Hajdú-Bihari Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
Szocialista külügyi tanácskozás Augusztus 29—31. között Varsóban tanácskoztak Belorusszia, Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió és Ukrajna külügyminisztériumainak képviselői. A tanácskozáson megfigyelőként részt vett a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője. A tanácskozás során véleménycserére került sor az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakával kapcsolatos kérdésekről. A megbeszélések az elvtársi együttműködés és a kölcsönös megértés jegyében folytak. A tanácskozáson magyar részről részt vettek: Hollai Imre külügyminiszter-helyettes, dr. Kőmíves Imre nagykövet, a Magyar Népköztársaság genfi állandó képviseletének vezetője és dr. Uranovicz Imre főosztályvezető-helyettes. (MTI) Az USA fokozza a VDK elleni légiterrort SAIGON Amerikai vadászbombázók az elmúlt 24 órában a VDK területét 250 bevetésben, Dél-Vietnam különböző körzeteit pedig 333 bevetésben támadták — közölte csütörtökön délben a saigoni amerikai parancsnokság szóvivője. Tájékoztatójából kitűnt, hogy a demokratikus Vietnam ellen elkövetett légitámadások fő célpontja Dong Hai és Vinh térsége, valamint Haiphong kikötőváros környéke volt. A В—52-es amerikai hadászati bombavetők összesen 333 bevetésben támadták a VDK sűrűn lakott területeit és Dél-Vietnam felszabadított körzeteit. (AFP) Aggódás Saigonban KÖZVETLEN VESZÉLY FENYEGETI A DÉL-VIETNAMI FŐVÁROST A népi felszabadító erők — a csütörtök reggeli hadijelentések szerint — az elmúlt 24 órában Dél-Vietnam egész területén összesen 53 sikeres akciót hajtottak végre ellenséges támaszpontok és állások ellen. Offenzívájuk fő célpontja az amerikaiak és dél-vietnami zsoldosaik, Saigon közvetlen környékén levő több katonai objektum volt. 122 milliméteres rakéták tömegesen csapódtak be a Saigontól mindössze 22 kilométerrel észak-keletre levő Bien Hoa-i nagy amerikai légitámaszpontra, amelyen jelenleg több mint kétezer amerikai katona tartózkodik. A támadás nyomán több amerikai és saigoni katona életét vesztette, illetve megsebesült, a földön veszteglő amerikai és saigoni harci repülőgépek közül pedig tíz elpusztult, illetve súlyosan megrongálódott. A forradalmi erők Saigon térségében végrehajtott újabb nagyerejű sikeres akciói nyomán a Thieurezsim alakulatai úgy döntöttek, hogy feladják a fővárost An Loc tartományi székhellyel összekötő 13. számú főútvonal visszafoglalására immár öt hónappal ezelőtt megkezdett, mindezideig meddő kísérletüket, s fegyveres erőik derékhadát a Saigont közvetlenül fenyegető veszély elhárítására vetik be. A legfrissebb hírügynökségi jelentések szerint mintegy tízezer fős különítményüknek az a kizárólagos feladata, hogy védje meg a fővárost. A hazafiak sikeres akciókat hajtottak végre az északi fronton levő Quang Tri tartományi székhely, Hué egykori császárváros és a Que Son völgyétől keletre levő Thang Binh város körül kiépített ellenséges állások ellen is. (MTI) Nixon Honoluluban Csütörtökön kezdődött Honoluluban a kétnapos japán—amerikai csúcstalálkozó. Nixon elnök az értekezletet megelőző sajtóértekezleten kijelentette: a tanácskozástól a két ország kapcsolatainak javulását várja. Kép: Nixon Honoluluban. (Telefotó — AP—MTI—RS) HONOLULU (MTI) Nixon amerikai elnök csütörtökön délelőtt Honoluluban fogadta Ellsworth Bunkert, az Egyesült Államok saigoni nagykövetét és az AP amerikai hírügynökség értesülése szerint áttekintette vele a vietnami helyzetet. Az amerikai elnök azért tartózkodik a hawaii szigeteken, hogy megtartsa Tanaka japán miniszterelnökkel kétnaposra tervezett tanácskozássorozatát. Tudják-e az amerikai pilóták, hogy mit művelnek a Vietnami Demokratikus Köztársaságban? Természetesen tudják, de más tisztában lenni a fegyverek pusztításával, esetleg felvételekről ellenőrizve a hatásukat, mint közvetlenül saját szemünkkel meggyőződni a rombolásról, amit mi megtehettünk. Egyáltalán azért lehet így felvetni a kérdést, mert a VDK ellen jelenleg olyan modern légiháború folyik, amelyben a technikai eszközök sokszor pótolják és kiegészítik az embert. Látszatra tehát a „technikára” lehet hárítani a felelősséget. A