendülete, s akkor megtorpan, ha pedig megtorpan, felfalják a célratörőbbek. Szerencsés ámulva hallgatta a felhevült embert. Most nyert először bepillantást egy olyan világ törvényeibe, amelyet eddig voltaképp nem ismert. Sohasem tudta megérteni, miért nem fér a bőrébe a gazdag ember, miért harácsol még többet, s miért elégedetlen a milliomos, akinek éppúgy egy gyomrot kell megtöltenie és egy testet ruháznia, mint egy tanyasi béresnek? Hát ezért... Felpéczy most már letette a kártyát, nem tudta abbahagyni a magyarázatát: — Látja, uram, ezt törte össze ez az új rendszer. Magának hatalmas vagyona van, de ez mégsem tőke, nem engedik, hogy tőkévé legyen, s ahelyett, hogy folyton kettőzné önmagát, csak morzsáljka, fizet valamit. Ahhoz, hogy annak rendje-módja szerint megélhessen, a tőkét kell fogyasztania. Holott a szaporulat morzsáiból is különbül élhetne, ha, ismétlem, ha nem tépte volna ki szárnyainkat a szocializmus. Szerencsést könnyű szédülés kerülgette. Akkor hát ez a rendszer... ellene dolgozik? Milyen borzasztó, kín■zó ez a kettős élet. A nap egyik felében építeni a szocializmust, a másik felében azon keseregni, hogy a szocializmus nyakát szegi feltörekvésének. Hogyan is cipelhetné ezt a kettős terhet ugyanaz az ember? Felpéczy lehalkította a hangját: — De őrizzük a reményt, Szerencsés úr, hogy nem tart már sokáig. A szabad világ nem hagy el bennünket. Addig is gondolkozzék mindenki, mivel gyorsíthatná a változás eljövetelét. Szerencsés megdöbbent. Felpéczy minden szót megnyomva jegyezte meg: — ön, Szerencsés úr, tehet egyet s mást. Nem valami könnyelmű szamárságra gondolok. Higgye el, arra nem érdemes energiát pocsékolni, hogy ezer forintos károk fékezzék le a rendszer előremenetelét. Ez ostoba kockázat, méltallan kisszerűség. Figyelje meg, a rezsim örökké szimatol szabotőrök, kártevők után és kiket csíp nyakon? Apró tolvajokat, akik nemcsak a szocializmust, de bármiféle rendszert meglopnának. Kártevőket keres, és lusta, kényelmes, könnyelmű frátereket talál, akik éppoly csapnivalóan, éppoly dilettáns módon dolgoznának akkor is, ha egy másik rendszert szolgálnának ki. Mert az igazi harc nem féltéglákért folyik, tisztelt uram, hanem azért, hogy senki se tekintse állandónak és fenntarthatónak a szocializmust, hanem tekintse azt hamarosan elmúló történelmi incidensnek. A tömeges hitetlenség az a sír, amelybe ez a rendszer beleomolhat, s nekünk ezt a sírt kell mind mélyebbre ásnunk! Hiába erős egy rendszer, ha nem hiszik el, hogy jó és erős, akkor egyszer csak recsegni, ronogni kezd minden eresztékéhez. Ezt segíti minden eszközzel a szabad világ, ezt plántálgatják a fejeikbe a nyugati rádiók és ezt kell nekünk is szolgálnunk politikai eszközeinkkel, uram. Ezért mindenki sokat tehet közülünk, akinek kapcsolatai vannak emberekkel. Szerencsés lehunyt szemmel hallgatta ezt a neki szánt hitvallást. (Folytatása következik) A közrendről, közlekedésről és fiatalkorúak problémáiról tárgyaltak a II. kerületi tanácsülésen Szeptember 30-án ülést tartott a debreceni II. kerületi Tanács. A tanács első napirendi pontjaként Dombi Dezső v. b. elnökhelyettes szólt a mezőgazdasági állandó bizottság munkájáról és tett más jelentéseket a lejárt határidejű tanácsülési határozatok végrehajtásáról. Ezután Szilágyi Imre v. b. tag beszámolója követezett a II. kerület közrendi és közbiztonsági helyzetéről. Többek között a következőket mondotta. — Az elmúlt évben történt beszámoló óta 1959 áprilistól tovább javult a kerület közbiztonsági helyzete és ma már teljesen kielégítő. