Hajdú-Bihari Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-01 / 127. szám
Új vonások a pártoktatásban Az utóbbi esztendőkben a párttagság és a pártonkívüliek körében megnőtt az érdeklődés az elméleti, politikai kérdések iránt A megnövekedett aktivitást bizonyítja, hogy megyénkben az 1966/67-es pártoktatási évben a párttagság 65 százaléka és több mint 20 000 pártonkívüli tanult a különböző oktatási formákban, s az év folyamán szinte egyáltalán nem csökkent a hallgatók létszáma. A propaganda munka fellendülése elsősorban azzal magyarázható, hogy az érintett témák érdeklik a párttagokat, a pártonkívüliek tömegeit is. Nagy várakozással tekintettek az MSZMP IX. kongresszusának határozatai a gazdaságirányítási reform és a harmadik ötéves terv fő célkitűzései elé. Választ vártak kérdéseikre, s ezt pártszervezeteknek, a propagandistáknak kellett megadniuk. Az említett anyagokkal kapcsolatban a legfontosabb feladatnak tekintettük az elmélet és gyakorlat összekapcsolását, az általános elvek megértetését csakúgy, mint a konkrét jelenségek és a helyi problémák elemzését. A dolgozók sok kérdésre várnak választ a propagandistáktól, a gazdaságirányítási reform elvi és gyakorlati problémáiban, a pártszervezetek irányító, ellenőrző tevékenységének kérdésében. Nem nyugtathatjuk meg magunkat azzal, hogy a tények előbb-utóbb meggyőzik azokat is, akik ma még képtelenek megérteni, a belső helyzetünkben és a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett változásokat. A propaganda munka feladata éppen az, hogy képessé tegye a dolgozókat e változások természetének, lényegének dialektikus értelmezésére, s az ebből adódó gyakorlati tennivalók felismerésére. Növelnünk kell tehát a propaganda munka erejét, hatékonyságát. Ezzel már meg is határoztuk az új pártoktatási év legfőbb követelményét: napjaink legégetőbb kérdéseire adjon választ, igazítson el a kételyekben, korrigálja a tévedéseket, hasson, formáljon nemcsak a fejekben, hanem a munkában, az életmódban, s az erkölcsi ítéletek szférájában is. Az 1967/68-as pártoktatási év feladatait az MSZMP IX. kongresszusának határozatai szabják meg. A határozatok elméleti, politikai gazdagsága lehetővé teszi, hogy egy sor társadalom- és gazdaságpolitikai kérdést kimunkáltabban, a szocializmus teljes felépítése igényeinek megfelelően és gyakorlati vetületében tárjuk a pártoktatás hallgatói elé. A magasabb tartalmi követelmények miatt szükségessé vált néhány módosítás a pártoktatás szervezetében is. Milyen új vonások jellemzik a pártoktatást az 1967/68-as évben elmúlt években már jelentős tekintélyre tett szert, s minden adottsággal rendelkezik a vállalt oktatási munka eredményes elvégzéséhez. Az a legfőbb feladatuk, hogy a dolgozók olyan rétegeit vonják be a marxizmus—leninizmus oktatásába, amelyek eddig valamely okból kifolyólag kimaradtak a politikai képzésből. Meg kell találni a módját a bejáró munkások, a munkásszállók lakói oktatásba való bevonásának. Falun is elsősorban azokhoz a tömegekhez kell eljuttatni a marxizmus—leninizmus eszméit, amelyek a pártoktatás különböző formáiból eddig kimaradtak, s akik szívesebben vesznek részt kötetlenebb tanulási formákban. Természetesen a munkához a pártbizottságoknak és a pártszervezeteknek gyakorlati segítséget kell nyújtaniuk, elsősorban propagandisták átadásával, kiképzésével, s tanácsokkal a tematikák összeállításában. Nagyon fontos, hogy az oktatási terveket a pártbizottságok és pártszervezetek a tömegszervezetekkel közösen készítsék el, s minden felmerülő probléma megoldásában nyújtsanak segítséget. A pártoktatás új rendszere jobban igazodik a szocialista építés igényeihez. Ám a legjobb rendszer is fél sikert hoz, ha a propagandisták nem állnak hivatásuk magaslatán. Ezért az új pártoktatási évben igyekszünk érvényesíteni az elvet: inkább