Hajdú-Bihari Napló, 1974. július (31. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-02 / 152. szám

Diploma Debrecenben is, mint az or­szág egyetemmel és főiskolával rendelkező városaiban ezekben a hetekben, napokban kapták kézhez a végzős hallgatók a diplomát. A népgazdaság szak­embereinek a száma több ezer­rel gyarapodott, s rövidesen azok is megkezdhetik a mun­kát, akik négy vagy öt éven keresztül a legmagasabb szintű képzés valóságában részesül­tek. Tanárok,­ tanítók orvosok, mérnökök, agrárszakemberek népes csapata lép ki az életbe, hogy a gyakorlati munkában bizonyítsa és hasznosítsa majd felkészültségét. Öröm és jóérzés minden év­ben nyugtázni: jó az utánpót­lás, fiataljaink szellemileg, em­berileg is felkészültek a rájuk váró feladatokra. Mer hogy feladatok, szép és gazdag ten­nivalók várnak rájuk, az egy percig se lehet kétséges. Az élet mindennap gazdag és beláthatatlan, sokszínű és változatos, kinek-kinek meg­van benne a maga szere­pe, fontossága. És kinek-ki­nek megvan a maga külde­tése is, amelyet teljesíteni, megvalósítani, beváltani hiva­tásként is a legnemesebbek kö­zül való. Fiataljaink azonban — s ez természetes — nemcsak a fel­­készültség és a tettrekészség bi­zonyságát viszik magukkal. A gyakorlatlanságot is. Mun­kahelyüket elfoglalván nyil­vánvaló, hogy tájékozódniuk kell, ismerked­niük kell, meg kell szokniuk a környezetet, be kell lélegezniük a munkahely légkörét, az élet mindennapi varázsát. S ebben mindenkép­pen segítségre van szükségük. Az első benyomáson, az első élményeken sok múlik. A jó szándék, a szeretet, a megér­tés, a bátorítás szárnyakat ad­hat. Mint ahogy az ellenkezője viszont kedvet szeghet. Világos hát a tennivaló minden egyes , fiatal esetében. Mert mit visznek magukkal ezek a fiatalok? Röviden mondhatnánk úgy, hogy a diploma rangját Pontosabb azonban, ha azt mondjuk: a felkészültség bizonyosságát, a tudás gazdagságát. S ez olyan ajánlólevél, amelyre bizton építhetünk. S még valamit visznek magukkal az előbbiek mellett: a fiatalságukat. Tehát azt a csorbítatlan és töretlen munkakedvet, amely alkotá­sokban akar kamatozni. S erre az érzelmi töltésre is érdemes odafigyelni, ezt is érdemes gyümölcsöztetni. Az évenkénti diplomások az­tán még valamire figyelmez­tetnek. A tanulás fontosságára, a tanulás folyamatára. Nyil­vánvalóan arról van szó, hogy a most végzettek a tudomány­nyal és az elmélettel még leg­intenzívebb kapcsolatban van­nak. De a gyorsuló időt figye­lembe véve a megszerzett tu­dást nem lehet és nem is sza­bad véglegesnek tekinteni. Azt nap mint nap gyarapítani kell, azt mélyíteni kell, s önszorga­lommal kell szélesíteni, min­dig a kor és követelmény szín­vonalán tartva. Nos, ennek a folyamatnak mintegy állandóan kapcsolódó láncszeme a fiatal szakembe­rek jelenléte, munkába állása. Évenkénti kirajzásuk ugyanis azt példázza: a tudás az min­den évben gazdagszik, s ennek a gazdagságnak ki-ki a részese és birtokosa lehet. Szorgalma és kitartása révén. T. Se Világ proletárjai, egyesüljetek! ÁRA: 80 FILLÉR jf| W * «HE ' Jm BBSs Hp JH w^/, 1974. VII. 2., wM A, MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Legyen a művészet tevékeny, ..nógatnia a közművelődés ügyének MEGNYÍLT A IV. DEBRECENI ORSZÁGOS TÁRLAT Vasárnap, június 30-án d­élelőtt 11 órai kezdettel megnyitották a IV. debreceni országos nyári tárlatot a Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudvarán. A jelentős kulturális eseményen megjelent dr. Ács Ist­ván, a Debrecen városi Tanács el­nöke, Pataki György, a Debrecen városi Pártbizottság titkára, dr. Ko­vács Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Alberth Béláné, a Hazafias Népfront megyei Bi­zottságának titkára, Gyúró Imre, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács elnökhelyettese, Elek Sándorné, a megyei tanács osztályvezető-helyet­tese, valamint számos kiállító mű­vész