Hajdú-Bihari Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

Bizakodásra feljogosító eredmények Amint arról a Hajdú-Bihari Napló hírt adott, az MSZMP Deb­recen Városi Bizottsága kedden a város ipari, kereskedelmi vállala­tainak párt-, gazdasági és szak­­szervezeti vezetői számára aktíva­értekezletet rendezett. A szűkebb körű tanácskozás célja az volt, hogy a városi pártbizottság né­hány aktuális gazdaságpolitikai te­rületről tájékoztatást adjon, érté­kelje a reform bevezetése óta el­telt időszak gazdaságpolitikai ered­ményeit. Kellemes csalódás Az eltelt nem egészen másfél esztendő természetesen még nem elégséges végleges következtetések levonására. A jelenleg tapasztal­ható tendenciák egy része csupán ideiglenes, bizonyos tekintetben átalakuló helyzetet tükröz, és a feltételek beérésével bizonyára finomul, módosul. Ám az bizonyos, hogy másfél év távlatából vizs­gálva az indulást, bizalomra és bizakodásra feljogosító tényekkel találkozunk az élet minden terüle­tén. Simábbnak tűnik most az út, de az elején még elég sok ember­nek volt fenntartása, kételye. Volt, aki bizonytalankodott a reform jö­vőjét illetően. Volt, aki munka­­nélküliségtől tartott. Az most kel­lemesen csalódott. Volt, aki féltet­te a bért, a jövedelmet. A tény ezzel szemben az, hogy soha eddig még nem fizettek ki Hajdú-Bihar megyében, Debrecenben sem any­­nyi nyereségrészesedést, mint az el­múlt esztendő után. Magunknak vizsgáztunk, és ez a vizsga — most már bizonyos, hogy országhatáro­kon túl is elismerést szerzett a számunkra. Lényegében a tervuta­sításos rendszerről való áttérés zökkenőmentes volt, nem okozott törést a debreceni vállalatok ter­melésében, forgalmazásában, és nem okozott problémát a fogyasz­tásban. Az elmúlt év tapasztalatai fényesen igazolták, hogy a válla­latok kötelező tervmutatók előírá­sa nélkül a korábbi éveknél pon­tosabban igazodtak a népgazdaság igényeihez. Bebizonyosodott az is, hogy az új népgazdasági rendszer­től várt hatások csak fokozatosan bontakozhatnak ki. Stabilabb gazdálkodás Tény, hogy a mechanizmus al­kalmazása általában egészségesen serkentette a gazdasági életet, új feladatokat rótt a gazdasági veze­tőkre. A dolgozók és a vezetők egy­aránt alkalmazkodtak az új körül­ményekhez. A múlt év második fe­létől számos tekintetben a belső piac vevőiért is verseny kezdett kialakulni, és ez jótékony hatás­sal volt a kereskedelem élénkülé­sére. Erőteljes a vállalatok beru­házási, fejlesztési kedve. Ezzel együtt azonban most már jobban meggondolják, hogy mit, és azt is, hogy mikorra, milyen határidővel és mennyiért ruházzanak be. Né­mely esetben — éppen a beruhá­zási eszközök piacának feszültsége miatt — a bankrendszer olyan be­ruházási hiteligényt sem tudott ki­elégíteni, amikor az adott válla­lat gyorsabb törlesztést vállalt, mint amit az általános hitelezési feltételek megszabnak. Újszerű kapcsolatokra, a vállalati együtt­működés új módjaira is találunk biztató kezdeményezéseket. Jelen­tős szemléletbeli változások tapasz­talhatók a gazdaságosság, az ered­ményesség, a piacbi­ztonság megíté­lésében. Debrecen gazdálkodó szerveinél