Hajdú-Bihari Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-01 / 256. szám
Virágok és gyertyák Furcsa ellentmondás, de a szokás ereje már természetesen elfogadottá tette, hogy az év egyik napján a szomorú hangulatú temetőket tüzes színű őszi virágok, lobogó fényű gyertyák borítják, mint az eleven élet jelképei. Ha tudós lennék, akkor azt mondanám: nincs ebben semmi különös, sok ezer éves hagyománnyal tisztelik az emberek halottaikat. Már az ókorban szokás volt, hogy az emberek áldozatokat mutattak be a halottak szellemének tiszteletére és gyertyákat gyújtottak, mert azt tartották, hogy a szellemek legkedvesebb eledele a méz és viasz. A régi ember a tüzet természetfeletti tulajdonságokkal ruházta fel, és erősen hitt az égő gyertya, mécses csodatevő erejében. A szokás él a kései utódokban, de az égő gyertya, a virág sokkal többet jelent, mint vallásos, primitív babonák. Tiszteletet, emlékezetet fejez ki azok iránt, akik szeretteink, barátaink, munkatársaink voltak, de már nem élnek közöttünk, meghaltak a természet szigorú törvényei szerint. Virágot teszek apám sírjára, mert erősen érzem ma is, hogy szeretett, sokat küzdött értem, s élete munkája, alkotása ma is kamatozik, pedig már rég porladnak csontjai, régen porrá vált, gondolkodó és cselekvő agya. Mélységes fájdalommal búcsúztunk halottainktól, amikor sírba kellett tennünk őket. Tetteik megmaradtak emlékezetünkben. Tudjuk, hogy az emberek meghalnak, lehanyatlik a munkáskéz, felbomlik az ideg, a vér, a fehérje nagyszerű rendszere, amely szerszámtól kiművelten csodálatosan alkotott, de éppen ezek az alkotások teszik az embert halhatatlanná! Szeretteink, embertársaink azért fáradoztak, hogy az élet örömteli és boldog legyen, s ez a nagyszerű emberi törekvés tovább él embermilliók agyában, gondolatában, munkájában és harcában. Kedves és szép kifejezése ennek, hogy az ősz legszebb virágait tesszük a sírokra, és mélységes tisztelettel emlékezünk meg halottainkról. Virágok és gyertyák a temetőben. Ha szüntelen fájdalom korong is a sírok felett, a tisztelet mégis az emberi alkotást dicséri. S. I. 44. Swiftwater Bili felemelkedett, egyik kezével az előtte való ülés támlájába kapaszkodott, a másik kezével pedig intett a leány felé. Ajkait éppen arra a fütyülésre csucsorította össze, amelyről híres volt, amikor Napsugár egy lábvetéssel és vállának megragadásával a meglepett Bilit ülőhelyére kényszerítette vissza. — Biztosan ismered azt a nőt — mondta Swiftwater. — Hogyne ismerném — felelte Napsugár —, és épp ezért fogd be a szádat. — Nos, gratulálok jó ízlésedhez, Napsugár. Gyönyörű egy teremtés, és nagyszerűen lovagol. Ebben a pillanatban fák zárták el a leány felé való kilátást, és Swiftwater abba a problémába merült, hogy ugyan mit kezdjenek rendőrükkel, miközben Napsugár behunyt szemekkel hátrahajolva még mindig látta, amint Mason Dede lefelé vágtatott az országúton. Billnek igaza volt. Lovagolni tud, annyi bizonyos. És férfiasan ülve a nyeregben, tartása kifogástalan volt. Annál jobb Dedére nézve. Ez csak emelte érdemeit, hogy volt bátorsága az egyetlen természetes és helyes módon lovagolni. Helyén van a feje, az az így bizonyos. Hétfőn reggel, amikor a leány bejött, Napsugár új érdeklődéssel nézett reá, noha érmék nem adta semmiféle jelét, és a megszokott irodai munka megszokott módon folyt tovább. De a következő vasárnap Napsugárt is lóháton találta, az öböl túlsó oldalán és a piedmonti hegyeken keresztül lovagolva. Naphosszat lovagolt, de nyomát sem látta Mason Dedének, noha minden úton lovagolt, és Berkeley-be is elnyargalt. Itt