Hajdú-Bihari Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

Virágok és gyertyák Furcsa ellentmondás, de a szokás ereje már természete­sen elfogadottá tette, hogy az év egyik napján a szomorú hangulatú temetőket tüzes színű őszi virágok, lobogó fé­nyű gyertyák borítják, mint az eleven élet jelképei. Ha tudós lennék, akkor azt mon­danám: nincs ebben semmi különös, sok ezer éves hagyo­mánnyal tisztelik az emberek halottaikat. Már az ókorban szokás volt, hogy az emberek áldozatokat mutattak be a halottak szellemének tisztele­tére és gyertyákat gyújtottak, mert azt tartották, hogy a szellemek legkedvesebb elede­le a méz és viasz. A régi em­ber a tüzet természetfeletti tulajdonságokkal ruházta fel, és erősen hitt az égő gyertya, mécses csodatevő erejében. A szokás él a kései utódok­ban, de az égő gyertya, a vi­rág sokkal többet jelent, mint vallásos, primitív babonák. Tiszteletet, emlékezetet fejez ki azok iránt, akik szeretteink, barátaink, munkatársaink vol­tak, de már nem élnek közöt­tünk, meghaltak a természet szigorú törvényei szerint. Vi­rágot teszek apám sírjára, mert erősen érzem ma is, hogy szeretett, sokat küzdött értem, s élete munkája, alko­tása ma is kamatozik, pedig már rég porladnak csontjai, régen porrá vált, gondolkodó és cselekvő agya. Mélységes fájdalommal bú­csúztunk halottainktól, amikor sírba kellett tennünk őket. Tetteik megmaradtak emléke­zetünkben. Tudjuk, hogy az emberek meghalnak, leha­­nyatlik a munkáskéz, felbom­lik az ideg, a vér, a fehérje nagyszerű rendszere, amely szerszámtól kiművelten cso­dálatosan alkotott, de éppen ezek az alkotások teszik az embert halhatatlanná! Sze­retteink, embertársaink azért fáradoztak, hogy az élet örömteli és boldog legyen, s ez a nagyszerű emberi törekvés tovább él embermilliók agyá­ban, gondolatában, munkájá­ban és harcában. Kedves és szép kifejezése ennek, hogy az­ ősz legszebb virágait tesszük a sírokra, és mélységes tisztelettel emléke­zünk meg halottainkról. Vi­rágok és gyertyák a temető­ben. Ha szüntelen fájdalom korong is a sírok felett, a tisztelet mégis az emberi­ al­kotást dicséri. S. I. 44. Swiftwater Bili felemel­kedett, egyik kezével az előtte való ülés támlájába kapaszkodott, a másik kezével pedig intett a leány felé. Aj­kait éppen arra a fütyülésre csucsorította össze, amelyről híres volt, amikor Napsugár egy lábvetéssel és vállának megragadásával a meglepett Bilit ülőhelyére kényszerítet­te vissza. — Biztosan ismered azt a nőt — m­ondta Swiftwater. — Hogyne ismerném — fe­lelte Napsugár —, és épp ezért fogd be a szádat. — Nos, gratulálok jó ízlé­sedhez, Napsugár. Gyönyörű egy teremtés, és nagyszerűen lovagol. Ebben a pillanatban fák zárták el a leány felé való kilátást, és Swiftwater abba a problémába merült, hogy ugyan mit kezdjenek rend­őrükkel, miközben Napsugár behunyt szemekkel hátraha­jolva még mindig látta, amint Mason Dede lefelé vágtatott az országúton. Billnek igaza volt. Lovagolni tud, annyi bi­zonyos. És férfiasan ülve a nyeregben, tartása kifogásta­lan volt. Annál jobb Dedére nézve. Ez csak emelte érde­meit, hogy volt bátorsága az egyetlen természetes és helyes módon lovagolni. Helyén van a feje, az az így bizonyos. Hétfőn reggel, amikor a leány bejött, Napsugár új ér­deklődéssel nézett reá, noha érmék nem adta semmiféle jelét, és a megszokott irodai munka megszokott módon folyt tovább. De a következő vasárnap Napsugárt is lóhá­ton találta, az öböl túlsó ol­dalán és a piedmonti hegye­ken keresztül lovagolva. Nap­hosszat lovagolt, de nyomát sem látta Mason Dedének, noha minden úton lovagolt, és Berkeley-be is elnyargalt. Itt a számtalan házsoron, ut­cáról utcára