Hajdú-Bihari Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

••Kisssha a népgazdaság igényeivel Szolgálják a tsz-ek fejlődését a jövő évi tervek A Hajdú-Bihar megyei Taács V. B. mezőgazdasági sztálján a járások vezetőiét, szakembereivel az elmúlt napokban megbeszélték z 1964. évi mezőgazdaságiermelési, felvásárlási és beuházási terveket. A jövő évi mezőgazdasági tervezés legontosabb elveit már korában megtárgyalta a megyetanács ülése. A terv a jövő évi munkának az alapjait, irányát szaba meg. Eszerint dolgoznak a mezőgazdasági nagyüzemek egy esztendőn át, ennek alapán végzik el a beruházásokat, s szabják meg az értékesítendő áru mennyiségét. A jövő évi tervezéssel kapsolatban Fülöp Imrétől, a megyei tanács v. b. mezőgazdasági osztályának vezetőjétől néhány, a gyakorlati munkában alkalmazandó módszerre kértünk választ. A helyi adottságokra épülnek a tervek . Mi a fő jellemzője a készülő 1964. évi mezőgazdasági termelési, felvásárlási és beruházási terveknek? — A megyei tanács határozata alapján az egyes termelőszövetkezetek gazdálkodási viszonyait a tárgyalások során messzemenően figyelembe vettük, és igyekeztünk a legnagyobb fokú megkülönböztetést érvényesíteni. Elsősorban a gyenge termelőszövetkezetek tervkészítését kell központi feladatnak tekinteni, mégpedig azzal a törekvéssel, hogy minél hamarabb elérjék a közepeseik színvonalát, mielőbb megszilárduljanak. A munkaerőhelyzet, a gépesítés, a helyi adottságok messzemenő figyelembevételével állítsák össze ezeknek a termelőszövetkezeteknek a jövő esztendőben a vetés szerkezetét. Kevesebb beruházás, több korszerűsítés Hogyan alakul az 1964. évi beruházás összege és felhasználása? — A beruházások elosztásánál figyelembe vesszük azokat az elveket, amelyeket a megyei tanács rögzített. Ennek a lényege: a meglevő férőhelyeket sokkal jobban használják ki, és csak ott készítsenek épületeket, ahol ez valóban szükséges. Gyakran találkozunk olyan igényekkel, amelyek nagy értékű új beruházásokat követelnek, holott a meglevők korszerűsítésével és jobb kihasználásával lényegében ugyanazt a célt lehet elérni. A beruházásoknál a másik fő törekvés a meglevő épületek korszerűsítése és közművesítése. A jövő évi beruházási összegnek mintegy 40 százalékát fordítjuk erre. Elsősorban a sertés- és a juhférőhelyek korszerűsítésére kell sok gondot fordítani. A közművesítéssel kapcsolatban a fő irányelvünk: minden körülményt figyelembe véve jelöljék ki a közművesítésre kerülő majorokat, tanyaközpontokat, ezek szervesen illeszkedjenek be a távlati tervekbe is. A rendelkezésre álló összeget véglegesen meghatározzuk minden tsz-ben és ettől csak a legindokoltabb esetben térünk el. Az idén majdnem száz létesítmény elkészítésén változtattak évközben, s részben ez is az oka a beruházások elhúzódásának vagy elmaradásának. Ezt feltétlenül ki akarjuk küszöbölni. A gépi beruházásokra ka-Melyek az 1964. évi termelési és felvásárlási tervek legfőbb célkitűzései?• Évek óta legfőbb célkitűzéseink között szerepel a tervekben a gabonaprobléma megoldása. Ennek ellenére nem jutottunk előre még az idén sem ezen a téren. Különböző körülmények folytán, de alapvetően emberi hibák miatt nem teljesítettük kenyérgabona vetési tervünket, ennek folytán a termelési és felvásárlási tervet sem. Búzavetésünk több mint fele novemberre esik. A rozsot soha nem vetjük el október elejére. Az őszi árpavetését lényegében szeptemberben be kellene fejezni. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az elmúlt rendkívül hideg télen is azok a vetések fagytak ki, amelyeket későn vetettek, rossz volt a talajmunka, nem került elég mélyen a földbe a mag. Most mindenütt legalább 2 százalékkal többet vetnek el kenyérgabonából valamennyi termelőszövetkezetben. Ugyanis a 2 százalékos kipusztulással a legoptimálisabb időjárás mellett is számolni kell. Megvan minden lehetőségünk arra, hogy búzából biztosan termeljünk megyei átlagban legalább 12 mázsát, s ha ez meglesz, akkor tudjuk teljesíteni kötelezettségünket. Hasonlóan jelentősen előre akarunk lépni a következő esztendőben a hús termelésében is. Éppen ezért elsősorban a sertéslétszámot, azon belül is a kocalétszámot kell jelentősen növelni. A jövő évi sertéshizlalási tervek 15 százalékkal magasabbak, mint az ideiek. Elsősorban a takarmányhelyzet javításával ez a feladat is sikeresen megoldható. Ebben az évben minden tsz-gazdaság elláthatja magát biztonságosan száras és lédús takarmánnyal. A termelőszövetkezeteken múlik, hogy a nagy tömegű takarmányt gondosan és a legkisebb veszteséggel betakarítsák, tárolják és etessék. Hapott összegnek mintegy 40 százalékáért munkagépeket kapnak a termelőszövetkezetek, hogy a már meglevő és új erőgépeikhez mindenütt elegendő mennyiségben álljanak rendelkezésre, a szálas és lédús takarmányproblémákat megoldjuk, jelentős lépést tettünk előre állattenyésztésünk, különösen a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének útján. Nagy gondot fordítunk továbbra is a korábbi évekhez képest jelentős fejlődést mutató baromfitenyésztésre. Erre a célra 1964-ben 23 millió forintot biztosítunk. Ezeket a beruházásokat jelentősen koncentrálni fogjuk, és lényegében csak 4—5 gazdaság fog beruházást kapni baromfi férőhely építésére. Itt elsősorban a tojástermelés céljait szolgáló létesítmények építése kerül előtérbe. A baromfihús- és tojástermelésnek több mint felét még mindig a háztáji gazdaságok adják. Éppen ezért még fokozottabban érvényesítendők azok a törekvések, támogatások, amelyeket korábban a háztáji gazdaságokkal kapcsolatban foganatosítottunk. Kis területen nagyobb takarmánytermelés — Hogyan alakul a takarmánytermelés? — Állattenyésztés takarmány nélkül elképzelhetetlen. A takarmánybázis javítását nem a takarmánytermő területek növelésével kell megoldani. Megyénk termelőszövetkezeteiben szinte kivétel nélkül több takarmánytermő terület jut egy számosállatra, mint amennyi szükséges. Éppen ezért jelenleg ebben a vonatkozásban a szántóterületünkön pazarlás folyik. A mostani helyzet megváltoztatásának fő útja a takarmány-átlagtermések növelése. Erre is megvan minden feltételünk. Elég ha arra gondolok, hogy az idén 150 ezer hold kukoricából több mint 80 ezer hold került tavaszi szántásba. Ennél fogva becslésünk szerint 3,5 mázsás szemes kukoricával terem kevesebb átlagosan ezen a 80 ezer holdon. Tehát ha őszi mélyszántást elvégeznek valamennyi termelőszövetkezetben, és minden kukorica ilyen talajba kerül, 3—4 ezer vagonnal több szemes kukoricát takaríthatunk be. Ez legkevesebb 50—60 ezer sertés meghizlalásához elegendő. Hasonlóak a gondok és a követelmények a lucerna- és vörösheretermelésben is. Az elmúlt 15 év alatt jóformán semmit sem növekedett a termésátlag, most is 20—24 mázsa között van. Ha itt is szakítani tudunk végre a korszerűtlen módszerekkel, ha a lucerna telepítését 17—18 kg vetőmaggal, gondosabb talajelőkészítéssel végezzük, biztonságosan haladhatunk a 30 mázsás holdanként! termésátlag felé. Ez a 6—8 mázsás holdanként! terméstöbblet az 50—60 ezer hold évelő pillangósnál több százezer mázsa magas tápértékű szénát jelent. Rendkívül nagy tartalékaink vannak a rét- és legelőgazdálkodásban is. A járási tervfeladatokat mint népgazdasági szükségletet kötelesen mindenütt megismertetik a termelőszövetkezeti elnökökkel és más vezetőkkel. Ezeknek a figyelembevételével vállalják a tsz-ek a feladatokat a népgazdasági tervből. Szűcs Lajos Nő a gabona vetésterülete, tovább fejlődik az állattenyésztés A KÖZÉPISKOLÁS KISZ-VEZETŐK TANFOLYAMA (Tudósítónktól) A debreceni középiskolás KISZ-vezetők egyhetes továbbképző tanfolyamon vesznek részt. Ennek célja: a múlt év vezetési tapasztalatainak öszszegezése, a jövő évre vonatkozó kérdések