Hajdú-Bihari Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

Tegyék még szebbé üzemüket s még boldogabbá dolgozóik életét Csilku­ Gyula elvtárs a dohánygyárban Kedves vendégeket fogadott tegnap, szerda délelőtt a Deb­receni Dohánygyár kollektívá­ja. Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Hajdú-Bihar országgyűlési képviselőjelöltje kereste meg őket. Társaságában volt Gá­dor Ferenc, az MSZMP Hajdú- Bihar megyei Bizottságának első titkára, Baranyai György, az MSZMP Hajdú-Bihar me­gyei Bizottságának titkára, Valkó Mihály, a Debrecen vá­rosi pártbizottság első titkára, Barta Árpádné, a Szakszerve­zetek Hajdú-Bihar megyei Ta­nácsának vezető titkára. A gyár kapujában Márkus Béla igazgató, Vajdics Zoltán főmérnök, Pozsonyi Lászlóné, az üzemi pártszervezet titkára és Ujfalusi Gyula KISZ-tit­kár fogadta a vendégeket. Márkus Béla igazgató adott számot az üzem fejlődéséről, életéről, majd a vendégek az üzem megtekintésére indultak. Gyönyörű szegfűcsokorral köszöntötték Kállai elvtársat az előkészítő bejáratánál, az­tán Szabó Lajos, az előkészítő osztály vezetője tájékoztatta a dohány útjáról. Kállai elvtárs mindjárt a szakma „fortélyai­ról” érdeklődött s persze, a munkások igyekeztek is, hogy a maguk területéről mindent elmondjanak. Ferenczi István keverőmester például immár tizennyolcadik esztendeje dol­gozik a gép mellet. — És jól bírja még? — ér­deklődött Kállai Gyula. — Ezt választottam, nem is válok meg tőle — felelte az idős ember. A feldolgozó szalagnál alig­hogy belépett, egy dohányvá­logató asszonyka, Komádi Ist­vánná állt fel a szalag mellől és őszinte örömében csattanós csókkal köszöntötte a Minisz­tertanács elnökhelyettesét. — Tudtam, hogy eljön ide hozzánk is — mondta az asz­szonyka. — Ez csak természetes — válaszolta Kállai Gyula. — És mondhatom, jól is érzem ma­gam önöknél. Az asszonyok körbefogták, beszéltek a munkájukról. Csupenszki Ferencné azt újsá­golta el, hogy ő csak egy egy­szerű munkásnő, de két gyer­mekének érettségije van s egyikük itt a gyárban műsza­ki rajzoló. Az egyik gép mellől jó kiál­lású fiatalember, Gyuricza Mihály lakatos köszöntötte Kállai Gyulát: — Én már ismerem régebb­ről Kállai elvtársat. Az őszi tárlaton találkoztunk, de hát akkor nem volt alkalom be­szélgetni. — Nem baj, most pótoljuk — válaszolta a vendég s mind­járt ott volt a beszédtéma, mi tetszett legjobban a tárla­ton. A fiatal lakatos még el­menőben is arról beszélt, várt az alkalomra s nem csalódott: a megye képviselőjelöltjével a legjobb helyen, éppen az üzemben találkozott. A vendégek sorra felkeres­ték a munkahelyeket, megte­kintették az ebédlőt, aztán a gyártórészlegbe vezetett út­juk. Az itt dolgozók naponta kilencmillió cigarettát készíte­nek! Kínálták volna Kállai Gyulát is, de ő nem dohány­zik, így aztán ők hozakodtak elő a kéréssel. Arra kérték képviselőjelöltjüket, néhány sort írjon a brigádnaplójuk­ba. Emlékként. Az írás be is került a naplóba: „Sok sikert és boldogságot kíván a Csoko­­n­ai-brigád tagjainak Kállai Gyula.” Hosszasabban időztek ebben a részlegben a vendégek. A Minisztertanács elnökhelyet­tese elbeszélgetett többek kö­zött Veress Lászlónéval. — Tetszik tudni, én tavaly végeztem a nyolcadik álta­lánost — mondotta az asszony­ka. — És mi késztette a tanulás­ra? — Úgy voltam vele, hogy itt a gépeknél a többiek már mind elvégeztek valamilyen iskolát. A fiatalabbak­ techni­kumba járnak. Nem akartam elmaradni tőlük. — Mi az előnye a tanulás­ból? — Sokkal, de sokkal jobban eligazodok az életben. Nem vagyok olyan bátortalan, sok mindenhez hozzá tudok szólni, nem