Hajdú-Bihari Napló, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-01 / 27. szám

Kevesebbek a gondok - jobbak a jövedelmek Zárszámadások a termelőszövetkezetekben Egy héttel ezelőtt kezdődtek meg a zárszámadási közgyűlé­sek a megye termelőszövetke­zeteiben, s azóta nincs olyan nap, hogy valamelyik szövet­kezetben ne számolnának be a múlt év gazdálkodásának ered­ményeiről. A legutóbbi napok­ban is több közgyűlést tartot­tak. NAGYHEGYESI DÓZSA: A nagyhegyesi Dózsa Tsz tagjai — mint ahogyan erről dr. Szabó Károly tudósít ben­nünket — szombaton tartották a zárszámadási közgyűlést a balmazújvárosi művelődési otthonban. A szövetkezet el­múlt évi gazdálkodásának eredményeiről Fige István tsz­­elnök számolt be, s a többek között elmondotta: három év­­­vel ezelőtt az 1650 holdon gaz­­dálkodó szövetkezet tagjainak egész évi jövedelme még alig haladta meg a 11 500 forintot, s mérleghiánnyal is küszkö­dött a tsz. Az elmúlt években viszont ahogyan emelkedtek a terméshozamok, úgy lettek ke­vesebbek a gondok is, jobbak a jövedelmek. Két esztendővel ezelőtt — 1965-ben — már az egy tagra eső évi jövedelem meghaladta a 15 ezer forintot, a múlt évi gazdálkodás ered­ményeként pedig a tervezett 17 ezer forint jövedelemmel szemben 18 ezer forintot kapott átlagosan minden szövetkezeti gazda. Értékelte a beszámoló­ban azt is, miből származott a többletbevétel. Baromfiból például azt tervezték még az elmúlt év elején, hogy 416 ezer forint lesz a bevétel s ezzel szemben közel 900 ezer forint értékű baromfit értékesítet­tek. A növénytermelés is igen jó eredményeket ért el. Bur­gonyából például a tervezett 60 mázsás átlagtermés helyett 130 mázsát, cukorrépából pedig 50 mázsával termeltek többet holdanként mint a tervezett NAGYHEGYES­ PETŐFI Megtartották a zárszámadá­si közgyűlést a másik nagyhe­gyesi szövetkezetben is, a Pető­fi Tsz-ben. Zsupos János tsz­­elnök a vezetőség beszámoló­jának ismertetésekor elmon­dotta többek között: az elmúlt esztendőben olyan eredménye­ket ért el a szövetkezet, mint a megelőző esztendőben még egyszer sem. Ennek példázásá­­ra elmondotta: a kukorica át­lagtermésük — májusi mor­­zsok­ban számítva — közel 30 mázsa volt az elmúlt esztendő­ben, cukorrépából pedig 280 mázsát takarítottak be holdan­ként A jó munkának, a magas terméseredményeknek köszön­hető, hogy a tagok részesedése is az előbbi esztendőhöz viszo­nyítva átlagosan mintegy 2000 forinttal emelkedett és 300 fo­rint díjával most már eléri a 20 ezer forintot amelyek az utóbbi hónapokban jelentek meg, majd megválasz­tották a közelgő megyei ter­melőszövetkezeti tanácskozás­ra a szövetkezet küldöttét, Ár­va Endre elvtársat Az 1966-os esztendő gazdasá­gi eredményeiről és hiányos­ságairól Árva Endre tsz-elnök tartott beszámolót Hangsú­lyozta: az elmúlt esztendőben ismételten olyan eredménye­ket ér el a szövetkezet, amelyre joggal lehet büszke minden szövetkezeti gazda. A 20 797 forintos tagonkénti éves része­sedés olyan összeg, amely na­gyon komoly munkát kíván. Az eredmények mellett szó­­ba kerültek a hiányosságok és fogyatékosságok is. Elmondot­ta például azt is: ha ebben az évben a munkához — ez alatt persze csak egyes embereket értett — még jobb lesz a vi­szony és sikerül néhány terü­leten a költségeket jobban csökkenteni, akkor mód és le­hetőség nyílik arra, hogy a jö­vő esztendőben, mikor újra a zárszámadásra kerül sor, ak­kor még többet vihessen haza minden tag. MACSI ARANY J1tNDS Debrecen 13 termelőszövet­kezete