nézett végig, töp­rengve, hogy vajon melyik házban lakhatik a lány. Mor­­risontól hallotta régebben, hogy Berkeley-ben lakott, és a múlt vasárnap későn dél­után az errefelé vezető úton is találta, amikor nyilván ha­zatérőben volt. Eredménytelen nap volt, már a leányt illetőleg. De mégsem volt, egészen ered­ménytelen, mert nagy élve­zetet okozott neki a szabad­ban való tartózkodás és a lovaglás, úgyhogy hétfőn már megbízást adott a lókereske­dőnek, hogy teremtsék elő neki a legjobb pejlovat, amely pénzért egyáltalában kapható. Hétközben egy csomó pejlo­vat nézett meg, néhányat ki­próbált, de egyikkel sem volt megelégedve. Csak szomba­ton talált rá Bobra. Hátasló­nak nagy állat volt, de nem volt nagy olyan hatalmas em­bernek, mint Napsugár. Pom­pás állat volt, szőre úgy ra­gyogott a napfényben, mint­ha szinte égett volna, kivált a nyaka volt olyan, mint egy drágakövekkel kirakott tűz. — Ilyen kell nekem — mondta Napsugár, de a lóku­­pec kevésbé lelkesedett. A lo­vat megbízásból adta el, és gazdája kikötötte, hogy Bob­ról őszintén meg kell mindent mondani. A lókupec meg is mondott mindent. — Nem lehet igazán rossz­indulatú lónak nevezni, de annyi bizonyos, hogy vesze­delmes. Tele van paprikával és tűzzel, de minden rossz­akarat nélküli. Lehet, hogy halálát okozza lovasánál-­, de csupa játékból, anélkül, hogy a legkisebb rossz szándéka is volna. Ami engem illet, ne­kem nem jutna eszembe, hogy lovaglásra használjam. De ki­tartó állat. Nézze csak ezt a tüdőt, és nézze ezeket a lá­bakat, minden tökéletesen hi­bátlan. Hegyi ló is, és képes teljesen töretlen bozótokban járni, minthogy vad vidéken nőtt fel. Oly biztos lábú, mint egy kecske. Amíg nem vesz a fejébe valamit. Nem ijedős. Azaz, hogy nem fél igazán, csak el akarja hitetni az em­berrel. Hevederrel kell lova­golni Megvan az a rossz szo­kása, hogy elkezd keringeni minden ok nélkül. Azt hiszi, hogy ezzel megtréfálja lova­sát. Minden attól függ, hogy milyen kedve van. Egyik nap békésen és csöndesen fog menni húsz mérföldig, a kö­vetkező nap már indulás előtt nem lehet vele beni Ismeri az autót annyira, hogy lefek­­hetik melléje és alhatik vagy szénát képes enni belőle. Ti­zenkilencet képes szemrebbe­nés nélkül elengedni maga mellett, és lehet, hogy a hu­szadiknál csak azért, mert eszébe jut, kitör mint egy vad indián ló. Jelenlegi tulaj­donosa Judás Iskariótnak ne­vezte el, és nem akarja addig eladni, amíg a vevő nem tud mindent róla. — Nyergel­je meg és ki fogom próbálni — mondta Napsugár a kupecnek. — Kí­váncsi vagyok, hogy szokva van-e a sarkantyúhoz. De vi­gyázzon, nem kell angol nye­reg, egy jó mexikói nyerget adjon és feszítőtáblát, ne túl­ Sizorosat, minthogy látom sze­ret hátrafordulni. Napsugár felügyelt az elő­készületekre, megigazítva a feszítőtablát és a kengyelva­sat Fejét rázta a hevedernél, de engedett a kupec tanácsá­nak és hagyta, hogy föltegyék azt. És Bob jókedvű nyugta­lanságon és néhány játékos kí­sérleten kívül nem okozott semmi bajt. A rákövetkező egyórai lovaglás alatt sem vi­selkedett rosszul, kivéve, hogy egy kissé kényeskedett és fi­cánkolt, amit azonban nem le­hetett rossznéven venni. Amely pillanatban a sar­kantyú a lóhoz ért, a ló bal hátsó lábával jót rúgott a kengyelen. Csupa kíváncsi­ságból Napsugár újból megkí­sérelte a sarkantyúzást, és Bob minden alkalommal egyet rúgott a kengyelen. Ekkor Napsugár, követve a jó meg­lepetés­­taktikáját, hirtelen mindkét sarkantyúját bele­vágta, és alulról nagyot ütött reá lovaglóostorával. Bob ilyen gorombán kizök­kentve a saját pajkos kísérle­tezéseiből, nyílsebességgel száguldott előre. Jó néhányszor használta Napsugár sarkantyúját