Hajdú-Bihari Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

A második ötéves terv végrehajtása megköveteli a vezetés színvonalának emelését Az MSZMP megyei bizottságának ülése Mint már előző számunkban közöltük, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei Bizottsága hétfőn ki­bővített ülést tartott. A pártbizottság­i ülésen részt vett és felszólalt Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, miniszterelnök helyettes. A pártbizottsági ülés megtárgyalta a népgazdaság má­sodik ötéves tervének végrehajtásából a megyére vonatko­zó feladatokat. A napirend előadója Gádor Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság elsőtitkára volt. A fejlődés döntő láncszem© a termelékenység növelése Egy s­zázalék anyagmegtakarítás — 23 millió forint Több figyelmet érdemelnek a szocialista brigádok A szocialista brigád mozgat­koztassák őket problémáikról lomnak csak néhány éves múltja van. Mégis ez a mozga­lom sokat fejlődött. A megyé­ben több mint kétezren dol­goznak a szocialista címet el­nyert brigádokban és még többen, több mint hétezren dolgoznak a szocialista cí­mért küzdő brigádokban. Ez a megye ipari dolgozóinak csak­nem egyharmada. A beszámoló bírálta azt a gyakorlatot, hogy a szakszer­vezeten és egy-két vállalaton kívül a vállalatvezetők nem hívták össze a szocialista bri­gádok vezetőit, hogy tájé-és kikérjék segítségüket. Nem hívta őket össze a debreceni városi pártbizottság sem. A szocialista brigád moz­galom megbecsülése, a dol­gozók aktivitásának kibon­takoztatása megköveteli, s hogy sokkal többet foglal­kozzunk a mozgalom bel­ső, tartalmi kérdéseivel. A szocialista brigádok moz­galmából sokan csak a „szo­cialista módon dolgozni” jel­szót tartják fontosnak, csak ezért küzdenek és elhanyagol­ják a jelszó további tartalmi részét, azt, hogy „szocialista­­ módon élni és tanulni”. Helyesnek bizonyultak a gyengébb tsz-ek megsegítésére irányuló erőfeszítések Beszámolója elején hangsú­lyozta: ötéves tervünk célki­tűzése mindenki előtt egyér­telművé teszi, hogy pártunk gazdaságpolitikájában követ­kezetesen kifejezésre jut a he­lyes politikai vonal. Eddigi eredményeink forrása abban a következetes politikai vonal­­vezetésben van, amely a két­­fro­ntos harc alapján született meg. Ez a lenini vonalvezetés tette lehetővé az elmúlt évek kapkodás- és változás­men­t­e­s, egyenes irányú gazdaságpoliti­ká­jának megvalósulását. Ötéves népgazdasági ter­vünk alapvető politikai célki­tűzése, hogy hazánkban a második öt­éves terv időszaka alatt be kell fejezni a szocializ­mus alapjainak lerakását, át kell térni a fejlett szo­cialista társadalom felépí­tésére. A terv alapvető feladatként jelöli meg szocialista iparunk további fejlesztését. Ebben tervünk figyelembe veszi or­szágunk adottságait, lehetősé­geit. Számol azzal, hogy az egyes iparágak, illetve ágaza­tok fejlesztésében milyen ked­vező feltételek és lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Ép­pen ezért a fejlesztés irányát úgy határozza meg, hogy az ipar termelő erőit a vi­szonylag kevéssé anyag­­igényes, magas képesítésű munkát megkövetelő, kor­szerű és keresett gyártmá­nyok gazdaságos előállítá­sára kell összpontosítani. Az ipar termelő kapacitása és a foglalkoztatott munkaerő ésszerű felhasználása terén még igen sok tartalék áll rendelkezésre. A most követ­kező időszakban a fej­lőd­és döntő láncszeme a termelé­kenység növelése. Az ország­gyűlésben elfogadott törvény kimondja, hogy a termelés emelkedésé­nek