Hajdú-Bihari Napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

A tépei Arany Kalász Tsz-ben az idén honosították meg az öntözést. A közös gazdaságban öntözik a borsot. A tervek szerint ebbenn az esztendőben eljuttatják a vizet a cukorrépá­ra és a lucernára is (Szabó József felv.) Ulilllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllflliiiiiiilllllllllllllllllllllllllllllllllli Befejeződött a kétnapos öntözési tanácskozás csapatban szerzett többéves ta­pasztalatait, ismertette azokat a legjobb módszereket, ame­lyekkel jelentősen növelhető az öntözés gazdaságossága. A kétnapos tanácskozás rendkívül sok útmutatást, ta­pasztalatot, kezdeményezést hozott. Erről szólott a vitát be­fejező összefoglalójában Izinger Pál, a Földművelésügyi Mi­nisztérium növénytermelési fő­igazgatója. Hangsúlyozta, hogy az idén 177 000 holddal növe­kedik hazánkban az öntözéses gazdálkodásba bevont terület. Jövőre és a második ötéves terv utolsó évében ennél lénye­gesen kisebb területet rendez­nek be öntözésre. Az eddigi gyakorlati tapasztalat, vala­mint a lassúbb ütem is foko­zott mértékben biztosítja, hogy a rendelkezésre álló lehetősé­geket minden mezőgazdasági üzemben a legjobban használ­ják ki, minél kevesebb költség­gel biztosítsák a különböző nö­vények öntözését. Pénteken délután befejező­dött Hajdúszoboszlón a két­napos öntözési tanácskozás, amelyen több mint 300 terme­lőszövetkezeti és állami gaz­dasági vezető, gyakorlati szak­ember, tudományos kutató vett részt. A bevezető előadást követő vitában 25 felszólaló mondta el az öntözéssel kap­ tíz új tanévben új gimnáziumok és szakközépiskolák nyílnak Hajdú-Biharban Ez évben Hajdú-Bihar új középiskolákkal gazdagodik. Jelentős a szakközépiskolák számának növekedése. Kígyós Sándor, a Hajdú-Bihar me­gyei Tanács v. b. művelődés­ügyi osztályának vezetője el­mondotta, hogy 1963 szeptem­berében új gimnázium indul Derecskén és Nagylétán. A püspökladányi gimnázium új épületének befejezése ez évben megtörténik, és jövőre átadják a derecskei és a haj­­dúszoboszlói gimnáziumok új épületeit is. Örvendetesen emelkedik a szakközépiskolák száma. Ez év szeptemberében Berettyóújfa­luban közgazdasági és gyer­mekfelügyelői, Hajdúböször­ményben baromfitenyésztői, Hajdúszoboszlón zöldségter­mesztési és öntözési, Püspök­ladányban öntözéses növény­­termesztési, Hajdúnánáson me­zőgazdaságigép-szerelő szakkö­zépiskolákban kezdődik a taní­tás. A megyében az 1962—63-as tanévben összesen 78 középis­­­kolai osztályban volt tanítás. Az új tanévben már 99 osz­tályban tanítanak. Az elkövetkező évek tervei­ről szólva elmondotta Kígyós Sándor, hogy új iskolákat nyitnak majd Biharkereszte­­sen, Nyírábrányban, Berettyó­újfaluban és Balmazújváro­son. Gazdag eseménysorozattal zárul az úttörőhónap Vasárnap nyílik az úttörőkiállítás Az úttörőhónap gazdag ese­ménysorozatának mintegy zá­róakkordja lesz a szombati és vasárnapi program. Szombaton délelőtt adják át a kitünteté­seket, jutalmakat azoknak a pedagógusoknak, akik az el­múlt években kiemelkedő munkát végeztek az úttörőmoz­galomban. Vasárnap délelőtt 10 órakor nyílik meg Debrecenben, a Déri Múzeumban, a Hajdú- Bihar megyei úttörőcsapatok