közül elsőnek szomba­ton a macsi Arany János Ter­melőszövetkezet tartotta meg zárszámadási közgyűlését. Kiss Sándor, a szövetkezet el­nöke elmondotta: ilyen ered­ményes esztendőt nem tud még maga mögött a szövetke­zet tagsága, mint az elmúlt évi. Részletesen ismertette az eredményeket, amelyben többek között elmondotta: a szövetkezetnek két fő üzem­ága van, a növénytermesztés és az állattenyésztés. S mind a két üzemág jelentősen túltelje­sítette tervét. Ezután példákat is sorolt fel. A növényterme­lésben például a búzából 16,5, őszi árpából 22, cukorrépából 259 mázsát takarítottak be holdanként és az összes nö­vénytermesztési bevétel 2 mil­lió forinttal lett több, mint ahogyan tervezték. Az állatte­nyésztésben is — annak ellené­re, hogy sok esetben nem meg­felelő az állatok elhelyezése — szépek az eredmények. A szövetkezet tagjait végső soron az érdekelte: hogyan, miképpen alakult a személyes jövedelmük. A gazdálkodás elemzése után erre is rátért az elnök. A macsi Arany János Termelőszövetkezetben az el­múlt évi gazdálkodás után az egy dolgozó tagra eső átlagjöve­delem 23 799 forint lett, 2588 fo­rinttal több mint egy eszten­dővel korábban. S hogy ki mennyit keresett? Dóka Sán­dor növénytermesztő az el­múlt évben 618 munkaegységet teljesített s erre, valam­int a különböző termények premi­zálása után több mint 36 ezer forintot kapott. Ifj. Vattai Sándor növénytermesztő 33 ezer forintot, Dóka Mária fia­tal növénytermesztő közel 20 ezer forintot kapott az elmúlt évi munkája alapján. Nagyon szép jövedelemben részesültek a többi üzemágban dolgozó szövetkezeti tagok is. Szabó Lajos tehenész összesen több mint 28 ezer, Nagy Miklós traktoros 33 ezer, Dobi Imre fogatos — hogy csak néhány példát hozzunk — több mint 24 ezer forintot kapott kézhez. W?No­­da­SÁGOK TÜZELŐTÁROLÁS EMELETI LAKÁSBAN A minap hallottam a Deb­receni Ingatlankezelő Válla­latnál, hogy az egyik emeleti lakás éléskamrájában és konyhájában jó öt mázsányi szenet tárol a lakó. Elmon­dották azt is, hogy nem egye­di esetről van szó. Sokan úgy gondolkodnak: kényelmetlen a téli hidegben nap mint nap lemenni a pincébe szénért, fáért­­ felvisznek, mégin­­kább felvitetnek egy-egy nap több mázsányit a tüzelőből. Hogy a nyirkos, piszkos, sáros szén, fa rongálja a la­kást? Ezzel nem sokat törőd­nek. Hadd nyirkosodjon a fal. S hogy esetleg le is sza­kadhat egy ilyen terhelésre nem tervezett födém? Nem­igen gondolkodnak rajta. De miért e nemtörődömség?! Egyszerű a válasz: az ilyen jellegű tüzelőtárolás szinte kivétel nélkül csak tanácsi rendelkezésű lakásokban fordul elő! Érdemes lenne fi­gyelmeztetni az ilyen lakó­kat, hogy a tanácsi lakás tár­sadalmi tulajdon, s a társa­dalmi tulajdon rongálásáért büntetés jár! AJ, AI: — MŰANYAG ZIPP-ZÁR! Mind nagyobb teret hódí­tanak a műanyagok. Már zipp-zár is készül belőlük. Ez nem is lenne baj. Csakhogy nem minden esetben szeren­csés a műanyag zipp-zár al­kalmazása. Például lábbelik­re. Vannak például női csiz­mák, amelyekre ilyen bizto­sító zárat raknak. Az állan­dó mozgás, feszülés miatt egy-kettőre eltörik, leválik egy-egy szeme a műanyag zipp-zárnak. Akkor aztán jön a járkálás, ki javítja meg. S ha megtalálják a javításra hivatott ktsz-t, jön a kelle­metlen meglepetés. Ugyanis egy ilyen műanyag záracská­­nak a javítása úgy 50 forint körül van. Ez az összeg vi­szont a csizma árának hato­da—nyolcada. S bizony gyakran elromlik a műanyag záracska. Vagy a műanyag zipp-zárak minőségén kelle­ne javítani, vagy