Hajdú-Bihari Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

Bátrabban, önállóbban n­agyobb felelősséggel végezzük munkánkat Hozzászólás a Napló cikkéhez 1. A Napló karácsonyi szám­ában megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Elsőként Titkó Istvánnak, a Debreceni Élel­miszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatójának véle­ményét közöljük. Nem tekinthető véletlennek, hogy i. napjaink­ban élénk esz­mecsere és ennek folytán egészségesen kibontakozó vita folyik a gazdasági vezetés módszereiről, a vezetés szín­vonalának emeléséről. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a szél­es közvélemény — de nem utolsósorban valamennyi gazdasági vezető — csak örül annak, hogy a Napló hasáb­jain is lehetőség nyílik széles­körű tapasztalatcsere kibonta­kozására a december 25-i cikk kapcsán. A vita célja egy lehet: a különböző hasznos javaslatok alkalmazása a gyakorlati munka végzése során. A cikk több olyan gondola­tot vetett fel, ami foglalkoztat­ja a dolgozókat és vezetőket egyaránt. Ezt megbeszélések, termelési tanácskozások ta­pasztalatai bizonyítják. A vezetési módszerek javí­tása, tökéletesítése a mindennapi munka szerves része kell, hogy legyen, mert csak így remélhető az egyre na­gyobb tervfeladatok sikeres megoldása. Az új feladato­kat idejétmúlt, elavult mód­­szerekkel nem lehet megolda­ni, ezért szükséges a nagyobb feladatok megoldásához új, csiszoltabb, a mához alkal­mazkodó munkastílus kialakí­tása, amelyben benne van a holnap feladata is. Munkánk eredményessége nagyban függ attól is, milyen mértékben si­kerül a fő feladatok végrehaj­tására irányítani a dolgozók figyelmét. Vállalatunk például évről évre teljesíti, illetve túltelje­síti tervfeladatait. Ez sok vo­natkozásban felfogható minő­ségi mutatónak. De a keres­kedelmi dolgozók munkáját a fogyasztó nem azon méri, hogy esi­tette-e a vállalat a ter­­hamnem azon.­ ­Ilyen az ellátás, milyen fokon áll a kiszolgálás színvonala. Ha a gazdaságve­zetés — beleértve a középve­zetést is — (a mi területün­kön a boltvezetőket) csupán a tervteljesítési mutatón keresz­tül mérik a végzett munka eredményességét, az sok hibá­hoz vezet. A fogyasztók számára a mi­nőségi mutatót az jelenti, ha udvarias, előzékeny a kiszol­gálás, ha az 1 kiló nem 99 de­ka vagy ennél is kevesebb, ha vásárlását nem keseríti meg a kiszolgáló. A kereskedelemben az el­múlt néhány évben jelentős technikai változás következett be. Ezzel lépést kell, hogy tartson a kereskedelmi dolog­­zók öntudatának változása, melynek révén napi munkáju­kat a dolgozó nép ellátása ér­dekében jobban és kulturál­tabb formában kell megvalósí­tani. Azt hiszem, nem túlzás azt oudani: a maga munkahe­tén mindenki váljék újítóvá, törje azon a fejét, hogyan vé­gezheti munkáját könnyebben, jobban, gazdaságosabban. E cél elérése egyaránt hasznos a vállalatnak, a népgazdaságnak és ami a legfontosabb, a fo­gyasztónak. El kell érnünk, hogy sehol, semmilyen szinten ne ragasz­kodjanak mereven egyes, az idő által túlhaladott elképze­lésekhez. Ha egyik-másik in­tézkedés nem bizonyul helyes­nek vagy nem vált be, legyen bátorság azt korrigálni. Nagy károkat okozhat a me­revség, ha „tekintélyféltésből“ nincs erő a rossznak bizonyult intézkedést időben kijavítani. A gazdasági vezetés javítá­sának elengedhetetlen feltéte­le, hogy a hibákkal, a ha­nyagsággal, a nemtörődömség­gel szemben ne legyen elnéző a vezető. Számos példával lehet bizo­nyítani, hogy az elnézés végze­tes lehet a vállalat