Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
Sajtótájékoztató a nádudvari lfförös Csillag Termelőszövetkezetben Idestova húsz esztendeje annak, hogy 1951 januárjában először jártam Nádudvaron. A magyar mezőgazdaság egyik nagy „nekirugaszkodása”, hogy a falvak népe a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépjen, ezekre a hónapokra esett. Nádudvaron akkor már volt szövetkezet kettő is, de az igazi tömeges beáramlás ezekre a hetekre esett „Nádudvaron megmozdult a föld”, „Két nap alatt 907 belépő Nádudvaron”. Ilyen és hasonló címekkel hozta a Néplap a nádudvari változásokról szóló tudósításokat. Túrkeve és Cegléd után az országban itt volt a legnagyobb és leggyorsabb a parasztság szövetkezetekbe tömörülése. 1951. február 24-én az MDP II. kongresszusának előestéjén a Néplapban megjelent tudósításomban arról számoltam be, hogy szinte érezni, hogyan törik szét az a gát, amely a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének Nádudvaron is útját állotta és százával lépnek be az emberek a szövetkezetekbe. Egyetlen nap alatt 1951. február 22-én csak a Vörös Csillagba 870 hold földet vittek be. Néhány új szövetkezet is alakult. A nagy átalakulást követő évek kemény próbára tették az egész magyar szövetkezeti mozgalmat, s természetesen a nádudvari szövetkezeteket is. S a próbatétel — hiszen már utána vagyunk — sikeres volt. Nádudvar, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet — nem túlzás — azóta fogalommá lett. Terméseredményeit tekintve nem egy terménynél elérte a világszínvonalat. *** Húsz év telt el azóta, hogy Nádudvaron 1950 őszén 17 család 180 hold földön Vörös Csillag néven termelőszövetkezetet alakított. A 180 holdból is csak 100 hold volt saját föld, a többi állami tartalékból került a tsz gazdaságába. Az alig 200 holdon alakult, sok nehézséggel küzdő gazdaságból 20 év alatt olyan országos hírű gazdaság lett, amelynek a határokon túl is neve van. A szövetkezet történetéről, munkájáról, életéről az elmúlt évek során sokat írtak az újságok. De aki csak 5-6 éve nem járt Nádudvaron, ma az sem ismerne rá, sem a községre, sem a Vörös Csillag gazdaságára. A változásokról, a jelenlegi helyzetről tartott nemrégiben sajtótájékoztatót Szabó István elvtárs, aki szinte a megalakulástól kezdve elnöke a szövetkezetnek. A sajtótájékoztatóban igen sok számadat elhangzott. A számokat azért kell leírni, mert ezek bizonyítják legbeszédesebben azt a történelmi változást, amely ebben az egykor sok gonddal, nyomorral küszködő agrárproletár községben az elmúlt 20 évben végbement. A szövetkezet jelenlegi 31 ezer holdas területén 2380 család találmagának megélhetést. Az említett területből 20 ezer hold a szántó, a többi rét, legelő, nádas, csatorna, erdő és dűlő stb. A nagy földterülethez természetesen megfelelő nagyszámú állatállomány is tartozik. A háromezres szarvasmarha-állományból ezer fejőstehén van, viszonylag jó körülmények között, de most épül egy 500 férőhelyes, teljesen korszerű szarvasmarha-istálló. Húszezer juh, 800 koca, 10 ezer hízottsertés, évi 6 millió naposcsibe a termelőszövetkezet „állatállománya”. Az elnöki beszámoló megemlítette, hogy a szövetkezetben az úgynevezett hagyományos paraszti munkán a tagságnak már csak 40 százaléka dolgozik. Több mint 200 erőgép, 42 tehergépkocsi, különböző célgépek teszik lehetővé, hogy az a végső célkitűzés , hogy a mezőgazdasági termelés is teljesen nagyüzeművé váljon — minél hamarabb megvalósuljon. A gabonatermesztés teljes gépesítése már évek óta