is az országossal meg­­egyező tendenciák érvényesültek. Serkentőleg hatott a reform beve­zetése a párt- és tömegszerveze­­tek munkájára. A nagyobb önálló­ság, a nagyobb felelősség több he­­­lyes kezdeményezést szült. Debre­cen ipara tavaly öt százalékkal termelt többet, mint 1967-ben. A növekedés egyik tényezője az új kapacitások belépése volt. Az idei év indulását, az első négy hónap gazdálkodását általá­ban a tervszerű előkészítés, a ter­melés biztonságának fokozása jel­lemezte. Az előző év első negye­dében még erősen éreztette hatását a megváltozott piaci kapcsolatok kialakulatlansága, a szerződésköté­sek elhúzódása, az árviták, a mo­­nopolhelyzetből fakadó előnyök túlzott érvényesítése. Most a gaz­dálkodás stabilabb. A szállítási szerződéseket folyamatosan meg­kötik. Ma már csak elvétve lehet találkozni olyan gyakorlattal, ami­kor a már megtermelt árunak ke­resnek piacot. 1969 első négy hó­napjában Debrecen szocialista ipa­rában 7,8 százalékkal növeke­dett a termelés. Gyorsabb fejlődési ütemet ért el a szövetkezeti ipar. Az állami iparnál valamivel las­súbb a termelés növekedésének üteme. Az élelmiszeriparban az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedett a termelési érték, né­hány, főként könnyű- és nehézipa­ri vállalatnál, így például a Szék- és Kárpitosipari Vállalat debrece­ni gyárában, a BIOGAL Gyógy­szergyárban vagy a Tégla- és Cse­répipari Vállalatnál a termelés volumene a tavalyi szint alatt maradt. Hat százalékkal növeke­dett a foglalkoztatottság színvona­la, az átlagbérek pedig közel 2 szá­zalékkal emelkedtek. Debrecenben jelenleg közel 31 000 dolgozót érint a csökkentett munkaidő, örvendetes ezzel kap­csolatban, hogy a 44 órás munka­hét bevezetésével nem csökkent a termelés és a dolgozók keresete.­ Üzleti eredményesség és termelékenység A kedvező tapasztalatok mellett néhány, a kibontakozást gátló je­lenség is hat még. Ezek megszün­tetése a legközelebbi idők fontos feladata. Azért is érdemes e gon­dokat szemügyre venni, hogy a gazdasági szervek vezetői saját vállalatuk ténykedését nagyító alá vegyék, kritikailag elemezzék bel­ső helyzetüket. Tavaly és 1969. első négy hó­napjában sem alakult megfelelően a termelékenység. A vállalatok számára nagyon olcsó volt a mun­kaerő-felhasználás. Éppen ezért a hatékonyabb létszámgazdálkodást segítő, a vállalati érdekeltséget ilyen módon is befolyásoló intéz­kedéseket meg kell tenniük a gaz­dasági vezetőknek. A vállalati gazdálkodást eléggé meghatározta az áraknak a számí­tottnál nagyobb nyereségtartalma. Nem is az a baj, hogy a vállala­tok túlteljesítették saját tervüket. Ez egyáltalán nem okozna prob­lémát, ha a nyereségtömeg a na­gy­o­b­b termelésből származna, hiszen a progresszív nyereségadó a többlet jelentős hányadát köz­pontosítja. Ott mutatkozik a prob­léma, hogy a vállalatok a tervet meghaladó nyereséget lényegében a számítottnak megfelelő társadal­mi terméktömeg mellett érték el. Így aztán a vállalatok egy ré­sze több fejlesztési és részesedési alapot képezhetett, mint azt jobb munkája eredményezhette volna. Nem lehet csodálkozni ezután azon, hogy több