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy súlyosabb erőszakos bűncselekmények ebben az évben nem fordultak elő. Ahogy máshol, a II. kerületben is a legtöbb problémát a társbérlők, háztulajdonosok, szomszédok összeférhetetlensége okozza a rendőrségnek. A társadalmi tulajdon védelmében is jelentős javulás tapasztalható. Igen jók az eredmények az erdővédelem terén. Az elmúlt évben több esetben előfordult, hogy az erdőből lovaskocsival szállították Debrecenbe a lopott fát, az idén nem történt ilyen esetről feljelentés. A közlekedési szabálysértések száma az elmúlt évihez viszonyítva 15 százalékkal csökkent. A szabálysértések további csökkentése érdekében intézkedés történt a lovaskocsi hajtók kötelező KRESZ-vizsgáztatására. Az intézkedés eredményei már mutatkoznak. Fokozottabb gondot fordítanak a rendőrök a parkok védelmére és tisztántartására. Az ifjúság nevelése terén értünk el eredményeket, de e téren még további feladatok várnak ránk. A közelmúltban a tanácsok, a pedagógusok és a rendőrség közösen ellenőriztek egy-egy szórakozóhelyet és ahol fiatalkorút találtak, megfelelő intézkedést tettek. Szilágyi Imre elvtárs beszámolója után többen hozzászóltak, Lukács János és Molnár Ede a közbiztonság egyes problémáiról, dr. Szatmári Alajosné a szabályos közlekekedésről, Lackner Józsefné a gyermekeknek az utcai forgalomban való védelméről beszélt. A városi rendőrkapitányság nevében Lakatos József százados méltatta az önkéntes rendőri szolgálat fontosságát. Mint mondotta, a rendőrség vezetői nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy egyes feladatokat társadalmi úton oldjanak meg. A fiatalkorú bűnözők problémájáról szólva elmondotta, hogy a fiatalkorúak bűnözésének megelőzése elsősorban társadalmi feladat. A hozzászólásokra Szilágyi Imre elvtárs részletesen válaszolt. Ezután Dombi Dezső v. b. elnökhelyettes beszámolója következett a nyári mezőgazdasági munkák végrehajtásáról és az őszi betakarítási munkák elvégzéséről a II. kerület területén. Megállapította, hogy a mezőgazdasági gépi erőt arányosan osztották szét. A kerület termelőszövetkezeteinek 2450 katasztrális holdnyi területéből 1524 holdat avattak géppel. Voltak a kerületi termelőszövetkezetekben kimagasló terméseredmények is. Az őszi betakarítási munkálatokról szólva Dombi elvtárs megállapította, hogy a kerület tsz-ei szorosan együttműködtek és együttműködnek a gépállomásokkal. Film az űrhajózásról Érdekes tudományos kisfiún feliratait készítették el a Pannónia Filmstúdióban, hogy rövidesen a magyar közönség elé kerüljön a Bjelka és Sztrelka űrhajózásáról szóló Föld—Kozmosz—Föld című film, amelynek nagy részét az űrhajóba beépített kamera vette fel. Egy másik érdekes, tudományos film operatőrje és rendezője Haroun Tazieff. A film címe: Találkozás az ördöggel. A felvételeket az Pinában készítették, s rendkívül izgalmasan mutatják be a tűzhányók „hétköznapjait”. Négy kislány és egy kisfiú — Hát ilyen még nem volt nálunk! — kiáltott fel őszinte csodálattal egy berettyóújfalui bácsika. S hogy hasonló eseményhez még nem szokott a járási székhely lakossága, azt jól mutatja az is, hogy amikor a járási KISZ-titkár következett az ajándék átadására, összetévesztette a fiút a lánnyal... Tévedések elkerülése végett hadd jelentsük be máris: az ilyen tévedést meg lehet érteni. Mert nem tizenhat éven felüliekről volt szó, hanem egészen kicsiny apróságokról: ötös névadó ünnepséget rendeztek csütörtök este a berettyóújfalui járási pártklubban. A népköztársaság öt, egészen „friss” állampolgárának adtak nevet a szülők és a névadók. Szép ünnepség volt az! A községi anyakönyvvezető maga is meghatódva köszöntötte a szülőket, meg a névadókat. Az utóbbiak: a járási pártpártbizottság, a járási munkásőrség parancsnoksága, a járási nőtanács és KISZ-bizottság, a megyei és járási kiegészítő parancsnokság voltak. De legalább a szülőkről ne feledkezzünk meg! Sárvári Endre és felesége, Palánki József és felesége, Mayer Barna és felesége, Szabó László és felesége, Riták János és felesége hozták el gyermeküket, hogy szocialista családi ünnepség keretében adja meg a tanács anyakönyvvezetője a gyermekek neveit. Egy kivétellel valamennyi apa munkásőr és tartalékos tiszt. Sorban egymás után fogadták: ... „gyermekünket szocialista szellemben, hazánk becsületes állampolgárává neveljük! Az ajándékok már most megmutatták: a névadók szeretettel vigyázzák a kis emberpalánták útját. És később sem feledkeznek meg róluk. Amikor az úttörő pajtások köszöntötték kedves kis verssel és virágokkal az újszülötteket, mindjárt bejelentették, hogy a kicsinyeket tiszteletbeli pajtásokká fogadják. Ott lesznek mellettük az óvodában és aztán az iskolában is. (sgy)