Hajdú-Bihari Napló, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

NAGYARÁNYÚ ELBOCSÁTÁSOK A LEYLAND-INNOCENTINÉL Carlo Donat-Cattin olasz iparügyi miniszter (jobbról a második) és Mario Toros munkaügyi miniszter (jobboldali) szakszervezeti vezetők­kel találkozott, hogy döntsön a Leyland-Innocenti Autógyár mun­kásainak ügyében. A gyár vezető­sége ugyanis úgy határozott, hogy az üzem mintegy négy és félezer dolgozóját elbocsátja. A Leyland-Innocenti Autógyár munkásai hatalmas tömegtüntetésen tiltakoztak amiatt, hogy a vállalat vezetősége november óta nem folyósí­totta a fizetésüket, s ráadásul február végéig mintegy négy és félezer dol­gozót akar elbocsátani (Telefotó: AP—MTI—RS) Athénban szerdán folytatódott a balkáni konferencia. Balról jobbra a bolgár, a ju­goszláv, a görög, a török delegátus Génfben felújították a SALT-tárgyaláso­­kat. Képünk: Vlagyimir Szemjonov külügy­miniszter-helyettes (balról), a szovjet és Alexis Johnson az USA küldöttségének veze­tője (Telefoto: AP—MTI—RS) Antunes portugál külügyminiszter (balról) szerdán tanácskozott Oriolival, a Közös Piac bizottságának elnökével Carlos Arias Navarro spanyol kormányfő szerdán ismertette a kormány távlati prog­ramját (Telefoto: AP—MTI—KS) Népes küldöttség kereste föl Indira Gandhi miniszterelnök asszonyt Pradesh államból, hogy beszámoljon a lakosság életkörülmé­nyeiről. A képen: a miniszterelnök asszony táncol a küldöttség tagjaival - t > il '.IUl -lill!AI(l NAPI.O W.i;. I'KIIHUAU I. Ismerős a kép, amely a hosszú nemzetközi tanácskozássorozatok színhelyén a résztvevői­két fogadja: fényképészek, film- és tévéope­ratőrök hada villogtatja, berregteti masináit. A beállítások ugyanazok, a felvételeken sze­replők is. Akkor miért az egész? Mert: „so­hasem lehet tudni!’’ hátha ezen az ülésen történik döntő fordulat, születik megegyezés, és akkor a rutinszerűen készített felvételek egyszeriben értékessé válnak: „Képünk a történelmi jelentőségű ülés előtt készült.. Nos, ezekben a napokban a genfi új kon­ferenciaközpont előtt éppúgy, mint Bécsben, a Hofburgban, vagy Párizsban, a Kiéber su­gárúton megint százszámra gyártottak fény­képeket és híradóba illő tudósításokat. A svájci városban folytatódott a SALT­, Bécsben a haderőcsökkentési konferencia, Párizsban pedig az olajexportáló országok miniszterei találkoztak, egy másik tárgyaláson pedig az „észak-déli párbeszéd” résztvevői. Nos, egyik résen sem jött létre igazi fordulat, nem tör­­ént alapvető megegyezés, mégis érdemes mindegyikre odafigyelni. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásoknak, amelyek a hadászati fegyverek korlátozását célozzák, láthatón lökést adott Brezsnyev és Gromiko előző heti találkozása K­sssingerrel, bár a SALT újrafelvétele még nem hozhatott számottevő előrehaladást a részletkérdések­ben. Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek dolgában folyó tárgyalásokon most hangzott el az első megjegyzés a szocia­lista országok részéről a NATO egy új elkép­zelésére. (Emlékezetes, hogy a múlt év de­cemberében, az észak-atlanti tanács brüsz­­szeli ülésén vitatták meg azt az amerikai in­dítványt, amely szerint az USA kivonna ezer nukleáris robbanófejet és 29 ezer katonát Kö­zép-Európából, ha a Szovjetunió cserébe 1700 harckocsival és 68 ezer emberrel csökkentené haderőit ebben a térségben.) A nyugatiak el­képzelése még mindig az úgynevezett „asz­­szimetriához” ragaszkodik, az egyenlőtlen csökkentéshez. Az egyetlen új dolog benne az, hogy végre a NATO-országok is elismerik annak szükségességét: a csökkentésbe be kell vonni a nukleáris fegyvereket is, ahogyan ezt a szocialista országok sürgetik. Egészen decemberig a NATO országai hallani sem, akartak erről. Ami az izraeli miniszterelnök washingtoni látogatását illeti, szinte arra is ráillenék a jelző, hogy­­ rutinszerű. A jól ismert izraeli álláspontot ismételte Rabin Ford elnöknél csakúgy, mint a nevezetes nemzeti sajtó­klubban: a genfi értekezleten Izrael a palesz­tinokat csak a jordániai küldöttség tagjaként hajlandó tárgyalópartnerként elfogadni. Az szintén sokszor ismétlődő elem volt az eddi­gi tárgyalásokon, hogy Izrael növekvő ame­rikai katonai és gazdasági segélyt kért. A Tel-avivi