Hajdú-Bihari Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

A városi pártbizottság beszámolója (Folytatás az 1. oldalról) A kommunális ellátottságról szól­va a beszámoló megállapította, hogy a háztartások gázellátása meg­nyugtatóan rendezve van, a város vízellátását azonban csak akkor le­het megfelelően biztosítani, ha a Keleti-főcsatorna vizét bevezetik a városba. Négy év alatt sokat javult az or­­­vosi ellátás a városban: 12 új or­vosi rendelő létesült, teljesen ki­épült a gyermekorvosi hálózat, nö­vekedett az üzemorvosok száma. Szükség van azonban a városban egy új rendelőintézetre és egy leg­alább 800 ágyas kórházra, amelynek elkezdése már a IV. ötéves tervben szerepel. A város nagy gondjai közé tarto­zik a gyermekintézmények jelenlegi helyzete. Az óvodafejlesztést csak úgy lehet megoldani, ha az üzemek, vállalatok is nagyobb áldozatot vál­lalnak a cél érdekében. Elsősorban a munkás-paraszt gyerekek segítése érdekében a kollégiumi helyek szá­mát is növelni kell a városban. A gazdasági eredményeket, terve­ket összegezve a városi pártbizott­ság megállapította, hogy Debrecen kellő adottságokkal rendelkezik a további nagymértékű iparfejlesz­téshez. Arra van szükség, hogy ösz­­szehangolt tervek alapján, az erő­források még fokozottabb koncent­rálásával minden erőt mozgósítsa­nak a célok elérése érdekében. A tömegszervezetek munkájáról szólva a beszámoló megállapítja, hogy az utóbbi években a HISZ- szervezetekben a politikai munka tartalma, módszerei és formái egyre inkább megfelelnek a követelmé­nyeknek, a szakszervezetek szervei és aktivistái pedig eredményesen közvetítik, magyarázzák a párt po­litikáját, és mozgósítanak végrehaj­tására. Eredményesen segített eb­ben a többi tömegszervezet is. A tanácsok az elmúlt években ja­vították tömegkapcsolatukat, az ap­parátus munkájára pedig jellemző a nagyobb szakszerűség, amely a gyorsabb ügyintézésben is megnyil­vánul. A városi pártbizottság beszámo­lója ezekkel a gondolatokkal feje­ződött be: „A IX. kongresszus óta eltelt idő­szak eredményes, sikerekben gaz­dag volt. A végzett munkáért kö­­szönetün­ket fejezzük ki elsősorban városunk munkásosztályának, ■amelyre terveink megvalósításában mindig a legszilárdabban támasz­kodhattunk, termelőszövetkezeti parasztságunknak, értelmiségünk­nek, a pártszervezeteknek, a pártta­goknak és pártonkívülieknek, mind­azoknak, akik az elmúlt négy esz­tendőben a párt politikájának vég­rehajtásán fáradoztak. A közvéle­mény nagyra értékeli azt a munkát, amelyet a város pártszervei és­­szervezetei a párt és a kormány­­ helyes politikájának érvényesítésé­ben kifejtettek.” Az írásbeli beszámoló — és az ahhoz mellékelt, a X. kongresszus irányelveiről és a szervezeti sza­bályzat tervezetéről folytatott viták tapasztalatait összegző jelentés — kiegészítéseként dr. Szilágyi Gábor elmondotta a pártértekezleten, hogy az alapszervezetekben megtar­tott taggyűlésekre a bátor, felelős­ségteljes véleménynyilvánítás volt jellemző. Debrecen kommunistái kifejezésre juttatták, hogy a IX. kongresszuson elfogadott irányvo­nal kiállta az élet próbáját, s egyet­értenek a következő évek terveivel is. Világosan látják, hogy a párt és a munkásosztály vezető szerepe ha­talmi kérdés, amely végsősoron a gazdasági, politikai és az ideológiai célkitűzések