Hajdú-Bihari Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-01 / 76. szám
Eredmények, gondok a megye egyik legnagyobb üzemében Az Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának munkájáról tárgyalt a megyei párt-vb A Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalat a megye egyik legjelentősebb ipari üzeme. Ezekben a napokban, amikor a megye 25 éves fejlődését vizsgáljuk, vagy mérlegre tesszük, talán nem is gondolunk arra, hogy azokat a létesítményeket, amelyek 25 éves fejlődésünket szemléltetően jelképezik, jórészt ennek a vállalatnak a dolgozói építették. Munkájuk jelentős része szocialista építőmunkánk eredményeinek. A vállalat dolgozói — ahogy mondani szokás — együtt nőttek a feladatokkal. S miközben az épületek falait emelték, önmaguk is fejlődtek, szakmailag és politikai öntudatban egyaránt. Az évek során nőtt a vállalatnál a munkáslétszám, s vele együtt azoknak a száma, akik a vállalatnál működő pártalapszervezetek tagjai lettek. A közel ötezer fős vállalatnál a különböző munkahelyeken több mint 400 párttag dolgozik. A vállalat pártalapszervezetének munkáját, a vállalat politikai életét pártbizottság irányítja. Munkájáért mint felsőbb pártszervnek a megyei pártbizottságnak, illetve végrehajtó bizottságnak tartozik felelősséggel. A pártbizottságnak a IX. kongresszus óta végzett munkája a napokban került a megyei párt-vb ülésének napirendjére. A napirend előadója Pataki Gyula elvtárs, a pártbizottság titkára volt. Az ülésen meghívottként részt vett Seres György elvtárs, a vállalat igazgatója is. A jelentés nem a vállalat által elért figyelemre méltó eredmények látványos bemutatására törekedett, hanem inkább a vállalati kollektíva erőfeszítéseit, gondjait, problémáit elemezte. A jelentés tanúsága szerint a vállalat az elmúlt három és fél év alatt egészségesen fejlődött. Ez a megállapítás érvényes a termelés mennyiségére, minőségére, a gazdasági és politikai tevékenységre egyaránt. A pártbizottság, a pártalapszervezetek, a vállalat kommunistái megértették pártunk IX. kongresszusának határozatait, a párt gazdaságpolitikáját, és az ebből következő vállalati feladatok megvalósítására szervezték és mozgósították a vállalat dolgozóit. Közel négy év távlatából vizsgálva, tegyük hozzá, eredményesen. A vállalat dolgozói — párttagok és pártonkívüliek, vezetők és beosztottak — megértették és vállalták az évenként, viszonylag gyors ütemben növekvő feladatokat. A jelentés egyik fontos megállapítása, hogy a vállalat dolgozói érzik az építés fontosságát, jelentőségét, és érzik a felelősséget is. Felsorolni is nehéz lenne azokat a létesítményeket, amelyeket ez a vállalat az utóbbi években épített. Debrecen új lakótelepei, szinte valamennyi nagyobb üzemeinek épületei, a Kohászüdülő vagy a Kossuth Lajos Tudományegyetem elmúlt évben átadott új kémiai részlege és más építkezések mutatják a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat igen jelentős munnkáját. A mai napon avatják Debrecenben a megye egyik legnagyobb létesítményét, a konzervgyárat. Ezt a munkát is a vállalat dolgozói végezték. Befejezéshez közeledik a megye másik nagy létesítményének, a Debreceni Házépítő Kombinátnak az építkezése. A vállalat munkájának jelentős hányadát teszi ki a lakásépítkezés. Az idén a vállalat dolgozói több mint 1200 lakást adnak át. Az eredmények, az erőfeszítések, a fejlődés ellenére ez a vállalat igen sok nehézséggel küzd. Ezekről a gondokról, problémákról igen sok szó esett a megyei végrehajtó bizottság ülésén, a IX. kongresszus óta végzett munka megbeszélése során. A vb-ülés élénk vitájának egyik alapvető megállapítása volt, hogy a különböző gondok, problémák ellenére a vállalat az elmúlt években elismerésre méltó munkát végzett. A párt- és szakmai vezetés mindent megtett, hogy a párt és a kormány határozatainak szellemében végezze munkáját, és a szocialista építőmunka területén a lehető legjobb eredményeket érjék el. Azok