Hajdú-Bihari Napló, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-02 / 77. szám

Csapikert Hozzávetőlegesen 17 ezer la­kosa van napjainkban a deb­receni Csapókertnek, ami bi­zony nem csekélység. A múlt­ban elsősorban a szegénység kényszerítette az új telepese­ket erre, a várostól meglehe­tősen messze eső vidékre, így lett azután elsősor­ban az ipari munkások, napszámosok településévé, ami a felszabadulásig szinte ide­gen világrész volt a város egykori vezetői szemében. A gyér világításon kívül a kulturált életnek jóformán semmilyen nyoma nem volt itt a negyedszázados Horthy-re­­zsim idején. Néhány járda — de csak ott, ahol a közigazga­tás azt igényelte — árulkodott arról, hogy a kalyibák lakói is a városhoz tartoznak. A felszabadulás — mint A legnagyobb változások azonban a tanácsok megalaku­lása után következtek be. Az terület gazdája, a III. kerületi Tanács, a rendelkezésére bo­csátott összegekből igyekezett — indokoltsága sorrendben — a múlt legbűnösebb mulasz­tásait pótolni. S ma már ott tartunk, hogy a Csapókert majdcsak 50 százaléka el van látva víz- és csatornahálózat­tal, rengeteg járda épült és igen sok út burkolása is meg­történt. Nem megy ritkaság­­számba a gázhasználat sem, és orvosi rendelő mellett a vá­ros egyik legmodernebb kul­­túrháza és két mozi szolgálja a lakosság szórakozását. Mindez sok-sok millió forint­jába került a tanácsnak, de rengeteg társadalmi munka is fekszik a létesítményekben. De itt kell megemlíteni, hogy egy új üzemet is — a XIII. számú autójavítót — kapott a kert­ség lakossága. A fejlődéssel — természet­szerűleg — az igények növe­kedése is lépést tart. Ez így van rendjén, hiszen az embe­rek éppen abból indulnak ki, hogy az egész országiban min­den őértük történik. Az igé­nyek a tanácsválasztást meg­előző jelölő gyűléseken ugyan­csak napvilágot láttak, úgy­hogy volt mit a tarsolyukba tenni a tanácstagoknak. S jól utánanézve a felvetéseknek megállapítható, hogy azok többsége erősen indokolt, nem egy közülük évek óta vissza­térő gond. Ilyen például az, hogy a Csapókürtben még mindig nincsen egyetlen bölcsőde­­sem. Megindító az a látvány,­­ ahogyan a kora reggeli órák­­­ban a szülők az első villa-1­mossal, télen-nyáron, apró,­ álomittas csöppségeket hor-­­­doznak valamelyik belsőségi­­ bölcsődébe. S a helyzet az,, hogy a kerületi tanács anyagi­­ eszközei ebben az évben sem­­ elegendőek egy ilyen nagy- 1 arányú építkezéshez. Helyes­ lenne, ha a városi tanács mér-­­ legelné a csapókerti állapoto-­ kat és valamilyen formában­­ lehetővé tenné ennek a na-­ gyon jogos panasznak a meg-­­ szüntetését. Utca, iskola, telefon , probléma ! Rengetegen várják a Süveg­­ utcának a Budai Nagy Antal­ utcáig való megnyitását. A « Gerébi­ és józsai településről" ugyanis sok ezer ember a­­ legnagyobb nehézségek árán­­ tudja csak a Mátyás király ut­­­­ca sarkán levő autóbuszmegsz­állót megközelíteni, ösvénye­­­ken bukdácsolva járnak itt a gyermekek és felnőttek, vilá-­­gítás pedig egyáltalán nin-­ csen. Ugyanakkor kerékpáro-­­sok, motorosak is közleked-, nek a másfél métert sem­ elérő­­ zugokban. A lakosság egy' részének régi kívánsága az­ Apponyi és Báthori utca ren-' dezése. A régi építkezések, rendszertelensége miatt­­ ugyanis az utcák annyira el-­­ szűkülnek, hogy egy szekért sem fér be némelyütt. Ezen-­ felül még egy körülbelül 3­0 méteres domb is nehezíti a közlekedést, s ezek miatt az okok miatt a vízhálózat lefek­tetését sem vállalja a vízmű. A Jánosi utcai iskola túl­zsúfoltsága már az idén meg­szűnik. Két új tanterem épül, de ugyanakkor még mindig nem lesznek biztosítva a poli­technikai oktatáshoz szüksé­ges legelemibb feltételek. Az elmúlt években kapott ugyan