kevesebb, de színvonalasabb tanfolyamot. Ezek számát az határozza meg, hány felkészült propagandistával rendelkezünk. A jó propagandista nemcsak a marxizmus—leninizmus tanításait ismeri és érti, hanem a párt napi politikáját is, és értője, specialistája annak a területnek, ahol a hallgatók dolgoznak. Rendelkeznie kell a pedagógus tapintatával, türelmével, emberismeretével, az agitátor szuggesztív meggyőző erejével, s olyan emberi tulajdonságokkal, amelyekkel egyszersmind példakép is lehet hallgatóinak. Propagandistáink többsége eddig is lelkiismeretesen, ereje és képessége maximumát adva végezte oktató-nevelő munkáját. Ezúton is köszönet illeti azokat az elvtársakat, akik szabad idejüket feláldozva, önzetlenül, hosszú évek, vagy éppen évtizedek óta végzik ezt a nehéz, bonyolult, de nagyon szép feladatot. Számítunk rá, hogy a propagandisták, a párt hű munkásai, a jövőben is hivatásuk magaslatán állva, harcolnak a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztéséért. Havas Ervinné, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottsága propaganda és művelődési osztályának munkatársa tíz ember gondolkodásában Munkánk eredményessége több vonatkozásban is lemérhető. A pártoktatás segített abban, hogy a részvevők megértsék a tisztázatlan kérdéseket, s egységesen foglaljanak állást bennük. Különös jelentősége volt annak, hogy bőven szerepeltek napirenden a gazdaságirányítás reformjának kérdése. Sikerrel igyekeztünk megértetni, megbeszélni azokat a hallgatókkal. Nőtt tehát a pártoktatás hatékonysága, bővült az oktatásban részt vevők ismereteinek köre, jobban eligazodtak a bonyolult kül- és belpolitikai kérdésekben. Az előttünk álló feladatok megkövetelik az ideológiai munka állandó fejlesztését, hatékonyságának további növelését. Nem lehet felépíteni a szocializmust anélkül, hogy ne építenénk fel az emberek gondolkodásában, erkölcsi világában is. Csak az az ember selelhet meg a szocialista építés magas követelményeinek, akinek gondolkodását és munkáját megtermékenyítik a marxizmus igazságai, érzésvilágát áthatja a kommunista eszmeiség. Ma is érvényes, pártunk IX. kongresszusa meg is erősítette a VIII. kongresszusnak azt a tételét, mely szerint ideológiai és kulturális nevelő munkánk célja: „tanítsuk meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni.” E feladat — vagyis a szocialista tudatosság győzelemre vitele az ember gondolkodásában — a propaganda munka alfája és ómegája elleni harcra, a proletárinternacionalizmus eszméinek erősítésére, a vallásos világnézethez, a vallásos emberekhez, az egyházakhoz való helyes viszony kialakítására. De nemcsak a belső, hanem a nemzetközi körülmények is sürgetik a propaganda munka hatásfokának erősítését. Az ideológiai harcban nincs fegyvernyugvás a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése közepette sem, hiszen a burzsoá ideológiai áramlatok nem állnak meg országunk határainál. Sőt, a nemzetközi imperializmus ma előszeretettel él az ideológiai befolyásolás eszközeivel. Ez annál veszélyesebb, mert nem merültek ki e nézetek belső utánpótlási forrásai sem: hatnak még a régi világ ideológiai és erkölcsi maradványai, s új erőre kaphatnak, ha nem álljuk útját a burzsoá befolyásnak az ideológiában, a kultúrában az életszemléletben és életmódban. Dialektikus értelmezés A IX. kongresszus felhívja a figyelmünket arra, hogy különös gondot fordítsunk a szocialista tudat kialakítására, az anyagi érdekeltség elvének és az anyagiasság különbözőségének tisztázására, a hazafiság érzésének elmélyítésére, a nacionalizmus, a kozmopolitizmus A feltételek biztosítása Az egyik ilyen vonás annak hangsúlyozása és biztosítása, hogy a pártoktatás elsősorban a párttagok marxista-leninista műveltségét, különösen pedig a kommunista vezetők képzését szolgálja. Ezért politikai