Hajdú-Bihari Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
Mi lesz a beszámolóban PÁRTVEZETŐSÉG VÁLASZTÁSRA TÓCSA JRÁS A pocsaji Dózsa Tsz párttitkára Simon Károly. Vékony, szikár ember. Kilenc esztendeje, hogy megválasztották itt a Dózsában a pártalapszervezet titkárának. Beszélgetünk. Először az időjárásról, majd egy kis idő után témát változtatunk. Közel két hónap múlva újra nagy esemény lesz a szövetkezetben, a pártalapszervezet életében. Letelt a két esztendő, számot kell adni az öttagú pártvezetőségnek a végzett munkáról és aztán majd sorra kerül az új pártvezetőség megválasztása is. Hogy kik lesznek az új pártvezetőség tagjai, azt majd az 59 párttag dönti el titkos szavazással, akik itt, ebben az 5700 holdas gazdaságban dolgoznak. No de ez még viszonylag későbbi dolog. Az viszont közelebbi, már most kell készülni rá, mi lesz a beszámolóban, hogyan értékelik a pártvezetőség és a pártszervezet végzett munkáját. Mi lesz tehát a beszámolóban — kérdezem Simon Károlyt. — Hosszú évekkel ezelőtt kialakult nálunk egy szokás, de úgy is mondhatnám, gyakorlat. Mielőtt a pártvezetőség beszámolója elkészülne — és nem a titkáré — három munkacsoportot hozunk létre. Ezekben a munkacsoportokban a pártvezetőség tagjai mellett — két-három, négy emberből áll egy-egy munkacsoport — részt vesznek a legaktívabban dolgozó, munkálkodó párttagok is. A munkacsoportok tagjai aztán személy szerint felkeresnek minden elvtársat, párttagot, beszélgetnek velük, kikérik a véleményüket, javaslataikat, észrevételeiket. Azt tehát, hogy miről szeretnének hallani a vezetőség beszámolójában. Minden munkacsoport ezután elkészíti írásban a saját maga által jónak tartott részt, amelyet aztán a pártvezetőség megvitat. A három munkacsoport felmérése alapján elkészül a vezetőség beszámolója, amelyet az egész pártvezetőség meghallgat, s ha szükséges, további kiegészítéseket javasol. Csak így, ezután kerül a taggyűlés elé, ahol megindulhat a vita. Ezt a módszert mi itt az alapszervezetben eddig nagyon jónak tartottuk és most is ilyen módon akarjuk elkészíteni a pártalapszervezet munkájának kétéves felmérését, értékelését. Így ugyanis szinte személy szerint is minden párttagnak a véleménye belkerül, alaposabb a beszámoló, nem egy ember, hanem egy egész kollektíva bölcsessége, véleménye, meglátása kerül nyilvánosságra. Természetesen a titkárnak is van véleménye, meglesz az észrevétele? — Igen és ahogyan most már nézegetem a két év vezetőségi üléseinek, taggyűléseinek jegyzőkönyveit, a határozatokat, amiket hoztunk jónéhány dolgot fel is jegyeztem. Van ugyan olyan dolog, amit nem is kell feljegyezni úgyis tudom. A beszámolóba azonban nagyon szeretném ha belekerülne. Hallhatnánk ezekből néhány példát? — Itt van például mindjárt a gazdasági rész, amely nemcsak a párttagokat, hanem személy szerint is minden termelőszövetkezeti tagot érdekel. Termelőszövetkezetünk — és ezt minden dicsekvés nélkül mondhatom — a jó, erős gazdaságok közé tartozik. Ez minden szövetkezeti tag, de vezető érdeme is. Csak az utóbbi két esztendőben milyen fejlődés következett be, már az maga is nagyon figyelemre méltó és elgondolkoztató is. Amikor két esztendővel ezelőtt tartottuk a vezetőségválasztó taggyűlést, akkor még arról adtunk számot, hogy a gazdaság 33,5 millió forint halmozott termelési értéket ért el egy esztendő alatt. Az össz vagyon 1968- ban 32,5 millió forint volt, az egy tagra eső közösből származó jövedelem pedig 22 500 forint. Akkor azt fogalmaztuk meg a beszámolóban — az előző éveket alapul véve — hogy a fejlődés nagyon szép, jó ütemű, és egyenletes. De azt is megfogalmaztuk, hogy még messze vagyunk a csúcstól, sok területen van még mód az előrelépésre és menni is kell tovább előre. Mindenki egyetértett vele és mint az elmúlt esztendő példája igazolta a legtöbb területen újabb erőfeszítések is történtek, amelyek az eredményeken is meglátszanak. Hogy miben? Abban például, hogy az elmúlt esztendőben a halmozott termelési érték — természetesen nagyon jó időjárású esztendő is volt — mintegy 15 millió forinttal