Hajdú-Bihari Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

Új vonások a pártoktatásban Az utóbbi esztendőkben a párttagság és a pártonkívüliek körében megnőtt az érdeklő­dés az elméleti, politikai kér­dések iránt A megnövekedett aktivitást bizonyítja, hogy megyénkben az 1966/67-es pártoktatási év­ben a párttagság 65 százaléka és több m­int 20 000 pártonkí­­vüli tanult a különböző okta­tási formákban, s az év folya­mán szinte egyáltalán nem csökkent a hallgatók létszáma. A propaganda munka fellen­dülése elsősorban azzal ma­gyarázható, hogy az érintett té­mák érdeklik a párttagokat, a pártonkívüliek tömegeit is. Nagy várakozással tekintettek az MSZMP IX. kongresszusá­nak határozatai a gazdaságirá­nyítási reform és a harmadik ötéves terv fő célkitűzései elé. Választ vártak kérdéseikre, s ezt pártszervezeteknek, a pro­pagandistáknak kellett megad­niuk. Az említett anyagokkal kap­csolatban a legfontosabb fel­adatnak tekintettük az elmé­let és gyakorlat összekapcsolá­sát, az általános elvek megér­tetését csakúgy, mint a konk­rét jelenségek és a helyi prob­lémák elemzését. A dolgozók sok kérdésre vár­nak választ a propagandisták­tól, a gazdaságirányítási re­form elvi és gyakorlati problé­máiban, a pártszervezetek irá­nyító, ellenőrző tevékenységé­nek kérdésében. Nem nyugtat­hatjuk meg magunkat azzal, hogy a tények előbb-utóbb meggyőzik azokat is, akik ma még képtelenek megérteni, a belső helyzetünkben és a nem­zetközi erőviszonyokban bekö­vetkezett változásokat. A pro­paganda munka feladata ép­pen az, hogy képessé tegye a dolgozókat e változások ter­mészetének, lényegének dia­lektikus értelmezésére, s az eb­ből adódó gyakorlati tenniva­lók felismerésére. Növelnünk kell tehát a propaganda mun­ka erejét, hatékonyságát. Ezzel már meg is határoztuk az új pártoktatási év legfőbb követelményét: napjaink leg­égetőbb kérdéseire adjon vá­laszt, igazítson el a kételyek­ben, korrigálja a tévedéseket, hasson, formáljon nemcsak a fejekben, hanem a munkában, az életmódban, s az erkölcsi ítéletek szférájában is. Az 1967/68-as pártoktatási év feladatait az MSZMP IX. kongresszusának határozatai szabják meg. A határozatok el­méleti, politikai gazdagsága le­hetővé teszi, hogy egy sor tár­sadalom- és gazdaságpolitikai kérdést kimunkáltabban, a szocializmus teljes felépítése igényeinek megfelelően és gyakorlati vetületében tárjuk a pártoktatás hallgatói elé. A magasabb tartalmi követelmé­nyek miatt szükségessé vált néhány módosítás a pártokta­tás szervezetében is. Milyen új vonások jellemzik a pártoktatást az 1967/68-as évben­ elmúlt években már jelentős tekintélyre tett szert, s minden adottsággal rendelkezik a vál­lalt oktatási munka eredmé­nyes elvégzéséhez. Az a leg­főbb feladatuk, hogy a dolgo­zók olyan rétegeit vonják be a marxizmus—leninizmus okta­tásába, amelyek eddig vala­mely okból kifolyólag kima­radtak a politikai képzésből. Meg kell találni a módját a bejáró munkások, a munkás­­szállók lakói oktatásba való bevonásának. Falun is elsősor­ban azokhoz a tömegekhez kell eljuttatni a marxizmus—leni­­nizmus eszméit, amelyek a pártoktatás különböző formái­ból eddig kimaradtak, s akik szívesebben vesznek részt kö­tetlenebb tanulási formákban. Természetesen