debreceni vállalatnál nem fordítottak elég gondot a tar­talékok feltárására, újabb piacok szerzésére. Hajdú-Bihar és Debrecen ipar­­vállalatainak többségére érvényes, hogy a gazdálkodás hatékonysá­gának növelése elmaradt a nyere­ségképződés mögött. Más tényezők is közreműködtek tehát. Ahhoz, hogy a vállalatok reálisan számba vehessék a jövőt, feltétlenül el kellene végezni a múlt év elem­zését ilyen tekintetben. Az bizo­nyos, hogy a keresleti kínálat ha­tása alapján, a piac jobb kihasz­nálásával, előnyösebb üzlet köté­sével is el lehet érni jó eredményt. Ám a vállalati jövő hosszú távú megalapozása csak a termelékeny­ség növelésével lehetséges. És a vállalatok nem dolgozhatnak rövid távra. A gazdasági vezetőknek a szocializmus érdekképviseletére al­kalmassá kell érniük, és ezzel nem egyeztethető össze, ha csak az üz­leti eredményességre, ha csak a pillanatnyi haszonra törekednek, pedig elérte a 9,3 százalékot. Sen­ki nem vonja kétségbe a Szabad­ság Lapnyomda vagy a Vasipari Vállalat eredményességét, az el­végzett munka értékét. Ám a pár­huzamba állítás feltétlenül meg­kérdőjelezi a vállalati nyereségek felosztásának módját. Mert a nyereség felosztásának módja ért­hetően jelentkezik a fizikai dolgo­zók részesedésének összegében is. És ez nem megnyugtató, mert pél­dául a Debreceni Műanyagfeldol­gozó Ktsz több mint négyszeresét fizette ki részesedésként dolgozói­nak, mint amennyit átlagban a Hungária Műanyagfeldolgozó Vál­lalat debreceni gyárában fizethet­tek. Nagyobb a vállalatok felelőssé­ge, nagyobb a vállalati közössé­geké is. S ez nem csupán a ter­melésre vonatkozik. Mindőnk ér­deke, hogy a társadalmi tulajdon­ban senki se tehessen kárt. A megítélés módjában kellene itt változást elérni, hiszen a közös­ség vagyonának védése nem csu­pán a társadalmi tulajdon elsajá­tításának meggátlását jelenti, ha­nem ennél jóval szélesebb kört érint. Úgy értelmezzük, mint a társadalmi tulajdon célszerű, terv­szerű és gazdaságos felhasználá­sát, kezelését és hatékonyságának növelését. A vállalatok túlnyomó többségénél nincs is ezzel problé-­­­ma. Lényeges, fontos azonban, hogy javuljon a vállalati belső el­lenőrzés. Olyan értelemben is,­­ hogy a gazdasági vezetés, az arra­­ hivatott személyek ellenőrzik a közös értékek felhasználásának ■.­ módját, és úgy is, hogy a dolgo- ■ zók, az egész vállalati kollektíva védi a köztulajdont, bátran véle- - ményt nyilvánít az ésszerűtlen, káros megoldás esetén, megveti­­ azt, aki lop, csal vagy rongálja a társadalmi tulajdont. Az egész-­­­séges közszellem kialakulásával, a belső ellenőrzés javításával nem kerülhet sor olyan esetekre, hogy egyesek a lazaságot kihasználva éveken keresztül harácsoljanak, lopjanak, csaljanak. A határozott­ság, a következetesség légkörében egyszerűen lehetetlen az arra haj­­l­­amos embernek megkárosítani a közvagyont. A nyereség és feiosztása Ellentmondás tapasztalható olyan módon is, hogy a személyi jövedelmek nagyobb növelésének lehetősége nem a műszakilag fej­lettebb, tehát a jobb hatékonyság­gal dolgozó vállalatoknál történt meg. Nem ott tudnak többet fizet­ni a dolgozóknak, ahol