legalább 70 százalé­kát a munka termelékeny­ségének növekedése útján kell elérni. Vállalatnál húszból hetet, a Finommechanikai Vállalatnál­­ nyolc újításból hármat vezet­tek csak be. Bár az újítási mozgalom végeredményben fejlődik és nagy összegű meg­takarítást — egy félév alatt csaknem 16 millió forintot — eredményezett, mégsem kapta még meg a műszaki fejlesztés­ben a megillető helyét. Nagy­ritkán fordul elő, hogy össze­Az anyagkészletek, anyag­normák körül is tapasztalha­tó, hogy egyes helyeken figyel­men kívül hagyják a népgaz­dasági érdeket. A megye üze­meiben több mint 50 millió forint értékű olyan norma fe­letti anyagkészlet van, amely után a vállalatok évente 1 millió 170 ezer forint büntető kamatot fizetnek. Ez az összeg a vállalatok nyereségét ront­ja, nem is szólva arról, hogy a felesleges anyagkészleteket ezek a vállalatok olyan — esetleg fontos népgazdasági — területekről vonják el, ahol ennek hiányában nem tudnak a feladatoknak eleget tenni. A beszámoló fontos kérdés­ként hangsúlyozta az anyag­takarékosságot. A megye iparában évi egyszázalékos anyagmeg­takarítás több mint 23 millió forint megtakarítá­sát jelenti, és ez az egy százalék a me­gye építőiparában több mint 1,6 millió. Az építkezéseknél szerzett tapasztalatok azt mu­tatják, hogy ennek többszörö­sét is meg lehetne takarítani. Több kezdeményezés szük­séges az üzemekben arra, hogy az elavult anyag fel­hívják a vállalat újítóit a megoldásra váró feladatok megbeszélésére. Általában hiá­nyoznak a műszaki fejlesztést célszerűen szolgáló újítási fel­adattervek. Nem sikerült ki­küszöbölni azt az erkölcstelen gyakorlatot sem, hogy egy-egy újítás akkor kerül gyorsabb elbírálásra és megvalósításra, ha abba mint társújítót vala­melyik műszaki vagy gazdasá­gi vezetőt is bevonják. használási normákat felül­vizsgálják, új eljárásokkal, ésszerűsítéssel csökkent­sék az anyagfelhasználást. Szóvá tette a beszámoló, hogy egyes vállalatoknál szemléleti hibaként jelentke­zik a vállalati érdekeknek népgazdasági érdek fölé he­lyezése. Számos esetben ez mint vállalati óvatosságra és túlzott biztonságra való törek­vés tapasztalható. Egyesek azt mondják: jövőre is kell ter­melékenységet emelni, önkölt­séget csökkenteni, emiatt az­tán óvatosak a tervezésben, a tartalékok felhasználásában. A Gördülőcsapágy-gyárban ta­valy a vállalatvezetés azt ter­vezte, hogy 1961-ben a terme­lés növekedésének 51,4 száza­lékát érik el a termelékeny­ség növekedése révén. Az üze­mi pártbizottság a lehetősége­ket felmérve 66,5 százalékot javasolt. Végül is ezt iktatták be a tervbe és a tények azt mutatják, hogy az első félév­ben ezt a termelékenységi ter­vet is túlteljesítették. Szinte minden üzemben mutatkozik ilyen jelenség azzal az elté­réssel, hogy a pártszervezet nem mindenütt figyelt fel az ilyen „tartalékoló” törekvé­sekre. tenni, hogy csak a feladatokat rögzítik, a terveket ismertetik, de a tervek elkészítéséhez nem kérik a dolgozók véleményét. Vannak vezetők, akik le is becsülik, nem veszik figyelem­be a munkások javaslatait, pedig a munkásokban megvan az érdeklődés a termelési kér­dések iránt. A vezetőkön mú­lik, hogy ezt az érdeklődést a jobb lehetőségek feltárása és megvalósítása érdekében hasz­nosítsák. Az a véleményünk, hogy az üzemi munkások bele tudnak szólni a termelés kér­déseibe, ha nem statisztikát, a számok tengerét sorolják a termelési tanácskozásokon, ha­nem a problémákat tárják fel. A dolgozók aktivitásának A megye mezőgazdaságának feladatairól szólva a beszá­moló megállapította, hogy az ötéves tervben me­gyénk mezőgazdaságának is hozzá kell járulnia a kenyérgabona kérdés meg­oldásához. 