Hajdú-Bihari Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

gyenk fejlődése számottesti az élet minden területén !— Interjú Karakas Lászlóval, a magyar pártbizottság elsőő titkárával Egy év telt el a párt X. kongresszusa óta, s első évét fejeztük be a IV. ötéves tervnek 1971. december 31-én. Nagy jelentőségű terveinket, az előttünk álló feladatokat tekintve egy év ugyan nem hosszú idő, mégis indokolt, hogy fő vonalaiban áttekintsük azt, számvetést végezzünk, ho­gyan dolgoztunk tizenkét hónapon keresztül, milyen eredményeket ér­tünk el a határozatok végrehajtásában, a tervek megvalósításában, s mi­lyen gondokkal, problémákkal kellett megküzdenünk az immár mögöt­tünk levő esztendő alatt. Nagy Zsuzsa, a Napló rovatvezetője felkereste Karakas Lászlót, a megyei pártbizottság első titkárát, hogy nyilatkozatot kérjen tőle megyénk eredményeiről, gondjairól és az előttünk álló fel­adatokról. Kérdés: 1971. december 31-én lezárult a IV. ötéves terv első éve, ami a X. kongresszust követő időszak első évét is jelentette. Hogyan értékeli Karakas elv­társ az eltelt évet? Válasz: Mint a korábbi évek, 1971 is eseményekben, munkában és eredményekben is gazdag esz­tendő volt számunkra. Nyugalom jellemezte az évet, és nem alapta­lanul. Belpolitikai életünk kiegyen­súlyozott, a X. kongresszus határo­zatait az emberek nemcsak he­lyesléssel fogadták, hanem magu­kénak is érzik, és már az év kez­detén úgy foghattunk hozzá terve­ink megvalósításához, hogy tud­juk, megyénk dolgozói egységesen vállalják a feladatok végrehajtá­sában való aktív részvételt. A fe­szültségekkel terhes nemzetközi helyzetben pártunk és kormányunk olyan külpolitikát valósít meg, amely elismerésre talál egész dol­gozó népünk körében. A minden­napi munka során, természetesen nagyon sok gonddal, problémával kell megbirkóznunk, de tudjuk, hogy a nehézségeken mi kereke­dünk felül, ahogy ezt már koráb­ban is és az 1971-es évben is több­ször bebizonyítottuk. A X. kong­resszus határozatai, a IV. ötéves Válasz: Tapasztalataink azt bi­zonyítják, hogy Hajdú-Bihar me­gye társadalmi fejlődésében az el­múlt évben is erősödött és haté­konyabbá vált a párt vezető szere­pe és tömegkapcsolata. A politikai aktivitás ébrentartását és gyümöl­­csöztetését több esemény is lehe­tővé tette: az országgyűlési és ta­nácsválasztásokat, a szakszervezeti választások, valamint a KISZ- kongresszusra és más szervezetek országos értekezletére való felké­szülés. Ezek az események számos kiváló alkalmat adtak arra, hogy nagy tömegekkel találkozzunk, és hogy sok tízezer embernek — a társadalom különböző rétegeiből — módjában legyen véleményt mon­dani az őt érdeklő társadalmi, po­litikai és gazdasági kérdésekről. A találkozásokon a vélemények, prob­lémák rendkívül széles skálája ka­pott hangot, ezek azonban szinte kivétel nélkül olyanok, amelyek megoldására már a X. kongresszus Válasz: Igen. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártdemokrácia, amely a korábbi években is állan­dóan szélesedett és tartalmilag erő­södött, a X. kongresszussal még in­kább meghatározóvá vált. A folya­matot erősítették azok a határozott intézkedések, amelyek bizonyítot­ták, hogy a párttagság által felve­tett javaslatok figyelembe vételét és megvalósítását minden szinten fon­tosnak tartják. A pártdemokrácia színvonala pedig az élet minden te­rületén alapvetően meghatározza a szocialista demokratizmus érvénye­sülését. Rendkívül nagy szerepe van