Hajdú-Bihari Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

Szocialista külügyi tanácskozás Augusztus 29—31. között Varsóban tanácskoztak Belorusszia, Bulgá­ria, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Né­met Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió és Ukrajna kül­ügyminisztériumainak képviselői. A tanácskozáson megfigyelőként részt vett a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője. A tanácskozás során véleménycserére került sor az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakával kapcsolatos kérdésekről. A megbeszélések az elvtársi együttműködés és a kölcsönös megértés jegyében folytak. A tanácskozáson magyar részről részt vettek: Hollai Imre külügymi­niszter-helyettes, dr. Kőmíves Imre nagykövet, a Magyar Népköztársa­ság genfi állandó képviseletének vezetője és dr. Uranovicz Imre főosz­tályvezető-helyettes. (MTI) Az USA fokozza a VDK elleni légiterrort SAIGON Amerikai vadászbombázók az elmúlt 24 órában a VDK területét 250 bevetésben, Dél-Vietnam kü­lönböző körzeteit pedig 333 beve­tésben támadták — közölte csütör­tökön délben a saigoni amerikai parancsnokság szóvivője. Tájékoztatójából kitűnt, hogy a demokratikus Vietnam ellen elkö­vetett légitámadások fő célpontja Dong Hai és Vinh térsége, valamint Haiphong kikötőváros környéke volt. A В—52-es amerikai hadászati bombavetők összesen 333 bevetés­ben támadták a VDK sűrűn lakott területeit és Dél-Vietnam felszaba­dított körzeteit. (AFP) Aggódás Saigonban KÖZVETLEN VESZÉLY FENYEGETI A DÉL-VIETNAMI FŐVÁROST A népi felszabadító erők — a csü­törtök reggeli hadijelentések sze­rint — az elmúlt 24 órában Dél-Vi­etnam egész területén összesen 53 sikeres akciót hajtottak végre ellen­séges támaszpontok és állások el­len. Offenzívájuk fő célpontja az amerikaiak és dél-vietnami zsoldo­saik, Saigon közvetlen környékén levő több katonai objektum volt. 122 milliméteres rakéták tömege­sen csapódtak be a Saigontól mind­össze 22 kilométerrel észak-keletre levő Bien Hoa-i nagy amerikai lé­gitámaszpontra, amelyen jelenleg több mint kétezer amerikai katona tartózkodik. A támadás nyomán több amerikai és saigoni katona éle­tét vesztette, illetve megsebesült, a földön veszteglő amerikai és saigoni harci repülőgépek közül pedig tíz elpusztult, illetve súlyosan megron­gálódott. A forradalmi erők Saigon térsé­gében végrehajtott újabb nagyere­jű sikeres akciói nyomán a Thieu­­rezsim alakulatai úgy döntöttek, hogy feladják a fővárost An Loc tartományi székhellyel összekötő 13. számú főútvonal visszafoglalására immár öt hónappal ezelőtt megkez­dett, mindezideig meddő kísérletü­ket, s fegyveres erőik derékhadát a Saigont közvetlenül fenyegető ve­szély elhárítására vetik be. A leg­frissebb hírügynökségi jelentések szerint mintegy tízezer fős különít­ményüknek az a kizárólagos felada­ta, hogy védje meg a fővárost. A hazafiak sikeres akciókat haj­tottak végre az északi fronton levő Quang Tri tartományi székhely, Hué egykori császárváros és a Que Son völgyétől keletre levő Thang Binh város körül kiépített ellenséges ál­lások ellen is. (MTI) Nixon Honoluluban Csütörtökön kezdődött Honolu­luban a kétnapos japán—amerikai csúcstalálkozó. Nixon elnök az ér­tekezletet megelőző sajtóértekezle­ten kijelentette: a tanácskozástól a két ország kapcsolatainak javulá­sát várja. Kép: Nixon Honoluluban. (Telefotó — AP—MTI—RS) HONOLULU (MTI) Nixon amerikai elnök csütörtö­kön délelőtt Honoluluban fogadta Ellsworth Bunkert, az Egyesült Ál­lamok saigoni nagykövetét és az AP amerikai hírügynökség értesü­lése szerint áttekintette vele a vi­etnami helyzetet. Az amerikai el­nök azért tartózkodik a hawaii szigeteken, hogy megtartsa Tanaka japán miniszterelnökkel kétnaposra tervezett tanácskozássorozatát. Tudják-e az amerikai pilóták, hogy mit művelnek a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban? Ter­mészetesen tudják, de más tisztá­ban lenni a fegyverek pusztításá­val, esetleg felvételekről ellenőriz­ve a hatásukat, mint közvetlenül saját szemünkkel meggyőződni a rombolásról, amit mi megtehettünk. Egyáltalán azért lehet így felvetni a kérdést, mert a VDK ellen jelen­leg olyan modern légiháború fo­lyik, amelyben a technikai eszkö­zök sokszor pótolják és kiegészítik az embert. Látszatra tehát a „tech­nikára” lehet hárítani a