VDK helyzetét nemcsak az jellemzi, hogy nagyon kiterjedt és intenzív légiháborút folytatnak ellene az amerikaiak (általában napi 200— 300 bombatámadás éri az országot), hanem az is, hogy ez a légiháború megfélemlítő és megtorló céllal a polgári lakosság ellen folyik. Kint járva jónéhány, a Johnsonidőszakban még nem használt vagy azóta jelentősen továbbfejlesztett harci eszközt láthattunk. Az egyik ilyen eszközt távolról cserjének, bokornak hinné az ember. Aztán közelebb megy, látja, hogy műanyagból van. S ahol a valódi bokornál a gyökér kezdődne, itt hegyes véget találunk. Amerikai repülőgépek szórják le ezeket a „cserjéket”, amelyek belevágódnak a földbe, ágaik kinyílnak, s adóberendezésként kezdenek el működni. Az „ágaik” — antennák. Ha valaki közeledik feléjük — legyen vietnami paraszt vagy kisgyerek — az adóberendezés minden zajt, hangot továbbít. Néhány percen belül repülőgépek érkeznek és kioldják bombáikat. Persze védekezni is lehet ellenük. Ágaikat felhajtva össze kell kötni azokat é s az adás megszűnik. Ugyancsak a polgári lakosság ellen készült az ún. golyósbomba. Időközben már ezt is módosították — nem golyók, hanem szabálytalan fémdarabok vannak benne. Roncsoló hatásuk így többszörös. Ezekből a kisméretű bombákból 150— 200 darabot beletesznek egy-egy konténerbe. Egyszerű szorzás kérdése, hány ezer gyilkos fémdarab röppen szét, ha ledobják. Láttunk olyan parasztot, aki ilyen bomba robbanásának közelében volt — testének szinte minden négyzetcentiméterén volt seb. Amikor a kitelepített kórházban meglátogattuk, még élt. A fúróbombát a polgári lakosság óvóhelyei ellen használják az amerikaiak. Ezt a bombát a tankelhárító rakétából fejlesztették ki. Lényege, hogy a bomba nem robban fel, ha az óvóhely falának ütközik, hanem áttöri és bent vagy mélyen a föld alatt robban. Elsősorban tehát a bentlevők megsemmisítése a célja. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi bombázások minden korábbi időszakot felülmúlnak. Csak néhány összehasonlítóadat: márciusban még csak 450—52-es óriásbombázó volt a térségben, jelenleg 250, — több mint az USA összkészletének a fele (150 van az egyéb támaszpontokon). S ma ezeket a légierődöket nemcsak a határövezetek ellen vetik be, mint a Johnson-időszakban, hanem a sűrűn lakott települések és a nagyvárosok ellen is. Ugyancsak márciusban még csak 600 amerikai repülőgép tartózkodott az indokínai térségben — jelenleg 1300, s ezek a legkorszerűbb típusok. A Johnson-időszakban alkalmazott F—105-ös helyett most a sokkal korszerűbb F-4-es vadászbombázót használják, összesen mintegy 60 típusú gép tartozik az itt állomásozó amerikai haderő fegyvertárába. Egy korábbi háborúhoz, a koreaihoz viszonyítva a helyzetet, akkor összesen három bombázó típust használtak az amerikaiak. Hét nagy repülőgép-anyahajó és hatvan egyéb csatahajó cirkál Vietnam partjai közelében. Egy В— 52-es egyszeri támadása 41 ezer dollár — s átlag naponta százszor támadnak а В—52-esek. A taktikai légierő egy gépének egyszeri támadása 8500 dollár. A taktikai légierő naponta 800-szor, támadja az indokínai országokat. Tehát egy napi bombázás ára 10 millió dolár. Í Így jön ki az a végösszeg, amely szerint az USA-nak évente 20 milliárd dollárba kerül a vietnami háború. Egy összehasonlító adat: a meghirdetett „nagy társadalom” program megvalósítására évente csak két milliárd dollár jut. Nem véletlen, hogy az USA aranytartalékai az 1949. évi 24,6 milliárd dollárról 1971-re 9,7 milliárd dollárra csökkentek. Marafkó László (Következik: Hó „apó” és Buddha) A Nam Dinh-i II. számú kórház egyik épülete állt ezen a helyen ... HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1972. SZEPTEMBER 1. Kekkonen fogadta a magyar parlamenti delegációt HELSINKI A Finnországban tartózkodó magyar parlamenti delegációt fogadta dr. Urho Kaleva Kekkonen köztársasági elnök. A találkozón , amelyen részt vett Rónai Rudolf nagykövet is, meleg baráti beszélgetés alakult ki az Ortutay Gyula vezette magyar küldöttség és a finn köztársasági elnök között. Rónai Rudolf, hazánk helsinki nagykövete fogadást adott a magyar parlamenti küldöttség tiszteletére. (MTI) Szovjet pártmunkásküldöttség