Hajdú-Bihari Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

Eredmények, gondok a megye egyik legnagyobb üzemében Az Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának munkájáról tárgyalt a megyei párt-vb A Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalat a me­gye egyik legjelentősebb ipari üzeme. Ezekben a na­pokban, amikor a megye 25 éves fejlődését vizsgál­juk, vagy mérlegre tesszük, talán nem is gondolunk arra, hogy azokat a létesítményeket, amelyek 25 éves fejlődésünket szemléltetően jelképezik, jórészt ennek a vállalatnak a dolgozói építették. Munkájuk jelen­tős része szocialista építőmunkánk eredményeinek. A vállalat dolgozói — ahogy mondani szokás — együtt nőttek a feladatokkal. S miközben az épületek falait emelték, önmaguk is fejlődtek, szakmailag és politikai öntudatban egyaránt. Az évek során nőtt a vállalatnál a munkáslétszám, s vele együtt azoknak a száma, akik a vállalatnál működő pártalapszerve­­zetek tagjai lettek. A közel ötezer fős vállalatnál a különböző munkahelyeken több mint 400 párttag dol­gozik. A vállalat pártalapszervezetének munkáját, a vállalat politikai életét pártbizottság irányítja. Mun­kájáért mint felsőbb pártszervnek a megyei párt­­bizottságnak, illetve végrehajtó bizottságnak tar­tozik felelősséggel. A pártbizottságnak a IX. kong­resszus óta végzett munkája a napokban került a me­gyei párt-vb ülésének napirendjére. A napirend elő­adója Pataki Gyula elvtárs, a pártbizottság tit­kára volt. Az ülésen meghívottként részt vett Seres György elvtárs, a vállalat igazgatója is. A jelentés nem a vállalat által elért figyelemre mél­tó eredmények látványos bemutatására törekedett, hanem inkább a vállalati kollektíva erőfeszítéseit, gondjait, problémáit elemezte. A jelentés tanúsága szerint a vállalat az elmúlt három és fél év alatt egészségesen fejlődött. Ez a meg­állapítás érvényes a termelés mennyiségére, minősé­gére, a gazdasági és politikai tevékenységre egyaránt. A pártbizottság, a pártalapszervezetek, a vállalat kommunistái megértették pártunk IX. kongresszusá­nak határozatait, a párt gazdaságpolitikáját, és az ebből következő vállalati feladatok megvalósítására szervezték és mozgósították a vállalat dolgozóit. Kö­zel négy év távlatából vizsgálva, tegyük hozzá, ered­ményesen. A vállalat dolgozói — párttagok és pártonkívüliek, vezetők és beosztottak — megértették és vállalták az évenként, viszonylag gyors ütemben növekvő felada­tokat. A jelentés egyik fontos megállapítása, hogy a vállalat dolgozói érzik az építés fontosságát, jelen­tőségét, és érzik a felelősséget is. Felsorolni is nehéz lenne azokat a létesítményeket, amelyeket ez a vállalat az utóbbi években épített. Debrecen új lakótelepei, szinte valamennyi nagyobb üzemeinek épületei, a Kohászüdülő vagy a Kossuth Lajos Tudományegyetem elmúlt évben átadott új ké­miai részlege és más építkezések mutatják a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat igen jelentős mun­n­káját. A mai napon avatják Debrecenben a megye egyik legnagyobb létesítményét, a konzervgyárat. Ezt a munkát is a vállalat dolgozói végezték. Befejezés­hez közeledik a megye másik nagy létesítményének, a Debreceni Házépítő Kombinátnak az építkezése. A vállalat munkájának jelentős hányadát teszi ki a lakásépítkezés. Az idén a vállalat dolgozói több mint 1200 lakást adnak át. Az eredmények, az erőfeszítések, a fejlődés ellenére ez a vállalat igen sok nehézséggel küzd. Ezekről a gondokról, problémákról igen sok szó esett a megyei végrehajtó bizottság ülésén, a IX. kongresszus óta végzett munka megbeszélése során. A vb-ülés élénk vitájának egyik alapvető megállapítása volt, hogy a különböző gondok, problémák ellenére a vállalat az elmúlt években elismerésre méltó munkát végzett. A párt- és szakmai vezetés mindent megtett, hogy a párt és a kormány határozatainak szellemében vé­gezze munkáját, és a szocialista építőmunka terüle­tén a lehető legjobb eredményeket érjék el. Azok az