nagyszabású kiállítása. Meg­találhatók többek között a kiállításon a barkácsoló, kézi­munka szakkörök legszebb munkadarabjai. Ezenkívül a külföldi pajtásokkal folytatott levelezések gyűjteménye is a kiállítási asztalra kerül. Vasárnap délután 3 órakor tartják meg díszbemutatójukat a Bartók-teremben azok a szólisták, tánccsoportok, ének­karok, amelyek a városi, il­letve járási versenyeken leg­jobb eredményt értek el. Ezek a csoportok júliusban részt vesznek Csillebércen az orszá­gos döntőn. Ugyancsak vasár­nap tartják meg az úttörőik a „Ki mit tud a Szovjetunióról — oroszul?” megyei döntőjét, valamint kihirdetik a „Milyen­nek képzeled el városodat, fa­ludat 2000-ben?” pályázat eredményeit. Vasárnap lesz a kulturális szemle debreceni döntője A KISZ Debrecen Városi Bizottsága június másodikén, vasárnap délelőtt kilenc óra­kor rendezi meg a kulturális szemle döntőjének színvonal­versenyét az építők Kossuth utcai művelődési otthonában. A színvonalversenyen ti­zennégy szólista és egy együt­tes lép fel, azok, amelyek a május 12-én rendezett selejte­zőkön a legjobb eredményt ér­ték el. Fellép többek között a Debreceni Népi Együttes, a Kis Színpad, a Magyar Gör­dülőcsapágy Művek kórusa, a ruhagyári tanulók énekkara, a pedagógus szakszervezet bábcsoportja, a közgazdasági technikum televíziós bábcso­portja. ,­­_ L ,, , AZ AUTÓKLUB NYÁRI PROGRAMJA AUTÓSOKNAK A Magyar Népköztársaság Automobilklubja sajtótájékoz­tatót tartott pénteken. Maty­­kó Vilmos, az autóklub főtitkára elmondotta többek között, hogy a klub ma csak­nem tízezer tagot tart nyil­ván, s Budapesten kívül mint­egy 24 helyen van 300-500 fős jól működő helyi csoport­ja. A klub tagjainak és a ha­zánkba érkező külföldi autós turistáknak az idén gazdag programot állítottak össze. Töb­bek között rövidesen megren­dezik az első BMW márkájú ko­csik hazai találkozóját, ame­lyen 200 külföldi részvevőre számítanak. Június 9-én 12 kül­földi ország 41 versenyzőjének részvételével megrendezik a felszabadulás utáni első buda­pesti Grand Prix-t, nemzetközi gyorsasági autóversenyt a Vá­rosligetben. Az idén 14 új szerviz, illetve autómentő ko­csit állítanak munkába az or­szágutakon. A gyermekbalese­tek megelőzése érdekében or­szágszerte megrendezik majd az autósok és az úttörők ta­lálkozóját. A klub megszervez­te a közlekedést oktató peda­gógusok képzését is. Javasolja a klub, hogy a technikumok­ban is tegyék kötelezővé a közlekedési oktatást. Fehér Sándor, az Álla­mi Biztosító vezérigazgatója az autóklub és a biztosító hasz­nos kapcsolatáról, a gépjár­műbiztosítás eredményeiről beszélt. (MTI) Két és félmillióval magasabb Hajdúnánás idei költségvetése a tavalyinál A Hajdúnánás Városi Ta­nács legutóbb tartott ülésén megtárgyalta és elfogadta — többek között — a város 1963. évre szóló végleges költségve­tését. Eszerint az idén 17 mil­lió 279 ezer forinttal gazdál­kodhat a tanács, 2 millió 477 ezer forinttal többel, mint 1962-ben. A keretnövekedést főleg a kulturális intézmények fejlesztésére fordítják, így például a művelődési ház költségvetése közel százezer forinttal magasabb az 1962. évinél. Ezenkívül 227 ezer fo­rintos költségvetéssel étkezde létesül a tanácsházán, amely