Hajdú-Bihari Napló, 1974. május (31. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
Májusi köszöntő DUSCHEK LAJOSNÉINAK, a SZOT titkárának rádió-és televízióbeszéde Tisztelt Hallgatóim! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Az újjászülető természet ezernyi szépségével köszönti május elsejét, a teremtő munka és a dolgozók nemzetközi összefogásának hagyományos ünnepét. A májusi ünnep alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya, és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm hazánk dolgozó népét, a szocializmus építésében kiemelkedő munkát végző munkásosztályunkat, szövetkezeti parasztságunkat és alkotó értelmiségünket. Ezen a napon — a világ dolgozóival együtt — a magyar nép is a munkás nemzetköziség vörös zászlaja alatt ünnepel. A földkerekség minden táján száz és százmilliók harcos seregszemléken tesznek hitet a béke, a társadalmi haladás, a munkásosztály ügye mellett. Az ünnepi órák teljességéhez tartozik a számvetés is. Ez évben is jogos önbizalommal köszönthetjük május elsejét. Újabb, jelentős sikereket értünk el a szocializmus építésében, fejlődésünk minden tekintetben eredményes. Népünk helyesli és támogatja a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját, amely töretlenül vezet bennünket szocialista országépítő céljaink megvalósulása felé. Munkásosztályunk, dolgozó népünk tettekkel bizonyította és bizonyítja nap, mint nap, hogy — sokrétű együttműködésben a testvéri szocialista országokkal —, történelmileg rövid idő alatt nagyszerű alkotásokra képes, és hivatott a magasabbrendű társadalom megteremtésére. A munkások a tettek emberei. Legőszintébb érzéseiket mindig a cselekedetek jelzik, így van ez most is. A pártunk politikája, a szocializmus építése iránti elkötelezettség ezekben a hetekben különös erővel nyilvánul meg, amikor az ipari és mezőgazdasági üzemek, a termelőszövetkezetek, a tervező és kutatóintézetek dolgozói értékes munkafelajánlásokkal készülnek pártunk XI. kongresszusára és felszabadulásunk 30. évfordulójának méltó megünneplésére. A nemzetköziség és a munkásszolidaritás ad mély politikai és erkölcsi tartalmat a dolgozók nagy nemzetközi ünnepének. Mi, akik békében és szabadon ünnepeljük május elsejét, a szolidaritás legnemesebb eszméitől áthatva gondolunk azokra a munkástestvéreinkre, akik a függetlenségért és a szabadságért, a kizsákmányolás nélküli társadalom megteremtéséért még kemény harcokat vívnak. A világ számos térségében mérhetetlenül súlyos elnyomástól, terrortól szenvednek a népek, de súlyos áldozatok árán is folytatják küzdelmüket a szebb, igazságosabb, emberibb életért. A végső győzelembe vetett hittel küzdenek annak tudatában, hogy a világ minden becsületes dolgozója szolidáris velük és támogatja igaz ügyüket. Segítjük a hős vietnami népet a háború okozta sebek begyógyításában és síkraszállunk a párizsi megállapodások maradéktalan végrehajtásáért. Támogatjuk a közel-keleti helyzet igazságos, békés rendezését, a megszállt arab területek kiürítését, a palesztin nép törvényes jogainak helyreállítását . Elítéljük a chilei fasiszta rendszer népelnyomó terrorját, követeljük a bebörtönzött chilei hazafiak szabadonbocsátását és üldözésének megszüntetését. Szocialista építésünk mindennapjaiban, a sokasodó eredményeiben egyaránt kifejezésre jut szilárd, megbonthatatlan egységünk és szövetségünk a testvéri szocialista országokkal. A világ dolgozóinak nagy ünnepe alkalmából elvtársi üdvözletünket küldjük a szocialista országok dolgozóinak, akikkel a marxizmus—leninizmus szellemében közös a munkánk, közösek céljaink. Mint a múltban, a jövőben is megsokszorozza erőinket, hogy a kommunizmust építő Szovjetuniót legerősebb barátunknak és szövetségesünknek tudhatjuk. E megbonthatatlan szövetségben, együtt a testvéri szocialista országokkal küzdünk a nemzetközi feszültség csökkentéséért, a