a számtalan házsoron, utcáról utcára nézett végig, töprengve, hogy vajon melyik házban lakhatik a lány. Morrisontól hallotta régebben, hogy Berkeley-ben lakott, és a múlt vasárnap későn délután az errefelé vezető úton is találta, amikor nyilván hazatérőben volt. Eredménytelen nap volt, már a leányt illetőleg. De mégsem volt, egészen eredménytelen, mert nagy élvezetet okozott neki a szabadban való tartózkodás és a lovaglás, úgyhogy hétfőn már megbízást adott a lókereskedőnek, hogy teremtsék elő neki a legjobb pejlovat, amely pénzért egyáltalában kapható. Hétközben egy csomó pejlovat nézett meg, néhányat kipróbált, de egyikkel sem volt megelégedve. Csak szombaton talált rá Bobra. Hátaslónak nagy állat volt, de nem volt nagy olyan hatalmas embernek, mint Napsugár. Pompás állat volt, szőre úgy ragyogott a napfényben, mintha szinte égett volna, kivált a nyaka volt olyan, mint egy drágakövekkel kirakott tűz. — Ilyen kell nekem — mondta Napsugár, de a lókupec kevésbé lelkesedett. A lovat megbízásból adta el, és gazdája kikötötte, hogy Bobról őszintén meg kell mindent mondani. A lókupec meg is mondott mindent. — Nem lehet igazán rosszindulatú lónak nevezni, de annyi bizonyos, hogy veszedelmes. Tele van paprikával és tűzzel, de minden rosszakarat nélküli. Lehet, hogy halálát okozza lovasánál-, de csupa játékból, anélkül, hogy a legkisebb rossz szándéka is volna. Ami engem illet, nekem nem jutna eszembe, hogy lovaglásra használjam. De kitartó állat. Nézze csak ezt a tüdőt, és nézze ezeket a lábakat, minden tökéletesen hibátlan. Hegyi ló is, és képes teljesen töretlen bozótokban járni, minthogy vad vidéken nőtt fel. Oly biztos lábú, mint egy kecske. Amíg nem vesz a fejébe valamit. Nem ijedős. Azaz, hogy nem fél igazán, csak el akarja hitetni az emberrel. Hevederrel kell lovagolni Megvan az a rossz szokása, hogy elkezd keringeni minden ok nélkül. Azt hiszi, hogy ezzel megtréfálja lovasát. Minden attól függ, hogy milyen kedve van. Egyik nap békésen és csöndesen fog menni húsz mérföldig, a következő nap már indulás előtt nem lehet vele beni Ismeri az autót annyira, hogy lefekhetik melléje és alhatik vagy szénát képes enni belőle. Tizenkilencet képes szemrebbenés nélkül elengedni maga mellett, és lehet, hogy a huszadiknál csak azért, mert eszébe jut, kitör mint egy vad indián ló. Jelenlegi tulajdonosa Judás Iskariótnak nevezte el, és nem akarja addig eladni, amíg a vevő nem tud mindent róla. — Nyergelje meg és ki fogom próbálni — mondta Napsugár a kupecnek. — Kíváncsi vagyok, hogy szokva van-e a sarkantyúhoz. De vigyázzon, nem kell angol nyereg, egy jó mexikói nyerget adjon és feszítőtáblát, ne túl Sizorosat, minthogy látom szeret hátrafordulni. Napsugár felügyelt az előkészületekre, megigazítva a feszítőtablát és a kengyelvasat Fejét rázta a hevedernél, de engedett a kupec tanácsának és hagyta, hogy föltegyék azt. És Bob jókedvű nyugtalanságon és néhány játékos kísérleten kívül nem okozott semmi bajt. A rákövetkező egyórai lovaglás alatt sem viselkedett rosszul, kivéve, hogy egy kissé kényeskedett és ficánkolt, amit azonban nem lehetett rossznéven venni. Amely pillanatban a sarkantyú a lóhoz ért, a ló bal hátsó lábával jót rúgott a kengyelen. Csupa kíváncsiságból Napsugár újból megkísérelte a sarkantyúzást, és Bob minden alkalommal egyet rúgott a kengyelen. Ekkor Napsugár, követve a jó meglepetéstaktikáját, hirtelen mindkét sarkantyúját belevágta, és alulról nagyot ütött reá lovaglóostorával. Bob ilyen gorombán kizökkentve a saját pajkos kísérletezéseiből, nyílsebességgel száguldott előre. Jó néhányszor