Hajdú-Bihari Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-01 / 178. szám
Baráti találkozók a VIT-en Helsinki (MTI). A magyar VIT-küldöttség Lautra-szigeti szálláshelyén kedden délelőtt angol, francia, osztrák, olasz, dán, nyugatnémet és svéd vendégek jártak. A mintegy hatvan főnyi vendégcsoportot Nagy Richard a magyar VIT-delegáció helyettes vezetője üdvözölte. Művészeink, köztük Tsáthonyi Róbert és ifj. Latabár Kálmán, valamint a Balassa-tánczenekar hangulatos műsort rögtönöztek. Küldöttségünk tagjainak mozgalmas keddi programja megoszlott. Többen mentek el a dél-amerikai fiatalok hangversenyére, mások nemzetközi könnyűzenei hangversenyt hallgattak, egy csoport az amerikai fiatalok kiállítását, egy másik a skandináv kiállítást tekintette meg, néhányan pedig az Egyesült Államokból érkezett VIT- küldöttek nemzeti estjén vettek részt. A VIT keddi napján a finn—szovjet barátság jegyében ,több közös programot, találkozót és műsort szervezett a két küldöttség programirodája. A finn—szovjet barátság napja alkalmából a betegségéből nemrég felépült Kekkonen államelnök találkozott a szovjet delegáció vezetőivel. A nemzetközi fesztiválbizottság képviselőit hétfőn fogadta Karjalainen finn miniszterelnök, és sok sikert kívánt a világifjúsági találkozóhoz. A bizottság más képviselői hétfőn Hossa asszony művelődésügyi miniszternél és Erkkila belügyminiszternél tettek látogatást. Helsinkiben kedden délelőtt a VIT-en részt vevő külföldi városi tanácstagok — köztük tíz magyar — találkoztak Helsinki városának vezetőivel, délután pedig városnézésen voltak. Munkához látott a nemzetközi önkéntes munkatáborok kérdéseivel foglalkozó szeminárium is. Ezen magyar részről Miklé János, a KISZ Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője volt jelen. „A különböző társadalmi rendszerű országok tervezési problémái” címmel gazdasági vonatkozású nemzetközi értekezlet kezdődött a VIT programjaként. Záróülést tartott „az oktatás demokratizálása és annak alkalmazása korunk szükségleteihez” címmel szeminárium. A nemzetközi klubban népzenei „Ki mit tud?” v vetélkedőt rendeztek. Közeledik a megoldáshoz a nyugat-iriáni kérdés Washington (MTI) Nyugati hírügynökségek megbízható — de nem hivatalos — amerikai forrásokra hivatkozva jelentik, hogy a Nyugat-Irián sorsáról folyó holland—indonéz tárgyalásokon „minden lényeges pontban” megegyezés jön létre. A megegyezés alapja lényegében a Bunker-terv, amely a Nyugat-Irián fölött gyakorolt hatalom holland kézből Indonéziának történő átadására átmeneti időszakot javasol úgy, hogy meghatározott ideig az ENSZ-szervek ellenőrizzék a hatalom gyakorlását. A tárgyalásokon Indonéziának sikerült elérni a Bunkertervben javasolt lépések meggyorsítását, úgyhogy Indonézia már 1963 májusától kezdve jelképes ellenőrzést gyakorolna Nyugat-Irián fölött. A tárgyalásokról elterjedt híreket kedd délutánig hivatalosan még nem erősítették meg. A TASZSZ jelentése szerint a holland gyarmatosítók egyre nagyobb számban hagyják el Nyugat-Iriánt. Számos holland vállalat bezárt, és augusztus elsejétől a Hollandia nevet viselő iriáni városban megszűnik az egyetlen holland nyelvű újság is. VADÁSZ FERENC: A& aném i/is&zatot'z. Szeretek kiabálni. Azt tartom, hogy a jajgatáson kívül minden egyéb ordítás valamilyen hatalom jele. Úgy érzem, amit a hangom birtokba vesz, azt előbb-utóbb én is megkaparintom. Ahol kiabálni merek, ott úr vagyok. Amióta itt élünk, hatunk közös hálótermében az első ágyban alszom. Én vagyok — sajnos — a legidősebb: húsvétkor leszek huszonnyolc éves. Pedig még nem is nagyon éltem. A tisztségem? Amolyan szobaparancsnok-féle. Sulyok Berci az igazi nevem, de otthon mindenki Döngölőnek szólított, ötvenhat előtt négy évet ültem. Hazafiságért. A „Fehér Sasok” nevű