a munkához a pártbizottságoknak és a pártszervezeteknek gyakorlati segítséget kell nyújtaniuk, el­sősorban propagandisták át­adásával, kiképzésével, s ta­nácsokkal a tematikák össze­állításában. Nagyon fontos, hogy az oktatási terveket a pártbizottságok és pártszerve­zetek a tömegszervezetekkel közösen készítsék el, s minden felmerülő probléma megoldá­sában nyújtsanak segítséget. A pártoktatás új rendszere jobban igazodik a szocialista építés igényeihez. Ám a leg­jobb rendszer is fél sikert hoz, ha a propagandisták nem áll­nak hivatásuk magaslatán. Ezért az új pártoktatási évben igyekszünk érvényesíteni az elvet: inkább kevesebb, de színvonalasabb tanfolyamot. Ezek számát az határozza meg, hány felkészült propagandistá­val rendelkezünk. A jó propagandista nemcsak a marxizmus—leninizmus ta­nításait ismeri és érti, hanem a párt napi politikáját is, és ér­tője, specialistája annak a te­rületnek, ahol a hallgatók dol­goznak. Rendelkeznie kell a pedagógus tapintatával, türel­mével, emberismeretével, az agitátor szuggesztív meggyőző erejével, s olyan emberi tulaj­donságokkal, amelyekkel egy­szersmind példakép is lehet hallgatóinak. Propagandistáink többsége eddig is lelkiismeretesen, ereje és képessége maximumát ad­va végezte oktató-nevelő mun­káját. Ezúton is köszönet illeti azokat az elvtársakat, akik szabad idejüket feláldozva, ön­zetlenül, hosszú évek, vagy éppen évtizedek óta végzik ezt a nehéz, bonyolult, de nagyon szép feladatot. Számítunk rá, hogy a propagandisták, a párt hű munkásai, a jövőben is hi­vatásuk magaslatán állva, har­colnak a marxizmus—leniniz­mus eszméinek terjesztéséért. Havas Ervinné, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottsága propaganda és művelődési osztályának munkatársa tíz ember gondolkodásában Munkánk eredményessége több vonatkozásban is lemér­hető. A pártoktatás segített ab­ban, hogy a részvevők meg­értsék a tisztázatlan kérdése­ket, s egységesen foglaljanak állást bennük. Különös jelen­tősége volt annak, hogy bőven szerepeltek napirenden a gaz­daságirányítás reformjának kérdése. Sikerrel igyekeztünk megértetni, megbeszélni azo­kat a hallgatókkal. Nőtt tehát a pártoktatás hatékonysága, bővült az oktatásban részt ve­vők ismereteinek köre, jobban eligazodtak a bonyolult kül- és belpolitikai kérdésekben. Az előttünk álló feladatok megkövetelik az ideológiai munka állandó fejlesztését, ha­tékonyságának további növelé­sét. Nem lehet felépíteni a szo­cializmust anélkül, hogy ne építenénk fel az emberek gon­dolkodásában, erkölcsi világá­ban is. Csak az az ember sel­­­elhet meg a szocialista építés magas követelményeinek, aki­nek gondolkodását és munká­ját megtermékenyítik a mar­xizmus igazságai, érzésvilágát áthatja a kommunista eszmei­ség. Ma is érvényes, pártunk IX. kongresszusa meg is erősí­tette a VIII. kongresszusnak azt a tételét, mely szerint ide­ológiai és kulturális nevelő munkánk célja: „tanítsuk meg az embereket szocialista mó­don élni, dolgozni és gondol­kozni.” E feladat — vagyis a szocialista tudatosság győze­lemre vitele az ember gondol­kodásában — a propaganda munka alfája és ómegája­ elleni harcra, a proletárinter­­nacionalizmus eszméinek erő­sítésére, a vallásos világnézet­hez, a