erőfeszítések, amelyeket a vállalat vezetői, pártbi­zottsága az elmúlt évben tettek, eredménnyel jártak, és elképzeléseik — melyekkel a néha igen súlyos problémákat, gondokat le akarják küzdeni — szin­tén figyelemre méltók. Mindezekért a megyei párt­végrehajtó bizottság köszönetét és elismerését fejezte ki a vállalat politikai és szakmai vezetésének, a vál­lalat valamennyi dolgozójának. A megyében van még két kisebb építőipari válla­lat, s a ktsz-ek és más szövetkezetek is végeznek építőipari munkát, de a megyében folyó építkezések­nek több mint 50 százalékát ez a vállalat végzi. Ugyanakkor az építőiparban foglalkoztatottaknak csak 35 százaléka dolgozik itt. Ez utóbbi számará­nyok egyrészt azt mutatják, hogy az építőipari vál­lalatnál — különösen az utóbbi években — megnö­vekedett a munkafolyamatok gépesítése, ugyanak­kor jelentős — és tegyük hozzá, most már króni­kus — létszámhiánnyal küzdenek. Erről a gondról a megyei párt-vb ülésén is sok szó esett. A megoldás nem könnyű. A párt gazdaságpoliti­kája által nyújtott lehetőségek felhasználásán túl a vállalat pártvezetése jelentős mértékben épít a vál­lalat dolgozói , mindenekelőtt a törzsgárda öntuda­tára. A vállalatnál az elmúlt években jelentősen fej­lődött a munkaverseny. Évről évre figyelemre méltó kezdeményezések és felajánlások látnak napvilágot. Nemzeti ünnepeinkre, a különböző évfordulókra újabb és újabb vállalások születnek, és lelkes szorga­lommal dolgoznak az ifjúsági és felnőtt brigádok. A vállalások nyomán kiváló eredmények születtek az elmúlt években. Ezek az eredmények nemcsak a ha­táridők betartásában vagy megrövidítésében, de több lakásban, jobb minőségű munkákban jutnak kifeje­zésre. Az évről évre jelentkező nagy létszámhiány miatt a vállalat vezetősége több esetben fordult a dolgo­zókhoz, hogy a párt és a kormány által kiemelt épít­kezések vagy a lakásépítés programja határidőre teljesítve legyen. A dolgozók nemegyszer a szabad szombatokat és a vasárnapokat is feláldozták a prog­ram sikeres végrehajtása érdekében. Az általános értékeléshez tartozik, hogy a vállalat fejlődésével együtt évről évre újabb és újabb gondok, problémák jelentkeztek, és jelenleg is vannak. A bi­zonyos értelemben objektívnek minősíthető anyag­­beszerzési, anyag- és személyszállítási gondok évente megismétlődnek, és hol kisebb, hol nagyobb mérték­ben akadályozzák a termelést. Egyik ilyen probléma — amiről már volt is szó — a vállalat létszámhiánya Ennek egyik oka a más vállalatok részéről tapasztalható munkaerő-csábítás. Az igaz, hogy az elmúlt években a vállalatnál az épí­tőipari munkák gépesítése jelentősen előrehaladt, de tekintetbe véve, hogy még most is több mint 30 mun­kahelyen dolgoznak, hosszú ideig nem nélkülözhetik az élőmunka-felhasználást A Házépítő Kombinát ter­melésbe lépésével, a központi telep megépülésével a vállalatnál több mint kétezren dolgoznak majd kötött munkahelyeken, üzemszerűen ami nyilván segít a gondokon és jobb munkaszervezési lehetőséget, biz­tosít, ugyanakkor nagyobb figyelmet is követel a dolgozóktól, mert a jelenlegi szétszórt munkahe­­ten nagyobbak a­ fegyelmezetlenségre csábító körül­mények és a fegyelmezetlenségek is. A jelentésben és a vitában igen sok szó esett a pártbizottság tömegpolitikai munkájáról,­­ különö­sen az ifjúság közötti munkáról, a KISZ tevékenységé­ről. A vállalati párt-vb évente napirendre tűzi a KISZ-ben és szakszervezetben dolgozó párttagok munkájának értékelését, illetve a KISZ-munka vala­melyik részéről beszámoltatja az ifjúsági szövetség vezetőit. A vállalati pártértekezlet óta mind tartal­mában, mind szervezetében sokat fejlődött a KTSZ munkája. Ennek a fejlődésnek a bizonyítására csak egy példát: Az 1969-ben felvett párttagoknak több mint a fele KISZ-tag volt, illetve egyik ajánlója az ifjúsági szövetség volt Az 1969. évi KISZ-választások alkalmával sok fiatal párttagot bíztak meg a párt­alapszervezetek azzal, hogy a KISZ-ben végezzen pártmunkát. Figyelemre