Hajdú-Bihari Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-02 / 152. szám
így a kellemes, hideg zuhany alatt 35 fok árnyékban 70 éve Mm m ilyen mdeg smulmik a jcgmuiiksisok MUNKATÁRSAINK JELENTÉSE A KÁNIKULÁRÓL Amióta működik a debreceni nagyerdei strandfürdő még csak most fordult elő, hogy reggel hét órakor már közel 100 ember várakozott a pénztár megnyitására. Nyolc órától kezdve aztán tömött villamosok szállították a vendégeket a strandokra. A fürdőzők száma a délutáni órákban elérte a 20 ezret. Sokan felelőtlenül és könnyelműen is viselkedtek. Bacsó Sándor úszómester például vasárnap, 61 fuldokló embert mentett ki a hidegvizes medencéből. Debrecen strandjain ezen a napon közel 30 ezer ember fordult meg. Ebben a hőségben ízlik a fagyi Akik plusz kétszáz fokos anyaggal dolgoznak A hőség — mindenütt hőség. Legfeljebb az egyik munkahelyen ott van az emberek feje felett a ventillátor vagy lefüggönyöznek, erős huzatot csinálnak. Ezt sem lehet mindenütt megtenni. Itt vannak például az aszfaltozók. Debrecenben a Vörös Hadsereg útján találkoztam velük. Foltoztak. Mert korábban itt dolgozott a gázmű vagy épp a „vizesek” bontották meg a járdát. Be kell foltozni a lyukakat. S itt nem számít, hogy rekkenő hőség van vagy felhők borítják az eget. A brigád — Xeviczki Albert, Török Mihály, Varga József, Baranyai Sándor és O. Varga Sándor gépész — nem várhatnak hűvösebb időre. — Merre mennek ma? — érdeklődöm Keviczki Albert brigádvezetőtől. Mutatja a programnaptárt: — Vörös Hadsereg útja, Béke útja, Teleki utca, Petőfi tér, aztán a külsőségek következnek. A Vörös Hadsereg útján végeztek. Séra Géza gépkocsivezető indít, viszik az aszfalttőzőt tovább. A Béke útján állnak meg. Az emberek félmeztelenül, így is széles verejtékcsíkok szántják arcukat, hátukat. Dupla melegben dolgoznak. — Az anyag 180—220 fokos — közli a gépész. — Itt meg, ahol idetűz a nap, jó negyven fok hőség van. Veszett egy meleg van, az biztos. Nem kérdezem, mit szeretnének ilyenkor. Hiszen látom: amint a Béke útja páratlan oldalára jutnak (ott árnyékot vetnek a fák) egyszerre frissebben megy a munka, jobban a foltozás. Teljesítményben dolgozik a brigád. Most is, ebben a rekkenő hőségben is. S ha veszett is a meleg, itt az árnyékban behozzák, amit a nap kivesz belőlük. S. Gy. Izzadnak a sífolgatban A gyár udvarán a hőmérséklet eléri a 30 fokot. De néhány méterrel arrébb, a hűtőtermekben zúzmara, jégcsap fedi a falakat. Ezekben a helyiségekben az Országos Hűtőipari Vállalat debreceni telepének munkásai bundában, kucsmában, kesztyűben dolgoznak. A hűtésre berakott árukat — húsféleségeket, borsókat, málnákat stb. — fagyasztják. A hőmérséklet meghaladja a mínusz 30 fokot. Itt csak az árukat és a falakat borítja jégtakaró, de a szomszédos üzemben tonna számra termelik a jeget. Ahogy hétköznapi nyelven mondják a, „jéggyárban” napi három vagon jég hagyja el a telepet. Jelenleg nincs fennakadás, ki tudják elégíteni az igényeket. Ezekben a meleg napokban azt gondolná az ember, hogy milyen kellemes a jéggyári munkásoknak. Ilyen hőségben nekik sem könnyű. Habár jeget szállítanak és raknak ki a gépből, de mégis izzadnak. Kiss György például, aki már 15 éve jégkihordó, állítása szerint még soha sem