továbbfej­lődése szempontjából. A ta­pasztalat azt is bizonyít­ja, hogy a dolgozók azt a vezetőt becsülik, aki határozott, intéz­kedéseiben igazságos, a hi­bákkal szemben nem elnéző. A cikk elég terjedelmesen foglalkozott a jutalmazási rendszer hibáival. Ami itt felvetődött, az igaz. Az is igaz, hogy rendeleti úton sokat le­het javítani, de a dolgozók összefogása, a vállalaton be­lüli rejtett tartalékok feltárá­sa az, ami alapvetően segíthet a jelenlegi nehézségeken. Az üzemekben, vállalatoknál sok száz szocialista brigád van. Ha e brigádok az eddiginél jobban segítik egymást a munkában, nevelésben, ez is nagyban javíthatja a jelenlegi helyzetet. Persze a tartalékok feltárá­sa mellett — a tervezésnél és a jutalmazási alap kiszámí­tásánál — jobban figyelembe kellene venni a vállalatok kü­lönböző természeti, technikai és más adottságait. Minél előbb el kell érni, hogy a nagyjában egészében azonos feltételek mellett dolgozó vál­lalatok azonos „normatívá­kat” kapjanak, mert ma még gyakran a rosszabban dolgozó vállalatok előnyösebb helyzet­be kerülnek a jól vagy a szak­mai átlagnál is jobban dolgo­zókkal szemben. Vitatott, ezért érdemes fog­lalkozni azzal a kérdéssel, hogy mit kell jobban dotálni, a „növekedést” vagy a „szín­vonalat” a vállalat gazdálko­dási eredményénél a jutalma­zási alap szempontjából. A vezetés színvonalának emelése érdekében most és a jövőben még inkább a közgaz­dasági szemléletet kellene erősíteni. Ugyanis gyakran el­marad intézkedéseink kihatá­sainak közgazdasági elemzése, általában a közgazdasági mun­ka hiányzik. Más kérdés, hogy a felismerés megvan, és más kérdés, hogyan oldjuk meg a vitatott problémát. A fiatal közgazdászok nem nagyon to­longanak a vidék felé, még az ország második legnagyobb vidéki városa sincs vonzó ha­tással rájuk. (Még a felaján­lott társadalmi ösztöndíjat sem veszik igénybe!) Ez az­­„objektív’ jelenség nem menti a gazdasági veze­tők felelősségét, a kérdést meg kell oldani a rendelkezésre ál­ló erőkkel. Az élet bonyolult, s ugyanilyen bonyolult a gaz­dasági élet is, éppen ezért bátrabban, önállóan, több fe­lelősséggel kell végezni a munkát. Ha a mi területünkön töb­bek között sikerül növelni a boltvezetők önállóságát, és ez­zel párhuzamosan elérjük, hogy növekszik a felelősség­érzetük is, nagyot léptünk előre az 1963-as esztendőben. Feladatunk az is: konkré­tan kimutatni, mi az, ami visszahúz, miért sikkad el a felelősség gyakorlata, hogyan lehet az ellentmondásokat át­hidalni. Meg kell vizsgálni, hogyan lehet hatékonyabbá tenni a munka bírálatát, az önbírálatot, hogyan lehet az eddiginél szélesebb alapot ad­ni a szocialista munka­ver­senynek és brigádmozgalom­nak. A hozzászólás keretében csak néhány kérdés érintésére van lehetőség. Befejezésül egy általam nagyon fontosnak vélt kérdést említenék még meg. Sohase éljünk az eredmények mámorában, mert ez nagy ve­szélyt rejt magában — saját tapasztalatomból tudom. Na­­gyon-nagyon nehéz aztán a fel­ismerés után a dolgok „helyre­rakása”. Amikor a hibák ellen fel­lépünk, nem az elért eredmé­nyeinket becsüljük le, hanem a jövő eredményeit védel­mezzük. Teremtsünk hát olyan légkört, hogy amikor ered­ményeinkről és hibáinkról be­szélünk , a vállalat vala­mennyi dolgozója „egy nyel­ven beszéljen”. ­ Több mint ezer úttörővezető továbbképző tanfolyamokon (Tudósítónktól) A Hajdú-Bihar megyei, va­lamint a járási és városi út­törőelnökségek az iskolai té­li szünetben az úttörőcsapat­vezetők részére továbbkép­zéseket