Hajdú-Bihari Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-03 / 1. szám
Bátrabban, önállóbban nagyobb felelősséggel végezzük munkánkat Hozzászólás a Napló cikkéhez 1. A Napló karácsonyi számában megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Elsőként Titkó Istvánnak, a Debreceni Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatójának véleményét közöljük. Nem tekinthető véletlennek, hogy i. napjainkban élénk eszmecsere és ennek folytán egészségesen kibontakozó vita folyik a gazdasági vezetés módszereiről, a vezetés színvonalának emeléséről. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a széles közvélemény — de nem utolsósorban valamennyi gazdasági vezető — csak örül annak, hogy a Napló hasábjain is lehetőség nyílik széleskörű tapasztalatcsere kibontakozására a december 25-i cikk kapcsán. A vita célja egy lehet: a különböző hasznos javaslatok alkalmazása a gyakorlati munka végzése során. A cikk több olyan gondolatot vetett fel, ami foglalkoztatja a dolgozókat és vezetőket egyaránt. Ezt megbeszélések, termelési tanácskozások tapasztalatai bizonyítják. A vezetési módszerek javítása, tökéletesítése a mindennapi munka szerves része kell, hogy legyen, mert csak így remélhető az egyre nagyobb tervfeladatok sikeres megoldása. Az új feladatokat idejétmúlt, elavult módszerekkel nem lehet megoldani, ezért szükséges a nagyobb feladatok megoldásához új, csiszoltabb, a mához alkalmazkodó munkastílus kialakítása, amelyben benne van a holnap feladata is. Munkánk eredményessége nagyban függ attól is, milyen mértékben sikerül a fő feladatok végrehajtására irányítani a dolgozók figyelmét. Vállalatunk például évről évre teljesíti, illetve túlteljesíti tervfeladatait. Ez sok vonatkozásban felfogható minőségi mutatónak. De a kereskedelmi dolgozók munkáját a fogyasztó nem azon méri, hogy esitette-e a vállalat a terhamnem azon. Ilyen az ellátás, milyen fokon áll a kiszolgálás színvonala. Ha a gazdaságvezetés — beleértve a középvezetést is — (a mi területünkön a boltvezetőket) csupán a tervteljesítési mutatón keresztül mérik a végzett munka eredményességét, az sok hibához vezet. A fogyasztók számára a minőségi mutatót az jelenti, ha udvarias, előzékeny a kiszolgálás, ha az 1 kiló nem 99 deka vagy ennél is kevesebb, ha vásárlását nem keseríti meg a kiszolgáló. A kereskedelemben az elmúlt néhány évben jelentős technikai változás következett be. Ezzel lépést kell, hogy tartson a kereskedelmi dologzók öntudatának változása, melynek révén napi munkájukat a dolgozó nép ellátása érdekében jobban és kulturáltabb formában kell megvalósítani. Azt hiszem, nem túlzás azt oudani: a maga munkahetén mindenki váljék újítóvá, törje azon a fejét, hogyan végezheti munkáját könnyebben, jobban, gazdaságosabban. E cél elérése egyaránt hasznos a vállalatnak, a népgazdaságnak és ami a legfontosabb, a fogyasztónak. El kell érnünk, hogy sehol, semmilyen szinten ne ragaszkodjanak mereven egyes, az idő által túlhaladott elképzelésekhez. Ha egyik-másik intézkedés nem bizonyul helyesnek vagy nem vált be, legyen bátorság azt korrigálni. Nagy károkat okozhat a merevség, ha „tekintélyféltésből“ nincs erő a rossznak bizonyult intézkedést időben kijavítani. A gazdasági vezetés javításának elengedhetetlen feltétele, hogy a hibákkal, a hanyagsággal, a nemtörődömséggel szemben ne legyen elnéző a vezető. Számos példával lehet bizonyítani, hogy az elnézés végzetes lehet a vállalat