Hajdú-Bihari Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

IL UIBU-tlHAMI ■*- - «dw • NAPLÓ 2. oldal — 1966. január 1. Kádár János nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) Jó, de még jobb volna, ha mindezt nagyobb egységben és még összehangoltabban tennénk. Mi ennek érdekében léptünk fel eddig is, s ezt fogjuk szorgalmazni a jövőben is. VÁLASZ: Az elmondásokból is kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységének növekedését, az imperialista agresszió visszaszorítását, egyszóval a béke erőinek újabb győzelmeit várom. A vezető tőkés államok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmibevéelével, a kihívó agressziókkal, -'-'ért különben nem kerülhetik el azt, amit három-négy évvel ezelőtt egyszer már meg. A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, belső harcaiból mindig, megerősödve került ki, s hogy minden bizonnyal most is így lesz, értek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kezdeniük hidegháborús poliikájuk „fájdalmas újraértékelését”. Ez nem jóslat kíván lenni, és nem is magától fog végbemenni. De biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s köztük a szocializmust építő magyar népünk — állhatatosan kiirtanak eddig követett elveink, céljaink, a békepolitika mellett, s annak szellemében összefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak. Més figyelembe kell venni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyverzettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az életszínvonal is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények között, egymást követő elemi károk, természeti csapások leküzdése közepette valósítottuk meg. A gazdasági munka javulását 1965-ben a Központi Bizottság 1964 decemberi határozata indította el. A jövő évi gazdasági munkában folytatnunk kell e határozat következetes végrehajtását. Az 1966. évi terv fő irányszámai — az ipari termelés 4—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javítására, a műszaki fejlesztésre, a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csökkentésére és a következetesen érvényesített takarékosságra törekszünk. Az 1966-os terv célja más vonatkozásban, hogy az egy főre jutó reálbért 1,5 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelmet 3,5 százalékkal növelje. Befejezés előtt áll új ötéves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv időszakában tovább fejlődik népgazdaságunk, növekszik a termelés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás, az ipari termelés alapjainak megteremtése és a termelés főleg mennyiségi növelése volt nagymértékben a jellemző. Folytatódik és tavaszra befejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatozó program kidolgozása. A reform hatékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldhassuk a VÁLASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedések közvetlenül érintik az emberek életkörülményeit, ezért, érthetően, a dolgozók legszélesebb körét foglalkoztatják. Noha a kérdésről már megjelent több, az intézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatkozat és cikk, néhány vonatkozásról én is szólni kívánok. Természetes, hogy az emberek egy ilyen összetett, többféle gazdasági célt is szolgáló intézkedést nem értenek meg rögtön, az első szóra és hogy ellenvélemények is elhangzanak, túl azon, hogy most mindenki várja a részletes bér- és ármegállapításokat, amelyekből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költség- veését, az is érthető, hogy egy ilyen nagy horderejű dön-t tésről vitatkoznak. Tehát azért is beszélni kell, hogy elősegít- sük a tisztázást. Mint mondottam, érthető és természetes, hogy a becsületes dolgozó embereknek is van számos kérdésük az intézkedésekkel kapcsolatban. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az összefüggésekből és az egyéb intézkedések közül kiragadott áremelések „magyarázatába” már bekapcsolódtak a dolgozók olyan „védelmezői” és olyan „okosok”, a nép olyan újkeletű ügyvédjei is, akik korábban már mint reakciósok, ellenforradalmi hőbörgők vagy az ellenkező végleten korlátolt szektásokként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehozataláért népünknek évekig kellett dolgoznia és áldoznia. Nehogy bárki is azt higgye, hogy azért, mert erről is szólok, nálunk most valami új, „kemény” vonal kezdődik. Nem. Csupán arról van szó, hogy mindenkinek tartania kell magát a régi, közmegegyezéssel kialakított illemszabályokhoz, és tudnia kell, hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztályellenséget illeti:ne azok magyarázzák, hogyan kell építeni a szocializmust, akiknek semmi más nem fáj, csak az, hogy Magyarországon a szocializmus épül és munkáshatalom van. Visszatérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézkedések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes gazdasági helyzetével, s