Hajdú-Bihari Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

A Szovjetunió nem hányhatja figyelmen kívül az amerikai agresszió újabb eszkalációját Szovjet kormánynyilatkozat OSZKVA A szovjet kormány az Egyesült Államok laoszi intervenciójával kapcsolatban az alábbi nyilatkozatot adta ki: A Laosz elleni invázióval az Egyesült Államok tovább bővíti agresszív cselekményeit e szuverén állam ellen. A szovjet kormány határozottan elítéli a Laosz elleni fegyveres intervenciót, mint az Egyesült Államok újabb bűnös cselekményét, amely durván megsérti az általánosan elfogadott nemzetközi jogszabályokat és jogelveket, ellenkezik azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket az Egyesült Államok az ENSZ alapokmánya révén vállalt. Az Egyesült Államok lábbal tiporja az indokínai rendezésre vonatkozó 1954-es genfi megállapodásokat s az 1962-ben Laoszra vonatkozólag elfogadott genfi egyezményeket, amelyek jó alapot teremtettek az ország helyzetének békés rendezésére. A hosszú évek óta húzódó vietnami háború, a hadműveletek kiterjesztése Kambodzsára és a Saigoni—amerikai fegyveres erők betörése Laoszba, az agresszió fokozása és a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni újabb provokációkkal való fenyegetőzés is, mind az amerikai imperializmus részéről Indokína népei ellen elkövetett és világszerte felháborodást keltő agresszió egy-egy láncszeme. Az Egyesült Államok a cinikus vietnamizálási politikát követve, laoszi terveinek közvetlen végrehajtására a dróton rángatott saigoni bábrendszer csapatait állította be annak a számításnak alapján, hogy „ázsiaiak kezével harcol az ázsiaiak ellen”. Washingtonban azt állítják, hogy az amerikai fegyveres erők „korlátozottan vesznek részt a behatolásban”, csupán a délvietnami csapatok tüzérségi támogatását és utánpótlását biztosítják. Az efféle állítások arra valók, hogy megtévesszék a világ közvéleményét, ámde senkit sem vezetnek félre. Az amerikai légihaderő és tüzérség napról napra és óráról órára tömeges támadásokat hajt végre Laosz területe ellen, bombák és lövedékek ezreit zúdítja az ország békés lakosaira, halált és pusztulást okozva. Mint Washingtonban hivatalosan kijelentették, az amerikai légihaderő laoszi felhasználására vonatkozólag nem szabnak semmiféle korlátozást. A légihaderő és tüzérség felhasználásával történő támadás ugyanolyan bűntett, mint a szárazföldi csapatok támadása. A halálba küldött laosziak számára nem lényeges különbség, mitől halnak meg, puskagolyótól-e vagy repülőgépről leszórt bombáktól. Ebben a vonatkozásban az Egyesült Államok nem számíthat semmiféle enyhébb elbírálásra. Hasonlóképpen tarthatatlan és kihívó az a tény, hogy az Egyesült Államok a korábban egy másik, Laosszal szomszédos országba betört amerikai csapatok „önvédelmére” és „biztonságának megteremtésére” való hivatkozással próbálja igazolni a Laosz területére történt behatolást. Ilyesmit a múltban is lehetett hallani a gyarmatosítóktól, amikor kiszemelték útonálló támadásuk soron következő áldozatát. Ha a nemzetközi gyakorlatban ez a logika érvényesülne, akkor a világon teljesen eluralkodna az önkény, és egyetlen nép sem érezhetné magát biztonságban. Február 17-i sajtóértekezletén Nixon amerikai elnök egyértelműen kijelentette, hogy nincs kizárva az amerikai légihaderő újabb bevetése a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok vezetői úgy látszik, hozzá akarják szoktatni a közvéleményt ahhoz, hogy az Egyesült Államok Indokínában büntetlenül járhat el, s hogy az amerikai agresszorok mindent megúsznak szárazon. Veszedelmes tévedés ez, amely a legkomolyabb következményeket vonhatja maga