izzadt enynyit, mint ezen a nyáron. Még a jeges is izzad. Kiss György 15 éve jégkihordó A KÁNIKULA „ÖREGÍ” Ne ijedjenek meg a kedves olvasók — és főleg ne a nők —, nem arról van szó, hogy a kánikula miatt megrövidül az átlagos emberi életkor. Növényekről és virágokról van szó. A tartós hőhullám „öregíti”, fonnyasztja, aszalja a gyengébb növényzetet. A virágoknál például lényegesen csökken a virágzás időtartama. A gyümölcsök gyorsabban érnek. A hüvelyesek hamarabb válnak „vénné”. S ez alapos többletmunkát okoz a Debreceni Kertészet Vállalat dolgozóinak. A városi parkok növényzetét az éjszakai órákban kell öntözniük: egyrészt azért, mert éjszaka nem árt a növényeknek a víz, nem forrázódnak le, másrészt azért, mert éjszaka lényegesen csökken a lakosság vízfogyasztása. Ehhez a munkához terven felüli létszámot kellett beállítani és közel 500 méter gumicsövet beszerezni. A vállalat gyümölcs- és konyhakertészetében is meg kellett gyorsítani a munka ütemét, mert a meggy, a borsó, a zöldbab óráról órára túléretté válhat a kánikula miatt. 3. oldal — 1963. július 2. HUJDÚ-BIHARI . V—' W NAPLÓ . H.'M.:''..... Nincs elég víz az utcák locsolására A Debrecen Városi Tanács Köztisztasági Hivatalának 4 vízszóró-kocsija állandó szolgálatban van. Elsősorban az állandó burkolatú utcákat locsolják, hogy ezzel is enyhítsenek némiképpen a város levegőjének forróságán. Azonban vízhiánnyal küzdenek. Az természetes, hogy a lakosság vízellátásának zavartalansága érdekében, a vízszóró-kocsiknak tilos a közművesített vízhálózatról vizet felvenni, így aztán a köztisztasági hivatal vízszóró-kocsijai a Hámán Kató utcában, a volt Istvánmalom területén levő vízgyűjtő ciszternából tankolnak. Naponta 400 köbméter vizet tudnak így kilocsolni az utcákra. Ennek a víznyerésnek azonban az a hátránya, hogy a gépkocsik locsolás után üresjáratban kénytelenek visszatérni a Hámán Kató utcába. Női bunda, jéger alsó... A kánikula ellenére a Hajdúsági Áruházban nagy a forgalom. A hőmérséklet helyenként eléri a 38 fokot. S ebben a tikkasztó hőségben sokan vásárolnak téli ruhaneműeket. Izzadság lepi el az ember arcát amikor hallja, hogy az elmúlt két hét alatt az áruházban eladtak 40 darab gyerek irhabundát és több női panofix bundát. Hat darab télikabát is gazdára talált. Hétfőn délelőtt pedig egy fiatalasszony jéger alsót vásárolt férjének. Hiába, vannak még előrelátó emberek, akik a kánikulában is a dermesztő hidegre gondolnak. Két halálos áldozat A rendkívüli időjárás emberáldozatot is követelt. Szombaton délután Hajdúszováton Sárközi István hétéves gyerek tehenet legeltetett a mezőn. A kis iskolás gyerek meg akart fürdeni a közeli kanálisban, összerántotta a görcs és azonnal meghalt. Vasárnap délután Debrecenben az 1-es villamoson rosszul lett Kertész József 38 éves debreceni lakos. Mire bevitték a mentőállomásra, az orvosok már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A mentők emberfeletti munkát végeztek szombaton és vasárnap. E két nap alatt több mint 150 esetben mentek ki a helyszínre. A meleg 10 embernek okozott erős rosszullétet, két ember pedig a mértéktelen napozás miatt napszúrást kapott. MEGJEGYZÉS | egy hatforintos ügyről ami már eddig is elég sok bosszúságot okozott