megvalósításában rea­lizálódik. A párttagok helyesléssel nyugtázzák a munkásosztály hely­zete érdekében érvényesített intéz­kedéseket, s hasonlókat várnak a jövőben is. A közös ügy féltése ve­zeti a munkásokat akkor, amikor hangot adnak­­ a hibákat ostorozó véleményüknek is. Debrecen jellegéből adódóan je­lentős szerepet kap a város életé­ben az értelmiség, és ez a tény a taggyűlési vitákban is tükröződött. A pártszervezetek sokat tettek és tesznek annak érdekében, hogy az értelmiség munkája erkölcsileg és anyagilag elismerésre kerüljön, és fellépnek az értelmiség helyét, sze­repét tévesen értelmező nézetek el­len. A taggyűlési viták során sok szó esett az ifjúságról. A különböző vé­lemények összegzése pozitív ered­ményt hoz: a város párttagsága ta­pasztalatok alapján véli úgy, hogy érettek, felelősségteljes gondolko­dásra képesek a mai fiatalok, lehe­tőség van arra, hogy a párttagság alsó korhatárát leszállítsák, és parasztszármazásúak nem is na­gyon jelentkeznek az egyetemre. Ezek között szerepel, hogy a peda­góguspálya nem elég vonzó, hogy a vidéki középiskolák színvonala nem elég megfelelő, és hogy nincs meg az a segítség, amit a kollégiumok nyújthatnának. Kozma Ilona, a MEDICOR Mű­vek csoportvezetője arról számolt be, hogy a korábbi években jelent­kező problémák megoldódtak gyá­rukban, s ez jó hangulatot szül a munkásasszonyok körében. Lamos József, a minőségi szabó ktsz elnö­ke annak a segítségnek a jelentő­ségét méltatta, amelyet a pártszer­­vek nyújtanak az ipari üzemek­nek. Felszólalása második részében a városi munkásőr zászlóalj elis­merésre méltó, eredményes munká­járól adott számot. Mit jelent a művészet a szocia­lizmust építő ember számára, és mit jelent a művésznek az a tény, hogy szocialista társadalom­ban dolgozhat? — ez volt a kezdő gondolata Varga Magda operaéne­kes, a Csokonai Színház küldötte felszólalásának. Többek között ki­jelentette, hogy a művészek foko­zott felelősséget éreznek közönsé­gük művészi neveléséért. Dr. Karmazsin László, az Orvos­­tudományi Egyetem docense elő­ször az országosan is gondot jelentő középkáderhiányról beszélt, majd ő is a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásával foglalkozott. Körtvélyesi Gyula, a városi KISZ-bizottság titkára felszólalásá­ban annak rendkívül nagy jelentő­ségét hangsúlyozta, hogy a fiatal párttagok legfontosabb pártmegbi­­zatásként dolgozzanak a KISZ-szer­­vezetekben. Ismertette­­ azokat az akciókat is, amelyekkel az ifjúsági szövetség arra teremt lehetőséget a fiataloknak, hogy tetteik révén él­jenek szocialista emberré. S alig hogy elhangzottak a KISZ- titkár szavai, kürtszó harsant, a ki­tárt ajtókon jöttek a kék és vörös nyakkendős gyerekek köszönteni a felnőttek, a kommunisták tanács­kozását. A meghatóan szép epizód után Karakas László, a megyei pártbizottság első titkára szólalt fel. Nyugodt politikai hangulat A következő részben a beszámoló részletesen elemezte a város lakos­ságának társadalmi rétegződését, foglalkozott az egyes osztályok és rétegek körében tapasztalható poli­tikai, erkölcsi, ideológiai nézetekkel. Megállapította a beszámoló, hogy a szocialista demokrácia érvényesü­lésének és kiteljesedésének feltéte­lei adottak a városban. A Hazafias Népfront különösen sokat tesz an­nak érdekében, hogy