megoldott. A szövetkezetben a kukorica-, a cukorrépa- és burgonyatermelés munkálatainak több mint 60 százalékát már géppel végzik. A munka megváltozott jellegéből következik, hogy az az átrétegződés, amely a parasztságnál az elmúlt években megindult és állandóan tart, végsősoron azt eredményezi, hogy egyre csökken a hagyományos paraszti munkát végzők aránya. Csak példaképpen lehet megemlíteni — éppen a gépesítés magas aránya miatt —, hogy a szövetkezeti tagságból 400 a gépesítésben, 250— 300 fő pedig az építkezésen dolgozik. A múlt évi zárszámadás adatai szerint a szövetkezet összvagyona 370 millió forint. Ez évente 350 milliós termelési értéket hoz. Ez a szövetkezet az elmúlt években is abban különbözött sok más szövetkezettől, hogy igyekezett a saját lábán megállni, a saját erejét maximálisan kihasználni. Természetesen az állami támogatást a lehetőségekhez mérten igénybe vették, de a vezetés állandóan arra törekedett, hogy a gazdaság fejlesztését, a terméseredmények fokozását a saját erejükre, a tagok szorgalmára, hűséges és kitartó munkájára alapozza. Vagyis az állami támogatást a saját küzdelmes munkájukkal gyümölcsöztették. S amint a példa mutatja — nem is rosszul. De bármennyire is gépesített és megalapozott, jól „beállt” gazdaságról van szó, a mezőgazdasági termelés ma még nagymértékben függ olyan külső körülményektől, mint az időjárás és más elemi csapások. Ilyen volt az idei esztendő is. A nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet más években is arról volt ismert, hogy soha nem törekedett az elért jövedelem maximális kiosztására, hanem jelentősen tartalékolt előre nem látható beruházásokra, kiadásokra. Az elmúlt esztendőben pl. 120 millió forint volt a felosztható jövedelem, de ennek csak a felét osztották ki, a másik felét a termelés bővítésére, beruházásokra fordították, illetve tartalékolták. Az idei rendkívüli esztendő természetesen a terméseredményekben is károsan mutatkozik. Így jól jön most a rendelkezésre álló tartalék az idei gazdasági eredmények úgymond kiegészítésére, illetve a korábbi években kialakult jövedelemszint biztosítására. Itt azonban nemcsak egyszerűen anyagi tartalékokról van szó, sőt talán előbb nem is ezt kellene említeni, hanem azt a gondoskodást, vagy gondolkodásmódot, amivel a szövetkezet vezetői a gazdálkodást irányítják. Az idén sok nehézséggel küzdenek a szövetkezetek. Ez persze Nádudvaron sincs másképp, de éppen a korábbi években folytatott gyakorlat tette azt lehetővé, hogy a termelőszövetkezet magára vállalja a gondokat, hogy ne kelljen átrendezni a gazdálkodást, hogy a tagok ne érezzék a rendkívüli év gondjait. Igazságtalanok lennénk, ha azokat az eredményeket, amelyek ezen a sajtótájékoztatón is elhangzottak, és amiről időnként a sajtóban is hallhattunk, mind csak a vezetésnek lehetne tulajdonítani. Bár a gazdálkodás hatékonysága természetesen jelentős mértékben a munkaszervezésen múlik. De múlik a tagságon is, mert ilyen hatalmas gazdaságban dolgozni, az időjáráshoz és a mezőgazdasági termelés körülményeihez igazodva — dacára a fejlett gépesítésnek — még mindig igen nehéz. A tsz-ben jelenleg is több mint 100 milliós értékű különböző beruházás folyik. A szállításhoz gépek, rotorok, tehergépkocsik kellenek, s mindenekelőtt emberek. Úgy a gépkocsivezetőknek, mint a tagoknak a munkaideje ma még nem úgy alakul, mint az ipari üzemekben. Ez egyelőre természetes is. A tagság nem is úgy nézi. Amikor munka van, dolgoznak hajnaltól késő estig. A termelés irányításában, főbb