vallásos emberekhez, az egyházakhoz való helyes vi­szony kialakítására. De nemcsak a belső, hanem a nemzetközi körülmények is sürgetik a propaganda munka hatásfokának erősítését. Az ideológiai harcban nincs fegy­vernyugvás a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése közepette sem, hiszen a burzsoá ideoló­giai áramlatok nem állnak meg országunk határainál. Sőt, a nemzetközi imperializmus ma előszeretettel él az ideológiai befolyásolás eszközeivel. Ez annál veszélyesebb, mert nem merültek ki e nézetek belső utánpótlási forrásai sem: hat­nak még a régi világ ideológiai és erkölcsi maradványai, s új erőre kaphatnak, ha nem áll­­juk útját a burzsoá befolyás­nak az ideológiában, a kultú­rában az életszemléletben és életmódban. Dialektikus értelmezés A IX. kongresszus felhívja a figyelmünket arra, hogy külö­nös gondot fordítsunk a szo­cialista tudat kialakítására, az anyagi érdekeltség elvének és az anyagiasság különbözősé­gének tisztázására, a hazafiság érzésének elmélyítésére, a na­cionalizmus, a kozmopolitizmus A feltételek biztosítása Az egyik ilyen vonás annak hangsúlyozása és biztosítása, hogy a pártoktatás elsősorban a párttagok marxista-leninis­ta műveltségét, különösen pe­dig a kommunista vezetők kép­zését szolgálja. Ezért politikai vezetőképző-tanfolyamokat szervezünk az iparban és a me­zőgazdaságban dolgozó veze­tők számára. A feltételek biztosítása nagy felelősséget ró pártszerveze­­teinkre. Járási, városi pártbi­zottságaink és alapszerveze­teink vezetőségeinek feladata megvizsgálni a vezetők mar­xista-leninista képzettségét, s személyes beszélgetés alapján, velük egyetértésben határozni az oktatásban való részvéte­lükről. Nagy gonddal kell végezni a párttagság bevonását is. Ket­tős feladat áll itt az alapszer­vezetek előtt: egyrészt növelni a párttagság arányát­ az okta­tásban, másrészt biztosítani, hogy minden párttag a neki legmegfelelőbb oktatási for­mában tanuljon, amelyben kedvvel és szívesen vesz rész­t. Tehát ne az oktatási formák­hoz keressük az embereket, ne formálisan döntsünk e kérdé­sekben hanem a valóságos igé­nyek, szükségletek alapján. A propaganda munka másik új vonása, hogy a pártonkívü­liek oktatásában jelentős sze­repet vállalnak a tömegszerve­zetek. A pártonkívüliek széles tömegei számára biztosítják, hogy megismerjék és tanulmá­nyozzák a párt politikájának időszerű kérdéseit. Saját okta­tási formáik mellett, a pártok­tatásból az előadásos propa­gandát és a tv-tanfolyamok szervezését az üzemekben a szakszervezetek, a községek­ben pedig a Hazafias Népfront vállalta. Mindkét tömegszervezet az „ Amit megy a haza 000 Élt Görögország északi részében, közel a jugoszláv határhoz, egy Agra- Edessza nevű kisvárosban, amely szelíden bújt oda a fehér hegyek lá­baihoz, élt egy fiatalember. Van­gelisz Magyarisz-nak hívták. Apja földműves volt, kis búzát, kis kukori­cát, babot termeltek, alig annyit, amennyi elég volt a családnak a be­tevő falatra, hiszen nyolc gyerek élt a kicsi házban. Közöttük Vangelisz. S mivel a föld szegény is volt, kicsi is volt, dolgoz­tak mindent. Vettek nagy keserve­sen egy lovat, fát meg téglát fuva­roztak, s a kisfiú tíz esztendős sem volt még, amikor dolgozni ment a téglagyárba. Gyári