piacot a kertség lakossága, de mindenütt az országban — gyökeresen megváltoztatta a kertség lakóinak életét. Az el­telt esztendők alatt a szántó­földek helyén elképesztő gyorsasággal nőtt ki új utcák egész sora. A kedvezményes telekvásárlás, sőt az ingye­nes juttatás volt — többek kö­zött — az Acsádi út, Gorkij, a Dorogi, a Vántus Károly és a Rothziegel utca szülője. Egy­más után emelkedtek az új házak a kalyibák helyén, s bár lassan, de kezdtek a kul­turáltabb élet vívmányai is megjelenni a Csapókertbe­n, ezzel is baj van. A környékről beérkező árusok ugyanis a 8 órás vonattal már odébbáll­­nak, s aki eddig, a reggeli órákig nem intézi el a beszer­zését, az mehet be a városiba. Helyes lenne, ha a kerületi tanács szerződést kötne vala­melyik termelőszövetkezettel arra, hogy termelvényeit leg­alább a déli órákig árusítsa. Látszólag nem a legna­gyobb fontosságú dolgok közé tartozik, de néha bizony élet­­szükségletet jelenthet az, hogy az egész Csapatkertben nincs egy nyilvános telefon­állomás sem. Legalább a kul­­túrházban szerelnének fel egy készüléket, mert ha valaki­nek történetesen éjjel orvost vagy a mentőiket kell hívnia, el kell mennie a Kisfaludy utcára, ahol a Jánosi utcai is­kola gondnoka lakik. Innen azután kettesben át kell sétál­ni az iskolához, és végre lehet telefonálni. A legjobb megol­dás az lenne, ha a kultúrház végre megkapná a kilátásiba helyezett készüléket, amit az­után át lehetne kapcsolni éj­szakára a gondnoki lakásba. Új lehetőségek Hát ezek azok­ a pillanat­nyilag legnagyobb sérelmek, amelyek joggal bosszantják a csapókért­ embereket. Persze van még sok más is, egyéb kérés, panasz is, de ezek nagy részének felszámolására már a közeljövőben sor kerül, így a III. kerületi Tanácsnál elmond­ták, hogy még az idén újabb 12 utcába bevezetik a vizet és 1965-ig továbbá tízibe. Több utcában járda készül, bővítik a lámpahelyeket és a villany­­hálózatot, valamint két utcá­ba a gázt is bevezetik, így tehát lépésről lépésre, de lassanként felszámolódnak a múlt örö­kségei. Az kétség­telen, hogy még nem oldó­dik meg minden, de nem sza­bad figyelmen kívül hagyni azt, hogy mennyit lépett elő­re a kertség az elmúlt 10 esz­tendőben. S ha lakói továbbra is olyan áldozatkészséggel­ veszik ki a részüket a társadalmi munká­ból, mint eddig, a még talán távolinak tűnő határidők is gyorsabban érkeznek és Felkai Ferenc PILLANATKÉP EGY DEBRECENI TELEPÜLÉS múltjáról és jelenéről A tanács tevékenysége Filmgyártással ismerkednek az egyetemi hallgatók Gyakorlati speciálkollégiui­­mon sajátítja el mintegy 15, többnyire népművelés sz­akos egyetemi hallgató a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a filmgyártás különböző mozza­natait a forgatókönyv írásától a vágáson át a kész filmig. A zenét is ők állítják össze. Mun­kájukat lehetővé teszi és igen nagymértékben segíti a deb­receni Hajdú Filmstúdió. A speciálkollégium rész­vevői most egyetemi témájú forgatókönyvön dolgoznak, melynek nagy nesze már elké­szült, megkezdték a készíten­dő film próbafelvételét és még áprilisban le is akarják for­gatni, hogy a tanév végére el­készülhessenek első alkotá­sukkal. — Hallgat, — mondta Bi­bin; — Hallgat, — ismételte Li­kov elgondolkozva. — Ha va­lami változás lenne, akkor azonnal szóljon ... — Természetesen, Szergej Szergejevics, — felelte gyön­géden Ritán, aki tökéletesen megértette a tábornok lelkiál­lapotát.­­ Likov a helyére tette a kagylót, de látszott rajta: csak­­gépiesek a mozdulatai, a gon­dolata másutt jár.­­ — Ej... — tört fel belőle­­a sóhajtás.