Hajdú-Bihari Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

Mindannyiunk közös erőfeszítésével LOSONCZI PÁL ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE Tisztelt Honfitársaim! A hagyományokhoz illően elbú­csúztattuk az óévet és köszöntöttük az újat. Az óesztendőnek búcsút mondva, visszaemlékeztünk az eltelt három­százhatvanöt napra, és elgondol­kodtunk, hogy mit is hoz számunk­ra ez az újabb tizenkét hónap! Mérleget készítettünk végzett mun­kánkról, hogy felkészültebben lát­hassunk idei teendőinkhez. Az országos számvetést elkészí­tette és az új feladatokat kimun­kálta pártunk Központi Bizottságá­nak novemberi tanácskozása, vala­mint országgyűlésünk decemberi ülésszaka. A jól végzett munka tudatával­­ nézhetünk vissza 1973-ra, amely­nek során népünk a fizikai és a szellemi munka minden területén becsülettel helyt állt. Jó eredmény­nyel zártuk ötéves tervünknek har­madik évét. A nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági terme­lés szintje, a munka termelékenysé­gének alakulása meghaladja a tervezettet, és felülmúlja várako­zásainkat. Gazdasági eredményeink lehetővé tették az életszínvonal — elsősorban a nagyüzemi munkás­ság életszínvonala — gyorsabb üte­mű emelését, a lakásviszonyok ja­vulását, az egészségügyi, a szociá­lis és a kulturális ellátás bővülé­sét. Népünk teljesítményei kiállják az összehasonlítást a fejlettebb or­szágokéval is. A szocialista orszá­gokból érkező barátaink és a világ minden tájáról ide látogatók is ta­núsítják ezt. Ez persze nem azt jelenti, hogy gondtalan az életünk. Az elmúlt évben is az ipar korsze­rűsítésének problémáival, az utób­bi évek legnagyobb aszályával, nagyarányú száj- és körömfájás ál­tal okozott kárral kellett megküz­­denünk. Társadalmunk életét még­is a kiegyensúlyozottság és a biz­tonságérzet jellemzi. Nincsenek po­litikai kitérők, és nem fenyeget bennünket a tőkés világgazdaság egészét megrázó pénzügyi és ener­giaválság, az utol nem érhető ár­emelkedés és a nyomukban járó munkanélküliség mind ijesztőbb réme. Számunkra nem volt „ki­emelkedő”, „különleges” esztendő. Munkás hétköznapok váltották egy­mást, a munka éve volt. Munkánknak köszönhetjük, hogy kedvezőek­ a feltételek nemzetünk felemelkedését szolgáló terveink megvalósításához. Elmondhatjuk, hogy sikeresen munkálkodunk pár­tunk X, kongresszusa határozatá­nak végrehajtásán, a szocializmus magasabb szinten történő építésén. Lelkesítő, alkotó program ez munkásosztályunk, parasztságunk, egész népünk számára. A nagyobb feladatokhoz nagyobb­­ erővel kell hozzálátnunk. Mindannyiunk közös erőfeszítésével elégíthetjük ki az egyén, a család, a kis és nagy kö­zösség igényeit. Továbbra is csak szorgalmas munkával érhetjük el, hogy az eddiginél több család jut­­hasson lakáshoz, hogy könnyebb le­gyen a nagycsaládosok sorsa és a dolgozó nők helyzete, hogy gyerme­keink élete mind tartalmasabb legyen. Azért, hogy jobban boldo­guljunk, gyümölcsöztetnünk kell a szocialista demokráciában, milliók tevékeny részvételében, társadal­munk egyre erősödő szocialista jel­legében rejlő lehetőségeket. Az óesztendőt búcsúztatva el­mondhatjuk: 1973-ban is adva volt számunkra a legfontosabb, a terem­tő, az alkotó munkához szükséges béke. Megvalósul az a nagyszabá­sú, világméretű békeprogram, ame­lyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa dol­gozott ki: előbbre jutottunk a két világrendszer kapcsolatainak ren­dezésében, a nemzetközi helyzet alapvető normalizálásában. A Szov­jetunió és a testvéri szocialista or­szágok fegyüttes erőfeszítései nyo­mán — a békés egymás mellett élés elve alapján — kezdenek kibonta­kozni az európai biztonsági rend­szer körvonalai. Az elmúlt esztendőt úgy fogja számon tartani az emberiség, mint a békéért küzdő erők nagy győzel­meinek évét. Oly hosszú szenvedés, hősi küzdelem és pusztítás után a vietnami nép győzelmével, az ame­rikai csapatok kivonulásával véget ért