továbbfejlődése szempontjából. A tapasztalat azt is bizonyítja, hogy a dolgozók azt a vezetőt becsülik, aki határozott, intézkedéseiben igazságos, a hibákkal szemben nem elnéző. A cikk elég terjedelmesen foglalkozott a jutalmazási rendszer hibáival. Ami itt felvetődött, az igaz. Az is igaz, hogy rendeleti úton sokat lehet javítani, de a dolgozók összefogása, a vállalaton belüli rejtett tartalékok feltárása az, ami alapvetően segíthet a jelenlegi nehézségeken. Az üzemekben, vállalatoknál sok száz szocialista brigád van. Ha e brigádok az eddiginél jobban segítik egymást a munkában, nevelésben, ez is nagyban javíthatja a jelenlegi helyzetet. Persze a tartalékok feltárása mellett — a tervezésnél és a jutalmazási alap kiszámításánál — jobban figyelembe kellene venni a vállalatok különböző természeti, technikai és más adottságait. Minél előbb el kell érni, hogy a nagyjában egészében azonos feltételek mellett dolgozó vállalatok azonos „normatívákat” kapjanak, mert ma még gyakran a rosszabban dolgozó vállalatok előnyösebb helyzetbe kerülnek a jól vagy a szakmai átlagnál is jobban dolgozókkal szemben. Vitatott, ezért érdemes foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy mit kell jobban dotálni, a „növekedést” vagy a „színvonalat” a vállalat gazdálkodási eredményénél a jutalmazási alap szempontjából. A vezetés színvonalának emelése érdekében most és a jövőben még inkább a közgazdasági szemléletet kellene erősíteni. Ugyanis gyakran elmarad intézkedéseink kihatásainak közgazdasági elemzése, általában a közgazdasági munka hiányzik. Más kérdés, hogy a felismerés megvan, és más kérdés, hogyan oldjuk meg a vitatott problémát. A fiatal közgazdászok nem nagyon tolonganak a vidék felé, még az ország második legnagyobb vidéki városa sincs vonzó hatással rájuk. (Még a felajánlott társadalmi ösztöndíjat sem veszik igénybe!) Ez az„objektív’ jelenség nem menti a gazdasági vezetők felelősségét, a kérdést meg kell oldani a rendelkezésre álló erőkkel. Az élet bonyolult, s ugyanilyen bonyolult a gazdasági élet is, éppen ezért bátrabban, önállóan, több felelősséggel kell végezni a munkát. Ha a mi területünkön többek között sikerül növelni a boltvezetők önállóságát, és ezzel párhuzamosan elérjük, hogy növekszik a felelősségérzetük is, nagyot léptünk előre az 1963-as esztendőben. Feladatunk az is: konkrétan kimutatni, mi az, ami visszahúz, miért sikkad el a felelősség gyakorlata, hogyan lehet az ellentmondásokat áthidalni. Meg kell vizsgálni, hogyan lehet hatékonyabbá tenni a munka bírálatát, az önbírálatot, hogyan lehet az eddiginél szélesebb alapot adni a szocialista munkaversenynek és brigádmozgalomnak. A hozzászólás keretében csak néhány kérdés érintésére van lehetőség. Befejezésül egy általam nagyon fontosnak vélt kérdést említenék még meg. Sohase éljünk az eredmények mámorában, mert ez nagy veszélyt rejt magában — saját tapasztalatomból tudom. Nagyon-nagyon nehéz aztán a felismerés után a dolgok „helyrerakása”. Amikor a hibák ellen fellépünk, nem az elért eredményeinket becsüljük le, hanem a jövő eredményeit védelmezzük. Teremtsünk hát olyan légkört, hogy amikor eredményeinkről és hibáinkról beszélünk , a vállalat valamennyi dolgozója „egy nyelven beszéljen”. Több mint ezer úttörővezető továbbképző tanfolyamokon (Tudósítónktól) A Hajdú-Bihar megyei, valamint a járási és városi úttörőelnökségek az iskolai téli szünetben az úttörőcsapatvezetők részére továbbképzéseket