Hajdú-Bihari Napló, 1973. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-03 / 101. szám

Kádár János üdvözli! távirata Leonyid Brezsnyevhez L. I. BREZSNYEV elvtársnak, , a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának MOSZKVA Tisztelt Brezsnyev Elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar kom­munisták, egész dolgozó népünk és a magam nevében szívből köszöntöm önt Lenin-békedíjjal történt­ kitüntetése alkalmából. Pártunk, a magyar nép ismeri és nagyra becsüli az Ön állhatatos tevé­kenységét, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága élén a szocialista külpolitika lenini elvei alapján a szocializmus, a kom­munizmus, az általános emberi haladás, s a népek közötti béke és barát­ság érdekében végez. Az ön munkássága kiemelkedő hozzájárulást jelent az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram megvalósításához, amelynek eredményeként tartós enyhülési folyamat bontakozott ki a nem­zetközi életben, s mind erőteljesebben érvényesül a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés politikája. Mindez méltán váltja ki a szocializmus, a kommunizmus, a haladás és a béke hí­veinek teljes elismerését. A béke megőrzéséért és erősítéséért vívott küzdelemben szerzett ki­emelkedő érdemeiért történt kitüntetése alkalmából kívánunk önnek jó egészséget, alkotó erőt és további sikereket a kommunizmus és a béke javára. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Nixon:Brandt megbeszélés Nixon amerikai elnök kedden va­csorát adott a hivatalos látogatá­son Washingtonban tartózkodó Brandt nyugatnémet kancellár tisz­teletére. A vacsorán elhangzott po­hárköszöntőjében Nixon az eddigi­nél szorosabb külpolitikai együtt­működést javasolt az Egyesült Ál­lamok és az NSZK között. Vála­szában Brandt nem utasította ugyan vissza az ajánlatot, de utalt azokra az elsősorban gazdasági jel­legű problémákra, amelyek az utóbbi időben az Egyesült Államok és Nyugat-Európa viszonyában tá­madtak. Brandt arra hívta fel az amerikai elnök figyelmét, hogy a nyugat-európai országok kezdenek közös választ találni a közös prob­lémákra és az egyenlőség alapján kívánnak társas viszonyt teremte­ni az Egyesült Államokkal. Rüdiger von Wechmar kormány­­szóvivő, aki elkísérte Brandtot wa­shingtoni útjára, a keddi Nixon. Brandt tanácskozás után úgy tájé­koztatta a sajtót, hogy Brandt a Kissinger révén bejelentett „új at­­­­lanti chartával” kapcsolatos rész­letes magyarázatot kért Nixontól. Wechmar szerint Brandt az elnök válaszait megfelelőnek és kielégítő­nek találta. (MTI) A Watergate-ügy A szerdai New York Times „kor­mány­nyomozók” és a Watergate­­ügyhöz közel álló források tájé­koztatására hivatkozva olyan érte­sülést közöl, amely szerint bizonyí­tékok vannak arra, hogy a Fehér Háznak és az elnök újraválasztási kampánybizottságának magas ran­gú tisztségviselői 1972. június 17. után, a Watergate-kémbetörést kö­vetően „összeesküvést szőttek egy megfelelő fedőtörténet kialakításá­ra és a szövetségi nyomozás elgán­­csolására”. A bizonyítékokból kitű­nik, hogy a műveletet Nixon elnök két legközelebbi munkatársa, John Erlichmann, volt belpolitikai főta­nácsadó és H. P. Haldeman, a fehér házi törzsgárda szintén most le­mondott személyzeti főnöke, vala­mint John Mitchell, az újraválasz­­tási kampánybizottság akkori veze­tője, volt igazságügy-miniszter koordinálta. A bűnpalástolási ak­cióban tevékeny szerepet játszott Jeb Stuart Magruder, volt különle­ges elnöki tanácsadó (aki 1972 jú­niusában John Mitchell helyettese volt az újraválasztási kampánybi­zottság élén, majd az elnök 1973. januári beiktatási ünnepségeinek igazgatója volt). Továbbá Frederick La Rue különleges elnöki tanács­adó és John Dean főjogtanácsos, akit Nixon elnök Haldeman és Ehrlichman lemondásával egy idő­ben bocsátott el. A New York