és érdeklődő. A megjelente­ket Kenderesi János, a Debrecen városi Tanács , osztályvezetője üd­vözölte. A tárlatot Csorba Géza, a Művelődésügyi Minisztérium önálló képzőművészeti osztályának vezető­je nyitotta meg. „Ez alkalommal negyedszer nyit­ja meg kapuit a debreceni országos nyári tárlat, művészeti életünknek ez a viszonylag újnak mondható, ám annál erőteljesebben fejlődő, évről évre jelentősebb fóruma. Két­ségtelen tény, s impozáns gazdag­ságával ez a tárlat is bizonyítja, hogy az új magyar képzőművészet óriási utat járt meg az elmúlt évti­zedekben, és most, amikor hazánk felszabadulásának 30. évfordulójá­hoz közeledünk, megkülönböztetett fontosságot kell tulajdonítanunk minden olyan művészeti sereg­szemlének, amely alkalmat ad ar­ra, hogy eredményeinket országos méretekben felmérjük, és a szocia­lista művészeti kultúra örvendetes gyarapodását megállapíthassuk. Úgy vélem, nem a város művé­szeti hagyományait vonom kétség­be, hanem jelenlegi fejlődésének dinamizmusát hangsúlyozom, ami­kor Debrecen városának, mint mű­vészeti központnak, a helyi kezde­ményezések erejével, az utóbbi években végbemenő kibontakozásá­ra és kisugárzására hívom fel a fi­gyelmet. Nem mintha a művészet múzsája a múltban elkerülte vol­na ezt a különleges hangulatú tájat. Hadd emlékeztessek csupán Péchy Mihálynak, klasszicista építésze­tünk indító mesterének itteni mun­kásságára, Izsó Miklósnak egyik legszebb szobrára, amely a magyar költészet egyik legnagyobb és talán legkedvesebb alapját, Csokonait áb­rázolja. De mindenekfelett hadd idézzem a modern magyar művé­szet kimagasló alakját, a város szü­löttét, Medgyessy Ferencet. Debre­cen is azok közé a művészeti köz­pontok közé tartozik, amelyek a közelmúltban újabb, energikus fej­lődés szakaszába léptek. Ez az or­szágos kiállítás bizonyítja, hogy a város nem a befelé fordulás, az el­zárkózás eszközével munkálkodik a művészet ügyéért, nem valami bel­terjes kultúrát épít, hanem éppen ellenkezőleg, arra törekszik, hogy a mai magyar képzőművészet arcula­tát, sokszínű, összetett képét is megmutassa közönségének. Örven­detes tény, s a kiállítás rangját, színvonalát emeli, hogy mai művé­szetünk legjelentősebb képviselői közül is sokan elküldték ide művei­ket, de hozzá szeretném tenni azt a véleményemet, hogy a megtisztelte­tés kölcsönös. Ennek a negyedik kiállításnak impozáns mérete és színvonala mellett örömmel tapasz­talhatjuk, hogy mai képzőművésze­tünk csaknem valamennyi törek­vése adott itt egymásnak találkozót. A tárlat gazdagon illusztrálja mű­vészetünk sokszínű összképét. Úgy érzem, hogy éppen most és éppen itt, Debrecenben nem hagy­hatjuk említés nélkül azt a koránt­ (Folytatás a 7. oldalon) Csorba Géza megnyitja a kiállí­tást A tárlat közönsége Mai számunkban: Kongresszusi munkaverseny ,a Hajdúsági Iparművek­­ szerszámüzemében A Napló postája (7. oldal) (3. oldal) (3. oldal) Gyorslista a lottó tárgynyeremények sorsolásáról Ülést tartott az MSZMP megyei bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei Bi­zottsága Magyar Józsefnek, a megyei pártbizottság titkárának elnökletével 1974. július 1-én ülést tartott. A napirendek tárgya­lásának megkezdése előtt a pártbizottság kegyelettel megemlé­kezett Komócsin Zoltánról, a Központi Bizottság nemrégiben el­hunyt titkáráról. A pártbizottság Gurbán György megyei titkár előterjeszté­sében jelentést vitatott meg és fogadott el megyénk munkásosz­tályának társadalmi szerepéről és helyzetének további javításá­ról. A napirend további részében a pártbizottság Kollár János megyei titkár előterjesztésében intézkedési tervet fogadott el a pártértekezletek, valamint az alapszervezeti vezetőségek újjává­­lasztásának előkészítésére. A pártbizottság ezután elfogadta a megyei pártbizottság ká­derhatásköri listáját, a pártbizottság, a végrehajtó bizottság és fegyelmi bizottság második félévi munkatervét. Ezután Gurbán