kormány a jelenlegi költségvetési évben összesen 2 és negyed milliárd dol­lárt kap Washingtontól. Ét csak annyi az amerikai—izraeli viszony­ban, hogy — washingtoni sajtóvélemények szerint — Tel Aviv városra „lovagol” az amerikai elnökválasztás miatt... Izrael ve­zetői abban reménykednek, hogy talán de­mokrata elnökkel lesz majd dolguk 1977-ben, aki velük szemben barátibb lesz, mint a republikánus kormányzat, amelyet az olaj­érdekek az arabok felé fordítanak. Viszont Ford elnök, aki elnökjelölt is, a tavasszal ellátogat Izraelbe, nyilván belpolitikai meg­fontolásokból, a saját választási esélyeinek növelése céljából. Az arab világban a libanoni válság után, most az algériai—marokkói viszály szerepel az arab diplomácia tevékenységének közép­pontjában. Ahogyan mondani szokás: igazán „lázas tevékenységnek” tanúja a világ. A „telefondiplomácia” volt előbb: Bumedien al­gériai elnök számos arab vezetővel, így Sza­dat elnökkel beszélt telefonon, aztán Hasszán marokkói király is fogta a telefonkagylót és sorban felhívott számos államfőt. Ezt köve­tően a közvetítői diplomáciára került sor. Többek között Irak egy minisztere ment előbb Rabatba, majd Algírba, hogy a Spa­­nyol­ Szahara sorsa körül kirobbant marok­kói—algériai viszály megszüntetésével pró­bálkozzék. Arafat, a Palesztin Felszabadí­­tási Szervezet vezetője Bumedien elnökhöz és Hasszán királyhoz egyformán üzenetet inté­zett, megkérve őket, tegyék félre ellentétei­ket. Algériával együtt Líbia is a Polisario elnevezésű, szaharai felszabadítási szervezetet támogatja, ez indokolta Dzisallud líbiai mi­niszterelnök algíri látogatását. A konfliktus oka az, hogy Spanyolország gyanús sietséggel adja át volt afrikai gyar­matát, a nyugat-szaharai területet, az azzal közvetlen szomszédságban levő Marokkónak és Mauritániának. A volt Spanyol-Szahara fő kincse az a temérdek foszfát, amit a sivatagi homok rejt. Ha a foszfáttelepek Marokkó­nak jutnak, egyhamar megerősödik — legalábbis gazdaságilag — a monarchia, amellyel a haladó Algéria már a múltban is egyszer-kétszer szembekerült. Az egykori Spanyol­ Szahara ugyan ritkán lakott, de az kétségtelen, hogy a népesség tekintélyes ré­sze önrendelkezési jogot követel, s hogy a Polisario ezen az alapon harcol. (A hosszú és különös rövidítésben a RIO arra utal, hogy jó negyven éve még Rio d’Oro, aranyfolyó volt a terület neve.) Angolában a népi köztársaság serege foly­tatja az FNLA és az UNITA csapatainak ki­szorítását. Igen értékes katonai sikert értek el Lobito város elfoglalásával, amely fontos­­utánpótlási kikötő volt a szakadár szerveze­tek számára. Angoláról szó esett azon a tár­gyaláson, amelyet Kubában folytatott Tru­deau kanadai külügyminiszter. Fidel Castro egy, a kanadai vendég jelenlétében megren­dezett nagygyűlésen elmondott beszédében újra értésre adta, hogy Kuba segíti az angolai népet önrendelkezési jogának érvényesítésé­ben, szemben azokkal, akik fegyveres erő­szakkal próbálják ebben megakadályozni. Különben a kubai—kanadai kapcsolatok erőteljesen fejlődnek. Trudeau látogatása bi­zonyította, hogy végleg megszűnt a szocia­lista szigetország elleni imperialista blokád. (A kanadai kormányfő volt az első, aki az atlanti világból érkezett Kubába.) Végül egy érdekes hír Kínából: a most fo­lyó négynapos „tavasz ünnep” előtt, gazda­sági vezetők említést tettek arról, hogy nem­sokára összehívják a parlamentet az ötéves terv jóváhagyására. 1964 óta nem vittek nép­­gazdasági tervet az országos népi gyűlés elé. A kínai „parlamentarizmus” újjáélesztésére szolgál jelzéssel az a hír is, hogy Csou En-laj utódjának, vagyis az új miniszterel­nöknek a kinevezése szintén parlamenti el­járás formájában történik meg. Pálfy József Púja Frigyes befejezte látogatását a VDK-ban Púja Frigyes, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminisztere Nguyen Duy Trinhnek, a Viet­nami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság miniszterelnök-helyettesének és kül­ügyminiszterének a meghívására 1976. ja­nuár 24. és 31. között hivatalos, baráti láto­gatást tett a Vietnami Demokratikus Köztár­saságban. Paja Frigyes koszorút helyezett el Ho Si Minh elnök mauzóleumán, ismerkedett az or­szág nevezetességeivel, ipari