az erőfeszítések, amelyeket a vállalat vezetői, pártbizottsága az elmúlt évben tettek, eredménnyel jártak, és elképzeléseik — melyekkel a néha igen súlyos problémákat, gondokat le akarják küzdeni — szintén figyelemre méltók. Mindezekért a megyei pártvégrehajtó bizottság köszönetét és elismerését fejezte ki a vállalat politikai és szakmai vezetésének, a vállalat valamennyi dolgozójának. A megyében van még két kisebb építőipari vállalat, s a ktsz-ek és más szövetkezetek is végeznek építőipari munkát, de a megyében folyó építkezéseknek több mint 50 százalékát ez a vállalat végzi. Ugyanakkor az építőiparban foglalkoztatottaknak csak 35 százaléka dolgozik itt. Ez utóbbi számarányok egyrészt azt mutatják, hogy az építőipari vállalatnál — különösen az utóbbi években — megnövekedett a munkafolyamatok gépesítése, ugyanakkor jelentős — és tegyük hozzá, most már krónikus — létszámhiánnyal küzdenek. Erről a gondról a megyei párt-vb ülésén is sok szó esett. A megoldás nem könnyű. A párt gazdaságpolitikája által nyújtott lehetőségek felhasználásán túl a vállalat pártvezetése jelentős mértékben épít a vállalat dolgozói , mindenekelőtt a törzsgárda öntudatára. A vállalatnál az elmúlt években jelentősen fejlődött a munkaverseny. Évről évre figyelemre méltó kezdeményezések és felajánlások látnak napvilágot. Nemzeti ünnepeinkre, a különböző évfordulókra újabb és újabb vállalások születnek, és lelkes szorgalommal dolgoznak az ifjúsági és felnőtt brigádok. A vállalások nyomán kiváló eredmények születtek az elmúlt években. Ezek az eredmények nemcsak a határidők betartásában vagy megrövidítésében, de több lakásban, jobb minőségű munkákban jutnak kifejezésre. Az évről évre jelentkező nagy létszámhiány miatt a vállalat vezetősége több esetben fordult a dolgozókhoz, hogy a párt és a kormány által kiemelt építkezések vagy a lakásépítés programja határidőre teljesítve legyen. A dolgozók nemegyszer a szabad szombatokat és a vasárnapokat is feláldozták a program sikeres végrehajtása érdekében. Az általános értékeléshez tartozik, hogy a vállalat fejlődésével együtt évről évre újabb és újabb gondok, problémák jelentkeztek, és jelenleg is vannak. A bizonyos értelemben objektívnek minősíthető anyagbeszerzési, anyag- és személyszállítási gondok évente megismétlődnek, és hol kisebb, hol nagyobb mértékben akadályozzák a termelést. Egyik ilyen probléma — amiről már volt is szó — a vállalat létszámhiánya Ennek egyik oka a más vállalatok részéről tapasztalható munkaerő-csábítás. Az igaz, hogy az elmúlt években a vállalatnál az építőipari munkák gépesítése jelentősen előrehaladt, de tekintetbe véve, hogy még most is több mint 30 munkahelyen dolgoznak, hosszú ideig nem nélkülözhetik az élőmunka-felhasználást A Házépítő Kombinát termelésbe lépésével, a központi telep megépülésével a vállalatnál több mint kétezren dolgoznak majd kötött munkahelyeken, üzemszerűen ami nyilván segít a gondokon és jobb munkaszervezési lehetőséget, biztosít, ugyanakkor nagyobb figyelmet is követel a dolgozóktól, mert a jelenlegi szétszórt munkaheten nagyobbak a fegyelmezetlenségre csábító körülmények és a fegyelmezetlenségek is. A jelentésben és a vitában igen sok szó esett a pártbizottság tömegpolitikai munkájáról, különösen az ifjúság közötti munkáról, a KISZ tevékenységéről. A vállalati párt-vb évente napirendre tűzi a KISZ-ben és szakszervezetben dolgozó párttagok munkájának értékelését, illetve a KISZ-munka valamelyik részéről beszámoltatja az ifjúsági szövetség vezetőit. A vállalati pártértekezlet óta mind tartalmában, mind szervezetében sokat fejlődött a KTSZ munkája. Ennek a fejlődésnek a bizonyítására csak egy példát: Az 1969-ben felvett párttagoknak több mint a fele KISZ-tag volt, illetve egyik ajánlója az ifjúsági szövetség volt Az 1969. évi KISZ-választások alkalmával sok fiatal párttagot bíztak meg a pártalapszervezetek azzal, hogy a KISZ-ben végezzen pártmunkát. Figyelemre