a Tanácsköztársaság útja lakóinak. Nevezetesen arról van szó, hogy ott a Debreceni Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat a bérlőktől lakásberendezések használati díjának megfizetését igényli. Sőt. Követeli. S e követelt összeg általában hat forint. A hat forintért a bérlő kap egy üveges fűszertárolót, továbbá egy mosogatószekrényt. Havonta hat forintért. Ami valóban nem sok. De hát az a szekrényes az a tároló ott van mindenütt, amióta felépültek a bérházak. Miért kéri hát akkor most a DIK a hat forintokat? Azért kéri, mert van egy Építésügyi Minisztériumi rendelet, ami a díj fizetését előírja. S itt van a bökkenő! A rendeletet ugyanis 1960. január havának 10. napján alkották. Na már most. Vegyünk egy lakót. Laskai Miklós 1961. július 18-án boldog örömmel beköltözött a Tanácsköztársaság útja 34. sz. ház egyik lakásába. Még boldogabb örömmel konstatálta, hogy a lakás nem csupán modern, hanem beépített üveges fűszer tárolóval és mosogatószekrénnyel is fel van szerelve. Elolvasta, tanulmányozás után aláírta a bérleti szerződést S e szerint neki évi lakbérként x összeget kell fizetni. Továbbá törvényes járulékként 5, azaz ötszázalékos házfelügyelői díjat és szemétpénzt A pontosság kedvéért továb böngészte a szerződést s megnyugodva megállapította, hogy az esetleges külön kikötések rovat semmiféle esetleges kikötést nem tartalmaz. Lakott hát ott. Aztán minden külön értesítés helyett közölte vele a DIK, hogy 1962. szeptember 1-től visszamenőleg fizessen havi hat forintokat, mert van neki egy üveges fűszertárolója stb., amit a bérbeadónak nem volna kötelessége szolgáltatni, de mert szolgáltat... Szóval, fizessen a t. bérlő! A t. bérlő erre halk sóhajjal magához vette a fent említett bérleti szerződést, újfent áttanulmányozta minden rovatát s abból azt látta, hogy nem kötelessége fizetni. A DIK egy ideig várt, aztán egészen hivatalos hangú felszólítást küldött a hat forintok miatt. Miszerint, ha a t. bérlő nem fizet, akkor a DIK kénytelen lesz más módon behajtani az összeget stb. A t. bérlő most már kétségbeesett. S hozzávetőlegesen ilyen gondolatok fogalmazódtak meg benne. 1. A lakásba 1961 nyarán költözött. 2. Az a bizonyos ÉM rendelet 1960 januárjában alkotódon meg. 3. A DIK 1962 szeptember 1-től követeli a hat forintokat. 4. Mindezek alapján a DIK becsapja saját magát, mert nem követel a beköltözés idejétől számítva díjat. 5. Mindezek alapján a DIK becsapja a t. bérlőt, mert az 1961-ben megkötött bérleti szerződésbe külön törvényes díjtételként nem számolta fel a lakásberendezések díját, azt a díjat, aminek kiszabásáról már tudott. (Ha nem tudott, az az ő baja). Továbbá pedig ismételten becsapja a t. bérlőt, mert nem eszközöl szerződésmódosítást, hanem egyszerűen kirója a használati díjat. Még tovább: a mosogatószekrénynek nincs is meg a rendeletben közölt mérete, az a szekrény nem pontos, a DIK mégis pontosan azt az összeget követeli, ami a normál méretért járna ! Aki hat forintokat így, ilyen módon kér, sőt követel, annak bizony számolnia kell ellenérvekkel. Nem azért a hat forintért... Mert, ami jár, az jár, azt meg kell adni. De a felemás intézkedést még jobban meg kell fontolni. ÉPP úgy mint másutt, a DIK-nél is... Sütő Gyula