felelőssé­get. A VDK helyzetét nemcsak az jel­lemzi, hogy nagyon kiterjedt és in­tenzív légiháborút folytatnak ellene az amerikaiak (általában napi 200— 300 bombatámadás éri az országot), hanem az is, hogy ez a légiháború megfélemlítő és megtorló céllal a polgári lakosság ellen folyik. Kint járva jónéhány, a Johnson­­időszakban még nem használt vagy azóta jelentősen továbbfejlesztett harci eszközt láthattunk. Az egyik ilyen eszközt távolról cserjének, bokornak hinné az ember. Aztán közelebb megy, látja, hogy mű­anyagból van. S ahol a valódi bo­kornál a gyökér kezdődne, itt he­gyes véget találunk. Amerikai re­pülőgépek szórják le ezeket a „cserjéket”, amelyek belevágódnak a földbe, ágaik kinyílnak, s adóbe­rendezésként kezdenek el működ­ni. Az „ágaik” — antennák. Ha va­laki közeledik feléjük — legyen vietnami paraszt vagy kisgyerek — az adóberendezés minden zajt, hangot továbbít. Néhány percen be­lül repülőgépek érkeznek és kiold­ják bombáikat. Persze védekezni is lehet ellenük. Ágaikat felhajtva össze kell kötni azokat é s az adás megszűnik. Ugyancsak a polgári lakosság el­len készült az ún. golyósbomba. Időközben már ezt is módosították — nem golyók, hanem szabálytalan fémdarabok vannak benne. Ron­csoló hatásuk így többszörös. Ezek­ből a kisméretű bombákból 150— 200 darabot beletesznek egy-egy konténerbe. Egyszerű szorzás kér­dése, hány ezer gyilkos fémdarab röppen szét, ha ledobják. Láttunk olyan parasztot, aki ilyen bomba robbanásának közelében volt — testének szinte minden négyzetcen­timéterén volt seb. Amikor a kite­lepített kórházban meglátogattuk, még élt. A fúróbombát a polgári lakos­ság óvóhelyei ellen használják az amerikaiak. Ezt a bombát a tank­elhárító rakétából fejlesztették ki. Lényege, hogy a bomba nem rob­ban fel, ha az óvóhely falának üt­közik, hanem áttöri és bent vagy mélyen a föld alatt robban. Első­sorban tehát a bentlevők megsem­misítése a célja. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi bombázások minden korábbi idő­szakot felülmúlnak. Csak néhány összehasonlító­­adat: márciusban még csak 45­0—52-es óriásbombázó volt a térségben, jelenleg 250, — több mint az USA öss­zkészletének a fele (150 van az egyéb támasz­pontokon). S ma ezeket a légierő­döket nemcsak a határövezetek el­len vetik be, mint a Johnson-idő­­szakban, hanem a sűrűn lakott te­lepülések és a nagyvárosok ellen is. Ugyancsak márciusban még csak 600 amerikai repülőgép tar­tózkodott az indokínai térségben — jelenleg 1300, s ezek a legkorsze­rűbb típusok. A Johnson-időszak­­ban alkalmazott F—105-ös helyett most a sokkal korszerűbb F-4-es vadászbombázót használják, össze­sen mintegy 60 típusú gép tartozik az itt állomásozó amerikai haderő fegyvertárába. Egy korábbi hábo­rúhoz, a koreaihoz viszonyítva a helyzetet, akkor összesen három bombázó típust használtak az ame­rikaiak. Hét nagy repülőgép-anyahajó és hatvan egyéb csatahajó cirkál Vi­etnam partjai közelében. Egy В— 52-es egyszeri támadása 41 ezer dollár — s átlag naponta százszor támadnak а В—52-esek. A taktikai légierő egy gépének egyszeri táma­dása 8500 dollár. A taktikai légierő naponta 800-szor, támadja az indo­kínai országokat. Tehát egy napi bombázás ára 10 millió dolár. Í Így jön ki az a végösszeg, amely sze­rint az USA-nak évente 20 milliárd dollárba kerül a vietnami háború. Egy összehasonlító adat: a meg­hirdetett „nagy társadalom” prog­ram megvalósítására évente csak két milliárd dollár jut. Nem vélet­len, hogy az USA aranytartalékai az 1949. évi 24,6 milliárd dollárról 1971-re 9,7 milliárd dollárra csök­kentek. Marafkó László (Következik: Hó „apó” és Buddha) A Nam Dinh-i II. számú kórház egyik épülete állt ezen a he­lyen ... HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1972. SZEPTEMBER 1. Kekkonen fogadta a magyar parlamenti delegációt HELSINKI A Finnországban tartózkodó ma­gyar parlamenti delegációt fogadta dr. Urho Kaleva Kekkonen köztár­sasági elnök. A találkozón , ame­lyen részt vett Rónai Rudolf nagy­követ is, meleg baráti beszélge­tés alakult ki az Ortutay Gyula ve­zette magyar küldöttség és a finn köztársasági elnök között. Rónai Rudolf, hazánk helsinki nagykövete fogadást adott a ma­gyar parlamenti küldöttség tiszte­letére. (MTI) Szovjet pártmunkásküldöttség érkezett hazánkba A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meg­hívására