változatlan politikánk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt bizonyítja, hogy az ár- és bérintézkedések, az ebből következő állami bevételek és kiadások kiegyenlítik egymást. Ezen felül az 1966. évi népgazdasági terv reálbér-növekedést irányoz elő. Ugyanezt tanúsítja, hogy az intézkedések hatására a munkások és az alkalmazottak által fogyasztott áruk árszínvonala 1966-ban a tervszámítások szerint 2,1 százalékkal, a bérek színvonala pedig átlagosan 3,3 százalékkal emelkedik. Mindjárt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintézkedéseik csak soron levő feladatokat. De ne feledjük, hogy a legfontosabb ezen út is a gazdasági munka tartalmi részének javítása, a mennyiség, hajszolása helyett a hatékonyság növelése. A jobb gazdaságvezetési módszerek abban is segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsísuk, fekszenek a városba, az iparba és nem fordítva. Miért van ez így? Mert a jobb, biztosítottabb életkörülmények vonzzák őket. Ez így van, s ha így van, reálisan kell nézni ezt a dolgot is. A munkásosztálynak alapvető érdeke, hogy a magyar falvak lakossága ne ritkuljon és a falu átlagos életkorban ne öregedjen tovább. Az olyan felszínes megállapítások, melyek szerint a város kárára oldjuk meg a problémákat, nagyon is szubjektívek, hangulati elemeket tartalmaznak. Még olyasmi is elhangzott, hogy a parasztok nem dolgoznak, spekulálnak. Én nem állítom, hogy az országKÉRDÉS. Belső fejlődésünkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye szerint általában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban? VÁLASZ: Nem volt könynyű évünk. Száj- és körömfájás volt, árvizek voltak, és, egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kívánt a Duna kiöntésének megakadályozása, és jelentős anyagi eszközöket vett igénybe a károk pótlása. A különböző megpróbáltaások közepette társadalmunk erői megmozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető valósággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra jellemző, hogy a szocializmus eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű munkásosztályunk jár, amely történelmi hivatását, vezető szerepét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz körülmények között végzett munkájáról is, a parasztemberekről, akik tovább szilárdják és fejlesztik szövetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alkotómunkában mindjobban összeforr a munkásosztállyal és a parasztsággal. Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok és kiskereskedők zöme is. A társadalmi tevékenység minden területén előrehaladunk. Ennek köszönhető, hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erősödtek, közoktatásunk fejlődött, kulturális életünk gazdagodott. KÉRDÉS: 1965 a második ötéves terv utolsó éve volt. Hogyan értékelhetők eredményeink és melyek 1966-ban főbb népgazdasági feladataink? VÁLASZ: Még nincsenek meg a végleges számok az 1965-ös gazdasági évről és a második ötéves terv teljesítéséről, ezért csak előzetes adaok alapján szólhatok e kérdéseikről. A második ötéves terv jelentős fejlődést irányzott elő, megvalósításával népünk nagy eredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mértékben, mintegy 48 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12—14 százalékkal — a tervezettnél kisebb mértékben — növekedett. A növekedéssel lépést ártott a közlekedés és a szállítás is, amely sok nehézséget leküzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kiskereskedelmi forgalom, a tervet meghaladó mértékben, 29 százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az előirányzottnál kisebb mértékben —, az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 20 százalkkal — a tervezettnél nagyobb mértékben — nőtt. A jövedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult. Az 1965-ös népgazdasági terv, ha kisebb eltérésekkel is, egészében teljesült. A múlt évben különösen javult a létszámgazdálkodás és a termelékenység. Az ipari termelés egész évi növekedésének mintegy 80 százalékát nem új létszámmal, hanem a termelékenység növekedésével értük el. Javult az exporttevékenység is, a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainkat is elértjük. Az ötéves terv értékelése KÉRDÉS: Mindent egybevetve, hogyan ítéli meg ön a nemzetközi helyzet általános kilátásait? KÉRDÉS: A különböző szerkesztőségekhez több észrevétel érkezett az 1966-ban bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az intézkedések oka vajon gazdasági nehézségeinkben keresendő-e, vagy talán megváltozott volna az életszínvonallal kapcsolatos politikánk? a dolgozók összességére vonatkoztatva mutatják ki az előbbi arányokat, mert az egyes dolgozókat és a családokat az intézkedések, a körülményektől függően különbözően, kedvezően, vagy kedvezőtlenül érintik, s a családok egy részének reáljövedelmét kisebbnagyobb mértékben csökkentik. Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát, mert az eddigi ár nem fedezte az előállítási költséget, s a mezőgazdaságnál emiatt keletkezett hiányt az államnak más formában pótolnia kellett. Fel kell emelni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott marha- és sertéshússal együtt a fogyasztó forintokban kifejezhető állami hozzájárulást is kapott. Ugyanez indokolta a tüzelőanyag árának, a városi közlekedési díjaknak felemelésére vonatkozó döntést. Az emberek általában azért értik meg nehezebben az elhatározott áremelések indokoltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezeknek a cikkeknek az árához központi eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogy ezért volt alacsonyabb fogyasztói áruk, mint előállítási költségük. Helyes lett volna — ez ma már világos — ha ezekről a körülményekről már korábban többet beszélünk. Mitől támogatta az állam ezeket az árakat? Abból a jövedelemből, amelyet a dolgozók termeltek meg. Természetesen, azokkal a pénzösszegekkel, amelyeket azárak támogatására kellett fordítani, csökkent a dolgozók összbéralapja. Megismétlem: ha kevesebb lesz a dotáció, akkor a központi eszközökből több juthat majd bérre, fizetésre. Ezek az összegek tehát nem a fogyasztás, hanem a termelés mértéke szerint kerülnek elosztásra, ami nyilvánvalóan sokkal igazságosabb és sokkal inkáb ösztönöz majd a jó munkára. Az ár- és bérintézkedések célja, a többi között, bizonyos ismert aránytalanságok és feszültségek csökkentése, más részről — különösen a nagy családú és alacsony keresetű dolgozók esetében — a szükséges áremelkedésekből adódó terhek legalább részbeni ellensúlyozása. De van más, távlati cél is. Úgy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthetünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozó előtt sokszor nem ismert, ezért nehezen érzékelhető reáljövedelem helyett inkább az összegszerűen, minden dolgozónál kimutatható reálbér növekedjen. Mégpedig a szocialista bérezés elvei szerint, vagyis aki többet ad munkájával a társadalomnak, az annak arányában többet is kanjon a javakból. Bízunk abban, dolgozó népünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az 1966-os terv s az azzal kapcsolatos minden intézkedés fontos és eredményes végrehajtását. KÉRDÉS: Voltak olyan észrevételek is, hogy ezek az intézkedések a falu javára és a város kárára oldják meg a problémákat. Mi a véleménye ezekről a kérdésekről? VÁLASZ: Ha a parasztságról szólunk, az első, amire gondolnunk kell, az, hogy államunk legfőbb politikai alapja a munkásosztály vezette munkás—paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlődését, ezenfelül azt, hogy a társadalmi forradalom olyan hatalmas feladatát, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezését, sikerrel tudtuk végrehajtani, döntően annak köszönhetjük, hogy bizonyos hibák kijavításával, helyes politikával 1957-től kezdve jelentősen megerősítettük a munkás-paraszt szövetséget. KÉRDÉS: Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lassúbb, mint korábban volt és mint néhány más szocialista országé. Mi ennek az oka és várhatunk-e változást e tekintetben a gazdaságirányítási rendszer javasolt reformjától? VÁLASZ: Minden szocialista ország gazdasági fejlődésének megvannak a sajátosságai, eltérő adottságai. Ha az 1953 és 1957 nyara közötti fejlődési rendellenességre, megtorpanásra, sőt visszaesésre gondolunk, akkor mindenki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt kellett behozni: már az is jelentékeny eredmény, hogy minden alapvető kérdést megoldottunk, és ismét fel tudtunk zárkózni a gazdasági fejlődés tekintetében is a többi szocialista országhoz. A valamivel lassúbb fejlődési ütemben — amely ütemért a világ sok országa még így is irigykedhetne — kifejeződik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizonyos fejlettségi szintet, amelyen már nem haladhatunk itt az eddigi, úgymond „külterjes” gazdálkodással, amelyre az új munkaerő szakadatlan bevonása. ! Ezt a munkás—paraszt szövetséget szolgálják részben mostani intézkedéseink is és ez az egész nemzet érdeke. Nyíltan hirdetjük, hogy parasztságunk helyzetén javítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általában — ma még nehezebb körülmények között élnek, s veszik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisztikai adatokkal tudnám bizonyítani, de erre nincs szükség. Minden ember tudja, hogy a falu lakói, különösen a fiatalok, tö Újévi interjú Koszipnal Moszkva (TASZSZ) Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök japán lapoknak és hírügynökségeknek adott újévi nyilatkozatában kijelentette, hogy az Egyesült Államok agressziója miatt a vietnami események menete egyre veszélyesebb fordulatot öltött a világbéke és a népek biztonsága szempontjából. Koszigin újra kijelentette, hogy a Szovjetunió segíti és támogatja a dél-vietnami nép