Hajdú-Bihari Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-16 / 217. szám

Magyar kormányküldöttség utazott a plovdivi vá­sárra Vasárnap nyitja kapuit a­­ plovdivi vásár, amelyen mintegy ezer négyzetméternyi területen tizenegy magyar kül­kereskedelmi vállalat mutat­ja be magyarországi termékeit. A vásár megnyitására­­Nagy Józsefné könnyűipari minisz­ter vezetésével magyar kor­mányküldöttség utazott Bul­gáriába. (MTI) EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN Az elmúlt héten folytatód­tak az amerikaiak Kuba és Kína elleni provokációi. Az amerikai sajtóban és a kong­resszusban egyaránt uszítanak a forradalmi Kuba ellen, s hírek jelentek meg arról, hogy az amerikai haditenge­részet jogellenesen „ellen­őrizni” akarja a kubai hajó­­forgalmat. Egy amerikai U— 2-es kémrepülőgép — Csang Kaj-sek-ista felségjellel . — * megsértette a Kínai Népköz­­társaság légiterét: a gépet le­lőtték. Az amerikaiak nem tanultak az U—2-esek koráb­bi eseteiből: híre járt, hogy ilyen kémrepülőgépeket ál­­lomásoztatnak majd Ausztrá­liában is. Készült a helyzet Brazíliában is, ahol Goulart elnök és a képviselőház kö­zött elmérgesedett, a viszony az elnöki jogkör visszaállítá­­­sának vitája következtében. A kormány csütörtökön le­mondott. A szakszervezetek erre közölték, hogy általános sztrájkkal támogatják az el­nököt. A hadsereg több had­osztályát harci készültségbe helyezték. A hét legjelentősebb ese­ménysorozata mindamellett azzal a TASZSZ-nyilatkozat­­tal függ össze, amely felszó­lította a Kuba-ellenes ameri­kai provokációk szervezőit: álljanak el veszélyes terveik­től. A nyilatkozat figyelmez­tette a forrófejű imperialistá­kat: Kuba nincs egyedül, s Kuba nem Guatemala.­. Kennedy elnök csütörtökön sajtóértekezletén válaszolt a szovjet nyilatkozatra. KENNEDY BEISMERÉSEI és fenyegetései megmutatják, hogy az Egyesült Államok­ban aknamunka folyik a ku­bai kormány megdöntésére, és hogy Washington egyálta­lán nem mondott le arról a szándékáról, hogy valamilyen módon „félreállítja" a Cast­­ro-kormányt. Az elnök fele­más nyilatkozatának első ré­sze nyilvánvalóan tükrözi a szovjet figyelmeztetés hatá­sát: az elnök ugyanis leintet­te a katonai beavatkozást kö­vetelő nagyhangú amerikai po­litikusokat. Kijelentette, hogy a Kuba-ellenes katonai inter­venció „a jelen pillanatban szükségtelen és indokolatlan”. Kennedy lényegében beismer­te:„ a Szovjetuniónak Kubába irányuló fegyverszállításai nem jelentenek veszélyt a nyugati félteke egyik ország­ra sem. Ebből világosan látható: a szovjet kamrány figyelmezte­tése sok forró fejet kijózaní­tott az Egyesült Államokban, s hideg zuhanyként érte azo­kat a hetvenkedő és kard­csörtető köröket is, amelyek egyébként a közelgő válasz­tások miatt is igyekeztek nagy hűhót csapni a Kubának jut­tatott szovjet segítség miatt. Hozzátartozik a képhez azon­ban az is, hogy a részleges kijózanodás mellett továbbra is tapasztalhatók az elvakult agresszív szándék jelei is, például Dirksen szenátor egy­felől némileg elhatárolta magát a köztársasági párt leghangosabb kardcsörtetői­­től, másfelől úgy vélte: „va­lamit mégis kellene csinálni Kubával.. Kennedy nyilatkozata sem nevezhető egyértelműen po­zitívnak. Felsorolta például azokat a „feltételeket” ame­lyek között az Egyesült Álla­mok beavatkoznék Kubában. Ezek között van az, ha Kuba „veszélyeztetné” a guantána­­mói amerikai­­ támaszpontot, illetve ha Kuba támaszpon­tot adna a Szovjetuniónak. Ez az önmagában is nyilvánva­lóan ellentmondó „érvelés" több más olyan ködös és