minél nagyobb tömegek vegyenek részt a közügyek intézésében, a gazdasági irányítás reformja során pedig egyre jobb fel­tételei érnek meg az üzemi demok­rácia érvényesülésének is. A tömegpoliti­kai munka eredmé­nyeit egy-egy nagy akció — mint tavaly a polgári védelmi nagygya­korlat — alkalmával konkrétan is le lehet mérni, de mégis többet mond talán az a tény, hogy a vá­rosban nyugodt politikai hangulat van. Ennek kialakításában szerepet játszott a munkásmozgalom nagy évfordulóinak megünneplése, és egyre nagyobb a jelentőségük a pártnapoknak, ahol az emberek vá­laszt kaphatnak az őket foglalkoz­tató kérdésekre. Az elmúlt tanévben párt- és tömegszervezeti oktatás­ban közel 30 ezren vettek részt, ez a szám lényegesen nagyobb a négy évvel korábbinál. Semmilyen mértékegységgel nem mérhető pontosan annak a munká­nak az eredménye, amelyet Debre­cen kommunistái azért végeznek, hogy a város lakói ideológiailag tisztán látó emberek legyenek. A beszámoló is — bár vitathatatlanul vannak eredmények — főként a tennivalókkal foglalkozott. Ezek kö­zött a szocialista hazafiság és a pro­letár internacionalizmus eszméinek terjesztésével, abban a városban, amelyhez hasonló gazdag haladó és forradalmi hagyományokkal kevés város rendelkezhet! A pártszervezeteknek nagy fel­adatot jelentett és jelent a kispol­gári erkölcs és ízlés elleni küzdelem — esetenként nem is tudják meg­felelően értelmezni —, valamint az, hogy az emberekkel megértessék az anyagi érdekeltség és az erkölcs­csel ellenkező anyagiasság közötti különbséget. Tudományos és oktatás! centrum Debrecen város másik fő jellem­zője, hogy rendkívül jelentős szelle­mi erőket is összefog, s nemcsak a megye, hanem az egész Tiszántúl tudományos életének centruma. A városi pártbizottság ezt a kérdést a Központi Bizottság tu­dománypoli­­tikai irányelvének megfelelően ke­zelte, s a pártszervek fontos fel­adatnak tartották, hogy a tudomá­nyos kutatómunkával foglalkozza­nak. Nem vállalják azonban a tu­dományok szakmai kérdéseinek el­döntésében a tudományos fórumok szerepét. A városi pártbizottság és a tudományos intézményeknél mű­ködő pártszervezetek azt tekintik feladatuknak, hogy következetesen szálljanak síkra a tudományos köz­élet tisztaságáért, a szellemi alkotó­munka egészséges, demokratikus légkörének biztosításáért, bátorít­sák a tudományos vitákat, támogas­sák a tudomány egészséges fejlődé­sét, az időszerű, a társadalom szá­mára fontos kérdések bátor kutatá­sára irányítsák a tudományos erők jelentős részét. Örömmel üdvözöl­hető az a tény, hogy egyre jobb kapcsolat alakul ki a munka során a tudományos intézmények és a ter­melőüzemek között. Debrecen város felsőoktatási in­tézményeiben — nappali és levele­ző tagozaton — összesen 5222 hall­gató tanul. Az általános iskolákban 16 336, a középiskolákban 7800 — esti és levelező tagozaton még 3196 —, a szakmunkásképző intézetek­ben 6885 gyermek ismerkedik az ál­talános és szakmai ismeretekkel. Az oktatási reform végrehajtása során a pedagógus pártszervezetek arra fordítottak gondot, hogy a pedagó­gusok elfogadják és a gyakorlatban is megvalósítsák a nevelésközpontú oktatást, szilárduljon a tantestüle­tek eszmei-politikai egysége, javul­jon a világnézeti és erkölcsi nevelés színvonala, ezeket a célkitűzéseket általánosságban