Hajdú-Bihari Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-25 / 47. szám
A bizalom a legfőbb értékmérő így látja a DK pártbizottságának titkára Nagyüzem a Debreceni Ruhagyár. Különösen az érzékelheti ezt igazán, aki tudja, honnan indultak. Hogy a hajdani Vidoni szalámigyár épülete adta a helyet az első szalagoknak. Rég volt. Rég? Emlékeznünk kell rá ma is. Hogy jobban tudjuk becsülni a jelent. És tudjuk megbecsülni az aprónak tűnő, emberi dolgokat. Azok adják a nagy egészet. Az például, hogy a gyári asszonyok jól tudják, honnan indultak, és hol tartanak most. — Tudja, kedves — mondta a Debreceni Ruhagyár egyik munkásasszonya beszélgetés közben — nem mennék én el innen semmi pénzért. — Az ok ? — Hát olyan jó, amikor ráköszönünk egymásra, mosolyogva, olyan jó, hogy nekünk egészen szép kis rendelőintézetünk van, meg aztán a konyhán három menü között választhatok. Apróságok? — Nem — mondta Balogh Mihályné, a DK üzemi pártbizottságának titkára. — Az egyén számára ezek nagyon is fontosak. Hangulati, tehát számunkra politikai jelentőségű dolgok. A párttitkárasszony régi ismerője a munkásgondoknak: maga is immár 29 esztendeje dolgozik. A nagy gyárban meg éppen tizenkét éve. Munkásellátási előadóként kezdte. Dehát 45-ös párttag, és az ember a szívét, a lelkesedését minden beosztásba magával viszi. Mert kommunista. AMIT TÍZ ÉVE EL SEM KÉPZELHETTEK — Most már nyolc éve vagyok a pártbizottság titkára — mondta —, és higgye el, bár korábban elég széles skálán dolgoztam a pártban, akkor egy kicsit elszorult a szívem. Bírom vajon? Viszont teendő mindjárt akadt. Jócskán volt és van munkánk. Arra törekedtünk, ma is az a feladatunk, hogy igazán emberi, jó légkörben dolgozhassanak az asszonyok. Akadt viszont egy-két gazdasági vezető, aki ridegen, kurtán-furcsán adta ki a „parancsait”. Márpedig utasítás és utasítás között különbség van. És vegye tekintetbe, hogy nálunk a 4700 dolgozóból a nők aránya 85 százalék. Természetesen meg kellett értetnünk az arra hajlamos vezetővel, hogy a szaktudás önmagában kevés a vezetéshez. Ehhez embernek kell lenni. A nők, a családanyák tiszteletet érdemelnek a munkában és otthon egyaránt. Becsüljük meg őket! Természetesen a becsülésnek kétoldalúnak kell lennie. Becsületes, jó értelmű, jó szellemű vezetésre, irányításra van szükség és becsületes, szorgalmas munkára. Ez ad kedvet a jó eredmények eléréséhez. Azt mondhatom, ma nálunk jó a légkör, megértik egymást az emberek. Ehhez persze nem szabad volt elfáradni... A jó hangulat gazdasági eredményekben is mérhető. Hazánk legnagyobb nőiruhagyára a DR. Tíz éve még jórészt csak kartonruhákat varrtak, ma már a bélelt kiskosztüm, a kabát a jellemző. Amit tíz esztendeje még elképzelni sem tudtak a gyári asszonyok. Termékeik eljutnak a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, a két Németországba, Angliába, Hollandiába és Afrika több országába. — Ezzel kapcsolatban is volt egy kis gondunk — mondta Balogh Mihályné. — Divattervezőink mindig azt hajtogatták, Párizsba kell menni, az a divat hazája. Mondtam nekik, jobb, ha oda utaznak, ahová szállítunk. Nemcsak a fantáziát kell megengedni, inkább a divathoz igazodva rendelőink igényeit kellene a legjobban kielégítenünk. Az export lényeges növekedése mutatja, hogy ez jó tanács volt. NEMCSAK GAZDASÁGI OKOK Az újtól való félelem néhány embert rabul ejt. Ez különösen a gazdaságirányítási rendszer reformjának körülményei között erősen fékezi az intenzív fejlődést. Márpedig a pb titkára a hatékony műszaki fejlesztés híve. — Két éve volt — mondta erről —, hogy egy műszaki értekezleten többen vitáztak velem: ha a gépek eddig bírták, akkor most sem kell csere. Minek adni érte valutát? Miért említem ezt most? Mert a napokban mutatta egyik aktivistánk a jegyzetfüzetét. (Szorgalmas jegyzetelő, elteszi a jegyzeteit.) Azt mondja, nézzem csak meg, mit mondott két esztendeje az egyik, egyébként igen becsületes műszaki emberünk a fejlesztésről? Hogy nincs szükség a korszerű