méltó a­ pártbizottság és a vállalatveze­tés munkájában, hogy a vállalati törzsgárda szélesí­tését egyik legfontosabb feladatának tekinti. A vál­lalat vezetősége komoly intézkedéseket foganatosított, hogy a­ törzsgárdát fejlessze, összetételét javítsa, illet­ve a törzsgárda tagjainak anyagi és erkölcsi megbe­csülését fokozza. Nyilvánvaló, hogy ez a megbecsülés jelentős biztosítéka lesz anna, hogy a vállalatnál a munkások minél nagyobb számban törzsgárdatagok­­ká váljanak. A jelentés számszerűen is beszámolt a törzsgárda alakulásáról, ami igen figyelemre méltó. A kollektív szerződés tartalmazza az ezzel kapcsola­tos intézkedéseket, amelyek eredményeként megfele­lő rendszabályokat, egyszeri jutalmazási rendet és jelvényrendszert alakított ki a vállalat. A három évvel ezelőtt megtartott pártértekezlet beszámolója és a legtöbb felszólaló akkor is szüksé­gesnek és fontosnak tartotta a dolgozók munka- és életkörülményeinek, szociális ellátottságának sürgős javítását és ezzel egy időben a bánásmód javítását. Ez a téma azóta is minden évben újra és újra fel­színre kerül. A pártbizottság és az alapszervezetek, a szakszervezeti bizottság rendszeresen vizsgálta ezt a kérdést. A pártbizottság önálló napirendi pontként tárgyalta a dolgozók szociális ellátottságát, a munka­helyi körülményeket, a munkásszállók helyzetét, más alkalommal a dolgozók egészségügyi helyzetét és a la­kásproblémákat. A hozott határozatok s a határozat nyomán tett in­tézkedések alapján jelentős az előrelépés. Javult a dolgozók szociális, egészségügyi ellátása, és évről évre javult a dolgozók lakáshelyzete. A dolgozókkal szemben tanúsított bánásmódot évről évre rendszere­sen megvizsgálják. Itt is jelentős a fejlődés, bár még itt igen sok a tennivaló. A jelentésben és a vitában is fő témaként az sze­repelt, hogy a vállalat igen jelentős gazdaságpolitikai munkáját hogyan lehet a dolgozókkal, illetve a kom­munistákkal megértetni. Hogyan lehet a köztudat­ba átvinni annak a megértését, hogy az Állami Épí­tőipari Vállalat a megye egyik legjelentősebb üzeme, s ennek tudatában, ennek megfelelően végezzék mun­kájukat. A vállalat dolgozóinak jó összmunkájától függ, hogy jelentős építkezések — termelő beruházá­sok — időben elkészülnek-e, amelyek közvetlenül vagy közvetve egész előrehaladásunk biztosítékai. A kérdésre egyrészt a végzett munka ad választ, másrészt a végzett munkáról szóló beszámoló és vita reális következtetéseket vont le a helyzetből, a követ­kező évek tennivalóiról. Mert igaz, hogy a vállalat az elmúlt években számos figyelemre méltó munkát végzett, nagyon jó eredményeket ért el, de emögött nagyobb gondok, problémák is vannak, amelyek le­küzdése a következő években feladata lesz. A megyei párt-vb megértő és segítőkész volt a vállalat gondjai iránt. A vb-ülés vitája alapján külön munkaterv ké­szül, melyben meghatározzák majd a vállalatnak nyújtandó segítés módszereit, a párt- és gazdaságve­zetés munkájának hatékonyságát, eredményét növelő intézkedéseket. Pallas Imre Az ünnepség elnöksége katonai eskü a Bocskai laktanyában Szombat délelőtt a Bocskai lak­tanyában katonai díszünnepség ke­­­­retében honvédségi eskütételre ke­rült sor. Az eskütételen megjelent C. Nagy Gábor, a Hajdú-Bihar me­gyei pártbizottság titkára, Kovács István, a megyei pártbizottság mun­katársa, valamint a Varsói Szerző­dés értelmében ideiglenesen ha­zánkban tartózkodó egyik szovjet alakulat képviselői. A felsorakozott egységek előtt Molnár Sándor tiszt fogadta Bakti József jelentését, majd köszöntötte a személyi állományt az eskütétel alkalmából. Ezt követően Gyurin György tiszt szólt az eskütételre­­felsorakozott egységekhez. Egyebek között szólt arról, hogy a most es­küre felsorakozott katonák nagy ese­ménye egybeesik hazánk felszaba- l dulásának 25. évfordulójával, s ez a tény még inkább emeli ennek a katonák életében oly fontos mozza­natnak jelentőségét, szépségét. A katonák életében az eskütétel örökre emlékezetes marad, s