ebben annak, hogy az utóbbi idők­ben a párttagság politikai érettsége fokozódott. A kommunisták saját terv célkitűzései nem egy évre vo­natkoznak, az első esztendő lezá­rása után azonban nyugtázhatjuk, hogy időarányosan, lényegében si­került teljesíteni tervünket. Ebben nagyon nagy része van annak, hogy kidolgozott gazdaságpolitikai elvek s a tömegekkel időben meg­vitatott konkrét tervek alapján végezhetjük munkánkat. Egy évvel ezelőtt azt mondottuk: a problémák forrása többek között abban rejlik, hogy igényeink min­dig gyorsabban nőnek, mint a lehető­ségeink. Ez természetesen 1971-ben is így volt, de be kell látnunk — és a dolgozó emberek meg is értik —, hogy az életszínvonal csak olyan lehet, amilyet mi magunk terem­tünk meg. Örvendetesen tapasztal­tuk, hogy az üzemekben, termelő­­szövetkezetekben a dolgozók mind nagyobb mértékben kapcsolódtak be a munka szervezésébe is, töre­kedtek arra, hogy jobb, eredménye­sebb munkával teremtsenek ala­pot saját igényeik kielégítésére, határozataiban is szerepelt, így azok, akik az őket is érintő prob­lémák megoldását sürgetik, lénye­gében a határozatok végrehajtásá­nak szogalmazói. Ez nagy erőt je­lent és jelentett a múlt évben is munkánk során. Manapság az em­berek nagy többségének már nem probléma, hogy elmondják-e nyu­godtan véleményüket, felvethetik-e negatív tapasztalataikat is. Magu­kénak érzik a társadalmat, pozitív és negatív jelenségeivel együtt. Ha kell, bírálnak. Általában jogosan bírálnak, bár előfordul az is, hogy szórványos jelenségekből általáno­sítanak, helytelen következtetése­ket vonnak le. De éppen a pártnak a tömegekkel való szoros és állan­dó kapcsolata révén van lehetősé­günk arra, hogy a jogos észrevéte­leket figyelembe vegyük, és idő­ben végzett meggyőző munkával gátat vessünk annak, hogy tévedé­seken, felületes megítélésen alapu­ló helytelen nézetek rontsák a köz­hangulatot, munkahelyükön, de mindenütt, ahol tevékenykednek, figyelemmel kísérik és elsősorban végzik a párt politikájának gyakorlati megvaló­sulását, érzékelik, jelzik, feltárják a hibákat, hiányosságokat, torzulá­sokat. A szocialista demokrácia érvé­nyesülésében nagyon nagy szerepe van annak, hogy hogyan valósul meg a mindennapi gyakorlatban a kollektív vezetés. Az elmúlt év so­rán megválasztott különböző szer­vek testületei a korábbiaknál fel­készültebbek, határozott állásfog­lalásra képesebbek. Ez a tény az emberek körében növeli ezeknek a testületeknek a tekintélyét, meg­alapozza az irántuk megnyilvánuló bizalmat, s erre a bizalomra a vá­lasztott testületeknek elengedhetet­lenül szükségük van munkájuk során. A demokrácia érvényesülésének minden területen feltétele a dolgo­zók rendszeres és őszinte tájékoz­tatása. Az a véleményem, hogy e téren sokat léptünk előre az elmúlt év alatt is. Az emberek igénylik, hogy a világ eseményeiről éppen úgy gyors és pontos információkat kapjanak, mint munkahelyük ered­ményeiről, problémáiról. Ez utób­bi alapvető feltétele az üzemi de­mokrácia kibontakozásának. Sas-Válasz: Mindenekelőtt azt kívá­nom aláhúzni, hogy megyénk gaz­dasági fejlődése 1971-ben számot­tevően bizonyítható az élet min­den területén. Fejlődött ipari, me­zőgazdasági termelésünk, s ennek következtében a lakosság ellátásá­ban az utóbbi időben tapasztalha­tó gondok fokozatosan enyhül­tek. Ami még a múlt évben is gond volt, ez évben már kevésbé jelentkezett, mint például a hús- és gyümölcsellátás problémái. Gaz­daságpolitikai