megfontol­ni, hogy valós­-e lábbelikre? Nyalka Tibor EBESI VÖRÖS CSILLAG A megye egyik legjobb szö­vetkezetében, az ebesi Vörös Csillag Tsz-ben is megtartot­ták az elmúlt évi munkának az értékelésére összehívott köz­gyűlést — írja levelében Por­törő János, a község művelő­dési otthonának igazgatója. A közgyűlésen több napirendi pont is szerepelt A szövetke­zet jogtanácsosa például ismer­tette azokat a törvényeket. A párt XX. kongresszusa ha­tározatának értelmében, a pártban megszűnt a tagjelölt­ség. Az alapszervezetek de­cemberben és januárban egyé­ni elbírálás alapján döntöttek arról, hogy a tagjelöltek közül ki alkalmas a párttagságra. Kik azok, akik szorgalmukkal, elv­hűségükkel, emberi tulajdonsá­gukkal méltókká váltak arra, hogy a kommunisták soraiba vegyék fel őket Az elmúlt he­tekben Hajdú-Bihar megyében több mint kétezer tagjelölt sor­sáról döntöttek a pártalapszer­­vezeti taggyűléseken. A tagje­löltek — néhány személytől el­tekintve — mindannyian be­csülettel teljesítették a koráb­ban kapott pártmegbízatást, eleget tettek a párt által tá­masztott követelményeknek. Közülük mutatunk most be egyet, b­á­r Néhány hónappal ezelőtt járt itt nálunk car újságíró Budapestről. A brigádunkról írt. Mikor aztá­­ elolvastuk a cikket, egy kicsit bosszankod­tunk. Olyan sok dicsérő jelzőt használt, hogy mi is megsokall­­tuk. Nem szeretjük mi az ilyes­mit. Ezért kérem, csak azt írja meg, amit lát, amit tapasztal. Különben is, nincs a mi éle­tünkben semmi különös. Ezeket a szavakat a Buda­pesti Mezőgazdaságigép-gyár debreceni üzemének kísérleti műhelyében mondotta el be­mutatkozáskor Orosz Já­nos. Lakatos ebben az üzem­részben, a 15 tagú brigád veze­tője. A gyáregységnek ez az a műhelye, ahol a mérnökök, technikusok tervei, elképzelé­sei először megvalósulnak. A különféle növényvédő­ gépek első darabjait itt készítik el. — Ez a legújabb gyártmány — mutatja. Gortox a neve. Ez a gép már többet tud mint elődjei. Többek között alkal­mas permetezésre, kapálásra, fűnyírásra Megigazítja svájci sapkáját. Megtörli olajos kezét — Kísérleti gép. Sok rajta az igazítani való. Más a rajzasztal S egy kicsit más is a megvaló­sítás. Higgye el, nagyon sok múlik azon, hogy a brigád tag­jai... A mondatot félbeszakítja Benke Lajos, a brigád egyik tagja, az szaktekintély­nek örvend a többiek körében. — Te János —­ mondja — szóljál­­ a tervezőknek, ez a Hardy-tárcsa így nem lesz jó. Kifelejtették a perselyezést. S miközben a rajzok fölé ha­jolnak, azok a gondolatok to­lódnak újból emlékezetembe, amelyeket akkor próbáltam megfogalmazni, amikor Orosz János műhelyébe indultam. Ugyanis előtte Meggy­esi Mihály párttitkárral arról beszélgettünk, hogy Orosz Já­nossal a tagfelvétel után is megbeszélte a vezetőség: mint kommunistára milyen új fel­adatok hárulnak a műhelyben. Egy mondatban könnyű kife­jezni: a kongresszus határoza­tának megértetése, annak sike­res megvalósítása. De ezt a mű­helyben saját nyelvükre, saját munkájuk, tennivalójuk nyel­vére kell lefordítani. Itt az esztergagépek, satupadok mel­lett derül ki: mennyire értet­ték meg a határozat lényegét, értelmét — Látja — folytatja a fél­beszakított mondatot — ezt a tárcsát szó nélkül be lehetett volna építeni a gépbe. A tech­nológia így írja elő. Dehát az embernek nincs szíve ezt meg­tenni. Később úgyis szét kelle­ne szedni. Érti, mire gondolok. — Erről szoktak így beszél­getni? — Sok mindenről szó esik itt napközben. A világ dolgáról is, meg a mi munkánkról