Hajdú-Bihari Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
Még hatékonyabban segítsük az elmaradókat Eltelt egy esztendő. A legtöbb termelőszövetkezetben megtartották már a zárszámadási közgyűlést. Minden szövetkezetben ezekben a hetekben összejöttek vagy jönnek a szövetkezetek gazdái, hogy számba vegyék az elmúlt év tapasztalatait, amelyeket felhasználva az új gazdasági évben újabb lépést tehetnek előre. A mezőgazdaság átszervezése óta eltelt időt — de különösen az elmúlt esztendőt — arra fordítottuk, hogy a közös gazdaságok politikai, szervezeti és gazdasági téren egyaránt megszilárduljanak, megerősödjenek. Ez idő alatt mind világosabban mutatkozott meg, hogy egy-egy gazdaságnál a kiváló eredmények miknek köszönhetők, de az is egyre ismeretesebbé vált, hogy a ma még gyengének minősülő gazdaságokban mik a bajok gyökerei, forrásai. Egy elnök két tsz-ben A szövetkezetek egy részénél a gyenge eredmények okai — mint erről írtunk is már — az átlagosnál rosszabb természetű és agronómiai adottságok. Ilyen például a nyírségi rész, azoknak a szövetkezeteknek az adottsága, amelyek a gyenge homokon gazdálkodnak. Ezeknek megerősödése, eredményeik erőteljes megjavulása csak évek múltán lehetséges. Vannak azonban szép számmal olyan szövetkezetek is, ahol a kibontakozást, a jobb eredmények elérését elsősorban a gazdasági és szakvezetés gyengesége, a hozzáértés hiánya gátolja. Az ilyen helyeken az állam fokozottabb anyagi támogatása is csak akkor gyümölcsöző, ha az ügyek, a nagyüzemi gazdálkodás vitele kellő tapasztaltsággal és felkészültséggel rendelkező vezetők kezében van. Mind nagyobb jelentősége van tehát az olyan segítségnyújtásnak, mely: „az erősebb segítse a gyengét”, mozgalomban a „kettős elnök-ségben” jut kifejezésre. Volt az elmúlt évben is néhány: olyan termelőszövetkezet a megyében, ahol így oldották meg a vezetőségi gondokat, egy elnök volt két szövetke-ízetben. S mit mutatnak a tapasztalatok? Azt mutatják, hogy azoknál a szövetkezetek-nél, amelyek megkapták ezt a segítséget, az esetek túlnyomó többségében egy esztendő alatt lemérhető változás, javulás állt be a gazdálkodásban. A korábban gyengének minősülő gazdaságok egész sora (tetétleni Kossuth, berettyószentmártoni Hajnal, sárrétudvari Rákóczi, vértesi Május 1) a közepesen gazdálkodó szövetkezetek szintjére emelkedett, sőt néha olyan példával is lehet találkozni, hogy a tavaly még gyengén gazdálkodó szövetkezet a jól gazdálkodó színvonalát érte el.dálkodást, és szinte teljesen új alapokra helyezzék a nagyüzemet. Esetenként az is elképzelhető, hogy az alapszabályt is módosítani kell ilyen gyenge eredményt felmutató szövetkezetnél. Szükségessé válhat azonban új vetésszerkezet kialakítása, megfelelő munkaszervezet létrehozása és a jövedelem-elosztás eredményesebb módszerének kidolgozása. A második elnökség is felelős munkakör Az erősebb segítse a gyengét mozgalom évről évre fejlődik, mind több az olyan közös gazdaság, ahol a vezetők nem vonakodnak a tapasztaltabb gazdasági vezetőkhöz segítségért, tanácsért fordulni. Azt is meg kell azonban mondani: a segítség csak akkor lehet igazán hathatós és eredményes, ha már az év elején, a tervkészítések idején igénybe veszik. A zárszámadási közgyűléseken lezajlott viták, hozzászólások s nem utolsó sorban a mérleg világosan mutatják, hogy egy-egy területen a szövetkezetek miként gazdálkodnak, megbirkóznak-e önállóan a gondokkal, vagy külső segítségre lesz-e szükség. Mindenekelőtt a járási szervek — a pártbizottságok és a tanácsi mezőgazdasági osztályok — látják ezt. Ők a számokon túl is ismerik a szövetkezet gazdálkodását és a vezetők felkészültségét. Éppen ezért a járási szervek tudják azt is megállapítani legelsősorban, hogy a jobban