masinákra. És most — majd úgy érvelt, mint ahogy én kardoskodtam annak idején ... Szóval az intenzív fejlődés nem csupán és olykor nem is elsősorban gazdasági, hanem bizony tudati probléma is. AZ ÜZEMI SZAKRENDELÉSRŐL Az országszerte ismert — és elismert — korszerű szakorvosi rendelősor létrehozása nem volt könnyű. — Az volt a véleményem — és ebben egyetértettünk a gyár kommunista igazgatójával —, hogy egy ilyen nagy gyárban nem elég az üzemorvos. Miért járjanak a mi aszszonyaink a városba, miért álljanak sorba a rendelőintézetben? Órákat, sajnos, olykor egész műszakot vett ez igénybe. És sok idegességgel járt. Meg aztán ha mi azt valljuk, hogy — ne vegye frázisnak — legfőbb érték az ember nálunk, akkor a szavainkkal egyezzenek a tetteink is. Nem sorolom el a sok apró bosszúságot, hiszen maga is tudja, az új nem mindig nyeri meg mindenki tetszését egyszerre, az a lényeg, hogy ma az asszonyok rendelkezésére áll — bent az üzemben — nő-, bel-, ideg- és bőrgyógyászati szakrendelés meg a fogászat. Ez sok pénzbe került, de megéri. Van aztán ami kevesebb pénzbe került, de szintén megéri. Bevezettük az üzemi konyhán a harmadik, a szigorított diétás menüt. Nem kell sok aszszonynak, de akiknek kell, azoknak — nagyon. Hát akkor meg kell oldanunk. Van aztán olyan is, ami nem került pénzbe. Az egyik szalagban néhány fiatal lány mellett több idősebb asszony dolgozott A lányoknak nagyon tetszett a harsogó zene, az asszonyoknak meg egyáltalán nem. Azt mondtuk, azért ez mégis csak munkahely, zene meg másutt akárhol lehet... Az is megtörtént, hogy egy elvált, kétgyermekes anya olyan műszakba került, ahol a lányok rendszeresen megbeszélték a randevú eseményeit. Fiatalok, egészségesek, ez természetes. De az elvált asszony meg egyre búskomorabb lett. Ilyesmire is fel kell figyelni, így aztán ma ez a szorgalmas asszony más környezetben nagyon szépen dolgozik. A seb lassan heged. De heged, ez a fontos. TÖREKVÉS A JOBBRA Nagyon lényegesnek tartja, hogy a gyárban őszinte légkör uralkodjon, őszintén megmondják az emberek egymásnak, ha valami bántja őket, ha azt látják, hogy a másik hibázott. — Úgy vagyok ezzel — mondta —, hogy a segítő szándékot látom a bírálatban. Természetesen akkor is, ha a kritika engem érint. Azt tartom, hogy az ember mindig a barátját figyelmezteti elsősorban, ha ott problémát vesz észre. Éppen azért, mert barátja, mert szereti, tiszteli, és azt akarja, hogy még jobb legyen. A testület előtt is megmondtuk mi már egymásnak nemegyszer, ha hibát láttunk. És mindannyian nyertünk, mert jobb lett a munka. Ez a lényeg. A jobbra, többre törekvés vezeti a DK pártbizottságát akkor is, amikor nagyon komolyan veszi a továbbképzést, a tanulást. — Szakmai területen ez szinte nélkülözhetetlen — jegyezte meg Balogh Mihályné —, hiszen a volt Vidonitól mi oda jutottunk, hogy miénk a legnagyobb nőiruhagyár Magyarországon. Ehhez a régieknek és az újaknak egyaránt tanulniuk kell. És még inkább vonatkozik ez a pártoktatásra, a kommunistákra. Példát várunk tőlük, ez pedig nem jön magától. Ahhoz, hogy segíteni tudjanak , alaposan kell ismerniük az életet, a jó és még jobb módszereket. Ezért van aztán az, hogy nálunk a pártcsoportok, az alapszervezetek és a pártbizottság nemcsak azt nézi, eljárnak-e rendszeresen az oktatásra, akik jelentkeztek, nemcsak azt várják el a hallgatóktól, hogy a felelésre készüljenek, hanem azt is, hogy a tanultakat valóban alkotó módon hasznosítsák a mindennapi munkában. Ott vizsgáznak igazán. És hadd mondjam el magának, a mi asszonyaink nagyon szívesen ittmaradnak az oktatásra. Akkor is, ha kora reggel kezdtek, és a tanfolyam délután van. Ittmaradnak, de az előadás mindig legyen érdekes, mindig hozzájuk szóljon. És mindig közérthető módon magyarázzon az előadó. Ez már persze a mi gondunk, bár — hozzátehetem — egyre örvendetesebb gondunk. Mert egyre több a jól képzett, felkészült ember. ELISMERÉS Huszonkilenc év ... Nyilván az elismerés sem maradt el. — Tavaly — mondta Balogh Mihályné — háromszor is éreztem, megbecsülnek. 