november 1-től üzemel. Az új létesítmény 120 fő részére biztosítja majd az ellátást. Megtárgyalta ezenkívül a tanácsülés a városi tanács idei intézkedési és munkatervét is. B­h'lSfto’pfttplC­­­iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiimiimiiiiiiiiiimiiimiiimiiimiiii EGY SZÜLŐOTTHON EGYSZERŰ TÖRTÉNETE MANAPSÁG már nem kelt meglepetést, ha városi ember falun jártában messziről kór­háznak látszó kis fehér épüle­tet talál: szülőotthon. Szinte hozzátartozik a járási szék­helyek képéhez, és a falusi asszonyok is természetesnek tartják — és természetes is —, hogy ha gyermeket vár­nak, a szülőotthonban hozzák világra. Derecskén is ott áll a fehér, nagy ablakos, kertes ház a község közepén. Ha nem lát­nánk a feliratát: A Derecskei Járási Tamács szülőotthona, akkor is gondolnánk, hogy csak valamilyen egészségügyi intéz­mény lehet. A szülőotthon ve­zetője dr. Fülöp György lelkes híve a szülőotthon intézmény­nek. Ő már a múlt rendszer­ben is megpróbált segíteni, ahogyan lehetett az asszonyo­kon, hogy a gyermekeiket a lehetséges legjobb körülmé­nyek között szülhessék meg, és minél kisebb legyen a cse­csemőhalálozás. A DERECSKEI szülőotthon egyike az elsőknek, amelyek a felszabadulás után megvaló­sultak. De ennek igénye már az egész régi időkre nyúlik vissza. A szegényasszonyok azon a környéken is ,nagyon nehéz körülmények között hozták világra a gyermekeiket. Fülöp doktor pár rémregénybe beillő történettel is alátámasz­totta ezt. Olyan is előfordult, hogy pislogó lámpafény mel­lett vezetett le komplikált, ne­héz szüléseket. S ez késztette arra, hogy sok-sok évvel ez­előtt is harcoljon valamilyen „szülőotthonszerűség” létre­hozásán. Nagy utánajárással sikerült egy helyiséget szerez­nie: egy kertségi iskola hiva­­talsegédi lakása mellett egyet­len szobát. 4 ággyal kezdte meg itt a munkát, az ágyakat és a szegényes berendezést adományokból gyűjtötte össze. A jobbmódú emberek hiúságá­ra appellált, és azzal szerezte meg a négy ágyat, hogy ezek az adományozó nevét viselik. De hát fő az, hogy összejött ez a négy ágy, s ha közreját­szott is ebben az emberi hiú­ság, mégiscsak nagylelkű cse­lekedet volt az adományozók­tól. Itt a kis szobában dolgo­zott Fülöp doktor és sok-sok gyermek látta meg a napvilá­got, ha nem is a legmoder­nebb körülmények között, mégis tiszta környezetben, szakszerű kezelés mellett. 1949-BEN itt jártak az Egészségügyi Minisztériumtól, mivel tudomásukra jutott, hogy egy „illegális” szülőott­hon működik — és méghozzá igen jól — Derecskén. A láto­gatás nyomán rövidesen kap­tak egy új épületet, ami nád­­fedeles kis parasztház volt ugyan, de tiszta és rendes. Az épület mellett ígéretet is ka­pott Fülöp doktor, hogy ott lesz a derecskéd is az első szülőotthonok között, ame­lyeknek építését rövidesen megkezdik. így is történt, 1951-ben fel­épült a mostani helyén, a köz­ség főterén a modern szülőott­hon, és azóta mintegy 3500 gyerek látta itt meg a napvi­lágot. Persze a gondok nem szűntek meg egycsapásra. Az épület elkészült ugyan, de sok hiányossággal, így például nem építettek hozzá széntáro­lót, 3 évig kerítése sem volt, sem fáskamarája. Az épületet körülvevő udvar feltöltésre