Hajdú-Bihari Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

­ A városi pártbizottság beszámolója (Folytatás a 2. oldalról) ról adott számot, s elmondotta, hogy a verseny az utóbbi években levet­kőzte formális vonásait. Majd az üzemi demokrácia érvényesülésé­nek helyzetéről szólva felhívta a fi­gyelmet többek között arra, hogy a demokratikus fórumokon elhang­zott jogos észrevételek nyomán még nem mindig történik érdemi intéz­kedés. Zolnai Imréné neve mellett ez áll­­háztartásbeli, de mint a Szabadság telepi pártszervezet titkára legille­tékesebbként egészítette ki a párt­­bizottság beszámolóját a területi pártszervezetek munkájára vonat­kozó néhány megállapítással. Grandpierre Lajos író két káros jelenségre hívta fel a figyelmet: az alkoholizmus veszélyére s arra, hogy könyvkiadásunk is hajlik a kisebb ellenállás felé. Az ital és a detektívregény — mondta — ha­sonlít abban, hogy mindkettő bizo­nyos fajta kábítószer. Utolsó felszólalóként Papp­ Imre, a Csokonai Gimnázium igazgatója a fizikai dolgozók gyermekeinek ta­nulásával kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy sokat segíthet, ha a pedagógusok anyagi helyzetét ja­vítják, de arra is szükség van, hogy csökkentsék a kötelező órák számát, és kisebb létszámú osztályokat ala­kítsanak ki a középiskolában. A hozzászólásokra dr. Szilágyi Gábor adta meg a végrehajtó bi­zottság válaszát. A felvetett kérdé­sekre reagálva többek között hang­súlyozta, hogy a jövőben is egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk a munkásosztály vezető szerepének érvényesítését. Felhívta a figyelmet arra, hogy az üzemekben nemegy­szer központi intézkedést várnak a problémák megoldására, holott he­lyi hatáskörben kellene intézkedni. A városi pártértekezlet első része ezzel véget ért. A küldöttek az elő­terjesztett beszámolókat és a vá­laszt elfogadták. Ezután került sor dr. Ács István elnökletével a pártbizottság és a megyei pártértekezlet küldötteinek megválasztására. Gazsó Sándor, a jelölő bizottság elnöke terjesztette elő a javaslatot, majd a pártértekezlet megválasz­totta az 55 tagú pártbizottságot és a 146 küldöttet, akik a megyei párt­értekezleten Debrecen kommunis­táit képviselik. Az újonnan választott pártbizott­ság megtartotta első ülését, és meg­választotta a végrehajtó bizottsá­got. A pártbizottság első titkárává választották dr. Szilágyi Gábort, titkárrá Basa Imrét és dr. Gyarma­ti Józsefet. A végrehajtó bizottság tagjai: dr. Ács István, Dankaházi Jánosné konzervgyári munkást, Gáli András, Gazsó Sándor, Kiss Sándor, Lukács Jenő, a Baromfiipari Orszá­gos Vállalat debreceni gyáregységé­nek igazgatója, Nagy Tiborné, Papp László, Tóth László, dr. Varga Pál­­né. A 9 tagú fegyelmi bizottság el­nökévé Mancsiczky Lászlót, titká­rává Hartmann Istvánt választották. A pártértekezlet a zárszó után az Internacionálé hangjaival ért vé­get. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. OKTÓBER 18. Politikánkat az élet igazolta A debreceni járás pártértekezlete Tegnap, szombaton az ÉVM megyei vállalata szék­házának nagytermében tartották meg a debreceni já­rási pártértekezletet. Az ünnepi díszbe öltözött termet egyetlen felirat ékesítette: „Tovább a lenini úton a szocializmus teljes felépítéséért!” Kerekes Antal, a Debreceni Járási Pártbizottság el­ső titkára köszöntötte a küldötteket, majd javaslatot tett a pártértekezlet tisztségviselőire. A küldöttek a pártértekezlet elnökeivé Szathmári Károlyt és Juhász Andrást választották. Ezután az elnökségbe választot­ták Gál