Délkelet-Ázsiában a jelen tör­ténelem hosszú és véres háborúja. És úgy tűnik, hogy egy újabb, na­gyon súlyos, az egész világ békéjét fenyegető válság után, a Közel-Ke­leten is lehetőség nyílik a békés rendezés előkészítésére. Szánjanak most gondolataink a világ azon tájaira, ahol a népeknek még tovább kell folytatniuk küz­delmüket szabadságukért, függet­lenségükért. Köszöntjük az elnyo­más ellen harcoló chilei népet. Kö­szöntjük a gyarmati elnyomás ellen harcoló szabadságharcosokat, kö­szöntjük az öt világrészben küzdő haladó erőket. Nemcsak hisszük, hanem meg is vagyunk győződve, hogy a társadalmi haladás törvény­­szerű folyamatát feltartóztatni csak ideig-óráig lehet, megállítani pe­dig sohasem. Hazánk mindenkor cselekvően kivette részét a szocialista közös­ség külpolitikai tevékenységéből, a békéért folyó harcból. Lehetősé­geinkhez mérten a jövőben is min­dent megteszünk a béke zálogá­nak, a szocializmus erőinek tömörí­téséért, egységének megszilárdítá­sáért. Kedves Barátaim! Hagyomány, hogy az új év első napja a jókívánságoké. Magam is csatlakozom ehhez iz jó szokáshoz. Szívből kívánom, hogy kísérje si­ker és szerencse népünk minden jó szándékú törekvését. Kívánom, hogy boldoguljon és szeretettel gon­doljon a szülőhazára minden be­csületes, a haladást támogató ma­gyar, bárhová vetette is a sors. Kü­lön szeretettel és megbecsüléssel köszöntöm testvéreinket, a szocia­lizmust építő népeket Boldog és békés új esztendőt kí­vánok önöknek, egész népünknek, minden barátunknak! MAGASABB KÖVETELMÉNYEK Társadalmi-gazdasági fejlődésünk széles körű elis­­­­merést kivívott sikerei — a szocialista országok test-­­ véri összefogása mellett — népünk szorgalmának és­­ alkotó tehetségének eredménye. A vezető politikai és erkölcsi magatartása, felké­­­­szültsége, egészsége — közügy­ — tehetsége, irányítói, szervezői tudása, tapasztalata — köztulajdon! „ ... Az­­ ország fejlődésének alapvető követelménye a káder­munka javítása” — állapította meg a párt X. kong­resszusának határozata. A vezetők magatartása, for­radalmi szelleme, állhatatossága és közösségi elköte­lezettsége nemcsak a hatalom megragadásakor volt elengedhetetlen, de szocialista társadalmunk mai idő­szakának is alapvető követelménye. A párt abból indul ki, hogy a kádermunka lénye- i­ge: a különböző posztokon szolgáló vezetők munkájá­­­­nak folyamatos figyelemmel kísérése, segítése, töké­letesítése, új, nagyobb feladatokra történő felkészíté­se. A helyes politikai elvek érvényre juttatásának, a felelős döntések következetes helyi végrehajtásának feltétele a káderek helytállása. A mindennapi élet kicsi és nagy kérdéseit, a népgazdaság átfogó tenden­ciáit éppen úgy, mint a munkahelyi demokrácia érvé­nyesülését a helyi tapasztalatok, a közvetlen vezetők példája alapján ítélik meg az emberek! Nagyon ne­héz szót érteni a szocialista demokrácia, vagy a nép­­gazdaság tervszerű fejlődése kérdésében olyan mun­kahelyen, ahol nem természetes a nyílt szókimondás, az egyenes beszéd, illetve ahol mindennapos a kap­­­­kodás, a szervezetlenség, vagy milliókat hagy elveszni­­ a tehetetlenség. A vezetőknek a társadalom életében betöltött alap­vető szerepéből indult ki a párt Központi Bizottsága, amikor legutóbbi ülésén átfogóan megvizsgálta a ká­der- és személyzeti munka helyzetét. A lényegi kér­désekre koncentráló, tényszerű elemzés megerősítette a párt káderpolitikájának bevált vonalát, megjelölte a magasabb színvonalú szocialista építőmunkához jobban igazodó kádermunka irányait és követelmé­nyeit; megerősítette, bátorította a különböző poszto­kon szolgáló rátermett, alkalmas vezetők tíz és száz­ezreit; segítséget nyújtott a széles közvéleménynek a­ vezetőkkel szemben támasztott követelmények egyez­séges értelmezéséhez, munkájuk reális megítéléséhez. A közvélemény egyetemes tapasztalatával találkozik a Központi Bizottságnak az az értékelése, hogy: „ ... a politikai