Hajdú-Bihari Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

Aláírták a magyar—bolgár együttműködés jegyzőkönyvét Pénteken a Parlament dele­­gációs termében Apró Antal, a Minisztertanács elnökhe­lyettese és Tano Colov, a bol­gár Minisztertanács elnökhe­lyettese aláírta a magyar— bolgár gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési bizottság hetedik ülésszaká­nak jegyzőkönyvét. Az alá­írásnál jelen voltak a két kor­mányküldöttség tagjai, továb­bá Vaszil Bogdanov, Bul­gária budapesti nagykövete. A két ország közötti gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködés haté­kony továbbfejlesztése érde­kében megvitatták és előirá­nyozták új együttműködési formák alkalmazását. A bizottság megvizsgálta az INTRANSZMAS és az AG­­ROMAS magyar—bolgár tár­saságok tevékenységét, és megállapította, hogy azok szervezetileg megerősödtek, sikeresen oldották meg a két ország által rájuk bízott fel­adatokat. A bizottság határozatot ho­zott az említett magyar—bol­gár társaságok tevékenységé­nek további fejlesztésére és az ezekkel kapcsolatos intéz­kedésekre. Az ülésszak munkája a köl­csönös megértés és őszinte barátság szellemében folyt. (MTI) Magyar delegációk utaztak a Szovjetunióba A Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökségének meg­hívására Magyarország fel­szabadulásának 22. évfordu­lója alkalmából Moszkvába utazott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság háromtagú küldöttsége. A küldöttséget Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei Bizottságának első titkára vezeti. A Magyar és a Szovjet Új­­ságíró Szövetség egyezménye értelmében pénteken öttagú magyar újságíróküldöttség utazott a Szovjetunióba Alpári Pálnak, az Ország-Világ fő­­szerkesztőjének vezetésével. (MTI) Otto Winzer visszaérkezett Berlinbe Otto Winzer, az NDK kül­ügyminisztere, aki Oskar Fischer külügyminiszter-he­lyettes kíséretében tárgyalá­­sokat folytatott Budapesten, csütörtökön este hazaérkezett Berlinbe. Elmondotta, hogy a buda­pesti tárgyalások a varsói külügyminiszteri konferencia eredményeinek jegyében jöttek létre. Megállapította, hogy az országaink közti egyetértés, a két szocialista állam közötti szoros együttműködésen alap­szik. (MTI) A Magyar ENSZ Társaság nyilatkozata Az Európai Gazdasági Bi­zottság fennállásának 20. év­fordulója alkalmából a Ma­­­gyar ENSZ Társaság nyilatko­zatot adott ki.I Luigi Longo Bukarestben Luigi Longo, az OKP fő­titkára Ceausescunak, a Ro­mán Kommunista Párt főtit­kárának meghívására pénte­ken délelőtt Bukarestbe uta­zott, hogy megbeszéléseket folytasson az RKP vezetői­vel a közös érdekű kérdések­ről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom egységének problémái­ról. Rómából történt elutazása­kor Longo a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a bu­karesti tanácskozások szerves részét alkotják az Olasz Kommunista Párt utóbbi időben folyó nemzetközi ta­nácskozásainak. (MTI) Az októberi forradalom ünneplése Romániában A pénteki sajtó közli az RKP Központi Bizottsága legutóbbi plénumának határo­zatát a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulójának romániai meg­ünnepléséről. A határozat ér­telmében szovjet ipari kiállí­tást rendeznek Bukarestben, országszerte ünnepi gyűlése­ket tartanak, nagyszabású rendezvényekkel emlékkez­­nek meg a nagy október fél­évszázados jubileumáról. A központi bizottság hatá­rozata a többi között