Hajdú-Bihari Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

A bizalom a legfőbb értékmérő így látja a DK pártbizottságának titkára Nagy­üzem a Debreceni Ruha­gyár. Különösen az érzékelheti ezt igazán, aki tudja, honnan indultak. Hogy a hajdani Vidoni szalámigyár épülete adta a helyet az első szala­goknak. Rég volt. Rég? Emlékeznünk kell rá ma is. Hogy jobban tudjuk becsülni a jelent. És tudjuk megbecsülni az aprónak tű­nő, emberi dolgokat. Azok adják a nagy egészet. Az például, hogy a gyári asszonyok jól tudják, honnan indultak, és hol tartanak most. — Tudja, kedves — mondta a Debreceni Ruhagyár egyik munkás­asszonya beszélgetés közben — nem mennék én el innen semmi pénzért. — Az ok ? — Hát olyan jó, amikor ráköszö­nünk egymásra, mosolyogva, olyan jó, hogy nekünk egészen szép kis rendelőintézetünk van, meg aztán a konyhán három menü között vá­laszthatok. Apróságok? — Nem — mondta Balogh Mi­­hályné, a DK üzemi pártbizottságá­nak titkára. — Az egyén számára ezek nagyon is fontosak. Hangulati, tehát számunkra politikai jelentő­ségű dolgok. A párttitkárasszony régi ismerője a munkásgondoknak: maga is im­már 29 esztendeje dolgozik. A nagy gyárban meg éppen tizenkét éve. Munkásellátási előadóként kezdte. Dehát 45-ös párttag, és az ember a szívét, a lelkesedését minden beosz­tásba magával viszi. Mert kommu­nista. AMIT TÍZ ÉVE EL SEM KÉPZELHETTEK — Most már nyolc éve vagyok a pártbizottság titkára — mondta —, és higgye el, bár korábban elég szé­les skálán dolgoztam a pártban, ak­kor egy kicsit elszorult a szívem. Bírom vajon? Viszont teendő mind­járt akadt. Jócskán volt és van munkánk. Arra törekedtünk, ma is az a feladatunk, hogy igazán em­beri, jó légkörben dolgozhassanak az asszonyok. Akadt viszont egy-két gazdasági vezető, aki ridegen, kur­­tán-furcsán adta ki a „parancsait”. Márpedig utasítás és utasítás között különbség van. És vegye tekintetbe, hogy nálunk a 4700 dolgozóból a nők aránya 85 százalék. Természetesen meg kellett értetnünk az arra hajla­mos vezetővel, hogy a szaktudás önmagában kevés a vezetéshez. Eh­hez embernek kell lenni. A nők, a családanyák tiszteletet érdemelnek a munkában és otthon egyaránt. Becsüljük meg őket! Természetesen a becsülésnek kétoldalúnak kell lennie. Becsületes, jó értelmű, jó szellemű vezetésre, irányításra van szükség és becsületes, szorgalmas munkára. Ez ad kedvet a jó ered­mények eléréséhez. Azt mondhatom, ma nálunk jó a légkör, megértik egymást az emberek. Ehhez persze­­ nem szabad volt elfáradni... A jó hangulat gazdasági eredmé­nyekben is mérhető. Hazánk legna­gyobb nőiruhagyára a DR. Tíz éve még jórészt csak kartonruhákat varrtak, ma már a bélelt kiskosz­tüm, a kabát a jellemző. Amit tíz esztendeje még elképzelni sem tud­tak a gyári asszonyok. Termékeik eljutnak a Szovjetunióba, Csehszlo­vákiába, a két Németországba, Ang­liába, Hollandiába és Afrika több országába. — Ezzel kapcsolatban is volt egy kis gondunk — mondta Balogh Mi­­hályné. — Divattervezőink mindig azt hajtogatták, Párizsba kell men­ni, az a divat hazája. Mondtam ne­kik, jobb, ha oda utaznak, ahová szállítunk. Nemcsak a fantáziát kell megengedni, inkább a divathoz iga­zodva rendelőink igényeit kellene a legjobban kielégítenünk. Az