Hajdú-Bihari Napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! I iffi FILLÉR ^ ^ .. '”’ -T. ' ’'?' ^ H ^ 197S. Vili. 1., *■' —----- --- ■ --- -------- ------------- ------------------ ----.-....- ■. ■ ----­­ ----------­A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Helsinkiben folytatódott az európai biztonsági konferencia zárószakasza Gustáv Husiknak, a CSKP KB főtitkárának, a csehszlovák küldött­ség vezetőjének felszólalásával foly­tatta munkáját csütörtökön délelőtt helyi idő szerint néhány perccel fél tíz után a Finlandia palota nagyter­mében az európai biztonsági érte­kezlet zárószakasza. Az ülésen Jo­­szip Broz Tito jugoszláv államfő el­nökölt. Gustáv Husik, a CSKP KB főtit­kára, csehszlovák köztársasági el­nök többek között kijelentette: Ez az első alkalom a történelem­ben, amikor Európa megragadta a lehetőséget arra, hogy megteremtse a béke, a biztonság és a békés együttműködés reális feltételeit, an­nak ellenére, hogy továbbra is fennállnak politikai, gazdasági, ideológiai és társadalmi különböző­ségek. A történelem megmutatta — foly­tatta Gustáv Husik —, hogy Euró­pa földjén számtalan agresszió szár­mazott abból, hogy visszaéltek a ha­talommal, erőszakoskodtak és né­peket nyomtak el. A müncheni dik­tátum, Csehszlovákia hitleri meg­szállása, Lengyelország lerohanása, a Franciaország, Jugoszlávia, a Szovjetunió és más európai orszá­gok elleni fasiszta támadás, a má­sodik világháborúnak mindezek a borzalmai bizonyítják ezt. A béke és biztonság szavatolása megköveteli, hogy mindezeket a módszereket elutasítsuk és kiiktas­suk az európai országok közötti kapcsolatokból. Mi ebből a szem­szögből ítéljük meg ennek a konfe­renciának jelentőségét, különösen azt a tényt, hogy megfogalmazza és megerősíti azokat az alapelveket, amelyek szabályozzák az európai országok közötti kapcsolatokat, a területi integritás és a politikai rea­litások elismerésének alapján. Azt, hogy a konferencia ezeket az alap­elveket egyhangúlag jóváhagyta, kontinensünk, népeink nagy sike­rének tekintjük. Ezután Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára mondotta el beszédét. Edward Gierek a LEMP KB első titkára, a lengyel küldöttség vezető­je a többi között a következőket mondotta: A béke­­ rendkívül fontos kér­dés a lengyel nép számára, amely hosszú és nehéz utat tett meg füg­getlensége és szabadsága kivívásá­ig. Országunk, szövetségeseinkkel és barátainkkal együtt komoly erőfe­szítéseket tesz a béke megszilárdí­tása érdekében. Népünk rendkívüli megelégedéssel üdvözli az európai biztonsági és együttműködési érte­kezlet sikerét, mivel a tanácskozás munkájában kezdettől fogva aktí­van részt vettünk. Nagyra értékeljük a résztvevő országok által közösen elért eredményeket, s különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk az aláírásra kerülő dokumentumoknak. A tanácskozás megrendezésében és alapvető állásfoglalásaiban a kü­lönböző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élése elvének alátámasztását látjuk. Az államközi kapcsolatok alapel­veiről szóló nyilatkozat bizonyítja az államhatárok és az államok területi épsége sérthetetlenségének fontos­ságát. A dokumentum elfogadása azt jelenti, hogy a résztvevő álla­mok egyszersmind lemondanak mindenféle területi követelésről. A délelőtti ülés következő szónoka Valéry Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök a brit és a nyu­gatnémet kormányfőhöz hasonlóan úgy értelmezte a helsinki záróok­mányt, hogy annak hatálya kiterjed Nyugat-Berlinre is. Állást foglalt a francia „védelmi erő” fenntartása mellett, de ugyanakkor kinyilvání­totta, hogy Franciaország továbbra is távolmarad a NATO integrált ka­tonai szervezetétől. A francia államfő mindenekelőtt azt a kérdést vetette fel, mi is tulaj­donképpen a célja a biztonsági ér­tekezletnek és az ott aláírásra ke­rülő záróokmánynak? Mint mondot­ta, a cél Európa biztonsága. Ez azt jelenti — folytatta —, hogy első­sorban Európával kell foglalkozni. Ezután feltette a kérdést: vajon realisták és őszinték vagyunk-e, ami­kor Európáról és az enyhülésről be­szélünk? Válaszolva a saját maga által fel­tett kérdésekre, hangsúlyozta: Pusz­tán az a tény és az a mód, ahogyan ezt az értekezletet megszervezték, bizonyítja az enyhülés szellem­ e Brezsnyev. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtökön az európai biztonsági konferencián a követke­ző beszédet mondta: Mi, az európai biztonsági és együttműködési konferencia záró­szakaszának összes részvevői érzé­keljük ennek az eseménynek külön­jét, amely mindnyájunkat előbbre visz. A konferencia legnyilvánva­lóbb jelentősége az, hogy a Finlan­dia palota nagytermében harminc­­három résztvevő ország legfelsőbb szintű politikai vezetői vannak je­len. A konferencia bebizonyította, hogy általános az óhaj a dialógus­ra — mutatott rá a francia államfő, majd így folytatta: Az értekezlet azonban nemcsak az enyhülés szellemében fogant, ha­nem a záróokmány rögzítette is az enyhülésnek bizonyos szabályait. Kétségtelen, hogy ez a záróokmány önmagában még nem biztosítéka a békének. Ez nyilvánvaló és nem szorul külön hangsúlyozásra. Ugyanakkor a záróokmánynak nincs nemzetközi szerződés jellege, és Franciaország úgy vélekedik: a zá­róokmányból nem következik olyan helyzetek elismerése, amelyeket egyébként nem ismertek el. Hoz­záfűzte: a maga részéről kétségte­lennek tartja, hogy ez a záróok­mány bizonyos vonatkozásokban jeges jellegét és politikai hordere­jűt. Meggyőződéssel állíthatom, hogy ugyanezt érzik milliók és milliók a tanácskozáson részt vevő országok­ban, sőt más országokban is. Velünk együtt mélységesen tudatában van­nak annak, hogy mi is zajlik le ezekben a napokban a finn főváros­ban. Mi a nyitja ennek az érdeklődés­nek, amely a teremben jelenlevő magasrangú politikusok és állam­férfiak tanácskozásai iránt meg­nyilvánul? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás eredményeihez olyan várakozások és remények fűződnek, amilyenekre a háború utáni idők közismert együttes szövetségesi döntéseit követő időszakban egyet­len kollektív akció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely átélte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanács­kozásnak történelmi értelmét. A ta­nácskozás célkitűzései annak az európai nemzedéknek eszéhez és nem megy el olyan messze, mint ahogyan azt a francia kormány sze­rette volna. Itt különösen az úgyne­vezett harmadik kosárban szerepelt kérdésekre utalt. Befejezésül Giscard d’Estaing hangsúlyozta, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési értekez­let az enyhülés több mint tízeszten­dős folyamatát koronázza meg. Ah­hoz, hogy továbblépjünk — mon­dotta —, pozitívan kell viszonyul­nunk a záróokmányban foglaltak­hoz. A francia köztársasági elnök után Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára mon­dotta el beszédét: szívéhez is szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogosan úgy érzi, hogy ez másképp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Európa föld­jét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egyesült Álla­mok és Kanada legfelsőbb politikai és állami vezetői azért gyűltek ösz­­sze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassák Európát, amely mindörökre meg­szabadul a háborús megrázkódtatá­soktól. A békére való jogot biztosí­tani kell Európa valamennyi népe számára. Természetesen amellett vagyunk, hogy ugyanezt a jogot biztosítsuk földünk valamennyi né­pe számára. Európa, amely számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivi­lizáció egyik kiemelkedő hegycsú­csa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló államközi kapcsolatok felépítésére. A Szovjetunió a tanácskozás eredményeit nem egyszerűen a má­sodik világháború politikai mérlege szükséges megvonásának tekinti. Ennek a tanácskozásnak az is fel­adata, hogy a jelen realitásai és az európai népek több évszázados ta­pasztalatai alapján elképzelje és felvázolja a jövőt. Itt, Európában nem egyszer éke­sítették magukat kétes „babérok­kal” az agresszorok, akiket azután elért a népek átka. Itt, Európában politikai doktrínává kiáltották ki a világuralomra való törekvést, amely azután több állam csődjével ért vé­get, amelyek erőtartalékaikat bűnös és embergyűlölő célkitűzések eléré­sére áldozták fel. Ezért érkezett el az ideje, hogy levonjuk a szükséges kollektív kö­vetkeztetéseket a történelem ta­pasztalataiból, és mi itt ezeket a következtetéseket annak tudatában vonjuk le, hogy felelősek vagyunk az európai kontinens jövőjéért, mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell léteznie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a ta­nácskozás eredménye valamennyi részvevő állam érdekeinek gondo­san kimért egyensúlyát tükrözi. Az eredményt tehát különös óvatosság­gal kell kezelni, az európai értekez­let eszméjének felvetésétől a tető­pontig — a csúcsszintű befejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józanul értékeli az európai és a nemzetközi politikai erők vi­szonyát és dinamikáját, biztos ben­ne, hogy az enyhülés és az egyen­jogú együttműködés hatalmas áram­latai, amelyek az utóbbi években mindinkább meghatározzák az euró­pai és a világpolitika alakulását, e tanácskozás és e tanácskozás ered­ményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Az okmány, amely aláírásunkra vár — a múlt eredményeit össze­gezve — tartalmával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a legidőszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biz­tonságot és a különböző területe­ken való együttműködést. A résztvevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyertek azokból az alapvető elvekből, ame­lyek meghatározzák az államok kö­zötti viszonyban követendő maga­tartás szabályait. Ezek a­ békés egy­más mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és kö­vetkezetességgel küzdött a szovjet állam megalapítója, Lenin, és ame­lyekért ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás meghatározta a kereskedelmi-gazdasági, a tudomá­nyos és műszaki területen, a kör­nyezetvédelem területén, a kultú­ra­ és a művelődés terén kifejtendő együttműködés, az emberek, intéz­mények és szervezetek közötti kap­csolatok irányait és konkrét for­máit is. Az együttműködés lehetőségei most olyan területekre is kiterjed­nek, amelyeken ez a hideghábo­rú éveiben elképzelhetetlen volt. Ilyen például a béke és a népek közötti barátság érdekeit szolgáló széleskörű kölcsönös tájékoztatás. (Folytatás a 2. oldalon) A nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg HONGRIE Lázár György miniszterelnök és Kádár János a helsinki konferencia zárószakaszán A Finlandia palota koncerttermében folytatódik az európai biztonsági konferencia záró szakasza Kádár János felszólalása Helsinkiben (2-3. oldal)

Next