rámu­tat: A román és a szovjet nép, or­szágaink között bővülnek a barátság, az elvtársi együtt­működés tartós kapcsolatai. Fejlődnek a testvéri kapcso­latok a Román Kommunista Párt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja között. Ezek­nek, a marxizmus-leninizmus és a szocialista internacionaliz­mus ideológiájára, a társadal­mi rend és a célok közösségére, a függetlenség, a jogegyenlő­ség, a kölcsönös megbecsülés és tisztelet elveire alapozott kapcsolatoknak a fejlődése megfelel népeink, a szocialis­ta országok egysége, a béke és az emberiség haladása ér­dekeinek. A nagy október év­fordulója — hangoztatja a határozat — újabb lépést je­lent majd a testvéri barátság és sokoldalú együttműködés fejlődésében. (MTI) A VCK külügyminisztériumának tiltakozása A thaiföldi hatóságoknak az a hivatalos bejelentése, amely szerint B-52-es amerikai ne­hézbombázók állomásoztatá­­sát engedélyezik Thaiföld te­rületén, az amerikai agresszo­­rok újabb rendkívül súlyos lé­pése a vietnami háború kiter­jesztése útján — hangsúlyozza a Vietnami Demokratikus Köz­társaság külügyminisztériu­mának a VNA hírügynökség által ismertetett pénteki nyi­latkozata. (MTI) fiz NDK Államtanácsának ülése A Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsának pén­teki ülésén beszédet mondott Walter Ulbricht, az Államta­nács elnöke, a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bi­zottságának első titkára. Tájékoztatta az Államtanács tagjait az NDK és Lengyel­­ország, illetve Csehszlovákia között megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésekről, valamint azokról a tárgyalá­sokról, amelyeket az NSZEP Központi Bizottságának kül­döttsége a Szovjetunió vezető párt- és állami személyiségei­vel folytatott. (MTI) Garrison megnevezte a gyilkost? Jim Garrison New Or­leans-i körzeti ügyész a Quick című nyugatnémet képeslap­nak adott exkluzív interjújá­ban kijelentette, hogy a Clay Shaw­ler megkezdéséig, tehát öt hónapon belül bebizonyít­ja, hogy Kennedy elnök ösz­­szeesküvés áldozata lett s az összeesküvést homoszekszuá­­lisok szőtték. A körzeti ügyész hangoztatta, hogy Lee Harvey Oswald nem egyedül húzta meg a ravaszt Dallasban. Az igazi gyilkos neve — mondotta Garrison az AFP jelentése szerint — Manuel Garcia Gonzales, aki a Clay Shaw-féle összeesküvés tagja volt. Garrison helyettese cáfol James Alcock New Orleans-i helyettes államügyész cáfolta, hogy Garrison ügyész, a Quick című nyugatnémet ké­peslapnak, adott interjújában megnevezte volna Kennedy el­nök gyilkosát. „Garrison nem mondott semmi ilyesmit” — jelentette ki. (MTI) MEGHALT MALINOVSZKIJ MARSALL Rogyion Jakovlevics Ma­­linovszkijban a Szovjetunió egyik legképzettebb és leg­sikeresebb hadvezérét ve­szítette el. A kiváló kato­nai vezető 1898-ban Odesz­­szában született. 1926-tól tagja volt az SZKP-nak. 1930-ban végezte el a Frun­ze Katonai Akadémiát. Fia­talon részt vett a polgár­háborúban, majd mint hi­vatásos katona a Nagy Honvédő Háborúban. Malinovszkij nevét be­írta hazánk történetébe is — ő vezette győzelemre a Magyarország felszabadí­tásában részt vevő második ukrán front csapatait. Ko­rábban, 1942-ben hadsereg­parancsnokként közremű­ködött a német fasiszta erők Sztálingrád alatt tör­tént szétzúzásában. A máso­dik világháború végén a mandzsúriai front parancs­nokává nevezték ki. Érde­meiért elnyerte a Szovjet­unió Hőse címet, s ötször tüntették ki Lenin-renddel. 