export lényeges növekedése mutatja, hogy ez jó tanács volt. NEMCSAK GAZDASÁGI OKOK Az újtól való félelem néhány em­bert rabul ejt. Ez különösen a gaz­daságirányítási rendszer reformjá­nak körülményei között erősen fé­kezi az intenzív fejlődést. Márpedig a pb titkára a hatékony műszaki fejlesztés híve. — Két éve volt — mondta er­ről —, hogy egy műszaki értekez­leten többen vitáztak velem: ha a gépek eddig bírták, akkor most sem kell csere. Minek adni érte valutát? Miért említem ezt most? Mert a na­pokban mutatta egyik aktivistánk a jegyzetfüzetét. (Szorgalmas jegyze­telő, elteszi a jegyzeteit.) Azt mond­ja, nézzem csak meg, mit mondott két esztendeje az egyik, egyébként igen becsületes műszaki emberünk a fejlesztésről? Hogy nincs szükség a korszerű masinákra. És most — majd úgy érvelt, mint ahogy én kardoskodtam annak idején ... Szó­val az intenzív fejlődés nem csupán és olykor nem is elsősorban gazda­sági, hanem bizony tudati problé­ma is. AZ ÜZEMI SZAKRENDELÉSRŐL Az országszerte ismert — és elis­mert — korszerű szakorvosi rende­lősor létrehozása nem volt könnyű. — Az volt a véleményem — és ebben egyetértettünk a gyár kom­munista igazgatójával —, hogy egy ilyen nagy gyárban nem elég az üzemorvos. Miért járjanak a mi asz­­szonyaink a városba, miért álljanak sorba a rendelőintézetben? Órákat, sajnos, olykor egész műszakot vett ez igénybe. És sok idegességgel járt. Meg aztán ha mi azt valljuk, hogy — ne vegye frázisnak — legfőbb ér­ték az ember nálunk, akkor a sza­vainkkal egyezzenek a tetteink is. Nem sorolom el a sok apró bosszú­ságot, hiszen maga is tudja, az új nem mindig nyeri meg mindenki tetszését egyszerre, az a lényeg, hogy ma az asszonyok rendelkezé­sére áll — bent az üzemben — nő-, bel-, ideg- és bőrgyógyászati szak­­rendelés meg a fogászat. Ez sok pénzbe került, de megéri. Van aztán ami kevesebb pénzbe került, de szintén megéri. Bevezettük az üzemi konyhán a harmadik, a szigorított diétás menüt. Nem kell sok asz­­szonynak, de akiknek kell, azoknak — nagyon. Hát akkor meg kell ol­danunk. Van aztán olyan is, ami nem került pénzbe. Az egyik szalag­ban néhány fiatal lány mellett több idősebb asszony dolgozott A lá­nyoknak nagyon tetszett a harsogó zene, az asszonyoknak meg egyál­talán nem. Azt mondtuk, azért ez mégis csak munkahely, zene meg másutt akárhol lehet... Az is meg­történt, hogy egy elvált, kétgyerme­kes anya olyan műszakba került, ahol a lányok rendszeresen megbe­szélték a randevú eseményeit. Fia­talok, egészségesek, ez természetes. De az elvált asszony meg egyre bús­­komorabb lett. Ilyesmire is fel kell figyelni, így aztán ma ez a szorgal­mas asszony más környezetben nagyon szépen dolgozik. A seb las­san heged. De heged, ez a fontos. TÖREKVÉS A JOBBRA Nagyon lényegesnek tartja, hogy a gyárban őszinte légkör uralkod­jon, őszintén megmondják az embe­rek egymásnak, ha valami bántja őket, ha azt látják, hogy a másik hibázott. — Úgy vagyok ezzel — mond­ta —, hogy a segítő szándékot látom a bírálatban. Természetesen akkor is, ha a kritika engem érint. Azt tartom, hogy az ember mindig a ba­rátját figyelmezteti elsősorban, ha ott problémát vesz észre. Éppen azért, mert barátja, mert szereti, tiszteli, és azt akarja, hogy