méltó a pártbizottság és a vállalatvezetés munkájában, hogy a vállalati törzsgárda szélesítését egyik legfontosabb feladatának tekinti. A vállalat vezetősége komoly intézkedéseket foganatosított, hogy a törzsgárdát fejlessze, összetételét javítsa, illetve a törzsgárda tagjainak anyagi és erkölcsi megbecsülését fokozza. Nyilvánvaló, hogy ez a megbecsülés jelentős biztosítéka lesz anna, hogy a vállalatnál a munkások minél nagyobb számban törzsgárdatagokká váljanak. A jelentés számszerűen is beszámolt a törzsgárda alakulásáról, ami igen figyelemre méltó. A kollektív szerződés tartalmazza az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, amelyek eredményeként megfelelő rendszabályokat, egyszeri jutalmazási rendet és jelvényrendszert alakított ki a vállalat. A három évvel ezelőtt megtartott pártértekezlet beszámolója és a legtöbb felszólaló akkor is szükségesnek és fontosnak tartotta a dolgozók munka- és életkörülményeinek, szociális ellátottságának sürgős javítását és ezzel egy időben a bánásmód javítását. Ez a téma azóta is minden évben újra és újra felszínre kerül. A pártbizottság és az alapszervezetek, a szakszervezeti bizottság rendszeresen vizsgálta ezt a kérdést. A pártbizottság önálló napirendi pontként tárgyalta a dolgozók szociális ellátottságát, a munkahelyi körülményeket, a munkásszállók helyzetét, más alkalommal a dolgozók egészségügyi helyzetét és a lakásproblémákat. A hozott határozatok s a határozat nyomán tett intézkedések alapján jelentős az előrelépés. Javult a dolgozók szociális, egészségügyi ellátása, és évről évre javult a dolgozók lakáshelyzete. A dolgozókkal szemben tanúsított bánásmódot évről évre rendszeresen megvizsgálják. Itt is jelentős a fejlődés, bár még itt igen sok a tennivaló. A jelentésben és a vitában is fő témaként az szerepelt, hogy a vállalat igen jelentős gazdaságpolitikai munkáját hogyan lehet a dolgozókkal, illetve a kommunistákkal megértetni. Hogyan lehet a köztudatba átvinni annak a megértését, hogy az Állami Építőipari Vállalat a megye egyik legjelentősebb üzeme, s ennek tudatában, ennek megfelelően végezzék munkájukat. A vállalat dolgozóinak jó összmunkájától függ, hogy jelentős építkezések — termelő beruházások — időben elkészülnek-e, amelyek közvetlenül vagy közvetve egész előrehaladásunk biztosítékai. A kérdésre egyrészt a végzett munka ad választ, másrészt a végzett munkáról szóló beszámoló és vita reális következtetéseket vont le a helyzetből, a következő évek tennivalóiról. Mert igaz, hogy a vállalat az elmúlt években számos figyelemre méltó munkát végzett, nagyon jó eredményeket ért el, de emögött nagyobb gondok, problémák is vannak, amelyek leküzdése a következő években feladata lesz. A megyei párt-vb megértő és segítőkész volt a vállalat gondjai iránt. A vb-ülés vitája alapján külön munkaterv készül, melyben meghatározzák majd a vállalatnak nyújtandó segítés módszereit, a párt- és gazdaságvezetés munkájának hatékonyságát, eredményét növelő intézkedéseket. Pallas Imre Az ünnepség elnöksége katonai eskü a Bocskai laktanyában Szombat délelőtt a Bocskai laktanyában katonai díszünnepség keretében honvédségi eskütételre került sor. Az eskütételen megjelent C. Nagy Gábor, a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság titkára, Kovács István, a megyei pártbizottság munkatársa, valamint a Varsói Szerződés értelmében ideiglenesen hazánkban tartózkodó egyik szovjet alakulat képviselői. A felsorakozott egységek előtt Molnár Sándor tiszt fogadta Bakti József jelentését, majd köszöntötte a személyi állományt az eskütétel alkalmából. Ezt követően Gyurin György tiszt szólt az eskütételrefelsorakozott egységekhez. Egyebek között szólt arról, hogy a most esküre felsorakozott katonák nagy eseménye egybeesik hazánk felszaba- l dulásának 25. évfordulójával, s ez a tény még inkább emeli ennek a katonák életében oly fontos mozzanatnak jelentőségét, szépségét. A katonák életében az eskütétel