vezetőképző-tanfolyamokat szervezünk az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó vezetők számára. A feltételek biztosítása nagy felelősséget ró pártszervezeteinkre. Járási, városi pártbizottságaink és alapszervezeteink vezetőségeinek feladata megvizsgálni a vezetők marxista-leninista képzettségét, s személyes beszélgetés alapján, velük egyetértésben határozni az oktatásban való részvételükről. Nagy gonddal kell végezni a párttagság bevonását is. Kettős feladat áll itt az alapszervezetek előtt: egyrészt növelni a párttagság arányát az oktatásban, másrészt biztosítani, hogy minden párttag a neki legmegfelelőbb oktatási formában tanuljon, amelyben kedvvel és szívesen vesz részt. Tehát ne az oktatási formákhoz keressük az embereket, ne formálisan döntsünk e kérdésekben hanem a valóságos igények, szükségletek alapján. A propaganda munka másik új vonása, hogy a pártonkívüliek oktatásában jelentős szerepet vállalnak a tömegszervezetek. A pártonkívüliek széles tömegei számára biztosítják, hogy megismerjék és tanulmányozzák a párt politikájának időszerű kérdéseit. Saját oktatási formáik mellett, a pártoktatásból az előadásos propagandát és a tv-tanfolyamok szervezését az üzemekben a szakszervezetek, a községekben pedig a Hazafias Népfront vállalta. Mindkét tömegszervezet az „ Amit megy a haza 000 Élt Görögország északi részében, közel a jugoszláv határhoz, egy Agra- Edessza nevű kisvárosban, amely szelíden bújt oda a fehér hegyek lábaihoz, élt egy fiatalember. Vangelisz Magyarisz-nak hívták. Apja földműves volt, kis búzát, kis kukoricát, babot termeltek, alig annyit, amennyi elég volt a családnak a betevő falatra, hiszen nyolc gyerek élt a kicsi házban. Közöttük Vangelisz. S mivel a föld szegény is volt, kicsi is volt, dolgoztak mindent. Vettek nagy keservesen egy lovat, fát meg téglát fuvaroztak, s a kisfiú tíz esztendős sem volt még, amikor dolgozni ment a téglagyárba. Gyári ősi munkamódszerekkel, ősi módon égették a téglát. Köztük a fiúcska. Heti két és fél drachma bérért így élt, így dolgozgatott huszonnégy esztendős koráig. ❖ Akkor történt valami az életében, valami, ami minden addigi eseménynél többet jelentett. A görög nép élet-halál harcot vívott a német fasiszták ellen 1941-től A partizánok hazája volt a sok fehér hegy, ahol valaha az istenek tanyáztak. Most görög férfiak éltek ott, bocskorba tekert lábbal, szerzett fegyverrel és ütötték, ölték az ellenséget Az ellenállási mozgalomba kapcsolódott be Vangelisz is. Beszerző lett a kicsi városban, élelmiszert, fegyvert szerzett a partizánoknak. És híreket is. Híreket a németekről, mire készülnek, mit csinálnak. Volt egy pisztolya, ha veszélybe kerül, legyen mivel főbelőni magát. Civil volt továbbra is, dolgozott mint eddig, csak a szíve meg a hite emelte a hegyek közé, a partizánok közé. ❖ Negyvenhárom nyarán történt Óriási harcok folytak a környéken s mindenképpen értesítést kellett vinni a partizánoknak a németek mozgásáról. Az utak le voltak zárva, férfiember ott át nem haladhatott. Ideges volt Vangelisz, a hírek megvoltak, csak átjuttatni nem tudta. Volt egy öccse, tizenhárom esztendős volt akkor. — Mi bajod? — kérdezte a bátyját — Semmi. — Mert titkolod, úgyis tudom. Mert titkolni kellett, mindenki előtt titkolni. — Mit tudsz? — Hogy mi bajod van. És segíteni. — A bajomon? — Azon. Kukoricacsutkába tették az üzenetet, a fiú parittyát vett kezébe, mintha vadászna, elindult az úton a partizánok felé. Mielőtt elindult, a bátyja megkérdezte! — Nem játék ez. Elárulsz, ha megfognak? — Ha megölnek, akkor sem. Vangelisz kiment ekkor az erdőre, ott várta az öccsét. Este lett, mire visszatért, de dudorászott, kezében ott volt a parittya is. Akkor sírt Vangelisz. És még egyszer sírt. Ez év őszén. Amikor az öccsét elvitte a hastífusz. Szegények voltak, nem volt gyógyszerre , orvosra pénzük. Jött néhány jó hónap ezután. A görög nép győzött. 