várt, nem volt olyan fás, vi­rágos, mint most. De ez is megoldódott. Ma már van széntároló, az udvart feltöl­tötték. A kis épület körül van véve fákkal, virágokkal. Az egész járás igényeit van hivat­va ez az intézmény kielégí­teni, vannak azonban olyan részei a járásnak, ahonnan sokkal nehezebb Derecskére jutni, mint Debrecenbe, úgy, hogy az asszonyok Debrecen­be mennek, így aztán nincsen eléggé kihasználva. Ez azon­ban nem a szülőotthonnak, illetve a vezetőjének a hibája, hanem a közlekedésé. Aki azonban Derecskén szült, az szívesen jön a második és a többi gyerek esetében ide vissza. Van olyan anya is, aki elkerült a községből, még a járásból is, és mégis — nem tekintve a távolságra, ismét Derecskén, a szülőotthonban Fülöp doktor lelkiismeretes gondossága segítségével szüli meg a gyermekét. Mert ez a már nem egészen fiatal orvos — szinte megszállottja hiva­tásának — nemcsak szakértel­me, lelkiismeretessége közis­mert, hanem szívélyes, ember­séges modora is. Ez a modor —, párosulva szakértelmével — az anyákban feloldja azt a nagy feszültséget és félelmet, amit minden asszony érez a szüléskor. OTTJÁRTUNKKOR négy fiatal mama feküdt a ragyo­góan tiszta szobában. A kis épület különben olyan, mint egy nagyon szép és nagyon tiszta kórház. Minden ragyog, fényes, világos. Teljesen mo­dernül fel van szerelve. A négy kismama már túl volt a szülésen. Elégedetten, boldo­gan feküdtek a kórteremben. Ez alkalommal — ahogy Fülöp doktor elmondotta — minden úgy sikerült, ahogy a szülők várták. Az egyik fiút szere­tett volna, az lett, a másik leányt, és szintén sikerült. Az egyik szép fiatal mama, aki fiúra vágyott és világra is hozta, anyai mosollyal büsz­kélkedve mondta a főorvos­nak: a fiának jó étvágya van, nagyszerűen eszik. A négy gyerek nem volt látható a kórteremben, mert bent fe­küdtek a csecsemőosztályon, ágyukban, kis kezük ökölbe­­szorítva pihent a mellükön. Aludtak, édesen, jóízűen, s bizonyosan tejről álmodtak — mert hiszen miről is álmod­hatnak az alig egynapos csecsemők! A szülőotthon udvarán hó­fehér gyerekholmikat, pelen­kákat, apró ingecskéket hintáz­­tatott a tavaszi szél A ter­mekben, a folyosón a gyönge tejszag keveredett a jellegze­tes kórházi szaggal, az orvos­ság, a kifőzött műszerek átható illatával. Csend volt a folyo­són, a termekben. Mindössze 4 mama pihent és álmodozott az egyik teremben. A főorvos nesztelenül sietett végig a tü­körfényes folyosón, néhány halk utasítást adott a szülész­nőnek, s talán egy pillanatra, arra a kis szobára gondolt, amelyből kinőtt ez a modern otthon, nem könyöradomá­­nyokból, hanem az állam segít­ségével. Kapusi Erzsébet MEGJEGYZÉS­ ­•••MuMduM..uuuiUUuiU(iimillluu»uuumUi«> A pult két oldaléról, ahol egyrészt az eladó, más­részt a vevő áll. Ha az em­ber az eladót kérdezi, elso­rolja a sok problémát, amit az üzlet ad, s elmondja, hogy bizony a vevő sem an­gyal. Persze hogy nem az. Meg az eladó sem az. Mind­kettő ember. S erről feledkeznek meg :i,ha a pult egyik vagy má­sik oldalán. Ezúttal az el­adókról szólnánk, mert im­már a második panasz érke­zik, amely arról szól, hogy önérzetre, becsületre semmit sem adva megmotoznak ön­­kiszolgáló boltban olyan ve­vőket, akiknél