magasabb a termelékenység, hanem ott, ahol viszonylag nagyobb az élőmunka­felhasználás. Ez természetesen ki­hat, és a jövőben még fokozottab­ban kihat a létszámgazdálkodás irányára. Ma is gond, hogy a kor­szerű, magas műszaki színvonalon dolgozó üzemektől elmennek a szakképzett munkások. A Magyar Gördülőcsapágy Művekben a dol­gozók fele kicserélődött egy esz­tendő alatt. Mutatja a különbsé­geket, mutatja a jelenlegi helyze­tet, hogy például a részesedési alap a munkabérek százalékában a debreceni Alföldi Nyomdában 8,6 volt, míg a Szabadság Lapnyom­dában 17,1 százalék. Más iparágat tekintve: a Magyar Gördülőcsap­ágy Művekben a részesedési alap a munkabér 4,57 százaléka volt, a Debreceni Vasipari Vállalatnál Felelősséggel Csak néhány gondolatot ragad­hattunk ki a tanácskozáson el­hangzottakból. Másfél esztendő ta­pasztalatai természetesen sokré­tűbbek, gazdagabbak. A tanulsá­gok megadják az elkövetkező idő­szak legfontosabb feladatait is. Főként azt, hogy a kommunisták fáradhatatlanul küzdjenek azért, hogy minden dolgozó megértse, el­fogadja, végrehajtsa a gazdaság­­politikai feladatokat, segítse és a maga területén ösztönözze a re­form teljes kibontakozását. Szük­ség van az idei vállalati feladatok maradéktalan teljesítésére, a mun­ka hatékonyságának növelésére, a költségek tartós csökkentésére. Va­lamennyi gazdasági vezető, min­den pártag számára íratlan tör­vény is, hogy törődjön az embe­rek mindennapos gondjaival, le­gyen segítségükre az élet- és mun­kakörülmények javításában. Nagyok ezek a feladatok. Gazda­ságpolitikai tennivalókról szóltunk, és nehéz is lenne eldönteni, hol húzódik meg a határ a gazdasági vezetés és a pártalapszervezetek tennivalója között. Közös munka ez, hiszen közös ügyet szolgál. Instrukciókkal mindenesetre nem volna érdemes számolni, sémát al­­­­kalmazni itt nem lehet. Az azono­s ban bizonyos, hogy minden gazda- s sági döntés csak úgy lesz eredmé-­­­nyes, csak úgy találkozik az em­­­­berek törekvésével, h­a a döntés- ei­ben a politikai hatással is számol- s nak, ha a döntésben politikai át­­­­itatottság is van. Az üzem gond­­íj­­ával együtt kell éreznie a párt-­­ és szakszervezeti vezetésnek. * Ugyanúgy a város gondjával is. Ha Debrecen 11 000 párttagja egyaránt felelősséget érez a szocialista ipar haladásáért, akkor nem lehet mezsgyeprobléma. Akkor nem mondja senki a pártszervezetnél, hogy: nálunk jól mennének a dolgok, csak­... másutt nem men­nek jól. A kommunisták súlya, szerepe érződjön az üzemekben! Hiszen egy célért dolgozik a gaz­dasági vezetés, a pártszervezet és a szakszervezet is, csak más-más módszerrel. " Bizakodásra feljogosító szűk másfél évet tudhatunk magunk mögött. A próbát kiálltuk. A té­nyek mutatják, Debrecen ipari, kereskedelmi vállalatai készek és képesek a­ mechanizmus szellemé­ben dolgozni. Sütő Gyula Ülést tartott az MSZMP püspökladányi járási bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt püspökladányi járási bizottsága szombaton délelőtt ülést tartott. A pártbizottság Hajnal Lajost felmentette első titkári megbízatása alól, és a pártbizottság tagjai sorából visszahívta. Harangi Sándort a pártbizottság tagjai sorába behívta, és a járási pártbi­zottság első titkárává megválasztotta. Az ülésen részt vett C. Nagy Gábor, a megyei pártbizottság titkára. NÉGYRE BECSÜLJÜK GYERMEKEINK NEVELŐIT Pedagógusnapi ünnepségek a megyei és debreceni városi tanácsnál Szombaton délelőtt a megyei tanács székházában a kitüntetett pedagógusok részvételével pedagógusnapi ünnepséget rendeztek. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Sikula György, a megyei pártbizottság titkára, dr. Ambrus István, a megyei tanács vb­­elnöke, dr. Albert Béláné, a KISZ me­gyebizottság titkára, Fazekas Károly, a Hazafias Népfront megyei elnöke, Faze­kas Sándorné, a nőtanács megyei titkára, Strebelovszky Lajos, a Pedagógusok Szakszervezetének megyei titkára, Kiss Imre és Ördög László a megyei, illetve a városi tanács vb-elnökhelyettesei. Kiss Imre mondott ünnepi beszédet. Többek között ezeket említette: „Megragadom az alkalmat, s örömmel mondom el hogy a Művelődésügyi Mi­nisztérium jelen tanévben lefolyt vizs­gálata igen dicséretre méltó eredmények megállapítására vezetett. A megállapí­tás szerint megyénkben - a tárgyi és sze­mélyi feltételek viszonylagos lemaradása ellenére is — tervszerű, jól irányított munka folyik az iskolareform feladatai­nak, az iskolai alapdokumentumok vég­rehajtásában. Megyei tanácsunk végre­hajtó bizottsága ezért elismerését fejezte ki a művelődésügyi osztálynak és a me­gye pedagógusainak. E tény még telje­sebbé teszi mai ünneplésünket. Akik ün­nepségünkön átveszik majd megérdemelt kitüntetésüket, példamutató módon vettek részt a feladatok teljesítésében. Kitünte­tésük tartalmazza a megye több mint három és fél ezer aktív pedagógusának köszöntését, munkájuk elismerését, s azokét is, akik a megérdemelt pihenés, a nyugalom éveit élik.” Ezután Ambrus István átadta a kitün­tetéseket. Kiváló tanár: dr. Juhász Imre, Hajdú­szoboszló, Gimnázium, Tallódi Sándor Mikepércs, ált. isk. Kiváló tanító: Sztá­­ray Lászlóné Püspökladány, ált. isk. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója: Jakab Ta­másné, Hajdúnánás, Orosz Lajos, megyei tanács: Adorján Dezső, Hajdúszoboszló, Falucskai Jenő, Berettyóújfalu, Percze János, Fülöp­ Bernátrész, Somodi Márton­­né, Berettyóújfalu, Barabás Ferenc, Be­­dő, Tóth Istvánné dr. járási tanács, Deb­recen, Horváth Imréné, Balmazújváros, Lőrincz Lajos járási tanács, Derecske, Tar József, Hajdúnánás. Kiváló dolgozó: Veress Sándor, Berettyóújfalu, Újhelyi Istvánná, Berettyóújfalu, Szabó Gáborné, Téglás, Mihály Istvánná, Püspökladány. Miniszteri Dicsérő Oklevél: Móga Lász­lóné, Zsáka, Arató Gábor, Hajdúdorog, Petrovics Ilona, Hajdúszoboszló, Völgyi József, Téglás. Aranykoszorús KISZ-jel­­vény: Füsti Molnár Józsefné, Balmazúj­város, Lovász Gyula, Hajdúböszörmény. Kiváló Úttörővezető: Siketh Zoltánná, Hajdúnánás, Asztalos Sándor, Hajdú­­böszörmény, Tóth Jenő, Hosszúpályi, Ábrahám Jánosné, Biharnagybajom, Bor­si Ferenc, Hajdúdorog, Farkas Lajosné, Felsőjózsa, Kovács István, Hajdúszo­boszló, Fodor Istvánná, Görbeháza, Ju­hász Imréné, Biharkeresztes, Papp Imre, Hajdúnánás. A kiváló tanár és tanító kitüntetést a Művelődésügyi Minisztériumban vették át, a gyermekotthonban dolgozók a gyermekvédelmi napok során. A kitünte­tettek nevében Falucskai Jenő mondott köszönetet. Ezután a pedagógusok fo­gadáson vettek részt.