titkos szervezet miatt. Hogy mi volt az? Megírtam az életrajzomban. Elég nehéz dolog volt, mert magam se tudok róla sokat. Azért öszszehoztam valahogy. A főnök szimpatizál velem. Talán a származásom miatt. Segített, így aztán sok brahis dolog belekerült. Titkos nyomda, röpcédulák, láthatatlan írás, fényképek hadiobjektumokról, levélszekrény a sírkő alatt... A főnök jól érti. Egy egész detektívregény ment az FD parancsnokához, a colonelhez. De azért nincs minden rendben. Ezek — a szobatársaim — már megkezdték a fúrkálást. Leginkább Ilyés. Nyamvadt pacák. Itt Katona Sándornak keresztelték. Nem tudom miért. Nekem még nem adtak más nevet. Fogalmam sincs, mit kajál rajta a főnök. Egyszóval ez a Katona túlságosan sokat járatja a száját Amíg belép- -tr- 3. A FEHÉR SASOK pasztám. Azt mondja a múltkor éjszaka a szomszédjának: „Tudod miért volt a Berci Vácon? ötvenkettőben elkapták a bandájukat. A Gellérthegyen kifosztottak járókelőket, nőkkel erőszakoskodtak...” Azt hitte a nyavalyás, hogy alszom. De minden szót hallottam. A másik — Valentin Árpádnak hívják — röhögött. Annak hamar ellátom a baját. Határőr volt. A határőr is ávéhás, ez köztudomású. Ilyés azt mondja, fosztogattam, erőszakoskodtam, emiatt ültem. Az bizonyos, hogy nem volt könnyű az életem. Nem nevelt senki... Harminckettőben születtem egy borsodi faluban, Mezőnyárádon. Ott szolgált az apám a csendőrségnél. Nagyratörő volt, keveselte az őrs forgalmát. Nagyobb helyre kívánkozott. Ezért került Pécsre, ahol nyomozó lett. Végül tiszthelyettesig vitte. Erélyes csendőrnyomozó volt. A háború éveiben sok munkát szerzett a vezérkari főnökség különbíróságainak. Ezreket vallatott a Felvidéken, Erdélyben, a Bácskában, Budapesten és a vidéki városokban. A Nemzeti Számonkérő Különítménynél szolgált utoljára a Hárshegyen. Volt vagy egy tucat plecsnije. Az oroszok bejövetelétől kezdve évekig bujkált a szülőfalujában, rokonoknál. Csak éjszaka járt ki friss levegőt szívni. Én meg ezalatt Pesten hányódtam. Tizennégy éves koromtól kezdve „alkalmi munkás” voltam... Hamar meguntam. Tagbaszakadt, kajakos legény lett belőlem. Bevallom őszintén: előfordult, hogy megszorultam és a lányok pénzeltek. Először emiatt kerültem a Mosonyi utcai serglibe. A harmadik ügy után kimeszeltek Pestről. De visszaszöktem — mi egyebet tehettem volna? A lebukásig Pesten éltem. A főnök alighanem ismerte az apámat. Nem mondta — de az az érzésem. Nem tudok pontos részleteket az öreg pályafutásáról, csak annyit tudok, hogy sok izgalmas heccben benne volt. Jó, hogy ezek itt most alszanak, egyik sem mocorog. Ilyenkor tudok gondolkozni... A főnök azt mondja: „Tartsd a Fehér Sasokat. Azt mondd, amit leírtunk. Ismételd. Tarts ki mellette. Abból ne engedj...” Ez az Ilyés Zoltán egy senkiházi. Idétlen vidéki ipse. Egyetemre járt. Azzal dicsekszik, hogy orvosnak készült. El se hiszem. Honnan tudhatta meg azt a gellérthegyi izét? ... A harmadik, akol az idegeimre megy, ez az ifjú miniszter: Vándor Pityu. Húszéves. ... Nemrég élelem nélkül két napig gyalogoltunk, kúsztunk, bukdácsoltunk, undorító lápos, ingoványban szuszogtunk. Ez még nem volt elég: műszaki zárral, szögesdrót-sövénnyel sűrűn teleszőtték. Káromkodtam cefetül, pedig legjobban én bírtam. „Igaz, vacak dolog ez — szól egyszer csak Vándor —, de hát ha komolyan gondoltad, hogy ezt a küldetést vállalod, akkor ne ugass, éppen te, aki a legerősebb vagy!” Nem csoda, hogy ekkora pimaszságtól megbokrosodik az ember. — Unlak — mondtam neki. — Utálom a fogadatlan prókátorokat. Neked talán szükséged , van arra, hogy hozzászoktassanak a kínlódáshoz, mert jó anyád tejszínhabban tartott, de nekem nincs rá szükségem ... Én az ilyen balhét csak akkor bírom, ha komolyan megy a játék, sportból nem strapálom magamat. Nincs igazam? Senki