szerveztek. Ezeken többek között megbeszélték az úttörő mozgalom legfonto­sabb feladatait, az úttörőcsa­patok és az iskola kapcsola­tának módszereit. Előadás hangzott el az úttörővezetés­ről, a KISZ-tagságra való fel­készítésről. A csapatvezetőik szeminá­riumokon beszélték meg az úttörőszervezeteknél tapasz­talható problémákat, mód­szereket. A tanfolyam érde­kesebbé tétele érdekében szellemi fejtörőt is rendeztek az úttörőcsapatvezetők. Öntözéses társulásra készül 14 debreceni termelőszövetkezet Közel két esztendeje forr a gondolat a debreceni határban gazdálkodó termelőszövetkeze­ti vezetők fejében arról, ho­gyan lehetne több és olcsóbb takarmányhoz jutni, több ál­latot nevelni, sok-sok növen­dékmarhát legeltetni a fagyok beálltáig. A tsz-vezetők úgy gondolják, hogy a város tu­lajdonában levő hortobágyi le­gelőből legalább ezer holdon kellene bevezetni a szövetke­zetek részére az öntözéses le­gelőgazdálkodást. Víz van, ott terül el a le­gelő a Hortobágy partja mentén. A termelőszövetkezeti elnö­kök legutóbbi tanácskozásán, melyet a városi tanácsnál tar­tottak meg, egyhangúlag állást foglal­tak a vízhasznosítási tár­sulás létrehozása mellett. A város átadja a szövetkeze­teknek közös hasznosításra az egész 3000 holdas legelőt a pentezugi részen. A tervek te­hát most már nem az ezer hold hasznosítására készül­nek, hanem a 3000 holdra. Úgy számítják, hogy több ezer pulykát is tarta­nak a nagy legelőn. Kö­zös összefogással 10 000 birkát is tartanak majd. A hortobágyi vízgazdálkodá­si társulat megalakulásának előkészítésére már megválasz­tották a bizottságot, melynek feladata elkészíteni azt a ter­vet, melyet a szövetkezetek közgyűlése elé terjesztenek el­fogadásra. A közgyűlések ha­tározata után nyomban meg­indul a munka, hogy minél hamarabb vizet kapjon a nagy legelő és legyen jó fű, több ta­karmány. A vízgazdálkodási társulás létrehozását elhatározó elnöki tanácskozáson elmondották, hogy igen nagy segítséget ad tervük kiviteléhez a most január elsején életbe lé­pett 3004/5-ös kormány­­rendelet, mely kimondja, hogy a szö­vetkezeteknek az öntözésre kijelölt területek felméréséért, az öntözési tervek készítéséért nem kell fizetni semmit, sőt az állam minden kitermelt köbméter földért 10 forintot elenged a szövetkezeteknek adott hitelekből. B. M. A SZAKEMBER TANÁCSA A v itatásos borjúnevelésről A termelőszövetkezetek szarvasmarha tenyésztésének jövedelmezőségét jelentősen emelnünk kell az elkövetke­zendő időszakban. Ennek meg­valósításához egyik feltétel, hogy szakítani kell a hagyomá­nyos borjúneveléssel, mivel a szarvasmarha-tenyésztés költ­ségeinek jelentős részét a fel­nevelési költség teszi ki. A felnevelés olcsóbbá tétele ér­dekében széles körben el kell terjeszteni a borjúnevelés ita­tásos módszerét. Míg a természetesen nevelt borjak választásig 800—1000 liter teljes tejet fogyasztanak, addig itatásos nevelésnél vá­lasztási korig egy borjú felne­veléséhez 400—450 liter teljes és 600—650 liter fölözött tej szükséges. A hizlalásra kerülő borjakkal azonban elegendő 300 liter teljes és 500 liter fö­lözött tej itatása is. A fölözött tej itatását a 2—3. héten lehet megkezdeni. Ügyelni kell. Az első héten — mivel a borjú gyomrának térfogata ilyenkor még kicsi — napon­ta 4—5-ször kell itatni. A má­sodik héten rá lehet térni a háromszori, majd mikor a borjú tejadagja már hat liter­nél kevesebb, a napi kétszeri és a tej itatás befejezése előtt egy-két héttel a napi egyszeri itatásra. Az itatások időpontját