Istvánt, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bi­zottságának titkárát, Balogh Jánost, Bán Józsefnét, Czipa Mihályt, Derzsi Bálintnét, Gáspár Mihályt, Ju­hász Andrást, Kerekes Antalt, dr. Kiss Endrét, Lévai Imrét, Mácsik Ernőt, Mónus Antalt, Murvai Lászlót, Nyikon Dezsőt, Nyikon Gyulát, Szabó Józsefet, Szabó Zoltánt, Szathmári Károlyt, Veres Tibort, a járási párt-végrehajtó bizottság tagjait, Gellért Gusztávot, a járási pártbizottság fegyelmi bizottságának elnökét, Balázs Józsefnét, az újszentmargitai Lenin Tsz tagját, Budai Ferencnét, a tiszacsegel Cj Elet Tsz párttitkárát, Kerezsi Mihály veteránt, Saláta Lászlónét, a Hajdúsági Iparművek munkását, Gál Jánost, a polgári halgazda­ság igazgatóját, Katona Józsefnét, Egyek község párt­bizottságának titkárát, Kállai Imrét, a Hazafias Nép­front megyei titkárát, dr. Ványi Józsefet, az állami gaz­daságok megyei főosztályának vezetőjét, Bartha Ist­vánt, a KISZ megyei bizottságának első titkárát. Megválasztotta munkabizottságait is a pártértekez­let, majd Kerekes Antal megtartotta vitaindító előadá­sát. Ebben részletesen elemezte a nagy járásban meg­tartott alapszervezeti taggyűlések, a csúcsvezetőségeket választó összevont taggyűlések, küldöttértekezletek, va­lamint a községi, üzemi pártértekezletek tapasztalatait. Jelentést tett a járási pártértekezlet küldötteinek a végzett munkáról, a pártvezetőségek, pártbizottságok újjáválasztásának politikai, szervezeti előkészítéséről. A következtetések megvonásánál többek között hang­súlyozta a kommunista vezetők felelősségét, az embe­rekkel való foglalkozás fontosságát. Elmondotta, hogy a választások alapján javult a nők és a fiatalok aránya a vezetésben. A testületekben a nők aránya 14—18 száza­lék, a fiatalok aránya pedig 14—16 százalék között ala­kult. Szólt a járás gazdasági életében bekövetkezett fejlődésről és azokról a tényezőkről, amelyek a jövőt alapvetően befolyásolják. Ezek között említette az új munkalehetőségeket, a bérezés szocialista elveinek fej­lesztését.­­ A pártbizottság beszámolója Bevezetőben a pártbizottság be­számolója részletes elemzést adott a járás gazdasági fejlődéséről, a párt gazdaságpolitikájának érvényesíté­séről és a további feladatokról. A gazdaságpolitikai munkában figye­lembe vették a járás sajátos viszo­nyait, a három nagy tájegység — feketeföld, Tisza menti szikes, nyír­ségi homoki terület — adottságait. A járás mezőgazdasági üzemei szervezetileg, politikailag, gazdasá­gilag tovább erősödtek, fejlődtek az elmúlt négy év alatt. A IX. kong­resszus határozatai alapján hozott agrár-, szövetkezetpolitikai, társa­dalompolitikai intézkedések a ko­rábbinál gyorsabb ütemű fejlődést eredményeztek. A járásban­­ a cé­loknak megfelelően az eszközök koncentrálásával céltudatos, előre­látó munka folyt. A mezőgazdaság­ban a főbb termelési ágazatok fej­lődése a tervezett szintet meghalad­ja. Legdinamikusabban fejlődött a növénytermesztés, árbevétele meg­duplázódott. A kenyérgabona 11-ről 14,8, a kukorica 16,3-ról 24,7 má­zsára növekedett. A fejlődés ellené­re a növénytermesztésben még min­dig jelentős tartalékokat hasznosít­hatnánk a gépesítés tervszerű növe­lése, a premizálás színvonalának emelése, az öntözési feltételek és le­hetőségek hatékonyabb kihasználá­sa, a belvíz levezetésének tervsze­rű, folyamatos megvalósítása útján. Az állattenyésztésben a fejlődés üteme lassúbb, mint a növényter­mesztésben. A növekedést elsősor­ban a férőhelyek hiánya akadá­lyozta. A meglevő épületek nagy ré­sze korszerűtlen, igen nagy költség­gel lehet