se tud rávenni, hogy örüljek, amikor hentergünk a sárban, mint a disznók. Később aztán négyszemközt megmondtam neki: a „ne ugass”-ért majd számolunk. Még néhány mérföldet kellett másnap gyalogolni, nagy forróságban. Az útra térképet kaptunk, rádió adó-vevőt. Pénz nem maradhatott senkinél. Anélkül kellett élelmet szerezni, hogy bárkivel szóbaállhattunk volna. Édes burgonyát zabáltunk. Fújj! Itt csupa olyan növény van, ami nekünk ismeretlen: batáta meg basó, pizangrozs és más furcsaságok. Nyakon csíptem egy kacsát, főzőcskéztünk. De nem volt sónk, ízetlen, ehetetlen lett a lakoma. Még jó, hogy volt a zsebemben egy kevés csokoládé. Az is szétolvadt. Hogy az a... Vándor Pityu „csillapított”. Finomságra intett, ő akar okos lenni, aki negyvenben jött a világra. Annyit már tudok róla, hogy valami tudósféle volt az apja, negyvenkettőben büntetőszázadban veszett el a Donnál. Gyanítom, hogy vagy zsidó, vagy kommunista, vagy valami ilyesféle lehetett. De a fiúcskát ez nem zavarja. Művészettörténész — így szólítjuk, mert most folytonosan egy ilyenfajta könyvet szorongat a kezében. Az Andrássy úton eszpresszóban dolgozott az anyja. Akkor — azon a puskaporos napon, november elsején — az eszpresszó zárva volt. A srác — így mesélte — lakásukból lement kenyérért. Akkor is könyvet vitt magával ez a nyápic - könyvmoly, hátha sokáig kell állni a sorban. Valahol a Szinyei Merse utcában laktak. Teherautó jött fiúkkal. Köztük volt egyik osztálytársa az István gimnáziumból. Csak Bécs mellett szálltak le a kocsiról. Az anyja féltette, utánaeredt. Persze a hadsereg gyorsabban , mozog. Ott már nem tudta követni. Valahová Brooklynba került a jóasszony, rokonokhoz. Leveleznek. Hol is hagytam abba? Ja,, igen. Iszonyatos volt a nyolcmás a pokoli mocsárban. A felszerelés: egy iránytű, a patentkés és az alumíniumedény. A sár mégis húzta az embert lefe lé, mintha vasöv lett volna a derekán. Az átkozott szúnyogok meg csíptek, akár a moszkitók. Lehet, hogy zsákban szállítot- ták őket ide, kizárólag a mi kedvünkért... . [ Éjszaka lett, amikorra ki- kecmeregtünk az ingoványból. A száraz terepre aknát telepit [ tették. Hogyan kutassuk fel, ezeket? — tudakoltuk. A félsz már benne volt min- ' denkiben. „A patentkés mire való?” — méltatlankodott Doulan őr- mester, a kiképzőnk. Kúsztunk. Alig hittem, hogy ép bőrrel megússzuk. Vándor újra prédikált. Nagy farizeus. Katona Sándornak a hangját, se hallottam. Láttam, nagyon ki volt dőlve. Valentin nem hagyta el magát. Ment neki. (Folytatjuk) * Áremelkedés Dugat- Wein el bír sasi sulista A hamburgi Welt Am Sonntag című lapban megjelent nyilatkozatot, idézi az ADN hírszolgálati iroda, amely szerint Nyugat-Németországban az utóbbi hetekben 30—40 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak. Ülést tartott a Hajdú-Bihar megyei Tanács végrehajtó bizottsága Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az ülésen jelen volt Baranyai György, az MSZMP megyei Bizottságának titkára. A végrehajtó bizottság tagjai a napirend első pontjaként megtárgyalták a megyei tanácsokhoz tartozó iparvállalatok készletgazdálkodásának helyzetét. Ezután az aratásról szóló tájékoztatást vitatták meg, majd munkaerő-problémákat tárgyaltak meg. " Földrengés Kolumbiában Bogota (MTI) Hétfőn Kolumbiában heves földrengés volt, amely számos emberéletet követelt, és súlyos károkat okozott az ország különböző vidékein. A földrengés magában Bogotában is heves és hosszú időtartamú volt. A főváros és több város között megszakadt az összeköttetés. Újabb jelentések szerint három súlyos földlökés rázkódtatta meg Kolumbia területének nagy részét. A harmadik földlökés kilences erősségű volt. (A legerősebb földlökés a 12-es.) A földrengések epicentruma Bogotától mintegy 260 kilométerre nyugatra