is. Úgy a magunk módján. Őszintén. Ha valaki nem tud valamit megcsinálni, segít a másik, a tapasztaltabb, így kiegészítjük egymást. A lényeg: hibás gép ne hagyja el a műhelyt. * A minőségi átvevők bizonyít­ják: ez törvény a kísérleti mű­helyben. A falakra pillantok. Keretbe foglalva négy oklevél. A brigád a szocialista cím négyszeres tu­lajdonosa. Nemrég kapták meg a bronz plakettet. — Mi tagadás, jól esik az el­ismerés. Mindannyiunknak szól. Nem csupán a közvet­len szakmai munkáért kaptuk. — Ha érdekli, elmondok egy esetet — folytatja. — Múlt esz­tendőben indult meg a mar­xista középiskola. Ma volt a félévi bizonyítványosztás. Alibán Mihály a brigád egyik tagja is jó eredménnyel vizsgázott. Szurkoltunk is neki. Az alapszervezetünkhöz tarto­zik egy másik munkatárs — fi­zikai munkás —, aki az évi 18 nap rendes szabadságából vett ki egy hetet, hogy fel tudjon készülni a vizsgára. Nem akar­ta, hogy lemaradjon a többiek­től. Maga is tudja, hogy ez nem olyan iskola — mint például a szakmai tanfolyamok — amelynek elvégzése, esetleg fi­zetésemeléssel jár. Saját életéről faggatnám. De másokról beszél. Munkatársai­ról, a többiekről. Azokról, akik éppen az elmúlt napokban vá­lasztották meg a szakszervezeti műhelybizottság tagjának. A termelésfelelősi megbízatást kapta. Már az első napokban akadt bőven tennivalója. Most gyűjti össze a véleményeket, javaslatokat: hogyan, mikép­pen indítsák meg az ez évi munkaversenyt. Orosz János lakatos. A gyár­egység 10 tagjelöltjével, a kö­zelmúltban vették fel a pártba. Megérdemelten. Király Ferenc Párttagságának kelte: a kongresszus éve Orosz János 31,1 milliárd forint 4 év alatt mezőgazdasági beruházásokra A legutóbbi négy esztendő fontos szakaszt jelentett a me­zőgazdaság fejlődésében: eb­ben az időszakban a termelő­­szövetkezetek, állami gazdasá­gok és egyéb mezőgazdasági üzemek, intézmények 31,1 mil­liárd forint értékű épületet, berendezést, gépet, ültetvényt és más beruházást kaptak. 1963 óta szarvasmarha-istál­lók a hegyes-dombos vidéke­ken is legalább ötven férőhe­lyesek, máris gépesítettek vagy gépesíthetők, az ország más tájain pedig már zömmel 100 férőhelyes, vagy még en­nél is nagyobb, korszerűen be­rendezett istállókat helyeztek üzembe. Négy év alatt a nagyüzemi tehenészetek több mint 100 000, a sertéshizlalók kereken 310 ezer férőhellyel gyarapodtak. 350 ezer holdon építettek ki, zömmel esőztető rendszerű, öntözőberendezéseket. Az 1963—66-as években 37 ezer új traktort és 6200 gabona­­kombájnt kapott a mezőgazda­ság. Az idén 7,4 milliárd forint jut mezőgazdasági beruházá­sokra. Ezen belül az eddiginél nagyobb gondot fordítanak a korszerű építkezésekre és a gazdaságos gépesítésre. A nagyüzemi tehenészeteket 29 ezer férőhellyel, a közös gaz­daságok sertéshizlaló telepeit 47 ezer, az állami gazdaságo­két 10 ezer, a termelőszövet­kezeti juhhodályokat 70 ezer, az állami gazdaságokét 11 ezer férőhellyel bővítik. Az ez évi gépesítési programban a két szektor együttesen 6200 új traktort és 1500 nagyteljesít­ményű gabonakombájnt kap. (MTI) AKIKRŐL AZ EMLÉKTÁBLA SZÓL... Itt volt a nyomdánk — ebben a pincében 1946 tavaszán Heller Mihályt felhívták a Szikra Nyomda sze­dőterméből az irodába, ahol egy ismeretlen férfi várta. — Maga az, Heller úr! — ör­vendezett talán túl szívélyesen is az idegen. — Úgy örülök, hogy látom, tudja én voltam az aki megmentette az életét. Ezután karonfogta, s szinte erőszakkal magával cipelte a Csokonai és a Népszínház utca