elképzelések kimunkálásában nagy szerepe van a termelőszövetkezeti pártbizottságnak, hiszen több mint 300 párttag munkáját, tevékenységét irányítja. Ha már irányításról van szó, említsük meg, hogy aligha van az országnak még egy ilyen közös gazdasága, ahol ennyi képzett szakember dolgozna. A szakemberek közül 31 egyetemet, 50 technikumot végzett és ezenkívül 180 osztagnak van szakmunkás-bizonyítványa. Ezt a nagy létszámú szakembergárdát jórészt a szövetkezet maga nevelte ki magának. Az ötven technikusból 45 mint a termelőszövetkezet tagja végezte el a technikumot. S ezek jórészt fiatalok. Ismeretes, hogy a megyében a szövetkezeti tagság átlagos életkora nem valami kedvező. (50 év körül van.) Nádudvaron 34 év az átlagos életkor. Tévednénk, ha azt hinnénk, a szövetkezet vezetői a helyzettel elégedettek és a felsorolt eredmények valamiféle önelégültséget tükröznének. Erről szó sincs. Aki ismeri Szabó Istvánt, a szövetkezet elnökét, az tudja, hogy talán ő a szövetkezet legelégedetlenebb embere. Ez a megállapítás úgy értendő, hogy állandóan azon töri a fejét, de azon gondolkodnak a szövetkezet többi vezetői is, hogyan lehetne a vezetést, a munkaszervezést tudományosabban megoldani, a gépek jobb kihasználását és minden szellemi, anyagi erőt úgy csoportosítani, hogy még nagyobb eredményeket érhessenek el a tagság és az egész közösség javára. Csak példaként kell megemlíteni, hogy a szövetkezet számos tudományos és kísérleti intézettel van szerződésben. Ezek az intézetek a gépesítésben, a kukoricatermelés-fejlesztésben és más termelési ágazatokban adnak rendszeres és állandó tudományos segítséget. A szövetkezet vezetői tudják — hiszen a tájékoztatóban említették — mit jelent a tagsággal való állandó személyes kapcsolat. Ezzel nincs is különösebb hiba. De úgy vélekednek és ebben igazuk is van, hogy nem azon alapszik egy vezető tekintélye, hogy hányszor megy ki az üzemegységekbe és naponta hány emberrel fog kezet (bár a személyes kapcsolat is fontos), hanem attól, hogy milyen a szövetkezeti vezetés hatékonysága, a közösségért végzett munka eredménye stb. Mert emberi gondok, problémák itt is vannak. Az elnöki beszámoló is említette, hogy a szövetkezetben van egy nem nagy számú, de figyelemre méltó réteg, amelyik egyéni sorsa, gondja miatt nem tud úgy részt venni a közös munkában, mint a többiek. Érthető, hogy ezek jövedelme is alacsonyabb, de a szövetkezet ezekért is felelősséget érez és meg is tesz értük mindent, ami lehetséges. *** A sajtótájékoztató a szövetkezet életéről készült színes dokumentumfilm levetítésével ért véget. S a film nyomán egy kicsit újra megelevenednek azok a napok, amelyek a szövetkezet fiatalabb tagjainak, de a filmet néző újságírók jó részének is már történelem. A film végefelé megjelenik a vásznon Rásó Lajos bácsi, aki az első időkben elnöke volt a szövetkezetnek és ezt mondja a köréje gyűlt fiatalabbaknak, mintegy a nagyszerű gazdaságot bemutató film befejezéseként: „Ha mi nem szenvedtünk volna, akkor Ti fiaim nem élhetnétek így, ahogy most élhettek a szövetkezetben." S a fiatalok itt tudják is mit köszönhetnek az öregebbeknek. Példásan gondoskodnak róluk, és munkájukkal, szorgalmukkal tovább öregbítik annak a Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek a hírnevét, amelyet húsz esztendővel ezelőtt Rásó Lajos, Szabó István és még néhányan alapítottak. Pallas Imre Húsz ess mai történelem Életének egyik legfőbb jellemzője a színhely. Földesen született, s leszámítva azt az időt, amit