ősi munkamód­szerekkel, ősi módon égették a tég­lát. Köztük a fiúcska. Heti két és fél drachma bérért így élt, így dolgozgatott huszonnégy esztendős koráig. ❖ Akkor történt valami az életében, valami, ami minden addigi esemény­nél többet jelentett. A görög nép élet-halál harcot vívott a német fasiszták ellen 1941-től A partizá­nok hazája volt a sok fehér hegy, ahol valaha az istenek tanyáztak. Most görög férfiak éltek ott, bocs­­korba tekert lábbal, szerzett fegy­verrel és ütötték, ölték az ellensé­get Az ellenállási mozgalomba kap­csolódott be Vangelisz is. Beszerző lett a kicsi városban, élelmiszert, fegyvert szerzett a partizánoknak. És híreket is. Híreket a németekről, mire készülnek, mit csinálnak. Volt egy pisztolya, ha veszélybe kerül, legyen mivel főbelőni magát. Civil volt továbbra is, dolgozott mint ed­dig, csak a szíve meg a hite emelte a hegyek közé, a partizánok közé. ❖ Negyvenhárom nyarán történt Óriási harcok folytak a környéken s mindenképpen értesítést kellett vinni a partizánoknak a németek mozgásáról. Az utak le voltak zárva, férfiember ott át nem haladhatott. Ideges volt Vangelisz, a hírek meg­voltak, csak átjuttatni nem tudta. Volt egy öccse, tizenhárom eszten­dős volt akkor. — Mi bajod? — kérdezte a bátyját — Semmi. — Mert titkolod, úgyis tudom. Mert titkolni kellett, mindenki előtt titkolni. — Mit tudsz? — Hogy mi bajod van. És segíte­ni. — A bajomon? — Azon. Kukoricacsutkába tették az üzene­tet, a fiú parittyát vett kezébe, mint­ha vadászna, elindult az úton a par­tizánok felé. Mielőtt elindult, a bátyja meg­kérdezte! — Nem játék ez. Elárulsz, ha meg­fognak? — Ha megölnek, akkor sem. Vangelisz kiment ekkor az erdő­re, ott várta az öccsét. Este lett, mire visszatért, de dudorászott, ke­zében ott volt a parittya is. Akkor sírt Vangelisz. És még egy­szer sírt. Ez év őszén. Amikor az öccsét elvitte a hastífusz. Szegények voltak, nem volt gyógyszerre , or­vosra pénzük. Jött néhány jó hónap ezután. A görög nép győzött. 1944-ben Vange­lisz a kisvárosi népbíróság tagja lett. És ekkor lett tagja a kom­munista pártnak is. Aztán megint jöttek a repülők. Most angolok ültek bennük. Villant a szárnyuk a fényes görög égen és egyszeriben királya lett megint Gö­rögországnak, a demokrácia bölcső­jének. A király mögött angol fegyve­rek álltak, erős fegyverek. És a nép­hadsereget leverték, vezetőit üldöz­ték, az igaz ügy a görög nép ügye megint a hegyek partizánjai kezébe került. És a partizánok nem pihentek. Előbb az ellenállók legális szerveze­tet akartak létrehozni, a Nemzeti Szolidaritás Szervezet munkáját azonban 1945 októberében betiltot­ták. Mi lesz most? A következő év tavaszára választá­sokat írtak ki. A görög kommunista párt boj­kottál­ta a választásokat s felhívott mindenkit, ne szavazzanak. S a Vermiosz hegység mellett volt egy város. Az emberek házukban ültek a választások napján, nem mentek szavazni. Estefele vagy 100 kormánykatona erőszakkal hajtotta az embereket az urnákhoz. S ekkor üzentek a hegyeknek és azok meg­mozdultak. Fegyverrel a kezükben lejöttek a nácik elleni harc hősei és megvédték a népet. Ezzel újra fellángolt a harc, újra elindult a forradalmi hullám s tar­tott egészen 1949 szeptemberig. A görög nép