megbízhatóság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rátermettség hármas követelménye alap­elvként bevált, egyre következetesebben érvényesül a vezetők kiválasztásában.” Mi olyan országban élünk, ahol biztonsággal és jó érzéssel tölti el a gyárak munkásainak, a szövetkezetek dolgozóinak millióit, hogy a soraikból kikerült vezetők százezrei — köztük mind nagyobb számban egyetemet, főiskolát végzett gyerekeink — „ ... a különböző területeken és beosz­tásokban összességükben eredményesen dolgoznak. Döntő többségük a szocializmus odaadó híve, a reá bízott jogkörrel és hatalommal helyesen él, aktív a közéletben, magatartása, életmódja megfelel erkölcsi követelményeinknek”. A párt — abból az elvből indul ki: A vezető ma­gatartása — példa! Felkészültsége — közügy! Ezért munkájuk rendszeres figyelemmel kísérése, tehetsé­gük kiteljesítése és az esetleges magatartás, vagy életvitelbeli torzulások esetén az idejében történő fél­reérthetetlen figyelmeztetés — az illetékesek fontos feladata. A tehetséges, rátermett vezető — dolgozzon bármi­lyen beosztásban — nagy értéke társadalmunknak. Kommunista jellemének, aktivitásának, közösségi magatartásának megőrzése — mindannyiunk érdeke. Hazánkban a vezetők utánpótlásának alapvető bá­zisa a munkásosztály és a soraiból, a népi rendszer által kinevelt értelmiség. A párt határozata leszöge­zi: „ ... Fontos politikai, hatalmi kérdésnek kell te­kinteni, hogy tehetséges munkások, termelőszövetke­zeti parasztok, tervszerű előkészítéssel fokozatosan és folyamatosan vezető beosztásokba kerüljenek, ... nö­velni kell annak lehetőségét, hogy a fizikai munká­sok felsőfokú tanulmányokat végezhessenek”. Szocialista építőmunkánk egyre bonyolultabbá váló feladatai hatványozott követelményeket támasztanak a vezetőkkel szemben: szaktudásban, szervezési és vezetési ismeretekben­­, de politikai felkészültség­ben, forradalmi szemléletben, ügyszeretetben és áll­hatatosságban is. A. L. Hasznos téli esték Gyors ütemben változik a fal­vakban lakó emberek élete, köze­lít a városiakéhoz. Szembeszökően érzékelteti ezt a mezőgazdasági termelés iparszerűvé válása, a la­kás- és az öltözködési kultúra vál­tozása, a tanulási, a szórakozási lehetőségek bővülése, s egy sor más jelenségrem igaz az a megál­lapítás is, hogy az emberek gon­dolkodásmódja, szemlélete nem mindig tart lépést a technikai ha­ladással, a közszükségleti, vagy a kulturális igényeket kielégítő ter­mékek, szolgáltatások fejlődésével. Ez az ellentmondás nem oldható fel egyik napról a másikra, s arra sem szabad számítani, hogy majd idővel maga az élet megoldja. Szí­vós, következetes munkát kell vé­gezniük ennek érdekében azoknak, akik tudatosan látják, érzik ezt az ellentmondást, köztük is elsősor­ban a pártszervezeteknek, a kom­munistáknak. Az emberek tudatának fejleszté­séért munkálkodni a pártszerveze­tek állandó, el nem hanyagolható feladata, s legtöbbje ezt szem előtt is tartja munkaterve, programja készítésénél, kialakításánál. Okta­lanság lenne azonban tagadni, hogy a nevelő, felvilágosító munka, a kulturális tevékenység falán nem egyformán erőteljes, nem ugyan­olyan intenzitású az év minden szakában. A politikai, a társadalmi, a kulturális élet helyi szervezői nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy nyáron hosszabbak a nappa­lok, többet dolgozik a termelőszö­vetkezeti tag, az állami gazdasági dolgozó, legyen bármilyen beosztá­sa is. Ha több a munka, az embe­reknek kevesebb ideje és ereje­ jut a szervezett keretek között folyó politizálásra, művelődésre. Késő ősszel, télen viszont pezsgőbb a po­litikai, a társadalmi, a kulturális élet, jobban jut ezekre idő. Ebből a körülményből, adottságból fakad, hogy a falusi párt- és tömegszer­vezetek, tömegmozgalmak, kultu­rális szervek ebben az időszakban munkájuk középpontjába helyezik az emberekkel való foglalkozást. Napjainkban falun sincs egyet­len­ olyan rétege sem a lakosság­nak, amely ne tudna