­­ Nehéz napok voltak ezek. ,Már kétszer rátelefonáltak a f­elettesei: igyekezni kell az roszburgi akcióval, mert újabb­­és újabb hírek érkeznek ar­­­ról, hogy nem csupán a szov­­­­jet felderítők érdeklődnek a­­fasiszta archívumok iránt. »Likov megértette, hogy az idő ► vesztegetése igen súlyos áldoza­­­­tokkal járhat. De ő mit tehet [most. Egyes egyedül csak vár­­[hat. Várhat és Kerimovban ►reménykedhet. » Ismét megszólalt a telefon.­­Ezúttal Csisztov ezredes ér­deklődést Kerimov felől.­­ Aztán megint a várakozás­­hosszú, gyötrő órái következ­► telt. A tábornok — fel-alá jár­­­va szobájában — újra és újra átgondolta, mi minden történ­ ALEKSZANDR NASZIBOV­ hetett Ostburgban. Majd aka­ratának megfeszítésével nyu­galmat parancsolt magára, le­ült az asztalhoz, s azokkal az aktákkal foglalkozott, amelye­ket az adjutáns már jó régen behozott. Este hat órakor felállt az asztal mellől, páncélszek­rénybe rakta az iratokat, s el­határozta: átmegy a rádió­sokhoz. Jól tudta ő, hogy Ke­rimov felkutatásáért nélküle is megtesznek ott mindent, amit csak lehet. De mégis... Léptek hallatszottak az elő­szobában. „Ez Ribin lesz“ — gondolta a tábornok. Kinyílt az ajtó, s valóban Ribin lépett a szobába.­­Egy papírlapot lobogtatott nagy boldogan a kezében. Sugárzó arccal újságolta: Kerimov pontosan a korábban szokott időben jelentkezett az éter­ben. Amiatt szünetelt az adás, mert elromlott a leadó egyik alkatrésze, s igen nehe­zen tudta pótolni. Aszker be­számolt a közleményében az Abwehrstelle konspiratív laká­sán végrehajtott akcióról, s jelentette, mi volt az igazi sze­repe Max Wiesbachnak az egész rejtekhely-ügyben. Bebi­zonyosodott: Ostburgban nincs rejtekhely. Wiesbach vallo­mását megerősítette Bohlm is. Wiesbach leleplezése után be­igazolódott, hogy Georg Ho­­mannn becsületes ember, kom­munista lelkiis­m­erete szerint cselekedett, amikor az igaz­nak vélt fontos hírrel átszö­kött a szovjet hadsereghez. Kerimov kérte, hogy ezt ve­gyék tekintetbe Homann to­vábbi sorsának eldöntésekor. Ismét megszólalt az állam­­biztonsági hivatal vezetőjéhez kapcsolt közvetlen telefon. Li­kov a kagylóért nyúlt. d­e már tudja, telefonál­tam neki, — mondta sietve Ribin. Likov bólintott, s fevette a kagylót. — Jöjjön be hozzám! — kérte Likovot a vezető. Likov tábornok fél óra múlva ment vissza a szobájá­ba. Ribinne­l együtt az ablak melletti kis dohányzóasztal­hoz ültek le. Liikov egy papír­lapot terített ki maga előtt. Akkurátusan kisimogatta az asztal lapjától elálló részeit. A különleges szolgálat által előkészített operatív közle­ményt tartalmazta az irat. Ez állt benne: Berliniben látták Freed Theddert, az egyik nyu­gati titkos ügynökség vezető­jének megbízottját. Theddert titokban fogadta Erwin Lau­sen tábornok, az Abwehr I. számú igazgatóságának veze­tője. A kém ezután eltűnt. Thedder ma megjelent Ost­burgban, ahol — szintén ti­tokban — találkozott Heinz Upitz Gruppenführerrel. A találkozó célját nem sikerült megtudni. — Csak nem az archívu­mok? — kérdezte Ribin. — Alighanem — bólintott Likov. — Nagyon valószínű, hogy abban az ügyben jár. Amint már említettük, a Szovjetunió állambizton­ságii szervei meglehetősen sok hír­adást kaptak arról, hogy az egyik nyugati hírszerző iroda igen érdeklődik a német tit­kosszolgálat archívumai iránt, s különösen a keleti ügyekkel foglalkozó iratokat szeretné megkaparintani. Adatokkal rendelkeztek a szovjet állam­biztonsági szervek, hogy mi­lyen kitartó kísérleteket foly­tatott ez a kémiroda az RSHA embereivel való kapcsolat megteremtéséért, pontosan számontartották a két kém­szervezet képviselőinek azokat a találkozóit, amelyekre sem­leges országokban került sor. Most tehát, amikor a szov­jet felderítő tevékenység egyik területén sikert értek el, a hatalmas erőfeszítés árán ki­derítették, mi az igazság az Elba-parti rejtekhely