Hajdú-Bihari Napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
Többet, jobbat, kulturáltabban Nyilatkoznak az él üzemek és kiváló vállalatok igazgatói Többet, jobbat adni a népgazdaságnak. Ez a cél vezérli a vállalatok dolgozóit, szerte ■ Hajdú-Bihar megyében. Néhány üzemnek, kereskedelmi vállalatnak jobb munkaszervezéssel, a célszerű technológia alkalmazásával, kulturáltabb, udvariasabb kiszolgálással sikerült kimagasló eredményeket elérni. Az elismerést, a jutalom, a kitüntetés nem is maradt el. Megyénkben összesen 9 üzem, vállalat, ktsz nyerte el az élüzem, kiváló vállalat, illetve az ország kiváló szövetkezete címet. Munkatársaink felkeresték a kitüntetett munkahelyek vezetőit, s érdeklődtek, hogyan érték el a kitüntetésre jogosító eredményeket, mit tartanak legfontosabb feladatnak 1963-ban. íme a válaszok: A gyártmányok minőségében is első akar lenni a dohánygyár MÁRKUS BÉLA, a Debreceni Dohánygyár igazgatója: — Az elmúlt év eredményei alapján elnyertük a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, és üzem lettünk, és megkaptuk a megyei pártbizottság, valamiint a szakszervezetek megyei tanácsának vörös zászlaját. A múlt évben az üzem munkásai példamutatóan dolgoztak, bizonyítja ezt többek között az is, hogy az 1961-es évhez viszonyítva felére csökkent a fegyelemsértések száma. S ebben döntő részük van a szocialista címért küzdő brigádoknak, amelyeknek tagjai mindenben élenjártak. Növelték eredményeinket azok a műszaki fejlesztési intézkedések, amelyeket elsősorban 1961- ben hajtottunk végre, de a munkában ennek eredményei csak a múlt évben jelentkeztek. Többek között gépesítettük az előkészítő üzemben az anyagmozgatást, és bevezettük a szalagrendszerű gyártást. Néhány üzemben korszerűsítettük gyártástechnológiánkat, ami több százezer forint eredményjavulással járt. Igaz, hogy a dohányiparban egyedül a mi vállalatunk érdemelte ki a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, de a minőségben országosan második helyre szorultunk. Ebben az évben szeretnénk, ha minőségben is a legjobbak lennénk a gítás bővítése. Debrecenben például 3 ezerrel bővítettük a közvilágítási égők számát. Jelentős munkát végeztünk a faluvillamosítás és a mezőgazdaság villamosítása terén. Villamosítottuk Újház, Görbeháza, Ártánd, Told és Mezősas községeket. Dolgozóink jó munkája nyomán terven felül villamosítottuk Fülöpöt és Folyást. Határidő előtt kezdhettük el Nyírmártonfalva és Nyíracsád villamosítását. A feszültségjavítási munkáknál országosan első helyezést értünk el. Nem felejtjük el, hogy az élüzem cím elnyerése további jó munkára kötelez. Alakul a hűtőház törzsgárdája SZENDI MÁRTON, az Országos Hűtőipari Vállalat debreceni hűtőházának igazgatója: — Nagy örömöt okozott vállalatunk minden dolgozójának, hogy nyolcadszor is elnyertük az élüzem címet. A terv szerinti létszámmal 111,3 százalékra teljesítettük vállalatunk 1962. évi tervét. Mintegy 25 százalékkal növeltük a mirelit áruk gyártását. Málnából, zöldborsóból és szeletelt zöldbabból a terv szerinti 96 vagonnal szemben 106 vagonnal exportáltunk. — A jó munka eredményeként 8,5 napi fizetéssel egyenlő nyereségrészesedést oszthattunk. — Örvendetes, hogy dolgozóinknak mintegy 30 százaléka 5—10 éve dolgozik a vállalatnál. 17 tonna anyagot takarítottak meg a műanyaggyárban NAGY MIHÁLY, a Hajdú- Bihar megyei Mechanikai- és Műanyaggyártó Vállalat igazgatója: — Nehéz volna kiválasztani, hogy mit tartok legkiemelkedőbbnek az elmúlt évi eredmények közül. A legjelentősebbek közé tartozik, hogy dolgozóink a technológia betartásával, újításokkal, ésszerűsítésekkel 17 tonna anyagot takarítottak meg, amelynek nagy többsége import. Emellett olyan országos jelentőségű eredmény is született, mint például az, hogy a megengedett 2,5 százalékos selejt helyett 1,8 százalékos selejttel termeltünk. Az eredmények egyik rugója volt a széleskörű munkaverseny. — Ebben az évben tovább kívánjuk növelni a gazdaságosságot. Vevőankétok, vásárlási tanácsok, árubemutatók TITKÓ ISTVÁN, a