min­dig pontosan be kell tartani, mert a megéhezett borjak mohón isznak, aminek bélhu­rut és felfúvódás lehet a kö­vetkezménye. Az itatás időtar­tama a tenyésztésre kerülő borjaknál 14—18 hét, hizlalás­ra szántaknál pedig 10—12 hét legyen. Az itatást többféle edény­nyel meg lehet oldani, legegyszerűbben a vederből történő itatással. Nagyüzemi keretek között legjobban az ónozott bádoglemezből készült félkör alakú gumiszopókával hogy a napi tejadag a 10—11 litert ne haladja meg, mert az e fölött megitatott mennyiség egyrészt a nevelést drágítaná, másrészt hasmenést és egyéb emésztési zavarokat okozna. Az itatásos nevelés beveze­tése azoknál a szövetkezetek­nél is indokolt, ahol nincs le­hetőség fölözött tej itatására. A borjú által fogyasztott tej szabályozása és az anyák tej­hozamának teljes kihasználása révén 20—30 százalékos tej­megtakarítást érhetünk el. A borjú számára legkedve­zőbb, ha anyjának tejét fo­gyasztja az első két-három hétben, mivel a növekedéshez szükséges hatóanyagokat ez a tej tartalmazza könnyen emészthető formában és leg­megfelelőbb arányban. Az ita­tásra kerülő tej mennyiségét az itatások számának megfe­lelően egyenlő részletekben kell elosztani, ellátott itató edény vált be. Ennek előnye, hogy könnyen tisztítható, felakasztható, és ivás közben a borjú nem szívja tele magát levegővel. Az itatáshoz tőgymeleg te­jet kell használni, legjobban megfelel a 35—38 fokos hő­mérsékletű tej. A 35 fok alat­ti tej itatásra nem alkalmas, mivel hasmenést okoz. A tej hőmérsékletét mindig hőmérő­vel kell ellenőrizni. Az itatás­ra szánt tejet a gümőkór és brucellózis erjedésének meg­akadályozására pasztőrözni kell. Ajánlatosabb a 62—65 fok hőmérsékleten történő pasztőrözés (időtartama 30 perc) mert így a tejben levő fehérjék a hőhatás következ­tében nem lesznek nehezebben emészthetőek, továbbá a vita­minok, enzimek és mészsók sem szenvednek károsodást, ugyanakkor a baktériumok ezen a hőmérsékleten már el­pusztulnak. Téli időszakban ajánlatos a tej hőmérsékletét pár fokkal magasabbra beállí­tani, mivel az itatás időtarta­ma alatt a tej 3—4 fokot is hűl. Fölözött tej itatásakor szem előtt kell tartani, hogy a tej­ből a fölözés kivonta a zsír­ban oldódó vitaminokat (A és D vitamin), ezért feltétlenül szükséges ezek pótlása. A pasztőrözés következtében ki­csapódott mészsók pótlására literenként 2 gramm szénszavas meszet kell adni. Egyéb takarmányok A borjak felneveléséhez a megitatott tejen kívül egyéb takarmányra is szükség van. Ezért már 2—3 hetes korban ró, kell szoktatni a borjakat a széna és abrak fogyasztására. Hat héttől megkezdhető a ré­­pafélék és zöldtakarmányok, a 8. héten a szilárd etetése is. Nagyon fontos, hogy a borjak előtt mindig friss takar­mány legyen. A borjú­nevelés sikeressége az etetésre kerülő széna minősé­gétől is függ, ezért különös gondot kell fordítani a virág­zás előtt levágott, finom szá­lú, meg nem ázott „borjú­széna” készítésére. Az itatáso­san nevelt borjaknál választá­si korig etessünk 140—160 kg szénát, 120—140 kg abrakot és 100—150 kg répát. Ez a takarmánymennyiség biztosítja a borjak napi 80—100 dikg-os súlygyarapodá­sát. Hat-nyolc hetes korban meg kell kezdeni az ivóvíz adását is. Az ivóvíz mindig tiszta és 15—18 fok hőmérsék­letű legyen. Állattenyésztő szakemberek képzése Az itatásos borjúnevelés be­vezetése jelentős anyagi meg­takarításokat eredményez a termelőszövetkezeteknek. A megyei tsz-eknél évente felne­velésre kerülő mintegy 9 400 darab borjúnál a teljes tej