gazdálkodó szövetkezetek vezetői közül kik azok, akik saját gazdaságuk mellett egy másik szövetkezet vezetését is el tudják látni. Végsősoron természetesen nem az a cél, hogy mindenütt, véglegesen két szövetkezetnek egy elnöke legyen. Hanem arra kell törekedni, hogy minden szövetkezetnek megfelelő, jól képzett szakemberekből álló „garnitúrája” legyen, de pillanatnyilag a kettős elnökségre is szükség van. Egy érdekes jelenségre azonban talán itt sem árt felhívni a figyelmet. Nagyon kell vigyázni arra, nehogy egy-egy gazdaság vezetőjét annyira leterheljük, hogy végül is a saját gazdasága érezze a kettős elnökség hátrányát, illetve a vezető egészségére legyen káros a megterhelő munka, vagy továbbtanulását akadályozza. Az elmúlt évben ugyanis — ha nem is sok esetben — ilyet is lehetett tapasztalni. De az is igaz, a kettős elnökség nem azt jelenti, hogy a szövetkezeti vezető „esetenként ellátogat” a másik szövetkezetbe vagy valamelyik szakemberét elküldi a másik gazdaságba, hanem az, hogy megfelelő anyagi térítés ellenében felelősségének teljes tudatában vállalja és végezze a gazdaság egész évi munkájának irányítását. Természetesen arra nincs sablon, hogy egy adott gazdaságban melyik területen kell elsősorban segíteni, hiszen csaknem minden szövetkezetben — még ha egy községben vannak is — mások az adottságok, más és más a bajok, gondok forrása. Van, ahol az eddigi gyakorlatokat, a bevett szokásokat csak módosítani, javítani kell, de számos olyan gazdaság is van, ahol az egész korábbi gyakorlattal szakítani kell, és teljesen új módon, újonnan kell kialakítani a gazdálkodást, a szövetkezet belső életét. Tanácsi feladatok Mindenütt, de különösen azokon a helyeken, ahol lényeges változásokra van szükség, a segítség csak akkor lehet eredményes, ha a tanácsi szervek is nemcsak figyelemmmel kísérik a munkát, hanem nap mint nap a gyakorlatban is megadják a szükséges támogatást. A kettős elnökség esetében ugyanis számos eset,ben előfordulhat, hogy a vezzető egy-egy intézkedése ellenállásba ütközik. Esetenként olyan is előfordulhat — erre is volt már példa —, hogy, egy-egy rosszindulatú hang-, adó igyekszik hangulatot kelteni az új elnökkel, intézkedé-eseivel szemben. Sok esetben viszont egy-egy új kezdemé- nyezést vagy módszert kife-,jezetten csak a felsőbb veze-, tő szervek segítségével lehetl megoldani, megvalósítani. A tapasztalatok azt mutat-, ják, hogy a testvérszövetke- zettől érkező elnökkel szembeni sokszor nagy a bizalmatlan- ság, és még a helyi vezetők körében is előfordul olyan,, hogy tétlenül várják, mit csi-« nál az új elnök. Nem várni kell pedig, hanem ösztönözni, segíteni, bátorítani. Az értékes tapasztalatok alapján javasolt intézkedéseket csak ak-kor lehet helyesen és jól a másik szövetkezetben is alkalmazni, ha azt a tanácsi és a pártvezetők is támogatják, meggyőzik annak helyességéről az egész szövetkezeti, tagságot. Az új vezetőnek pe-dig eredményes, szorgalmas munkájával kell és lehet a bizalmat megalapozni. Nyugodtan mondhatjuk: „az« erősebb segítse a gyengét”.A mozgalom, a kettős elnökség jelentős tartalékot jelent a, ma még gazdaságilag, szerve- zetileg gyengébb termelőszö- vetkezetek megszilárdításá- ban. Ezt a tartalékot pedig] nem szabad kihasználatlanul] hagyni. S most, a tervjóváha,gyó közgyűlések időszakában kell szövetkezetenként megvizsgálni: hol kell az ilyenfajta segítség, hol lehet élni ezzel a kézenfekvő lehetőséggel és adottsággal. Még mindig vannak gyenge tsz-ek Van azonban a megyében isE jó néhány gyenge termelőszö E vetkezet még most is, amelyek ismételten mérleghiánnyal E zárnak, s az évek óta tartós bajokat—gondokat az elmúlt évben nem tudták megoldani. Itt van például a hajdúdoro-Egi termelőszövetkezetek