még jobb legyen. A testület előtt is meg­mondtuk mi már egymásnak nem­egyszer, ha hibát láttunk. És mind­annyian nyertünk, mert jobb lett a munka. Ez a lényeg. A jobbra, többre törekvés vezeti a DK pártbizottságát akkor is, amikor nagyon komolyan veszi a tovább­képzést, a tanulást. — Szakmai területen ez szinte nélkülözhetetlen — jegyezte meg Balogh Mihályné —, hiszen a volt Vidonitól mi oda jutottunk, hogy miénk a legnagyobb nőiruhagyár Magyarországon. Ehhez a régieknek és az újaknak egyaránt tanulniuk kell. És még inkább vonatkozik ez a pártoktatásra, a kommunistákra. Példát várunk tőlük, ez pedig nem jön magától. Ahhoz, hogy segíteni tudjanak , alaposan kell ismer­niük az életet, a jó és még jobb módszereket. Ezért van aztán az, hogy nálunk a pártcsoportok, az alapszervezetek és a pártbizottság nemcsak azt nézi, eljárnak-e rend­szeresen az oktatásra, akik jelent­keztek, nemcsak azt várják el a hallgatóktól, hogy a felelésre ké­szüljenek, hanem azt is, hogy a ta­nultakat valóban alkotó módon hasznosítsák a mindennapi munká­ban. Ott vizsgáznak igazán. És hadd mondjam el magának, a mi asszo­nyaink nagyon szívesen ittmarad­nak az oktatásra. Akkor is, ha kora reggel kezdtek, és a tanfolyam dél­után van. Ittmaradnak, de az elő­adás mindig legyen érdekes, mindig hozzájuk szóljon. És mindig köz­érthető módon magyarázzon az elő­adó. Ez már persze a mi gondunk, bár — hozzátehetem — egyre ör­­vendetesebb gondunk. Mert egyre több a jól képzett, felkészült em­ber. ELISMERÉS Huszonkilenc év ... Nyilván az el­ismerés sem maradt el. — Tavaly — mondta Balogh Mi­hályné — háromszor is éreztem, megbecsülnek. 1970 tavaszán elnyerte a Jubileu­mi Emlékérmet, november 7-én a Munkaérdemrend arany fokozatát. A X. kongresszus küldöttei pedig a Központi Bizottság tagjává válasz­tották. — Szép az elismerés, megtisztelő számomra a megbízatás — mondta. — Azért higgye el, az a legszebb el­ismerés, amikor látom, érzem, ta­pasztalom, hogy az asszonyok biza­lommal fordulnak hozzám. A mi számunkra ez az igazi értékmérő. — És a családanya számára mi az öröm? — A fiam tényleges katona. KISZ- vb-tag és alegység KISZ-titkár. Sütő Gyula Növekvő áruforgalom Új boltok a peremkerületek lakosainak Küldöttgyűlés a debreceni ÁFÉSZ-nél (Tudósítónktól) Eredményes munkáról, a forgalom nö­vekedéséről adott számot a debreceni ÁFÉSZ igazgatósága a tagságnak a kül­döttértekezleten. A mérlegjóváhagyó és vezetőségválasztó küldöttgyűlés színhe­lye a gördülőcsapágy-gyár debreceni üze­mének külső vásártéri tanácskozóterme volt. Az értekezleten 121 küldött, köztük 3 alapító tag, s több mint 20 vendég vett részt. Jelen volt többek között Stozicski Ferenc, a MÉSZÖV elnöke, Serfőző Lász­ló, a SZÖ­VOSZ felügyelő bizottságának tagja, Farkas István, a MÉSZÖV elnök­­helyettese. Az 1970. évi munkáról, az idei felada­tokról és további célkitűzésekről szóló jelentést Balogh Sándor, az ÁFÉSZ elnö­ke ismertette. Elmondotta, hogy a szö­vetkezet dolgozói, mind a harmadik öt­éves tervben, mind ennek utolsó évében - jól szolgálták a népgazdaság és tagság ér­dekeit. Mind a kiskereskedelmi, mind a vendéglátó egységek árbevétele jelentő­sen nőtt, különösen nagy fejlődést ért el az iparszolgáltatási és a