1965-ben 42 százalékkal kell több kenyérgabonát termel­­nünk, mint 1960-ban. A nö­vekvő állatállomány részére szilárd takarmányé­r­zist kell biztosítani. Figyelembe véve az öntözés fejlesztésében rejlő lehetőségeinket, ebben a te­kintetben az országos átlagnál nagyobb lépéssel tudunk és kell is előrelépni. A megye adottságai folytán az orszá­gos átlagnál ugyancsak na­gyobb mértékben kell elő­rehaladni a sertéstenyész­tés, sertéshizlalás és a ba­romfitenyésztés terén. El kell érni továbbá, hogy a ma még gyengébb színvonalon dolgo­zó termelőszövetkezetek mi­nél rövidebb idő alatt a köze­pes színvonalra emelkedje­nek. A termelőszövetkezeti épít­kezések problémáját elemezve a beszámoló azt a következte­tést vonta le, hogy meg kell szigorítani az építkezési terv­fegyelmet.­­ Az építkezési terveken évközben is sok változást esz­közölnek a termelőszövetkeze­tek és a járási tanácsok is, és ez a sok változtatás megdrá­gítja az építkezést. Jónéhány termelőszövetkezetben túl sok építkezést vállaltak úgy, hogy saját maguk vállalkoztak a kivitelezésre. Később kiderült, hogy nem tudják elvégezni a munkát. A jövőben csak ott engedélyezik a tanácsok az ilyen építkezést, ahol erre a feltételek megvannak. Az elmúlt évben is és az idén is a pánt és a tanács­szervek megkülönböztetett gondal foglalkoztak az új vagy nagymértékben megnö­vekedett termelőszövetkezetek­kel. Azok az intézkedések és erőfeszítések, amelyek a gyengébb termelőszövet­kezetek megerősítésére irányultak, helyesek és eredményesek voltak.­­A páratlanul aszályos időjá­­­­rás azonban sok szövetkezet­­i­nél kieséseket okozott. Még fokozásában nagy szerepük volna az üzemi tanácsoknak is, amelyek azonban sok he­lyütt nem töltik be feladatu­kat. Néhány kivételtől elte­kintve a legtöbb üzemi tanács legjobb esetben is szociális kérdésekkel, a munkaruha, a nyereségrészesedés elosztásá­val foglalkozik. Ebben a kér­désben is — mint általában az üzemi demokrácia fejlesztésé­ben — változást kell elérni, mert a dolgozók, a munkások bevonása a termelési problé­mák megoldásába, vélemé­nyük meghallgatása segítheti a tartalékok feltárását és nagy lépéssel tudunk előre menni terveink megvalósításában, lehet állapítani, hogy a sok bajjal küzdő gyengébb szö­vetkezetekben is a tagok több­sége részt vett a közös mun­kában, nem volt különösebb probléma a munkafegyelem­mel. A termelőszövetkezeti pa­rasztok minden elisme­rést megérdemelnek azért a hősies munkáért, amely­­lyel az aszály okozta ki­eséseket igyekeztek pótol­ni. Meg lehe­t állapítani — és ezt a szövetkezeti parasztok tisz­tán látják —, hogy ha nem nagyüzemi módon gazdálkod­tak volna, az apró egyéni gaz­daságok szinte kiheverhetett­len károkat szenvedtek volna az aszály következtében. Meg kell azonban mondani, hogy a szövetkezetek egy kisebb ré­szében vezetésben problémák és hiányosságok is hozzájá­rultak ahhoz, hogy nem sike­rült terveiket teljesíteni. Né­hány tsz-ben — a debreceni járás homoki vidékén — az is hozzájárult ehhez, hogy a szövetkezeti tagok közül töb­ben nem vették ki részüket megfelelően a munkából. Az őszi betakarítási mun­kák általában mindenütt jól haladnak, vonatkozik ez az őszi veté­sekre is, amelyek során szö­vetkezeti parasztságunknak a nagy szárazság miatt igen sok nehézséggel kell megbirkóz­nia. Részletesen elemezte a be­számoló a nagyobb termelőszö­vetkezetek sajátságos problé­máit.