Times informátorai szerint bármelyik pillanatban vár­ható, hogy a Watergate-ügyben vizsgálatot folytató nagyesküdt­szék vádiratot ad ki az említett hat személy ellen. Harcok Bejrútban Az üzletek és a bankok bezártak Hírügynökségek jelentése szerint szerdán a déli órákban heves ösz­­szetűzések robbantak ki a libanoni fegyveres erők és a palesztin geril­lák között a Bej­rút déli peremén levő Szabra és Chatila menekülttá­bor közelében, a repülőtérhez veze­tő úton. Szemtanúk közléséből kitű­nik, hogy a hadsereg egységei gép­­puskatűzzel és automata fegyverek­kel lövik a palesztinok állásait, páncélautókat vonultattak fel a két tábor közelében. A legfrissebb je­lentések szerint a város délnyugat körzeteiben a lövöldözés hatására pánik tört ki, s a lakosok a város belsőbb kerületeiben keresnek me­nedéket. Az üzletek és a bankok bezártak. Egyes értesülésekből úgy tudják, hogy az összecsapásokra közvetle­nül két libanoni katona elrablása adott okot. A­ palesztinok kedden hajnalban állítólag elhurcolták a li­banoni hadsereg két katonáját, hogy így kényszerítsék a hatóságokat: bocsássák szabadon a múlt hét vé­gén különböző merén­yletkísérlete­­kért és­ robbanóanyag rejtegetésért őrizetbe vett személyeket. A foglyul ejtett katonákat — a hírek szerint — a Szabra táborban őrzik. Szerda reggel katonai egységek szállták meg a táborokból Bejrútba és a re­pülőtér felé vezető utat, s minden­kit igazoltattak. A lövöldözés ke­véssel dél előtt kezdődött. Az AP amerikai hírszolgálati iro­da palesztin forrásokat idézve tudni véli, hogy a libanoni egységek a Szabra táborban támadást intéztek Abuleilának , a palesztin népi fel­­szabadítási front vezetőjének háza ellen, a gerillák azonban meghiúsí­tották az akciót. A kora délutáni órákra a hadse­reg teljesen lezárta a repülőtér felé vezető utat. A helsinki konzultáció munkabizottságának ülése HELSINKI . A helsinki nagyköveti tanácsko­zás szerdán tárgyszerű munkalég­­körben, de minden lényeges előre­haladás nélkül folytatta a tervezett európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet harmadik napirendi pontjának, a kulturális együttmű­ködésnek az általános áttekintését. A konzultáció köreiből származó értesülés szerint a vita középpont­jába — a dán, majd a szovjet ok­mány után — most egy kompro­misszumos osztrák javaslat került. Ez — az új szovjet dokumentumhoz hasonlóan — kizárólag a napirendi pont általános bevezetőjét, a kultu­rális együttműködés fejlesztésének célját és kereteit foglalja össze. Megbízható értesülések szerint az osztrák okmány lényegében el­fogadhatónak látszik a részt vevő 34 ország döntő többsége számára, ám továbbra is mélyreható nézetel­térés áll fenn a kulturális együtt­működés elvi megalapozása körül. A délután tartott ülésen a bizton­sági értekezlet lebonyolításával fog­lalkozott a munkacsoport, ahol a költségmegosztás elveit tárgyalták. HAJDÚ-BIHARI NAPOO — 1973. MÁJUS 3. ­ KITÜNTETETT VÁLLALATOK Debreceni Agrártudományi Egyetem Tangazdasága 1972-ben végzett jó munkája elis­meréséül a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a MEDOSZ el­nökségével egyetértésben miniszteri dicsérő oklevéllel tüntette ki a Deb­receni Agrártudományi Egyetem Tangazdaságát. A kitüntetés átadá­sára szerdán délután ünnepi terme­lési tanácskozás keretében került sor a tangazdaság kultúrtermében. Az ünnepségen többek közt megje­lent Kiss Kálmán, a MEDOSZ Haj­­dú-Bihar megyei Bizottságának kép­viselője. Zsupos István szakszervezeti tit­kár üdvözlő szavai után dr. Papp Imre, az Állami Gazdaságok Orszá­gos Központja Hajdú-Bihar megyei Főosztályának helyettes vezetője ér­tékelte az elmúlt évi munkát. A 3000 hektár területet művelő gazdaság 1972-ben tíz millió forint­­­­tal növelte 1971. évi 80 millió forin­tos termelési értékét, s mintegy 18 millió forint