Hajdú-Bihari Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

MAGYAR—JUGOSZLÁV BARÁTSÁGI NAGYGYŰLÉS BUDAPESTEN (Folytatás az 1. oldalról) nelmi kapcsolatait ismertette s így folytatta: A felszabadulás után né­peink a szocializmus építésé­nek útjára léptek. Az a tény, hogy Magyarország is és Ju­goszlávia is a szocialista eszmék gyakorlati megva­lósításának útján jár, nagy mértékben megkönnyíti kapcsolataink további sokrétű fejlesztését. Felelős államférfiaink az elmúlt időszakban többször találkoztak, tömegszerveze­teink küldöttségeket cserél­tek. E tanácskozások folya­mán őszinte eszmecsere bon­­takozott ki jugoszláv elvtár­sainkkal. Kölcsönösen meg­győződhettünk arról, hogy egyetértés van közöttünk korunk olyan alapvető kérdéseiben, mint a béke védelme, a békés egymás mellett élés politikája, az általános és teljes leszere­lésért folyó harc, a vitás kérdések tárgyalások út­ján történő megoldása, a gyarmati rendszer felszá­molása. Az elmúlt esztendőkben eredményesen fejlődött a két ország gazdasági együttmű­ködése. Jelentős az előreha­ladás a műszaki és tudomá­nyos együttműködésben is. Létrejöttek tehát a két ország szorosabb együttműködésé­nek alapjai. Mindez kedvező alap arra, hogy a jövőben is mélyítsük és fejlesszük kapcsolatainkat, amelyek nemcsak a magyar és a jugoszláv nép, hanem a bé­ke és a szocializmus világmé­retű erőinek érdekeit is szol­gálják. Az imperializmus többé nem dönthet egyedül a népek sorsáról Kedves elvtársak! Ha reálisan értékeljük a je­lenlegi nemzetközi helyzetet, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi időben a békés együttélés aktív politiká­jával bizonyos mértékig sikerült enyhíteni a nem­zetközi feszültséget. Az enyhülés jelei azonban csupán kezdeti szakaszt jelen­tenek a nyitott kérdések rendezésében. A béke erőinek tehát továbbra is maximális erőfeszítést kell tenni a hábo­rú nélküli világ megteremté­séért. Kádár elvtárs ezután fel­sorolta az imperialisták közel­múltban lezajlott agresszív lépéseit, s ezeket mondta: Egyes imperialista körök úgy vélik, hogy a nagy álla­mok kényük-kedvük szerint bánhatnak a kis államokkal. Ezt az elvet alkalmazták a gyakorlatban az amerikai ha­dihajók a Tonkini-öbölben, majd példájukon felbuzdulva a ciprusi falvakat NATO- fegyverekkel bombázó törö­kök is. Kongóban amerikai szuronyokkal támasztják alá az imperialisták ingatag had­állásait. Ez az erőfitogtatás a nem­zeti függetlenségért és szabad­ságért küzdő népek megfé­lemlítésére, a felszabadító mozgalmak elfojtására irá­nyul. Az emberiség határozot­tan és egyértelműen el­ítéli az imperialisták leg­utóbbi agresszív cseleke­deteit. Magyarország — a Szovjet­unióhoz és a többi szocialista országhoz hasonlóan — szoli­daritást vállal minden néppel és országgal, amely a szabad fejlődéshez való jogát védel­mezi az imperialistákkal szemben. A Szovjetunió, a szocialista országok politikai és katonai ereje és az impe­rializmus ellen küzdő népek frontja — amely szemben­­áll az agresszív monopoltőke terveivel — józanítólag hat az imperialista politikusokra és katonákra. Nem szabad, hogy a napi jelenségek elhomályosítsák a dolgok lényegét, azt, hogy fejlődik és erősödik a szocia­lista világrendszer, a gyarma­ti uralom utolsó óráit éli, a dolgozók világszerte szívós osztályharcot vívnak a tőke ellen, az imperialisták befo­lyási övezete szűkül. Történelmi tény, hogy a szocialista világrend­­szer fennállása és dinami­kus fejlődése következté­ben az imperializmus többé nem dönthet egye­dül a népek sorsáról. Ez