Hajdú-Bihari Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
Találkozás a miniszterrel Az természetes, hogy munkahelyünk, szűkebb környezetünk mindennapi dolgai, történései, tervei, elképzelései nagyon is érdekelnek bennünket. Természetes, hogy egyegy munkahely, egy-egy üzem, egyegy község lehetőségei, célkitűzései, történések összefüggései megragadnak bennünket, hogy ezekre nagyon is odafigyelünk, hiszen ezektől függ napi munkánk, ezek meghatározzák tevékenységünket, közérzetünket, boldogulásunkat. Tudom, hogy például a termelőszövetkezeti tagokat roppant érdeklik az elmúlt év gazdasági eredményei, hogy tudni akarnak mindent, ami a szövetkezetünkben történt, amire számíthatnak, amit terveznek a jövőben. De van egy fontos téma, amely manapság még inkább érdeklődésre számottartó, ami még fontosabb: az országos helyzet, népgazdaság helyzete, az ott elért eredmények alakulása. S hogy ez mennyire érdekli az embereket manapság, azt néhány nappal ezelőtt volt alkalmam tapasztalni, amikor a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Dimény Imre Létavértesen a kultúrház nagytermében a község lakói előtt előadást tartott az élelmiszeripar, ezen belül a mezőgazdaság helyzetéről, jelenlegi állapotáról, problémáiról, eredményeiről. Az esti találkozón, miniszter és községi emberek találkozóján közel négyszáz ember vett részt, köztük termelőszövetkezeti elnökök, párttitkárok, szakemberek, igazgatósági, ellenőrző bizottsági tagok, brigádvezetők és egyszerű kétkezi dolgozók, termelőszövetkezeti parasztemberek. A találkozó rangját elsősorban a miniszteri tájékoztató, a miniszteri beszéd adta meg, de ugyanígy a jelenlevők érdeklődése, nagy figyelme is, amellyel hallgatták ezt a tájékoztatót. Mondom, országos méreteket körvonalazott ez a beszéd, felölelt egy korszakot, amely eltelt a mezőgazdaság fejlődésében, mégis a létavértesi emberek nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták, figyelték mindazt, amit országunk egyik vezető embere, e nagy jelentőségű munkaterület ismerője mondott el a jelenlegi helyzetről. Élmény volt mindkettő: a miniszteri mondandó, és élmény volt az érdeklődés, a figyelem, amellyel a létai emberek hallgattak. Érdekes atmoszférája volt ennek a találkozónak. Az elnöki asztalnál állt a miniszter, szemben vele négyszáz községi ember ült. Sokan személyesen is ismerik az előadót, hiszen — mint ahogy ő maga hangsúlyozta — innen indult annak idején, sok évvel ezelőtt; ez a táj, ez a vidék formálta, s ő is sok itt élő embert név szerint is jól ismer. Régi időket említett, amely még inkább közel hozta az előadót meg a hallgatóságot egymáshoz. A miniszter így mondta: „Megtanított engem ez a vidék, ez a táj, az itt élő ember és szellem több olyan fontos dologra, amely nélkülözhetetlen volt, és ma is az számomra mindennapi munkám elvégzéséhez. Ahhoz, hogy az legyek, ami ma vagyok, szükségem volt a kitartásra, a munkaszeretetre, arra, hogy amit teszek, abban higgyek, hogy szépet találjak a mindennapos tennivalókban, hogy ne csüggedjek... S mindezt itt tanultam meg, amikor még itt dolgoztam, mert erre a létai emberek, az itt élő dolgos parasztemberek tanítottak meg. S ezekre a tulajdonságokra nap mint nap szükség van, csak ezek birtokában lehet előrehaladni, lehet eredményeket elérni. S tudom, hogy e vidék formálóinak, az itteni embereknek ezek a tulajdonságai ma is megvannak virágzanak, és továbbfejlődnek, hogy ezeknek a tulajdonságoknak következményei az a nagy átalakulás, amely a vidéken s az emberek életmódjában is végbement. A létai emberek sokra vitték az elmúlt évek alatt. Nagy változás, nagy fejlődés van ezen a vidéken, s én magam is össze tudom hasonlítani a jelenlegit a régivel. Az Aranykalász Tsz ma — ahogy a tsz-elnök Juhász István — tájékoztatott, 83 millió 700 ezer forint közös vagyonnal rendelkezik. Több mint 20 ezer forint ma itt az egy tagra eső közösből származó jövedelem. Nyolc agrármérnök, egy állatorvos, egy jogász, egy ipari mérnök, három felsőfokú technikus, 22 technikus és 100-110 szakmunkás dolgozik ebben a tsz-ben. De a község másik szövetkezete is fejlődik, s igyekszik emberien és szépen alakítani az itt dolgozók sorsát. Szóval ez az embertípus tud nagyot alkotni. Tud, mert szereti a munkát, szereti a földet, s az itteni eredmények is azt igazolják, hogy ehhez a munkaszeretethez, ehhez a tehetséghez, amely az emberekben megvan, pártunk és kormányunk helyes politikai, gazdasági légkört tudott kialakítani, amelyben mindezek a szép és