sikerült is elérni Debrecen iskoláiban. Nagy felada­tot jelen­t a fizikai dolgozók gyerme­keinek segítése, hogy tanulmányaik során ne kerüljenek hátrányos­ hely­zetbe. Az utóbbi évek sok nagy munká­jának eredményeként könyvelhető el az is, hogy a városban sikerült olyan kulturális életet teremteni, amely átfogó jellegével, gazdag, sokszínű programjával, országos és nemzetközi rendezvényeivel, a tö­­megkulturális munka lehetőségeivel biztosította a széles körű érdeklő­dést, a különböző társadalmi réte­gek művelődését és szórakoztatását. Gondoljunk a kórusfesztiválra, a szinkronfilmszemlére, a színházi napokra, a virágkarneválra, az im­már kétszer megrendezett országos nyári tárlatra, a nemzetközi gyer­­mekrajz-pályázatra, nyári egyete­mekre, az Alföldben folyó vitákra. A beszámoló megállapítja, hogy bár az elmúlt négy év alatt n­em nőtt je­lentősen a kulturális intézmények száma, nőtt a népművelés társadal­mi hatása. Lehetőséget nyújtott a város szo­cialista eszmeiségű alkotások bemu­tatására (Lenin-rekviem, Magyar Kórusszimfónia, Nap a város fe­lett), és művészeti pályázatokkal, díjakkal is ösztönzőleg hatott az al­kotóművészetek fejlődésére. Az írásban kiküldött beszámoló utolsó része a konkrét pártélettel, pártmunkával foglalkozik. A sta­tisztika adatai szerint Debrecen vá­rosban jelenleg 11 841 kommunista dolgozik azért, hogy még jobb ered­ményeket érhessünk el, még töb­ben megértsék és magukévá tegyék korunk leghaladóbb eszméit. A párttagokat 363 alapszervezet fogja össze, s a városi pártbizottság irá­nyítása alá 11 pártbizottság és 17 csúcsvezetőség tartozik. A pártértekezlet vitája Az előterjesztett beszámolók vi­tájában elsőként Kiss Sándor, a MÁV üzemi pártbizottságának tit­kára szólalt fel. Mondanivalójával a kongresszusi irányelvekhez kap­csolódott, s tényekkel alátámasztva állította, hogy a párttagság döntő többsége közvetve vagy közvetle­nül részt vehet a fontos döntések meghozatalában, a politika irányí­tásában. Felhívta azonban a figyel­met arra — hiszen nyilván nem­csak a MÁV-nál tapasztalható je­lenség —, hogy egyes vezetők a ka­pott tájékoztatásokat nem adják tovább a dolgozóknak. Czinege Gyula, a csapágygyár munkája leg­illetékesebbként számolt be arról, hogy a szocialista brigádoknak nemcsak a termelési eredmények­ben, hanem a politikai munkában is nagyon nagy jelentősége van. Az ő brigádjuk egy moszkvai csapágy­gyári brigáddal áll testvéri kapcso­latban, s ennek a politikai hatása is igen nagy. Elmondta azt is, hogy a gyárban az utóbbi években fel­vett új párttagok kétharmada szo­cialista brigádokban érett kommu­nistává. Debrecen legtöbb nőt foglalkoz­tató üzemének párttitkára, Balogh Mihályné a ruhagyári munkásasz­­szonyok gondjairól, helyzetéről szá­molt be, s nemcsak az eredménye­ket mondta el, hanem azokat a szemléletbeli hibákat is, amiken változtatni komoly politikai fel­adat. A pártértekezlet egyik legna­gyobb visszhangra talált felszólalá­sa volt Korponai Lajos vagongyári munkásé. A munkásosztály vezető szerepének érvényesüléséről be­szélt, s leszögezte, hogy a vagon­gyári munkások nincsenek teljesen megelégedve a jelenlegi helyzet­tel. Úgy veszik észre, hogy az egyes választott testületekben nem nő, hanem inkább csökken a munkások aránya. Pedig egyre több művelt, széles