tevékenységünk eredményéről december 23-án a me­gyei pártbizottság ülése készített mérleget, erről a sajtóban is megje­lent közlemény. Erre utalva mond­hatom, az üzemek többségében a po­litikai hangulat a gazdasági munka eredménye következtében megfele­lő, s ebben nagy része van annak a tevékenységnek is, amelyet az üzemi pártszervek és pártszerveze­tek végeznek. Néhány számadattal szeretném bi­zonyítani az elmúlt évben elért gaz­dasági eredményeinket. Az ipari ter­melés növekedésének üteme ez év­ben is meghaladta az országos átla­got: egy év alatt 11 százalékkal nőtt. Jelentős volt az exportra való ter­melésünk is, az összértékesítésen be­lüli részaránya elérte a 15 százalé­kot. Még ma is a problémáink közé tartozik, hogy nem lehetünk elége­dettek a termelékenység növekedé­sével. Egy év alatt mintegy öt szá­zalékkal emelkedett, ami nem egé­szen 50 százalékban szolgál forrásul a többlettermelésnek. Ugyanebben az időszakban viszont előreléptünk az ipari foglalkoztatottságban, egy év alatt az iparban dolgozók száma 6 százalékkal nőtt. Sajnos még min­dig jelentős a munkaerő-vándorlás (ezzel a problémával egy évvel eze­lőtt a megyei pártértekezlet is fog­lalkozott), ami semmiképpen nincs jó hatással a termelésre. A megye vállalatainak gazdálko­dásáról szólva azt mondhatom, hogy általánosságban kielégítő. Lénye­ges, hogy a minisztériumi felügye­let alatt álló nagyüzemek nyere­sége az elmúlt esztendőben nagyobb ütemben növekedett, mint a helyi iparé. Ennek nemcsak gazdasági, hanem komoly politikai jelentősége is van megyénk életében. Problémák természetesen adód­nak, s azt sem állíthatjuk, hogy va­lamennyi üzemben egyformán meg­nyugtató a helyzet. Gondjaink vannak például a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek, a Jár­műjavító és a Hajdúsági Iparmű­vek fejlesztésével, a Debreceni Ru­hagyár és más üzemek termelésé­vel, termékeinek értékesítésével, hogy csak néhányat említsek. Több mezőgazdasági üzemünk — kb. 25—30 — igen nagy erőfeszíté­sekkel tudta kötelezettségét teljesí­teni. Jelentkezett a nem körültekin­tő tervezés vagy a beruházási fe­gyelem be nem tartása is. Ezt az ott dolgozók, sőt a megye lakossága is tudja, és ez az általános hangu­latra is hatással van. De elképzelé­seinkhez, a realitásokhoz és a ko­rábbi évekhez viszonyítva a gon­dok ellenére is 1971-ben megfelelő fejlődést tapasztalhattunk. 1971-ben készítettek először me­gyénkben a vállalatok és szövetke­zetek középtávú terveket. Ezek a tervek általában összhangban van­nak a népgazdasági, gazdaságpoliti­kai célkitűzésekkel, s megfelelő po­litikai hatást eredményezett, hogy a dolgozók néhány év távlatában is­merhetik saját munkahelyük fejlő­nés azonban azt kell mondani, hogy a vezetők egy része nem érzékeli eléggé, nem él ezzel a lehetőséggel. A leglényegesebb kérdésekben sem kérik időben a dolgozók vélemé­nyét, esetleg csak a döntés megho­zatala után bocsátják vitára a prob­lémát. Bizonyos azonban, hogy ezt a módszert már nem sokáig lehet alkalmazni, a dolgozók helyesen mindenütt érvényt akarnak szerez­ni joguknak azért, hogy kötelessé­güket jobban tudják teljesíteni, hogy lássák munkájuk értelmét, örömét; ezt előbb vagy utóbb min­den vezetőnek, minden testületnek tudomásul kell venni.