szerveztek. Ezeken többek között megbeszélték az úttörő mozgalom legfontosabb feladatait, az úttörőcsapatok és az iskola kapcsolatának módszereit. Előadás hangzott el az úttörővezetésről, a KISZ-tagságra való felkészítésről. A csapatvezetőik szemináriumokon beszélték meg az úttörőszervezeteknél tapasztalható problémákat, módszereket. A tanfolyam érdekesebbé tétele érdekében szellemi fejtörőt is rendeztek az úttörőcsapatvezetők. Öntözéses társulásra készül 14 debreceni termelőszövetkezet Közel két esztendeje forr a gondolat a debreceni határban gazdálkodó termelőszövetkezeti vezetők fejében arról, hogyan lehetne több és olcsóbb takarmányhoz jutni, több állatot nevelni, sok-sok növendékmarhát legeltetni a fagyok beálltáig. A tsz-vezetők úgy gondolják, hogy a város tulajdonában levő hortobágyi legelőből legalább ezer holdon kellene bevezetni a szövetkezetek részére az öntözéses legelőgazdálkodást. Víz van, ott terül el a legelő a Hortobágy partja mentén. A termelőszövetkezeti elnökök legutóbbi tanácskozásán, melyet a városi tanácsnál tartottak meg, egyhangúlag állást foglaltak a vízhasznosítási társulás létrehozása mellett. A város átadja a szövetkezeteknek közös hasznosításra az egész 3000 holdas legelőt a pentezugi részen. A tervek tehát most már nem az ezer hold hasznosítására készülnek, hanem a 3000 holdra. Úgy számítják, hogy több ezer pulykát is tartanak a nagy legelőn. Közös összefogással 10 000 birkát is tartanak majd. A hortobágyi vízgazdálkodási társulat megalakulásának előkészítésére már megválasztották a bizottságot, melynek feladata elkészíteni azt a tervet, melyet a szövetkezetek közgyűlése elé terjesztenek elfogadásra. A közgyűlések határozata után nyomban megindul a munka, hogy minél hamarabb vizet kapjon a nagy legelő és legyen jó fű, több takarmány. A vízgazdálkodási társulás létrehozását elhatározó elnöki tanácskozáson elmondották, hogy igen nagy segítséget ad tervük kiviteléhez a most január elsején életbe lépett 3004/5-ös kormányrendelet, mely kimondja, hogy a szövetkezeteknek az öntözésre kijelölt területek felméréséért, az öntözési tervek készítéséért nem kell fizetni semmit, sőt az állam minden kitermelt köbméter földért 10 forintot elenged a szövetkezeteknek adott hitelekből. B. M. A SZAKEMBER TANÁCSA A v itatásos borjúnevelésről A termelőszövetkezetek szarvasmarha tenyésztésének jövedelmezőségét jelentősen emelnünk kell az elkövetkezendő időszakban. Ennek megvalósításához egyik feltétel, hogy szakítani kell a hagyományos borjúneveléssel, mivel a szarvasmarha-tenyésztés költségeinek jelentős részét a felnevelési költség teszi ki. A felnevelés olcsóbbá tétele érdekében széles körben el kell terjeszteni a borjúnevelés itatásos módszerét. Míg a természetesen nevelt borjak választásig 800—1000 liter teljes tejet fogyasztanak, addig itatásos nevelésnél választási korig egy borjú felneveléséhez 400—450 liter teljes és 600—650 liter fölözött tej szükséges. A hizlalásra kerülő borjakkal azonban elegendő 300 liter teljes és 500 liter fölözött tej itatása is. A fölözött tej itatását a 2—3. héten lehet megkezdeni. Ügyelni kell. Az első héten — mivel a borjú gyomrának térfogata ilyenkor még kicsi — naponta 4—5-ször kell itatni. A második héten rá lehet térni a háromszori, majd mikor a borjú tejadagja már hat liternél kevesebb, a napi kétszeri és a tej itatás befejezése előtt egy-két héttel a napi egyszeri itatásra. Az itatások időpontját