1970 tavaszán elnyerte a Jubileumi Emlékérmet, november 7-én a Munkaérdemrend arany fokozatát. A X. kongresszus küldöttei pedig a Központi Bizottság tagjává választották. — Szép az elismerés, megtisztelő számomra a megbízatás — mondta. — Azért higgye el, az a legszebb elismerés, amikor látom, érzem, tapasztalom, hogy az asszonyok bizalommal fordulnak hozzám. A mi számunkra ez az igazi értékmérő. — És a családanya számára mi az öröm? — A fiam tényleges katona. KISZ- vb-tag és alegység KISZ-titkár. Sütő Gyula Növekvő áruforgalom Új boltok a peremkerületek lakosainak Küldöttgyűlés a debreceni ÁFÉSZ-nél (Tudósítónktól) Eredményes munkáról, a forgalom növekedéséről adott számot a debreceni ÁFÉSZ igazgatósága a tagságnak a küldöttértekezleten. A mérlegjóváhagyó és vezetőségválasztó küldöttgyűlés színhelye a gördülőcsapágy-gyár debreceni üzemének külső vásártéri tanácskozóterme volt. Az értekezleten 121 küldött, köztük 3 alapító tag, s több mint 20 vendég vett részt. Jelen volt többek között Stozicski Ferenc, a MÉSZÖV elnöke, Serfőző László, a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának tagja, Farkas István, a MÉSZÖV elnökhelyettese. Az 1970. évi munkáról, az idei feladatokról és további célkitűzésekről szóló jelentést Balogh Sándor, az ÁFÉSZ elnöke ismertette. Elmondotta, hogy a szövetkezet dolgozói, mind a harmadik ötéves tervben, mind ennek utolsó évében - jól szolgálták a népgazdaság és tagság érdekeit. Mind a kiskereskedelmi, mind a vendéglátó egységek árbevétele jelentősen nőtt, különösen nagy fejlődést ért el az iparszolgáltatási és a felvásárlási hálózat, elsősorban a külsőségi részeken létesített új ABC-áruházak, presszók révén. Figyelemre méltóan nőtt a szövetkezetnek Debrecen ellátásában betöltött szerepe. Az idei év feladatairól és a negyedik ötéves terv irányelveiről szólva Balogh Sándor elmondotta, hogy tovább bővítik az ÁFÉSZ bolthálózatát a peremkerületekben, és még az eddiginél is következetesebben képviselik a tagság, a vásárlók érdekeit. A fogyasztási szövetkezet további pozícióinak elősegítéséhez a tagság is hozzájárul, hiszen az elfogadott határozat szerint a szövetkezet hatmillió forint összegű célrészjegyet kíván jegyezni tagjai körében, illetve kölcsönvenni a forgóeszközök bővítése céljából. A hozzászólók közül többen az áruellátás problémáival foglalkoztak. A mikepércsiek küldötte kérte az ÁFÉSZ-t, hogy létesítsen melegkonyhás egységet a községben. A nagycserei és halápi küldöttek boltjaik bővítését javasolták. Flórián Ferenc küldött a növényvédő szerek árusításának bővítését, továbbá kisgépek kölcsönzését szorgalmazta. A küldöttgyűlésen felszólalt Stozicski Ferenc is, aki a beszámolóval kapcsolatban elmondotta, hogy a szövetkezet fejlődésében adódtak problémák is, amelyek lassították az előrehaladást, azonban az ÁFÉSZ ennek ellenére beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és jól látta el feladatát. Százmilliós károk a kertészetben Miben segíthet a növényvédelem? A kertészeti kultúrák kemizálásának technológiája és problémái volt annak a szakmai tanácskozásnak a témája, amelyet kedden Debrecenben rendeztek termelőszövetkezeti és konzervgyári vezetők, szakemberek részvételével. Berecz Péter, a Mikepércsi Növényvédő Állomás vezetője mondott megnyitót, majd Kovács Viktor, az állomás főmérnöke tartott bevezető előadást. Elmondotta, hogy a IV. ötéves tervben gyors növekedés várható a zöldség- és gyümölcstermelésben. A tervek szerint az egy főre jutó zöldségfogyasztás a mostani 77,8 kilóról 100 kilóra emelkedik, s 14,5 kilóval több zöldséget fogyaszt egy személy. Igen figyelemre méltó, hogy a korszerű táplálkozás következtében a tervidőszak végére személyenként mintegy fél kilóval kevesebb zsírt és olajat fogyasztunk a mostaninál. A nagyobb igények kielégítéséhez több zöldségre, gyümölcsre van szükség, s a biztonságos termelés elengedhetetlen feltétele a korszerű és szakszerű növényvédelem. Mit