az es­kü nemcsak a hadseregben, hanem az élet további alakulásában is fon­­­­tos szerepet játszik. S a most eskü-t tevőknek ez az esemény még mara­dandóbb lesz, mert a haza felsza­badulásának évfordulója, és a leni­ni centenárium ezt még inkább azzá teszik, s büszkék lehetnek azok, akik ez alkalommal mondhatják el a katonai eskü szövegét. Ezt követően az egység együtte­sen letette a katonai esküt. Majd Molnár Sándor tiszt szólt az eskü­tevőkhöz. — Az önök esküje egy életre szól — mondta —, s a most elmondott eskü jelentőségét emeli a jubileumi felszabadulási évforduló is. Most, amikor letették az esküt, együttesen emlékezünk a szabadságharcos for­radalmárok emlékeire, a hősökre, a hazánk felszabadulásában elesett harcosokra. Szólt továbbá a katonai élet szépségeiről s arról, hogy a fo­gadalmukat mindig váltsák valóra. A szolgálati feladatok teljesítése szívós, k tartó munkát kíván, de en­nek felviteleit országunk, népköz­­társaságunk biztosítja is a haza vé­delmezőinek. Önök — mondta a tiszt — szabad hazában születtek, éljenek is ezzel a lehetőséggel, ezzel a ténnyel. Sajátítsák el a katonai fegyelmet, a harckészültséget. A mi feladatunk pedig az, hogy önöket a haza védelmére jól felkészítsük. Ezután Keményfi Károly honvéd köszönetet mondott társai, az eskü­tevők nevében. Mint mondta, leg­szebb köszönő szavakat Szendrei József: Katonai eskü című versével mondhat, amit ezután elszavalt. Az ünnepélyes katonai eskütétel eseményeinek befejezéseként az egységek díszmenetben elvonultak. Ezután díszebéd következett, majd találkozó­ja nagy számban megjelent hozzátartozókkal. A harmadik nap Van valami varázsa ezeknek a harmadik napoknak... az ünne­pek harmadik napjának. Szok­vány, ahogy mondani szokták, munkás hétköznapok ezek — mégis különös a hangulatuk, va­lahogy jobb ízű a munka is, plá­ne, ha az ember a két nap alatt még arra is talált időt, hogy pi­henjen. *** . Nyolc óra még nincs egészen, a megyei tanács melletti csemegé­ben iszom a kávét. Mellettem egy, már majdnem fiatalember korú legényke — olyan tizenegy­­tizenkét éves lehet — földre tett táskája körül matat valamit. Nem tudom megállni, hogy oda ne néz­zek. Nem a táskáját piszkálja, a cipőjével van valami baj. Éppen sajnálni kezdem — a láb- és fog­fájós emberek különös becsben és sajnálatban részesülnek nálam — amikor mégsem veszem le ró­la a szemem. Nem a cipőjét bab­rálja. A zokniját. Kivesz belőle egy summa pénzt — „meghámoz­za”, egy tízest lefejt róla — az­tán vissza a helyére a többit. — Egy zacskó Nyugi cukrot tes­sék adni! — mondja a pénztár­nál. Iskolába megy. **» A lánynak pörög a keze, a szája is, árut kínál, árut ad ki, blok­kol — egyszóval úgy dolgozik, mintha nem is lett volna tegnap ünnep, mintha nem felejthette volna el a napit nyolcórai roha­nást, a vevőket. Ismerős fiú jön — lehet, hogy munkatársa, lát­tam már, úgy rémlik, itt az üzlet­ben — harsányan köszönti. Dol­gozik tovább, hagyja, hogy a gyér­­forgalmú üzletben először mások faggassák a fiút. Aztán, taktiku­san, lassan, kicsit morcosan elvas­­tagított hangon kezdi ő is: — No, de azért engem csak nem locsoltál meg. Mond valamit a fiú — lehet szabadkozás is, lehet a jó pajtás­nak szóló viccelődés is. A lány dolgozik. Éppen azt magyarázza két kisfiúnak, hogy két forintért nem érdemes sültkolbászt ven­niük — egyenek kolbászzsíros kenyeret. Majd: — ... valaki találkozott veled tegnap délben, már akkor sem volt kölnid! A fiú megpróbálja másra terel­ni a szót, a lány kezében villan a kés, akár a pikkelyek, úgy borul­nak egymásra a kötözött sonka szeletei. Folytatja: — ... bárkitől felvettem vol­na, csak tőled nem. Ez talált. A fiú egy kicsit el is pirul, nem csoda hát, hogy nem veszi észre a huncut, mindig elő­bújó apró lánymosolyt. Előkerül a kölnisüveg — most már igazi a mosoly is, ott a pult között — s talán még igazibb a harmadnapi néhány csepp kölni. (Hegyes) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. ÁPRILIS 1.

Next