nemes képességek kibontakozhatnak, tág teret kapnak ...” Így beszélt a miniszter, közvetlen hangnemben és nagyon emberien, a hallgatók pedig igyekeztek minden szavát megjegyezni. Beszéde után többen álltak fel a hallgatók közül, s szeretettel üdvözölték őt, s igaz őszinteséggel fejezték ki örömüket, hogy körükben eltöltött egy délutánt, hogy fontos, őket nagyon is érdeklő tényeket közölt. S valóban megható volt, amikor egy idős, jó kiállású férfi felállt, és azt mondta: — Dimény elvtárs engem név szerint is többször említett beszédében. Hát engedje meg, hogy én most személy szerint is sok sikert kívánjak az új esztendőben. És azt, hogy jöjjön el ide közénk máskor is még sokszor ... Aztán a miniszter még válaszolt a feltett kérdésekre, közvetlen és baráti hangnemben, és én egyre nagyobb tisztelettel néztem és hallgattam, hogy milyen teherbírása is van. Az egész napot vele töltöttem, s láttam, hogy az egész nap magas szellemi koncentrálást igényelt tőle, hiszen mindenki vár, mindenki hallani akar tőle, neki mindig fontos és hasznos dolgokat kell mondania, kérdésekre kell válaszolnia ... Szóval meglepett ez a késő estig tartó egész napos munka s az az érdeklődés, amelyet minden, látszólag talán apró kérdés iránt is tanúsított. • Szerettem volna megkérdezni a legkézenfekvőbb, a legegyszerűbb kérdést, hogy nem fáradt-e egy egész napos program után. De nem tudtam, mert felállt az elnöki asztaltól, azonos ismerősök vették körül, s ő kedélyesen, régi ismerősként üdvözölte a Józsi bácsikat, az Erzsi néniket, simogatott meg gyermekfejeket, s beszéltet, kérdezett, válaszolt mindazoknak, akik őt szeretettel vették körül itt, régi otthonában. S míg elnéztem ezt a jelenetet, magamban válaszoltam is a fel nem tett kérdésemre: Hát lehet így elfáradni? Boda László Új terv, új Alig több, mint egy hetet tudunk magunk mögött az új évből. Ez az első hét azonban nemcsak az új év első hete, hanem nagyobb — ha úgy tetszik — időegységé is. Ez a nagyobb időegység a negyedik ötéves terv. Vállalataink is úgy mentek az 1971-es év elébe, hogy a negyedik ötéves terv első esztendeje alapul szolgál a többi feladatok négyhez is. Ha jól kezdjük, könnyebb lesz folytatni. Itt van a kulcsa az idei év jelentőségének. A következő napokban bemutatjuk, hogyan indulnak üzemeink a negyedik ötéves terv első évében. Mindenütt terveznek, bizakodnak, készek arra, amit a X. kongreszszus így fogalmazott meg: A szocializmus építése magasabb szinten. A debreceni BIOGAL Gyógyszergyár nevét ma már egyre inkább megismerik külföldön is. Nem csoda. A vállalat a teljes belföldi gyógyszerigény kielégítése mellett nagy mennyiséget exportál többek között gyógyszeripari hagyományokkal rendelkező országokba is. A vállalat a IV. ötéves terv első esztendejében növeli enzimgyártási kapacitását. Lapunk olvasói bizonyára meggyőződtek arról, milyen forradalom ment végbe a mosószerek területén. Amellett, hogy a szintetikus mosószerek teljesen átvették az uralmat a hagyományos anyagoktól, ma már többfélét gyártunk a legkorszerűbb enzimes készítményekből is. Ezek lelke a BIOGAL enzimkészítménye, a proteáz. Hol vannak már azok az idők, amikor a többlettermelés legtöbbször a raktárakat gazdagította? Ma már például nem tudnak annyi enzimet gyártani a BIOGAL-osok, amennyit ne tudnának eladni. Ezért határozták el a gyár vezetői, hogy megnövelik az enzimgyártó kapacitást. Első képünkön a készülő épület látható, amelyben két új tizenöt köbméteres fermentor megkétszerezi az eddigi termelést. Jelentős feladattal kellett megbirkózni a vállalat szakembereinek az elmúlt év végén. El kellett érni, hogy a kémia V. üzemben meginduljon a vállalatnál új terméknek számító Beacillin szirupot előállító üzemrész. (A gyártással tovább növelik a gyártás vertikalitását, azaz egy termékkel több, amely az alapanyagoktól az adagolt termékig itt készül. A fenti szirupot eddig Budapesten, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban gyártották a BIOGAL-ban előállított penicillinből.) A feladat azért volt nagy, mert a baktériummentes gyártást rendkívül nehéz megvalósítani. A Bencillin szirup viszont ezt igényli, különben a jó cukorszirup tápoldatban elszaporodó baktériumokra pazarlódna el a penicillin. A szakemberek fáradozását siker koronázta. Ebben az évben már terv szerint működik az új üzemrész, s a termék minősége megüti a legszigorúbb mértéket is. A dolgozók csak alapos fürdés után léphetnek be a gyártó részleg területére. A fürdő után műszakonként mosott alsó