és lovaglóostorát, és nagy élveze­tet talált ebben az őrületes vágtatásban. Végül aztán Bob lecsillapodott rendes, gyors ügetésbe. Wolf nagy nehezen utolérte őket, és minden egé­szen rendben ment — Megállj csak, majd le­szoktatlak erről a forgótánc­ról — mondta neki Napsugár, amikor Bob megint forogni kezdett. Ezt vágtatás közben tette, amikor a vágtatást hirtelen abbahagyta, és két első lábát megmerevítve megállott. Napsugár lovának nyakára esett kiterjesztett karokkal, a következő pillanatban pedig Bob fölemelte a földről két el­ső lábát, és elkezdett forogni. Csak nagyon kitűnő lovas ke­rülhette el, hogy le ne for­duljon ily körülmények kö­zött Iováról, és Napsugár is ugyancsak közel állott ehhez. Amíg végül újból nyergében ült, Bob teljes vágtatásban rohant, megfordulva azon az úton, amelyiken jött, úgyhogy Wolfnak alig volt ideje félre­­ugrani a bokrok közé. — Jól van, te pokol fajzata — mondta Napsugár, újból használatba véve sarkantyú­ját és lovaglóostorát. — Visz­­szafelé akarsz menni, jól van, hát visszafelé fogsz menni, amíg csak belé nem gebedsz. Amikor egy idő múlva Bob megkísérelte, hogy meglassítsa őrült tempóját, a sarkantyú és a lovaglóostor újból elkezdett működni, és újabb erőfeszí­tésre kényszerítette a lovat. Amikor végül Napsugár úgy gondolta, hogy a ló már meg­elégelte a dolgot, hirtelen megfordította, és az előbbi irányba, csendesebb ügetésbe ment vele át. Egy idő múlva megállította a lovat, hogy lás­sa, vajon nem lélegzik-e ne­hezen. (Folytatjuk­ JACK LONDON: ai3^)WAM­mé­r . Asifilississta tömegtüntetés Bécsben Bécs, (MTI) Nagyszabású antifasiszta , tömegtüntetésre került sor csütörtökön az esti órákban Bécsben. Volt ellen­állók, deportáltak, antifasisz­ta demokraták 12 különböző szervezetének tagjai vonultak fel, hogy megemlékezzenek a hitlerizmus áldozatairól, és tiltakozzanak az Ausztria függetlenségét fenyegető új­fasiszta veszély, a hitleri had­sereg ausztriai bajtársi szö­vetségeinek tevékenysége el­len. (MTI) Szilágias-félé eskrím készül Mezz Atfáríai* TYERESKOVÁT FELESÉGÜL VESZI NYIKOLAJEV Sugár András, az MTI moszkvai tudósítója jelenti. A 34 éves Andrijan Nyiko­­lajev, a harmadik szovjet űr­hajós a napokban feleségül ve­szi a 26 esztendős Valentyina Tyereskovát, a világ első női űrhajósát. Csütörtökön már egész Moszkva erről beszélt. Az esküvőt az egyik moszk­vai házasságkötő palotában tartják meg. A fiatal pár kí­vánságára csak egy-két újság­írót, fotoriportert hívnak meg, hogy minél bensőségesebb, meghittebb legyen a világ első űrhajóslakodalma. Hír szerint már szombaton, november 2-án sor kerül az esküvőre. Természetesen ott lesznek az űrhajós kollégák s a ma még ismeretlen űrhajósjelöltek is. A Moszkvában évek óta dolgozó tudósítók jól emlékez­nek arra a nyári napra, ami­kor a Vörös téren köszöntötték a moszkvaiak a többnapos földkörül útjukról visszatérő Tyereskovát és Bikovszkijt. Amikor az űrhajósok Hr­uscsov miniszterelnök társaságában felléptek a mauzóleum mell­védjére, Nyikita Szergejevics hamiskás mosollyal kézenfogta Valentyinát és atyás mozdulat­tal Nyikolajevhez vezette. A harmadik és a hatodik szovjet űrhajós szokatlan gyöngédség­gel fogott kezet... Emlékezetes az is, hogy Tyereskova űrrepülése közben a földi követő és megfigyelő állomásról Nyikolajev féltő hangú rádióüzenetet küldött Váljának. Ezek közül egész Moszkva jól emlékszik a kö­vetkezőkre: „Vigyázz magad­ra, Valjusa! Vigyázz magad­ra!” Néhány napon belül a szov­jet nép és a világ egyedülálló házaspárt köszönthet: férj is, feleség is megjárta a világűrt. Ezúttal talán időszerűen hang­zik a régi mondás: a házassá­gok az égben köttetnek. Kozmikus