két­értelmű megfogalmazással pá­rosul, hogy csak azt mondhat­­­­ja az ember: az amerikaiak­nak Kubával kapcsolatos po­litikája továbbra is rendkí­vül veszélyes marad. Az elmúlt­­héten ismét az érdeklődés előterébe került ANGLIA ÉS A KÖZÖS PIAC kapcsolata, mégpedig a brit nemzetközösségi értekezlet kapcsán. A Marlborough-kas­­télyban tartott értekezleten a nemzetközösség tizenöt tag­állama és Nagy-Britannia ki­lenc gyarmata általában bí­rálta Macmillan tervét, és ki­fejezte aggodalmát, mivel Angliának be kell illeszked­ni a Párizs—Bonn-tengely ál­tal uralt Közös Piacba, ez el­kerülhetetlenül a nemzetkö­zösségi országokkal kialakított gazdasági kapcsolatok lazítá­sával jár majd — és­­ez a nemzetközösségi államok ked­vezményes vámokkal és más feltételekkel biztosított eddi­gi gazdasági pozícióinak fe­nyegetését is jelenti. Kana­da gabonakivitelét, Új-Zé­­land hissexportját, Ausztrália gyepjúkiviteli piacát érzi ve­szélyeztetve, és így tovább. A nemzetközösségi értekezlet vitái megmutatták: Anglia előrelátható belépése a Közös Piacba a szó szoros értelmé­ben aláaknázza a nemzetkö­zösség egész épületét. A hét jelentősebb esemé­nyei közé tartozik az algé­riai kibontakozás újabb állo­mása, a szeptember 20-ra ki­tűzött választások előkészí­téseként AZ ALGÉRIAI JELÖLTLISTÁK közzététele. A 196 képviselő­jelöltet minden bizonnyal megválasztják majd, s való­színű, hogy Ben Bellának, az FLN politikai bizottsága el­nökének az ország első nem­zetgyűlésében nyolcvan szá­zalékos többsége lesz. A poli­tikai bizottság és a 4. vitája viszályának következtében kihagytak a listáról egész sor olyan ismert algériai po­litikust, aki Ben Bella ellen­fele volt. Ben Bella nem vette figye­lembe az algériai kommunis­táknak a választások demok­ratizálására tett javaslatát, és a kommunista párt jelöltjei nem szerepelnek az FLN vá­lasztási listáján. Az Algériai Kommunista Párt mellőzése mindenképpen sajnálatos tény, hiszen tagjai harcoltak az ország függetlenségéért, igen sok kommunista áldozta életét Algéria szabadságáért, s noha a párt szám szerint nem nagy, tekintélye és tömegbefolyása igen jelentős. A jövendő algériai válasz­tások megtartása azonban et­től eltekintve pozitív tény, hiszen az eddigi viszály és válság álandó ürügyet terem­tett a franciák katonai be­avatkozására. A nemzetgyű­lés és ezt követően a kor­mány megalakító­ véget vet­­­het az immár két hónapja tartó veszélyes bizonytalan­ságnak. . Rudnyánszky István 2. oldal — 1962. szeptember 16 ----NAPLÓ Kijelölték Brazília új miniszterelnökét Brasilia (MTI) A Da Ro­cha miniszterelnök lemondását követő politikai válság tovább tart. A helyzet súlyosságát az sem enyhítette, hogy a képviselőház péntek délutáni ülésén alig néhány szavazatos szótöbbséggel jóváhagyta a szenátus által elfogadott tör­vényjavaslatot, hogy január 7-én tartsák meg a kormány­zati rendszerről döntő nép­szavazást. A munkásság ugyanis — mint a Brazil Ipa­ri Munkások Országos Szö­vetségének elnöke közölte — ezt a népszavazást október 7-én, a kongresszusi választá­sokkal egyidőben akarja meg­tartani. Ettől a szándékától nem hajlandó elállni. Da Rocha miniszterelnök is azért mondott le, mert nem tudta rávenni a kongresszust az azonnali népszavazás jóvá­hagyására. A valóságban — írja a TASZSZ tudósítója — a kongresszus reakciós körei és az őket támogatók szeretnék elodázni a népszavazást, s így kívánják lehetetlenné tenni, hogy az elnök és hívei rövid időn belül hozzákezdhessenek a gyökeres reformok megva­lósításához. Goulart elnököt támogatják