emelkedett. Az összvagyon pedig mintegy 20 millió forinttal. De az egy tagra eső részesedés is 1000 forinttal volt több már, mint egy esztendővel korábban. Természetesen csak így nyersen elmondani a számokat — igaz, hogy sokat mondanak — mégsem lehet. Azt is meg kell mondani, hogyan, miért. Néhány dolgot azonban ennek ellenére is kritikusabb szemmel kell nézni. Nem biztos ugyanis az, hogy a műtrágya, amit egy esztendőben vásárolunk és kiszórunk, hozta-e azt az eredményt amire számítani lehetett. Mire gondolok? Még most sincs jól, biztonságosan megoldva a tárolás, és így nyilván veszít tápértékéből. Aztán olyan is volt: nem volt elég gép és így nem minden területre lett akkor kiszórva a műtrágya, amikor a legnagyobb szükség lett volna. Vagy bizony lehetne és kell arról beszélni is, hogy a vegyszerek alkalmazása is sok kívánnivalót hagy még maga után. Mi az tehát, amit végsősoron mondani akarok. Az eredmények jók, elégedettek lehetünk, de még mindig áll az is: további előrelépésre, jobb költséggazdálkodásra és nagyobb termések elérésére is van lehetőség. És a pártélet, az ideológiai munka? — Van erről is bőven mit mondani. Vegyük az előbbit. Két esztendővel ezelőtt 38 tagja volt pártalapszervezetünknek, most pedig 59-en vagyunk. Ha csak így nézzük a pártépítést, akkor nagyon jónak mondható. Mi azonban, vagy személy szerint én mégsem vagyok teljesen elégedett. Az újabb 21 párttagból mi ugyanis csak hetet vettünk fel a taggyűléseken, a többi párttag átigazolás útján került hozzánk és elsősorban az újonnan létrehozott építési brigádba. Az biztos, hogy azokat, akiket felvettünk példamutatóan dolgoznak a gazdaságban és a magánéletük is olyan, amilyen egy párttagtól elvárható, erősödött velük az alapszervezetünk, a párt. De az is biztos: sokan vannak még olyanok, akiknek itt lenne köztünk a helye, a párt tagjai között. S velük többet kell foglalkozni, törődni, beszélgetni is. Miért mondom ezt? Mert a termelésben, a munkában, a magánéletben helytállnak, van szavuk, lehet rájuk építeni. Ami talán elsősorban visszatartja őket, az a rokoni vagy éppen vallási megkötöttségek. És bizony az is előfordult: pártbüntetésben kellett részesíteni az egyik párttagot, mert nem úgy élt és cselekedett, ahogyan , azt egy párttagnak kell. Jó ideje beszélgetünk már, és Simon Károly mindig újabb és újabb témákat vet fel. És téma van. Hogyan kell például a következő időkben a szakmunkásképzést még jobban megoldani. Gazdasági feladat ez? Igen, az is. De a titkár azt mondja: a pártszervezet, minden egyes párttag feladata is, hogy segítsék a fiatalokat abban, hogy minél jobb ismerői, tudósai legyenek szakmájuknak, megértsék azt, miért van szükség egyre jobban képzett szakemberekre. És hány ilyen, vagy hasonló kérdés merül még fel. Csak az, ami a titkárnak, Simon Károlynak eszébe jut, amelyről beszélni, szólni kellene a vezetőségválasztó taggyűlésen, a kétéves munkaértékelése során. Pedig a párttagok mindezekhez még bizonyára számos más kérdést is adnak. Mi lesz tehát a beszámolóban? Ahogyan készül erre a vezetőségválasztásra a pártvezetőség és az egész párttagság, abból arra lehet következtetni, kollektív lesz a beszámoló és a kollektív bölcsesség is ölt benne testet. Ennek pedig lényegében egy a célja. Minden területen még tovább előrelépni, még jobban dolgozni és gazdálkodni. Hogy erősödjön még jobban a Dózsa Tsz közös gazdasága és gyarapodjon személy szerint is minden tag. Anyagiakban és tudásban. S a kommunistáknak ehhez kell most útmutatást adni, további segítséget és példamutató szorgalmat is. Rácz Béla Könnyűipari kiállítás Moszkvában Már néhány éve egymást követik a nagy nemzetközi kiállítások a moszkvai Szokolnyiki parkban. A mostani alkalommal 22 ország több mint 700 különböző cége június 2-ától legjobb könnyűipari gépeit és termékeit mutatja be. A szakmai kiállításon a szocialista országokon kívül jelen vannak Ausztria, Belgium, Olaszország, Finnország, Anglia, NSZK, Japán és több tengerentúli ország cégeinek képviselői is. A könnyűipari gépeket és árukat 30 pavilonban helyezik el. A kiállítók