kell hallgatnom. Mert az olyan kényelmetlen. — Így van ez, látja — je­gyezte meg Kállai Gyula. — Az élet megköveteli tőlünk, hogy mindig előbbre lépjünk. A Dohányipari Technikum hallgatói éppen gyakorlati munkán voltak. Megilletődve köszöntötték a Minisztertanács elnökhelyettesét, aki a tanulás felől érdeklődött. Megnyugta­A dohánygyári munkásasz­­szonyok között nem egy jelölt van. A csomagolóban például Krajcsovics Istvánná pótkép­viselő-jelölt kalauzolta a ked­ze választ hallhatott a fiatalok oktatójától is. — Felnőnek bizony az ifjak is — mondotta aztán. — Ez az idős gyár nemsokára szinte megfiatalodik, hiszen sok ifjú szakembert kap. Olyanokat, akik — tudom — jól megáll­ják a helyüket. A szivarkagyártóban a kiszisták brigádjánál Kalo­­csán Rózsa brigádvezető kérte meg a képviselőjelöltet, írna az ő naplójukba is. Itt sem ta­lált elutasításra a kérés és a fiatalok már nemsokára büsz­kén mutatták társaiknak a bejegyzést: „Szeretettel üd­vözli, sok sikert és boldogságot kíván a KISZ-brigád tagjai­nak Kállai Gyula.” Itt találkozott Kállai Gyula Újvári Endrénével, a III. ke­rületi tanácstagjelölttel. — Bízom abban, hogy feb­ruár 24-én megválasztják önt — mon­dotta neki Kállai Gyu­la. — És azt is tudom, hogy nem fognak csalódni a válasz­tók. Ilyen derék munkásasz­­szony méltó a bizalomra é ves vendégeket. Hosszasab­ban elidőzött Kállai Gyula a hatos dohánycsomagoló gép kezelőinél, akik elnyerték a szocialista címet, ők úgyszól­ván az üzem legidősebb munkásnői. Évtizedek óta dol­goznak a dohányjövedéknél. A nyolc tagú kocsányozó brigád is kérte a Miniszterta­nács elnökhelyettesét: — Mivel most már vége lesz a látogatásnak, megkérjük, a mi brigádnaplónkba jegyezze be tapasztalatait. Kállai Gyula jót derült az asszonyok leleményességén és az ablakpárkányra dőlve tel­jesítette a kérést. íme, a vélemény: „Nagy örömmel tekintettem meg a Debreceni Dohánygyárat. Az egész gyárat, annak dolgozóit a rend, fegyelem és odaadó munka jellemzi. Kívánom, hogy továbbra is ugyanilyen lelkesedéssel dolgozzanak és tegyék még szebbé üzemüket s még boldogabbá dolgozóik életét.” Még szebbé az üzemet, még boldogabbá a dolgozókat. Ez közös cél. Ebben együtt munkálkodik Hajdú-Bihar né­pének jelöltje és a dohány­gyári munkásasszonyok. Ezért együtt küzd a Minisztertanács elnökhelyettese és a dohány­gyári üzemlakatos. Ezzel az érzéssel búcsúztak kedves vendégüktől a gyárt­ ó. G* A minkásasszon­yok között A vágóban Márkus Béla igazgató a dohányfeldolgozás folya­matairól beszél. Kállai elvtárs mellett Ujfalusi Gyula, az üzemi KLSZ-szervezet titkára Kánál Gyula a feldolgozó szalag asszonyaival. Kállai Gyula tartott beszédet a debreceni választási nagygyűlésen A Hazafias Népfront deb­receni városi bizottsága szerdán délután 5 órái kez­dettel választási nagygyűlést rendezett Debrecenben, a Bartók-teremben (Arany­bika). A nagygyűlésen Kál­lai Gyula, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, a Hajdú-Bihar megyei képviselőjelöltek listaveze­tője találkozott a választók­kal és tartott választási be­szédet. A nagytermet zsúfolásig megtöltötték a választópol­gárok. Az elnökségben he­lyet foglalt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a megyei képviselőjelöltek lis­tavezetője, valamint Amb­rus István, a Hajdú-Bihar megyei Tanács v. b.-elnöke, Baka Károly, a KIOSZ me­gyei titkára, dr. Balogh Bé­la körzeti orvos, Baranyai György, az MSZMP Hajdú- Bihar megyei Bizottságának titkára, Barna Lajos bútor­gyári dolgozó, Barta Árpád­né, a Szakszervezetek Haj­dú-Bihar megyei Tanácsá­nak vezető titkára, Bartha János, a megyei tanács v. b.