aztán semmit sem találnak. Az önkiszol­gáló bolt rendeltetése pedig nem az, hogy zaklassák, tol­vajnak nézzék a vevőt. Va­lamit sürgősen tenni kelle­ne, mert előbb-utóbb oda ju­tunk, hogy a vevő igyekszik elkerülni az önkiszolgáló boltot. Min­d­két esetben rövidlá­tó vevőt motoztak. Hát persze, aki nem jól lát, an­nak közelebb kell hajolni az áruhoz, jobban meg kell nézni, mit vásárol. A két mo­tozásra ítélt vevő él­es korú. Felül a hatvanon, lassabban is halad a megfelelő áru ki­választása, több a töpren­gés. Emberi dolgok ezek. S éppen ezért rendkívül el­szomorító az eladók követ­keztetése, feltételezése. Az utóbbi esetben egy 63 éves asszony járt a 20. sz. önki­szolgáló boltban. A pénz­tárosnő figyelte s aztán ja­vasolta a motoztatást, mond­ván, hogy a nénike egy va­jat tett el. De a vaj ré­m volt nála. S aztán a­­jogos felhá­borodásra az volt a válasz, hogy a bolt dolgozóinak jo­gukban áll motozni. Jogukban áll... De kit? A tolvajt. Aki kihasználja a zsúfoltságot, akinek a be­csület semmit nem ér. Az a hatvanhárom esztendős néni­ke soha nem került szembe a hatósággal, semmi dolga nem volt olyasmi miatt, amiért gyanúba került vol­na. S most hajlott korom vitték be a raktárba, motoz­ták meg. Hát nem gondoltak a húszasban a motozók saját édesanyjukra? Azt az ember­nek, különösen a kereskedő­ink, aki mindennap találkozik egy sereg sokféle vevővel — meg kell látni, hogy valaki nem azért sürgölődik oly sokat az áru körül, mert nem becsületes úton akar hozzájutni, hanem azért, mert egyszerűen alig látja. Ehhez érzék kell. S ahhoz is, hogy meglássák, észreve­gyék, ki akarja kihasználn­i az önkiszolgáló adta lehető­séget. Hozzátartozik az esethez, hogy a 20. sz. boltban elő­fordul lopás. Nos, ha elő is fordul, miért nem a tolvajt fogják meg? Az alkalmazot­tak égbekiáltó „bűnként” hoz­ták fel, hogy hatvan százalé­kos volt a háló-felhaszná­­luk... Na és? Hát talán azt követeli a vállalat vezető­sége, hogy mindig többlettel zárjon az üzlet, hogy egyet­len fillér veszteség sem adódhat? A kereskedésben óhatatlan, hogy eltörik egy üveg, kilyukad a csomago­lópapír stb. De itt úgy vélik, hogy a veszteséget mind a lopások adják, s ezért vi­gyáznak oly éberen a vevő­re... Ami igaz, igaz. Én csak elég szorult esetben men­lék be ezután a húszas­ba. Mert nem szeretem, ha tolvajnak néznek. Nem sze­retem, ha bizalmatlanul vé­gigkísér az üzleten az eladó figyelő tekintete. Megbízok az előrecsomagolásban, nem hiszem, hogy megcsal a bol­tos egy-két dekával. De ak­kor elvárom, hogy ne sorol­jon a ritka kivétel közé, n­e nézzen tolvajnak. Vagy ha nem bízik, akkor állítson pultot közém és az áru kö­zé, mérje előttem dekára az árut. Érzem magam annyi­ra embernek, mint ő. Ennyit feltétlenül figyel­mébe ajánlhatnánk az éber­ségeit túlhajszoló bolti eladóknak. (sgy) Öt találat a lottón A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság közli, hogy a 22. játékhét szelvényeinek érté­kelése közben öttalálatos szel­vényre bukkantak. A szeren­csés nyertes előfizetéses szel­vénnyel nyert. Száma: 648 115. A szelvények értékelése még folyik. (MTI)­ ­ a HAJDÚ-BIHARI City MttahM. ff NAPLÓ 3. oldal — 1963. június 1.

Next