­désének ütemét s a rájuk váró fel­adatokat. A mezőgazdaság eredményeit nem lehet az előző esztendővel hasonlí­tani össze, hiszen szerencsére ebben Válasz: összességében a X. kong­resszus határozatának megfelelően alakult megyénk lakosságának élet­­színvonala. A készpénzbevétel át­lagosan 9 százalékkal volt nagyobb az előző évinél, a bérből és fizetésből élők átlagkeresete 4 százalékkal nőtt. Ebben az évben a korábbinál kisebb mértékű volt a pénzbevétel, a foglalkoztatottság és a bérszínvo­nal növekedésének üteme. S ha eh­hez hozzászámítjuk a szabadpiaci árak növekedésének mértékét, saj­nos azt kell megállapítanunk, hogy a kis keresetűek és nagycsaládosok életkörülményeinek alakulásával nem lehetünk elégedettek. A me­gyei pártbizottság elsőrendű fel­adatának tartotta az elmúlt évben is a munkások és parasztok életkö­rülményeinek állandó vizsgálatát és a lehetőségekhez mért javítását. Nem szabad elhallgatni, hogy tár­sadalmunk valamennyi osztályá­ban és rétegében, kisebb-nagyobb csoportokban sok bírálat érte az életkörülmények alakulását a múlt évben. Ez azonban csak részben megalapozott. Az utóbbi időben va­lahogy előtérbe került az a szemlé­let, amely gazdasági életünk ered­ményeit csak a fogyasztás, az el­osztás alapján ítéli meg, és napi, egyedi jelenségekből általánosított következetetések levonására hajla­mos. Még mindig sokan vannak, akik a reális, statisztikai adatokon nyugvó helyzetképpel szemben sa­ját esetenkénti tapasztalataikat ál­lítják, s mert saját munkahelyükön problémák vannak, mert egy-egy cikk ára nagyobb mértékben emel­kedett, vagy mert éppen az ő csak Válasz: A megyei pártbizottság rendszeresen elemzi a megye ideo­lógiai, politikai helyzetét. Ennek alapján mondhatom, hogy az elmúlt évben tovább erősödött megyénk lakossága körében a marxizmus-le­­ninizmus eszméinek befolyása, to­vább szilárdult a világnézeti, esz­mei egység, melyben érvényre jut ideológiánk hegemón szerepe is. Az ideológiai és politikai nevelő­munka pozitív hatása az emberek tudatának alakulásában felismerhe­tő és mérhető. Elsősorban az alap­vető kérdések megítélésben jelent­kezik ez, közgondolkodásunkban a szocialista elemek erősödése jellem­ző és meghatározó. Olyan légkör alakult ki Hajdú-Biharban, amely­az évben nem kellett olyan termé­szeti csapásokkal megküzdenünk, mint akkor. A termelés általában kielégítően alakult, legfontosabb feladatainkat teljesítettük. Még ma is úgy szoktuk emlegetni, hogy az 1969-es esztendő a mezőgazdaság­ban kiugró év volt, az 1971-es azon­ban nem igen marad el mögötte az eredményeket tekintve, sőt egyes növénytermesztési ágazatban és a sertéstenyésztésben meg is haladja azt. Lényegesen kevésbé lehetünk azonban elégedettek az ipari növé­nyek terméshozamaival. Cukorrépá­ból és zöldségfélékből nem sikerült megvalósítani elképzeléseinket. Az állattenyésztés eredményeit a me­gye lakossága azon is lemérhette, hogy az elmúlt évben nem volt fennakadás a húsellátásban. A fej­lődés azonban nem egyenletes, ál­latfajonként és szektoronként nagy az eltérés, a sertés- és baromfiállo­mány kielégítő, a szarvasmarhánál azonban csökkenés, a juhtenyész­tésben pedig stagnálás tapasztalha­tó, ezen üzemi és népgazdasági ér­dekből az elkövetkező években vál­toztatni szükséges. Vádjukban kedvezőtlenebbül alakul­tak az anyagi körülmények, nehe­zen tudják elfogadni, hogy általá­nos az előrelépés, amit pedig té­nyekkel tudunk országosan és me­gyei szinten is bizonyítani. A dolog másik oldala pedig, hogy csak olyan életszínvonalunk lehet, amilyet megteremtünk magunknak. Hogy többet akarunk keresni, ol­csóbb árukat szeretnénk, ez az egyik dolog, a