bennük állati termékeket előállítani. Kezdetben a nagymér­tékű abrakhiány miatt a rossz kö­rülmények között gazdálkodó tsz-ek kénytelenek voltak az állatlétszá­mot csökkenteni. Így a szarvasmar­ha-állomány csak 17,3 százalékkal, a sertésállomány 7,7 százalékkal nőtt. A közös gazdaságok 14 száza­lékkal több húst adtak az államnak, mint négy évvel ezelőtt. Figyelmet fordítottunk a háztáji gazdaságok­ra is. Ezt indokolta, hogy a termelt abraktakarmány 65 százaléka a háztáji gazdaságokban került fel­használásra. A szarvasmarha-állo­mány 67,8 százaléka a háztáji gaz­daságokban van. A főbb termelési ágak fejlődé­sét elősegítette, hogy javult a sze­gazdaságpolitikai feladataink végrehajtásában nagyobb felelős­séggel, kezdeményező készséggel, hozzáértéssel dolgoztak a pártszer­vezetek. Irányító munkájukban ar­ra törekedtek, hogy biztosítsák az állami, gazdasági szervek, tömeg­szervezetek önállóságát, és fokoz­zák a munka hatékonyságát. mélyi és anyagi feltétel. Négy év alatt megkétszereződött a szakem­berek száma. A tagság több mint 25 százaléka szakmunkás, illetve betanított munkás. A gazdálkodás­ban egyre inkább jellemzővé válik a korszerű agro- és zootechnikai el­járások széleskörű alkalmazása. Az egy holdra jutó álló, forgó vagyon megkétszereződött. A feltételek ja­vulásával együtt az eredmények arányosan nőttek, a halmozott ter­me­lés­i érték 68,5 százalékkal, a szö­vetkezeti bruttó jövedelem 65,1 szá­zalékkal, az egy dolgozóra jutó át­lagos évi részesedés pedig 45,6 szá­zalékkal nőtt. A javulás az adottsá­goknak megfelelően nem mindenütt egyforma. Néhány területen alig ta­pasztalható változás. Az ez évi rendkívüli időjárás miatt nagyok a kiesések a mezőgazdaságban, több tsz került nehéz pénzügyi helyzet­be. Nagy erőfeszítésekre van szük­ség, hogy megállítsuk a további kieséseket, és biztosítsuk az 1971. év jó termésalapjait. A pártbizottság beszámolója fog­lalkozott a jövedelemelosztási for­mák fejlődésével, az állami mező­­gazdasági szektor jelentőségével, az iparfejlesztés és -telepítés kérdé­seivel, majd a párt gazdaságszer­vező munkájának továbbfejleszté­sével. Hangsúlyozta, hogy erre legnagyobb hatást az új irányítási rendszer bevezetése gyakorol. Új vonásokkal gazdagodott a pártbizottság és a pártszervezetek gazdaságszervező, ellenőrző és irá­nyító tevékenysége, ami nélkül nem valósulhatott volna meg a reform. Különösen nagy szerepet kaptak a mindjobban kibontakozó helyi kez­deményezések. Ez arra késztette a pártszervezeteket, hogy az új igé­nyeknek megfelelően alakítsák, tö­kéletesítsék munkamódszereiket. A hatékonyabb munka növelte a he­lyi szervek, pártszervezetek tekin­télyét és felelősségét. A feladatokat nem lehet eredményesen megolda­ni a dolgozók meggyőzése, mozgó­sítása nélkül — hangsúlyozta a be­számoló. A termelési agitáció na­gyon fontos politikai tényező, amelyben nagy tartalékok rejlenek. Ezt céltudatos munkával maximáli­san ki lehet használni. Ahhoz, hogy az emberek lelkesedéssel, odaadóan oldják meg feladatukat, meg kell ismertetni velük a célo­kat és azt is, hogy mit miért, ho­gyan kell csinálni. Ezért a terme­lési agitációt mint propaganda mankónk egyik elemét az új igé­nyeknek megfelelően szükséges to­vább fejlesztenünk, hatékonyabbá, konkrétabbá tennünk. A társadalompolitikai, az ideoló­giai és a kulturális munka kérdé-­­ seiről szólva a beszámoló foglalko­zott a munkások számának alaku­lásával, az ebből adódó következ­tetések megvonásával, a szövetke­zetekben dolgozók szocialista gon­dolkodásának mércéjével. A