1956-tól az SZKP Közpon­ti Bizottságának tagja. 1956 márciusában a Szovjetunió szárazföldi haderőinek par­­ancsnokává és a honvé­delmi miniszter első he­lyettesévé nevezték ki. 1957 októberétől honvé­delmi miniszter. Malinovszkij marsall az utóbbi években többször járt Magyarországon, így 1965 áprilisában, hazánk felszabadulásának 20. év­fordulója alkalmából. Kor­mányunk akkor a Magyar Népköztársaság érdem­rendjével tüntette ki. Leg­utóbb 1966 áprilisában tar­tózkodott magyar földön szovjet katonai küldöttség élén. (MTI) Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjet­unió Minisztertanácsa mély gyásszal jelentet­te, hogy meghalt Rogyion Malinovszkij mar­sall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. A halál március 31-én következett be hosszú és súlyos betegség után. Malinovszkij marsall 69 éves volt. A gyászjelentés elmondja, hogy Rogyion Ma­linovszkij, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának kül­dötte, a Szovjetunió kétszeres hőse, kiemelke­­dő államférfi, kiváló szovjet hadvezér volt, a szovjet fegyveres erők aktív kiépítői közé tar­tozott. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjet­­­unió Minisztertanácsa úgy határozott, hogy Rogyion Malinovszkijt Moszkvában, a Vörös­­téren, a Kreml falánál temessék el A temetés megszervezésére kormánybizott­ság alakult Kosziginnek, a Minisztertanács el­nökének vezetésével. A bizottság közölte, hogy Malinovszkij koporsóját a szovjet hadsereg székházában ravatalozzák fel és az elhunyttól április 1-én moszkvai idő szerint 14.20 óráig lehet kegyeletes búcsút venni. Orvosi jelentés Malinovszkij betegségéről és haláláról A Moszkvában kiadott or­vosi zárójelentés szerint Mali­­novszkij marsall, honvédelmi miniszter súlyos betegségben, rosszindulatú hasnyálmirigy daganatban szenvedett, amely­nek áttételei mutakoztak a csontokban, a májban és más szervekben is. A gyógykezel­és ellenére a beteg állapota foly­tonosan rosszabbodott, és március 31-én beállt a halál. A kórbonctani vizsgálat so­rán felfedezték a hasnyálm­i­­rigyrákot a széleskörű áttéte­­­lekkel. (MTI) Tanácskozott az országos ifjúmunkás parlament két várnak a különböző hiva­t­­talos szervektől. A tanácskozás befejező ré­szében a különböző állami és társadalmi szervek jelenlevő képviselői válaszoltak a fiata­lok észrevételeire, panaszaira, javaslataira. Rámutattak, hogy gondjaik jó része nem­csak nekik, hanem a társada­lom úgyszólván valamennyi rétegének is fáj. Országos ügy például, hogy kevés a lakás, jóllehet államunk a második ötéves tervben 25 milliárd fo­rintot fordított, a harmadik öt­éves tervben pedig több mint 30 milliárd forintot szán az új otthonok számának gyarapítá­sára. Ebből segítik a KISZ la­kásépítési akcióját is, amely­nek programjában jelenleg 2400 lakás készül Budapesten és villáben. Az ifjúmunkások kezdő fize­tésével­ kapcsolatban elmon­dották: a tapasztalatokból ki­derül, hogy a fiatal szakembe­rek 30—35 éves korukra utol­érik az átlagot, s így megszűn­nek az aránytalanságok. Ki­tértek arra, hogy a gazdasági bizottság ezekben a napokban tárgyalja a különböző tárcák reformterveit. A döntések a hi­vatalos közlönyökben rendre napvilágot látnak, s így a KISZ-szervezetek is megis­merhetik, illetve megismertet­hetik tagjaikkal az elhatáro­zásokat. (MTI) Több mint háromszázezer fiatal szakember helyzetéről, kívánságairól tanácskozott pénteken az Országház