érkezett hazánkba A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására csütörtökön szovjet pártmunkásküldöttség érkezett Budapestre, élén K. Sz. Szmonovval, a Szovjetunió Kommunista Pártja revíziós bizottságának tagjával, az SZKP KB közlekedés- és postaügyi osztályának vezetőjével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Bálint József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője fogadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. (MTI) Kohl és Bahr négyszemközt tanácskozott BONN Dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára csütörtökön délelőtt négyszemközt folytatta tárgyalásait a két német állam alapszerződéséről. A német államközi tárgyalássorozat újabb fordulója szerdán kezdődött Bonnban. (MTI) Az NDK és Finnország képviselői Berlinben folytatják megbeszéléseiket a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Képünk: az NDK külügyminisztériumában folyik a tárgyalás. Balról a 2. Kurt Nier nagykövet az NDK, jobbról a 2. Paul Gustafsson nagykövet a finn delegáció vezetője. (Telefotó — ZB—MTI—RS) Kedvező légkör a koreai Vöröskereszt-tárgyalásokon PHENJAN Észak- és Dél-Korea Vöröskeresztjeinek szerdán Phenjanban lezajlott első plenáris tárgyalása után a déli küldöttség programja bankettekkel és látogatásokkal telik a szombati visszautazásig. E programnak, akárcsak a szerdai ünnepélyes megnyitó ülésnek, jelentősége elsősorban a tárgyalások sikerét lehetővé tevő légkör megteremtésében áll. Az újságírókkal és kísérőkkel együtt 54 fős dél-koreai küldöttség phenjani látogatása így nemcsak azt jelenti, hogy 27 év óta először utazott egy ilyen népes hivatalos csoport északra, hanem azt is, hogy ennek a delegációnak először mutatják be a KNDK életét (s a délkoreai sajtó 20 tudósítója így első kézből számol be az olvasóknak benyomásairól) . Szon Szon Pil, a KNDK Vöröskeresztjének elnöke szerdán este bankettet adott a déliek tiszteletére, csütörtökön délelőtt pedig a vendégek Kim Ir Szen szülőházát keresték fel. A légkör mindkét alkalommal igen szívélyes volt: a banketten Li Вот Szók, a déli Vöröskereszt-küldöttség vezetője pohárköszöntőjében arról beszélt, hogy meggyőződése szerint az ország egyesítése után az egész koreai nép úgy fog ülni ülni az asztalok körül, mint ezen a banketten. A mongjaongdei látogatáson pedig versengve készítettek közös fényképeket az északi és déli küldöttek. Szon Szon Pil csütörtökön a nemzetközi sajtó tudósítóival elbeszélgetve közölte, hogy már készül a szétszakadt családtagok listája. Az érintett személyek számát nem ismertette, de becslések szerint a szétszakadt családok kérdésének rendezése északon és délen mintegy 10 millió embert érint. Az északi Vöröskereszt elnöke a Vöröskereszt-tárgyalások és a politikai kérdések kapcsolatáról szólva hangsúlyozta, hogy a családi, humanitárius problémák megoldása az egész koreai nép egyesítésének ügyét segíti. (MTI) Még az év vége előtt lesz különbéke? JORDÁNIA ÉS IZRAEL MEGEGYEZETT A MENEKÜLTTÁBOROK FELOSZLATÁSÁRÓL BEJRUT A WAFA palesztin hírügynökség azt jelentette, hogy Jordánia még az év vége előtt bejelenti: kész különbékét aláírni Izraellel. A WAFA értesülése szerint a jordániai kormány egyik tagja minisztériumának tisztviselői előtt nemrég bejelentette, hogy „a béke az egyetlen módja a Jordán folyó megszállt nyugati partja visszaszerzésének”. A meg nem nevezett miniszter állítólag kifejezte azt a reményét, hogy a kormány az elkövetkezendő három hónap során hírt ad békekötési szándékairól. A WAFA az értesülés alátámasztására felidézi Dajan izraeli hadügyminiszter több kijelentését. Az Al Moharrer című palesztinbarát bejrúti lap viszont arról tud, hogy Jordánia és Izrael megegyezett a Jordán folyó mindkét partján levő menekülttáborok feloszlatásában. A megyegyezés lényege — tűnik ki az Al Moharrer cikkéből —, hogy mind Jordánia, mind Izrael a maga kezébe veszi a palesztinok sorsát, saját állampolgáraivá teszi őket. Jordánia nyugatnémet segítséggel kívánja letelepíteni a menekülteket, Izrael pedig azt szeretné, ha az ENSZ menekültsegélyező szerve, az UNRWA nem foglalkozna többet a palesztinokkal, a segélyt azután Tel Aviv folyósítaná. (AFP)