megbeszélése, a KISZ K. B. nevelési irányelveinek megtárgyalása. A tanfolyamot a hajdúszoboszlói úttörőházban táborozás keretében rendezik. A programban a több mint 150 részvevő számára ismerkedési est, akadályverseny, szellemi totó és különféle konzultációk rendezésére kerül sor. A táborozás augusztus 5-től 11-ig tart. 19 ezer Tagon paradicsom feldolgozása tíz konzervgyárban Nagy Imre, az Élelmezésügyi Minisztérium Konzerv- és Paprikaipari Igazgatósága termelési osztályának vezetője tájékoztatta a sajtó képviselőit a konzervipar időszerű kérdéseiről, különösen a paradicsomedényről. Elmondotta, hogy a borsó és a bab feldolgozása után — amelyekből túlteljesítették a tervet — a paradicsom jelenti a konzervgyárakban a legnagyobb munkát. Tartósításával tíz konzervgyárban foglalkoznak. Naponta körülbelül 500 vagon nyers paradicsomot tudnak fogadni és tartósítani a gyárak, mintegy 100 vagonnal többet a tavalyinál. Az új gépek beállítása indokolt volt, mert a tíz konzervgyárban több mint 19 ezer vagon paradicsom feldolgozását tervezik, amely mintegy négyezer vagonnal több az elmúlt évinél. (MTI) N. TOMAN : tStjrn MmBtW rvaja KISREGÉNY (15.) A tengernagy az asztalhoz lépett és komótosan szétterítette rajta Óceánia központi részének nagyléptékű térképét. — Mi most itt tartózkodunk — bökött hosszú, csontos ujjúval egy világoskék foltra, nem messzire a Szent Patrick-sziget délkeleti partjától. — A legközelebbi lakott sziget. Para, körülbelül kilencven mérföldnyire fekszik tőlünk. Tehát, hogy eljussunk odáig... — a tengernagy elhallgatott s kérdőn nézett a mérnökre. — Azonnal fel kell szednünk a horgonyt — fejezte be Dudley a tengernagy helyett. — És csak abban az esetben érhetünk oda két óra alatt, ha gőzturbináink teljesítőképességét a maximálisra fokozzuk. — Köszönöm az információt, Dudley — szólalt meg Dixon tengernagy s a mérnök felé biccentett. — Nem tartóztatom tovább. Azonnal jelentse a minisztériumnak az új helyzetet. Amint a mérnök kilépett, Dixon tengernagy bekapcsolta a mikrofont és magához rendelte a navigációs tisztet, aki a meteorológiai megfigyeléseket végzi. — Maga jelentette nekem reggel, hogy a Hawaii-szigetek fölött erős orkán tombol? — fordult Dixon a hadnagyhoz, amikor az belépett a fülkébe. — Igenis, sir — vágta rá a hadnagy és átnyújtotta a tengernagynak a meteorológiai jelentést. — Az imént kaptam Honoluluból egy újabb jelentést: az orkán megváltoztatta irányát nyugatról északnyugat felé... Maga szerint eléri Szent Patrick-szigetét is? — szakította félbe Dixon a hadnagyot. — Igen, sir. Mi pedig a másodpercenként ötven méteres sebességgel száguldó orkánnak a kellős közepébe csöppenünk. — Valószínű tehát, hogy Para szigetét is eléri? — kérdezte a tengernagy és a térképet nézte. — Igen, sir. — Köszönöm hadnagy úr. Távozhat. — Istenem! — kiáltott fel Francis Stowne ijedten, ötven méter másodpercenként, az száznyolcvan kilométer óránként! Az orkán tehát több, mint kétszer olyan gyorsan halad, mint a mi torpedórombolónk! — Kérlek, Francis, csak semmi hisztéria! — húzta össze Dixon a szemöldökét. — Aztán meg nem az orkán sebessége a legszörnyűbb. Az a borzalmas, hogy az egész radioaktív homokot a Szent Patrickról a torpedórombolónkra zúdítja, ha nyomban odébb nem állunk innen. A tengernagy még mondani akart valamit, de ebben a pillanatban adjutánsa lépett be kopogtatás nélkül a fülkébe táviratokkal a kezében, Dixon szinte kikapta őket a markából. Amint végigolvasta az egyik rejtjeles táviratot, a telefonkagyló után nyúlt és felhívta Dudley mérnököt. — Mondja Dudley, mi van a mentőeszközökkel? — Hogy érti, sir? — Nem fertőződtek meg? — Éppen az imént vizsgáltam meg az összes csónakjainkat és motorosainkat a béta—gamma radiométerkészülékkel — felelte Dudley. — Fertőzöttségük egyelőre jelentéktelen. — Rendben van, Dudley. Nincs több kérdésem. Dixon