vállalati eredményt ért el. Különösen gyors fejlődésről ta­núskodnak a növénytermesztési fő­ágazat hozammutatói. Őszibúzából például a vetésterület átlagában hektáronként 43,86 mázsa termett. Jelentős volt a termésnövekedés cu­korrépából, lucernából és silókuko­ricából is. A hibridkukorica ter­méshozama az előző évihez képest mintegy 25 százalékkal emelkedett. Jelentős népgazdasági elvárásnak tett eleget az üzem beruházásaival, amikor is két termelőszövetkezettel lépett társas vállalkozásra. Ez év­ben már üzemel az a zártkonstruk­­ció­jú sertéstelep, amelyet a debrece­ni Bocskai Termelőszövetkezettel közösen épített a tangazdaság. A hajdúszoboszlói Búzakalász Terme­lőszövetkezettel zártrendszerű para­dicsomtermesztő közös vállalkozást hozott létre, kizárólag konzervgyári termelésre. E két közös vállalkozás (állami gazdaság és termelőszövet­kezetek között) úttörő kezdeménye­zésnek számít. Az oklevél átvétele után dr. Ács Antal, a tangazdaság igazgatója mondott köszönetet a dolgozó kol­lektívának s osztotta ki a miniszte­ri kitünetéseket, vállalati törzsgár­­dajelvényeket, aranygyűrűket. Él­üzem az ÉPGÉP Debreceni Alkatrészgyára Tudósítónk Kiss Endre írja: ápri­lis 28-án, szombaton ünnepelt az Építőgépgyártó Vállalat Debreceni Alkatrészgyára. 1972. évi kiemelkedő munkája alapján a gyár elnyerte az igen megtisztelő Élüzem címet. Az ün­nepségen a gyár gazdasági és tö­megszervezeti vezetőin kívül meg­jelentek az ÉPGÉP vezérigazgatósá­ga részéről Wéber János gazdasági vezérigazgató-helyettes, valamint a vezérigazgatóság tömegszervezeti képviselői. Farkas Imre szb-titkár megnyitó szavai után Wéber János vezérigazgató-helyettes mondott ün­nepi beszédet. Méltatta azt a nagy­arányú fejlődést, amely az építő­iparban az elmúlt 25 év alatt vég­bement, a lassú, kevésbé termelé­keny kézi, kisüzemi építéstől kezdve a ma már korszerű, nagyüzemi ház­gyári építésig. Ezután az Építőgép­gyártó Vállalat eltelt 10 évéről be­szélt Wéber János. Tíz évvel ezelőtt, 1963-ban alakulhatott ugyanis ipari nagyvállalattá a magyar építőipar gépesítését megvalósító vállalat. Tíz év alatt számos nehéz feladatot ol­dottak meg az ÉPGÉP dolgozói, s a fejlődéssel lépést tartva mind kül­földön, mind belföldön ismertté vált az ÉPGÉP márka. Ezt követően a vezérigazgató-helyettes szólt arról, hogy a napokban vették át a vál­lalat vezetői a Kiváló Vállalat meg­tisztelő cím elnyeréséről szóló okle­velet, amely az ÉPGÉP kilenc gyár­egységében foglalkoztatott mintegy négyezer dolgozó jó munkáját tük­rözi. Ezután a vezérigazgató-helyet­tes a debreceni alkatrészgyár 1972. évi eredményeit méltatta. Kiemelte, hogy a bizonyos fokú — egyes ter­mékeknél jelentkező — piaci csök­kenés ellenére a gyár igen jó árbe­vételi és eredménytervet teljesített Végezetül Wéber elvtárs átadta Kő­nig István gyárigazgatónak az Él­üzem cím elnyeréséről szóló okleve­let. A gyár legjobb munkát végző dolgozói pénzjutalomban részesül­tek. Negyedmillió felvonuló Budapesten Verőfényes napsütésre, meleg ta­vaszra ébredt az ország lakossága május elsején. A fellobogózott há­zak lakóit, az ünnepi köntöst öltött utcák sétálóit reggeli zene, zenés ébresztő köszöntötte az ország sok helyén. Budapesten már reggel 9 órakor benépesült a Hősök tere, a Dózsa György utat ölelő utcákon, tereken gyülekeztek a munkásnem­­­zetköziséget demonstráló fővárosi felvonulás résztvevői. Budapesten délelőtt 10 órakor kétezer úttörő szaladt át a Hősök terén a dísz­emelvény és a tribünök felé, s vi­rággal köszöntötték az ott helyet­­foglalókat, jelezvén, hogy kezdetét vette a seregszemle. A budapesti díszemelvényen­ foglaltak helyet a párt és kormány vezetői, köztük Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. A felvonulás során a főváros dol­gozóinak színes menete hömpöly­gött a téren. A látványos, ezer