békés egymás mellett élés politikájának gyakorlati megvalósításáért. Békét akarunk, mert csak ez biztosíthatja az emberiség boldogabb jövőjének megteremtését. Tudjuk, hogy a béke csak a világ haladó erőinek egységes akaratával és cselekvésével védhető meg. Kedvező változások tanúi lehetünk a világban. Hatalmas erők segítik a béke, a társadalmi haladás, a demokrácia, a szocializmus ügyét. És ezek az erők napról-napra sokasodnak. A mi legfontosabb feladatunk az, hogy valóra váltsuk a munkásosztály célkitűzéseit, és felépítsük hazánkban a szocialista társadalmat. Töretlen szolidaritásunk mellett ezzel segíthetjük a legeredményesebben a világbéke megőrzését, a nemzetközi munkásosztálynak, az agresszív imperialista erők ellen küzdő népeknek emberhez méltó, szocialista jövőért vívott küzdelmét. Ezek végrehajtásához kívánunk erőt, egészséget, a szocialista építésben újabb nagy sikereket. Kívánjuk, hogy minden magyar család békében és boldogságban éljen, gyermekeinket igaz ügyünk méltó folytatóivá neveljük. Erre tanít bennünket a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe, május elseje. • » » adja a vizetHúsz éve A töltés aszfaltkeménységű útja hűségesen követi a csatorna kanyarvonalait. Rajta oly jó az autózás, hogy egyáltalán nem kívánjuk az utak betonburkolatát. Örömmel suhanunk hát a csatornaparton, s szemünk megpihen a csillogó, fodrozódó,a»hömpölygő vízen. Meg a töltésen, meg a töltés növényein, a tar nádason, meg a lombosodó fákon. A gólyák a csatorna árterében nyugodtan tűrik az autó közelségét, nem zavartatják magukat. A vadász-----vagy náluk talán inkább a halász- ösztön teljesen leköti minden figyelmüket. Suhanunk az úton, s igazán kellemes érzés fogja el az embert: hűséges csatornánk sok-sok kilométeren át szállítja a vizet ennek a száraz, kevésvizű vidéknek. A töltés fáin túl, arra távolabb a csatornától, de még mindig közel, a talaj a most uralkodó szárazságban sem árul el szomjúságot. A csatorna közelsége még így is sokat használ: alul láthatatlan csatornácskáival táplálja a földet folyton folyvást ... Sokat lehet ma autózni a Keletifőcsatorna partján. Egyrészt mert hosszú ez a mi csatornánk, másrészt mert mindenütt kifogástalan partvédelem, töltésvédelem van, amely alkalmas arra, hogy jó utat teremtsen ... S mi sokat autóztunk a Keleti partján. Felfelé, a folyással szemben oda igyekeztünk, ahol a forrásvidéke van e mesterséges folyónak: Tiszalökre, atiszalöki vízlépcső erődítményéhez. Ahogy közeledünk a torkolathoz, a fák és bokrok birodalma is sűrűbb, bujább lesz. Kanyarog az autónk, s egyszer csak a sűrű faövezetből parkos térre érünk, ahol már feltűnik utunk végcélja: a tiszalöki öntözőrendszer legfontosabb objektuma, a duzzasztómű, a vízierőmű és a hajózsilip. A látvány impozáns, bár a hatalmas méretek az első pillanatban még nem is érzékelhetőek. Mert minden nagy itt: széles a folyó, széles az építmény, hatalmasak az oszlopszerű, erődítménytoronyhoz hasonló pillérek ... Ez hát a kezdete a mi csatornánknak, bár a Tiszából csak lejjebb lép ki. De mégis itt válik lehetővé, itt duzzad meg az öreg Tisza annyira, hogy odébb a Keletifőcsatorna megkezdhesse vándordíját, méghozzá az így megduzzasztott víz erejénél fogva. S míg nézem e hatalmas alkotást, egy pillanatra a múlt kap mozgalmas képet gondolataimban. Nem véletlenül persze, mert az ember hatalmas, jelentős alkotások láttán mindig arra gondol szinte önkéntelenül, mekkora munkát jelentett ez valamikor, mennyi ember verejtéke hullt itt, míg ez lett belőle. És ennek bizony már húsz éve. Húsz évvel ezelőtt nyitották meg ezt a vízikomplexumot, pontosan 1954. május elsején. Az évforduló feljogosít, hogy a kezdetéről, az akkori időkről érdeklődjem. Nagy József, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság egyik szakembere jó ismerője a vízlépcsőnek is, szívesen beszél