felvásárlási háló­zat, elsősorban a külsőségi részeken léte­sített új ABC-áruházak, presszók révén. Figyelemre méltóan nőtt a szövetkezetnek Debrecen ellátásában betöltött szerepe. Az idei év feladatairól és a negyedik öt­éves terv irányelveiről szólva Balogh Sán­dor elmondotta, hogy tovább bővítik az ÁFÉSZ bolthálózatát a peremkerületek­ben, és még az eddiginél is következete­sebben képviselik a tagság, a vásárlók ér­dekeit. A fogyasztási szövetkezet további pozícióinak elősegítéséhez a tagság is hoz­zájárul, hiszen az elfogadott határozat sze­rint a szövetkezet hatmillió forint összegű célrészjegyet kíván jegyezni tagjai köré­ben, illetve kölcsönvenni a forgóeszközök bővítése céljából. A hozzászólók közül többen az áru­ellátás problémáival foglalkoztak. A mi­­kepércsiek küldötte kérte az ÁFÉSZ-t, hogy létesítsen melegkonyhás egységet a községben. A nagycserei és halápi kül­döttek boltjaik bővítését javasolták. Fló­rián Ferenc küldött a növényvédő szerek árusításának bővítését, továbbá kisgépek kölcsönzését szorgalmazta. A küldöttgyűlésen felszólalt Stozicski Ferenc is, aki a beszámolóval kapcsolat­ban elmondotta, hogy a szövetkezet fej­lődésében adódtak problémák is, amelyek lassították az előrehaladást, azonban az ÁFÉSZ ennek ellenére beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és jól látta el felada­tát. Százmilliós károk a kertészetben Miben segíthet a növényvédelem? A kertészeti kultúrák kemizálá­­sának technológiája és problémái volt annak a szakmai tanácskozás­nak a témája, amelyet kedden Deb­recenben rendeztek termelőszövet­kezeti és konzervgyári vezetők, szakemberek részvételével. Berecz Péter, a Mikepércsi Nö­vényvédő Állomás vezetője mon­dott megnyitót, majd Kovács­ Vik­tor, az állomás főmérnöke tartott bevezető előadást. Elmondotta, hogy a IV. ötéves tervben gyors növekedés várható a zöldség- és gyümölcstermelésben. A tervek szerint az egy főre jutó zöld­ségfogyasztás a mostani 77,8 kilóról 100 kilóra emelkedik, s 14,5 kiló­val több zöldséget fogyaszt egy sze­mély. Igen figyelemre méltó, hogy a korszerű táplálkozás következté­ben a tervidőszak végére szemé­lyenként mintegy fél kilóval keve­sebb zsírt és olajat fogyasztunk a mostaninál. A nagyobb igények kielégítéséhez több zöldségre, gyümölcsre van szükség, s a biztonságos termelés elengedhetetlen feltétele a korsze­rű és szakszerű növényvédelem. Mit jelent a kertészetben a növény­­védelem? Az elmúlt esztendőben az országban a különböző károkozók miatt 30 000 tonna paradicsommal termett kevesebb. A zöldségfélék­ben okozott kár 150—200 millió fo­rint volt. A védekezésnek, a növényvédel­mi munkának sok előfeltétele és­ követelménye van. Szó van többek között arról, hogy egyes növény­védő szerek „várakozási idejét” le­rövidítik. Sajnos sem mennyiség­ben, sem minőségben nincs elegen­dő nagyüzemi, a kertészetben jól használható növényvédő gép, s ez milliós kieséseket okozhat. A korábbi esztendők beruházá­sai a bizonyos számú szakmunkás­­gárda kiképzése nagyobb tervszerű­séggel a mainál is hathatósabb vé­dekezést nyújthat. Ennek legfonto­sabb feltétele, hogy a rendelkezés­re álló eszközökkel a védekezést a legoptimálisabb időben végezzék el a gazdaságokban. A Növényvédő Állomás rendszeres előrejelzéssel segíti a termelőszövetkezeteket. Gyarigougatok, főmérnökök egy iskolában „A mi jövőnk záloga a ti jövőtök. Akkor biztosíthattok nekünk nyu­godt öregkort, ha most mi minden segítséget megadunk a boldoguláso­tokhoz.”