csütörtökön szovjet párt­munkásküldöttség érkezett Buda­pestre, élén K. Sz. Szmonovval, a Szovjetunió Kommunista Pártja revíziós bizottságának tagjával, az SZKP KB közlekedés- és postaügyi osztályának vezetőjével. A küldött­séget a Ferihegyi repülőtéren Bá­lint József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bi­zottság gazdaságpolitikai osztályá­nak vezetője fogadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. (MTI) Kohl és Bahr négyszemközt tanácskozott BONN Dr. Michael Kohl, az NDK mi­niszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, a bonni kancellári hi­vatal államtitkára csütörtökön dél­előtt négyszemközt folytatta tár­gyalásait a két német állam alap­­szerződéséről. A német államközi tárgyalás­­sorozat újabb fordulója szerdán kezdődött Bonnban. (MTI) Az NDK és Finnország képviselői Berlinben folytatják megbeszé­léseiket a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Ké­pünk: az NDK külügyminisztériumában folyik a tárgyalás. Balról a 2. Kurt Nier nagykövet az NDK, jobbról a 2. Paul Gustafsson nagykövet a finn delegáció vezetője. (Telefotó — ZB—MTI—RS) Kedvező légkör a koreai Vöröskereszt-tárgyalásokon PHENJAN Észak- és Dél-Korea Vöröske­resztjeinek szerdán Phenjanban le­zajlott első plenáris tárgyalása után a déli küldöttség programja ban­kettekkel és látogatásokkal telik a szombati visszautazásig. E prog­ramnak, akárcsak a szerdai ünne­pélyes megnyitó ülésnek, jelentő­sége elsősorban a tárgyalások sike­rét lehetővé tevő légkör megterem­tésében áll. Az újságírókkal és kísérőkkel együtt 54 fős dél-koreai küldöttség phenjani látogatása így nemcsak azt jelenti, hogy 27 év óta először utazott egy ilyen népes hivatalos csoport északra, hanem azt is, hogy ennek a delegációnak először mu­tatják be a KNDK életét (s a dél­koreai sajtó 20 tudósítója így első kézből számol be az olvasóknak be­nyomásairól) . Szon Szon Pil, a KNDK Vöröske­resztjének elnöke szerdán este ban­kettet adott a déliek tiszteletére, csütörtökön délelőtt pedig a ven­dégek Kim Ir Szen szülőházát ke­resték fel. A légkör mindkét alka­lommal igen szívélyes volt: a ban­ketten Li Вот Szók, a déli Vörös­kereszt-küldöttség vezetője pohár­köszöntőjében arról beszélt, hogy meggyőződése szerint az ország egyesítése után az egész koreai nép úgy fog ülni ülni az asztalok körül, mint ezen a banketten. A mongja­­ongdei látogatáson pedig versengve készítettek közös fényképeket az északi és déli küldöttek. Szon Szon Pil csütörtökön a nemzetközi sajtó tudósítóival elbe­szélgetve közölte, hogy már készül a szétszakadt családtagok listája. Az érintett személyek számát nem ismertette, de becslések szerint a szétszakadt családok kérdésének rendezése északon és délen mint­egy 10 millió embert érint. Az észa­ki Vöröskereszt elnöke a Vöröske­reszt-tárgyalások és a politikai kér­dések kapcsolatáról szólva hangsú­lyozta, hogy a családi, humanitárius problémák megoldása az egész ko­reai nép egyesítésének ügyét segí­ti. (MTI) Még az év vége előtt lesz kü­lönb­éke? JORDÁNIA ÉS IZRAEL MEGEGYEZETT A MENEKÜLTTÁBOROK FELOSZLATÁSÁRÓL BEJRUT A WAFA palesztin hírügynökség azt jelentette, hogy Jordánia még az év vége előtt bejelenti: kész kü­lönbékét aláírni Izraellel. A WAFA értesülése szerint a jordániai kor­mány egyik tagja minisztériumá­nak tisztviselői előtt nemrég be­jelentette, hogy „a béke az egyetlen módja a Jordán folyó megszállt nyugati partja visszaszerzésének”. A meg nem nevezett miniszter ál­lítólag kifejezte azt a reményét, hogy a kormány az elkövetkezendő három hónap során hírt ad béke­kötési szándékairól. A WAFA az értesülés alátámasz­tására felidézi Dajan izr­aeli had­ügyminiszter több kijelentését. Az Al Moharrer című palesztin­barát bejrúti lap viszont arról tud, hogy Jordánia és Izrael megegye­zett a Jordán folyó mindkét part­ján levő menekülttáborok felosz­latásában. A megyegyezés lényege — tűnik ki az Al Moharrer cikké­ből —, hogy mind Jordánia, mind Izrael a maga kezébe veszi a pa­lesztinok sorsát, saját állampolgá­raivá teszi őket. Jordánia nyugat­német segítséggel kívánja letelepí­teni a menekülteket, Izrael pedig azt szeretné, ha az ENSZ mene­kültsegélyező szerve, az UNRWA nem foglalkozna többet a paleszti­nokkal, a segélyt azután Tel Aviv folyósítaná. (AFP)

Next