szövetkezeti gazdaságok szo­cialista jellegének további erősíté­séhez a feltételek kedvezőbbé vál­tak. Gyarapodott a szövetkezeti dolgozók politikai tapasztalata, nagyüzemi termelési jártassága, ál­talános felkészültsége. Ez a fejlődés elősegítette a szövetkezeti demokrá­cia teljesebbé válását. Szorosabb lett a tsz-vezetők és a tagság kö­zötti kapcsolat. Az elnökök 70 szá­zaléka öt évnél hosszabb idő óta dolgozik a jelenlegi beosztásában, érvényesíti a párt káderpolitikai el­veit a gyakorlati munkában, a tsz­­tagság elismert vezetőinek, örven­detes tény, hogy az erősödő gazda­ságok lehetőségeikhez mérten min­denütt figyelemmel kísérik az ala­pító, az idős, a beteg, a munka­­képtelen tsz-tagok helyzetét, segí­tik őket, törődnek életkörülmé­nyeikkel. A gondok, a problémák megoldásában legnagyobb feladat a pártszervezetekre, az ott dolgozó kommunista vezetőkre hárul. Bizto­sítaniuk kell a gazdaságpolitika ér­vényesítését, a tsz-tagság ideológiai, politikai nevelését, a szocialista munka fejlődését. Ideológiai nevelő munkánk haté­konyan segítette a dolgozók mar­xista-leninista világnézetének ki­alakulását. A gazdasági mechaniz­mus bevezetése, a gazdaságpolitikai munka erőteljesebb jelentkezése magával hozta egy sor új elméleti kérdés tisztázásának igényét, a köz­­gazdasági szemlélet erősödését. Alapvető feladatunk volt a járás dolgozóinak megnyerése, mozgósí­tása a harmadik ötéves terv időará­nyos teljesítésére, a legfontosabb gazdaságpolitikai feladatok megva­lósítására. Gazdaságpolitikai, köz­­gazdasági propagandánk alapjaiban jól oldotta meg ezt a feladatot. Évente 15—20 000 dolgozó vett részt tömegpolitikai fórumokon. Hatéko­nyan segítette munkánkat az or­szágos agitációs és propaganda ta­nácskozás anyagának széles körű feldolgozása. Az eredményes pro­pagandamunka mellett néhány kérdés — az érdekviszonyok, az anyagi érdekeltség megértetése — gyakorlatilag az egyik legnehezebb feladatot jelentette és ezzel a jö­vőben is rendszeresen foglalkozni kell. Megítélésünk szerint a reform lényegét sikerült megértetni. Gon­dot okoz, hogy a helyes elvek isme­retében is több esetben nem veszik figyelembe a társadalmi, vállalati, egyéni érdekek egységes követel­ményeit. Ebből következik például, hogy az anyagi érdekeltség elvét megsértik. A tudati torzulás, a hi­bás szemlélet háttérbe szorítja az erkölcsi ösztönzést, a szocialista ne­velő munkát. Az anyagi javak megszerzéséért folytatott hajszában egyesek közömbössé válnak a köz­életi, társadalmi, politikai kérdések iránt és ez esetenként bűncselekmé­nyekbe torkollik. Jobban az össz­dolgozók érdekeiből kiinduló pro­paganda és agitációs tevékenység­gel kell erősíteni a szocialista tuda­tot, a párttagok, példamutatása, harcosabb fellépése útján. Pártszervezeti élet A párt helyzetével, fejlődésével foglalkozva a pártbizottság beszá­molója leszögezte, hogy a IX. kong­resszus, a járási pártértekezlet ha­tározatai és állásfoglalásai megva­lósultak. A párt vezető szerepe to­vább erősödött. Fontos feladatnak tartottuk, hogy a pártmunka növekvő hatékonyság­gal fejlődjön. Vizsgáltuk és pártbi­zottsági ülésen megvitattuk a munkamódszer tökéletesítésének já­rásunkban adódó lehetőségeit. Fel­ső pártszerveink határozataira ala­pozva rendszeresen megtárgyalunk nagyobb jelentőségű kérdéseket. A munkásosztály helyzetével kapcso­latos határozat alapján széles körű, tudományos igényű elemzést végez­tünk a Hajdúsági Iparművek mun­kásságának politikai aktivitásáról. (Folytatás a 4. oldalon) A mezőgazdaság fejlődése o

Next