használta Napsugár sarkantyúját és lovaglóostorát, és nagy élvezetet talált ebben az őrületes vágtatásban. Végül aztán Bob lecsillapodott rendes, gyors ügetésbe. Wolf nagy nehezen utolérte őket, és minden egészen rendben ment — Megállj csak, majd leszoktatlak erről a forgótáncról — mondta neki Napsugár, amikor Bob megint forogni kezdett. Ezt vágtatás közben tette, amikor a vágtatást hirtelen abbahagyta, és két első lábát megmerevítve megállott. Napsugár lovának nyakára esett kiterjesztett karokkal, a következő pillanatban pedig Bob fölemelte a földről két első lábát, és elkezdett forogni. Csak nagyon kitűnő lovas kerülhette el, hogy le ne forduljon ily körülmények között Iováról, és Napsugár is ugyancsak közel állott ehhez. Amíg végül újból nyergében ült, Bob teljes vágtatásban rohant, megfordulva azon az úton, amelyiken jött, úgyhogy Wolfnak alig volt ideje félreugrani a bokrok közé. — Jól van, te pokol fajzata — mondta Napsugár, újból használatba véve sarkantyúját és lovaglóostorát. — Viszszafelé akarsz menni, jól van, hát visszafelé fogsz menni, amíg csak belé nem gebedsz. Amikor egy idő múlva Bob megkísérelte, hogy meglassítsa őrült tempóját, a sarkantyú és a lovaglóostor újból elkezdett működni, és újabb erőfeszítésre kényszerítette a lovat. Amikor végül Napsugár úgy gondolta, hogy a ló már megelégelte a dolgot, hirtelen megfordította, és az előbbi irányba, csendesebb ügetésbe ment vele át. Egy idő múlva megállította a lovat, hogy lássa, vajon nem lélegzik-e nehezen. (Folytatjuk JACK LONDON: ai3^)WAMmér . Asifilississta tömegtüntetés Bécsben Bécs, (MTI) Nagyszabású antifasiszta , tömegtüntetésre került sor csütörtökön az esti órákban Bécsben. Volt ellenállók, deportáltak, antifasiszta demokraták 12 különböző szervezetének tagjai vonultak fel, hogy megemlékezzenek a hitlerizmus áldozatairól, és tiltakozzanak az Ausztria függetlenségét fenyegető újfasiszta veszély, a hitleri hadsereg ausztriai bajtársi szövetségeinek tevékenysége ellen. (MTI) Szilágias-félé eskrím készül Mezz Atfáríai* TYERESKOVÁT FELESÉGÜL VESZI NYIKOLAJEV Sugár András, az MTI moszkvai tudósítója jelenti. A 34 éves Andrijan Nyikolajev, a harmadik szovjet űrhajós a napokban feleségül veszi a 26 esztendős Valentyina Tyereskovát, a világ első női űrhajósát. Csütörtökön már egész Moszkva erről beszélt. Az esküvőt az egyik moszkvai házasságkötő palotában tartják meg. A fiatal pár kívánságára csak egy-két újságírót, fotoriportert hívnak meg, hogy minél bensőségesebb, meghittebb legyen a világ első űrhajóslakodalma. Hír szerint már szombaton, november 2-án sor kerül az esküvőre. Természetesen ott lesznek az űrhajós kollégák s a ma még ismeretlen űrhajósjelöltek is. A Moszkvában évek óta dolgozó tudósítók jól emlékeznek arra a nyári napra, amikor a Vörös téren köszöntötték a moszkvaiak a többnapos földkörül útjukról visszatérő Tyereskovát és Bikovszkijt. Amikor az űrhajósok Hruscsov miniszterelnök társaságában felléptek a mauzóleum mellvédjére, Nyikita Szergejevics hamiskás mosollyal kézenfogta Valentyinát és atyás mozdulattal Nyikolajevhez vezette. A harmadik és a hatodik szovjet űrhajós szokatlan gyöngédséggel fogott kezet... Emlékezetes az is, hogy Tyereskova űrrepülése közben a földi követő és megfigyelő állomásról Nyikolajev féltő hangú rádióüzenetet küldött Váljának. Ezek közül egész Moszkva jól emlékszik a következőkre: „Vigyázz magadra, Valjusa! Vigyázz magadra!” Néhány napon belül a szovjet nép és a világ egyedülálló házaspárt köszönthet: férj is, feleség is megjárta a világűrt. Ezúttal talán időszerűen hangzik