mindig pontosan be kell tartani, mert a megéhezett borjak mohón isznak, aminek bélhurut és felfúvódás lehet a következménye. Az itatás időtartama a tenyésztésre kerülő borjaknál 14—18 hét, hizlalásra szántaknál pedig 10—12 hét legyen. Az itatást többféle edénynyel meg lehet oldani, legegyszerűbben a vederből történő itatással. Nagyüzemi keretek között legjobban az ónozott bádoglemezből készült félkör alakú gumiszopókával hogy a napi tejadag a 10—11 litert ne haladja meg, mert az e fölött megitatott mennyiség egyrészt a nevelést drágítaná, másrészt hasmenést és egyéb emésztési zavarokat okozna. Az itatásos nevelés bevezetése azoknál a szövetkezeteknél is indokolt, ahol nincs lehetőség fölözött tej itatására. A borjú által fogyasztott tej szabályozása és az anyák tejhozamának teljes kihasználása révén 20—30 százalékos tejmegtakarítást érhetünk el. A borjú számára legkedvezőbb, ha anyjának tejét fogyasztja az első két-három hétben, mivel a növekedéshez szükséges hatóanyagokat ez a tej tartalmazza könnyen emészthető formában és legmegfelelőbb arányban. Az itatásra kerülő tej mennyiségét az itatások számának megfelelően egyenlő részletekben kell elosztani, ellátott itató edény vált be. Ennek előnye, hogy könnyen tisztítható, felakasztható, és ivás közben a borjú nem szívja tele magát levegővel. Az itatáshoz tőgymeleg tejet kell használni, legjobban megfelel a 35—38 fokos hőmérsékletű tej. A 35 fok alatti tej itatásra nem alkalmas, mivel hasmenést okoz. A tej hőmérsékletét mindig hőmérővel kell ellenőrizni. Az itatásra szánt tejet a gümőkór és brucellózis erjedésének megakadályozására pasztőrözni kell. Ajánlatosabb a 62—65 fok hőmérsékleten történő pasztőrözés (időtartama 30 perc) mert így a tejben levő fehérjék a hőhatás következtében nem lesznek nehezebben emészthetőek, továbbá a vitaminok, enzimek és mészsók sem szenvednek károsodást, ugyanakkor a baktériumok ezen a hőmérsékleten már elpusztulnak. Téli időszakban ajánlatos a tej hőmérsékletét pár fokkal magasabbra beállítani, mivel az itatás időtartama alatt a tej 3—4 fokot is hűl. Fölözött tej itatásakor szem előtt kell tartani, hogy a tejből a fölözés kivonta a zsírban oldódó vitaminokat (A és D vitamin), ezért feltétlenül szükséges ezek pótlása. A pasztőrözés következtében kicsapódott mészsók pótlására literenként 2 gramm szénszavas meszet kell adni. Egyéb takarmányok A borjak felneveléséhez a megitatott tejen kívül egyéb takarmányra is szükség van. Ezért már 2—3 hetes korban ró, kell szoktatni a borjakat a széna és abrak fogyasztására. Hat héttől megkezdhető a répafélék és zöldtakarmányok, a 8. héten a szilárd etetése is. Nagyon fontos, hogy a borjak előtt mindig friss takarmány legyen. A borjúnevelés sikeressége az etetésre kerülő széna minőségétől is függ, ezért különös gondot kell fordítani a virágzás előtt levágott, finom szálú, meg nem ázott „borjúszéna” készítésére. Az itatásosan nevelt borjaknál választási korig etessünk 140—160 kg szénát, 120—140 kg abrakot és 100—150 kg répát. Ez a takarmánymennyiség biztosítja a borjak napi 80—100 dikg-os súlygyarapodását. Hat-nyolc hetes korban meg kell kezdeni az ivóvíz adását is. Az ivóvíz mindig tiszta és 15—18 fok hőmérsékletű legyen. Állattenyésztő szakemberek képzése Az itatásos borjúnevelés bevezetése jelentős anyagi megtakarításokat eredményez a termelőszövetkezeteknek. A megyei tsz-eknél évente felnevelésre kerülő mintegy 9 400 darab borjúnál a