jelent a kertészetben a növényvédelem? Az elmúlt esztendőben az országban a különböző károkozók miatt 30 000 tonna paradicsommal termett kevesebb. A zöldségfélékben okozott kár 150—200 millió forint volt. A védekezésnek, a növényvédelmi munkának sok előfeltétele és követelménye van. Szó van többek között arról, hogy egyes növényvédő szerek „várakozási idejét” lerövidítik. Sajnos sem mennyiségben, sem minőségben nincs elegendő nagyüzemi, a kertészetben jól használható növényvédő gép, s ez milliós kieséseket okozhat. A korábbi esztendők beruházásai a bizonyos számú szakmunkásgárda kiképzése nagyobb tervszerűséggel a mainál is hathatósabb védekezést nyújthat. Ennek legfontosabb feltétele, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel a védekezést a legoptimálisabb időben végezzék el a gazdaságokban. A Növényvédő Állomás rendszeres előrejelzéssel segíti a termelőszövetkezeteket. Gyarigougatok, főmérnökök egy iskolában „A mi jövőnk záloga a ti jövőtök. Akkor biztosíthattok nekünk nyugodt öregkort, ha most mi minden segítséget megadunk a boldogulásotokhoz.” Fiataloknak, már munkásoknak és leendő munkásoknak mondta ezeket a szavakat Módy B. Zoltán, a debreceni Irinyi János Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója. A mondat tulajdonképpen a talán országosan is egyedülálló értekezletet zárta be, amelyre a napokban került sor az intézetben. Azonban az értekezlet utáni munkának is ezt választhatnák mottójául mindazok, akik azért gyűltek össze, hogy közös gondjaik megoldásáról közösen tárgyaljanak. Tanárok, szakmunkástanulók, szakközépiskolások, az üzemekben dolgozó fiatalok képviselői és a tanintézettel szoros kapcsolatban levő gyárak, vállalatok párt- és állami vezetői, KISZ-titkárai jelentek meg az iskola klubjában. Milyen gondokkal küzdenek az üzemi gyakorlatokon részt vevő diákok? Elsajátítják-e szakmájuk minden titkát? Adottak-e az egyes egységekben a korszerű oktatás feltételei? Kihasználják-e a munkaidő nyújtotta lehetőségeket a tananyag hasznosítására? Izgalmas, hét vállalatot és az iskolát érintő kérdésekre adtak választ a diákok képviselői és a megjelent szakemberek, vezetők. Rövid beszámolók hangzottak el a meglevő hiányosságokról, a problémák megoldásának lehetőségéről. A Magyar Dohányipar Debreceni Dohánygyára: Nincs megfelelő helyiség, ahol az üzemi gyakorlaton résztvevők kulturált körülmények között öltözhetnének át. Szabadszombatokon a diákok nem tudják kihasználni a tanulás szempontjából, szakemberek és gépek hiányában az időt. Hajdú megyei Tejipari Vállalat: A korábbi, tanteremmel, munkaruhával kapcsolatos gondokat megoldották. Konzervgyár: Nincs megfelelően biztosítva a tanulók műszak utáni tisztálkodása. Problémák merültek fel az öltözővel kapcsolatban. A diákokat túlzottan is felhasználják a hiányzó munkaerő pótlására. Vannak olyan munkafolyamatok, amelynek előkészítését, megindítását még egyszer sem látták, mert az nem esik egybe az ő munkaidejük kezdésével. Húsfeldolgozó Vállalat: Általában segítőkészen foglalkoznak a fiatalok gondjaival. Közel egy év elteltével emelik új szakmunkásaik órabérét. Az első órabér megállapításánál is magasabb értéket vesznek figyelembe, mint az előírt. A vállalat a következő ötéves terv során felépíti a szociális épületet is. Kisebb gondokat említettek csak a diákok, de ezek is inkább azért vannak, mert nem jelezték időben a oktatóknak. Hajdú-Bihar megyei Sütőipari Vállalat: A szakmunkás-utánpótlásban jelentkező nehézségek miatt az üzem kénytelen korszerűsíteni tanműhelyét, kollégiumát. A kényszer követeli, hogy a fiatalokat minden eszközzel próbálják a vállalatnál tartani. Rövid mondatok jelzik csak a tanácskozáson kialakult képet: eg vegyüzem hogyan viseli szívén a fiatalok gondjait. Javítani való itt is, ott is akad. Mindaz azonban bizonyos, a kezdeményezés, a tanácskozás ilyen szintű összehívása jelentős segítséget jelenthet a gondok megoldásában. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. FEBRUÁR 25