örökre emlékezetes marad, s az eskü nemcsak a hadseregben, hanem az élet további alakulásában is fontos szerepet játszik. S a most eskü-t tevőknek ez az esemény még maradandóbb lesz, mert a haza felszabadulásának évfordulója, és a lenini centenárium ezt még inkább azzá teszik, s büszkék lehetnek azok, akik ez alkalommal mondhatják el a katonai eskü szövegét. Ezt követően az egység együttesen letette a katonai esküt. Majd Molnár Sándor tiszt szólt az eskütevőkhöz. — Az önök esküje egy életre szól — mondta —, s a most elmondott eskü jelentőségét emeli a jubileumi felszabadulási évforduló is. Most, amikor letették az esküt, együttesen emlékezünk a szabadságharcos forradalmárok emlékeire, a hősökre, a hazánk felszabadulásában elesett harcosokra. Szólt továbbá a katonai élet szépségeiről s arról, hogy a fogadalmukat mindig váltsák valóra. A szolgálati feladatok teljesítése szívós, k tartó munkát kíván, de ennek felviteleit országunk, népköztársaságunk biztosítja is a haza védelmezőinek. Önök — mondta a tiszt — szabad hazában születtek, éljenek is ezzel a lehetőséggel, ezzel a ténnyel. Sajátítsák el a katonai fegyelmet, a harckészültséget. A mi feladatunk pedig az, hogy önöket a haza védelmére jól felkészítsük. Ezután Keményfi Károly honvéd köszönetet mondott társai, az eskütevők nevében. Mint mondta, legszebb köszönő szavakat Szendrei József: Katonai eskü című versével mondhat, amit ezután elszavalt. Az ünnepélyes katonai eskütétel eseményeinek befejezéseként az egységek díszmenetben elvonultak. Ezután díszebéd következett, majd találkozója nagy számban megjelent hozzátartozókkal. A harmadik nap Van valami varázsa ezeknek a harmadik napoknak... az ünnepek harmadik napjának. Szokvány, ahogy mondani szokták, munkás hétköznapok ezek — mégis különös a hangulatuk, valahogy jobb ízű a munka is, pláne, ha az ember a két nap alatt még arra is talált időt, hogy pihenjen. *** . Nyolc óra még nincs egészen, a megyei tanács melletti csemegében iszom a kávét. Mellettem egy, már majdnem fiatalember korú legényke — olyan tizenegytizenkét éves lehet — földre tett táskája körül matat valamit. Nem tudom megállni, hogy oda ne nézzek. Nem a táskáját piszkálja, a cipőjével van valami baj. Éppen sajnálni kezdem — a láb- és fogfájós emberek különös becsben és sajnálatban részesülnek nálam — amikor mégsem veszem le róla a szemem. Nem a cipőjét babrálja. A zokniját. Kivesz belőle egy summa pénzt — „meghámozza”, egy tízest lefejt róla — aztán vissza a helyére a többit. — Egy zacskó Nyugi cukrot tessék adni! — mondja a pénztárnál. Iskolába megy. **» A lánynak pörög a keze, a szája is, árut kínál, árut ad ki, blokkol — egyszóval úgy dolgozik, mintha nem is lett volna tegnap ünnep, mintha nem felejthette volna el a napit nyolcórai rohanást, a vevőket. Ismerős fiú jön — lehet, hogy munkatársa, láttam már, úgy rémlik, itt az üzletben — harsányan köszönti. Dolgozik tovább, hagyja, hogy a gyérforgalmú üzletben először mások faggassák a fiút. Aztán, taktikusan, lassan, kicsit morcosan elvastagított hangon kezdi ő is: — No, de azért engem csak nem locsoltál meg. Mond valamit a fiú — lehet szabadkozás is, lehet a jó pajtásnak szóló viccelődés is. A lány dolgozik. Éppen azt magyarázza két kisfiúnak, hogy két forintért nem érdemes sültkolbászt venniük — egyenek kolbászzsíros kenyeret. Majd: — ... valaki találkozott veled tegnap délben, már akkor sem volt kölnid! A fiú megpróbálja másra terelni a szót, a lány kezében villan a kés, akár a pikkelyek, úgy borulnak egymásra a kötözött sonka szeletei. Folytatja: — ... bárkitől felvettem volna, csak tőled nem. Ez talált. A fiú egy kicsit el is pirul, nem csoda hát, hogy nem veszi észre a huncut, mindig előbújó apró lánymosolyt. Előkerül a kölnisüveg — most már igazi a mosoly is, ott a pult között — s talán még igazibb a harmadnapi néhány csepp kölni. (Hegyes) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. ÁPRILIS 1.