látókörű munkás dolgozik a város üzemeiben. A lakásproblé­mákkal kapcsolatban Korponai La­jos felvetette, hogy bár a lakások száma ettől nem lesz több, mégis nagyobb figyelmet kell fordítani a lakások igazságos, demokratikus úton történő elosztására, mert ez is politikai jelentőségű kérdés. Czinege Albertnek, a Kossuth Lajos Tudományegyetem pártbi­zottsága titkárának felszólalásából elsősorban kiemelésre kívánkozik az a rész, amelyben a fizikai dol­gozók gyermekeinek segítésével foglalkozott. Vázolta azokat az oko­kat is, amelyek miatt a munkás- IT.VTníT- BIHARI NAPLÓ - 1970. OKTOBER 18. Karakas László felszólalása A megyei pártbizottság nevében üdvözölte a pártértekezletet, mun­kájához sok sikert kívánt, majd így folytatta: — A városi pártbizottság által a pártértekezlet elé terjesztett anya­gok — a beszámoló a végzett mun­káról, a szóbeli kiegészítés, a kong­resszusi dokumentumok vitáinak összegzése — jól tükrözik azt a fej­lődést, amely a IX. kongresszus óta a város politikai, gazdasági, társa­dalmi és kulturális életében végbe­ment. Ugyancsak elismerésre méltó, ahogy a hozzászólók elemzik a helyzetet, ahogy dicsérnek és el­marasztalnak. A vita azt bizonyítja, hogy az elvtársak magukkal hoz­ták az alapszervezeti taggyűlések felelősségtudatát, harcos vitaszel­lemét, növekvő tettrekészségét. Mindez egyben biztosíték is arra, hogy a pártértekezlet tartalmát az eleven élet szabja meg, hogy a ta­nácskozás valóságos kérdésekre ad helyes válaszokat, és a tényleges feladatokat sűríti majd határoza­tokba. A városi pártbizottság irányító, ellenőrző munkája, munkamódsze­re az elmúlt négy év során tovább fejlődött, ami a pártszervek és szervezetek eredményes munkájá­ban és a város sokirányú fejlődé­sében jut kifejezésre. Ezt a fele­lősségteljes, eredményes munkát a megyei pártbizottság elismeri, és megköszöni a város párt-, társadal­mi, állami, gazdasági szerveiben dolgozó kommunistáknak és az eredményekhez nagymértékben hozzájáruló párton kívüli dolgozók­nak. Jelentősnek tartjuk, hogy a po­litikai légkör egészségesen fejlő­dött a város egész társadalmi életé­ben, a párton belül és kívül egy­aránt. Nyugodt, kiegyensúlyozott munka folyik. Növekedett a párt­tagok felelőssége, részvétele a párt politikájának­ gyakorlati megvaló­sításában, nőtt a közéleti aktivitás. Karakas elvtárs a továbbiakban szólt a harmadik ötéves terv vég­rehajtásáról, a város új ipari be­ruházásairól, a gyártmányfejlesz­tésről. Kiemelte: a város párt- és állami vezetése jól gazdálkodott a rendelkezésre álló anyagi és szelle­mi erőkkel, a feltételekkel, a lehe­tőségekkel. Az általános fejlődésen belül legnagyobb gond az, hogy a termelékenység nem alakult meg­felelően. Debrecen általános fejlődését és az életkörülmények javulását mél­tatta ezután. Hangsúlyozta, hogy az életszínvonalat nagymértékben be­folyásolja a lakásellátottság. Az építés növekedése ellenére sem megfelelő a lakásellátottság. A Központi Bizottság lakásépítési és elosztási határozatának szellemé­ben is csak hosszabb idő távlatá­ban lehet megoldani a helyzetet. A megoldás útja egyrészt a lakásépí­tés meggyorsítása állami, szövetke­zeti és magánépítéssel, másrészt a lakáselosztási elvek szigorú meg­tartása. A továbbiakban a tudati fejlő­dést elemezte Karakas elvtárs, majd társadalmunk