a régi mondás: a házasságok az égben köttetnek. Kozmikus nászút most valószínűleg nem lesz, de azt már senki sem garantálhatja, hogy az újdonsült házaspár egyszer a jövőben nem indul el együtt, egy űrhajóban földkörüli vagy távolabbi űrutazásra. A szovjet szakszervezeti kongresszus a szervezett dolgozók közéleti szerepéről Moszkva (MTI). A szovjet szakszervezetek XIII. kongresszusának csütörtök délelőtti ülésén felszólalt Abdul Rahman Vezir Vezirov, a lenini Komszomol Központi Bizottságának titkára. Elmondotta, hogy az elmúlt évben 500 000 fiatal lépett be a szovjet szakszervezetekbe. Felszólalt Viktor Ivanov, az újítók és ésszerűsítők országos egyesületének elnöke is, aki elmondta, hogy jelenleg a Szovjetunióban több mint hárommillió munkás-újító dolgozik. A csütörtök délutáni ülésen felszólalt V. Dimsic, a minisztertanács elnökhelyettese, a Szovjetunió népgazdasági tanácsának elnöke. Beszédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak a gazdasági fejlődésben elért sikerei alapján állíthatjuk: a hétéves tervet túl fogják teljesíteni. A csütörtök délutáni ülésen véget ért a kongresszus első napirendi pontjának vitája. Viktor Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke összegezte a vita eredményeit .Rámutatott arra, hogy a szovjet szakszervezeteknek a jövőben még aktívabban kell részt venniük a népgazdasági tervek kidolgozásában és megvalósításában, a gazdasági élet és a vállalatok vezetésében, a munka és a fogyasztás ellenőrzésében, a párt- és állami ellenőrzés munkájában. Segíteniük kell abban, hogy a munkásokban és alkalmazottakban kifejlődjenek a képességek az állam és a társadalom ügyeinek igazgatására, a munkások és alkalmazottak felkészüljenek a kommunista társadalmi önkormányzatra. Grisin vitazáró beszéde után kongresszus egyhangúlag elfogadott határozatában jóváhagyta a szovjet szakszervezetek központi tanácsának az előző kongresszus óta eltelt időszakban végzett tevékenységét. A határozat hangsúlyozza, hogy a szovjetszakszervezetek „felháborodással utasítják vissza a Kínai Kommunista Párt vezetőinek az SZKP, a szovjet kormány s népünk ellen intézett durva és alaptalan támadásait”. A kongresszus kijelenti, hogy a szovjet szakszervezetek továbbra is minden vonalon támogatják a Szakszervezeti Világszövetséget, tevékenyen részt vesznek ennek munkájában, fejlesztik a testvéri kapcsolatokat minden ország szakszervezeteivel — mondja befejezésül a határozat. Pénteken a kongresszus megkezdi a vitát a szovjet szakszervezetek szervezeti szabályzatának módosításáról. a Y®rmekekd rabolnak el az NDK-ból Berlin (TASZSZ). Az NDK emberi jogok bizottsága és a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának országos tanácsa csütörtökön sajtóértekezletet tartott, amelyen K. Kaid, az emberi jogok bizottsága elnökségének tagja számos tényt sorolt fel arról, hogy kiskorú gyermekeket raboltak ,el a Német Demokratikus Köztársaságból és Nyugat- Berlinen át Nyugat-Németországba juttatták őket. A nyugatnémet hatóságok eltitkolják a kiskorú NDK-állampolgárok tartózkodási helyét, és megakadályozzák visszatérésüket szüleikhez. Gyakran megtörtént, hogy a Nyugat-Berlinben működő amerikai, angol és francia kémszolgálatok emberei kihallgatásnak vetették alá a gyerekeket, így próbáltak értesüléseket szerezni az NDK nemzeti néphadseregéről és különböző ipari objektumairól. Kaul kijelentette, hogy a nyugatnémet hatóságok e magatartása az NDK ellen irányuló ellenséges cselekmények egyikláncszeme. . Az emberi jogok bizottsága követelte, hogy a nyugatnémet hatóságok szüntessék be a fenti