közül legnagyobb helyet a Szovjetunió foglalja el. Széleskörűen mutatják be a különböző gyapjúipari termékeket, a lenfonal előállításához szükséges új szalagberendezéseket és több modern varrógépet. Különleges helyet kap az elektromechanikus és programozott vezérlésű automatasor és több más automatizált berendezés és műszer. A magyar kiállítók között szerepel a Metrimpex és a Pannónia Külkereskedelmi Vállalat, amelyek különböző bőripari és cipőipari gépeket, valamint textilipari berendezéseket mutatnak be. A kiállított gépek között szerepel egy szovjet— magyar cséreváltó automata is. A szocialista országok közül Jugoszlávia, NDK, Csehszlovákia, Bulgária szakmai kiállítói is jelen vannak a Szokolnyiki parkban. Szakmai körökben az NDK-bemutatók mindig nagy érdeklődést váltanak ki. Most a kötöttárukat előállító gépeket mutatják be. Nagy elismerést váltanak ki a cseh ellenőrző-mérő műszerek is. A bolgár könnyűipart a Technoexport Külkereskedelmi Vállalat mutatja be Moszkvában. A kiállítással egyidőben ruha és cipőbemutatóra kerül sor és több tudományos szimpóziumot is rendeznek. Előre láthatólag csak a szocialista országokból több mint 3000 szakember látogatja meg a kiállítást. (KS—APN) Iparszerű sertéstartás Korszerű technika, korszerű termelés, jobb eredmények Balmazújváros határában egy figyelemre méltó építkezés eredményeképpen márlátható az a "nagy vállalkozás, amelyre a község két nagy szövetkezete fogott össze: a sertéskombinát. Hivatalosan ez a neve ennek a most épülő létesítménynek: önálló esz-közi sertéskombinát. Az építkezés már első látásra is meglepő, új termelési módszereket sejtető kép tárul a látogató elé. Modern épülettömbök nőttek a föld felszíne fölé, a hidroglóbusz karcsún és büszkén nyúlik a magasba, mintegy őrködve az onnan kicsinek, illetve alacsonynak tűnő többi épület fölött. Az épületek egymás mellett szép sorjában állnak, rendezettség érződik az egész telepen. Most is dolgoznak, serényen és jól haladnak az építkezéssel. De kell is ez a serénység, mert az idő, a határidő sürget, ez év decemberére teljes egészében készen kell lennie az építkezésnek. Ez a terv. Minden reményük megvan arra, hogy a tervet teljesíteni fogják. De nézzük meg azt is, milyen előzményei voltak ennek a beruházásnak, hogyan született a gondolat, hogy itt Balmazújvároson létrehozzanak egy hatalmas sertéskombinátot. A gondolat már 1968-ban felvetődött a hét termelőszövetkezet vezetői részéről, hogy valamilyen formában korszerűsíteni kellene a szövetkezetek sertéstenyésztését. Az igazság az, hogy ez az ágazat úgyszólván jövedelem nélküli volt, vagy legalábbis igen minimális többletet eredményezett. A korszerűsítéshez, a jövedelmezőség fokozásához - ezt mindenki tudta - a sertésférőhelyek javítása, korszerűsítése volt a legfontosabb feladat. Az akkori sertésférőhelyek 80 százaléka szerfás istállóban volt, azokat viszont - úgy vélekedtek a szakemberek - nem volt kifizetődő újítani, javítani, modernizálni. Így aztán megszületett az elhatározás: építsenek egy teljesen új, a legkorszerűbb követelményeknek is megfelelő sertéstelepet közös összefogással, tsz-társu- lással. Nos, az elhatározás megszületett, a feltételeket kellett biztosítani. A feltételek pedig megvoltak, biztosítottnak látszottak: a község határában megterem a takarmány, ami szükséges a sertéstenyésztés- és hizlaláshoz. Ha pedig a takarmány megvan, akkor azt eredményesen kell felhasználni. Így, ilyen előzmények után 1969. március 1-én kezdetét vette a sertéskombinát építése. Ekkor már a korábbi egyesülés következtében két szövetkezet volt a községben, s így ez a létesítmény két tsz: a Lenin és a Vörös Csillag vállalkozása. Ilyen nagy vállalkozás, ilyen nagy létesítmény látogatásakor kézenfekvő a kérdés: mire képes, egyáltalán mire hivatott ez a kombinát, mennyibe kerül ez a vállalkozóknak, s mit tud egy év alatt produkálni? A kérdésre igen figyelemre méltó választ adnak a tények, a tervben meghatározott adatok. Mutatóban talán a legfontosabb számadatok kívánkoznak ide: egy év alatt 11 000 hízott sertés kibocsátására