körül, s hozzá lehetne kezdeni az ar­chív­ anyagok megszerzésének előkészítéséhez . Kerimov őrnagy és a Karlslusteban dolgozó többi szovjet felderí­tő előtt egy új akadály tor­laszolja el a gyors akció útját. Különösen az adott aggoda­lomra okot, hogy Thedder olyan kockázatos lépésre szán­ta el magát, mint ami a Né­metországba való utazással járt. Ebből nyilvánvalónak látszik: elhatározták a gazdái, hogy megkaparintják a titkos iratokat, bármibe is kerül, s ennek érdekében igyekeznek siettetni az eseményeket. Likov magához kérette Csisztov ezredest. Hármasban ültek le, hogy kidolgozzák a további teendők tervét. Igye­kezni kellett, az­ idő sürgetett. TIZENKILENCEDIK FEJEZET 1 Késő es­te van. Qstiburg el­sötétített utcáim szinte egyet­len járókelőt sem látni. A há­zak némán, komoran állnak egymás mellett. Egy fénysugár sem szűrődik ki az ablakai­kon. Egyik-másik ház, — mint a világtalan — üres, szétlőtt, kiégett, sötéten ásítozó ablak­­szemekkel mered a környékre. A bombázók keze nyoma... Csak a járőrök léptednek za­ja töri meg a csendet, s az ut­cákon időnként végignyargaló fütyölő süvöltés: szél tépi a­z épületromokból kiálló tégla- és betonkötegeket, amelyek időnkint hangos csattanással válnak le és hullannak alá a meghajlott, rozsdás vasvázak­ról. A város felett, a felhő­foszlányok között bujkáló hold csak fokozza a félelem, a ridegség és a pusztulás benyo­másét ... Aszker néhányszor már próbálkozott, hogy találkoz­zon Schuberttel, de sehogy sem sikerült. A helyzet na­gyon bonyolult volt. A front egészen Németország határáig ért, s a vénásban, — mint a sebzett vad — megsokszorozott dühvel és vandalizmussal szaglásztak a Gestapo és az SD kopói. Schubertntok el kellett hagynia eddigi laká­sát, mert egyre több gyanús alak mászkált és ólálkodott a környéken. Ar­ra az időre, amíg új, biztos fedelet kerített neki, átköltözött a vasúti híd melletti házba. És Stalecker — kihasználva az alkalmas pillanatot, á ma végre azt súgta Aszkelnek, hogy este várja Schubert. (65.) Fordította : Szathmári Gábor Értékelték a megyei ifjúsági munkacsapatok eredményeit Közös értekezletet tartottak a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának munkatársai és a megyei állami gazdaságok KISZ-szervezeteinek titkárai. Az értekezleten értékelték az 1962. évi termelési verse­nyek eredményeit, majd Voii­ger Sándor, a KISZ Hajdú- Bihar megyei Bizottságának termelési felelőse jutalmakat adott át a legjobb eredménye­ket elért munkacsapatok ve­zetőinek és a versenybe bene­vezett egyéni versenyzőknek. A Hajdú-Bihar megyei ál­lami gazdaságok ifjú kukori­­catermesztő munkacsapatok versenyében a Debreceni Agrártudományi Főiskola gaz­daságában dolgozó Májer Ju­lianna 10 fős munkacsapata végzett az első helyen. Elis­merő oklevelet és 2000 forint pénzjutalmat kapott. A máso­dik szintén az agrártudományi főiskola gazdaságába került, Szabó Lajos 12 fős munka­csapata szerezte meg. Jutal­muk: oklevél és 1500 forint. Az állami gazdaságok hib­ridkukorica termelési verse­nyében a Hortobágyi Állami Gazdaságiban dolgozó Nagy Róza 18 fős ifjúsági munka­csapata bizonyult a legjobb­nak, jutalmul 2000 forintot kapott. Az elmúlt évi ifjú baromfi­tenyésztőik versenyét a Deb­receni Állami Gazdaság Lenc­­ték­épén dolgozó Szalai Ilona 7 főből álló munkacsapata nyerte. A második díj a Horto­bágyi Állami Gazdaságba ke­rült, Rácz Anikó 3 fős mun­kacsapata szerezte meg. A debreceniek jutalma 1500, Rácz Anikóéké pedig 1300 fo­rint. Az állami gazdaságok ifjú traktorosainak versenyében az első két helyet a Hortobágyi Állami Gazdaság traktorosai, Sallai János és Fekete János szerezték meg. Mindketten Szuper Zetorral dolgoztak, az előbbi 