­­ Fiataloknak, már mun­kásoknak és leendő munká­soknak mondta ezeket a sza­vakat Módy B. Zoltán, a debreceni Irinyi János Élelmiszeripari Szak­­középiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója. A mondat tulaj­donképpen a talán országosan is egyedülálló értekezletet zárta be, amelyre a napokban került sor az intézetben. Azonban az értekezlet utáni munkának is ezt választhat­nák mottójául mindazok, akik azért gyűltek össze, hogy közös gondjaik megoldásáról közösen tárgyaljanak. Tanárok, szakmunkástanulók, szakközépiskolások, az üzemekben dolgozó fiatalok képviselői és a tan­intézettel szoros kapcsolatban levő gyárak, vállalatok párt- és állami vezetői, KISZ-titkárai jelentek meg az iskola klubjában. Milyen gondokkal küzdenek az üzemi gyakorlatokon részt vevő diá­kok? Elsajátítják-e szakmájuk min­den titkát? Adottak-e az egyes egy­ségekben a korszerű oktatás feltéte­lei? Kihasználják-e a munkaidő nyújtotta lehetőségeket a tananyag hasznosítására? Izgalmas, hét válla­latot és az iskolát érintő kérdésekre adtak választ a diákok képviselői és a megjelent szakemberek, veze­tők. Rövid beszámolók hangzottak el a meglevő hiányosságokról, a problémák megoldásának lehetősé­géről. A Magyar Dohányipar Debreceni Dohánygyára: Nincs megfelelő he­lyiség, ahol az üzemi gyakorlaton résztvevők kulturált körülmények között öltözhetnének át. Szabad­szombatokon a diákok nem tudják kihasználni a tanulás szempontjá­ból, szakemberek és gépek hiányá­ban az időt. Hajdú megyei Tejipari Vállalat: A korábbi, tanteremmel, munkaru­hával kapcsolatos gondokat megol­dották. Konzervgyár: Nincs megfelelően biztosítva a tanulók műszak utáni tisztálkodása. Problémák merültek fel az öltözővel kapcsolatban. A diá­kokat túlzottan is felhasználják a hiányzó munkaerő pótlására. Van­nak olyan munkafolyamatok, amelynek előkészítését, megindítá­sát még egyszer sem látták, mert az nem esik egybe az ő munkaidejük kezdésével. Húsfeldolgozó Vállalat: Általában segítőkészen foglalkoznak a fiatalok gondjaival. Közel egy év elteltével emelik új szakmunkásaik órabérét. Az első órabér megállapításánál is magasabb értéket vesznek figyelem­be, mint az előírt. A vállalat a kö­vetkező ötéves terv során felépíti a szociális épületet is. Kisebb gondo­kat említettek csak a diákok, de ezek is inkább azért vannak, mert nem jelezték időben a oktatóknak. Hajdú-Bihar megyei Sütőipari Vállalat: A szakmunkás-utánpótlás­ban jelentkező nehézségek miatt az üzem kénytelen korszerűsíteni tan­műhelyét, kollégiumát. A kényszer követeli, hogy a fiatalokat minden eszközzel próbálják a vállalatnál tartani. Rövid mondatok jelzik csak a ta­nácskozáson kialakult képet: eg­ v­­egy­üzem hogyan viseli szívén a fiatalok gondjait. Javítani való itt is, ott is akad. Mindaz azonban bizo­nyos, a kezdeményezés, a tanácsko­zás ilyen szintű összehívása jelen­tős segítséget jelenthet a gondok megoldásában. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. FEBRUÁR 25

Next