­­ A megyében 76 olyan ter­melőszövetkezet van, amely­nek földterülete meghaladja a 3000 ka­tasztrális holdat. Ezek a megye szántóterületé­nek 61,2 százalékán gazdál­kodnak. A megfelelő vezetés következtében ezekben a na­gyobb tsz-ekben a munka­­szervezés és a munkafegyelem megfelelő és néhány kivételé­vel ezek a szövetkezetek gaz­daságilag szilárdak. További feladatként jelentkezik, hogy elsősorban a szakmai vezető­ket stabilizálni kell a nagy termelőszövetkezetekben, mert sokhelyütt gyakori az agronó­­mus változás. Az agronómu­­­­soknak mintegy fele csak két éve dolgozik a jelenlegi mun­kahelyén. Az SZKP programja a mi programunk is A beszámoló elemezte azt a körülményit, hogy ötéves ter­vünk végrehajtása bonyolult nemzetközi viszonyok között zajlik le. A nemzetközi élet alapvető problémája a békés egymás mellett élés, a háború és a bé­ke kérdése. Nekünk, a szocia­lizmust építő országok kom­munistáinak nemcsak saját népünk előtt, de a nemzetközi munkásosztály előtt is megvan a felelősségünk: hogyan dolgozunk, hogyan állunk helyt a békéért fo­lyó küzdelemben. Ebben az időben tanácskozik a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszu­sa, amelynek célkitűzései nem­csak a kommunistákat lelke­sítik, hanem minden becsüle­tes embert lelkesedéssel tölte­nek el, mert az SZKP új prog­ramja olyan törekvéseket, vá­gyakat fogalmaz meg, amelyek évezredeken át ott éltek az emberek szívében. A program befejező szavai magabiztosan hirdetik az egész világnak: „A párt ünnepélyesen kijelenti: a szovjet ember mai nemzedéke már a kommunizmusban fog élni." A szocialista világrendszer fejlődése, fölénye a Szovjet­unióban folyó kommunista építés sikere megadja a népi demokratikus országoknak is a lehetőséget arra, hogy lerö­­vidítsék a szocializmus építé­sének idejét és így egyazon történelmi korszakon belül többé-kevésbé egyidejűleg tér­jenek át a kommunizmusba. Az új program ilyen értelem­ben a mi programunk is. Hi­ba lenne azonban, ha úgy gon­dolnánk, a szocialista világ­­rendszer fejlődésével a mi né­pi demokráciánk is mintegy automatikusan „belenő” majd a kommunista országok világ­­rendszerébe. Ez nem spontán folyamat, hanem ezért kemé­nyen meg kell küzdenünk. Ép­pen ezért kell felvetnünk azo­kat a napi problémákat, ame­lyek sikeres megoldása közé-Ihhn U­hicrr Tai i -v­i tlrcsif n­oAl Vi /-. t Használjuk ki a műszaki fejlesztés belső lehetőségeit Rátérve a második ötéves terv végrehajtásából a megyé­re vonatkozó feladatokra, Gö­dör Ferenc elvtárs megálla­pította, hogy megyénk nem tartozik ugyan a nagy ipari centrumok közé, de a megye iparának máris jelentősége van, ami a második ötéves terv során tovább növekszik.­­ Az országos számadatok­ból is kitűnik, hogy az ipar területén az eddigieknél na­gyobb feladatokat kell meg­oldanunk. Ezek sikeres végre­hajtása érdekében szóvá kell tennünk ismételten is azokat a gondokat, amelyek az ipari vezetésben, a vezetés színvo­nalában jelentkeznek a megyé­ben, mert ezek megszünteté­se a terv végrehajtása szem­pontjából egyike a legfonto­sabb problémáiknak. A műszaki fejlesztésről szól­va a beszámoló megállapítot­ta, hogy erről sok szó esik, az üzemek vezetőinek egy része azonban nem foglalkozik cél­tudatosan a lehetőségek fel­mérésével,­­ nem törekedik a leggazdaságosabb és legered­ményesebb műszaki fejlesztés­re. A műszaki fejlesztés a termelékenység emelésé­nek fontos tényezője. Vannak olyan