800, az utóbbi 500 fo­rint pénzjutalomban részesült. A nehéz szántótraktorok kategóriájában Fazekas Sándor szerezte meg az első helyet, és 800 forint pénzjutalmat kapott. A díjak kiosztása után az ez évi termelési versenyek szervezésével és megindításá­val kapcsolatos feladatokat beszélték meg az értekezlet részvevői. MEGJEGYZÉS MÉG EGYSZER A DOLGOZÓK JAVASLATAIRÓL Tanácsaink végrehajtó bi­zottságai, tan­­icsülései ezekben a hetekben vitat­ják meg és fogadják el az 1963. évi intézkedési terve­ket, amelyek tulajdonkép­pen az egész évi munka programját adják. A ter­veknek különös jelen­t­őséget ad az a tény, hogy új ta­nácsok készítik. Nem mint­ha más években nem lenti: fontos a jó munkaterv, nem lenne szükség az egész évi tévékört­séget pontosan sza­bályozó okmányra, ám most mégis fokozott gondra van szükség. Ha a hivatali ap­parátus alkalmazottai ma­radtak is, a tanácstagság igen nagy százaléka új, akiknek most kell megta­nulniuk a közszolgálatot. A munkatervi vita, a jó mun­katerv alkalom a feladatok és tennivalók megismeré­sére. Több intézkedési terv kö­zött elolvastuk a debreceni III. kerületi Tanács inttéz­­kedési tervét is. Figyelem­mel, gondos elmélyültség­­gel. Észrevételezhetnénk, hogy a feladatok felsorolá­sa túl általános s éppúgy lehetne a berekböszörményi tanácsé is, min­t­, a III. kerü­letié, de a fő figyelmet most más kötötte le: sajnos már nem az első tanácsi intézke­dési terv-javaslat a III. ke­rületié, amelyből hiányzik egy lényeges pont és fel­adat: a választási előkészí­tés idején a kisgyűléseken elhangzott tanácsok, javas­latok, bíráló és ösztönző megjegyzések figyelembevé­tele, e javaslatok megvaló­sítása, megvalósulásá­nak ellenőrzése. Na­gyon rossz hagyomány sej­lik a feledékenység mögött: „elmúlt a választás, hátul is, neki!” Munkastílusról és el­vi álláspontról is szó van. Fabatkát sem érnek az álta­lános munkatervi frázisok: „a szocialista demokratiz­mus erősítése és fejlesztése”, „tovább kell fejleszteni azt a módszert, hogy a lakos­ság na­gy tömegét érintő fontos kérdéseket a tanács­tagok útján kisgyűléseken a lakossággal vitatjuk meg, ezáltal bevonjuk őket e feladatok eldöntésébe és intézésébe" , ha a gyakor­lat nem követi a helyes elvi megállapításokat. Magyarul szólva, hiába beszélüe is a tömegkapcsolat javításáról, meg a „dolgozók bevonásá­ról" — ha nem törődünk észrevételeikkel, tanácsaik­kal, javaslataikkal! Újabb kisgyűlések szervezése? He­lyes a rendszeres tanács­kozás a lakossággal — de csak akkor eredményes és célravezető, ha az embe­rek látják: a tanács mi ilen épkézláb javaslatot elfo­gad és megvalósít. Furcsa, de úgy tűnik, hogy sok helyen nem értik, milyen rendkívül nagy je­lentősége van a választások során elhangzott szavak valóraváltásának. Ez szoro­san hozzátartozik a mi vá­lasztásaink demokratizmu­sához és elterjedhetetlen alapkövetelménye a szo­cialista demokrácia tovább­fejlesztésének. Jó lenne, ha ezt megyénk minden tak­á­­csi végrehajtó bizottsága, tanácstagi kollektívája pon­tosan tudná és érvényesí­­tetni­. S. I. •• Ünnepi termelési tanácskozás a ruházati boltnál Hétfőn ünnepi termelési ta­nácskozást tartottak a Debre­ceni Ruházati Bolt Vállalat dolgozói. A tanácskozáson Bánhidi Józsefné igazgató méltatta a felszabadulás év­fordulójának jelentőségét, majd a vállalat eredményeivel foglalkozott. Mint mondotta, kiváló teljesítményt ért el a kollektíva. Ennek elismerése­­ az is többek között, hogy Csomna Gyula bolti eladó megkapta a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést. A termelési tanácskozáson­ harmincezer forint jutalmat osztottak ki. Több mint száz dolgozó kapott különböző ösz­­szegű pénzjutalmat. (Folytatjuk) .

Next