után, mindenekelőtt magára az Egyesült Államokra nézve. Az Egyesült Államok már viselt széles körű légiháborút a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Jól ismeretes, mivel végződött ez a meggondolatlan kaland: teljesen kudarcot vallott az a számítás, hogy így megtörhetik a VDK népét. Most is kudarc vár az Egyesült Államoknak arra a tervére, hogy az Észak-Vietnam ellen irányuló katonai provokációk útján éri el célját. A Vietnami Demokratikus Köztársaság a szocialista család tagja. A Szovjetunió és a többi szocialista állam segítséget nyújt ezután is a testvéri vietnami népnek az Egyesült Államok agressziójának visszaverésében. Az Egyesült Államok laoszi betörése, a VDK elleni provokációk fokozásával való fenyegetőzés csak arra alkalmas, hogy további bonyodalmakat idézzen elő az indokínai helyzetben, megnehezítse a vietnami békés rendezés módozatainak felkutatását, valamint Laosz és Kambodzsa semlegességének biztosítását. Az amerikai vezetők legutóbbi kijelentéseiből ítélve, az Egyesült Államok nem mutat készséget a komoly és konstruktív tárgyalásra a vietnami ügyben jelenleg Párizsban folyó megbeszéléseken. Mindez megcáfolja a hivatalos amerikai személyiségek több ízben hangoztatott kijelentését, hogy békés rendezésre törekednek Indokínában. Az Egyesült Államok, amikor olyan könnyen sutba dobja a magára vállalt nemzetközi kötelezettségeket, e cselekményeivel aláássa azokat az alapokat, amelyekre az államközi kapcsolatok épülnek. Az Egyesült Államok súlyos felelősséget vállal a nemzetközi helyzetben mutatkozó újabb bonyodalmakért. Említett cselekményei nem múlhatnak el nyomtalanul a szovjet— amerikai kapcsolatokat illetően sem. A szovjet kormány újból leszögezi, hogy az indokínai probléma megoldásához mindenekelőtt az amerikai agresszió beszüntetése, valamint e térség népei azon elidegeníthetetlen nemzeti jogainak tényleges elismerése szükséges, hogy külső beavatkozás nélkül alakíthassák sorsukat. Az indokínai béke helyreállításá nak reális, konstruktív programját alkotják a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány 1970. szeptember 17-i ismert javaslatai, amelyeket a VDK kormánya is támogat, valamint a Kambodzsai Nemzeti Egységfront és a Laoszi Hazafias Front javaslatai. Az indokínai népek igazságos harca a szabadságért és a függetlenségért változatlanul támogatásra lel a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a föld összes békeszerető erői részéről. A Szovjetunió nem hagyhatja figyelmen kívül az amerikai agreszszió újabb eszkalációját. A szovjet nép kész továbbra is megadni minden szükséges segítséget a testvéri Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, az indokínai hazafiaknak, akik törvényes jogaikat védelmezik, létfontosságú érdekeik és vágyaik megvalósításáért harcolnak. Nem kétséges, hogy Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeinek igazságos ügye diadalmaskodni fog. (MTI) * Már nem is tagadják! SAIGON A saigoni rezsim elnöke, Nguyen Van Thieu állítólag úgy nyilatkozott szerdán Pleikuban egy gyűlésen, hogy csak idő kérdése, mikor törnek be a dél-vietnami csapatok Észak-Vietnam területére is. A hivatalos dél-vietnami hírügynökség, amely hírt adott erről a kijelentésről, nem idézi bővebben ez elhangzottakat, más változat szerint Thieu így válaszolt a hozzá intézett kérdésre: „Az Észak-Vietnam ellen intézendő támadás most már csak az időtényező függvénye." A saigoni kormány szóvivője csütörtökön nem volt hajlandó magyarázatot fűzni a sajtóban megjelent kijelentéshez. (AP) Partizán győzelem SAIGON A Laoszban betolakodott dél-vietnami intervenciós csapatok csütörtökön újabb súlyos