sarkára arra a helyre, ahol két évvel ezelőtt öt golyótól elta­lálva a földre rogyott. Heller Mihály nem tudhatta, ki volt a megmentője, hiszen az eset után négy nappal tért maga-­ azóta is homály fedi, hoz egy kórházi ágyon, s sem­mire sem emlékezett Úgy kö­szöntötte tehát az idegent mint az egy életmentőnek ki­jár. Rövid idő múlva azonban kiderült, hogy az ismeretlen hazudott. Heller Mihályt ugyanis tanúnak idéztette be a bíróságra hogy mellette vall­jon, mert súlyos háborús bű­nök terhelték. Meg is szökött, még a tárgyalás előtt, s mivel a színhelyre jól emlékezhetett, nagyon valószínű, hogy egyike lehetett azoknak, akik az öt golyót kilőtték. Az igazi életmentő kilétet­ték a rejtekhelyei. A lap szer­kesztőjét Rózsa Ferencet, ké­szítőit, a nyomdászokat és a terjesztőket kegyetlenül meg­kínozták, megölték. Közülük ma már senki sem él. 1944 de­cemberében azonban ismét megjelent a Szabad Nép, a vá­ros különböző pontjain, a gyá­rakban fel-felbukkantak a ti­tokban terjesztett példányok, a kommunista párt ismét hal­latta szavát. — Itt volt a nyomdánk — ebben a pincében — mutatja a Bezerédi utcai házat Heller Mihály. A ház falán emléktáb­la, a pincében azonban ma egy szövetkezet dolgozik. Ahogy belépünk az ajtón, egy mun­karuhás férfi érdeklődik jövetelünk céljáról. Tisztelet­tel enged ezután utat, s amíg nézelődünk, mögöttünk szájról szájra jár a hír, itt van valaki azok közül, akikről az emlék­tábla szól. — Azon a helyen áll a nyomdagép, itt volt a szedőasz­tal — járja körül a termet Hel­ler Mihály. A pinceajtót állan­dóan leeresztett redőny védte, s csak akkor nyitották meg, ha rajta a megbeszélt jelet kopogták. Emléktábla a ház falán Most, 1967 januárjában mi kértük Heller Mihály elvtár­sat, hogy tanúskodjék, mint egyike azoknak a keveseknek, akik az illegális Szabad Nép készítői közül életben marad­tak. Amíg a Népszabadság szék­házától a Bezerédi utcai pincé­hez vezető utat­ megtesszük, egy legendás hírű sajtótermék negyedszázados jubileumának emlékeiről beszélgetünk. 1942. február 1-én jelent meg először az illegális Szabad Nép. A titkos, változó rejtekhelyeken készülő újság a fasizmus igazi arcát, a háború népellenes jel­legét leplezte le. Nem csoda, ha a hatalom urai pokoli düh­­vel törtek rá, az ötödik szám megjelenése után le is leplez­ „Készült a Kommunista Párt nyomdájában“ A nyilas terror idején a leg­nagyobb óvatossággal tudtak csak dolgozni. Egy összekötő­jüktől kapták a cikkeket, ő vitte el a kész újságokat. Két szám készült el ebben a nyom­dában. A harmadikat félig szedték csak ki, amikor egy reggel rájuk törték az ajtót. Heller Mihály kiugrott az ajtón, kézigránátot szorongatott ke­zében, ezért az ajtó előtt álló civilek ijedten félreugrottak. Jobbra szaladt, majd befor­dult a­­ Csokonai utcába, ahol csendőrökkel találta, magát szemben. —• Csak arra gondoltam —• emlékezik —­ nem foghatnak el.­­ futott, futott. Az öt go­lyó közül egy a fejét érte. A nyomdában tartózkodó két társa közül Szegedi Pált meg­ölték, de Rákosi Sándornak rendkívüli szerencsével sike­rült megmenekülnie. Mindezeket már a Népsza­badság székház előcsarnoká­ban mondja el, ahol üveglapok alatt látható az a nyomdagép, amellyel a Bezerédi utcai pin­cében dolgoztak. Egy pillanatra fény villan a szemében. — Tudja, nem volt utasítá­sunk rá, de mi mégis odanyom­­tattuk a lap aljára. „Készült a Kommunista Párt nyomdá­jában”. Benedek B. István Uj Básnusz * ■■■ '.­in FSS & oldal is 1967. február . NAPLÓ

Next