hely-E zete, amelyeknek gyenge — E sőt úgy is mondhatnánk, rosszE — gazdálkodásáról éppen az elmúlt hetekben számoltunk be. Mi az oka például a haj-E dúdorogi szövetkezetek gyen-E geségének. Több okot tudnánk sorolni, de most csak egyet említsünk: a vezetést. Nyu-S godtan mondhatjuk: a hozzá-S értő vezetés hiányzik elsősor-jsban a hajdúdorogi termelő-E szövetkezetekben. De hiányzikE a hozzáértő vezetés még na-E gyan sok más gyengébb ered-E ményt felmutató szövetkezet-; ben is. E Persze azt is tudjuk, hogy aE jó vezető kiválasztása, mun-E kájuknak hatékonysága márE a mezőgazdasági termelés jel-Llege miatt sem mutatkozhatE egyik napról a másikra. MégisE a vezetés az első a megoldan-E dó kérdések közt minden egyesE gyenge szövetkezetben. Ezek-E ben a gazdaságokban szintes majdnem mindenütt szüksé-E ges, hogy felülvizsgálják a gaz dá szerződés kötelez A hajdúhadházi Új Barázda Tsz tagsága elhatározta, hogy a termények szakszerű, biztonságos tárolásának biztosítására egy új terményraktárt építtet. Anyagi ereje megvolt hozzá. Kivitelezőt is talált a raktár építéséhez, a helyi építőipari ktsz-t. Meg is kötötték a szerződést, amelyben — bár bizonyos viták árán, melyet a felsőbb szerv a tsz javára döntött el — 1963. július 31. lett a befejezési határidő, s nem a ktsz által kért augusztus 31. De kár volt vitatkozni azon az egy hónapon. Mind a két határidő már rég elmúlt, de a 32 vagonos terményraktár csak nem készült el. Helyette kifogásokat, akadályközlő levelekket kapott a tsz, amikkel köztudomású, hogy még betakarni sem lehet a terményeket, nemhogy megvédeni az időjárás viszontagságai ellen, így aztán a tsz szükségmegoldásként iskolai tornaterembe és a lakosságtól bérbevett magtárakba rakta be a terményét. Az iskola termét azonban szeptember 1-re ki kellett üríteni. Megvolt ismét a gond: keresni, bérelni újabb tárolóhelyeket. Jó pár tízezer forint felesleges kiadást, veszteséget okozott ez a termelőszövetkezetnek. Zárszámadáskor szóvá tette a vezetőség is, a tagság is, hogy a ktsz hibája miatti kárt — legalábbis szakértők megállapítása alapján a ktsz-re terhelhető kárösszeget — illenék megtéríteni. Ők így mondták: illenék. Finoman fejezték ki magukat. A helyes kifejezés: kötelező megtéríteni. Igen, igen. Helyes, ha a felettes szervek megfizettetik a „tandíjat” azokkal, akik megfeledkeznek a felelősségükről, akik még nem tanulták meg: a szerződés írásban adott szó, és az adott szó kötelez te. Jégtörő hajók a Dunán Dunaföldvártól kezdve vatag jégtakaró borítja a Duna alsó szakaszát. Paksnál nagy torlasz alakult ki. Itt már egy hete robbantja a jeget a honvédség, és 5 kilométer hosszúságban 20—25 méter széles sávban feltörte a jeget. Most a jégtörő hajók álltak munkába, és Mohácstól Paksig 50 kilométer hosszú és 50 méter széles folyosót vágtak a Dunán (MTI Fotó : Fehérváry Ferenc felv.) Ülést tartott a püspökladányi járási nőtanács Pénteken délelőtt ülést tartott a püspökladányi járási nőtanács. Az ülésen részt vett Kaszás Lajos, a járási pártbizottság titkára és Vágner Lászlóné, a megyei nőtanács végrehajtó bizottságának tagja. A járási nőtanács megválasztotta a végrehajtó bizottság tagjait, s titkárává választotta Tarr Sándornét. Tarr Sándorné beszámolót talátt a nőmozgalom feladatairól és helyzetéről a püspökladányi járásban. Beszámolójában részletesen ismertette azokat az eredményeket, melyeket a nőmozgalom az utóbbi években elért, és részletesen foglalkozott az aktuális nőmozgalmi kérdésekkel, megvalósításra váró feladatokkal. A beszámoló utáni vitában a nőtanács tagjai felvetették, hogy a pályaválasztás időszakában fokozott felvilágosító munkát kell végezni a szülők körében, hogy tekintsék a mezőgazdaságot is szakmának, s ne tartsák