György és Magyar József tájékoztatót tar­­tottak a Központi Bizottság június 20-i üléséről. Az ülésen részt vett Kiss Lajos, az MSZMP Központi Bizott­ságának munkatársa. Kiváló és érdemes orvosok, gyógyszerészek kitüntetése Hétfőn az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Szent­­királyi utcai Semmelweis-termében ünnepséget rendeztek a nagy ma­gyar orvostudós, Semmelweis Ignác születésének évfordulója alkalmá­ból. A több mint két évtizedes ha­gyománynak megfelelően ezen a rendezvényen adták át a Kiváló Orvos, Érdemes Orvos, illetve a Kiváló Gyógyszerész, Érdemes Gyógyszerész, valamint az Egész­ségügy Kiváló Dolgozója kitünteté­seket. Az évforduló alkalmából 102- en részesültek a megtisztelő elis­merésben. Dr. Zsögön Éva egészségügyi ál­lamtitkár mondott beszédet. A beszéd után az államtitkár nyújtotta át a kitüntetéseket. Az egészségügy területén végzett kimagasló munkájáért Kiváló Orvos kitüntetést kapott többek között: dr. Tornai Alajos, a Hajdú-Bihar megyei Egészségügyi Gyermekott­hon (Debrecen) igazgató főorvosa. Érdemes Orvos kitüntetést ka­pott többek között: dr. Bencze Jo­lán (dr. Fészerfalvi Jánosné),­­a Debreceni Orvostudományi Egye­tem adjunktusa. Kiváló Gyógyszerész kitüntetést kapott többek között: dr. Ster­szky Ernőné (dr. Domonkos Valéria), a Hajdú-Bihar megyei Tanács Kórház főgyógyszerésze. Az Egészségügy Kiváló Dolgozó­ja kitüntetést 36-an kapták meg , közöttük: Csépes Imréné (műtős, Megyei Kórház) és Ádám Jánosné (Tüdőklinika, ápolónő). A kitüntetett orvosok nevében dr. Molnár László, Vas megye fő­orvosa, a kitüntetett gyógyszerészek nevében dr. Stem­szky Ernőné Haj­dú-Bihar megyei kórházi főgyógy­szerész, és az egészségügy kiváló dolgozói nevében Illyés Béláné, a Fővárosi László Kórház nővére kö­szönte meg. Is rossz időt ellenére is 22 ezer néző GAZDAG, PERGŐ MŰSOR, IZGALMAS LOVASVERSENYEK VÉGET ÉRT A X. NEMZETKÖZI LOVASNAPOK PROGRAMJA A pénteki és szombati kellemes napsütést fergeteges vihar váltotta fel vasárnap hajnalra, s ez bizony nem kedvezett a jubileumi, X. nem­zetközi hortobágyi lovasnapok utolsó, legtöbb látványosságot ígé­rő napjának. A jó felkészülés, a Hortobágyi Intéző Bizottság, a Hor­tobágyi Állami Gazdaság és a Haj­dú-Bihar megyei Idegenforgalmi Hivatal körültekintő szervezésének eredményeként a vasárnapi nagy eső ellenére is szép eredmény szüle­tett: a három nap alatt 22 ezer ha­zai és külföldi vendég kereste fel a Hortobágy lovasközpontját, Mé­tát, s gyönyörködött a lósport és a népi lovasjátékok kínálta látvá­nyosságban. A lovaspálya környé­kén három nap alatt körülbelül 4 ezer személygépkocsi és 400 autó­busz, illetve tehergépkocsi parkíro­zott. A gond- és a balesetmentes közlekedést jól biztosította a rend­őrség és a Hortobágyi Állami Gaz­daság. A jó forgalomirányításnak köszönhető, hogy a három nap alatt nem volt közlekedési baleset. Az állami gazdaság vontatói pedig az elázott parkírozóhelyen a beragadt­­ autókat mentették, s húzták szilárd­ útra. Kifogástalan munkát végez­tek Martinkó József főtiszt vezeté­sével a Hortobágyon szolgálatot tel­jesített honvédek is. Rend és fegyelem uralkodott a nézőtéren, a lovaspályán is. A mos­toha időjárás ellenére vasárnap is minden műsorszám a közönség elé került. Végig kitartott önálló műso­rával a dr. Béres András vezette Debreceni Népi Együttes, de nem riasztotta el a versenyzőket sem a szakadó eső, a nagy szél. A felázott pályán is több mint másfél méte­res magasságokat ugrattak a ver­senyzők. Végül is a csapatversenyben első helyen a mezőhegyesi, második he­lyen a svájci lovasok szerepeltek. A felnőtt díjugratás egyéni győz­tese a hortobágyi Kordás József­­ lett. A versenyben a legjobb helye­zést elért lovasoknak vasárnap e­s­te Borsóson dr. Angyal László, a Hortobágyi Intéző Bizottság titkára adta át a hajdú-bihari vállalatok intézmények felajánlotta tisztelet­díjakat.

Next