nehezen adta meg magát. ❖ Mit csinált Vangelisz? Megszervezte a városban az önvé­delmi szervezetet. Katonát tobor­zott, élelmet szerzett, híreket kül­dött a hegyek felé. 1947 áprilisában egy vasárnap több munkatársát letartóztatták. Ő min­dennap máshol aludt. Reggel ment hazafelé és találkozott néhány ba­rátjával, akik ijedten néztek rá, riad­tan. — Még téged nem tartóztattak le? — súgta oda egyikük. És akkor megállt mellette két rend­őr. Egy régi, ismerős, meg egy új. És akkor életében először úrnak szó­lította valaki Vangelisz Magyariszt. — Ön Magyarisz úr? — Én vagyok. — Hívja a kapitány. Jöjjön ve­lünk. Vangelisz nem vesztette el a fejét Nevetett. Szembe jött velük az ifjú­sági titkár. — Téged is hívtak? — Igen. Szűk görög utcákon mentek. Van­gelisz ismerte jól minden zugát a városnak. Minden házát. Egy kanya­rulatnál megugrott. Beugrott egy házba, magára rántotta az ajtót s mire betörték, ő már messze járt. Elment a partizánokhoz. A fehér hegyek közé. S ott mit csinált? A thermophüléi szorosban volt egy felirat, így hangzik: „Itt nyugszunk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.” Megcselekedte, amit megkövetelt a haza. Volt járási szervező, járási felelős, gazdasági szervező, majd lett egy felderítő szakasz parancsnoka. Hívta, gyűjtötte a híreket. Megsebesült két­szer. Egyszer a karján, akkor mel­lette lőtték agyon a barátját. Aztán 1948. július 31-én újra meg­sebesült. Híreket indult ellenőrizni, ellentmondásos adatok érkeztek hoz­zá. Addig a partizánvadászok nem merészkedtek olyan közel az állá­sokhoz. Most is másodmagával in­dult, csak a barátja hamarabb el­ment. Utánafutott. Mikor utolérte, akkor látta, hogy bekerítették. Nincs út, csak visszafelé. És lőtték, öt méter híja volt. Egy folyóme­derbe akart beleugrani a hosszú kú­szás után s amikor felugrott, elta­lálták. A bal könyökét. A partizánok kórházba vitték, majd Jugoszláviába szállították. Onnan került Magyarországra. Tizennyolc éve itt él. Jelenleg a Szikvíz és Ásványvíz Vállalatnál dolgozik. Erős, barna ember. A balkezét most is furcsán tartja, őrzi a golyó nyomát. Tizennyolc éve él itt és gyakran álmodik. Mindig otthon jár álmai­ban. A hegyek között. Emberek kö­zött. — Haza és anya egy van. Ezt mondja, szűkszavúan. ❖ — Visszamennél ? — Most? Most nem lehet. — Miért? — Rám a halál várna ott. — De ha lehetne? — Visszamennék. Az a hazám Itt, Magyarországon. Debrecenben Magyarisz Viktornak hívják. Bényi József ❖ ❖ IDEJÉBEN SZÓLUNK Fűtést remél három gyermekintézmény Új, központi fűtéses óvo­da és bölcsőde épül Debre­cenben, a Dobozy lakótele­pen, szomszédságában a Landler Jenő utcai régi óvo­da épületét kívül-belül rend­behozzák, s szintén központi fűtésesre szerelik át. A kör­nyékben lakó gyermekes szülők nagy örömmel fogad­ták az építés tényét, a reno­válás hírét. A régi óvoda dolgozói is. Nagy szükség van a környéken az új óvo­dára, bölcsödére is, a régi — átalakítással járó — bőví­tésére is. Sok a gyermek. A régi óvodában például ez évben 160 gyermek jár nap­közisként, 50 pedig fél nap­ra, majdnem százzal több, mint az eredeti terv szerin­ti férőhelyek száma. Az új óvodát 75, a bölcsődét 60 kisgyermek számára tervez­ték. Alig várják, hogy elké­szüljön szeptember 