nászút most való­színűleg nem lesz, de azt már senki sem garantálhatja, hogy az újdonsült házaspár egyszer a jövőben nem indul el együtt, egy űrhajóban földkörüli vagy távolabbi űrutazásra. A szovjet szakszervezeti kongresszus a szervezett dolgozók közéleti szerepéről Moszkva (MTI). A szovjet szakszervezetek XIII. kong­resszusának csütörtök délelőt­ti ülésén felszólalt Abdul Rahman Vezir Vezirov, a lenini Komszomol Központi Bizottságának titkára. Elmon­dotta, hogy az elmúlt évben 500 000 fiatal lépett be a szov­jet szakszervezetekbe. Felszólalt Viktor Ivanov, az újítók és ésszerűsí­tők or­szágos egyesületének elnöke is, aki elmondta, hogy jelenleg a Szovjetunióban több mint hárommillió munkás-újító dolgozik. A csütörtök délutáni ülésen felszólalt V. Dimsic, a mi­nisztertanács elnökhelyettese, a Szovjetunió népgazdasági tanácsának elnöke. Beszédében­­ hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak a gaz­dasági fejlődésben elért sike­rei alapján állíthatjuk: a hétéves tervet túl fog­­­­ják teljesíteni. A csütörtök délutáni ülésen véget ért a kongresszus első napirendi­ pontjának vitája. Viktor Grisin, a Szovjet Szak­­szervezetek Központi Taná­csának elnöke összegezte a vita eredményeit­ .Rámutatott arra, hogy a szovjet szakszervezetek­nek a jövőben még aktí­vabban kell részt venniük a népgazdasági tervek ki­dolgozásában és megvaló­sításában, a gazdasági élet és a vállalatok vezeté­séb­en, a munka és a fo­gyasztás ellenőrzésében, a párt- és állami ellenőrzés munkájában. Segíteniük kell abban, hogy a munkásokban és alkalma­zottakban kifejlődjenek a ké­pességek az állam és a társa­dalom ügyeinek igazgatására, a munkások és alkalmazottak felkészüljenek a kommunista társadalmi önkormányzatra. Grisin vitazáró beszéde után kongresszus egyhangúlag elfogadott határozatában jó­váhagyta a szovjet szakszer­vezetek központi tanácsának az előző kongresszus óta el­telt időszakban végzett tevé­kenységét. A határozat hangsúlyozza, hogy a szovjet­­szakszerveze­tek „felháborodással utasítják vissza a Kínai Kommunista Párt vezetőinek az SZKP, a szovjet kormány s népünk el­len intézett durva és alapta­lan támadásait”. A kongresszus kijelenti, hogy a szovjet szakszerveze­tek továbbra is­ minden vonalon támogatják a Szak­­szervezeti Világszövetséget, te­vékenyen részt vesznek ennek munkájában, fejlesztik a test­véri kapcsolatokat minden or­szág szakszervezeteivel — mondja befejezésül a határo­zat. Pénteken a kongresszus megkezdi a vitát a szovjet szakszervezetek szervezeti szabályzatának módosításáról. a Y®rmekekd rabolnak el az NDK-ból Berlin (TASZSZ). Az NDK emberi jogok bizottsága és a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának országos tanácsa csütörtökön sajtóér­tekezletet tartott, amelyen K. Kaid, az emberi jogok bizott­sága elnökségének tagja szá­mos tényt sorolt fel arról, hogy kiskorú gyermekeket raboltak ,el a Német Demokratikus Köztársaságból és Nyugat- Ber­linen át Nyugat-Néme­tor­­szágba juttatták őket. A nyu­gatnémet hatóságok eltitkolják a kiskorú NDK-állam­polgárok tartózkodási helyét, és meg­akadályozzák visszatérésüket szüleikhez. Gyakran megtör­tént, hogy a Nyugat-Berlin­­ben működő amerikai, angol és francia kémszolgálatok em­berei kihallgatásnak vetették alá a gyerekeket, így próbál­tak értesüléseket szerezni az NDK nemzeti néphadseregéről és különböző ipari objektu­mairól. Kaul kijelentette, hogy a nyugatnémet hatóságok e ma­gatartása az NDK ellen irá­nyuló ellenséges cselekmények egyik­­láncszeme. . Az emberi jogok bizottsága követelte, hogy a nyugatnémet hatóságok szüntessék be a fenti törvénytelen cselekede­teiket, egyúttal