ínyenc falatok készítői... Rekkenő a hőség. A tűző nap mellett, a gázkonyhák is ontják a meleget. A tepsikben, tálakban sisteregve sül a rántotthús. A 300 literes gőzüstben finom lebbencsleves fő. A szakácsok arcára izzadságot csal a hőség. Védekezni szinte lehetetlen. A pincérek is gyorsan leadják rendelésüket, és sietnek a szabadba, a „hűvösebb” levegőre. Az itt dolgozó munkások azonban naponta nyolc órát töltenek ebben a tikkasztó hőségben. A déli órákban a hőmérséklet meghaladja az 50 Celsius fokot. Ráadásul a helyiség is alacsony és beszorul a meleg. Hiába, öreg épület már a Debreceni Vendéglátó Vállalat Szabadság étterme. Amikor építették, nem gondoltak arra, hogy lesz idő, amikor naponta 1200—1500 adag ételt is készítenek a konyhában. — Sőt — toldja meg Bojtor Jánosné főszakács — vasárnaponként 2000 adag ebédet is főzünk. — Hányféle ételt készítenek naponta? — Csak készételből van 18 féle — válaszolja a főszakácsnő. — Emellett levesek, frissen sültek, főzelékek, köretek stb. — Mit szeret legjobban főzni? — Nekem mindegy. De mégis legszívesebben a magyaros ételeket készítem. Természetesen mindig a vendégek igénye határozza meg a mi munkánkat. — S mit fogyaszt legszívesebben? — Rántott csirkét, töltött káposztát. De azt is csak akkor, ha odahaza főzöm. Itt annyira átjár egész nap a konyhaszag, hogy a legkedvesebb ételemből sem tudok enni. Egy pillanatra elnézést kér. Megkóstolja a borsófőzeléket. Elégedetten állapítja meg: rendben van. — Nem szokta elsózni a levest? — teszem fel a nem éppen udvarias kérdést. Egy pillanatig neheztelőleg, néz rám, majd így szól: — Tizenhárom éve vagyok szakács. Májustól októberig naponta nyolc órát töltünk társaimmal együtt ebben a melegben. — Igaz, hogy van három ventillátorunk — mutat a mennyezetre — de ez sem segít sokat. Rendszerint egy mindig rossz. Ez még csak hagyján, de nézze meg, mi van a mosogatóban. Áldatlan állapot. A konyhaszomszédságában, egy kis szűk helyiségben három asszony dolgozik. Naponta több mint 3000 edényt mosnak el. Patakokban folyik róluk a veríték. Nincs egyetlen ventillátor, vagy elszívóberendezés sem. A vállalat vezetői többet törődhetnének az itteni munkásokkal. Míg a mosogató konyha belsejét vizsgáljuk, Kovács Erika, a fiatal tanulólány jön tanácsért a főszakácsnőhöz. — Nyolc fiatal tanuló dolgozik nálunk. Ők a jövő szakácsai. Ügyes gyerekek. Barna Andrásból és Murvai Gézából még híres szakácsmester lehet. S míg a főszakácsnő dicsérő hangon beszél róluk, ők a nagy gáztűzhelyen forgatják a sistergő rántotthúst. A konyha közelében a hőmérséklet meghaladja a 60 fokot. Lehetetlen leírni. Míg egyik kezükkel az ételt készítik, a másikkal állandóan a homlokukat törlik. Vágyakozva nézek ki a szabad levegőre. Egy kis szellő, kis hús levegő, de sokat jelentene! A konyha dolgozói is erre gondolnak. De a kötelesség ide köti őket. Nemsokára ebéd. Az üzemek, hivatalok dolgozói, fizető vendégek jönnek ebédelni. S amikor az árnyékban fogyasztják ebédjüket, panaszkodnak a tikkasztó hőségre. De mit szóljanak a konyhai dolgozók? Nem irigylésra méltó munkájuk. S itt még védőitalt sem kapnak . K. F. Bojtor Jánosné főszakács és munkatársai több mint 50 fokos melegben dolgoznak a gáztűzhely mellett