fö­­­­lözött tejjel való pótlása 13 800 000 forint megtakarítá­sát tenné lehetővé, és emellett a szövetkezetek évi 1410 mázsa vajjal értékesíthetnének töb­bet. Az itatásos nevelés megyénk területén ma már egyre széle­sebb körben terjed. Egyre több tsz ismeri fel a benne levő gaz­dasági előnyöket, és veszi fel a harcot a különböző fertőző betegségek elterjedésének meg­akadályozására. Megyénkben 1962-ben már 14 tsz-nél nevel­ték ilyen módon eredményesen a borjakat. Többek között az újh­ázi Arany Kalász, a nádud­vari Vörös Csillag és Április 4, a hajdúböszörményi Béke és földesi Rákóczi tsz-ben. E módszer széles körben való elterjesztését fontos feladatnak tartja a megyei mezőgazdasági osztály is, s a szövetkezeteket , megfelelő férőhely beruházá­sokkal, itatásos borjúnevelői tanfolyamok tartásával és szaktanácsokkal látja el, így 1962. évben a termelőszövet­kezetek 960, 1963-ban pedig további 400 borjúférőhely tá­mogatást kapnak. Eddig 24 tsz-ből képeztek ki borjúneve­lőket tanfolyamokon és állami gazdasági gyakorlatokon. Az elkövetkezendő időben is to­vább folyik a borjúnevelők képzése állami gazdaságokban és azokban a termelőszövetke­zetekben, ahol az itatásos ne­velés már régebb óta jó ered­ménnyel folyik. Az eddigi eredmények bebi­zonyították, hogy az itatásos nevelést minden termelőszö­vetkezetnél be kell vezetni, ahol ehhez a feltételt biztosí­­tani tudják. Célkitűzésünk, hogy 1965-ig minden számottevő tehené­szettel rendelkező tsz-nél a fel­tételek biztosítása után rátér­jenek az itatásos borjúnevelés­re. Ennek megvalósításával el­érhető lesz, hogy a jelenlegi­nél 44—46 százalékkal alacso­nyabb legyen a borjúnevelés költsége. Antal István mezőgazdasági mérnök Néhány szaktanács A sz ív, ds­'a pvetívet* Köszöntelek, 1963! Mi ket­ten majdnem pontosan egy­idősek vagyunk, hiszen én csak egyetlen perccel szület­tem később, mint amikor az órák elütötték a tizenkettőt. Sajnos, az országos versenyt nem sikerült megnyernem, anyukám azonban így is na­gyon boldog. Nemcsak azért, mert ép, egészséges, több mint háromkilós kislány va­gyok, hanem azért is, mert türelmesen megvártam, míg érvénybe lép a rendelet, és így már öt hónapig babus­gathat majd otthon. A nevem Molnár Erzsiké. Anyukám a Talajerdőgazdál­­kodási Vállalat pénzügyi elő­adója, apukámat sokan is­merik Debrecenben. Nemcsak a vagongyárban, ahol dolgo­zik, hanem a futballrajongók népes tábora is, hiszen ő a DVSC-ben játszik hátvédet. Biztosan azt szerette volna, ha én is fiú leszek, hogy megtaníthasson focizni, de most már azt mondja, hogy egy lány is ér legalább any­agit, mint egy fiú. Egyelőre itt vagyok a DEM­­KE-ben anyukámmal együtt. Jól érzem magam, már anyu­kám is kipihente a szokatlan szilvesztert. Nagyon szeretem a tejecskét, ha nem kapok eleget, akkor kiabálok. Otthon már minden készen áll a fo­gadásomra, a nagymamám is alig várja, hogy dajkálhas­son. Magam részéről nem is igen kívánok mást az új esz­tendőre, legyen olyan sze­rencsés, mint az első perce volt! A legszebb újévi köszöntő — mosolyog Molnár Gyuláné, az első 1963 as kislány édesanyja NYUGDÍJAS FODRÁSZOK TALÁLKOZÓJA (Tudósítónktól) A Debreceni Fodrász Ktsz vezetősége és nőtanácsa a közelmúltban találkozóra hívta meg azokat az idős fodrászokat, akik az elmúlt években mentek nyugdíjba. A munkában megöregedett dolgozókat Domokos Imréné vezetőségi tag köszöntötte. A ktsz vezetősége 200—200 forint jutalmat adott a nyug­díjasoknak. BCPV­OUN­­D NAPLÓ 3. oldal — 1963. január 3.

Next