elhatározta, hogy az ENSZ emberi jogok bizottságát kéri fel a szük­séges intézkedések megtételé­re. (MTI) Aláírták a magyar-francia kulturális kapcsolatok tervét Párizs (MTI) Párizsban a Quai d’Orsay-n csütörtökön aláírták a magyar—francia kulturális, tudományos és mű­szaki kapcsolatok 1964. évi tervét. Magyar részről Rosta Endre, a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének ügyvezető el­nöke, francia részről Francois Charles­ Roux meghatalmazott miniszter, a­ külügyminiszté­rium kulturális főosztályának igazgatóhelyettese írta alá a megállapodást. Az ünnepi aktuson jelen volt Vincze József, a Magyar Népköztársaság párizsi köve­te, Jacques Beaumarchais meghatalmazott miniszter, a francia külügyminisztérium kelet-európai főosztályának igazgatója, valamint a ma­gyar—francia vegyesbizottság tagjai. Rosta Endre, a magyar kül­döttség vezetője a tárgyalás­ról és a megállapodás tartal­máról a következőket mondta az MTI párizsi tudósítójának.­­ A vegyesbizottság tanács­kozása szívélyes légkörben folyt le. A közösen kidolgo­zott terv a kulturális, tudomá­nyos és művészeti kapcsolatok lényeges kibővítését jelenti. Különösen az ösztöndíjak száma szaporodott, ami lehető­séget nyújt francia nyelvet oktató tanárainknak arra, hogy jobban tökéletesíthessék kép­zettségüket Franciaország­ban. Új vonása a tervnek, hogy először irányozza elő a műszaki szakemberek és a­ oktatók cseréjét. Az előző évekhez hasonlóan most is tervbe vettük művé­szek, színházi és filmszakem­berek tanulmányútjait, a két ország kulturális értékeinek kölcsönös megismerését. Már most megegyeztünk például abban, hogy 1965-ben nagyobb szabású magyar képzőművé­szeti kiállítást rendezünk Párizsban. Kémeket ítélt el a bíróság A budapesti katonai bíróság 1963. október 28-án tárgyalta Csorna Sándor és Csorna Sán­­dorné pécsi lakosok­­ kém­ügyét. A bírásá­g­ tárgyalás során bizonyítást nyert, hogy Csorna Sándor és felesége a nyugatnémet hírszerző szer­vek részére folyamatosan kül­dött katonai vonatkozású ada­tokat tartalmazó, titkos írásos jelentéseket. Ezért a budapesti katonai bíróság Csorna Sán­­dort nyolc évi, Csorna Sán­­dornét három évi szabadság­­vesztésre és teljes vagyonuk elkobzására ítélte. A vádlottak enyhítésért fel­lebbeztek. Az ítélet nem jog­erős. (MTI) Megtalálták a Töplitzi-tó egyik áldozatának holttestét Bécs (MTI). Az osztrák ha­tóságok szigorú felügyelete alatt a Töpli­tzi-tónál folyó ku­tatások szerdán délután hoz­ták az első eredményt. A csaknem 70 méteres mélység­be lebocsátott tv-kamera se­gítségével megtalálták egy 19 éves müncheni könnyűbúvár holttestét. A szerencsétlen fia­talembert két Nyugat-Német­­országban élő egykori náci tisztségviselő bérelte fel, az ő megbízásukból merült le né­hány héttel ezelőtt a tóba, hogy az ott elrejtett SS-doku­­mentumok és értékek után kutasson. Ő volt a hírhedtté vált tóban 1945 óta folytatott „magánkutatások” tizennyol­cadik halálos áldozata. Osztrák sajtóvélemények szerint ez a nagy feltűnést keltett szerencsétlenség indí­totta az osztrák hatóságokat végre is arra, hogy megfelelő technikai berendezések segít­ségével, állami felügyelet alatt kíséreljék megoldani a „Töp­­litzi-tó­ rejtélyét”. Takarékossági est Nyíradonyban (Tudósítónktól) Nyíradony községben a Ha­zafias Népfront és az Orszá­gos Takarékpénztár debrece­ni fiókja a közelmúltban mű­sorral egybekötött takarékos­­sági estet rendezett. A taka­rékosság jelentőségéről Czir­­ják László, az fmsz igazgató­ságának elnöke mondott be­ szédet. A műsort a debreceni Dongó Színpad szolgáltatta. Műsor közben könyveket, ta­karékbetétkönyveket és lottó­­szelvényeket sorsoltak­­.

Next