Hajdú-Bihari Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-01 / 126. szám
BARÁT BARÁTNAK, EMBER AZ EMBERNEK Szerényen kopognak az ajtón. Vöröskeresztes aktíva jött, szolidaritási bélyeget hozott. A bélyegen szögesdrót mögött segítséget kérő arc. Mintha beszélne, mintha elmondaná mindazt a töméntelen szenvedést, nyomort, amibe népének és valamennyi gyarmati sorsban élő népnek része van, önmagáért beszél ez a kép. A népfront, nőtanács és vöröskereszt aktiválnak szinte nincs is más feladatuk, minthogy bekopogtassanak az ajtón, és megmutassák az emberi érzésekhez segítségért folyamodó arcot. Rabindranath Tagore, a halhatatlan indiai költő negyed századdal ezelőtt jósolta meg prófétai szavakkal azt, ami korunkban valóban bekövetkezett. A költő nemcsak az emberi érzések, hanem a társadalmi törvények kegyetlenségét is nagyon jól ismerte. Saját népének jajszavas sorsában láthatta minden gyarmati nép életét. Tudta, hogy nem tarthat örökké a gyarmatosítók uralma, egyszer felkelnek az elnyomott nemzetek, és tűzzel-vassal megszerzik szabadságukat. De ezzel még nem változik meg egyszerre minden. „Ha majdan — írta Tagore a gyarmatosítókról — évszázados uralmuk folyama kiszárad, a sár és szenny micsoda pusztaságát hagyják majd maguk után!” A történelem tényei igazolták szavait. Ázsia és Afrika népei egymás után vívják ki függetlenségüket. Ahol még fennáll a gyarmatosítók uralma, ott is csak véres küzdelemmel, durva erőszakkal tudják megtartani sok hasznot, dús profitot biztosító birtokukat. De akár igazán függetlenné vált már az egykori gyarmat, akár csak most folyik még a harc, a sár és szenny iszonyatos pusztasága, a nyomor és elmaradottság sötétsége bizonyítja, hogy a „civilizált” gyarmatosítók minden mással inkább törődnek, mint éppen a civilizációval. Algéria népe csaknem egy évtizede harcol függetlenségéért. Ez a küzdelem az emberi életért is folyik. Mert gondolkodó ember számára napnál is világosabb, hogy a bennszülöttek ha nem is jobban, de legalább úgy elviselik az afrikai éghajlatot, mint a gyarmatosító franciák. És mégis, Algériában az arabok átlag életkora húsz évvel kevesebb, mint a fehéreké! Kétszer annyi arab csecsemő hal meg ezer közül, mint ahány fehér ! Tunézia lakóinak hetvenöt százaléka analfabéta. A gyarmatosítóknak száz év alatt „nem volt rá lehetőségük”, hogy iskolákat létesítsenek a bennszülöttek számára. Szudánban csaknem ötvenezer ember jut egyetlen orvosra, és ezer közül csak egy beteg kerülhet kórházba, mert nincs elég ágy. Adatok, tények, számok. Európai ember számára szinte hihetetlenek. Norvégiában ezer csecsemő közül kilencszáznyolcvan életben marad, Észak-Rhodesiában hétszáznál alig több. Kongóban, ahol a föld kincseire pályázó tőkés hatalmak évek óta szítják a testvérháborút, malária és álomkór is pusztít. Tíz évvel ezelőtt hatszáz orvos dolgozott az országban, most sokkal kevesebb, hiszen az európaiak igyekeztek biztonságosabb vidékekre menekül,ni. Nem csoda hát, de annál rettenetesebb, hogy a kongói gyermekek fele nem éri meg az egyéves kort. Kaoszban négyezer emberre jut egyetlen kórházi ágy. A szocialista országokban érvényre jutott már az elv: legfőbb érték az ember! Intézmények sora védi az egészséget, tanulhat mindenki. A függetlenségért harcoló népek felénk tekintenek példáért. De nemcsak példát várnak tőlünk ! A gyarmatosítók, akik évszázadokon keresztül kifosztották, mérhetetlen nyomorba döntötték a benszülött lakosságot, nem éreztek és nem éreznek