vereséget szenvedtek: a laoszi határtól mintegy 24 kilométernyire, az úgynevezett „31-es számú dombon” kiépített támaszpontjuk elesett. A Patet Lao fegyveres erői — háromnapi tüzérségi előkészítés után — csütörtökön „lerohanták” a támaszpontot —, közölték Saigonban. A hazafiak légvédelmének zárótüze miatt amerikai „mentesítő” helikopterek meg sem tudják közelíteni a támaszpontot. Az agresszor egy Phantom típusú repülőgépét lelőtték. Egy amerikai helikopter az ostrom ideje alatt „véletlenül” dél-vietnami állásokat lőtt. Kilenc saigoni zsoldos meghalt, 31 megsebesült. (UPI) Folytatódtak a dán-magyar hivatalos tárgyalások CPPENHÁGA Bokor Pál, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Csütörtökön a dániai hivatalos látogatáson tartózkodó Péter János külügyminiszter folytatta hivatalos tárgyalásait, majd megismerkedett két nemzetközi hírű dán iparvállalattal. K . Helveg Petersen kulturális és leszerelésügyi miniszter ezúttal utóbbi minőségében vett részt a magyar külügyminiszterrel folytatott csaknem egyórás megbeszélésen. A beszélgetés során szóba került, hogy mindkét fél örömmel fogadta a tömegpusztító fegyvereket a tengerfenékről kitiltó szerződés aláírását, és kifejezte érdekeltségét a bizalom légkörének megteremtésében, amely lehetővé teszi a további lépéseket az enyhülés felé vezető úton. A délelőtti hivatalos megbeszélést követően a külügyminiszter megtekintett egy új városkörnyéki bevásárló központot, amely Észak- Európa legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Ezután a világpiacon Rex-Rotary néven szereplő dán vállalat központi gyártelepére látogatott el, ahol megtekintette a cég által gyártott ultramodern fénymásoló, sokszorosító és stencilező gépeket. Az Anhydro A/S nevű dán vállalatnál tett látogatásnak az adott különös hangsúlyt, hogy ez a cég máris szerződést kötött hazai vállalatainkkal egy teljes tejporító gépsor leszállítására, s igen érdekelt a mos, folyó újabb tárgyalások kimenetelében, mivel azok sikere esetén két zöldtakarmány-porító üzem leszállítására is megrendelést kaphat Magyarországról. „Külügyminiszteri szintre” ezt a látogatást az a körülmény emelte, hogy itt nem egyszerű kereskedelmi ügyletről, hanem a magyar fél szerint jóval tartósabb gazdasági kapcsolatokat biztosító termelési kooperációról van szó. Jelen esetben a magyar—dán együttműködés az úgynevezett Vepex eljáráson alapul, amely magyar találmány, s amelynek alkalmazásán az Anhydro szerződést kötött a Licencia nevű budapesti vállalattal. A csütörtöki dán lapok, köztük a legnagyobb koppenhágai napilap, a Berlingske Tidende ismertetik Péter János hivatalos látogatásának szerdai eseményeit. A Borsen című gazdasági napilap csütörtöki száma egy teljes oldalt szentel az Anhydro és a Licencia közötti kooperáció ismertetésének. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. FEBRUÁR 26. Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az oldalról Alekszandar Grlicskovval, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettesével folytatott tárgyalásokról. A kormány a két ország gazdasági és idegenforgalmi kapcsolatainak további fejlesztését szolgáló megbeszéléseket hasznosnak ítélte, s az erről szóló jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács ugyancsak tudomásul vette a külügyminiszter jelentését a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek február 18—19-én megtartott bukaresti tanácskozásáról. A kormány megállapította, hogy a miniszteri megbeszélés összehívása hasznos volt, elősegítette a szocialista országok összehangoltabb fellépését az európai biztonsági értekezlet előkészítésében. A kormány megtárgyalta a külkereskedelmi miniszter jelentését a szocialista országokkal kötött 1971— 1975. évi hosszú lejáratú árucsereforgalmi megállapodásokról, valamint az 1971. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyvek megkötéséről. A megállapodásokban előirányzott forgalom és áruszerkezet megfelel a IV. ötéves terv előirányzatának és elősegíti a terv végrehajtását. Az új hosszú lejáratú államközi megállapodások a korábbiakhoz képest mintegy 68 százalékos növekedést irányoznak elő. A kivitel és a behozatal aránya és áruösszetétele egyaránt szolgálja termékeink kedvező elhelyezését, valamint a belföldi árukészlet bővítését és nyersanyagigényeink jelentős részének fedezetét. Mind a kivitelben, mind a behozatalban a korábbinál több gépipari termék szerepel. Az árucsereforgalom-növekedésben kifejezésre jutnak az országaink közötti két- és többoldalú együttműködésről — a szakosításból és a kooperációból — eredő kölcsönös szállítások. Az 1971. évi árucsere-forgalomra vonatkozó jegyzőkönyvek átlagosan 12 százalékos forgalomnövekedést irányoz- nak elő. A Minisztertanács az előterjesztést jóváhagyólag tudomásul vette. A kormány megvitatta és elfogadta a külkereskedelmi miniszter jelentését az idei budapesti nemzetközi vásár előkészítéséről. A május 21—31. között sorra kerülő vásárra hivatalos kiállítással 27 ország, egyéni kiállítókkal pedig további öt ország jelentkezett. A kormányhatározat értelmében a magyar rendező szerveknek és a kiállító vállalatok vezetőinek arra kell törekedniük, hogy a vásár új üzleti lehetőségek feltárásával tovább bővítse nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat. A nehézipari miniszter jelentést tett a szénbányászat helyzetéről, valamint a szénigények kielégítése érdekében szükséges fejlesztési és munkaügyi intézkedésekről. A korábbi kormányhatározatok végrehajtásáról szóló jelentés tartalmazza az országgyűlés 1970. szeptemberi ülésszakán a szénbányászattal kapcsolatban elhangzott képviselői felszólalások és javaslatok vizsgálatát is. Bár a szénhidrogének aránya az energiafelhasználásban 1960- tól 1970-ig a kétszeresére nőtt, hazánkban a szénbányászat előtt nagy feladatok állnak. Ezek sikeres megoldására a kormány határozatot hozott. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést terjesztett elő a főálláson kívüli foglalkoztatások helyzetéről. A másodállások, a mellékfoglalkozások, a szakértői és egyéb megbízatások vállalásáról folytatott vizsgálat megállapította, hogy a munkavállalásnak ez a formája sok tekintetben előnyös, viszont a különböző intézkedések ellenére évek óta nagy számban fordulnak elő jogilag és erkölcsileg kifogásolható esetek, visszaélések. A Minisztertanács a jelentést elfogadta és határozatot hozott a főálláson kívüli foglalkoztatásokkal kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatára, illetve azok szükség szerinti korszerűsítésére. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Újjáválasztották a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottságát A Pedagógusok Szakszervezete megyei művelődési házában február 25-én, csütörtökön tartották meg a Pedagógusok Szakszervezete Hajdú-Bihar megyei Bizottságának megyei küldöttértekezletét, melyen megválasztották az új megyei bizottság tagjait, az SZMT küldöttértekezletének küldötteit és a Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetőséget választó országos kongresszusának küldötteit. A küldöttértekezleten részt vett Sikula György, a megyei pártbizottság titkára, dr. Kónya István egyetemi tanár, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagja, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektorhelyettese, Péter