elősegítette a gyarmati rendszer felbomlásának meg­gyorsulását és számos új ál­lam létrejöttét.. Több újonnan felszabadult ország a szocializmus meg­teremtését vallja programjá­nak, szocialista jellegű refor­mokat vezet be. Ez is nyilván­valóan bizonyítja, hogy a szocializmus korunk ve­zető áramlata, amely meg­oldást nyújt korunk összes lényeges problémáira. A nemzetközi kérdések többségében azonos nézeteket vallunk A magyar és a jugoszláv kormány a nemzetközi kérdé­sek többségében azonos néze­teket vall. Nagyra becsüljük Jugoszlávia erőfeszítéseit a béke és a népek közötti ba­rátság megszilárdítására, a leszerelés elősegítésére, a népek önrendelkezési jo­gának biztosítására, a fasiz­mus és a revansizmus újjáéledésének megakadályo­zására és a fejlődő országok fokozottabb támogatására. A nemzetközi kommunista mozgalom sikerei elvitatha­­tatlanok — folytatta a szó­nok. — A marxisták—leninis­ták, akik mindig reálisan szemlélik a világeseménye­ket, jól látják a nehézségeket is. Ezek között különleges he­lyük van az utóbbi időben támadt komoly nézeteltéré­seknek, amelyek a Kínai Kommunista Párt vezetői ál­tal végzett szakadár tevékeny­ség következményei. Ez az egységbontó tevékenység nagy kárt okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak. Nem kétséges, hogy a kom­munista mozgalomban tá­madt nehézségeket le fogjuk küzdeni, s ebből a harcból a kommunista mozgalom — mint eddig mindig — még erősebben és szilárdabban ke­rül ki. A kommunista pártok a háború utáni időszakban óriási politikai és szerve­zeti tapasztalatokat sze­reztek, és minőségileg új színvonalra emelkedtek. Fejlődött a marxista-leninis­ta elmélet is. Ezen az úton fontos állomás volt a Szovjet­unió Kommunista Pártja tör­ténelmi jelentőségű husza­dik és huszonkettedik kong­resszusa, valamint a kommu­nista és munkáspártok képvi­selőinek 1957-es és 1960-as moszkvai értekezlete. Mivel a kommunista világ­mozgalom az utóbbi időben megnőtt, a nemzetközi hely­zetben és a forradalmi harc­ban új jelenségek vannak, és szükség van a nézetek és fel­adatok egyeztetésére — szükséges, hogy korunk új problémáit marxista elem­zés alá vessük. Erre kiváló alkalmat ad a kommunista és munkáspártok értekezlete. Kedves elvtársak! Tito elvtársnak és munka­társainak magyarországi lá­togatása fontos állomás né­peink, pártjaink és kormá­nyaink kapcsolatainak fejlő­désében. Ezt tükrözi az álta­lunk aláírt közös közlemény is. Újból bebizonyosodott egyetértésünk a­­ lényeges nemzetközi kérdésekben, és ez lehetővé teszi, hogy még gyümölcsözőbben munkálkodjunk együtt a békéért, a népek barátságáért, a vitás nemzetközi kérdések megol­dásáért, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolá­sáért. Együttműködésünk az Egyesült Nemzetek Szerveze­ _ MAPLÓ *: eWal —- 1964. szeptember 16. tében és más nemzetközi fó­rumokon hozzájárul az álta­lános és teljes leszerelés, a német kérdés mielőbbi meg­oldásához, a világkereskede­lem fejlesztéséhez és mind­azon kérdések rendezéséhez, amelyek ma a világ különbö­ző tájain fenyegetik a népek békéjét, függetlenségét, a vi­lágbékét. Remélem, hogy jugoszláv barátaink elégedettek magyar­­országi látogatásuk eredmé­nyeivel. Mi a magunk részé­ről úgy érezzük, hogy jugoszláv barátaink láto­gatása, dolgozóinkkal va­ló találkozása, tárgyalá­saink jelentősen hozzájá­rulnak a két szocializ­must építő ország, párt­jaink, kormányaink együttműködésének, né­peink barátságának erősí­téséhez. Éljen a Magyar Népköztár­saság és a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság népeinek barátsága! Éljen a szocializmus és a világbéke! Kádár János nagy tetszés­sel fogadott beszéde után az egybegyűltek nagy tapsa köz­ben Joszip Broz Tito lépett a mikrofonhoz. Joszip Broz Tito beszéde Joszip Broz Tito bevezető­ben köszönetét fejezte ki a meleg vendégszeretetért, majd történelmi visszapillan­tást vetve szólott a két nép kapcsolatairól. Kiemelte, hogy a fasizmus elleni harcban Ju­goszlávia felszabadító hadse­regének, valamint a partizánegységeknek so­raiban ott voltak a ma­gyar nép fiai is, különö­sen az országunkban élő magyar nemzetiség tagjai. Elegendő, ha példaként csu­pán a Petőfi Sándor zászló­aljat említem. A háború óta negyedszer vagyok Budapesten. Benyo­másaimról szólva elmondha­tom örömet okoz, hogy nagy eredmények születtek, fővá­rosuk nagyot fejlődött. Eddi­gi alkotó munkájuk eredmé­nyei biztosítják, hogy orszá­guk felvirágozzék, népük élet­­színvonala és jóléte még gyor­sabban emelkedjék. Ehhez kí­vánok önöknek sok sikert v­e­szik figyelembe a való helyzetet vagy merev, dogmatikus sablonokat alkalmaznak... Figyelembe véve a szocialis­ta fejlődés formáinak gaz­dagságát, ma még inkább szükség van a kölcsönös megértésre, tiszteletre és tü­relemre, a nyílt elvtársi vé­lemény- és tapasztalatcserére, mint valaha. A nemzetközi munkásmozgalom csak a va­lóság alapos értékelésével, a marxista gondolat alkalma­zásával használhatja ki a kedvező lehetőségeit. Véleményünk szerint minden pártnak és min­den szocialista mozgalom­nak kötelessége világosan és egyértelműen kifejteni és megfogalmazni a mai fejlődés alapvető kérdé­seiben — a háború és a béke és a békés egymás mellett élés kérdésében — vallott politikáját. Ugyanakkor kötelessége az is, hogy állásfoglalását ne csupán deklarálja, hanem al­kalmazza a gyakorlatban, a felmerülő konkrét problé­mákkal és eseményekkel kap­csolatban is. Kedves Dobi elvtárs! Kedves Kádár elvtárs! Úgy vélem, önök is osztoz­nak azon meggyőződésünk­ben, hogy szomszédos szo­cialista országaink viszonya erős és tartós alapokon nyug­szik: a teljes egyenlőség és egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet és megértés alapján. Különböző területeken, sike­resen fejlesztjük és szélesít­jük együttműködésünket, jó­szomszédi viszonyunkat, te­kintet nélkül a múlt bizonyos vitás kérdéseire s azokra az eltérésekre, amelyek még fenn­állhatnak. Hasznos eszmecserénk meg­mutatta, hogy mindkét rész­ről fennáll a készség és elha­tározás, hogy fejlesszük orszá­gaink sokoldalú együttműkö­dését. Hazánkban mély társadalmi változások mentek végbe A szocialista Magyarország ma egyre jelentősebb szerep­re tesz szert a nemzetközi életben, s az európai, vala­mint a világbéke jelentős té­nyezőjévé vált. Kedves barátaink! Önök mint szomszédaink ismerik azokat az eredménye­ket, amelyeket Jugoszlávia népei országunk szocialista építésében eddig elértek. A legjelentősebb vívmány szo­cialista fejlődésünkben két­ségtelenül dolgozóink és egész társadalmunk átalaku­lása. Ki kell emelnem an­nak a jelentőségét, hogy dol­gozóink nemcsak jó szakmun­kások, hanem arra is képe­sek, hogy részt vegyenek a gazdasági és társadalmi élet irányításában. Országunkban a szabad, az igazán­­ demokratikus társa­dalmi viszonyok szellemében nevelt fiatal nemzedék máris felelősséget, részt vállal a szocialista fejlődésért végzett munkából. Az ipar gyors növekedése következtében a mezőgaz­dasági lakosság aránya a háború előtti 76 százalék­ról 50 százalék alá­ csök­kent. Ez szintén az országunkban lezajlott