felelősséget értük. Tőlük nem várhat segítséget egyetlen most felszabadult, vagy függetlenségéért harcoló nemzet sem. Csak a dolgozók érthetik meg, mit jelent a szenvedés, éhség, betegség, tudatlanság, ha nincs segítő kéz. Különösen pedig azok, akik már a múlt sötétjében hagyták a reménytelen nyomort, és már tudják, mit jelent igazán emberi módon élni. Bélyegekkel kopogtatnak az ajtón a tömegszervezetek aktivistái. Egy-két forintot kérnek mindössze. Nem nagy összeg. De ha mindenki ad, milliókra rúg. Akik néha mérgelődnek azért, mert félórát kell várni az orvosi rendelőben, gondoljanak arra, hogy messze földön élő embertársaik halálos bajban is legtöbbször hiába várnak gyógyító kézre. Gondoljanak a gyerekekre ! Minden megvásárolt bélyeg egy tégla, valamelyik afrikai iskolához, gyógyszer, táplálék egy kis csecsemő életben tartására ! A szolidaritás az egyik legszebb emberi érzés. Barát a barátnak, ember az embernek nyújtson segítséget, ha teheti, ha égető szükség van rá ! N. Zs. I NÉPBOLT VÁLLALAT ÉLETÉRŐL (Tudósítónktól) A Hajdú-Bihar megyei Népbolt Vállalat dolgozói az elmúlt hetekben a megye több városában, falujában rendeztek divatbemutatót azzal a céllal, hogy a lakosságot tájékoztassák az új nyári újdonságokról. Legutóbb Hajdúböszörményben rendeztek hasonló jellegű bemutatót, ahol a Debreceni Ruhagyár kollekcióiban gyönyörködhetett a közönség.A bemutatásra került modelleket úgy állították össze, hogyazokból kerüljenek ki, ame-]lyek a helyi üzletekben is meg] találhatók. ★ A hajdúszoboszlói 20-as számú műszaki bolt szocialista cí] mért küzdő brigádjának tagjai, az elmúlt napokban vásárral* egybekötött televízió- és hang-] lemezbemutatót tartottak. Az* eladók helyszíni szaktanács-] adással is szolgáltak az új te-]levíziókra és lemezjátszókra] vonatkozóan. A bemutatót több mint 700 hajdúszoboszlói ázokos tekintette meg. * DICSÉRŐ ELISMERÉS... A jó termésben bizakodnak és további esőkre várnak a nádudvari Béke Tsz tagjai Ha valaki megkérdezné Kiss Jánost, a nádudvari Béke Tsz elnökét, mi a három leghőbb kívánsága, bizonyára azt válaszolná: eső, eső és eső. Mert ilyenkor legszomjasabb a határ, amikor már szépen sorol a földeken a tavaszi vetés. Életet, erőt ad zsenge növényeknek a nedvesség, fejleszti, izmosítja. Volt már eső itt is a tavaszon, de nem valami sok. Ezen a tájon, a Hortobágy szélén, olykor mostohább az időjárás, mint másfelé. Lám, hétfőn is egész nagy eső volt helyenként, de a nádudvari határ némelyik része alig kapott belőle valamit. Pedig az hiányzik elsősorban, más tekintetben minden a legnagyobb rendben van. A legjobbak A munkával sohasem szokott itt baj lenni. Immár tízéves hagyomány, hogy a brigádok vetélkednek egymással, s ez a „háziverseny” jó hatással van a szövetkezet eredményeire. Jórészt annak Nekik talán a megszokás erejénél fogva szemükbe sem tűnik, milyen eredménye van az állandó vetélkedésnek. Idegenek, más vidékről jött látogatók azonban rögtön észreveszik. Most például a zsámbéki tsz-elnökképző iskola hallgatóinak egy csoportja tartózkodik Nádudvaron. Ellátogatott velük Muszély János tanár, Kiss János egykori osztályfőnöke is. Ő is körülnézett a Béke Tsz házatáján, s a tanyákban uralkodó példás rend, meg a karbantartott dűlőutak láttán azt mondta: ez igen. S őszinte elismerését fejezte ki egykori tanítványának. Ha már versenydíjakról beszélünk, mondjuk el még, hogy két állattenyésztő is kapott pénzjutalmat. Fagyas József, a tenyészüszők gondozója, valamint