üzemeivel, me­zőgazdaságával, a vietnami nép kulturális életével. A magyar külügyminisztert fogadta Pham Van Dong, a Vietnami Dolgozók Pártja Po­litikai Bizottságának tagja, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság miniszterelnöke. Puja Frigyes külügyminiszter és kísérete látogatást tett Ho Si Minh-városban. Huynh Tan Phat, a DIFK miniszterelnöke és Ngu­yen Thi Binh külügyminiszter fogadták a magyar vendégeket és vacsorát adtak tisz­teletükre. Nguyen Duy Trinh és Paja Frigyes külügy­miniszter tárgyalást folytatott a két ország, a VDK és az MNK közötti barátság további erősítésének és együttműködésük kiszélesí­tésének időszerű kérdéseiről, továbbá a két felet kölcsönösen érdeklő nemzetközi kér­désekről. Puja Frigyes külügyminiszter őszinte kö­szönetet mondott a testvéri fogadtatásért, amelyben a vietnami nép és a VDK kormá­nya részesítette, hozzájárulva a Vietnamban tett baráti látogatása sikeréhez. Puja Frigyes a Magyar Népköztársaságban teendő hivatalos, baráti látogatásra hívta meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét, aki a meghívást köszönet­tel elfogadta. *** Paja Frigyes és kísérete 1976. január 31-én elutazott Hanoiból. A repülőtéri búcsúztatáson jelen volt Ngu­yen Duy Trinh, a VDK külügyminisztere, Hoang Van Lai külügyminiszter-helyettes és a Külügyminisztérium több munkatársa. Ott volt továbbá­ Karsai Lajos magyar nagykö­vet és a nagykövetség munkatársai. Nyugat-Szahara Folytatódnak a diplomáciai erőfeszítés a Nyugat-Szahara miatt kirobbant mart­kói-algériai fegyveres konfliktus elsimítá­sára. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár pénte­ken Spanyolország, Algéria és Marokkó nagyköveteivel tanácskozott a kérdésről. Közben Karim Lamrani volt marokkói mi­niszterelnök Washingtonban átadta Hasszán király üzenetét Henry Kissinger amerikai külügyminiszternek. Pénteken több ország — köztük Jugoszlá­via és Kuba — nagykövetét az algíri külügy­minisztériumba kérették és tájékoztatták őket a Nyugat-Szaharában lezajlott legutób­bi eseményekről. (AFP, UPI) N­ BT határozata a namíbiai kérdésben Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken este egyhangúlag hozott határozatában elő­írja, hogy Namíbiában szabad választásokat kell tartani a világszervezet védnöksége alatt. A BT törvénytelennek minősíti a Dél-afrikai Köztársaság namíbiai jelenlétét és azt, hogy Pretoria támaszpontként használja fel az or­szág területét a szomszéd országok ellen irá­nyuló támadásaihoz. A határozat felszólítja a Dél-afrikai Köztársaságot, hogy vonja ki fegyveres erőit Namíbia területéről. Botha dél-afrikai ENSZ-küldött felszólalá­sában megismételte, hogy kormánya nem is­meri el az ENSZ illetékességét Namíbia kér­désében. A választások végső határidejét 1976. au­gusztus 31-ben szabta meg a Biztonsági Ta­nács. S • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • Zárójegyzőkönyv aláírásával fe­jeződött be Prágában a KGST-tag­­országoknak a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó konzultatív tanácskozása, amelynek munkájá­ban Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, a Német Demokratik­us Köztársaság és a Szovjetunió küldöttsége vett részt. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság az angolai helyzettel kap­csolatban nyilvánosságra hozott ál­lásfoglalásában hangsúlyozza, hogy a magyar közvélemény felháboro­dással figyeli a nemzetközi imperia­lizmus és pretoriai csatlósaik nyílt fegyveres agresszióját az Angolai Népi Köztársaság és annak törvé­nyes kormánya ellen. A szocialista országok ifjúsági szövetségei egyetemi osztályainak vezetői január 30-án és 31-én kon­zultációt tartottak Budapesten. Az ifjúsági vezetők megbeszélést foly­tattak az 1976 őszén Magyarorszá­gon megrendezendő I. nemzetközi tudományos diákköri konferenciá­ról, s megvitatták a szocialista or­szágok egyetemi hallgatói közti tu­dományos együttműködés fejleszté­sének néhány tennivalóját. Dr. Sík Endre, az Országos Béke­tanács elnöke levélben köszöntötte az Afroázsiai Népek Szolidaritá­si Szervezete által február 2—4. kö­zött Luandában megrendezésre ke­rülő az angolai nép igazságos har­cának támogatására összehívott nemzetközi konferenciát. (MTI)

Next