valamely társadalmi szervezetben, intéz­ményben a felkészültségének, ér­deklődési körének megfelelő poli­­tizálási és művelődési alkalmakat megtalálni. A gondot az esetek többségében nem ezek hiánya okozza, hanem az, hogy a falvak lakóinak jelentős rétege nem él ezekkel a lehetőségekkel. Ez a ma­gatartásforma elsősorban nem va­lamiféle „passzivitásból” fakad, ha­nem az esetek többségében annak fel nem ismeréséből, hogy az em­beribb életnek nem csupán anyagi, hanem szellemi tartozékai is van­nak. A párt- és tömegszervezetek­nek, a társadalmi­­mozgalmaknak éppen abban van a küldetésük, hogy ez utóbbi szükségességéről meggyőzzék az embereket, felkelt­sék bennük a társadalmi problé­mák, a politikai önképzés, a kul­­túrálódás iránti érdeklődést.. Elsősorban a pártszervek felada­ta meghatározni és irányítani a falu politikai, társadalmi, kulturá­lis életének fejlődését. Ezt teszik a községi pártbizottságok, csúcsve­zetőségek és alapszervezetek, ami­kor területük lakóinak, dolgozói­nak igényeit figyelembe véve meg­határozzák a téli időszak oktatási, közművelődési programját. Fele­lősségüket nem csökkenti, sőt nö­veli, hogy e munkából nemcsak a pártszervezetek veszik ki részüket, hanem a falvakban, s azok intéz­ményeiben, gazdasági egységei­ben működő tömegszervezetek, tö­megmozgalmak, az állami élet vá­lasztott szervei is. A pártszerveze­teknek segíteniük kell ezeket a szervezeteket, szerveket a helyileg legmegfelelőbb programok kialakí­tásában, jó előadói gárda megszer­vezésében. A pártszervezetek fel­adata, hogy koordinálják területü­kön a különböző tanfolyamok, po­litikai és kulturális rendezvények lebonyolítását. A párttagok segít­senek ezek népszerűsítésében, le­gyenek aktívak a vitákban, felké­szültségükkel járuljanak hozzá a foglalkozások színvonalának növe­léséhez. Örvendetes, hogy a pártszerveze­tek nemcsak sajá­t tagjaik képzé­sére fordítanak gondot. Nagyon változatosak azok a módszerek, amelyeket annak érdekében al­kalmaznak, hogy minél több pár­­tonkívülit bevonjanak a politikai képzésbe. Gyakori, hogy a szocia­lista brigádok kommunista és pár­­tonkívüli tagjai együttesen vesz­nek részt előadás-sorozatokon. Szá­mos pártszervezetben az egy-egy munkahely kommunistáit összefogó pártcsoportokat bízták meg a po­litikai oktatás, vagy a különböző előadás-sorozatok megszervezésével. Mind több pártszervezet ismeri fel: eredményesebb a képzés, ha egy­­egy brigád, vagy üzemág dolgozóit egységesen ugyanazon oktatási formába kapcsolják be. Könnyebb így az időpontokat összehangolni, s előnyös ez azért is, mert azonos foglalkozású, jobbára ugyanolyan érdeklődésű emberek vesznek részt az előadásokon, vitákon. Számos pártszervezet arra is hasznosítja ezeket a hónapokat, hogy egy-egy fontosabb párt-, il­letve kormányhatározatot széle­sebb körben megismertessen. Ebbe bekapcsolják a tömegszervezeteket, vagy amennyiben a téma ezt igény­li, értelmiségieket, szakembereket kérnek fel az előadások megtartá­sára. Népesedéspolitikai intézkedé­seinket most például sok község­ben és mezőgazdasági üzemben is­­­mertetik, s erre jobbára a vörös­keresztes csoportok vezetőségeit kérték fel, az orvosokat is bevon­va a családtervezés ismereteinek terjesztésébe. Az ifjúság körében a párt ifjúságpolitikát, a nők köré­ben pedig a nőpolitikai határozat végrehajtásának helyzetét vitatják meg a téli­ hónapokban. De lehetne sorolni tovább azokat a programo­kat, módszereket, amelyek mind a falvak népének szellemi gyarapo­dását szolgálják. Mihók Sándor Miskolcon, a Lenin Kohászati Művekben ez év januárjában megkezdi termelését az új nemesacél-hengermű. Ennek következmé­nye, hogy leállíthatják és leszerelhetik a régi, elavult hengersorokat. A gyár durva hengerműve volt a legöregebb: 1896 óta működik. Nehéz a munka a régi, utolsó napjait élő gépeknél (MTI-fotó : Orczi K. Gyula) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1974. JANUÁR 3.

Next