háborúban, fogságban, majd pedig több ízben is pártiskolán töltött, mindig Földesen lakott. Ez lehet az oka, hogy ha végigmegy az utcán, többen szólítják a korához még nem is illő Gábor bácsinak, mint Benke elvtársnak, vagy elnök elvtársnak. A pártba huszonkét évvel ezelőtt lépett be, s 1950-től az ellenforradalomig a községi pártbizottság titkára volt. ő maga mondja úgy, hogy az 1956-os ellenforradalom eléggé összetörte, nehezen talált önmagára, idő kellett hozzá. A földmívesszövetkezet elnöke volt, amikor 1961- ben felkeresték a járás vezetői, s megkérdezték: vállalná-e a tanács vb-elnöki tisztségét. A földesiek megválasztották elnöknek, s azóta már kétszer is újraválasztották. Most pedig a megyei pártértekezlet úgy határozott, legyen egyik képviselője a hajdú-bihari kommunistáknak a párt kongresszusán. - Milyen gondolatokkal készül a kongresszusra? - ezzel a kérdéssel kezdtük a beszélgetést. - A kongresszusi irányelvekből is azt olvashattuk ki, hogy a párt politikája a következő időszakban is ilyen nyugodt, egyenletes és biztonságot nyújtó lesz, mint amilyen most is. Az emberek ezt várják. Ez a politika nemcsak nekünk, bármilyen szinten dolgozó vezetőknek teszi könnyebbé a munkát, hanem az egyszerű embereknek is. - Milyen a hangulat most Földesen? - Az időjárás itt is éreztette hatását, különösen a Rákóczi Tsz-nél van jelentős kiesés. A Leninben az állattenyésztés eredményei pótolni tudják, ami a növénytermesztésben kiesett. De baj, nagy baj azért nincs, az emberek nem keseredtek el. - Mi foglalkoztatja mostanában leginkább a tanács vezetőjét? - Ezen a nyáron lett közös tanácsú nagyközségi tanács a miénk Sáppal közösen. Sáp a fejlődésben sok szempontból hátrébb áll, mint Földes, sok mindent kell bepótolnunk, hogy elmosódjanak a különbségek. Igényünk, az lenne bőven, csak a pénzt elég nehéz előteremteni hozzá. Ezt most nem a tanácselnök mondta ki, de hadd tegyem hozzá: Földesen azért talán valamivel könnyebb, mint sok más községben. Hiszen itt a két erős termelőszövetkezet már évek óta egy kicsit magáénak érzi az egész község gondjait, és amikor lehet, segít. És hogy így van, azért a tanács elnöke is sokat fáradozott. - Korábbi beszélgetéseinkből emlékszem, hogy Benke elvtársat mindig nagyon foglalkoztatta a demokratizmus érve- Benke Gábor nyesülésének kérdése. Lát most valami fejlődést? - A tanácsokra a jövőben váró feladatok, a nagyobb önállóság, a még nagyobb demokratizmust lehetővé tevő választási rendszer feltétlenül éreztetni fogja a hatását. A tanácsok nagyobb önállósága nagyobb felelősséget is jelent de szerintem a tanácsok ma már alkalmasak arra, hogy elvégezzék ezeket a munkákat is. Ami pedig a választást illeti, a legutóbbi alkalommal se mi tettük az első javaslatokat, megvártuk, hogy a körzetben mi a vélemény. Talán tíz százalékban nem az lett a tanácstag, akire mi gondoltunk, de a megválasztottak legalább annyira, vagy még inkább alkalmasak rá, hogy a tanács tagjai legyenek. Úgy érzem, bizonyos mértékig még mindig el vagyunk maradva a saját lehetőségeinktől a demokratizmus terét. Jobban kellene aktivizálni a lakosságot, többször kellene bizonyítani, hogy a tanácstag szava súllyal esik latba, bármilyen a községet érintő kérdésről van szó. Azt szeretnénk, ha az emberek még gyakrabban alkotnának véleményt, követelnék, hogy a döntések előtt meghallgassuk őket, kérjük a javaslataikat. Amikor kikísér, a tanács folyosóján szemembe tűnik, milyen feltűnő táblák jelölik, hogy az egyes szobákban milyen osztály dolgozói