mély társadalmi változásokról tanúskodik. Szocialista társadalmi át­alakulásunk folyamata fel­öleli mezőgazdaságunkat is. Állandóan növekszik a szocia­lista tulajdonban levő mező­gazdasági terület, s egyre több egyéni gazdálkodó működik együtt a szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemekkel és szö­vetkezetekkel. A továbbiakban kitért Ju­goszlávia igazi eredményeire, utána ezt mondta: Közvetlenül is bizonyságot teszünk a szocializmus fölényéről Az ország építésével párhu­zamosan azonban változtak és javultak a lakosság élet­­körülményei. Mi ugyanis mindig úgy vélekedtünk: a szocializmus építése azt a felelősséget rója ránk, hogy olyan társadalmi vi­szonyokat teremtsünk, amelyek közvetlenül is bizonyságot tesznek a szocializmus fölényéről. A problémákról, hibáinkról és fogyatékosságainkról is nyíl­tan beszélünk népünkkel, nyilvánosan megvitatjuk ki­küszöbölésük módját, ele­mezzük e jelenségek okait és lehetőségeinket a nehézségek gyorsabb és eredményesebb leküzdésére. Elvtársak és elvtársnők! A szocialista Jugoszlávia mindig következetesen har­colt az egyenjogúságon, a más országok függetlenségé­nek, a belügyekbe való be nem avatkozás elvének, a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartásán alapuló együttműködésért. Harcolt a népek azon jogáért, hogy szabadon válasszák meg tár­sadalmi rendjüket. A háború óta Jugoszlávia ezeknek az elveknek alapján tevékenykedett mind a nem­zetközi életben, mind a nemzetközi munkásmozgalom­ban. A tudomány és technika fejlettségének jelenlegi fo­kán, a mindent elpusztító nukleáris és rakétafegyverek korszakában, amikor a nuk­leáris háború az egész civili­záció, az emberiség pusztulá­sát okozhatja, az aktív békés együttélés politikáját, amelyért országunk is mindig kiállt, ma már a legszélesebb körben, így a felelős állam­férfiak körében is támogat­ják. A gyarmatbirodalmak fel­számolásával kapcsolatban ki­jelentette: Az újonnan felszabadított országok jelentős része a szo­cializmust, annak különböző formáit és útjait választja, és különböző szocialista jel­legű intézkedéseket léptet életbe. A nemzetközi munkásmoz­galomnak nagy a feladata és felelőssége, hogy felfogja és megértse a világ különbö­ző országaiban jelentkező sa­játos feltételeket, különösen azokban az országokban, amelyek csak most indulnak a szocializmus építésének út­ján. A szocializmus ügyének csak árthat, ha nem ve- Meggyőződésem, hogy lá­togatásunk és megbeszé­léseink műszaki-tudomá­nyos, oktatásügyi, kultu­rális stb. vonatkozásban is, előnyösen hatnak majd együttműködésünk hatásfo­kának további alakulására is. Kedves barátaink! A Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaságban — amint önök előtt ismeretes — jelentős számban élnek a magyar nemzetiségű állampol-­ gárok, ahogy a Magyar Nép­­köztársaság területén is él­nek délszláv nemzetiségű polgárok. Ezzel kapcsolatosan forradalmunk egyik jelentős vívmányára, a nemzetiségi kérdés megoldására sz­eret­nék rávilágítani. Ez kihatott minden nemzetiségre, úgy­hogy ma országunk minden polgára teljes egyenjogú­ságot élvez, a kultúra, a társadalmi és politikai élet minden területén, be­leértve a nemzetiségi nyelv szabad használatá­nak jogát is. Ilyen módon a Jugoszláviában élő magyar nemzetiségű dol­gozók az egyenlőség alapján részt vesznek a társadalmi és munkás önigazgatásban, nem­csak lojális polgárai Jugoszlá­viának, hanem aktív tagjai is szocialista építkezésünknek. Ez azt jelenti, hogy a több nemzetiség hazánkban nem­csak hogy nem vet fel