felszabadító harcát. A szovjet kormányfő a legaktuálisabb kérdések közé tartozónak nevezte az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását. A szovjet—japán kapcsolatok múlt évi fejlődésével kapcsolatban Koszigin kijelentette, hogy azok igen gyümölcsözőek voltak. (MTI) Rendkívüli NATO-ülés Párizsban Párizs. Mint az AP jelenti, pénteken Párizsban váratlanul összehívták a NATO állandó tanácsának rendkívüli ülését. A magyar idő szerint 15 órakor megnyílt ülésen Goldberg, Johnson amerikai elnök különleges megbízottja beszámolót tart a vietnami helyzetről és a vietnami békével kapcsolatos amerikai elképzelésekről. A NATO állandó tanácsának ülését az Egyesült Államok képviselőinek kérésére hívták össze. Amerikai körökben számítanak rá, hogy az év végi ünnepek ellenére is sikerül összetoborozni a tanács tagjainak többségét. (MTI) Koszigin részt vesz exteskenti találkozón Moszkva (TASZSZ) Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök is részt vesz a felek kívánságára Samszii indiai miniszterelnök és Ajub Khan pakisztáni elnök taskenti találkozóján. A taskenti találkozóra 1966. január 4-én kerül sor. Alekszej Kosziginnel együtt Taskentbe utazik Gromikó külügyminiszter, Malinovszkij marsall honvédelmi miniszter, Firjubin külügyminiszter-helyettes, valamint a Szovjetunió indiai, illetve pakisztáni nagykövete. (MTI) ajrol«Unci*$, párizsi megbeszélései Párizs (MTI) Arthur Goldberg, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője, Johnson elnök különmegbízottja pénteken délelőtt ötvenperces négyszemközti tanácskozást folytatott Couve de Murville francia külügyminiszterrel. Délben pedig De Gaulle tábornok fogadta Johnson küldöttét. Az Elysée palotában lefolyt tanácskozás 80 percig tartott. Goldberg pénteken délután részt vett a NATO tanácsülésén, hogy az Egyesült Államok szövetségeseinek képviselőit tájékoztassa az amerikai álláspontról, majd este visszatért Washingtonba. (AP, AFP, MTI) LOTTÓNYEREMÉNYEK: A Sportfogadási és Lottóigazgatóság tájékoztatása szerint a következő számokat húzták ki: . .. 4, 16, 37, 41, 69. Az 1966. január 3-án, hétfőn a Sportfogadási és Lottóigazgatóság székházában megtartandó rendes havi nyilvános tárgynyeremény-sorsoláson az 51. játékhét szelvényei vesznek részt. (MTI) 15: 1 - ban nincs ilyen spekuláns falusi ember. De ahogy nem lehet megítélni, az egész munkásosztályt, vagy az egészi értelmiséget egy-egy helytelenül viselkedő munkás, vagy értelmiségi ember magatartása szerint, úgy nem lehet a mezőgazdaságban dolgozókról, a termelőszövetkezeti parasztokról egy-egy, a nagyvárosok körül üzérkedő falusi ember alapján véleményt alkotni. A falusi emberek, az állami gazdaságok dolgozóinak, a termelőszövetkezetek tagságának túlnyomó többsége becsülettel él, és sokszor idős kora ellenére is tiszteletre méltó szorgalommal dolgozik. KÉRDÉS: Miben foglalná össze Kádár elvtárs azokat a feladatokat, amelyek most a kommunisták előtt állnak és amelyeket együtt kell megvalósítaniuk a párton kívüli tömegekkel? VÁLASZ: Az elmondottakat csak néhány mondattal szeretném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető ereje. Mint látjuk, az 1966-os év nem kevés munkával köszönt ránk és ebből oroszlánrész jut pártszervezeteinknek, amelyeknek az élen kell járniuk, párttagságunknak, amelynek példát kell mutatnia. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak mindenekelőtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szararizmus igazságait, a marxista-leninista eszméket; szervezzék és tömörítsék szövetségeseinket, a párton kívüli tömegeket, pártunk politikájának szellemében, a nép előtt álló feladatok megoldására. A soron fő gyakorlati feladat most az, hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet és készüljenek fel végrehajtására. Ennek része az ár- és bérintézkedések okainak és céljainak helyes magyarázata. Párttagságunknak mindenekelőtt meg kell értenie — a megértésnek is ez a döntő feltétele —, hogy ezek az intézkedések egy átgondolt koncepció része, amely — eddigi politikánkhoz híven — a munkásosztály, a tiltozó nép érdekeit szolgálja és biztosítja, hogy az eljövendő esztendőkben gyorsabban és biztosabban haladjunk előre, mind a szocialista építésben, mind az életszínvonal emelésében. Bátorítsa őket az a tudat, hogy a sokkal nehezebb évek már mögöttünk vannak, legyenek az elvekben szilárdak, politikánk hirdetésében, a dolgozók szervezésében fáradhatatlanok. Engedjék meg, hogy éljek az alkalommal és ezúton köszöntsem elvtársainkat, harcostársainkat, barátainkat és az új esztendő küszöbén sok sikert kívánjak nekik a párt és a nép ügyének állhatatos szolgálatában. A Központi Bizottság és a magam nevében jó egészséget, a munkában sok eredményt és boldog új esztendőt kívárok párttagságtunknak, a Hazafias Népfrontba tömörült hű szövetségeseinknek, munkásosztályunknak, egész népünknek. (MTI)