Tóth József, aki a süldőket neveli. Ők nem voltak versenyben, csak amúgy, soron kívül díjazták őket, mert takarékosan bántak a takarmánnyal, s a rájuk bízott jószág mégis szép. köszönhető, hogy az utóbbi években a nem éppen elsőrangú talaj egészen kiváló termést adott. Érdemes megemlíteni, hogy a három növénytermelő brigád versenyének első elbírálása nemrégen — május 10-e körül — zajlott le. Hodos Imréék vitték el a pálmát, mivel területükön a legjobban végezték el az őszi vetések gondozását, a tavaszi vetést és a cukorrépa darabolását, amely időpont tekintetében még a tavaszi versenyszakaszhoz tartozik. A jutalmat is megkapták érte azóta: 400 forintot, a két másik brigádot pedig 300, illetve 200 forinttal jutalmazták, mert azok is derekas munkát végeztek. Persze annyi ember számára nem valami nagy pénz az a párszáz forint, majdnem képletes jutalomnak mondható, de nem is ez a lényeges, hanem az, hogy ébrentartja a versenyszellemet, összekovácsolja a brigádokat, meg aztán alkalmat ad egy kis „brigádünnepség” rendezésére. Egyébként a Béke Tsz-nek még jócskán van tavalyi takarmánya, pedig a tervbe vett 800 hízóból hatszázat már elmindebből, amiről itt szó volt, az tűnik ki, hogy a Béke Tsz kilátásai — a gazdálkodás eredményeire nézve — a megkésett és száraz tavasz ellenére is egészen jók. Jogos az emberek reménykedése, hogy a 40 forintos munkaegység részesedésnek nem lesz díja zárszámadáskor. Azért itt sem megy minden simán. Elvégre a Béke Tsz-ben munkálkodó parasztemberek is kisparcellákon tanulták a gazdálkodást, s ha új, fejlettebb nagyüzemi termelési módszer, eljárás kerül szóba, némelykor idegenkednek tőle. Most például a növénysűrűség a legnagyobb vita tárgya. Még a vezetők között is van olyan ember, aki azt mondja, adtak, a hátralevő kétszázat pedig hizlalják és június 10-e táján veszi át „őket” az állat-, forgalmi vállalat. Ugyancsak a tervbe vették 320 hízómarha eladását is. Ezt már teljesí- tették, sőt a tervszámot meg is tetézték egy kicsit, mert, ezideig 330 főrét tettek pénz-zé, amelyeknek fele extrém áruként külföldre került, Csehszlovákiába, a Német Szövetségi Köztársaságba és Olaszországba. Jó pénzt ka,pott értük a szövetkezet. Úgy mondják, az idei ta-karmánytermés kezdeti jelei biztatóak. A lucerna első ka-szálásra 14 mázsás szénater,mést adott, ami nemigem fordult még elő a Béke Tsz történetében. Most a máso- dik kaszálás előtt megöntözik a területet, s számításuk szerint összesen ötször takaríta- nak be szénát az idén. Az ön-tözőbrigád tervében 50 má-zsás holdankénti szénatermés] van előírva, szemes kukori] cából pedig — mert kukori- cát is öntöznek — 35 mázsás» hozam. Fejleszti az öntözéses] termelési ágat a szövetkezet, hogy minél több takarmányt» termelhessen. A múlt évben» még 400 holdat sem öntöztek,] az idén már 850 holdra jut-látják el mesterségesen a vizet, hogy a szakemberek álta ajánlott magas tőszámoka nem bírja el a szikfoltos nádudvari föld. No, a próba majd megmutatja. A vita eldöntése céljából ugyanis ebben az évben egy tízholdas kísérlet táblán egyholdas parcellákkan többféle módon termesztenek kukoricát; a növénysűrűség az egyik kis parcellán csak 11 ezer, a másikon 18 ezer, de van olyan is, amelyiken a 24 ezret is eléri. így akarják a szövetkezet vezetői, szakemberei eloszlatni a kételyeket, meggyőzni az embereket a nagyüzemi eljárások hasznosságáról. Nem megy egyszerre, de végül is sikerül... B. B. Az osztályfőnök véleménye Nem megy minden