osztályainak, rétegei­­nek munkáját méltatta. Külön szólt a párt nő- és ifjúságpolitikájáról. Amint mondotta, a városi pártbi­zottság tevékenységében eddig is jelentős helyet foglalt el a nők hely­zetének javításával és az ifjúságot érintő kérdésekkel való foglalkozás. A pártértekezlet vitája biztatás a jövőre, hogy ezután sem veszít je­lentőségéből a nő- és ifjúságpoliti­kai munka. A párt ideológiai munkájáról szólva megállapította, hogy itt is előtérbe kerültek a gazdasági élet kérdései. Majd így folytatta: A párttagságot, a megye, a város közvéleményét élénken foglalkoz­tatja a munkás- és parasztszülők gyermekeinek továbbtanulása. A város egyetemein az országosnál kedvezőbb arányban nyernek fel­vételt a fizikai dolgozó szülők gyer­mekei: a Kossuth Egyetemen 49, az Orvostudományin 31, az Agrár­tudományin 47 százalék ez az arány. Ez az egyetemi szervek jó munká­ját mutatja. A tendencia azonban csökkenő, s ezt elemezni szükséges, hogy idejében megfelelően intéz­kedni tudjunk. Szükséges,­ hogy a munkások, pa­rasztok tehetséges gyermekei foko­zottabb politikai, szociális, pedagó­giai segítséget kapjanak az iskolák­tól, a pedagógusoktól, a társadalom valamennyi szervétől. Befejezésül arra hívta fel a fi­gyelmet Karakas elvtárs, hogy Deb­recen fejlődésének üteme lassúbb, mint más hasonló nagyságú váro­soké. Látjuk feladatainkat is. A me­gyei és a városi pártbizottságnak, az állami, gazdasági és a különböző intézetek vezetőinek a lehetőségeik­hez képest mindent meg kell ten­niük azért, hogy a város jelentősé­gének megfelelően fejlődjön to­vább. Szilágyi Zoltán, a Bocskai Tsz párttitkára felszólalásában nemcsak a saját, hanem a többi debreceni termelőszövetkezet problémáinak is hangot adott, s többek között felve­tette, hogy a tanyán lakóknak nincs megfelelő művelődési, szórakozási lehetőségük. Ebédszünet után Balogh Mihály­né ve­tte át az elnöki tisztet, s elő­ször Kovács Bélát, a mandátum­vizsgáló bizottság elnökét kérte fel, hogy tegye meg jelentését. Utána dr. Ács István, a városi tanács vb­­elnöke szólalt fel. A városfejlesztés terveinek ismertetése, az azokkal kapcsolatos problémák elemzése után arról beszélt, milyen feladat is vár a jövőben a tanácsokra, hogy eleget tehessenek feladataiknak mint államigazgatási, önkormány­zati és népképviseleti szervek. A pártszervezetekre nagy felada­tok hárultak az elmúlt években — mondotta Rácz Elemér, a BIOGAL Gyógyszergyár pártbizottságának titkára —, de felnőttek a feladatok­hoz, képesek elvégezni azokat. A vezetőségválasztó taggyűlések bizo­nyították a párttagság politikai érettségét, fegyelmezettségét. Debrecen legfiatalabb üzemének képviseletében Nagy László igazga­­­­tó beszélt a konzervgyár eredmé­nyeiről, problémáiról. Egy vállalat ezer szállal kötődik környezetéhez — mondotta —, nem lehet közöm­bös számára, hogy milyen a város és a megye gazdasági és politikai élete. Szabó Imre, az MGM dolgozója arra hívta fel a figyelmet, hogy a helytelenül értelmezett anyagi ösz­tönzés ellen a pártszervezeteknek határozottan fel kell lépni, s hogy a pártszervezet serkentse, ösztö­nözze a gazdasági vezetést a jobb gazdálkodás szervezésére. Szendi Sándor, a Szakszervezetek , Megyei Tanácsának titkára a mun­kaverseny mozgalom eredményei­(Folytatás a 3. oldalon)

Next