Debreceni Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatója: — Az elmúlt évben sok olyan hasznos kezdeményezés született a dolgozók körében, amely növelte az árusítás kulturáltságát, az áruterítés és áruválaszték bővítését. Gondolok itt elsősorban a „Tegyük szebbé, csinosabbá boltjainkat” mozgalomra, melynek eredményeként főleg a külsőségi boltok árusítási színvonalát sikerült emelni. — Sokat segítenek nekünk a fogyasztók jelzései. A legkisebb észrevételre is azonnal reagálunk. Ebben az évben tovább kívánjuk erősíteni kapcsolatainkat a vásárlókkal. Több vevőankétot, vásárlási tanácsadót, árubemutatót tartunk, teljesítettük a villamosenergia iparág áramszolgáltató vállalatai részére előírt éli üzemfeltételeket. Azzal, hogy túlteljesítettük a hálózatszerelési tervet, lehetővé vált a közvitág Kulturáltabb kiszolgálás VÉGH LÁSZLÓ, a Debreceni Aranybika Szálloda és Étterem Vállalat igazgatója: — Az elmúlt évben közel tízezer külföldi vendég kereste fel vállalatunkat. Ez 30 százalékkal több, mint az 1961. évi volt. Tavaly az első osztályú éttermeinkben igen sok lakodalmat, eljegyzést és nagyobb rendezvényt tartottak. Forgalmi eredményeink jelentősek. A múlt évben egymillió forint nyereséggel zártunk. A kiváló vállalat cím elsősorban arra kötelez bennünket, hogy a környezet és a kiszolgálás kulturáltságát emeljük. A kitüntetés jó munkára kötelez MOLNÁR JÁNOS, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat igazgatója: — Immár hetedszer nyertük el az élüzem címet. Ezúttal is Százezer forint jutalom a MÁV Debreceni Építési Főnökségen DÉZSI ZOLTÁN, az építési főnökség vezetője:• Tavaly az első negyedévben tervünk teljesítésében nagy lemaradást okozott a rossz időjárás, a tél elhúzódása. Dicséret illeti műszaki gárdánkat és elsősorban szocialista brigádjainkat, akik sok akadályt leküzdve, nagy szorgalommal pótolták a lemaradást. Az év végére 101 százalékot teljesítettünk. A termelékenységi tervet 4 százalékkal túlteljesítettük. Az önköltséget 0,7 százalékkal csökkentettük. A munka minősége is építési főnökségünkön volt legjobb az ország hat főnöksége közül. Az élüzem ünnepségen öszszesen mintegy 100 ezer forint jutalmat kaptak a dolgozók. Falvakban nyit varrodákat a Berettyóújfalui Szabó Ktsz SZIGETI ANTAL, a Berettyóújfalui Szabó Ktsz elnöke: — Szövetkezetünk fő tevékenysége: közvetlenül a lakosságnak ruhák varrása és javítása. Tavaly lakossági ruhavarrási tervünket 25 százalékkal túlteljesítettük, 42 százalékkal több ruhát varrtunk, mint az előző évben. Ehhez hozzájárult, hogy a falvakban új részlegeket nyitottunk. Továbbra is igyekszünk, hogy promtos, jó munkával elégítsük ki a lakosság igényét. Bővítjük a méretes hálózatunkat: Biharnagybajomban nemrég nyitottuk meg női ruha részlegünket, Zsákén a női- és férfiruha varrodánkat, Derecskén férfiruha varrodánkat. Még ez évben Bihartordán, Kábán és Nádudvaron is nyitunk egy-egy részleget. A cementáruipari vállalat eredményei SZIRBIK SÁNDOR, a vállalat igazgatója: Az 1962. évi termelési és termelékenységi tervet 5,3 százalékkal túlteljesítettük. Sokat segített ebben, hogy új technológiát vezettünk be, s többek közt megvalósítottuk a gőzalagutas rendszerű gyártást az új csarnokban. Továbbá a dolgozók versenyének is köszönhettük sikereinket. A kongresszusi versenyben több mint 3 millió forintot teljesítettünk, ötször annyit, mint amennyit vállaltunk. Költségszintünket 1,1 százalékkal csökkentettük, ami jó alap volt ahhoz, hogy 18 napi nyereségrészesedést oszthattunk. •Két brigád versenyzett a szocialista cím elnyeréséért. Az élüzemavatón három brigád: Lakatos Károly, Oláh Mihály és Szász Imre brigádja elnyerte a szocialista címet. Büszkék vagyunk többek között Varjas Lászlónéra, Veres Józsefre és Bundi Istvánra is, akik elnyerték az építéség kiváló dolgozója kitüntetést. (Menyhárt József rajza) Ünnepi köszöntő Záhonyból (Munkatársunktól) FRISS SZÉL forgatja, pergeti a hatalmas hűtőkocsik szellőztetőit. Az átrakó teljes hosszában vagonok, vagonok, vagonok... Éppen most érkezett egy újabb szerelvény Csapról. Felmászunk a