egyszerre Maradandó élményt nyújtottak A LEZGINKA EGYÜTTES MŰSORÁRÓL A kaukázusi Lezginka együttes a dicsérő jelzők egész sorát megérdemelte a Debrecenben bemutatott műsorával — a túlzás veszélye nélkül elmondhatjuk: káprázatos lendület, virtuozitás, erő és ugyanakkor megkapó mély líraiság, kecses könnyedség, a mozgásművészet árnyalatnyi finomságai érződtek tánciakból. A néző, aki nem ismeri a Kaukázus vidékét a Lezginka együttes által sokat kapott annak hangulatából népe lelkületéből. A népi táncok — éppúgy, mint a népmesék témái — alapmotívumaik szerint bizonyos azonosságot mutatnak — egyes motívumok ] egymástól messze eső, egy- mástól teljesen elszigetelt tájakon is azonos formákban | bukkanhatnak fel. A formák] nak azonban a táj szerint más ]és más a tartalma. A kaukázusi hegyvidék tánrcosai mozdulataikkal, táncaikkal hazájukról, népük életéről mondtak el sok mindent. Népük múltjáról és jelenéről beszélnek a táncaik. A Covorka című tánc — amit az együttes férfitáncosai mutattak be — az akrobatikus mutatványszámba menő ugrások, forgások rendkívüli sokaságát vonultatta fel, de mindez — nagyon jól megéreztük — nem pusztán akrobatika. A zaklatott ritmusú zenével tökéletes összhangot mutattak a legkáprázatosabb szaltók is, de szervesen hozzátartoztak az egész tánchoz, a tánc üteméhez. A hegyvidéki ember életmódját tükrözték a férfiak táncszámai és az akrobatikus elemek nem mesterséges betétek, hanem az életmód kifejezői, az életmódé, amely rendkívüli ügyességet, szívósságot igényel az embertől. A küzdelem, a harcmodor különös jegyeit mutatják a villámgyors, de fojtott, elaprózott mozdulatok, amelyek nagylendületű, széles, szinte már szertelenül vad táncképekben oldódnak fel. A győzelem mámorát, a szabadság szeretetét viharos elevenségű mozdulatokkal, táncképekkel érzékeltetik. És nem hiányzik a műsorból a kedély, a vidámság, amely a természetből, érezhetően az életből sarjadt. Vidám népünnepek hangulatát hozzák a színpadra, és eredeti hatású játékukon mulatnak, amelyek bájosan naivak, egyszerűek, mégis virtuóz ügyességgel párosulnak, pontosak, kimunkáltak. A lányok ■ táncainak szépségét, különös eredetiségét a mozdulatok rendkívüli finomsága, leheletnyi könnyedsége adja. Lelassult ütemű, kecses lánytáncok plasztikus formát mutatnak és szimbolikus tartalmúak. Különös kifejezői az erénynek, a tisztaságnak, a nemeslelkűségnek. Az egész együttesre jellemző, hogy nem igyekeznek a táncszámokban — hatások kedvéért — balett-elemeket építeni. A műsorban mindvégig érződött Tanko Iszaljovnak, az OSZSZK érdemes művészének az a törekvése, hogy az eredeti népi művészetet tolmácsolja a színpadról. A táncegyüttes, a zenekar kíséretül szolgál — az elsőbbség a táncosaké. Csodálnivaló a Lezginka együttes munkabírása; a mintegy negyven tagú tánckar tizenhat táncot mutatott be kétrészes műsorába is, lélegzetvételnyi szüneteket sem hagyva a számok között. Rendkívüli teljesítményük magyarázatául talán ennyit: ahány táncos, megannyi kitűnő szólista. A műsor végén a közönség hosszasan ünnepelte a dagasztani együttest és vezetőit, a kaukázusi hegyvidék kiváló népművészeit. Moszkva, Berlin, Párizs színpadain elért nagyszerű sikereik után hazánkban folytatják útjukat, és művészetükkel — amint az Debrecenben is történt — hosszú időre szóló, maradandó élményt nyújtottak. Kiss János A kaukázusi táncosok együttesük névadó táncát a Lenginkán mutatják be (•ITLfoto — Bartos Ferenc Mu» : tite&fepy&és ' 