és felső ruhát vesznek magukra. A levegőt állandóan működő ultraibolya lámpák teszik baktériummentessé. Ezt egyébként meghatározott időben vett levegőmintából ellenőrzik a minőségi ellenőrző főosztályon. A termék letöltése is biztonságos, ott sem fertőződhet a készítmény. A korszerű üzem korszerű üzemszervezési elvek szerint van programozva. Az üzemvezető most meg tudja mondani, milyen fázis következik majd mondjuk 1971. december 2-án. Második képünkön a szirupfőző autoklávok láthatók. Szintén az ötéves tervidőszak első évéhez fűződik majd az új penicillinszármazék, a MARIPEN üzemszerű gyártása is. A készítményről csak annyit, hogy ellentétben a eddigi penicillinszármazékokkal, igen lassan ürül ki a szervezetből, tehát hosszú ideig tartja a viszonylag magas penicillinszintet. Így könnyebben elkerülhető az a veszély, hogy csak a kórokozók egy része pusztul el a gyógyszertől, a többiek pedig a nem megfelelő mennyiségtől még ellenállóbbak lesznek iránta. A múlt évi klinikai vizsgálatok jó eredményt hoztak. A vállalat kutatói után a kémia III. üzem és a műszaki osztály technológusai együttes erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a negyedik ötéves terv első évében megindulhat az üzemszerű gyártás, s az ízléses csomagolásban piacra kerülő MARIPEN tabletta új híreket szerezzen a magyar gyógyszeriparnak, közelebbről a BIOGAL Gyógyszergyárnak. Harmadik képünkön: A MARIPEN atyja, Bálint János kutatómérnök. Szöveg: Gőz József Kép: Kalmár István Új termékek, a kereslet jobb kielégítése a BIOGAL-ban TERVLEXIKON : Árkiegészítés, forgalmi adó Az árrendszer a gazdasági szabályozás egyik eszköze. A termelői és a fogyasztói árak a vállalatok nyereségét alapvetően befolyásolják. A kialakult fogyasztói árak egy része — főként az élelmiszereknél és bizonyos szolgáltatásoknál, például a lakbérnél — nem fedezi a társadalmilag indokolt ráfordításokat, ezért e termékek, szolgáltatások előállítóinak, forgalmazóinak költségvetési dotációt nyújt, árkiegészítést fizet az állam, hogy kiadásaik megtérüljenek, s még valami szolid nyereségük is keletkezzék. Tartósan csak így oldható meg, hogy a fogyasztók kevesebbet fizessenek az egyes termékekért, mint amennyibe az ténylegesen került. Más fogyasztási cikkekért — főként a ruházati termékekért — viszont magasabb árat fizet a vevő, mint amibe előállításuk ténylegesen kerül. Az ilyen áruk, után a kereskedelem forgalmi adót fizet a költségvetésbe. A végső cél az, hogy a fogyasztó ne fizessen indokolatlanul adót, és alaptalanul ne is élvezzen állami támogatást vásárlásainál. Ám az áremeléseket és az árcsökkentéseket a végeredményükben hiába képviselnek azonos összeget — csak úgy szabad végrehajtani, hogy egyetlen jelentős réteg életszínvonala se csökkenjen. A hatósági árak emelését nem mindig lehet hasonló mértékű árcsökkentésekkel ellensúlyozni, mivel az egyes cikkek részaránya más és más a lakosság különböző rétegeinek fogyasztásában a jövedelem nagyságától, az életmódtól függően. A fogyasztói árak nagy aránytalanságai egy egész korszak történelmi, gazdasági fejlődésének következményei. Felszámolásuk is hoszszú időszakot igényel. Gyakorlatilag elkezdődött már a III. ötéves terv időszakában, és 1975-ig sem fejeződik be teljesen. De tovább lépünk abba az irányba, hogy az árak közbülső áttételek nélkül is helyesen ösztönözzék, tájékoztassák mind a termelést, mind a fogyasztást. Valamennyi termék ártámogatása, illetve forgalmi adója persze még ideális viszonyok között sem szűnik meg teljesen. Az állami árpolitika a későbbi jövőben is eltéríti majd bizonyos termékek árát a társadalmilag szükséges ráfordításoktól, ha azt gazdasági okok és társadalompolitikai célok indokolják. Így valószínűleg forgalmi adó terheli később is a különböző luxus- és élvezeti cikkeket, s árkiegészítéssel ösztönözhetik a népegészségügyi célokat szolgáló termékek fogyasztását. Az árak alakulását alapvetően a társadalmilag indokolt előállítási költségek kell hogy befolyásolják. Az állami árpolitika viszont ettől tudatosan eltérítheti, a forgalmi adóval megdrágíthatja, az árkiegészítéssel olcsóbbá teheti a terméket céljainak megfelelőn. Végül mindezeken túl hat még a fogyasztók értékítélete is az árakra. S ahogy az árukínálat nő, s a piaci egyensúly javul, úgy téríti majd el egyre inkább a fogyasztó ízlése, igénye, választása is az árakat a társadalmilag szükséges ráfordításoktól felfelé és lefelé egyaránt. K. J. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. JANUÁR 13.