a nacionalista és a demokra­tikus körök, valamint a dol­gozó tömegek. Mellette­ áll a hadsereg egy része is. Hírügynökségek szombaton reggel azt jelentették, hogy az általános sztrájk tovább terjed. A munkaszünet miatt meg­bénult a Rio de Janeiro-i nemzetközi légikikötő forgal­ma is. Sztrájkba léptek a Rio és Niteroi között közle­kedő kompok hajósai is. A sztrájkkal kapcsolatos esetleges rendzavarások meg­előzésére a város fontosabb pontjaira katonaságot és rendőrséget vezényeltek ki. Goulart elnök pén­teken fel­hívást intézett „osztálykü­lönbségre való tekintet nél­kül minden brazilhoz „hogy őrizze meg a rendet az alap­vető reformok végrehaj­tásá­hoz szükséges légkör megte­remtése végett.” A Reuter legfrissebb jelen­tése szerint a kongresszus felhatalmazta Goulart elnö­köt ideiglenes kormány kije­lölésére. A kormány beikta­tásához­­ nem kell a kongresz­­szus jóváhagyása. Az ideigle­nes kormányt felváltja majd a kongresszus által jóváha­gyandó állandó kormány. Goulart elnök szombaton kijelölte az ország új minisz­terelnökét. Az új miniszter­elnök Ernes Lima, Goulart munkáspártjának tagja. A miniszterelnök a jogtu­dományok professzora, Broc­­hado Da Rocha kormányában a munkaügyi miniszter tiszt­ségét töltötte be. Letartóztatták a Portugál Kommunista Párt egyik vezetőjét Párizs (MTI) Mint az Huma­­nité jelenti, Salazar politikai rendőrség letartóztatta An­tonio Dias Lxmrencót a Portu­gál Kommunista Párt titkár­ságának tagját. Lourencót 1950-ben sok évi börtönbünte­tésre ítélték, de 1955-ben sike­rült megszöknie. Most vele együtt tartóztatták le Colelia Fernandezt, a portugál antifa­siszta mozgalom egyik jeles harcosát. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának titkársága nyilatkozatot tett közzé, amelyben rámutat: a két portugál hazafit kegyetlen kínzások fenyegetik, életük veszélyben van. A párt tilta­kozó mozgalomra szólítja fel a közvéleményt Dias Lourenco és Colelia Fernandez megmen­tése érdekében. A Mont Blanc-alagút építői és haszonélvezői Párizs (MTI) Szombaton Pompidou francia és Fanfani olasz miniszterelnök részvéte­lével ünnepség volt a Mont Blanc alatt várt alagút köze­pén, ott ahol a francia és olasz szakaszt építő munkások nem­régiben először találkoztak. Az 1959 májusában megkez­dett nagyszabású munka ezzel befejező szakaszához érkezett. Két év múlva megindul a forgalom a 11 600 méter hosz­­szú föld alatti autóúton, amely 600 kilométerrel rövidíti meg az utat Chamonix és Torino között. A világ legnagyobb alagút­jának építése gyors ütemben halad. Az iramot az építkezést pénzelő francia, olasz és más tőkéscsoportok diktálják, hogy autóra számítanak. Minden gépkocsi után négy—hat dol­lárt kell majd fizetni. Az építkezés vezetői a rö­vidre szabott határidők betar­tása érdekében gyakran a leg­elemibb biztonsági intézkedé­seket is elhanyagolják. Három év alatt 13 mun­kás vesztette életét. Csu­pán a francia szakaszon mintegy ezer baleset tör­tént, közülök 40 súlyos sebesülést okozott. A vájárok több ízben sztájkba léptek az életveszélyes munka­­körülmények miatt.­ A Mont Blanc-alagút építé­si költségeihez a francia és az olasz állam is jelentős összeg­gel hozzájárul. Ennek fejében az alagút 2034-ben állami tu­lajdonba megy át. Addig a magántőkések befektetése sokszorosan megtérül. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK „Kihívás" Gondterhelt cikk jelent meg a Washington Post cí­mű amerikai lapban a szov­jet olajszállításokról. El­mondta a szerző, hogy a Szovjetunió „pokolian csá­bító” javaslatot tett a japán kormánynak: építsenek kö­zösen olajvezetéket Irkutszk­­tól a Csendes-óceán partjáig, s ezzel jelentős mértékben megkönnyíthetik a Japánba irányuló szovjet olajszállítá­sokat. Japán eddig olajfo­gyasztásának három száza­lékát szerezte be a Szovjet­unióból, s ezt 30 százalékra emelhetnék. A lap részlete­sen leírja, milyen országokba szállít a Szovjetunió olajat. Elmondta, hogy­ jelenleg ki­lenc nyugat-európai állam lépett e célból kapcsolatba a szovjet exportvállalattal. Olaszországban például ez az üzleti kapcsolat valóság­gal aláásta a nyugati vállala­tok eddigi monopol helyze­tét. Sőt, sok most felszaba­dult gyarmati ország is ha­sonló gondolatokkal foglal­kozik — az olcsó és reális szovjet árak vonzzák őket és egyébként sincs kedvük tel­jesen kiszolgáltatni magu­kat a nyugati cégeknek. „A szovjet olaj — írja az ame­rikai lap — nehéz ügy, im­már számolni kell a szovjet olajkihívással.” Íme ismét megjelent ez a nyugati találmányú szó: ,ki­hívás”. Először akkor írtak róla, amikor a Szovjetunió a nemzetközi tárgyalóasztalra helyezte a békés gazdasági versenyről szóló javaslatát. „Gazdasági kihívás!” — har­sogták a nyugati lapok. Most hogy a Szovjetunió a nem­zetközi kereskedelem elis­mert szabályai szerint belé­pett az olajpiacra, s üzletet köt különböző országokkal és vállalatokkal, „olajkihí­­vásról” írnak nagy riada­lommal. Most már csak arra vá­runk, hogy a szovjet kormány leszerelési javaslatát ekép­­pen kommentálja majd vala­melyik túlbuzgó amerikai újság: „A Szovjetunió nagy békekihívást intézett a nyu­gati világhoz.” T. L Dirksen, az előrelátó­ k harciasságáról és hisz­térikus kirohanásairól ne­vezetes Dirksen szenátornak semmiképpen nem tetszik az, ami Kubában végbemegy. Most, hogy a kis szigetor­szág újabb gazdasági segít­séget, valamint légvédelmi és partvédelmi fegyvereket kapott a Szovjetuniótól, a szenátor így kiáltott a was­hingtoni sajtótudósítók felé: „Az amerikai nép mélyen aggódik a biztonsága ellen irányuló fenyegetés miatt.” Ha valaki tájékozatlan lenne e kérdésben, így kép­zelhetné el — Dirksen sza­vai nyomán — a Karib-ten­­geri állapotokat: „A hat­milliós és gazdasági nehézsé­gekkel birkózó Kuba meg akarja támadni a világ egyik atomhatalmát, a ISO milliós Egyesült Államokat!’­ Az egyszerű amerikai pol­gár azt is gondolhatja, hogy ha nem hallgat Dirksen fi­gyelmeztetésére, úgy egy szép napon meglátja majd Fidel Castrót, amint csapata élén bevonul Washingtonba, felszántaná a Fehér Ház kertjét, és cukornádat ültet bele. De ha mindez mégsem így történik, ha a kubaiak szépen megmaradnak a szi­getükön, s végzik nem cse­kély munkájukat, ez is tük úgyse csak és egyedül annak lesz köszönhető, hogy Dick­sen szenátor bölcs előrelá­tással figyelmeztette a köz­véleményt. Elutazott a szovjet küldöttség az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakára Moszkva (TASZSZ) Cromiko külügyminiszter vezetésével szombaton reggel elutazott New Yorkba a Szovjetuniónak az ENSZ-közgyűlés 17. ülés­szakán részt vevő küldöttsége. Vele utazott Ukrajna küldött­sége Luka Palamarcsvik kül­ügyminiszter és Belorusszia küldöttsége Kuzma Kiszeljov külügyminiszter vezetésével. Ugyancsak szombaton reggel Moszkvából New Yorkba uta­zott a Mongol Népköztársaság küldöttsége is, hogy részt ve­gyen az ENSZ-közgyűlés ülés­szakán. A küldöttséget P. Sag­­darszuren külügyminiszter ve­zeti. (MTI) Ne az erő, hanem inkább az értelem kormányozza a munkát Gördülőcsapágy-gyári dolgozók a kongresszusi tézisekről A Debreceni Gördülőcsap­ágy-gyárban nagy