másik az, hogy ehhez többet, jobban és olcsóbban kell termelni. Egyes emberek hajlamo­sak arra, hogy csak forintban mér­jék a világot, saját munkájukat is, s ez nem egészen szocialista szem­léletmód. Igaz, az sem lenne helyes, ha csak az öntudatra hivatkoznánk, de nem lehet és nem szabad telje­sen mellőzni azt sem munkánk so­rán. Sok feladat vár még ránk a politikai nevelőmunkában. Sokkal többet kellene például foglalkoz­nunk reális, valós eredményeink is­mertetésével. Hiszen ha csak elso­roljuk is, hogy mi épült, mi való­sult meg megyénkben az elmúlt évek alatt, már az is igen pozitív hatás­sal van az emberekre. Különösen ha kimutatjuk, hogy ezekben az eredményekben milyen mértékben szerepel az ő saját munkájuk is. Természetesen nem szabad elhall­gatni azt sem, hogy megyénkben is vannak problémák a beruházások körül, azt az emberek tudják, ta­pasztalják. A lakosság által igé­nyelt nyíltsággal kell beszélnünk róla, hogy egy-egy esetben mi az oka, és kit terhel a felelősség. S ar­ról is, hogy a felelősöktől hogyan kértük számon mulasztásaikat. den szabadon bontakozhatnak ki az alkotóerők, amelyben a munkás­­osztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség odaadó munkával, foko­zódó felelősségérzettel hajtja végre pártunk és kormányunk politiká­ját. Egyes konkrét esetekben is ta­pasztalható és bizonyítható, hogy a szocialista erkölcsi normák tért hó­dítanak: kiszélesedett a szocialista brigádmozgalom, évről évre növe­kedik a társadalmi munkákban részt vevők száma, s az utóbbi év­ben is nagyszabású társadalmi ak­ciók bontakoztak ki, mint például az óvodák építésére irányuló erő­feszítések vagy a böszörményi mun­(Folytatás a 4. oldalon) Kérdés: A X. kongresszus előkészítésében az egész ország részt vett, bekapcsolódott a vitákba, véleményt mondhatott. Ez a tény nagymértékben növelte a dol­gozók körében a párt tekintélyét, erősítette a párt és a tömegek kapcsolatát. Hogyan sikerült ezt a társa­dalmi aktivitást az elmúlt évben megőrizni, tovább fejleszteni és kamatoztatni megyénkben? Kérdés: Nemcsak a párttagok, hanem a pártonkí­­vüliek körében is rendkívül nagy visszhangot váltott ki a szocialista demokratizmusnak az a magas szint­je, amely a X. kongresszus előkészítése és munkája során megnyilvánul. Lehet-e úgy jellemezni az el­múlt évet, hogy az tovább erősítette a párton belül és az egész ország életében a szocialista demokratiz­must? Kérdés: Az 1971-es esztendő a IV. ötéves terv első éve volt. Hogyan lehet összegezni gazdasági eredmé­nyeinket, mivel lehetünk elégedettek, s milyen ki­emelt feladattal kezdjük az új esztendőt? Az egyszerű dolgozó a gazdaságpolitika eredmé­nyeivel általában két módon találkozik. Egyszer mi­kor kezébe veszi a bért vagy fizetést, másodszor ami­kor az üzletben el akarja költeni. Ilyen szemszögből nézve hogyan alakult megyénk lakosságának helyze­te az elmúlt évben? Kérdés: A gazdasági fejlődés elválaszthatatlan az ideológiai nevelőmunkától, a X. kongresszus különö­sen sok ideológiai, erkölcsi-politikai kérdést vetett fel, ami rendkívül nagy visszhangra talált az embe­rek körében. Kétségtelen, hogy e téren elsősorban a negatívumok szembetűnők, az eredményeket az em­berek szinte szótlanul tudomásul veszik. Karakas elv­társ megítélése szerint az ideológiai nevelőmunka ha­tékonysága megfelel-e megyénkben társadalmi fejlő­désünk jelen igényeinek? HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1972. JANUÁR 1.

Next