a múltról, az öntözőrendszer megépítésének körülményeiről, az első kapavágástól az átadásig. Tulajdonképpen az öntözőrendszer a csatorna építésével kezdődött. Az első kapavágás 1941- ben volt Hajdúnánás határában. Annak idején szakaszonként a városoknak adták ki a csatorna építését. Sok millió köbméter föld megmozgatásáról volt itt szó, tehát hatalmas munkát jelentett az akkori embereknek, kubikosoknak, földmunkásoknak. De a munka elkészült. Hogy hogyan, azt ma márcsak a képzelet, meg az emlékezet őrzi. De azt tudjuk, nagy munka volt. Aztán, amikor a Keleti-főcsatorna első 65 kilométeres szakasza elkészült, megépült a tiszalöki vízlépcső is. Átadásával új élet indult ezen a vidéken: az addig köztudottan aszály sújtotta, nagyon vízszegény táj a Tisza-hasznosítás gondolatának megvalósításával a legfontosabbhoz jutott hozzá, s a vízhez, amely az öntözés révén egyre nagyobb területekre jutott el. Az indulópont tehát Tiszalök. Itt épült — pontosan az 524,2-es folyamkilométernél kezdve — a három fő egységet magába foglaló vízlépcső, a duzzasztómű, a vízierőmű, a hajózsilip. Mindegyiknek megvan a maga fontos funkciója. A duzzasztómű építésének kezdete 1949 ősze. Ezt a részét a vízlépcsőnek szárazon építették meg, úgy, hogy a Tisza nagy kanyarját ezen a szakaszon kiegyenesítették; az átvágás a duzzasztómű elkészítése után történt. Korabeli fényképek kerülnek elő, állványerdőben magasodik már az építmény... Házigazdáink máris mondják a mindennél fontosabb adatokat. A duzzasztómű elsősorban öntözési célokat szolgál, hiszen a duzzasztott vízszint szükséges ahhoz, hogy a Tisza vize gravitációs úton folyjék le a csatornán. Azonkívül természetesen a vízienergia hasznosítása villamos erőmű segítségével igen jelentős. Az erőmű párhuzamosan épült a duzzasztóművel. 1956-ban az első, 1957-ben a második, majd 1958-ban a harmadik gépegység is üzemelni kezdett. Három turbina van beépítve az erőműbe, s ezek együttesen évi 55 millió kilowattóra teljesítményt nyújtanak. Ez felér 80 ezer tonna 3000 kalóriás szén energiájával. Egy kilowattóra előállítása itt 10 fillérbe kerül, ami igen jó, mivel a szénnel működő erőművek általában 33 fillérért termelnek egy kilowattórát. A vízlépcső harmadik része a hajózsilip. Ez 85 méter hosszú, 17 méter széles része a komplexumnak. 1200 tonnás tiszai uszályok átemelésére készült. Jelenleg a 66 tonnások a legnagyobbak, amelyek, itt előfordulnak. Jelentősége nagy, hiszen a víszint így nem akadálya a hajózásnak, a víziúton történő szállításnak. A tiszalöki vízlépcső összes beruházása 1952-ben a járulékos létesítményekkel együtt félmilliárd forint volt. A Keleti-főcsatorna — mint fontos része az öntözőrendszernek — 650 millió forintba került. Az összes beruházás — tehát Tiszalök, főcsatorna, hozzátartozó berendezések stb. — másfél milliárd forintba került. Ma 20 éves tehát a tiszalöki vízlépcső. Ma húsz esztendeje, hogy ünnepélyesen átadták a környék egyik legjelentősebb beruházását, amely arra hivatott, hogy a táj arculatát változtassa meg. Nemcsak impozáns méreteivel, hanem azáltal, hogy éltető vizet juttat oda, ahol eddig oly mostoha körülmények uralkodtak. S ennek nyomán meg is változott a táj arculata, s megváltoztak az itt élő emberek életkörülményei, munkaviszonyai. Könnyebb és szebb lettitt is az élet, s eredményesebb a munka Mert a víz — egyre nagyobb jelentőséggel — nagyon sok helyre juthat így el. Szántóföldeket táplál, s hamarosan már megyeszékhelyünket — Debrecent — is ez a víz szolgálja ki. Nagy munka volt, nagy jelentőségű beruházás, s most az emlékezés pillanataiban érdemes figyelmet fordítani az Alföld, a Tisza-vonulat hatalmas építményére. (Boda — Tárkányi) Korabeli kép Tiszalökről Ugyanaz ma Hajózsilip Tiszavasvárinál. Itt van a Keleti-főcsatorna árvízkapuja HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1974. MÁJUS 1.