képes a telep, 210 nap alatt éri el egy-egy hízó a végsúlyt, a 115 kilogrammot. A telep tervezett építési költsége 53 millió forint, s így ma ez a sertéskombinát a megye legnagyobb termelőszövetkezeti beruházása ebben az ágazatban. Érdemes megjegyezni, hogy a balmazújvárosi két nagy termelőszövetkezet jelen-legi évi sertéstermelése körülbelül 16 ezer darab mindössze. A korszerű módszerek következtében ez a telep jó termelési mutatók elérésére is képes: egy kiló hús előállítására 3,6 kiló takarmány felhasználást terveznek. Ehhez valóban új tartási és tenyésztési módszerekre van szükség, olyan korszerű módszerekre, amelyek a legcéltudatosabban törekszenek a sertéstenyésztésben és hizlalásban rejlő lehetőségek legjobb kihasználására. Ezt szolgálják a modern épületek, amelyek már megszemlélhetők ezen a telepen: központi fűtéssel, klímaberendezéssel, öneteőkkel és önitatókkal, automatikus takarmányadagolókkal és a legkorszerűbb tisztítóberendezéssel ellátott fiaztatók, vemhesítők, tenyészkocasüldő szállások, kocaszállások, amelyek hamarosan benépesülnek. Az ezekhez szükséges feltételeket önálló energiatelep, kazánház, víztároló biztosítja. Azt hiszem, ezek a számok és adatok máris bizonyítják azt a forradalmi változást, amelyet és kombinát létrehozása jelent a sertéstenyésztésben. Merőben más körülmények között és más hatásfokkal történik ennek a lakosság ellátása szempontjából olyan fontos állatfajnak a tartása, a vele való gazdálkodás. A hivatalos szóhasználat máris ez: iparszerű sertéstartás. És azt hiszem ez a legkifejezőbb. Mert valóban erről van szó: ezen a telepen maguk állítják elő aszükséges alapanyagot, itt történik a tenyésztés is, tehát míg a kismalacból vágásra érett hízó lesz, el sem hagyja a telepet. Mindössze egyik épületből a másikba kerül. Ugyanakkor olyan intenzitással és gyorsasággal történik mindez, hogy azt valóban csak az iparban megszokott termelési folyamat gyorsaságához lehet hasonlítani. Természetesen ehhez a telep korszerűsége, modern technikai ellátottsága is hozzájárul: az automata gépsorok, adagolók, fűtő- és szellőztető berendezések stb. Ez a kombinát merőben más munkakörülményeket is jelent az itt dolgozóknak. A technikai berendezések kezelése ugyanúgy hozzátartozik a gondozó munkájához, mint eddig az állatokkal való egyéb foglalatosság. Tudni kell ezzel is bánnia, tehát: nem elég csak az állatokat, azok tulajdonságait, szükségleteit ismerni egy-egy itt dolgozónak. Technikailag is képzettnek kell lennie, s e kétfajta ismeretet kell összehangoltan alkalmaznia munkája során. Szebb, sokoldalúbb, tartalmasabb munka vár tehát a kombinát leendő dolgozóira is. Ugyanakkor itt megtalálják a szociális létesítményeket, irodákat, zuhanyozót, étkezőt stb., ami szintén nagy változást jelent az eddigi sertéstelepekhez képest. Itt tehát más körülmények között élhetnek majd a dolgozók. Természetesen az automatizálás, a korszerű telep azt is eredményezi, hogy kevesebb dolgozó látja majd el a tennivalókat. A tervek szerint ezen azévi 11 000 darab hízót „termelő”telepen összesen 46 dolgozó lát el minden munkát, az irodai teendőktől az állatok gondozásáig. De előbb ezeknek a dolgozóknak meg kell tanulniuk az itteni munkát. Ezt célozza az a továbbképző tanfolyam, amelyen mindenkinek részt kell vennie, aki itt teljesít majd szolgálatot, akinek ez a kombinát ad munkát. Végezetül még annyit erről a telepről: a tervek szerint a kombinát évi 29 millió forint termelési értéket tud majd produkálni, amelyből a tiszta jövedelem 41 millió lesz. Ez azt is jelenti, hogy a szövetkezeti tagok jövedelmének növeléséhez is hozzájárul majd ez a korszerű telep, ami nem közömbös egyetlen balmazújvárosi lakosnak sem. S ami még mindenképpen megírandó, az az, hogy a balmazújvárosi sertéskombinát létrejötte egyben több sertést is jelent a község, a megye, végsősoron az ország, a népgazdaság számára. És tulajdonképpen ezekért épül jó ütemben a sertéskombinát. Írta és fényképezte- Boda László Egy brigád — munka közben Látkép a kombinátról NAJDÚ-BIHARY NAPLÓ ( 1971). MÁJUS 30. )