1944-ben Vangelisz a kisvárosi népbíróság tagja lett. És ekkor lett tagja a kommunista pártnak is. Aztán megint jöttek a repülők. Most angolok ültek bennük. Villant a szárnyuk a fényes görög égen és egyszeriben királya lett megint Görögországnak, a demokrácia bölcsőjének. A király mögött angol fegyverek álltak, erős fegyverek. És a néphadsereget leverték, vezetőit üldözték, az igaz ügy a görög nép ügye megint a hegyek partizánjai kezébe került. És a partizánok nem pihentek. Előbb az ellenállók legális szervezetet akartak létrehozni, a Nemzeti Szolidaritás Szervezet munkáját azonban 1945 októberében betiltották. Mi lesz most? A következő év tavaszára választásokat írtak ki. A görög kommunista párt bojkottálta a választásokat s felhívott mindenkit, ne szavazzanak. S a Vermiosz hegység mellett volt egy város. Az emberek házukban ültek a választások napján, nem mentek szavazni. Estefele vagy 100 kormánykatona erőszakkal hajtotta az embereket az urnákhoz. S ekkor üzentek a hegyeknek és azok megmozdultak. Fegyverrel a kezükben lejöttek a nácik elleni harc hősei és megvédték a népet. Ezzel újra fellángolt a harc, újra elindult a forradalmi hullám s tartott egészen 1949 szeptemberig. A görög nép nehezen adta meg magát. ❖ Mit csinált Vangelisz? Megszervezte a városban az önvédelmi szervezetet. Katonát toborzott, élelmet szerzett, híreket küldött a hegyek felé. 1947 áprilisában egy vasárnap több munkatársát letartóztatták. Ő mindennap máshol aludt. Reggel ment hazafelé és találkozott néhány barátjával, akik ijedten néztek rá, riadtan. — Még téged nem tartóztattak le? — súgta oda egyikük. És akkor megállt mellette két rendőr. Egy régi, ismerős, meg egy új. És akkor életében először úrnak szólította valaki Vangelisz Magyariszt. — Ön Magyarisz úr? — Én vagyok. — Hívja a kapitány. Jöjjön velünk. Vangelisz nem vesztette el a fejét Nevetett. Szembe jött velük az ifjúsági titkár. — Téged is hívtak? — Igen. Szűk görög utcákon mentek. Vangelisz ismerte jól minden zugát a városnak. Minden házát. Egy kanyarulatnál megugrott. Beugrott egy házba, magára rántotta az ajtót s mire betörték, ő már messze járt. Elment a partizánokhoz. A fehér hegyek közé. S ott mit csinált? A thermophüléi szorosban volt egy felirat, így hangzik: „Itt nyugszunk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.” Megcselekedte, amit megkövetelt a haza. Volt járási szervező, járási felelős, gazdasági szervező, majd lett egy felderítő szakasz parancsnoka. Hívta, gyűjtötte a híreket. Megsebesült kétszer. Egyszer a karján, akkor mellette lőtték agyon a barátját. Aztán 1948. július 31-én újra megsebesült. Híreket indult ellenőrizni, ellentmondásos adatok érkeztek hozzá. Addig a partizánvadászok nem merészkedtek olyan közel az állásokhoz. Most is másodmagával indult, csak a barátja hamarabb elment. Utánafutott. Mikor utolérte, akkor látta, hogy bekerítették. Nincs út, csak visszafelé. És lőtték, öt méter híja volt. Egy folyómederbe akart beleugrani a hosszú kúszás után s amikor felugrott, eltalálták. A bal könyökét. A partizánok kórházba vitték, majd Jugoszláviába szállították. Onnan került Magyarországra. Tizennyolc éve itt él. Jelenleg a Szikvíz és Ásványvíz Vállalatnál dolgozik. Erős, barna ember. A balkezét most is furcsán tartja, őrzi a golyó nyomát. Tizennyolc éve él itt és gyakran álmodik. Mindig otthon jár álmaiban. A hegyek között. Emberek között. — Haza és anya egy van. Ezt mondja, szűkszavúan. ❖ — Visszamennél ? — Most? Most nem lehet. — Miért? — Rám a halál várna ott. — De ha lehetne? — Visszamennék. Az a hazám Itt, Magyarországon. Debrecenben Magyarisz Viktornak hívják. Bényi József ❖ ❖ IDEJÉBEN SZÓLUNK Fűtést remél három gyermekintézmény Új, központi fűtéses óvoda és bölcsőde épül