arca most még sápadtabbnak, gondterheltebbnek tűnt Stowne-nak. Sőt még a hangja is másként, tompábban, bizonytalanul csengett. — Mit akarok mondani, Francis —, szólalt meg egészen ernyedt hangon. — Magán kívül lényegében senki sincs, akivel őszintén elbeszélgethetek. Pokolian komoly a helyzetünk. Közöltem a minisztériummal az új fejleményeket s utasítottak, hogy saját belátásom szerint cselekedjek. Azt is megparancsolták, hogy a legénység elől titkoljam el a Szent Patrick szigeten lezajlott katasztrófa okát. Maga mit tenne hasonló helyzetben? — Küldenek nekik egy rádiógramot, amelyben közölném, hogy a torpedórombolón nem mindenki olyan hülye, hogy ne sejtene egyet s mást — mondta Stowne indulatosan. — No és maga mit akar tenni? — Azonnal el kell távoznunk Szent Patricktól s a legénységet bármely legközelebbi szigeten partra tenni. — De Purát most már nem érhetjük el — jegyezte meg Stowne komoran. — Hát igen — bólintott Dixon. — Félúton utolérhet bennünket az orkán s akkor a partraszállásnak befellegzett. Meg kell tárgyalni a dolgot a vezető navigációs tiszttel. A Javakorabeli, feketeszakállú navigációs tiszt nyugodtan hallgatta végig a tengernagyot és semmin sem csodálkozott, jóllehet Dixon nyíltan elmondott neki mindent. Széles tenyerével némán kisimította a térképet a tengernagy asztalán majd kis ideig elmerülten vizsgálgatta, végül kék ceruzával vastag vonalat húzott Szent Patrick szigetétől délkeletre, egy kisebb szigetcsoportig, amelynek közepén feküdt a legnagyobb sziget: Tabu. — Ez az — mondta mély hangján és ceruzája hegyével a térkép egy piciny pontjára bökött. — Erre a szigetre kell venni az irányt. — Lesz időnk? — Lesz. Para felé szembe kerülnénk az orkánnal, de ha Tabunak tartunk távolodunk tőle. A tengernagy azzal bocsátotta el a vezető navigációs tisztet, hogy azonnal változtassa meg a torpedóromboló irányát a Tabu felé. A hajó felszedte a horgonyt és Tabu sziget felé fordulva elindult. Dixon a következőket parancsolta Dudley mérnöknek: — Vegye gondjaiba a motorosomat. Tegyen bele mindent* amire szükségünk lenne: vizet, adóvevőt, fegyvereket. — És a mérőműszereket is* sir — tette hozzá Dudley. — hogy-hogy? — csodálkozott Stowne. — Hát ott is mérni kell majd a radioaktivtást? (Folytatjuk) HSJVŐHSAMt m ■■ ■!» m NAPLÓ 3. oldal — 1963. augusztus L FORDÍTOTTA: SÁRKÖZI GYULA VÍZELVEZETŐ CSATORNA, CSÓNAKAZÓ-TÓ KÉSZÜL társadám motorállat Italán Régi panasza volt Kábán a Kölcsey utca lakóinak az, hogy a helyi strandfürdő vize, nyitott árokban az utcájukon folyik. Nagyobb esőzések alkalmával kisebbfajta árvíz keletkezett, ami a környező utcákra is kiterjedt. Emellett egészségtelen is volt ez az állapot, mert a leeresztett víz gőzölgése szennyezte a levegőt, s a „patak” egyben otthona lett szúnyogoknak és más rovaroknak. A tanácsválasztást megelőző jelölő gyűléseken többen felszólaltak ennek az állapotnak a megszüntetése érdekében. A községi tanács most elhatározta, hogy orvosolja a lakosságnak ezt a panaszát. Megkezdődtek azok a munkálatok, amelyek eredményeképpen a strand vize a jövőben zárt csatornában folyik keresztül a községen. A lakosság társadalmi munkával segíti a terv mielőbbi valóraváltását, amelynek első lépései az elmúlt hét szombatján kezdődtek meg. Eddig 400 ember vett részt az árokásásban. Már elkészült 600 méternyi árok, amelybe majd a csöveket fektetik. A vizet a szeszfőzde környékére vezetik, ahol 6-7 holdnyi területen csónakázó tavat készítenek, többségében szintén társadalmi munkával. A tervek szerint a lakosság már a jövő évben használhatja ezt az új létesítményt. Szorgalomban nincs hiány. Amint a képen is látható, mindenki igyekezett a szombat délutánra vállalt munkát becsülettel elvégezni körülbelül a fele elkészült már az új vízlevezető ároknak. A lakosság minden rétege szívesen végzi a társadalmi munkát. (Fotó: Papp Sándor)