1-re. Csakhogy... Van néhány olyan dolog, ami komoly ag­godalomra ad okot: vajon el­készül-e a régi óvoda reno­válása szeptember 1-ig, vé­geznek-e a fűtési szezon kez­detére a három létesítményt ellátó kazánok szerelésével, lesz-e elegendő számú radiá­tor a régi óvodában? Az eredeti terv szerint a Debreceni Építőipari Válla­latnak április 1-én meg kel­lett volna kezdenie a régi óvodában a munkát. A szü­lök érdekében ezt elhalasz­tották. Helyes intézkedés volt. Május 8-án azonban ar­ról értesítették a szülőket, hogy a félnapig óvodában tartózkodó gyerekek május 11-én már nem mehetnek be, s jó lenne, ha a napközise­ket is igyekeznének valahol elhelyezni a szülők szeptem­ber 1-ig, mert rövidesen megkezdődik az átalakítási munka. Úgy tervezték, hogy egyelőre az épület egyik szárnyában dolgoznak az építők, majd az iskolai év befejezte után a napközis óvodások átköltöznek a Landler Jenő és Sallai Imre □teák sarkán levő iskolába, s az építők teljesen birtokuk­ba vehetik az egész épületet. Elérkezett május utolsó nap­ja, de az építők még nem jelentkeztek a régi óvodában. Arra hivatkoznak, hogy — szóban — közölték a II. ke­rületi gondnokság műszaki ellenőrével, hogy csak június elején kezdik meg a munkát. De miért nem közölték ezt az óvodával? Miért kellett há­rom héttel előbb félbeszakí­tani a gyermekek felkészíté­se érdekében olyan fontos óvodai foglalkoztatási tema­tikát? Miért kellett 50 „fél­napos” gyermek szüleinek három hétre gondot okozni, hogy hol helyezzék el a gyermeküket? Nem jelentkeztek még a központi szerelést, a hőtáv­vezetéket készítő Hajdúszo­­váti Vegyes Ktsz dolgozói sem. Felmerül a kérdés: el tudják-e készíteni szeptem­ber 1-ig az átalakítást az építők, a központi fűtés­szerelést a ktsz dolgozói, ha egyre halogatják a munka megkezdését? Az új óvoda, bölcsőde és a három létesítményt kiszol­gáló kazánház — az átterve­zés ellenére — elkészül szep­temberre, így ígérik a me­gyei állami építőipari válla­lat dolgozói. De a kazánok szerelését már kérdéses mi­korra tudják befejezni. Olyan hírek járnak, hogy december 31-re, esetleg no­vember végére. Ez bizony aggasztó. Sőt tragikus hely­zetet teremt. Ugyanis októ­ber 15-től fűtés hiányában mindhárom gyermekintéz­mény használhatatlan lesz. (Már olyan variáció is fel­merült, hogy a régi óvodában egyelőre átrakják a cserép­­kályhákat, mivel bizonyta­lan a központi fűtés biztosí­tása október 15-re. No, de ez jelentős többletkiadást okoz, ráadásul, lehet elölről kezdeni a belső festést.) Több mint háromszáz gyermek elhelyezéséről, két­szer annyi szülő gondjáról, idegességéről van szó. Kö­rültekintő, gyors és hatha­tós intézkedésekre van szük­ség, hogy szeptember 1-én mindhárom létesítményben fogadhassák a gyermekeket, a fűtési idény kezdetére me­leget adjon a központi fű­tés, legyen elegendő radiá­tor. A beruházók, kivitelezők és a központi fűtéshez szük­séges kazánok, radiátorok szállítóinak összefogására van szükség. S ahogyan a megyei építőipari vállalat dolgozói át tudták hidalni a kazánház építésénél mutat­kozó akadályokat, bizonyá­ra sikerül a többi, nem kis nehézséget is legyűrni a töb­bi kivitelezővel együtt. Ezt kérik, ezt várják több mint 300 gyermek szülei. Nyalka Tibor

Next