semmi­féle problémát — mint ebben a konkrét esetben —, hanem hozzájárulhat közeledésünk­höz, kultúránk, szokásaink stb. megismeréséhez, s a kölcsönös megbecsülés és egyenjogúság feltételei között a barátság és együttműködés hídja lehet. Elvtársak és elvtársi­ők! Holnap annak a meleg és szívélyes fogadtatásnak a kel­lemes emlékeivel térünk ha­za, amelyben bennünket min­denütt részesítettek. Enged­jék meg, hogy még egyszer szívből megköszönjem a fi­gyelmüket és a vendéglátást, amelyben részünk volt az önök szép hazájában. Joszip Broz Tito beszédét a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövet­­ségi­­Köztársaság barátsága, és­ együttműködése éltetésével fejezte be. A beszédet nagy taps fogad­ta. A jelenlevők hosszan, me­legen ünnepelték a jugoszláv vendégeket, éltették a jugo­szláv és a magyar nép barát­ságát. A nagygyűlés Gáspár Sán­dor zárószavai után az Inter­­nacionálé hangjaival ért vé­get. (MTI) Aláírták a magyar-jugoszláv közös nyilatkozatot Kedden délután az Országház Munkácsy-ter­­mében ünnepélyesen aláírták a magyar és ju­goszláv államférfiak tárgyalásairól szóló közös nyilatkozatot. A közös nyilatkozatot Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, illetve Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének főtitkára írta alá. Az aláírásnál jelen volt Apró Antal, a kor­mány elnökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettese és Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Poli­tikai Bizottság tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Péter János külügyminiszter, Biró József külkereskedelmi miniszter valamint poli­tikai életünk számos más vezető személyisége. Jelen volt az aláírásnál Veljko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bi­zottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, Nikola Dzsuvero­­vics külkereskedelmi miniszter és a Tito elnökkel együtt hazánkba érkezett többi jugoszláv ven­dég. Ott volt Jovanka Broz Tito elnök felesége, valamint Dobi Istvánné és Kádár Jánosné is. (MTI) Magyar és jugoszláv államférfiak kitüntetése Kedden délután a Parla­mentben az Elnöki Tanács tanácstermében Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke ma­gas kitüntetésieket nyújtott át Tito elnöknek és két köz­vetlen munkatársának. Kiss Károly, az Elnöki Ta­nács titkára ismertette az El­nöki Tanács határozatát, amely szerint az Elnöki Ta­nács Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnöké­nek, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége főtit­kárának, a fasizmus elleni harc hősének a Magyar­­Népköztársaság Zászlórend­jének első fokozatát a gyémántokkal; Veljko Vlahovicsnak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bi­zottsága Végrehajtó Bizott­sága tagjának és Kocsa Popovicsnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság külügyminiszteré­nek a Magyar Népköztársa­ság Zászlórendjének első fokozatát adományozta. Dobi István a kitüntetés át­adásakor az Elnöki Tanács és a maga nevében melegen gra­tulált a kitüntetéshez. Tito elnök meghallottan mondott köszönetet. A jugoszláv államfő ezután Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a kormány el­nökének a Jugoszláv Nagy Csillag-rendet; Gáspár Sándornak, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa helyettes elnökének, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának; Péter János­nak, a Magyar Népköztár­saság külügyminiszterének a Jugoszláv Zászlórendet * szalaggal adományozta. A kitüntetettek nevében Kádár János mondott készü­­net­et.

Next