*** Május 29-én, szombaton délelőtt a Debrecen Városi Tanács székházának kis tanácstermében ünnepséget rendeztek az 1968-69-es tanévben kiemelkedő munkát végző pedagógusok tiszteletére, akiknek kitüntetéseket adtak át a peda­gógusnap alkalmából. Az ünnepségen megjelent Sikula György, a megyei párt­­bizottság titkára, Nagy Tiborné, a deb­receni városi pártbizottság titkára, Amb­rus István, a Hajdú-Bihar megyei Ta­nács vb-elnöke, Oláh Tibor, a KISZ Debrecen Városi Bizottságának titkára, Kovács Imre, a Hazafias Népfront deb­receni városi bizottságának titkára, Ba­­zsa Ernő, a Pedagógusok Szakszerveze­tének debreceni városi titkára. A megjelenteket Ördög László, a Debrecen Városi Tanács vb-elnökhelyet­­tese üdvözölte, majd dr. Ács István, a Debrecen Városi Tanács vb-elnöke mon­dott ünnepi beszédet. Többek között eze­ket mondotta: - Nagyra becsüljük a pedagógusok hivatását, hiszen legdrágább kincsünk­kel, gyermekeinkkel, a majd bennünket felváltó fiatalokkal töltik életük nagy ré­szét. Az ő értelmüket bontogatják és fejlesztik, az ő tudatukat, magatartásu­kat formálják, az ő humanizmusukat erő­sítik. - Tisztában vagyunk azzal, hogy kö­­szönetünk és köszöntésünk nem korláto­zódhat az év egyetlen napjára. Úgy gon­dolom azonban, Önök is érzik, hogy a párt- és állami szervek folyamatos in­tézkedései, az oktató-nevelő munka mi­nőségi fejlődését elősegítő anyagi tá­mogatás, a pedagógusok élet- és munka­körülményeit javító törekvések önma­gukért beszélnek, és elismerésünk ott van a dolgos hétköznapok minden órájában.­­ Különösen sokra becsüljük azokat a hivatástudattól áthatott pedagógusokat, akik kiemelkedő személyes példamuta­tásukkal teszik teljessé nevelői tevé­kenységüket, s ott találjuk őket a köz­élet területein is. Kívánjuk, hogy pél­dájuk minél több követőre találjon. Ezután dr. Ács István átadta a ki­tüntetéseket. „Kiváló tanító" kitüntetést kapott Karsai Antalné, aki kitüntetését Budapesten vette át. Az „Oktatásügy Kiváló Dolgozója" kitüntetésben részesült Földényi Jászló­­né, B. Szabó Zoltánná, Holczinger Albi­na, Papp Géza, Ternyei András, Nagy Jenő. „Miniszteri Dicsérő Oklevél"-lel jutalmazták Harangi Jánosnét, Rolly Je­­nőnét, Fucskó Imrénét. A Debrecen Vá­rosi Tanács vb-elnökének dicséreté­ben részesült Nagy Ilona Piroska, Kengye Elemérné, Köpöczi Istvánná, Balla Géza, Tarr József. A KISZ által adományozott kitünteté­seket Oláh Tibor adta át. KISZ Érdem­érmet kapott Dancs Ferencné és Molnár György. Aranykoszorús KISZ-jelvény­­nyel jutalmazták Dobos Györgynét, Ki­váló Úttörővezető kitüntetést kapott Gyöngyösi Sándorné, Pataki Györgyné, és Fehér Istvánná. A kitüntetettek nevében Földényi Lászlóné mondott köszönetet. Jakab Tamásné átveszi Ambrus Istvántól a kitüntetést Dr. Ács István átadja a kitünte­tést Földényi Lászlónénak HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. JÚNIUS 1.□

Next