Ernő, a Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetőségének főtitkára, Szendi Sándor, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára, Harangi Jánosné, a Pedagógusok Szakszervezete Debrecen Városi Bizottságának titkára. A küldöttgyűlés levezető elnökének dr. Pinczés Zoltán egyetemi docenst, a Kossuth Lajos Tudományegyetem küldöttét választották meg a megye valamennyi oktatási intézményének képviseletében jelen levő szakszervezeti küldöttek, majd Nagy Sándor, a Pedagógusok Szakszervezete Hajdú-Bihar megyei Bizottságának politikai munkatársa terjesztette elő a szóbeli kiegészítést a bizottság írásbeli jelentéséhez. Az írásbeli beszámoló és a szóbeli kiegészítés a Pedagógusok Szakszervezete Hajdú-Bihar megyei Bizottságának az 1967-70-ig terjedő időszakban végzett munkájáról, az elért eredményekről és a megye pedagógusait foglalkoztató problémákról adott tájékoztatást. Ezután hozzászólások következtek. Dr. Tóth Ferenc, a Tanítóképző Intézet tanára a pedagógusok továbbképzéséről szóló részét egészítette ki a jelentésnek, ismertette a Tanítóképző Intézet által 1965-ben az alsótagozatos nevelők számára meghonosított továbbképzési formáját. Kincses Gyula tanár a munkás-paraszt fiatalok egyetemi előkészítésének problémáiról szólt. Tátrai János egyeki pedagógus a képesítés nélküli pedagógusok foglalkoztatását, a falusi pedagógusok hátrányos helyzetét, a pedagógusok anyagi megbecsülését érintette hozzászólásában. Dr. Kónya István a megyei párt-végrehajtó bizottság üdvözletét adta át az értekezlet részvevőinek, majd a tehetséges munkás-paraszt fiatalok egyetemre juttatásának kérdésével foglalkozott, és a szocialista demokratizmus tantestületekben megnyilvánuló szerepéről szólt. Zsíros Lajos, a 109. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek nevelő tevékenységének különbözőségeiről, problémáiról, a pedagógus hivatástudatról és a pedagógus munkáját károsan befolyásoló társadalmi hatásokról beszélt. Szendi Sándor hozzászólásában a Pedagógusok Szakszervezete megyei Bizottságának munkájátértékelte, és javasolta, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítsanak a közgazdasági szemlélet kialakítására a pedagógusok között. Dr. Nagy László, a Kossuth Lajos Tudományegyetem küldötte javasolta a szakszervezeti választási mechanizmus felülbírálatát. Török Zoltán hajdúszoboszlói tanár kérte, hogy a kedvezményes lakásépítési akciót a hajdúszoboszlói pedagógusokra is terjesszék ki Péter Ernő a diákok és a pedagógusok túlterhelésének, a másodállások vállalásának problémáival és a képesítés nélküli pedagógusok foglalkoztatásának tarthatatlanságával foglalkozott. Dr. Jurcsák Lászlóné, a Tanítóképző Intézet tanára, Tóth Sándorné hajdúböszörményi, Slezák Istvánné polgári és Harangi János debreceni nevelő a fiatal, illetve vidéken élő nevelők helyzetével és oktatási kérdésekkel foglalkozott hozzászólásában. Az elhangzottakat Nagy Sándor foglalta össze, majd a küldöttek megválasztották a 19 tagú bizottságot, melynek tagjai: Darnai Lajos, Debreczeni Ferenc, Harangi János, Hiripi Ferenc, dr. Jurcsák Lászlóné, Kakucsi Géza, Kertész Ilona, Kincses Gyula, dr. É. Kiss Sándorné, dr. Molnár Lajosné, dr. Nábrádi Mihály, Nagy Sándor, dr. Pinczés Zoltán, Rácz Sándorné, Slezák Istvánné, dr. Tóth Ferenc, Tóth Sándorné, Bazsa Ernő és Barna István. A Pedagógusok Szakszervezete Hajdú-Bihar megyei Bizottságának elnöke dr. Nábrádi Mihály. A háromtagú számvizsgáló bizottság elnöke dr. Kerékgyártó Béláné. Az SZMT küldöttgyűlésén tizenkét, a központi vezetőséget választó országos kongresszuson tizenhét pedagógus küldött vesz részt.