nézetek, hogy a műszaki fejlesztés egyenlő az állami beruházással. Kétség­telen, ho­gy az állam nagy összegeket fordít erre — pél­dául a Gördülőcsapágy-gyár­­­ban a második ötéves tervben 35 millió forintot — de az üzemeikben emellett a belső rejtett lehetőségek maximális kihasználására kell törekedni. Fél év alatt 16 milliós megtakarítás újításokból Ezek közé tartozik az újító­mozgalom további fejlesztése. Az idén az első félévben csaknem kétezer újítást nyújtottak be a megye ipari üzemeiben. Elgondolkoztató, hogy a be­nyújtott újítások száma mint­egy húsz százalékkal maga­sabb, de a bevezetett újítások száma 10 százalékkal alacso­nyabb, mint az előző évben volt. Még mindig sok a huza­vona az elfogadott újítások be­vezetése körül. Amíg a GÖCS- ben, a Debreceni Ruhagyár­ban, a Hajdúsági Bőr- és Ci­pőgyárban az összes elfogadott újítást hasznosítják a terme­lésben, addig a Cementipari Vállalatnál 23-ból kilencet, a Vasipari és Kazánszerelő Eredményekkel járt a normakiigazítás A normák rendezéséről szól­va a beszámoló megállapítot­ta, hogy ezt általában ered­ményesen hajtottuk végre.­­ Ahol a párt- és gazdasá­gi vezetők megfelelő össz­hangban dolgoznak, ott növek­szik a termelékenység, csök­ken az önköltség, így például a Gördülőcsapágy-gyárban az egyik golyóscsapágy típus elő­állítása nyolc percről hat percre, a Mezőgazdasági Gép­gyár egyik termékének elké­szítési ideje 69 óráról 48 órára csökkent. A tartalékok feltárása eredményezte, hogy az el­ső félévben az egy évvel ezelőttihez viszonyítva 8,2 százalékkal növekedett a termelékenység. Hiba viszont az, hogy egyes vállalatok nem fordítanak ele­gendő gondot a munkafeltéte­lek állandó javítására és ezál­tal is a termelékenység növe­lésére. Joggal teszik szóvá a dolgozók a vállalati szervezet­lenségből adódó hibákat. A feltárt veszteségidőnek nem­csak a munkások hibáiból ke­letkező részét kell csökkente­ni, hanem a munka szervezet­lenségéből, tehát a vezetés hi­bájából keletkező vesztesége­ket is csökkenteni kell. Az üzemi demokrácia új követelményei Az üzemi demokrácia, a ve­zetők és a munkások kapcso­lata az utóbbi időben erőtel­jesen javult, de ebben a te­kintetben is lehet és telj új követelményeket állítani. A termelési tanácskozásokat ál­talában negyedévenként meg­tartják a vállalatok, de jel­lemző hibaként szóvá kel! Könnyen érthető és következetesen betartható premizálási rendszert dolgozzanak ki a tsz-ek Az elmúlt években az anya­gi ösztönzésnek, a premizálás­nak sokféle módszerét alkal­mazták a szövetkezetekben. Mindenhol a szövetkezet sajá­tosságának megfelelő premi­zálási rendszert igyekeztek kialakítani. A módszerek ke­resése közben leginkább el­terjedt az úgynevezett nád­udvari módszer, amit a me­gye 151 termelőszövetkezeté­ben alkalmaznak. Amikor ál­lást foglalunk a premizálás helyessége mellett, ugyanak­kor azt is meg kell mondani, hogy az a helyes, ha minden termelőszövetkezet maga állapítja meg a neki meg­felelő premizálási mód­szert. Az anyagi ösztönzésnek ko­moly politikai jelentősége is van. Meg lehet állapítani, hogy ahol a munkafegyelem­ben problémák jelentkeztek, ott általában nem alkalmazták az anyagi ösztönzés különbö­ző formáit. Viszont ahol he­lyesen törekednek az anyagi ösztönzés alkalmazására, ott a munka szervezettebb lett és nagymértékben sikerült a családtagokat is bevonni a közös munkába. Most az a feladatunk, hogy a terv ké­(Folytatás a 4. oldalon) ma TDámmtMi — „ ... az NAPLÓ 3. oldal — 1961. november .

Next