vissza gyerekeiket ettől a pályától. Beszéltek a Püspökladány községi nőtanács munkájáról, kifogásként felvetették, hogy az idén csak három évre lehet szerződést kötni tojáseladásra, s ettől az asszonyok még idegenkednek. A vitában felszólalt Kaszás Lajos és Vágner Lászlóné is. Anélkül, hogy a tényeket akarnánk kerülni általánosító mondatokkal, újra fel kell hívni a figyelmet egy tapasztalható jelenségre. Arra, hogy a régi társadalmak szülte erkölcsi elvek és magatartások nem múlnak el nyomtalanul a szocializmus gazdasági alapjának megteremtése után, maradványai szívósan meghúzódnak számos ember tudatában. Mondani sem kell talán, tapasztaljuk magunk is. A pazarlás, sikkasztás, közömbösség, hanyagság, önzés, durvaság, jogtalan előnyök szerzése ismert fogalmak és jelenségek napjainkban. Ismerjük őket, mert megmaradtak és tenyésznek. De vajon olyan törvényszerűség ez, amely örökkévaló és megváltoztathatatlan? Ilyet csak azok hirdethetnek és mondhatnak, akik maguk is hordozzák a megvetendő rossz tulajdonságokat. A múlt erkölcsi maradványait, erkölcsi hulladékát felszámolhatjuk. Nem véletlen, hogy a párt politikai irányvonala, gyakorlati tevékenysége a feladatok homlokterébe állította a tudatformálást, az erkölcsi és világnézeti nevelést. E feladatok fontosságára hívta fel a figyelmet a megyei pártértekezlet is. Kívánságot és követelményt állítunk fel hazánk minden polgárával szemben, éspedig azt, hogy éljen és dolgozzék a szocialista együttélés szellemében. Teljesen érthető, hogy mindez a dolgozók bizalmából vezetővé emelt állampolgárokra nézve sokszorosan kötelező, „hivatali” kötelesség. Az igazságtalansággal, henyeséggel, kapzsisággal, karrierizmussal, protekcionizmussal és más társadalomellenes magatartással szemben tanúsított engesztelhetetlenség a dolgozók iránti humanista magatartás alapvető követelménye. És mégis mit tapasztalt aminap a megyei népi ellenőr- zési bizottság, amikor vizsgá- latot folytatott a Debreceni I Kefegyárban és a Debreceni Városi Tanács faipari Vál-llalatánál a hulladékfa értéke► sítésével kapcsolatban? A vizsgálat nemcsak hulladékfát, hanem erkölcsi hulladékot is bőven talált! * 1gy érvényben levő rendelkezés szerint természetbeni juttatásban lehet részesíteni a faipari vállalatok dolgozóit, ha legalább egy éve a vállalat állományában vannak. Kedvezményesen vásárolhatnak hulladékfát, bizonyos mennyiségben, bizonyosösszeg erejéig. A maradékhulladékfát a szóbanforgó vállalatok a TÜZÉP-pel kötött * szállítási szerződés szerint a lakosság rendelkezésére bocsátják. Ezt írják elő a törvényes rendelkezések, hogy •ezzel is enyhüljenek a tüzelő gondok, a legjobban rászorultak tűzifához jussanak. Méghozzá nem is rossz tüzelőhöz, hiszen közismert, hogy a ke-fegyári hulladék jó minőségű, 1 száraz fa. A kefegyári dolgozók járandóságának kiadása , után 1963-ban 109 vagon ilyen fa állott a lakosság rendelkezésére. Illetve állott volna, ha ... A megyei népi ellenőrzési bizottság ugyanis megállapította vizsgálati jegyzőkönyvében, hogy „az értékesítésnél nem mindig a rászorultság dominált, hanem ] az összeköttetés.” A kefegyár vezetősége megszegte a törvényes rendelkezéseket, nem is kötött szállítási szerződést a ,1 TÜZÉP-pel, a hulladékfa értékesítését maga irányította, i ] szervezte. Méghozzá úgy, hogy 1 * ehhez a jó minőségű fához ] elsősorban a protekciósok jut •tottak hozzá! Közöttük számos 11 magasabb keresetű, vezetői ] beosztású dolgozó. ', Az értékesítési nyilvántartásban rendkívül figyelemre méltó címszavakat, gyűjtőneveket találunk. Mint például: „téglagyári dolgozók”, vegyianyag-nagyker dolgozói”. Van ilyen is, hogy „kefegyári dolgozók”, de a felsorakoztatott nevek valójában nem kefegyáriak. Annál inkább találunk a gyűjtőnevek névsorában vállalati igazgatókat, főkönyvelőket, ellenőröket, tanácsi osztályvezetőket. A tételek általában 5 mázsásak, de feltehetően a rang szerint emelkedőek, mert az egyik igazgató 25 mázsa fával dicstelenkedik az elszomorító névjegyzékben. A névjegyzék különben nem is elszomorító, inkább felháborító. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ilyen gyűjtőnév is található a kefegyári hulladékfa protekciós vásárlóinak körében: „tanácsi dolgozók”. Tanácsi dolgozók, akik között nem csupán egyszerű előadók vannak, hanem magasabb tisztviselők, osztályvezetők, túlnyomó többségben éppen a Debrecen Városi Tanács azon osztályairól, amelyek felügyeletet gyakorolnak például a kefegyár felett! Osztályvezetők, csoportvezetők, főelőadók, pénzügyi revizorok, jogtanácsos és így tovább. Ti mit követtek el? Tételes törvényben, jogszabályba ütköző cselekedetet nem, hiszen a hulladékfa árát kifizették, nem ingyen jutottak hozzá. Mégis háborog a dolgozó emberek becsületérzése, és azt mondja a közvélemény: Súlyosan megsértettétek a szocialista erkölcsöt. Miért? Azért, mert hivatali tisztségeteket, a nép bizalmából kapott funkciótokat, befolyásos összeköttetéseiteket arra használtátok fel, hogy olyan előnyökhöz jussatok, amelyekkel az egyszerű emberek nem élhettek. Egyszerűen azért, mert a hulladékfa nem állt korlátlanul rendelkezésre. Senki sem mondja, hogy a hulladékfával bárki spekulált volna, de azt sem tudja senki, hogy vajon a legrászorultabbak kapták-e a fát! Biztos, hogy nem. Egyébként is. Az igazgatók, főkönyvelők, tanácsi osztályvezetők, tisztségviselők nem tartoznak a legrosszabbul fizetett dolgozók közé, akik az év bármelyik időszakában mondjuk a kevésbé forgalmas nyári időszakban tiszta úton és módon ne szerezhetnék be téli tüzelőjüket. Mennyivel inkább szükségük lett volna az idei télen a fára azoknak a kisfizetésű dolgozóknak, akik egész évben gyűjtik őszre és télre a tüzelőre a pénzt! És miféle felfogás az, hogy a felügyeleti szerv vezetői, dolgozói, revizorai jogtalan előnyökre, protekciós kedvezményekre tartsanak igényt a hozájuk tartozó vállalatoknál, mint ahogy ez a felfogás szinte általánossá vált a Debrecen Városi Tanács egyes osztályainál? Nem volt elég figyelmeztetés a kötszövő vállalat esete? A tanács a néphatalom szerve. Dolgozói a nép szolgái. Ezzel a felfogással, ezzel a gyakorlattal csorbát ejtettek a tanács tekintélyén. Tevékenysé- gük a protekciós elvtelenséget táplálta, ahelyett, hogy munkahelyükön szerényen és tisztán szolgálták volna valamennyien a nép ügyét. A jelenség erkölcsi hulladék, amelyet el kell takarítani társadalmi életünkből. Erélyes fellépéssel, mint ahogy a népi ellenőrzés nyomán az illetékes szervek , remélhetően a Debrecen Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága is — megteszik a kefegyári hulladékfa protekciós ügyfeleinek esetében. De legyen az eset általánosan intő példa: a jogtalan előny öszszeegyeztethetetlen szocialista közéletünk szellemével. Korszerűsítik a villanyhálózatot Polgáron Polgár köseg lakájának régi panasza, hogy korszerűtlen a falu világítása. Nemrég a járási tanács ülésén is elhangzott, hogy a járási székhely közvilágítása felújításra szorul, a lámpák egy részét ki kell cserélni, valamint bővíteni kell a hálózatot. A község világításának korszerűsítése most megkezdődött A falu központjában 25 nagy erősségű higanygőzlámpát helyeztek el, amelyek már működnek is. Az idén végig a polgári főutcán még mintegy 80-at szerelnek fel. De gondolnak a község vezetői a külsőségek lakóira is. A falu szélén, s főként az új tilepüléseken mostanáig hét klkométer villanyvezeték hiányzik. Az idén — a tervek szerint — három és fél kilométerrel bővítik a háló