volt, de a földlökéseket még Ecuadorban is érezni lehetett. Bogotában a földrengés inkább csak pánikot okozott, Caldas tartományban azonban emberéletben és anyagiakban nagyok a veszteségek. A legnagyobb károkat a földrengés Pereirea I városában okozta. Itt egy textilüzem épülete omlott össze, mintegy 200 munkásnőt temetve maga alá. 40 szövőnő életét vesztette,150 személyt súlyos sérülésekkel mentettek ki a romok alól. Az anyagi károkat hárommillió pesóra be-scsülik. Tények Nyugat-Berlinről Hét szocialista hírügynökség könyvet adott ki Pinczési Pál, az MTI különtudósítója jelenti Berlinből. ..Elképzelhető-e, hogy bármelyik állam is eltűrné, hogy területén — legyen az Washingtonban vagy Párizsban, Delhiben vagy Djakartában — a külföldi rádióállomások az állam kormányának megdöntéséreizgassanak? Elképzelhető-e, hogy akármelyik állam is eltűrné, ha egyik városában — például Londonban vagy Hamburgban, Buenos Airesben vagy Rio de Janeiróban — titkosszolgálatok és ügynökségek az állam meghódításának előkészítésére összpontosítsák a veszedelmes tevékenységüket?” — Ezekkel a mondatokkal kezdődik a Tények Nyugat-Berlinről című most megjelent, csaknem kétszáz oldalas könyv, amelyet hét szocialista hírügynökség: az ADN (Német Demokratikus Köztársaság), a BTA (Bulgária), a Magyar Távirati Iroda, a Munkás Hírügynökség (Lengyelország), az Agerpres (Románia), a Novosztyi (Szovjetunió és a CTK (Csehszlovákia) együttesen adott ki. A könyvet a hírügynökségek Berlinben kedden nagyszabású nemzetközi sajtóértekezleten ismertették. A sajtókonferencián több mint száz újságíró vett részt. A sajtóértekezleten részt vevő újságírók nagyon sok kérdést tettek fel. Az értekezlet mintegy két órán át tartott. A könyv, mely szigorúan tárgyilagos hangnemben, dokumentációs pontossággal vizsgálja — akták, bírósági jegyzőkönyvek és bizonyítási eljárások adatai alapján — azokat a tényeket, amelyeket a varsói szerződés országainak illetékes szervei bocsátottak a hírszolgálati irodák rendelkezésére. A háromrészes könyv lelep,lezi az NDK elleni kém- és diverziós cselekményeket, a nyugati hatalmak gazdasági háborúját, valamint Nyugat- Berlint mint a revansizmus és a militarizmus előretolt őrhelyét. TOLLHEGGYEL BANDITÁK SZABADON A Libération című haladó francia újságban riport jelent meg arról, hogyan élnek a spanyol fennhatóság alatti Kanári-szigeteken Pierre Lagaillarde, Ortiz, Lacheroy exezredes és a többi francia ultrakolonialista, az OAS eszmei vezérei, a francia gyarmati eszme hirdetői, nemzetközi kalandorok. Státuszuk nehezen meghatározható, igazság szerint védőőrizetben lennének, a valóságban azonban teljesen szabadok. „Száműzetésük” amolyan luxusnyaralásféle inkább, hiszen az első osztályú Mayantigo szállóban nem nyomorognak kimondottan Franco „foglyai”. Élnek, vidáman, szabadon, fürdőzve és határozva a homokon, szerelmeskedve és politikai terveket szövögetve. A spanyol állam költségén. Mert forma szerint „foglyok”. De hát ilyen nemzetközi szélhámosok, fasiszták és OAS-banditák esetében Franco nem szigorú. Hiszen egy eszméjük, egy gondolatuk, egy céljuk van. Egy emlőről táplálkozik ez esetben rab és tartója. Az ő éltetőjük az erőszak, a fasizmus, mások leigázása. Ezért jutott Lagaillarde-nak és társainak első osztályú,, összkomfortos, tengerparti luxusbörtön. RÁJUK FÉRNE EGY KIS TAPASZTALATCSERE Az ENSZ gyarmati kérdésekkel foglalkozó albizottságában már hosszabb ideje állandóan napirenden van egy angol gyarmat, Guayana sorsa. Függetlenséget követelnek az ottani politikai vezetők, a gyarmati sorból már szabadult országok, a gyarmatosítással következetesen szembenállók is az ország részére, azonban az angolok halogatják az ügyintézést, valamivel mindig elodázzák a függetlenség megadását. Elutasítani nem