törvénytelen cselekedeteiket, egyúttal elhatározta, hogy az ENSZ emberi jogok bizottságát kéri fel a szükséges intézkedések megtételére. (MTI) Aláírták a magyar-francia kulturális kapcsolatok tervét Párizs (MTI) Párizsban a Quai d’Orsay-n csütörtökön aláírták a magyar—francia kulturális, tudományos és műszaki kapcsolatok 1964. évi tervét. Magyar részről Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke, francia részről Francois Charles Roux meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium kulturális főosztályának igazgatóhelyettese írta alá a megállapodást. Az ünnepi aktuson jelen volt Vincze József, a Magyar Népköztársaság párizsi követe, Jacques Beaumarchais meghatalmazott miniszter, a francia külügyminisztérium kelet-európai főosztályának igazgatója, valamint a magyar—francia vegyesbizottság tagjai. Rosta Endre, a magyar küldöttség vezetője a tárgyalásról és a megállapodás tartalmáról a következőket mondta az MTI párizsi tudósítójának. A vegyesbizottság tanácskozása szívélyes légkörben folyt le. A közösen kidolgozott terv a kulturális, tudományos és művészeti kapcsolatok lényeges kibővítését jelenti. Különösen az ösztöndíjak száma szaporodott, ami lehetőséget nyújt francia nyelvet oktató tanárainknak arra, hogy jobban tökéletesíthessék képzettségüket Franciaországban. Új vonása a tervnek, hogy először irányozza elő a műszaki szakemberek és a oktatók cseréjét. Az előző évekhez hasonlóan most is tervbe vettük művészek, színházi és filmszakemberek tanulmányútjait, a két ország kulturális értékeinek kölcsönös megismerését. Már most megegyeztünk például abban, hogy 1965-ben nagyobb szabású magyar képzőművészeti kiállítást rendezünk Párizsban. Kémeket ítélt el a bíróság A budapesti katonai bíróság 1963. október 28-án tárgyalta Csorna Sándor és Csorna Sándorné pécsi lakosok kémügyét. A bíráság tárgyalás során bizonyítást nyert, hogy Csorna Sándor és felesége a nyugatnémet hírszerző szervek részére folyamatosan küldött katonai vonatkozású adatokat tartalmazó, titkos írásos jelentéseket. Ezért a budapesti katonai bíróság Csorna Sándort nyolc évi, Csorna Sándornét három évi szabadságvesztésre és teljes vagyonuk elkobzására ítélte. A vádlottak enyhítésért fellebbeztek. Az ítélet nem jogerős. (MTI) Megtalálták a Töplitzi-tó egyik áldozatának holttestét Bécs (MTI). Az osztrák hatóságok szigorú felügyelete alatt a Töplitzi-tónál folyó kutatások szerdán délután hozták az első eredményt. A csaknem 70 méteres mélységbe lebocsátott tv-kamera segítségével megtalálták egy 19 éves müncheni könnyűbúvár holttestét. A szerencsétlen fiatalembert két Nyugat-Németországban élő egykori náci tisztségviselő bérelte fel, az ő megbízásukból merült le néhány héttel ezelőtt a tóba, hogy az ott elrejtett SS-dokumentumok és értékek után kutasson. Ő volt a hírhedtté vált tóban 1945 óta folytatott „magánkutatások” tizennyolcadik halálos áldozata. Osztrák sajtóvélemények szerint ez a nagy feltűnést keltett szerencsétlenség indította az osztrák hatóságokat végre is arra, hogy megfelelő technikai berendezések segítségével, állami felügyelet alatt kíséreljék megoldani a „Töplitzi-tó rejtélyét”. Takarékossági est Nyíradonyban (Tudósítónktól) Nyíradony községben a Hazafias Népfront és az Országos Takarékpénztár debreceni fiókja a közelmúltban műsorral egybekötött takarékossági estet rendezett. A takarékosság jelentőségéről Czirják László, az fmsz igazgatóságának elnöke mondott be szédet. A műsort a debreceni Dongó Színpad szolgáltatta. Műsor közben könyveket, takarékbetétkönyveket és lottószelvényeket sorsoltak.