Va­dásztermében az országos if­júmunkás parlament. Több mint háromhónapos vita előzte meg az eseményt, amelynek fórumán Budapesten és vidé­ken ifjúmunkások ezrei mon­dották el gondolataikat, fogal­mazták meg véleményüket R­ibánszki Ró­bertnek, a KISZ Központi Bizottsága tit­kárának bevezetője után a gyárakban, üzemekben dolgo­zó fiatalok küldöttei kaptak szót. Társaik megbízásából el­mondták, milyen intézkedések Magyar internacionalisták Spanyolország népe 1930 és 1936 eleje között két íz­ben vívta meg szabadság­­harcát a reakció ellen. Elsö­pörte Primo de Rivera tá­bornok fasiszta diktatúrá­ját és cinkosát, XIII. Al­fonz királyt. Az uralomra került köztársasági kor­mány erélytelensége kö­vetkeztében először 1934- ben kísérletezett az ellen­­forradalom, majd 1936. jú­lius 18-án Franco vezetésé­vel katonai lázadás tört ki a népi vívmányok ellen. 1936. július 19-én a spa­nyol demokraták és anti­fasiszták megálljt kiáltot­tak a lázadóknak, akik Mus­solinitól és Hitlertől kér­tek s kaptak azonnali segít­séget. Csakhamar lángba és vérbe borult egész Spa­nyolország, a fasizmus megmutatta igazi lényegét Ekkor alakultak meg vi­lágszerte a spanyol nép igazát támogató szolidaritá­si bizottságok, s tódultak az önkéntesek Spanyolország földjére a világ minden ré­széből. Rövidesen 54 ország har­cosai segítettek a spanyol népnek. Vérüket ontva bi­zonyították be, milyen nagy erő az internacionaliz­mus, a népek testvérisége. Magyarország fiai közül mintegy 1000—1200 önkén­tes jelent meg a spanyol frontokon. Dolores Ibárruri így írt róluk: „Magyaror­szágról, ahol a munkásmoz­galom súlyos vérvesztesé­get szenvedett, mert a reakció kegyetlenül leverte az első tanácsköztársaságot, olyan antifasiszta harco­sok csoportjai jöttek Spa­nyolországba, akik saját bőrükön tapasztalták, mit hoz a fasizmus a dolgozó tömegeknek. Köztük volt Münnich Ferenc, a magyar kormány későbbi miniszter­­elnöke, az író Zalka Máté (Lukács tábornok), Szántó Rezső, Mező Imre és Cséby Lajos.” Magyarország antifasiszta fiai a spanyol háború ele­jétől részt vettek a harcuk­ban. Hősiességüket és áldo­zatkészségüket véráldoza­tuk bizonyítja: létszámuk fele ádáz csatákban esett el spanyol földön. Eleinte az önkéntesek maguk választották parancs­nokaikat, s jelentős harci önállósággal rendelkeztek. 1937. április 1-én tértek át a reguláris hadviselésre. Ek­kor jött létre Pedro Fer­nandez kapitány, azaz Cséby Lajos parancsnoksága alatt a magyar zászlóalj. Ezt gyorsan mozgó alakulat­nak szervezték, amely min­dig ott tűnt fel, ahol kipró­bált harci erőre a legna­gyobb szükség volt. Ebbe a zászlóaljba, hősi hírének vonzásaként, spanyol és francia kombattánsok is kérték felvételüket. Túlzás nélkül megállapít­ható: a magyar zászlóalj története a dicsőséges helyt­állások története. Védte a spanyol nép szabadságát. Felsorakozott Hitler és Mussolini ordasai ellen. Európa déli részén igyeke­zett megállítani a fasiszta hinterland kiépítésének vé­res folyamatát. De a „sem­leges” országok be nem avat­­kozási politikája, a spanyol köztársasági vezetők egy részének tétovaságával pá­rosulva a szabadságharc győzelme ellen hatottak. Franco idegen erőkkel győzött. Még él, de segítői: Hitler és Mussolini már le­tűntek a történelem színpa­dáról. A spanyol szabad­ságharc hősei azonban élőb­bek, mint valaha.­ ­. NAPLÓ *4/EÖ Sta&ar m,*~v «soar f ~ !•''" 'r ,-i££8£H 2. oldal ^ 1S67. április L

Next