-elnökhelyettese, a Ha­zafias Népfront Hajdú-Bihar megyei Bizottságának elnö­ke, dr. Bartha Tibor, a tiszántúli református egy­házkerület püspöke, Becski Ede, a KISZÖV megyei el­nöke, Bencsik István, az agrártud­ományi főiskola rektora, a Hazafias Népfront debreceni városi bizottságá­nak elnöke, Bernáth József veterán, Bolodár Alajosné iskolaigazgató, Csedreky László főmérnök, dr. Deák Gyula, a városi, járási ügyészség vezetője, Debre­ceni Ferenc, a halápi Új Élet Tsz tagja, Erdődi Lász­lóné, a ruházati bolt dolgo­zója, Gáli Istvánné, a vörös­­kereszt Hajdú-Bihar megyei titkára. Gödör Ferenc, az MSZMP Hajdú-Bihar me­gyei Bizottságának első tit­kára, Kolló László Kossuth­on is festőművész, Jánószky Mihály iskolaigazgató, Já­vór Zoltán, a Hazafias Nép­front debreceni II. kerületi elnöke, Jávor Kandúr, a Debrecen Városi Tanács v­b.-elnöke, Kerekes Antal, a debreceni járási pártbi­zottság első titkára, Kiss István Kossuth-díjas építő­munkás, dr. Ladányi Józsa sebészprofesszor, rektor­helyettes, Lénárt Ferenc KIOSZ-titkár, C. Nagy Gá­bor, a megyei pártbizottság titkára, Nagy Károlyné, a nőtanács debreceni városi titkára, Pallás Imre, a Nap­ló főszerkesztője, dr. Schnitzler József Kossuth­­díjas tüdősebész, Selmeczi Mihály, a Népköztársaság Érdemes Művésze, Szőllősi Ibolya, az Alföldi Nyomda dolgozója, id. Tárcsas Mi­hály veterán, dr. Tatár Kiss Lajos nyugdíjas, Tóth Imre, a KISZ debreceni városi titkára, Tugyi István, a GÖCS főmechanikusa, Valkó Mihály, a debreceni városi pártbizottság első tit­kára, dr. Varga Pálné, a BIOGAL Gyógyszergyár fő­­technológusa. A nagygyűlést Bencsik István, a Hazafias Népfront Debrecen városi Bizottságá­nak elnöke nyitotta meg. Ezután Kállai Gyula elv­társ tartotta meg nagy tet­széssel fogadott választási beszédét. Beszédét holnapi számunkban közöljük. A választási nagygyűlés Bencsik István zárószavai­val ért véget. Szerdán este a választási nagygyűlés után, Kállai Gyula, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, a megye országgyű­lési képviselőjelöltje meg­tekintette a Csokonai Szín­házban Arbuzov: Egy sze­relem­ története című szín­művének előadását. Az elő­adásra elkísérte Gódor Fe­renc, a megyei pártbizottság első titkára, Baranyai György, a megyei pártbizott­ság titkára és Valkó Mihály, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagja, a városi pártbizottság első titkára. Az előadás szünetében a színésztársalgókban a ven­dégek találkoztak és beszél­gettek a darab szereplőivel és a színház vezetőivel. J­d v HAJDÚ-BIHARI Vitáty. ft\Aleta\iai, tgytaulldekf JjF ► _________raurai aga fnrm n «gffl^ f xx. évfolyam. 37. szám 11 JwlEpi fjf&l J»»» ||J|| Asm Ilii ► ÁRA: 50 FILLÉR Kg ffff |JJ| £ 1963. FEBR. 14., CSÜTÖRTÖK |if3 jgjHr ► ► fi Sím t «»G1» i J j .ViVl Ja H a v3 S >iia >11 a M fi! ZCl á «3 ag • 1 f4.»l a writ Fit sm IPfX ► irnafhfimmMwrfrfv«Miétní*11irítift nít-aiáüWíiHtr p. ► ► Nonégkesztyűstető kislány A Püspökladányi Háziipari Szövetkezet hajdúszoboszlói részlegének mintegy 60 be­dolgozó munkása van. Több­nyire asszonyok és lányok a bedolgozók, akik a házimun­ka végzése mellett norvég­mintás kesztyűket kötnek. Tavaly 15 ezer darabot szállítottak belőle Norvégiá­ba, Finnországba, a Szovjet­unióba és Angliába. Szalai Jánosné, a szoboszlai rész­leg vezetője mondotta, hogy a kesztyűkötők közül külö­nösen Tóth Mária szorgalma és jó minőségű munkája ér­demel dicséretet. Képünkön Tóth Mária, a norvégmintás kesztyűk köté­se közben. Öt éve köti a kesztyűket, s havonta átlag 30 párat ad át a részlegveze­tőnek.

Next