4|l!lllllUIIIBIhlinillimiiimnm::n,...u.............. ; A zugkönyvtárakról » Ismerőseim mesélik, hogy 'Debrecenben zugkönyvtárak ] működnek. Először nem is akartam elhinni, de mikor nemgyedszer hallottam, nagyon is meggyőződtem az igazságról. Miről is van szó tulajdonképpen? Egyes emberek a „réggi jobb világban” összegyűjtöttek tekintélyes mennyiségű könyvet, ami nem bűn, sőt dicséretes. Az sem tekinthető a bűnnek, hogy a húsz-huszon, öt évvel ezelőtt vásárolt könyveket ma kölcsönzik. Jó barát-ság is van a világon, abba iga-zán nem szép beleavatkozni, hogy valaki féltve őrzött könyveit kölcsönadja. Csakhogy a dolog nem ilyen * egyszerű. Ezek a könyvtulaj- donosok ugyanis nem a bará*atoknak kölcsönöznek, hanem minden úgynevezett „megbízható” emebernek, ami náluk nyilván értékjelölő is. Az viszont igaz, hogy a „megbízható” ember is csak úgy kap tőlük könyvet kölcsön, ha lefizeti a taksát, átlagban naponként 1—2 forintot minden könyv után. Ez bizony enyhén szólva ki-i zsákmányolás. Magyarország bármelyik állami könyvtárában az évi tagdíj felnőtteknek 13 forint, gyermekeknek egy , forint. Ezért egy évig a könyv-tár egész állománya rendelke-zésükre áll, ami debreceni viszonylatban is jelent néhány százezer kötetet. , A tugkönyvtáros viszont keresni akar. S látszólag nincs is ebben semmi különös. Sőt még azt is mondhatná a felületesebb szemlélő, örülhetünk neki, hogy ilyen nagy az olvasási igény, az állami könyvtárak ki sem tudják elégíteni, hadd olvasson a közönség minél többet, ne sajnáljuk azt a pár forintot. Csakhogy ezek a zugkönyvtárosok nemcsak anyagi paraziták, szellemileg is azok, sőt így azok igazán. Az alaposabb érdeklődő ugyanis azt is megtudhatja, hogy mit kölcsönöznek ezek a kiöregedett kispolgárok. Találomra néhány név: Vicki Baum, Beniczkyné Bajza Lenke, Mollináry Gizella, Margaret Mitchell, Somogyvári Gyula, Courtis-Mahler és társai. Vagyis mindaz, amit az igazi irodalom a könyvtárak polcairól ki- vagy legalábbis háttérbe szorított. Amíg a magyar állam három-négy forintért adja az új olvasóközönség kezébe Stendhal, Gorkij, Tolsztoj, Mikszáth, Dickens és Jókai műveit, addig itt lopva járnak kézről kézre a ponyva és giccs nagymesterei. Naponként potom két forint kölcsönzési díj ellenében. Azért abban bizakodom, hogy ezek a zugkönyvtárosok nem fognak meggazdagodni az üzleten. Nem hiszem, hogy az a közönség, amely megismerkedett a fent említett irodalommal, visszatérne Courths-Mahlerhez. Inkább csak a könyvtulajdonosokhoz hasonló kispolgárok adhatják egymásnak a kilincset, akik illúzióikat melengetik ezekkel az írásokkal. A méreg azonban terjed. Könnyen előfordulhat, hogy komoly fertőzést okoz. A tiltott gyümölcs mindig csábít, még akkor is, ha senki sem tiltja, csupán jobbat kínál helyette. S éppen most kell vigyáznunk, amikor új irodalmi közvélemény van kialakulóban, az igazi művészet alapján. Nem ártana utána nézni ezeknek a zugkönyvtárosoknak, esetleg felelősségre is vonni őket. Az sem lenne baj, ha a társadalom összefogása szüntetné meg [ annak lehetőségét is, hogy ilyen könyvtárak működjenek. A társadalom is jól járna nél-külük. ] (») A pedagógus szakszerve■let Hajdú-Bihar megyei bizottsága a megyei tanács v. b. művelődésügyi osztályával karöltve kedden délelőtt ankétot rendezett A gyermekirodalom szerepe az erkölcsi nevelésben címmel a megyei óvónők számára. Tóth Andrásné, a központi továbbképző intézet óvodai tanszékének vezetője tartott előadást. 3- «Mai — W62. június L , ""Hnápxó