merik, hiszen ma már Anglia sem vallja be, hogy gyarmatait nem szívesen adja fel, inkább más, bonyolult és kibúvókat kereső megoldásokat ráncigál elő. A vita során most is felszólalt az angol küldött, aki meghatódva mondogatta, hogy Anglia megérti a guayanai problémát, s meg is akarja adni a függetlenséget. Majd. Egyelőre azonban még a „függetlenség időpontja és módszere nem világos”. Ami az időpontot illeti, nem lehet túlságosan problematikus, hiszen azt a guayanaiak már megjelölték, azonnal. Ami a módszereket illeti, azon is lehet segíteni. Egy angol politikust végig kell gyorsan utaztatni a világon, s megnézni, hogyan ment és megy ez másutt. Pont elég gyarmat szabadult már fel az utóbbi időben ahhoz, hogy találjanak példát. Rajta, rájuk fér egy kis tapasztalatcsere! Alkalmazhatják Guayana esetében is, de a maradék angol gyarmatok felszabadítása alkalmával is. BEISMERŐ LEVÉL Kennedy elnök az Egyesült Államokban éppen egy évvel ezelőtt alakította meg a „Szövetség a haladásért” nevű szervezetet, melynek feladata a latin-amerikai államokkal kiépítendő segélyprogram és gazdasági együttműködés lebonyolítása lenne. Most, a jubileum előestéjén azonban a szervezet igazgatója levelet bocsátott, ki, melyben értesíti a latin-amerikai országok kormányait, hogy augusztus 17-én ne ünnepeljék meg az egyéves évfordulót, mert eddig túl kevés eredmény született, és túl sok volt a menetközben felmerült hiba. Az igazgató úr tehát beismerte, hogy a „Szövetség a haladásért” eddig semmi olyat nem tett, ami ünneplésre méltó lenne. Elmarad hát a frázispufogtatás, elmaradnak a nagy ünnepségek, nem rendez fogadást az amerikai nagykövet, nem hozsannázik az amerikai sajtó. Csak csendesen szakítják le a naptár augusztus 17-ét jelző lapját, összegyűrik és bedobják a szemétkosárba. S bevallják magukban, hogy bizony, egy év alatt semmi olyat nem sikerült tenni, ami növelhette volna az USA népszerűségét az amerikai kontinensen. Nem sikerült a nagy üzlet, nem fogadták lelkesen az amerikai zászló alatt beindított új üzleti akciót a latin-amerikai népek. Gyanús volt már az is, hogy ilyen nevet adtak az egésznek: „Szövetség a haladásért”. Mert milyen haladás is lehet az, amit Washington irányít? Egyféle: üzleti haladás az amerikai tőkerészére. Ezt meglátták, s ezért ,visszakozót fújtak a kontinensen. Ők más haladást követelnek. Szellemit, gazdaságit, szocialista é s főleg nem [USA irányítással. Ha ezttámogatta volna Washington, ,akkor augusztus 17-én lenne imit ünnepelni. MEGTOROLNAK , Ludwig Landwehr neve ismert mindkét Németországban. Ez a nácizmus üldözötteit egyesítő szervezet egyik prominens ►vezetője. Nyugat-Németországban élt, s magatartásával ,már nem egy esetben tüntetettminden újnáci kísérlet, törekvé,? ellen. Legutóbb például •bátran és merészen leleplezte [azokat az eddig szabadon jár[káló bűnös gyilkosokat, akikinek fonalistáját többek között is német kommunisták lánglelkű vezérének, Ernst Thälmannak meggyilkolása is súlyosbítja. Landwehr tette [azonban nem maradt megtorlatlanul. Letartóztatták. Veszélyesnek nevezik, a nyugatnémet állam biztonságának, •aláaknázásával vádolják. Sebben is van igazság. A nácizmus egykori üldözője valóban„veszélyes.” Túl sokakat ismer a bonni államban olyanokat, akik ma vezetnek, hajdan •gyilkoltak.. Veszélyt jelent [azok számára, akik ma vagyont birtokolnak a hajdaniVérdijakból. Bátor magatartásával valóban petárdát helyez •az olyan rendszer alá, mely a •régi módszerekkel, a régi elmékkel, a régi szellemben próbál meg újabb tűzfészket kiépíteni Európa szívében. Mostbörtönben van. Mert igazat •szólott, mert nyilasokat leplezett le. De rabsága mást is leleplez. Azt a rendszert, mely börtönbe vetette. S ez talán leddigi harcának legnagyobbleleplezése! Bürger Lajos