szí­nű felvonuláson több mint 250 ez­ren vettek részt, képviselve a fővá­rosi üzemek, vállalatok munkásait, a termelőszövetkezetek tagságát, értelmiségieket, diákokat. Már há­rom órája végeláthatatlan sorokban hullámzott a tömeg a Felvonulási téren, amikor megkezdődött a spor­tolók látványos bemutatója, kö­szöntvén a 100 éves Budapestet is. A lelkes, jó hangulatú felvonulás során egész nap a jókedv, a vidám­ság jellemezte Budapesten a mun­ka ünnepét. Budapesti május elsejei ünnepség. Kitűnő időben és hangulatban vo­nul fel negyedmillió dolgozó. (MTI-fotó: Vigovszky Ferenc felv. — KS) KÁDÁR JÁNOS NYILATKOZATA A budapesti dolgozók május else­jei seregszemléje alkalmából az MSZMP Központi Bizottságnak első titkára, Kádár János a rádió és te­levízió munkatársainak adott nyi­latkozatában többek között elmon­dotta: " Aki jelen van, de bizonyára az is, aki csupán látja, vagy hallja a budapesti felvonulást, az velem együtt érzi, hogy jó hangulatú, megalapozott bizakodást sugárzó ez a seregszemle. Ha arra az eltelt évre gondolunk, amely a múlt év május elsejétől elválaszt bennün­ket, tudjuk, hogy előbbre jutottunk idehaza is. A politikai élet, nem utolsósorban a Központi Bizottság novemberi határozata után felpezs­dült, elevenebb lett. Nagyon örü­lünk annak, hogy a munkásosztály­­ vezető szerepe és népünk egysége­­ egyformán kifejezésre jut hazánk közéletében. — Május elseje a munkásnemzet­­köziség és a szolidaritás ünnepe. Ez nemcsak jelszó. Ez a haladó népek és mozgalmak valós szolidaritása, a legnagyobb és még egyre növekvő erő. Ha ebben az erőben idehaza kitartunk és még jobban tömörü­lünk szocialista eszméink, céljaink mellett, a hétköznapokon is azzal a hangulattal és lelkesedéssel dolgo­zunk terveink végrehajtásán, amellyel magát az ünnepnapot megüljük, akkor újabb biztató és szép eredmények várnak ránk. Az egész ország lelkes demonstrációja egyben a szocializmust építő ma­gyar nép üzenete, üdvözlete a Szov­jetunió népéhez, a szocialista or­szágok népeihez, a kapitalista or­szágokban harcoló emberekhez, a szabadságukért küzdő munkásné­pekhez. Ha a belső egység és a nem­zetközi összefogás tovább erősödik, akkor a velünk szemben álló erőket és a nehézségeket továbbra is le­­küzdjük — mondta nyilatkozatában Kádár János. MOSZKVA mozdításában is. Ezt követően L. I. Brezsnyev értékelte azokat a jelen­tős eredményeket, amelyeket a szovjet nép a XXIV. pártkongresz­­szus óta ért el a szocializmus pozí­ciójának erősítésében, a béke meg­szilárdításában, a párt által élvo­nalba helyezett feladatok megoldá­sában. Brezsnyev hangsúlyozta: " A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország aktív békepolitikája egyre újabb és újabb meggyőző bi­zonyítékokat szolgáltat a világ né­peinek arra, hogy a szocializmus és a béke egymástól elválaszthatatlan. L. I. Brezsnyev beszédét követően Moszkva huszonkilenc kerületének lakói vonultak el a Vörös téren. A szovjet párt és kormány vezetői a Lenin-mauzóleum mellvédjéről tekintik meg a moszkvai dolgozók május elsejei felvonulását (balról jobb­ra): Andrej Grecsko, Nyikolaj Podgornij, Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin. (Telefotó—TASZSZ—MTI—KS) Moszkvában borús, de kellemes tavaszi időre ébredt a lakosság. A szovjet főváros is ünnepi díszbe öl­tözött. Tíz óra előtt néhány perc­cel a Lenin-mauzóleum mellvédjén megjelentek a párt és a kormány vezetői, majd — miután a Kreml toronyórája elütötte a tízet — a nagygyűlés szónoka, Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára lé­pett a mikrofonhoz. Ünnepi beszé­dében Brezsnyev elvtárs hangoztat­ta, hogy a lendületes kommunista munka a legmegbízhatóbb eszköz a Szovjetunió erejének gyarapításá­hoz, a szovjet nép életkörülményei­nek további javításához, ugyanakkor nagy erő a tartós béke ügyének elő-

Next