kétezer lóerős szovjet dízel elektromos motor vezérállásába. A barátságos masiniszta hamar elsorolja, mit hoztak: — Most egy vegyes összeállítású szerelvényünk van. Hoztunk kokszot, vasércet, gépi felszerelést, aztán Moszkvicsokat és Volgákat. — Milyen súlyú a szállítmány? — 5420 tonna. Ez igen! A masiniszta észrevette meghökkent pillantásomat. És félre is értette. Mert így folytatta mondókáját, egy kicsit mentegetőzve: — Nézze, az a helyzet, hogy többet nem tudunk hozni. A jelenlegi műszaki adottságok mellett ez maximális terhelésnek számít. Egyszerűen nem férne be nagyobb szerelvény Záhony teherpályaudvarának leghosszabb vágányára sem. MOST AZTÁN tessék csak elképzelni, milyen nagy lehet ez a rakott szerelvény. A szovjet vasutak a nagyobb terhelés érdekében újfajta kocsikat is bevont a hozzánk érkező áruk szállításába. Ezek a kocsik egyenként 96 tonnások, 960 mázsával terhelhetők! S Kovács István állomásfőnököt keresem a forgalmi irodában. — Nincs bent — mondják —, de az átrakón biztos megtalálják. Szovjet vendégeink vannak, velük ment. Hát akkor irány az átrakó. BÉRES ISTVÁN átrakásirányítóval indulunk el. Hetven brigád dolgozik a műszakjában, hetven brigád emberei rakják az árut markológéppel, daruval, lapáttal. Köztük a legjobbak az 1. számú brigád tagjai, Józsa János és társai. Átlagos teljesítményük több mint 160 százalék. Az biztos, hogy ebben a hűvösebb, szelesebb időben is alaposan megizzadnak. Nem könnyű munka, nem könnyű kereset. Most éppen egy markológépet emelnek át a szovjet vagonról. A feladóállomás Kovrov, a fogadó pedig Sárszentmihály, talajjavító vállalat. Arrább egy hengersort rakodnak, Lutuginóból érkezett a Dunai Vasmű részére. Egy vagon deszka célállomása Debrecen-Vásártér. Béres István tovább kalauzol. Bent az irodában egy húszas telefonközpont mellé ül, az irányítás most már megköveteli, hogy állandó kapcsolatban legyen minden munkahellyel. Enyedi István, Béres váltótársa is hasonló készülék előtt ül. A két vasutas egyébként most az ünnepre megkapta a kiváló dolgozó-jelvényt. Záhony pedig Szabolcs-Szatmár legjobb üzemének számít, elnyerte a megyei pártbizottság versenyzászlaját. — Most már sok mindent láthatott nálunk — mondja Béres István —, de azt bizonyára nem tudja, hogy mi élő áruval is foglalkozunk. Kerékpárra ülünk, mert gyalog nagyon messze volna. Kint egészen az átrakó végén az irányító figyelmeztet: helyben vagyunk. Nézem a vagonsort. Az egyik kocsinak veszedelmes ingása van, recsegropog a faszerkezete. — Elég tekintélyes élő áru lehet ez... — Igen. Egy jól fejlett elefánt. Igor Ivanovics Szuvenkovtól, az egyik kísérőtől érdeklődünk: — Honnan és hová? — Tbilisziből érkeztünk, Budapest az úticélunk. Kéthónapos vendégszereplésre jöttünk Durov állatszelídítő együttesével. Tekintse meg az állományt s Pesten is keressen fel. A meghívást köszönettel elfogadtam, az „állomány” megtekintése azonban nem tűnt valami kedves dolognak, mert akkora mozgásokkal felelt egy-egy vadállat a közelükbe érkezésre, hogy inkább megkönnyebbülve leugrottam a vagonsorról. Majd máskor... AZ AUTOMATIKUS mérleg közelében találtunk a főnökre és csapi vendégeire. A vendégek között volt Grigorij Hrisztovanics Szavcsenko, a lvovi vasútigazgatóság helyettes vezetője. Megkérdeztem tőle. — Milyen az együttműködés Záhony és Csap között? — Kitűnő. Nekünk több határállomással van dolgunk, de nyugodtan kijelenthetem, Záhony példásan igyekszik eleget tenni kötelezettségeinek. Makai József, Csap áruátadási hivatalának főnöke úgyszólván naponta beszélget a záhonyiakkal, naponta megbeszélik a két határállomás munkáját. Természetesen egyezik a véleménye a Szavcsenko elvtárséval. — Maguknál hogy készültek az ünnepre? — Szállítási feladataink mind nagyobbak. Az a törekvésünk, hogy záhonyi barátainkkal együtt minél jobban eleget tegyünk ezeknek. — Mit üzennek a debreceni vasútigazgatóság embereinek? — Minden jót. Nekik is meg a többi magyar barátainknak is. Mi önökkel együtt május 1-én is dolgozunk. Sütő Gyula Éljen népünk vezető ereje, a magyar munkásosztály !