érdeklő­déssel tanulmányozzák a dolgozók az MSZMP Köz­ponti Bizottságának kong­resszusi irányelveit és a sze­mélyi kultusszal kapcsolatos határozatát, íme néhány ember véle­ménye: Intézkedési terv készül az ultraprecíziós csapágyak gyártásáról Pataki Gyula, az üzemi pártbizottság titkára: — Általános tetszéssel fo­gadták a dolgozók az irány­elveket, és helyeslik a sze­mélyi kultusszal kapcsolatos határozatot is. A tézisekről a pártbizottság­­ tagjai sok­ dolgozóval beszélgettek. Augusztus 30-án pedig az üzemi pártbizottság kibőví­tett ülésén megbeszéltük­­azo­kat a feladatokat, amelyeket a téziser­, valamint a párt Központi Bizottságának a gépiparról szóló június 28— 29-i határozata tartalmazott. Többek között a gyártás- és a gyártmányfejlesztés, to­vábbá a gazdaságosabb ter­melés állt a vita középpont­jában. Vizsgáltuk, hogy gyártmányaink hogyan lehet­nének jobban versenyképe­sek a világpiacon. Elhatároz­tuk, hogy ultraprecíziós csap­ágyakat is gyártunk. Pártbi­zottságunk pá­rtonkívüli ,mér­­­nököket, technikusokat, dol­gozókat is bevont azokba a bizottságokba, amelyek a gyártmány- és műszakfejlesz­tés, a termelés-szervezés, a bérezés és anyagi érdekelt­ség, valamint a munkaver­seny és a szocialista brigád­­mozgalom helyzetét vizsgál­ják. E szakbizottságok jelen­tése alapján készítjük el in­tézkedési tervünket. Hogyan szüntethető meg a gépállás? Tugyi István, a golyóüzem, vezetője, országgyűlési kép­viselő: — Minden ember talál olyan részt a tézisekben, ami őt a legjobban érdekli. Az én figyelmemet többek kö­zött felhívta az a rész, amely a termelőberendezések, üze­mi kapacitások jobb kihasz­nálására lelkesít. Gondolkoz­­t­­am üzemeink munkáján. Ná­lunk is baj van a kapacitás kihasználásával. Több golyó­koptató gépünk 50 százalékig sincs kihasználva. A szerve­zetlenség is gátolja a szebb sikerek elérését. Gyakori üzemünkben a hóvégi hajrá. Javaslom: egy koptatódob be­állításával több golyószériát gyárthatnánk, s megszűnne egy sor gép állása.­ Egyben exportra is gyárthatnánk go­lyókat. Jobb csapágyakra van szükség Krémer Miklós pártonkí­­vüli, gyártásellenőrzési osz­tályvezető: — A tézisekben több meg­állapítás különösen nagyon tetszett. Egyetértek például azzal, hogy a termelés foko­zásának fő eszköze a techni­ka és technológia fejlesztése, a gyártmányok korszerűsítése. A tézisek olvasása után meg­vizsgáltam, hogy mi a hely­zet a mi gyárunkban. Sok, hiányosságot találtam. Hiba, hogy ezekről a feladatokról az értekezleteken sokat be­széltünk, valamit tettünk is,­­ de a munkát nem jól szer­­­­veztük meg. Véleményem szerint akkor érünk el igazi haladást, ha az egyes felada­tok tanulmányozására, intéz­kedések készítésére bizottsá­gokat szervezünk, amelyek tagjait felelőssé is lehet ten­ni. Több országban jártam, szocialista és kapitalista szak­emberekkel beszéltem a csap­ágy­gyártásnál. Összehason­lítást végeztem a mi mun­kánk és a külföldiek közt. S bosszant, hogy másutt sok­kal többféle és jobb minősé­gű csapágyat gyártanak, mint nálunk. Egy török szakember kije­lentette, hogy szívesebben hallgatják Törökországban a magyar cigányzenét, mint csapágyaink zörejét. Nagyon megcsípett vele. Elhatároz­tam: minden tudásommal harcolni fogok csapágyaink minőségének javításáért. Kí­sérleteket végzek. Mérem a csapágyfutás pontosságát, az eltéréseket stb. Főmérnökünk támogat ebben a munkában, s tervszerű műszaki intéz­­kedésekkel javítjuk a hibán­kat. Úgy érzem, nagyobb lenne az eredmény, ha a tu­­dományos munkába többen is bekapcsolódnának.

Next