Debrecenben, a Dobozy lakótelepen, szomszédságában a Landler Jenő utcai régi óvoda épületét kívül-belül rendbehozzák, s szintén központi fűtésesre szerelik át. A környékben lakó gyermekes szülők nagy örömmel fogadták az építés tényét, a renoválás hírét. A régi óvoda dolgozói is. Nagy szükség van a környéken az új óvodára, bölcsödére is, a régi — átalakítással járó — bővítésére is. Sok a gyermek. A régi óvodában például ez évben 160 gyermek jár napközisként, 50 pedig fél napra, majdnem százzal több, mint az eredeti terv szerinti férőhelyek száma. Az új óvodát 75, a bölcsődét 60 kisgyermek számára tervezték. Alig várják, hogy elkészüljön szeptember 1-re. Csakhogy... Van néhány olyan dolog, ami komoly aggodalomra ad okot: vajon elkészül-e a régi óvoda renoválása szeptember 1-ig, végeznek-e a fűtési szezon kezdetére a három létesítményt ellátó kazánok szerelésével, lesz-e elegendő számú radiátor a régi óvodában? Az eredeti terv szerint a Debreceni Építőipari Vállalatnak április 1-én meg kellett volna kezdenie a régi óvodában a munkát. A szülök érdekében ezt elhalasztották. Helyes intézkedés volt. Május 8-án azonban arról értesítették a szülőket, hogy a félnapig óvodában tartózkodó gyerekek május 11-én már nem mehetnek be, s jó lenne, ha a napköziseket is igyekeznének valahol elhelyezni a szülők szeptember 1-ig, mert rövidesen megkezdődik az átalakítási munka. Úgy tervezték, hogy egyelőre az épület egyik szárnyában dolgoznak az építők, majd az iskolai év befejezte után a napközis óvodások átköltöznek a Landler Jenő és Sallai Imre □teák sarkán levő iskolába, s az építők teljesen birtokukba vehetik az egész épületet. Elérkezett május utolsó napja, de az építők még nem jelentkeztek a régi óvodában. Arra hivatkoznak, hogy — szóban — közölték a II. kerületi gondnokság műszaki ellenőrével, hogy csak június elején kezdik meg a munkát. De miért nem közölték ezt az óvodával? Miért kellett három héttel előbb félbeszakítani a gyermekek felkészítése érdekében olyan fontos óvodai foglalkoztatási tematikát? Miért kellett 50 „félnapos” gyermek szüleinek három hétre gondot okozni, hogy hol helyezzék el a gyermeküket? Nem jelentkeztek még a központi szerelést, a hőtávvezetéket készítő Hajdúszováti Vegyes Ktsz dolgozói sem. Felmerül a kérdés: el tudják-e készíteni szeptember 1-ig az átalakítást az építők, a központi fűtésszerelést a ktsz dolgozói, ha egyre halogatják a munka megkezdését? Az új óvoda, bölcsőde és a három létesítményt kiszolgáló kazánház — az áttervezés ellenére — elkészül szeptemberre, így ígérik a megyei állami építőipari vállalat dolgozói. De a kazánok szerelését már kérdéses mikorra tudják befejezni. Olyan hírek járnak, hogy december 31-re, esetleg november végére. Ez bizony aggasztó. Sőt tragikus helyzetet teremt. Ugyanis október 15-től fűtés hiányában mindhárom gyermekintézmény használhatatlan lesz. (Már olyan variáció is felmerült, hogy a régi óvodában egyelőre átrakják a cserépkályhákat, mivel bizonytalan a központi fűtés biztosítása október 15-re. No, de ez jelentős többletkiadást okoz, ráadásul, lehet elölről kezdeni a belső festést.) Több mint háromszáz gyermek elhelyezéséről, kétszer annyi szülő gondjáról, idegességéről van szó. Körültekintő, gyors és hathatós intézkedésekre van szükség, hogy szeptember 1-én mindhárom létesítményben fogadhassák a gyermekeket, a fűtési idény kezdetére meleget adjon a központi fűtés, legyen elegendő radiátor. A beruházók, kivitelezők és a központi fűtéshez szükséges kazánok, radiátorok szállítóinak összefogására van szükség. S ahogyan a megyei építőipari vállalat dolgozói át tudták hidalni a kazánház építésénél mutatkozó akadályokat, bizonyára sikerül a többi, nem kis nehézséget is legyűrni a többi kivitelezővel együtt. Ezt kérik, ezt várják több mint 300 gyermek szülei. Nyalka Tibor