találhatók. Benke elvtárs mosolyogva megjegyzi: - Nem szeretjük, ha valaki, akinek dolga van a tanácsnál, kénytelen ácsorogni, keresgélni, hogy kihez forduljon. Egy kicsit ez is a demokratizmushoz tartozik. (N. Zs.) Nagy Gábor gakran lehet vele találkozni az utcán. Sétál, szemlélődik, gyönyörködik a város fejlődésében. Sokan ismerik, éppen ezért sokan meg is szólítják. Érdeklődnek egészségi állapota iránt, többen tanácsot, baráti segítséget kérnek tőle. És Nagy Gábor, hetvenhárom éves nyugdíjas veterán szívesen segít az emberek ügyes-bajos dolgainak az elintézésében. Közvetlen, szívélyes ember, Jókedélyű, az élet harcai nem törték meg optimizmusában, természetes humorában, ő az az idős kommunista, aki mindenkinek a Gábor bácsija. Tisztelik, szeretik és megbecsülik. Szerény, megfontolt, barátságos ember. 1919 óta tagja a pártnak. Egy nagy történelmi korszak emlékeit hordozza magában. Regényt érdemlő egész élete. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mikor érne rá egy rövid beszélgetésre, akkor így válaszolt: - Ha otthon vagyok, bármikor, így jött létre a randevú Gábor bácsi lakásán. Amikor nyílt az ajtó, órájára pillantott, és így szólt: - Ezt már szeretem. Két perccel előbb érkezett, mint egy perccel később. Ez a néhány perc különbség valamikor a mozgalomban életet és halált is jelenthetett volna. Ez most tréfásan hangzik, de valamikor szigorú törvénye volt ennek. Kerülj beljebb ! Tetszett ez a fogadtatás. Egy érző ember szeretetét éreztem mondataiban. Nagy Gábor tizenkét év óta tagja a megyei pártfegyelmi bizottságnak. Azóta jó néhány kommunista ügyével foglalkoztak, de mindig emberhez méltó jóindulattal. Amint mondta: - Örömmel, szeretettel végzem ezt a pártmegbízatást. Emberek sorsáról van szó, akiket nem mindegy, hova sodor az élet. Ennek a munkának a lelkiismeretesség az alapja. Felelőtlenül, meggondolatlanul nem lehet ítélkezni emberek felett. Mi a cselekmények valódiságának felderítésére törekszünk a pártszerűség alapján. Döntésünkkel nem az embert sújtjuk, hanem az általa elkövetett hibát, bűnt. A mi elsőrendű feladatunk a nevelés, a megtévedt emberek jó útra térítése. Aki a tömegek között él, annak figyelemmel kísérik az emberek a magatartását. És ők is ítélkeznek. Nekünk a hibák elkövetésének a megelőzése az egyik legfontosabb feladatunk. A mi munkánkban elengedhetetlen a körülmények ismerete, a mérlegelés. Személyenként és esetenként kell elhatárolni a cselekedeteket. Az a fontos, hogy aki valamilyen ügyből kifolyólag fegyelmit kap, érezze a párt jóindulatát, s ne azt, hogy igazságtalanság történt vele szemben. Aki hibát követ el, vállalnia kell érte a felelősséget. Számtalan példa bizonyítja, hogy akik korábban pártfegyelmit kaptak, megváltoztak, és nagy hatást gyakorolnak a környezetükre is. Szükséges, hogy a pártszervezetek idejében felfigyeljenek azokra a jelenségekre, amelyek ellentétben állnak a párt erkölcsi normáival. A párt előtt álló feladatokat csakis fegyelmezett kommunistákkal lehet végrehajtani. Sokat javult a pártfegyelem a megyében. - Igazságérzetem mindig megszólal: helyesen döntöttünk-e vagy nem? Az élet igazolja: döntéseink igazságosak, helytállóak voltak. Három kis unokája szaladt be a nagyapa szobájába. Gábor bácsi elmosolyodott, és nem tudta, hogy melyiket kapja először az ölébe. Mindegyiknek kijárt a szeretet csókja. Sorsának folytatói körülrajongták, kedveskedtek neki, és ő együtt örült velük. (B. S.) Kongresszusi küldötteink: sp] HAJDÜ-BIHARI NAPLÓ — 1970. NOVEMBER 21.o