teljes tej fölözött tejjel való pótlása 13 800 000 forint megtakarítását tenné lehetővé, és emellett a szövetkezetek évi 1410 mázsa vajjal értékesíthetnének többet. Az itatásos nevelés megyénk területén ma már egyre szélesebb körben terjed. Egyre több tsz ismeri fel a benne levő gazdasági előnyöket, és veszi fel a harcot a különböző fertőző betegségek elterjedésének megakadályozására. Megyénkben 1962-ben már 14 tsz-nél nevelték ilyen módon eredményesen a borjakat. Többek között az újházi Arany Kalász, a nádudvari Vörös Csillag és Április 4, a hajdúböszörményi Béke és földesi Rákóczi tsz-ben. E módszer széles körben való elterjesztését fontos feladatnak tartja a megyei mezőgazdasági osztály is, s a szövetkezeteket , megfelelő férőhely beruházásokkal, itatásos borjúnevelői tanfolyamok tartásával és szaktanácsokkal látja el, így 1962. évben a termelőszövetkezetek 960, 1963-ban pedig további 400 borjúférőhely támogatást kapnak. Eddig 24 tsz-ből képeztek ki borjúnevelőket tanfolyamokon és állami gazdasági gyakorlatokon. Az elkövetkezendő időben is tovább folyik a borjúnevelők képzése állami gazdaságokban és azokban a termelőszövetkezetekben, ahol az itatásos nevelés már régebb óta jó eredménnyel folyik. Az eddigi eredmények bebizonyították, hogy az itatásos nevelést minden termelőszövetkezetnél be kell vezetni, ahol ehhez a feltételt biztosítani tudják. Célkitűzésünk, hogy 1965-ig minden számottevő tehenészettel rendelkező tsz-nél a feltételek biztosítása után rátérjenek az itatásos borjúnevelésre. Ennek megvalósításával elérhető lesz, hogy a jelenleginél 44—46 százalékkal alacsonyabb legyen a borjúnevelés költsége. Antal István mezőgazdasági mérnök Néhány szaktanács A sz ív, ds'a pvetívet* Köszöntelek, 1963! Mi ketten majdnem pontosan egyidősek vagyunk, hiszen én csak egyetlen perccel születtem később, mint amikor az órák elütötték a tizenkettőt. Sajnos, az országos versenyt nem sikerült megnyernem, anyukám azonban így is nagyon boldog. Nemcsak azért, mert ép, egészséges, több mint háromkilós kislány vagyok, hanem azért is, mert türelmesen megvártam, míg érvénybe lép a rendelet, és így már öt hónapig babusgathat majd otthon. A nevem Molnár Erzsiké. Anyukám a Talajerdőgazdálkodási Vállalat pénzügyi előadója, apukámat sokan ismerik Debrecenben. Nemcsak a vagongyárban, ahol dolgozik, hanem a futballrajongók népes tábora is, hiszen ő a DVSC-ben játszik hátvédet. Biztosan azt szerette volna, ha én is fiú leszek, hogy megtaníthasson focizni, de most már azt mondja, hogy egy lány is ér legalább anyagit, mint egy fiú. Egyelőre itt vagyok a DEMKE-ben anyukámmal együtt. Jól érzem magam, már anyukám is kipihente a szokatlan szilvesztert. Nagyon szeretem a tejecskét, ha nem kapok eleget, akkor kiabálok. Otthon már minden készen áll a fogadásomra, a nagymamám is alig várja, hogy dajkálhasson. Magam részéről nem is igen kívánok mást az új esztendőre, legyen olyan szerencsés, mint az első perce volt! A legszebb újévi köszöntő — mosolyog Molnár Gyuláné, az első 1963 as kislány édesanyja NYUGDÍJAS FODRÁSZOK TALÁLKOZÓJA (Tudósítónktól) A Debreceni Fodrász Ktsz vezetősége és nőtanácsa a közelmúltban találkozóra hívta meg azokat az idős fodrászokat, akik az elmúlt években mentek nyugdíjba. A munkában megöregedett dolgozókat Domokos Imréné vezetőségi tag köszöntötte. A ktsz vezetősége 200—200 forint jutalmat adott a nyugdíjasoknak. BCPVOUND NAPLÓ 3. oldal — 1963. január 3.